Camila Ana Fuentes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼ | #1Tárgy: Camila Ana Fuentes Pént. Jún. 19, 2020 2:31 am | |
| Camila Ana Fuentes Tampico, Mexico 1998.08.08. 21 Prostitute (?) Prostitutes&Escorts Camila Cabello | | Me, myself and I
- Istenfélő teremtés, vasárnaponként templomba jár és szorgosan imádkozik.
- Naív, jóhiszemű, világot nem látott.
- Műveletlen, aluliskolázott, akárcsak sokan a környékről, de nem ostoba, meg van a magához való esze.
- Igazi tüzes, vadóc, hamisítatlan mexikói lány.
- Makacs akárcsak egy öszvér.
- Szereti a természetet, annak ajándékaival együtt.
- Gyakran sürög-forog a konyhában, főzni még mamájától tanultmeg, ahogy a zene szeretet is tőle ered.
- Szeret táncolni, imádja a latin dallamokat, bár énekelni csak a zuhany alatt szokott.
- Az idegenekkel elég vadóc, és félénk. Nem könnyű a bizalmába férkőzni. Olyan, mint a kölyökmacska, elsőnek fúj, és karmol, de ha megszelídíted a tenyeredből eszik.
- Pusztán 157 centiméter, és 50 kiló, törékeny, ámbár formás alkat. Derékig érő barna haj, kakószín, igéző szemek, pisze orr, apró füleit nagyanyja fülbevalója díszíti.
- família: mi mamá Reneta, mi papá Vicente, mi hermana Daniela, mi hermanos Alejandro, Diego, Carlos..., muchos primos, tías, tíos...
- becenevek: Cam, Cami, Mila, Mimi, Mimosa
My story... - In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen. - tömjén, és mirha illata száll a levegőben, ahogy a füstölő leng az aggastány lelkész kezében. - Amen. - szinte az egész kápolna együtt rezdül, ahogyan a pap után elindulnak kifelé. Kopott fehér ruhámba belekap a nyári szellő, arcomat lágyan simogatja a nap. Menore lustán terül el a kezemben. Fekete bundája csak úgy szívja a meleget, ő pedig szereti. Nyávogásba kezd rekedtes hangján, farkát idegesen csapkodja, fülét hátrahúzza, tekintete rémült. A távolból kutyugatás hallatszik, lehet attól ijedt meg. - Mi az, butus? Ne aggódj. El perro está atado. Él no puede lastimarte, pequeño tonto. - nyugtatom szelíden, de ugyanolyan feszült. Furcsa ez a macska. Biztos csak az ösztönei, most bagzanak, ilyenkor mindig különösen viselkedik. Nem is marad a kezemben, kiugrik, és eliramlik. Majd hazatalál, tudja az utat ő is jól. Hol van mindenki? Máris dél lenne? A Nap nagyjából középen jár, lehet. Ma kicsit elnyúlt a mise, az atya megint túlzásba esett az énekléssel. Mégis nyugtalanítónak, nem pedig a megszokottnak érzem ezt a kihaltságot. A családi ebédek összetéveszthetetlen illatkavalkádját füst nyomja el. Valami lángol, ráadásul pont kelet felé. Tőlünk jöhet? Egek, remélem nem gyulladt fel a tarló! Szaporázom a lépteim a város határait elhagyva, ahogy lassan beérek az erdőbe. Minél közlebb érek annál rosszabb. A tudat, a stressz, és az egyre erősödő orrfacsaró bűz. Köhögés fojtogat, és feltűnik az első, majd a második tanya. Borzasztó látvány! Minden ég, sikítás töri meg a fa ropogását. Túl ismerős hang... Dios mio, nem lehet igaz! Ugye nem? Kétségbeesve rohanok, a hamuval borított forró talaj égeti a talpam, egyre nehezebben kapok levegőt, úgy érzem mindjárt összeesek, de az adrenalin nem engedi. - ¡Mamá! - kiáltok a szürkeségbe. - ¿Todo está bien? - szinte semmit nem látok, ösztönösen török előre. - ¿Puedes escucharme? - ekkora fordulok be a kapun, bár sose tettem volna. Legalább féltucat rosszarcú, dühös férfi. Fegyvereket fognak a nők fejéhez, és vezetik őket egy mocskos teherautóba. - Robert! Itt van egy! - mutat felém az egyik. - Ez honnan került ide? Melyik marha hagyta megszökni? - a hangja vágja a levegőt, ahogy visszaszól a másiknak. Arcán csúnya vágás fut végig, karján tetoválás: "Killer King". Nem spanyolul beszélnek, valószínű angolul. Nem tudom, egy mukkot sem értek, az viszont biztos, hogy nem barátkozni akarnak. - Camila!¡Corre, sálva... - összeveert arccal térdel anyám, a mögötte álló nagydarab fejbevágja a puskatussal, és elterül a földön. - Mit csinálsz? Ugye nem ölted meg azt a vén kurvát? Még nem olyan idős, hogy ne lehessen haszna! - förmed rá az előbbi alakra. Mintha összevesztek volna. - Nem öltem, meg főnök, csak kiütöttem. Hallom ahogy lélegzik. Mire visszaérünk újra magánál lesz, hatszor. - mosolyog a főnökre undorító, kéjenc vigyorral. Amíg ők beszélgetnek én megfordulok, és szaladni kezdek. - Megszökött, utána! - mély hangja visszhangzik a fák között. Csak a halk zihálásom hallom rajta kívül, és mire azt hinném úgy 100 méter múlva túlélhetem szemből két izzadt, büdös, barna férfi állja utam. - ¿Quién eres tú? ¿Que quieren? - könnyes szemmel, feldúltan, dühösen próbálok kihátrálni. Mire megfordulnék már satuba fogják a kezeim száraz, erős férfi kezek. - Déjame ir, cerdo! ¡Yo no hice nada! - próbálom magam kiszabítani, vergődök, rúgok, de semmit sem érek vele. A mocsok úgy emel fel, mint más egy lisztet. - Megvagy, te kis ribanc! Kiabálj csak, itt úgyse hallja senki! - röhög a fülembe, és nyelvtudás nélkül is értem: Óriási bajban vagyok. Paco mondott valamit, hogy emberrablókat láttak a környéken. Nem hittem neki. Mindig eltűnik valami felelőtlen liba, aztán általában előkerül, vagy kiderül, hogy megszöktették, és házasodik. Hát mégis igaza volt.. A Robert nevű lép elém, és megfogja az állam széles tenyerébe. - Szép kis fruska vagy, sokat fognak érted fizetni! Ha szerencséd lesz és jól viselkedsz nem ütünk agyon. Még az is lehet megéred a nászutad! émelyítően röhög, aztán pofonvág. Erős ütése nyomán elered az orrom vére. - Ezt azért kaptad, hogy megtanuld hol a helyed! - lép hátrébb önelégült képpel, mint aki jól végezte dolgát. - No hablo inglés. - szipogom. A vérem, a taknyom, és a könnyem összefolyik az arcomon. Ezt néha még a turisták is értik, hátha ő is. - Tudom. -bólogat a homlokára mutatva. Tudod? Akkor engedj el, vagy beszélj ahogy én is értek! - Majd megtanulsz, ha tudsz. Ha nem az se baj, legalább akkor nem leszel annyira képben. - ismét nevet, csak tudnám min. - Töröld meg az arcát, de előbb kötözd meg. Ő velünk jön! - beszél a fejem felett álló hústoronynak, aki továbbra is őriz. Kérdőn nézek rá, mire az bólint. Odalép hozzám az egyik szemből. - No me hagas daño, por favor! - hadarom és rémülten fordítom el felőle az arcom. Nem mintha lenne hova menekülnöm... - Nyugi, nyugi. - teszi az ujját a számra, és bármennyire is akarom nem harapok rá, csak vicsorgok. Nem kéne, hogy kiverjék a fogaim. Még szükségem lehet rájuk. Megtörli az arcom egy zsebkendővel? Ez meg most mi volt? - Gracias - motyogom halkan. Nem, mintha ők annyira illemet érdemelnének, ezt csak belémnevelték. Szinte ösztönszerűen jön, még az ilyen aljanép felé is. - Oké, persze. Ezt hagyd másnak, nem kell nyaliznod. - feleli flegmán, és eldobja a kendőt. - Fordítsd meg, így nem érem el a karjait! - erre a melák kis híján összenyom, ahogy a derekamnál fogva hirtelen már a pólóját látom. Erősen kötelet kötnek rám, még az ujjaimat sem tudom mozgatni. Aztán felkap a vállára, egek, hogy lehet valaki ilyen büdös? A másik se jobb, még fejjel lefelé sem szimpatikus a képe. Ficánkolok, de hiába, egy centivel sem kerülök közelebb a szabadságomhoz, inkább a lábamra vág egyet kérges tenyérvel. Egek! Ha nem lenne elég, hogy valószínű sosem látom viszont az otthonomat, még a mellem is kibuggyan a ruhából. A francba, gravitáció? Miért kell elkezdened dolgozni ilyenkor?? - Lám-lám! Szépen el vagy eresztve! - kaján vigyorral nyalja meg a száját, majd megfogja a mellem, mire én ösztönből vergődni kezdek is morgok. - Hé! Ezerszer elpofáztam már, hogy tilos az árut fogdosni! Akarod, hogy belédverjem?! - förmed rá a cipelőm, a hangjából ítélve nem boldog. - Jól van, na, folyton morogsz. Lehet le kéne rendezned, attól biztosan megnyugodnál. - szemtelenkedik, mire ez megfordul. Olyan hirtelen, hogy bele is szédülök kissé. - Ember fogd fel, ez nem az az üzlet. Ezek a kis riherongyok eladásra vannak. Szűzen kellenek, úgy érik meg a legtöbb pénzt. Senki sem akar olyan cipőt venni, amit már hordtak. - oktatja ki. Sóhajtok egyet. Nem semmi, még beszélgetnek is, nem elég, hogy elrabolnak. És még csak nem is értem! - Elhiheted, ha rajtam múlna minden szétkefélném hatszor, de ez itt nem így működik. Ha találunk egy megrontott lányt az más téma, de azzal is ésszel kell. Nem szabad rontani az értéküket. - okoskodik, a szöveg hosszából ítélve. - Ha találunk egyet azt biztos elsőre én csinálom meg. - jelenti ki nagyképűen. - Biztos vagy te abban? - emeli a szemöldökét. Haladatnánk gyorsabban, ha már választásom nincs. - Lebokszoljuk? - pimasz tekintetek látok az arcán. - Ha meguntad az életedet, akkor igen. - végre elindulunk, és másfél hosszú perc után megállunk. - Indulásra készen állunk! Hova tegyük? - benzinszag van,ami bár nem tudom, de a mögöttünk lévő Hammerből, és az egykori otthonom felől árad. - Tegyétek be hátra, de ügyeljetek rá, hogy legyen csendben. Ha lehet ne üssétek, ő a legjobb bőr ebben a fuvarban, vele okosan kell. Ő a legszebb áru ebben s fuvarban, épen kell leszállítani, úgy ér a legtöbbet. - erre ez letesz, és azzal a lendülettel tuszkol be a kocsiajtón. Mire észbe kapok már a két jómadár közt ülök, és a biztonság kedvéért még be is öveznek. A főnök is beül, természetsen a volán mögé. - Ha elkezd kiabálni tudjátok a dolgotok. A találkozópontnál átrakjuk a többi közé, a határon csak úgy átvinni túl kockázat. - beszél a hústornyoknak valamit, miközben a kezével matat, majd elfordítja a kulcsot, és beindul a motor. - Ajánlom, hogy Miguelék se basszanak el semmit! Felhívom őket, ti addig gondoskodjatok róla, hogy a kis picsa jó kislány legyen. Hosszú utunk lesz! - az utolsó felét szinte teljesen nekem célozza, ahogy undorító, hiányos fogsorával a visszapillantótükörből vigyorog. Máris telefon van a fülén. Ezek szeint sokkal többen vannak... Felbőg a motor, beletapos a gázpedálba, és a felkavart por, füst, és a friss hazai levegő keveréke száll be a résnyire lehúzott ablakon. Ezt se látom többet viszont...
|
|