- Rinche, már mondtam, hogy semmit nem láttam.
A zsaru csak vigyorog, aztán két tenyérrel az asztalra csap. A falhoz szegez a szemeivel.
- A hentesképzőben vakságot is tanítanak? Na, erőltesd meg magad, különben mehetsz a bátyáid után. Ennyire nem hiányoznak, ugye?
Tavaly kasztlizták be őket fegyveres rablásért.
- Újságot olvastam, nem figyeltem.
Jobb nem jut az eszembe. Keveset kell beszélni, azt tudom.
- Ha mellettem lövöldözés tör ki, azért felnézek. Főleg ha ismerek is pár arcot az elkövetők közül. Fuentes, utoljára kérdezem: mit láttál?
Tényleg az újság mögül figyeltem. Aztán jött a nagykutya és Pablo-val nem értettek egyet. Eldurvult a helyzet, szegény srác ott hagyta a fogát. Bármit mondok, bajba keverem a többieket. A becsület mindenek felett való. Az Istenben bízom.
- Na jó... Láttam egy ősz hajú pasast. Nagy pocak, nagy szakáll. Az égen repült egy szánnal és boldog karácsonyt kívánt. Ja, már tudom is: a Mikulás volt! Őt hozd be, rinche!
El Paso, a mexikóibarát amcsi város. Apa a textilgyárban robotol, anya otthon van a húgommal. Mikor a srácok a suliban mondták, hogy lenne egy kis meló, lecsaptam rá. Nekünk több jár, mint egy fél tányér bableves ebédre! Először csak lopott ruhákat címkéztünk át. Aztán szuveníreket. Véletlenül jött a drogbiznisz, mikor a suli mellett agyonvertünk egy dílert. Elvettük a cuccot, aztán a többi jött magától. A tiltott fegyverviselés is, ami miatt elzárnak...

- Mi van, srácok? - kérdezem a körém gyűlő barnákat.
- Megyünk beszélgetni. Estevez látni akar.
Basszus! A sitten az a fickó a mexikóiaik góréja. Azt mondják, még innen is elnyúlik a keze egészen a szenátusig. Én meg csak egy szegény család gyereke vagyok, aki a rács mögött tölti be a 18-at. Ne féljek? Behúzok a legnagyobbnak. Négyet kapok helyette, összegörnyedek. Az udvar végébe visznek, háznyi testőrök mellett méreget a kopasz, bajszos nagyúr.
- A madarak azt csiripelik, kinyírtad egy emberemet.
Ettől tartottam. Estevez csatlósaival ülök. Az egyik normális, a másik seggfej. Mire visszaértem a beszélőről, Juarez összeverte a cimbit a cellában és épp meg akarta erőszakolni. Kettőnkkel nem bírt, hát kihasználta, hogy távol voltam.
- Majdnem...meg kellett védenem Carlos-t! Juarez egy állat volt!
Itt minden kiderül és mindenért fizetség jár. Durvább, mint az utca. Görcsöl is a gyomrom.
- Muszáj volt péppé verni a fejét? - kérdi a nagyok nyugalmával.
Végignézek az emberein. Kemény gyerekek, de összetartanak. Az egyik meglök, hogy válaszoljak már.
- Igen. Ezt érdemelte az a rohadék.
- Tesót nem támadunk meg... - folytatja Estevez vészjósló hangon, a földet nézve.
- De megvédjük. Juarezzel nem először volt probléma.
A góré egy hirtelen mozdulattal rám mutat.
- Mostantól közénk tartozol, chico!
Hát így. Nem aprózták el...

- Nem ölhettek meg! Keresni fognak!
- Csigavér, esé. Mondd el szépen, ki küldött? - szólok a véres csontozókést babrálva.
Épp egy marhán dolgoztam, mikor az egyik emberem szólt, hogy a portás ott sertepertél a raktárnál. Egy portás...
- Senki, senki nem küldött! Csak körülnéztem, mert...érdekelt, hogy rend van-e.
A pasast a falnak lököm és alkarral leszorítom a nyakát. Kigúvadnak a szemei, mikor megérzi a hasánál a kést.
- Vegyük végig még egyszer! Öt éve őrzöd a kulcsokat, tudod, hogy ami hátul van, az nem a te dolgod. És pont most mégis megnéznéd. Szóval miért érdekel annyira?
 A fickóból kinézem a lelkét. Érzi, hogy itt nincs választás.
- Jó, jó! A kolumbiaiak küldtek. Azt akarták, hogy játsszam ki az új üzemvezetőt. Hogy nézzek körül, mennyi áru van itt.
Undorodom az ilyenektől. Tele a gatya és már fel is adják a megbízót. Nem minden a pénz. Pedig amióta Estevez intézett nekem melót, csak dől. Új város, új élet. Ez a las vegas-i hentesüzem régóta hozzá tartozik, beszervezett ide. Bizonyítottam és ő is állta a szavát, én lettem a kisfőnök.
- Kit küldtek még?
A penge már majdnem a húsban van. A portás remegő hangon, a félelemtől vicsorítva szól:
- Nincs más! Komolyan...semmi személyes, csak a pénzért csináltam. Könyörgöm! Nekem családom van, kérem, ne tegyék ezt!
- Nekem is van családom. Paquita a második gyereket várja. Csak nekem gerincem is van, esé. Sajnálom...
A hullával nem lesz gond. Egy hentesüzemben?

Lapozok egyet a katalógusban. Ez se egy rossz ház, de a medence csóró és idétlen az a vízöntő szobor mellette. Ha már megengedhetem magamnak, legyen olyan, ami igazán tetszik! A gyerekek lassan kinövik ezt a kertes házat.
Egy pillanatra megállok és arra gondolok, mivel érdemeltem ki ekkora áldást? Isten útjai kifürkészhetetlenek. Apáék nem kértek az ügyeimből. Egy Istenünk van, de nekik azt mondta, amit én végzek, nem tisztes munka. De amit küldök nekik havonta, azt azért elfogadják. A bratyók megint ülnek. Azt hitték, egyedül váltják meg a világot. Még ketten se tudták. A húgom férjhez ment egy autószerelőhöz és Oregonba költözött, azóta nem hallottunk róla.
Én csak teszem a dolgomat. A kluboknak, a pénzeszsákoknak drog kell a bulihoz. Az üzleteknek védelem kell, az utcának fegyver. De én a kicsikkel is törődöm. A szegényeknek is van ajánlat. Nem felejtettem el, honnan jöttem. Ezért tudtuk kiszorítani a haszonlesőket. Zseniális könyvelőnk pedig fehérre mossa, amit feketén szerzünk. Nagyvállalkozó vagyok, a város egyik legmenőbb henteshálózatának a feje. Kopogás zökkent ki a mélázásból.
- Gyere!
Az ajtón belép a jól megtermett Nero, akit a sittről ismerek. Ült vagy 10 évet, a legjobbaktól tanult. Rábíztam azt is, amibe múlt héten futottam bele. Aki figyelmetlen volt és gyanút keltett, az már a darálóban van. Egy dolog maradt.
- Hogy ment, tesó? - nézek fel az újságból, lábammal az íróasztalon.
- Bishop nyomozó felesége elesett a lépcsőházban. A csávó megértette, hogy ha nem sikálja el az ügyet, mind legurulnak.
Odavigyorgok és hüvelykujjal jelzem, hogy tetszik, ahogy mennek a dolgok.
- Király! Barátom, sokat melóztál mostanában. Vegyél ki szabit, legyél a családoddal!
Mosolyogva bólint és le is lép. A legmegbízhatóbb ember. Mikor gond volt a kolumbiaiakkal, azt is vele tettük helyre. Úgy, ahogy a rendőrt most. Mindig van egy kis messiás, egy új seprű, akinek ki kell húzni pár szálát. Estevez emberei asztaloknál beszélték meg, én így csinálom, amióta megvehettem a céget. Szabad kezet kaptam és meg is becsülöm!

Sötét, felhős éjszaka, a csillagok sehol sincsenek. Egy elhagyott útszakaszon parkolunk. Személyesen akartam intézni.
- Öt perc, jefe.
- Vettem. Kösz! - szólok vissza rádión.
Az őrszem jelezte, hogy a piros Ford nemsokára ideér. Mikor feltűnik, kiállunk a kocsival és bevágunk a jármű elé. Csávókám dudál és lehúzza az ablakot.
- Hé! Mi van már? Állj arrébb, nem a tiéd az út!
Kiszállok és velem még két mexikói. Az egyik kétszer akkora, mint én. Öltönyben jöttem, a többiek fekete ingben, aranyláncokkal. Az enyémen kereszt is van.
- Jó estét, Mr. Friedman! Ugye, emlékszik rám?
A fickó ijedt fejet vág, majd a kesztyűtartóhoz nyúl. A gallérjánál fogva húzom ki az ablakon.
- Na-na-na, ne olyan sietősen! Tárgyalni jöttem.
- M-mit akar? Én megmondtam, hogy...
- Tudom, mit mondott. Én tettem egy ajánlatot, úgy gondolom, teljesen méltányos, tiszta ajánlatot. Probléma?
Részesedést kértem a bizniszből, cserébe kedvezménnyel rendelhetnének az üzleteimből. Ez volt leírva. Amúgy meg védelmet kapnának. Nemrég volt egy nagy lövöldözés az egyik éttermében. Semmi közöm hozzá, bár lehetne. Csak kaptam az alkalmon.
- Maga elmebeteg! Fel fogom jelenteni!
Beleverem a fickó fejét az ajtóba. Már folyik a vér az orrából.
- Jézusom! Jézusom! Holnap jöjjön be és megbeszéljük.
- Nem beszélünk. Aláírunk - pontosítok és elengedem.
Ha hülyeséget csinál, megtalálom. És ezt ő is tudja.

Ez az igazi élet! Folyik a bor, a vidám mariachi zene betölti a termet, a lányok pedig már ismerkednek a leendő kuncsaftokkal. Olyanokat hozattam, akiket senki nem vár otthon. Árvák, megkínzottak, durva kezek áldozatai. Felkaroltam őket, lakhattak valahol, masszírozni tanulhattak. Aki nem vált be, ment az utcára. A sarkon is van élet... De végre sikerült kinevelni egy állományt és a Fuentes Vállalat bővítette profilját. A húsáru mellett masszázzsal is foglalkozunk. Juanita nagylányom ezt tanulta és jól csinálja, érdemelt egy saját bizniszt. Megjárta a tyúklétrát, alkalmazottként kezdte egy szalonban, mert azt akartam, tudja meg, mi a munka.
- Hogy érzed magad, angyalom? - ölelem át az egyik csajt, akit Kubából szereztünk.
- Remekül, Senior Fuentes! Bocsánat, Freddy bácsi...
- Na, azért! Itt mindenki legyen vidám! Ha jól csináljátok, halálra keresitek magatokat - belepirul, én pedig megrázom kicsit és rámosolygok.
A lányok vállalták. Több lóvét kapnak, mint a sarkon vagy egy szalonban, nem is beszélve arról, hogy ilyeneket ki alkalmazna? Én melléjük állok, kitartok mellettük, amíg megkapják az állampolgárságot. Elengedem a csajszit és intek is egy ácsorgó ázsiaira, hogy jó lenne, ha kedves lenne vele. Be kell etetni a népet.
- Valaki jöjjön! Kérem! - szalad ki az egyik lány fehérneműben, összeborzolt hajjal.
Két testőr megindul, de leintem őket. Ma van a megnyitó, itt vagyok és ha én itt vagyok, elintézem, amit kell. Aki rosszul bánik a lányaimmal, rossz mexikóival szórakozik. Benyitok és azt látom, hogy a dagadék dugás közben fojtogatja a másik csajt! Lerántom az ágyról. Jó nagydarab, de aki fél disznókkal dolgozott, annak ez se akadály.
- Ne, ne! Én nem úgy...
Pofán rúgom, aztán felrántom és addig ütöm ököllel, amíg a szemhéja is felreped. A hajánál fogva rántom el a faltól, térdre kényszerítem. Intek az egyik testőrnek, aki tudja, mi van ilyenkor.
- Mindjárt jönnek a lányok és bocsánatot kérhetsz. Kifizeted őket, busás borravalóval és többet nem látunk. Világos?
Aztán egy jó kis masszázs utáni zuhany. A hülye kilépett a papucsából és elcsúszott. Előfordul...

Egy nem túl vaskos aktát nézek át. Megkeresett egy fószer és utánanézettem. Komoly zsoldoscsapat, a különleges erőknél, a terrorelhárításnál, a tengerészgyalogságnál szolgáltak. Fegyver kell nekik. Remek lehetőség, de rizikós. Megválogathatom, kivel kötök üzletet. Jól megy a biznisz, nincs panaszom. Utánpótlás kell néha, főleg lányokból. Nem sajnálom őket. Választhatnak, mindig is választhattak. Ahogy az én két nagylányom is. Az egyik megházasodott és Európába költözött. Ő művész, kiállításai vannak. Nagyon büszke vagyok rá. Igazán istenfélő és ez látszik is a képein. A másik viszi a masszázst. Ők ezt választották.
Bevágom a kandallóba a cuccot. Már tudom, hogy lesz. Nero-ra rábízhatom az egészet. Le fogja ellenőrizni. Az ő szava alapján döntök. Egyszer sem kellett még csalódnom. Mi ketten egy régi világ örökösei vagyunk. Még emlékszünk rá, hogy volt egy Estevez, akit végül a rák vitt el. Las Vegas barna része konkrétan az enyém azóta, az örököse másfelé ment el. Kiberbűnözés. Agyrém...az én kisfiamnak tetszene. Nem mondom, hogy nem vagyok büszke rá. Okos srác és ért az emberekhez, de... Nincs meg benne, amit mexikói virtusnak hívok, ami egy jó EME-tagnál megvan. Paquitával mindent megtettünk, csak a kor tehet róla, hogy nem a mi természetünket örökölte. Késői gyerek, szinte véletlenül jött, de nagyon örültünk neki. A kutyám fejét vakargatom, mikor sms jön. A szemöldököm az egekbe szalad és a pohár után nyúlok. Kinyírták? Tárcsázok.
- Mit tudunk?
A kolumbiaiak egyre erőszakosabban terjeszkedtek mostanában, de az a pár összetűzés nem gáz. Ez viszont...
- Szólj a bentieknek, hogy legyenek résen! Ha közülük tette valaki, látványosan legyen elintézve, egyébként meg sürgősen derítsék ki, mi volt!
Ahogy lecsukom a telót, Benicio az ölembe ugrik. Ahogy az ujjamat harapdálja és morog, gondolkodni kezdek. Cordova nagy játékos volt. Ahogy ez lenni szokott, egy apróságon bukott el, mint Al Capone az adócsaláson. Hol volt a benti védelme? Bűzlik ez az egész, már akkor éreztem a gázt, mikor bevitték. Egy biztos: lépni kell. Itt a nagy idő. Valaki tett egy szívességet. Addig kell kidobni a lefejezett testet, amíg nem rohad rám. Egy háború nem hiányzik...