Ilyen a box

Job : Üzletvezető Posts : 164

Külváros, sivatag, elhagyatott gyárépület.

_________________

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*A lerobban és elhagyatott gyárépület sivár látványa sem borzongatott meg, jóllehet nem ilyen helyre készültem, amikor ma elindultam otthonról. Isabellhez mentem a kórházba és hazavittem, a mai napom szabad volt, pont ezért és ezt Vincentnek is mondtam. A lány már annyira jól volt, hogy hazamehetett, jóllehet még vissza kell járnia kontroll vizsgálatokra, de szerintem is jobb otthon, a biztonságosnak vélt kuckóban nyalogatni a sebeinket, mint egy kórházban kiszolgáltatottan. Az orvos megnyugtató szavai arra sarkalltak, hogy miután Isabell lepakolt otthon, szóba hozzam a munkát, azt a lehetőséget amit Vincenttel megbeszéltünk, azt is, hogy ha nem akar, nem kell hozzánk visszajönnie. Legnagyobb meglepetésemre ijedten Isabell tiltakozott, majd kicsit megenyhülve közölte, hogy visszajön és nem akar pultos sem lenni. Makogott valamit arról, hogy nem is ért hozzá, de nem győzött meg. A saját múltam forrongott bennem és ennek okán vettem a bátorságot, hogy mélyebben belemenjek az okokba, kikérdezzem miért is választja a nehezebb, nyomasztóbb és veszélyesebb utat magának, amikor van könnyebb. Persze kevesebb pénzért, ez tény, de Isabell nem ezt hozta fel indokként, ami önmagában is meglepő volt. Nagy nehezen húztam ki belőle azt, hogy „tartozik” Vincentnek azzal, hogy visszamegy és nem a kórházi számla miatt aggódott elsősorban, jóllehet ennél többet nem tudtam kiszedni belőle. Ennyi is elég volt. Összeraktam a kép mozaik darabkáit és ott találtam magam megint a pihenőszobában lélekben és a gondolataim között. Mire kifújtam magamból a dühöm nagy részét, meg akartam keresni Vincentet, hogy higgadtan megbeszéljem vele, de mivel egyik idegen ajkú dobermannja sem állt az iroda ajtaja előtt, tudtam, hogy házon kívül van. A kocsiban mellettem ülő, durcásan hallgató Heinz két perc alatt kinyögte, hogy Vincent edzeni ment, további két perc kellett ahhoz, hogy rávegyem, vigyen el oda. Most pedig a gondolataimba merülve barátkozom a látvánnyal mielőtt rávenném magam, hogy kiszálljak a kocsiból és bevessem magam az oroszlán barlangjába. A hasonlat nem véletlen és nem is túlzó. A gyárépület és környéke egyáltalán nem bizalom gerjesztő és nem is ehhez öltöztem, de már nincs visszaút. Ezt most kell elrendeznem, mert Izabell már holnap dolgozni akar és nem szeretném mindezt a bárban megbeszélni. Mondhatni semleges terület, abból is a leg lepukkantabb része. A cipőm sarka alatt itt-ott kavicsok csikordulnak össze, a lépteim visszhangot vernek a magas falakkal körülvett üres térben, míg el nem érünk a ringekkel megtűzdelt helyiségekig. Nem vitás, hogy kitűnök a sötét és oroszlánszaggal vegyített társaságból és ezt szinte a bőrömön érzem. Minden egyes pillantás a tarkómat karcolja, valószínűleg Heinz termetes alakja miatt nem állítottak még meg, de határozottan lépkedek mellette kopogva, és még a meztelen férfitestek látványa sem hoz zavarba. Látszólag. A hatalmas hodályt ahova végül vezet, egy alsó kategóriás horrorfilm gladiátor termének jellemezhetném, és akkor még túloztam. Az ajtóban állva nézek körül Vincentet keresve, és nem kell sokáig megerőltetnem a szemeimet. Heinz érdekes módon mögöttem állt meg és mikor visszanézek rá azt kell látnom, hogy lehajtott fejjel, szemöldökei alól néz fel. Vincent felé fordulok és megvárom amíg észrevesz, vagy valaki más pillantásából rá nm jön, hogy szar került a ventilátorba. *

Megjelenés•

#3Tárgy: Re: Ilyen a box Kedd Feb. 22, 2022 7:54 pm

Előzmény...

Ilyen a box 415912820-punching-bag-box-ring-boxer-athelete-boxing

Az elkövetkező hetek... vagy lehet csak néhány nap volt, eszméletlenül gyorsan futott az idő, elvégre közeledtek az újabb mérkőzések, és ez most valahogy túúl sok volt a korábbiak mellé. De nem baj. A show-nak mennie kell, és az utóbbi időben, amióta felfedeztem azt az újabb tehetséget, azthiszem... Owennek hívják, szóval az utóbbi időben Jamil foglalkozott vele, de most elérkezettnek láttam az időt, hogy mi is személyesebben megismerkedjünk.

A mai nap, amúgy is könnyebb volt. Az estére nem volt vendég bejelentkezve a VIP-be, a későn beesőkkel meg úgyis csak akkor időben foglalkozunk, így bátran felszabadítottam magamnak ezt a napot, hogy jelen legyek az edzéseken.
A gyárépületben már felfelé a lépcsőkön a régi ismerős szag fogad. Az izzadság bűze. Régi idők ínycsiklandó érzése, amikoris még én álltam ott a ringben, élet-halálra küzdve, és néha még hiányzik az az érzés. Túl ritkán teszem meg...

A bemutatkozás zökkenőmentesen ment. Owen Wilson, 30-as fekete figura, jó fizikumú, ígéretes darab, és a technikája is, elég megindító ahhoz hogy tudjam, ha eleget foglalkozunk vele, ő hozhatja még a nagy pénzeket.
És ki tudna ellenállni néhány kóboran jött ingyen zöldhasúnak??

- Oké.. figyelj... jó a technika, de várj még vele. Ne ronts rá azonnal. Várd ki amíg ő mozdul. Nézd a szemeit. A szemei mindig elárulják mire készül, legyél te a gyorsabb, az aki előre látja mi fog történni és így te okozhatod majd a meglepetéseket. - biccentek rá a szorító mellől, két kezem kapaszkodik az alsó kötélbe, és afölött részben behajolva magyarázok. Ő meg figyel... Mindig figyel rám. Talán ilyenkor fizetődik ki az ember neve, ha nem is az üzletben, de azért az egykor volt bajnok név, még mindig sokat nyom az alvilági körökben.

- Szóval csak tartsd észben. - biccentek rá. megint. - Nyomjad! - eresztem el, azzal én magam valamivel hátrébb lépkedek, csak figyelem, és a munka érdemi részét átveszi Jasper, ő a legjobb boxzsák, és vele edző az elérhető körletben.

Én meg csendes szemlélője vagyok az eseményeknek.
egészen addig, amíg egy furcsa.. kopogó hang, nem erősödik fel a távolabbi lépcsők felől szűrődve. Már ez eleve gyanús. Nőket nem engedek ide rendeltetni, egyiküknek sem, ez a hely egy másfajta szórakozásé, a hang mégis egyre erősödik.
Mármár ráveszem magam, hogy elinduljak az irányba, mivel a kíváncsiságom erősen hajt, amikor is megjelenik az az arc a széles ajtón túl, engem meg olyan benyomások érnek, amire abszolút nem számítottam.
Itt legalábbis biztosan nem.

Heinz meghunyászkodó alakja nem az első amit észreveszek. Pedig megtehetném. tudomására hozhatnám azt, hogy nagyon nem ezt vártam tőle. De ezzel majd még számolunk.
Nyda viszont az, akit azonnal érdemesnek érzek helyre tenni, ha nem is szigorral, de legalább megfelelően beapplikálni a környezetbe.
És elsődlegesen a fiúk figyelmének elvonása az.

- Nyda.. - lépek elé, de inkább sietek. Nem foglalkozom most a környezettel - Meglepő hogy itt látlak. - elé érve pillantok fel Heinz-re, akinél egyből tudatosul, hogy ezt majd elrendezzük. Nem köszöni meg.

- Mi szél hozott..? - kanyarodik bal karom a dereka köré, mintegy indulva egy kisebb, kietlen, nagyobb magányt nyújtó részlegre, ahol bár penészes a vakolat, mégis a megfelelő magánszférát nyújtja.
Még ha nincs is ajtó.

vagyis ha nem ellenkezik, oda magammal együtt beterelem.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

-Azt meghiszem. *Nem vagyok túl jó kedvemben, mondhatni nem csak mélyen legbelül hanem a felszínen is izzok a haragtól, jóllehet Isabell nem től sokat kötött az orromra, de valamennyire sikerült összeraknom a képet. A hiányt Vincent magyarázatával óhajtom kiegészíteni. A pokolba kívánom ezt a beszélgetést, amire sehol és semmikor nincs jó alkalom és igazán a hátam közepére sem kívánom, de muszáj. Azt hittem a pihenőszobában és később az irodájában pontot tettünk ennek az ügynek a végére és kezdtem megkönnyebbülni, hogy nem vert éket kettőnk közé. Most már nem így érzem, megint Damoklész kardja lebeg a fejünk felett és kérdés, hogy mikor csap le. Vincent pillantása Heinz felé nem kerüli el a figyelmemet, most minden rezdülésére kiélesedtek az érzékeim, de Heinzet most pont leszarom. Amikor először találkoztam vele és a társával, a hideg rázott ki tőlük, de hamar megtanultam hogyan lehet őket sarokba szorítani. Eddig nem sok alkalommal éltem ezzel, de most kifejezetten ráerősítettem. Vincent gyanúsan halk és mondhatni kedves, de pontosan tudom, hogy belül ezerrel jár az agya, hogyan és miért kerültem ide, semmibe véve a szabadidejének szentségét és nem kevésbé haragszik is rám emiatt. A megjelenésem ezen a helyen ebben az időben azt feltételezi, hogy valamibe bele akarok szólni, ami számomra tabu és jól érzi. Ösztönösen lépek ki a derekamra simuló keze elől, de követem a lépteit amerre terelni akart, hiszen nem szándékom, hogy a beszélgetésünket mindenki hallja. A penészes falat látva elhúzom a szám és hátat fordítok, mintha nem létezne ha nem látom. Érzem a szagát, dohos és nedves azon túl, hogy lassan kering az izzadság szag is. Amint szembe tudok fordulni Vincenttel, bele is kezdek, nem eresztem bő lére, hagyom hadd találgasson, hátha belefutok olyasmibe, amit nem akart az orromra kötni. *
-Isabell. Hazavittem a kórházból. Jobban van és már holnap dolgozni akar. *Hangszínemmel nem hagyok kétséget afelől, hogy az utolsó mondat tartalma hozott ide. Az nem tetszik, de kíváncsi vagyok arra, hogy Vincent mit hámoz ki ebből. *

Megjelenés•

#5Tárgy: Re: Ilyen a box Szer. Márc. 09, 2022 7:22 pm

Nincs jó hangulatban. Ehhez nem kell felfedezőosztagot küldeni hogy belőjem, és talán ez.. a második ami nyugtalanná tesz, az első maga a megjelenése volt.
Nem is kéne a pillanat, amikor kirántja magát a kezeim közül, de már épp elég ennyi ahhoz, hogy a vonásaim szilárdabbá váljanak, és bár mutatom az utat, fejben mindvégig azon kattogok, hogy hogyan oltsam el az újabb - látszólag- lángoló viharfelleget.
Sem az idő... sem a hely nem megfelelő erre.
Mégis most kell hogy cselekedjek.
Ez nem várhat.
És bár megváratott a válasszal -talán nem véletlen- amint szembefordul velem, mégiscsak elhagyja a száját valami szöveg.

- És?? - tárom szét a két kezem, először csak gondolatban, másodszor esélyesen már fizikálisan is. - Ha ilyen jól van, biztos ő tudja. - mert valószínűleg. Én nem kényszerítettem semmire. Vagy mit dumált be neki az a lány?? Talán eljátszotta a hattyúk halálát?? Fejemben kavarogni kezdenek az elméletek, de épp elég időt töltöttem már Nydával ahhoz, hogy tudjam, nem véletlenül hallgat. Rám vár. Azt várja én... jöjjek rá a ballépésemre. Csak hát én nem tettem semmit. Voltaképpen. Szóval nagyon nem tudom mit vár tőlem.

Kiderül??

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Sok mindent nem tudtam Vincentről….eddig. valamiért a sors úgy akarta, hogy egyszerre értesüljek több dologról is. Legutóbb akkor hozta rá a frászt, amikor összevert képpel feküdt a bár pihenőszobájában és mint kiderült, nem csak másokat néz ahogyan összeverik egymást, hanem tevékenyen részt is vesz benne. Aztán jött Isabell és vele együtt húzta magával az összes többi titkot. Nem kellett mondani sokat, összeraktam a képet, bár egyelőre nincs igazolva a gyanúm, de kiszedem Vincentből. Tudtam, hogy sok sötét üzletben benne van, de mindezidáig távol tartott tőlük, én meg homokba dugtam a fejem és úgy tettem mintha nem léteznének. Hogy kényelmes volt? Igen, de korántsem biztonságos. Valahogy én is úgy vagyok, mint Isabell. Vincent segített akkor amikor szükségem volt rá, cserébe én is segítettem neki, amikor szüksége volt rá, és neki már régóta az volt. Azonban az évek során úgy érzem erős barátság alakult ki közöttünk és ezt érzem most elárulva. Úgy tesz mintha nem tudna semmiről és persze az ő oldaláról érthető is. Pótcselekvésként, míg időt hagyok neki arra, hogy gondolkozzon, megigazítom a vállamon a táska pántját, majd összefonom magam előtt a karjaimat. Egyértelműen bezárok és ehhez mérten nem is mondok túl sokat. Nem akarom Isabellt még nagyobb bajba keverni, érzésem szerint a gyanú, hogy mindent elmondott önként és dalolva, így is ott fog lebegni felette, de Vincent ismerhet már annyira, hogy tudja, fél szavakból is képes vagyok összerakni egy történetet.*
-Nincs jól és soha nem is lesz olyan jól, hogy _oda_ visszamenjen. Ő mégis úgy érzi, muszáj. Miattad. Van valami amit nem akarsz elmondani nekem? *Nem véletlen a szóhasználat, hiszen nem akarja elmondani, bármi is van. Én meg azon agyalok, hogy miért borult ránk most minden? Miért omlanak le a falak amelyek védelmet nyújtottak? Eszembe jutott Sally néni és az ő mondása. Nem ő találta ki, de mindig jókor mondta. „Ami nem öl meg, az megerősít.” Ha ezt most magunkra értem, akkor valami olyasmi vár ránk a közeli jövőben, ami miatt meg kell erősödnünk. Talán Isabell volt a nyitánya a mi történetünk következő fejezetének.*

Megjelenés•

#7Tárgy: Re: Ilyen a box Csüt. Márc. 17, 2022 2:58 pm

Hallgatok. Ha őszinte lennék, baromi sok minden van amit nem akarnék elmondani neki, kezdve azzal hogy a lányt, Isabellt húskampóra húzták. Ez az a történet, ami nem az ő fülének való, nem is az ő szemeinek, és nem a tudomására. Mégis az élet úgy hozta, hogy vallanom kell, előtte, és bár baromira nincs hozzá ma se kedvem, sem pedig a hely nem alkalmas erre, mégis nyilvánvalóvá teszi, hogy innen, nem tűnik el, amíg meg nem kapja azt amit akar.
És Nyda túlzottan is jó ebben.
Mindig nyerésre játszik.
(Ebben legalább hasonlítunk.)

- Nem tudom miről beszélsz. - adom a hülyét, nem azért mert azt hiszem beválik, hanem mert gondolkozásra ad időt, felkészülésre, ami ha azt vesszük, ebben a pillanatban épp nem áll rendelkezésemre.
És valószínűleg nem is fog.
Vagyis jönnek a hirtelen tervek.

- Amúgy is, azt mondtad felszolgálni viszed, vagy nem!? - terelek. - Akkor most mi a probléma!?? - értetlenkedek.

- Már megint találóskérdésekkel jössz, megtennéd hogy legalább EGYSZER.. kimondod nyíltan azt amit akarsz tőlem!?? - a hangom emelkedett. Nem a hely, inkább az időpont miatt, és amiatt, hogy erre az egészre még nem készültem fel igazán. Nem volt időm végiggondolni. Kidolgozni a részleteket, mit, hogyan, mennyire lassan adagoljak, hogy ne csapja ki a biztosítékot, még ha ez a lehetetlen küldetések egyike is.
Nála legalábbis.
Attól függetlenül megteszem amit lehet.
Tompítom a helyzetet.
Igyekszek... legalábbis...

Aztán majd meglátjuk, a következő lépést.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Régóta ismerjük egymást, bár években számolva nem tűnik olyan soknak, mégis rengeteget fektettünk bele a kapcsolatunkba. Ahhoz, hogy minden olajozottan működjön, mindkettőnknek kompromisszumokat kellett kötnie, amit meg is tettünk. Eddig működött, most viszont át kell gondolnunk és újratárgyalni a feltételeket. Muszáj lesz, mert én nem akarom magára hagyni, ő meg nem akar elengedni. Ezt is pontosan tudom, összenőttünk már, mint a sziámi ikrek, ez egyfajta szimbiózis, még úgy is, hogy sok mindent még nem is tudok. Vincent röpke pár másodperc alatt eldöntötte, hogy most az idegeimmel fog játszani, azt pedig nem szeretem, még tőle sem. Amikor teszi nekem a hülyét, mint akinek fogalma sincs miről beszélek, csak figyelmeztetésképp megemelem az egyik szemöldököm, a folytatásra már veszek egy nagy levegőt. Belemennék a játékba, de Vincent elébe megy mindennek és direkt rákérdez. *
-Mi lenne ha _egyszer_ őszintén válaszolnál ahelyett, hogy kerülöd a témát? *A visszakérdezés mindig jó stratégia. Azt feltételezi, hogy többet tudok, mint amennyit elárulok szavakkal, azonban pont, hogy tőle várom az igazságot. Csak sejtéseim vannak, semmi konkrétum és pont ez az egyik okom arra, hogy rákérdezzek. Isabell nem volt hajlandó többet elárulni, csak azt hajtogatta, hogy neki oda vissza kell mennie és egy vétlen elszólás; miszerint nem teheti ezt Vincenttel. Vincent ellenben időhúzásra játszik. *
-Oké. Akkor menjünk bele a közepébe. Mivel tartozik neked Isabell, amiért mindenáron vissza akar menni a VIP klubnak nevezett húsfeldolgozódba? *Az egésznek a fele blöff, de ha már azt kérte, kérdezzek nyíltan, most megkapta, s ezzel a korábbi kérdésére is válaszoltam. Hát ez a probléma, hogy Isabell nem akar felszolgálni, pedig felajánlottam. Nem tudom Vincent mennyit adott neki azért, hogy feltrancsíroztassa magát, de abban biztos vagyok, hogy pultosként kevesebbet tudtam neki ajánlani, de biztonságosabb. A fiúk is árgus szemekkel figyelik a vendégeket, még csak csúnyán sem nézhetnek a lányokra. Isabell mégis….sosem fogom megérteni.*

Megjelenés•

#9Tárgy: Re: Ilyen a box Hétf. Márc. 21, 2022 3:37 pm

Igaza van... Valahol igaza. Nekem meg van ennyire fontos ez az egész, hogy kiálljak érte, a döntéseim mellett, mégis ő az egyetlen aki meg tud billenteni a kikötéseimben.
Még ma se tudom hogyan csinálja..

- Mit akarsz tőlem, Nyda!??- a kérdés őszinte. A válaszokban már inkább tudnék válogatni, de nem köpnék el minden puskaport előre, már ha nem muszáj, ezért nem árt jobban tájékozódni.
Vagy legalábbis meddig kényszerít most ez a feszült helyzet.
NEM adok ki mindent!
De feladja, vagy csak ééén vagyok a napi szerencsés, aki nem kényszerül további kitalálósdi játékokra, mert csak kapok már valami bővebb, szilárd konkrétumot is.
Nevezzük annak legalábbis.

Elfordulok, de csak újabb időnyerés. Rövid másodpercek, odaát árgus szemek, és lefogadom fülek figyelnek, vesztegelnek, én meg próbálok kapaszkodni a szorításban.

Eltelik az a pár másodperc amíg visszanézek - és ezzel fordulok - őrá.

- Ha felszolgálni akar, felszolgálhat. Ha nem akar... kap időt, hogy összeszedje magát, majd AZTÁN beszélünk. Biztosíthatod, hogy kivárom a megfelelő időt. - nem a kérdésre válaszolok. Jól tudom. - Nem kell minden hülyeséget elhinned amit ezek a tyúkok összebeszélnek, folyton hergelik egymást, és hülyeséget terjesztenek! - hogy mellébeszélés?? Szépen illeszkedik a sorba. De hogy elhiszi e? Kétségem sincs róla, hogy Nyda nem az a fajta. A könnyen megvezethető típus. Vagy a fél szavakkal elégedett. Vagy olyan aki elengedi a koncot, ha már a foga belemélyedt, szóval egy percig se hiszem azt hogy van menekülés.
Mégis kapálózom.
Mert így a helyes.

És mert abban bízom, hogy minden további él, csak tompíthat a végkifejleten.

Bizakodom. Legalábbis.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Tudom, hogy itt kellemetlenebb a beszélgetés, főleg a téma miatt, de a közönség is ad hozzá nem keveset. Amikor Heinztől megtudtam hol van Vincent, csak pár másodpercig gondolkodtam mielőtt döntöttem volna. Itt kell vele beszélnem és nem az irodájában ahol ehhez a helyhez képest viszonylag otthonosabban érzi magát. Noha nincs kívül a komfortzónáján, még sem a megszokott környezet ahol mi ketten szót váltunk. Mikor végigmentem az egész hodályon azért drukkoltam, hogy ne legyen egyedül és ez bejött. Nem beszél nyíltan, de az időhúzásra játszás elég ismerős, bár eddig sosem tartott ilyen sokáig. A kérdésre kibököm a lényeget, de hagyok még mozgásteret, hagyom, hogy legyen lehetősége neki kimondani. Blöffölök és közben utálom magam, hogy pont Vincenttel szemben kell alkalmaznom ezt a stratégiát, de még soha nem kerültünk ilyen zavaros mocsárba és élve szeretnék kimászni belőle. Amikor elfordul, már tudom, hogy nyert ügyem van, de azt is, hogy fájni fog a győzelem. Türelmetlenségemet jelezve karjaimat összefonva magam előtt, az egyik lábammal topogni kezdek, a cipőm orra pergőn, ütemesen koppan a padlón, míg vissza nem fordul felém. A szöveg amit végül megkapok nem az amire vártam, de az amire számítottam. *
-Vincent! Engem ne próbálj meg félrevezetni. *Halkan szólok, fogaim között szűröm a szavakat, nem akarom, hogy más is meghallja, pedig figyelnek rendesen. Elég, hogy nem vagyunk egyedül és ez teremt olyan kellemetlen helyzetet, amiben Vincent nem lubickolhat kedvére. Ki kell belőle húznom. Hogy fájni fog nem is vitás, hogy csalódom-e benne…nos nem tudom. Azt sem, hogy ha mégis, akkor mit fogok tenni, ennyire előre nem gondolkodtam, nem terveztem, mert elképzelésem van csak arról, hogy mi lehet a háttérben. Épp csak nem akarom elfogadni. *
-Isabell nem fogadta el a pultos állást, mindenáron vissza akar menni _oda_ én pedig egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért? Miért akarja önként újra feltrancsíroztatni magát? Te nem beszéltél vele de én igen. Az a lány retteg és nekem elhiheted, hogy nem játssza meg magát. Szóval nekem ne ködösíts. Mivel tartod a markodban? *Dühös vagyok, mélyen legbelül forrongok, de próbálok higgadt maradni, hűvös és kimért. Nem tudom, hogy valóban titkolózni akar, vagy csak engem kímélni az igazságtól, vagy saját magát attól, hogy csalódjak benne. Most Vincent olyan oldalát látom amit eddig nem ismertem és olyan távol van tőlem, mint ide a Hold. A sötét oldalával együtt. *

Megjelenés•

#11Tárgy: Re: Ilyen a box Vas. Ápr. 03, 2022 12:17 am

Egy percig sem lep meg hogy a dolog nem jön be. Nem is vártam. Arra se számítottam hogy Nyda feladná, nem az a fajta, de legalább továbbviszi a történteket, és ad némi időt, gondolkodni is.
Mert nem mindegy hogyan teregetem ki a részleteket, és FŐKÉP meddig muszáj hogy elmenjek.
A lehető.. legkevesebb mértékig szándékozom bevonni az egészbe.
Csak amennyire feltétlenül szükséges.

Hirtelen kapom, el a karját, de csak csekély erővel szorítok rá, hogy valamilyen mértékben hátrébb kényszerítve, ahol már legalább egy félig felhúzott fal elválaszt minket a nézőközönségtől - ha hallani, bízom benne nem is hallanak, de - szinte a falnak, vagy MÁR.. a falhoz lehetetlenül közel szorítom, annyira, hogy csakis rám figyeljen.
De közben lehalkítom a hangomat.
És igen, valamelyest azért lehajolok hozzá.

- Idefigyelj Nyda... az oké, hogy vannak kérdéseid. Az is oké, hogy kíváncsi vagy, mert egy őrült lány fantazmagóriáit kellett hallgatnod egész délelőtt. - a hangom kérdő, met jórészt fogamam sincs róla mit csinált, mit csiripelt neki az a nő, és PLÁNE mennyire feketített be engem, miféle aljas.. hazugságokat terjesztett, amiért Nyda ennyire kikészült.
Most a tűzoltás a legfőbb elem!

- Nem fogom azt mondani, hogy ezek a lányok szabadok, mert a szabadság egy nagyon is tág fogalom. Sokkal jobb életük van mint ami lehetne, ott, ahonnan elhoztam őket. De nem vagyok jótékonysági intézmény. Ezt te is tudod. Mindent megkapnak amire szükségük van, az élethez, addig, amíg én is megkapom amire nekem van szükségem. Ez puszta üzlet.. Semmi személyes. - mert ez a lényeg. - Megmondtam, Isabell annyi időt kap, amennyire csak szüksége van. Hogy felépülhessen. És azután.. Nos... Azután majd meglátjuk.. - engedem csak akkor el. Igazából soha nem bántanám. Őt. Keményen. Sőt, még szemernyire sem. Mindez csak kóbor indulat. Nem iránta.. a helyzet súlyosságából adódóan, ami nem rajta csapódik le. Mindvégig vigyáztam rá. Teljes mértékben.
Nem érezheti úgy, hogy egy percig is... fenyegettem őt.
Csak épp..

Hátrébb lépek, ráeszmélve, hogy ez még baljós is lehet.
Elfordulok, csak megteszek néhány újabb lépést, és onnan fordulok vissza rá.

- Ne itt beszéljük meg ezt Nyda.. - a hangom nem kemény, de nem is gyáva, behódoló. Csak a tényeket intézem. Végtére is.. ő volt az aki rámtört. Pöffeszkedve.
Én is megérdemlek egy rendes kihallgatást.
Szóval ha valamit tudni akar... egész más hangnem az ami célra vezet.
Talán mindkettőnk részéről.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Néha még visszaköszön a múlt, az érzések fellobbannak, csak is azért tudom visszafogni magam, mert Vincent ért hozzám azzal a kezdeti erőszakossággal, melynek vége mindig fájdalmas volt. Most nem fáj igazán, határozottan tart de nem szorosan, aár ki is húzhatnám a karomat ujjai fogságából…de nem akarom. Ismerem már Vincentet és tudom, hogy ha nagyon meg van szorulva akkor bezárkózik és ingerült lesz, akor pedig nem fogok belőle kihúzni semmit. Hagyom, hogy a falig tereljen, bár a szívem kalapál és érzem a régi félelem árnyékát felkúszni a gerincemen. Nicknek és Bobnak hála, ez most nem borít el teljesen, tudom kontrollálni. Vincent tudja min mentem keresztül, az, hogy ilyesmihez folyamodik mutatja, hogy nagy baj van, nagyon nagy mocsárban próbál gázolni. Megemelkedő szemöldököm ennek a gyengéd erőszaknak szól, kérdés van a szemeimben, hogy mégis mi a jó fenét képzel és művel most? *
-Isabell nem őrült, nagyon is összeszedett volt, épp csak retteg. *Nem tudom szó nélkül hagyni, és igen, talán most bemártom kicsit Isabellt, de csak azért, hogy Vincent nyíltan valljon, majd utána ráérek megvédeni és kimosni a szarból amit én kavartam köré. Nem sok mindent mondott, nekem kellett összerakni a mozaik darabokat, vannak még hiányzó részletek, de kétségem sincs afelől, hogy Vincent nagyon terel és sokkal több van a háttérben, mint egy egyszeri alkalommal elkövetett vagdosás. Vincent tovább mondja, az egész olyan mint egy védőbeszéd és valahol megértem miért teszi ezt, épp csak azt nem fogja fel, hogy velem akarja megetetni. Annál a pontnál amikor a lányok „sokkal jobb” életéről hadovál, újra megemelkednek a szemöldökeim, de ennek a mimikának egészen más jelentősége van. Nem kérdő, hanem gúnyos és pontosan tudhatja, hogy egyetlen szavát sem hiszem el. Ráadásul haragszom. Mindazért ami eddig kiderült, azért, mert ismeri a múltam, az életem azon szakaszát, amire nem vagyok büszke és szeretném örökre elfelejteni, mégis meglépte azt, hogy hasonló eszközökkel élt. Összeszorított fogakkal tűröm, ajkaim pengevékonyak, tekintetem követi a kezét amikor elenged, másik kezem könnyedén söpri le szorító ujjainak érzett nyomát. Aztán felnézek rá. Nem érdekel mennyire mélyen hasítok bele a lelkébe a pillantásommal és a szavaimmal. *
-Értem. *Hangom halk, kissé tompa és talán pont ezért vészt jósló.*
-Szóval én is legyek hálás amiért kimostál a mocsokból és megmentettél Clarktól. Elvégre jobb életem van, mint ott lehetett volna, ahonnan elhoztál. Sokkal jobb, mint amilyen Isabellnek jutott. Mennyire legyek hálás? Én is csak egy üzlet vagyok? *Vincent közben ellép tőlem és ismét elfordul, de tudom, hogy ezekre a szavakra ugrani fog. S lám! *
-Én ezt most akarom megbeszélni. *S a szavak között ott van az is, hogy nem érdekel hol. A lényeg, hogy most. Nem kérdezek többet, nem mondok többet Isabellről, azt várom, hogy belekezdjen. Valamibe. Csak kezdje el. S közben érzem mennyire fáj a csalódás, az ő szavai, még ha rosszul is választotta meg azokat. Fáj ez a szakadék ami kettőnk között egyre mélyül. *

Megjelenés•

#13Tárgy: Re: Ilyen a box Pént. Ápr. 08, 2022 8:27 pm

- Nem erről van szó Nyda!!! - csattanok fel, hirtelen megpördülve a tengelyem körül. Ez a nő.. azt hiszi.. mindent megtehet, bármit megtehet, kérdőre vonhat, esendőbe, amikor..

Hirtelen villan a következő, a szavai, és egyértelmű hogy ez elkerülhetetlen. Mindez elkerülhetetlen. Nincs más választásom. Erre az ügyre pontot kell tenni.. MOST!

Olyan hirtelen tűnök el a szemei elől, hogy még az én fejemben sem tudatosul a terv.

- MINDENKI KIFELÉ! - üvöltöm a háttérnek, de túl lassú a reakció. Az új fiú csak meglepődötten néz.

- MOST!!! - üvöltöm már jóval nagyobb hévvel, és ahogy Jamil és Jasper belekarol a fiúba, és kiszedve a kötelek közül kitessékeli a lépcsőház fele, Heinz az utolsó aki zárja mögöttük az ajtókat.

- Húzz el! Te is.. - egy következő fordulóval eresztem meg előtte, és csak ezután térek vissza Nydához.
Kellő távolságban állok meg előtte.

- A Te eseted.. az más volt. Merőben más volt. Te nem egy nincstelen senki voltál, egy maffia karjaiban, behurcolva az országba, ha az lettél volna hagylak elvérezni?? Nos, igen.. meglehet.. Fáj.. de ilyen az élet. NEM menthetünk meg mindenkit, csak az arra érdemeseket! Van akik dolgoznak, és vannak akik élvezik a gyümölcsöket. Ez ilyen egyszerű... - csak ekkor veszek először levegőt, és fel se tűnik hogy lilul a fejem. Vagy vörös.. Ki foglalkozik a színekkel..
Megint megfordulok a tengelyem körül. Alig egy feszült félkörívet írok le. Csak hogy még kimondjam ami a szívemet nyomja. Mert ha már, hát ki kell jönnie.

- Tudom hogy most csalódást okozok, de... nemérdekel. - a hangom szinte elhal - NEM.. érdekelhet. - erősödik vissza - Nem felelhetek meg mindenkinek. Nem felelhetek meg neked se, mert én ez.. - tárom szét a kezeimet - vagyok. És ez voltam akkor is amikor belémszerettél. Vagy amikor mellém szegődtél, és ez leszek holnap is meg holnap után is, vagyis most rajtad a döntés sora! Így.. kellek Neked vagy nem! - hogy mindent egy lapra teszek fel?? Kétségtelenül. Kétségkívül a legrosszabb módszert választottam. A legrosszabb lehetőségeket, most, itt, a háború előtt, amikor nem védhetem meg.. ha nincs folyton a közelemben.
Mégis...
Valahol tudtam jól hogy nem húzhatom a végtelenségig ezt a beszélgetésünket, és úgy tűnik, eljött az az alkalom.
Most minden ezen áll vagy bukik.
Egy átkozott morális kérdésen.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Ha nem számítottam volna kitörésre, bizonyára összerezzentem volna a hirtelen felcsattanó hangjára és hátrébb léptem volna a forduló mozdulat elől is. Vincent azonban bizonyos – éppen most kitárgyalandó – kivételektől eltekintve nyitott könyv a számomra. Csupán gondolatban engedem meg magamnak azt a rezzenést, és lebeszélem magam arról is, hogy karjaimmal összezárjak magam előtt, ami félelmet sugallna. Vincenttől nem félek, bízom benne, tudom, hogy sosem bántana, inkább levágná a kezeit, semmint megüssön….nos, míg nem említette az üzlet és a kiszolgáltatottság egymáshoz fűződő kapcsolatát, ezt gondoltam. Most, ebben a pillanatban nem vagyok olyan biztos benne. A hangja pedig tovább erősödik, de már nem nekem szól, mindenki más aki eddig éles szemekkel és hegyes fülekkel figyelt minket, úgy takarodik ki a visszhangzó hodályból, mintha a Katrina söpört volna végig a termen. Azért bámulatos. Mindig is tudtam, hogy tartana tőle, de ez a fajta félelem még nem nyilvánult meg előttem, kivéve Isabell tekintetét amikor Vincentről beszélt.
Szóval kellőképpen betaláltam a szavaimmal, de nem bántam meg. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, ha a bilit már kiborítottuk. A szavai azonban úgy érzem többet mondanak, mint amennyit megkívánt osztani velem és nem megyek el mellettük csak úgy. Még nem mondott ki mindent, ez kétséget kizáróan érezhető, nem is szólalok meg, pedig lenne mondanivalóm. Hallgatok, ha már belelendült, nem én leszek az aki megakasztja, hagyom hadd mondja ki, az ár ha magával ragad nem enged és ezt használom ki. Csak akkor rezzenek meg, rándulnak meg arcom vonásai, amikor szembesít az iránta való érzelmeimmel. Sokáig azt hittem túl vagyok rajta, nem foglalkoztam vele, a kapcsolatunk elindult egy másik irányba, de persze a problémák nem oldódnak meg, nem tűnnek el ha a homokba dugjuk a fejünket. A múlt ismét értem nyúlt, csak most egy másik ponton szorongat. Igen, annak idején többet akartam tőle, de Vincent nem kért belőlem és azzal hitegettem magam, hogy csupán a hála….vagy a velem való kedves bánásmód, az, hogy emberszámba vett, segített minden ellenszolgáltatás nélkül éreztette velem azt amit. Aztán az évek során mindez csendesült és eltűnt, úgy hittem végleg. Azzal, hogy azt mondta én más vagyok….nem, azt mondta „az én esetem más volt” valahogy még ebbe a gondolatba is képes belerondítani. *
-Nem mindegy milyen gyümölcsöt élvezel Vincent. A te gyümölcsöd rothadt. *Úgy ejtem ki az utolsó szót, mintha most haraptam volna rá arra a gyümölcsre és képletesen meg is tettem. Egyenesen a szemeibe nézek és kihagyom azt, hogy „köszönöm, hogy érdemesnek találtál arra, hogy megments” . *
-Csalódást azzal okozol, hogy nem érdekel Isabell sorsa, az Isabellek sorsa. Nem menthetünk meg mindenkit, de nem is kell szándékosan a kínzópadra küldeni. Ha nem érdekeltél volna, gondolod, hogy szemet hunyok a vörös ajtón túli üzleted felett? A város tele van bordélyokkal, a szállodák escort lányokkal, az ő döntésük, de az nem, hogy felkoncolják őket puszta szórakozásból, perverz szexuális vágytól fűtve. És ehhez nem adhatsz eszközt. *Kezemmel szinte az egész hodályt befogom mikor megemelem, de a városra gondolok amikor mozdulok. Mintha Vegas ebben a hosszú percben belezsugorodott volna a terembe. Nem kiabálok, de elég hangos vagyok önmagamhoz képest, az arcom minden bizonnyal kipirult, de nem lila, mint Vincent feje. Sosem láttam még ilyennek, azon az estén is higgadtabb volt. Azonban nem engedem el a képzeletbeli kötelet, hanem jobban meghúzom, ha már lúd, legyen kövér.*
-Te hozatod be az országba a lányokat? Elosztó is vagy, vagy csak a saját zsebedre dolgozol? Tisztázzuk ezt ha már szóba került, mert eddig egészen mást gondoltam rólad. Lopsz, csalsz, hazudsz, olyan sötét üzleteid vannak, hogy nem avatsz be, azért, hogy megvédj, mégsem zavartál el amikor _melléd szegődtem_ . A francba Vincent, saját magad alatt vágod a fát és azt kéred vágjak jó képet hozzá! *Lassan közelítettem felé míg beszéltem, s mikor az üzelmeit hoztam fel, hacsak nem lépett hátrébb, a mutatóujjammal böködtem a mellkasát, végül a vállamról aranyszemekből sodort láncon lógó boríték táskámat lebegtettem meg előtte, mint egy karmester a pálcáját. Bensőmben forrongtam és igen, a félelem is ott figyelt a sarokban. Sok mindenben nem értettem vele egyet, és valahol tényleg csalódást okozott, de azt nem hittem, hogy az a megoldás, hogy itt hagyom a fenébe. Ő viszont nem fog megváltozni a két szép szememért. *

Megjelenés•

#15Tárgy: Re: Ilyen a box Szer. Ápr. 13, 2022 2:02 am

- Miről beszélsz!?? NEM!!! - vágom rá olyan egyszerűséggel, mintha tudnia kéne, én miről beszélek. Pedig tudnia kéne. Egész sokmindent kéne tudnia. Most már. A miérteket, a szövevényes szálakat, hogy hogy tartom életben, minden.. egyes.. kibaszott nap ezt a helyet, és hogyan zsonglőrködöm nemcsak a számokkal, de a nagykutyák holttereiben, hogy hogyan tartom a víz fölött Raina nyakát, még akkor is, ha a LEGNAGYOBB baromságot követi el az a nő, és hogy mennyire, de mennyire SZERETNÉM ezt a terhet átruházni!!!
De nem tehetem.
Miatta sem és azért sem, mert vannak más indokok. Más emberek. Veszélyesek, akiket nem hat meg egy forrófejű nő. Még akkor sem, ha ennyire meggyőzőképes.
Csak én vagyok ennyire gyenge ebben.
Talán.

Újra fordulok, de most nem a tengelyem körül, muszáj egy egészen csendes kört megtennem.
Muszáj higgadnom. Valamennyire, muszáj ésszel döntenem, és rálátnom, meddig is szabad Nydát engedni. Mennyire lehet. Meddig. A sérülése nélkül, vagy hogy belelásson olyan üzletekbe, amikből még baja is lehet.
Nem tehettem ezt meg vele. Nem lehet..
Ezért!

- Nyda, vannak olyan spektrumai az üzletnek, amik nem tartoznak Rád. - a hangom egész csendes. Már-már bűnbánó, simán kiröhögnének, az alkalmazottak, vagy bárki aki látná ezt. Mégis csak neki, és egyedül neki engedem ezt látni.
Bármikor.

- Én csak kimentettem őket.. - tárnak szét a kezeim, és esnek is aztán vissza. - Egy olyan életből, ahol a végtelen kizsákmányolás, és a heroin lesz a keresztjük. - a hangom elhalkul. De csak alig két másodpercig csendes. - Nem tehetek arról.. - de aztán félbemarad. Újrakezdem. - Nem volt cél... túllépni egy bizonyos határt. Isabell esete egyedi.. Akár hiszel nekem akár nem, nem mindenki ilyen vadállat. Vannak... bizonyos igények.. Ebben igazad van, ezt a számlámra írhatod, de mindvégig vigyáztunk rájuk. Teljes volt az átvilágítás, csak most.. - és akadok el megint az egészben - Én voltam az aki többet akart. Már megmondtam, olyan terület kellet, ami "nem az enyém". Nem az én szintem. - engedem el, de minden szavam igaz. És csendes. Nem meghunyászkodó, de megértően beszél. Tudom hogy neki.. miért fájó a dolog. Tudom hogy miért emlékezetes. És sajnálom.. Még ma is, hogy nem értem oda előbb. Hogy nem érkeztem meg, mielőtt az a szemét...
De innen már nem mondok többet.

Legalábbis egyelőre.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Vincent kifakadása nem tart sokáig. Csak egy erőteljes és haragos „nem” s utána elcsendesül. Legbelül nem, tudom hogy megy ez nála, ismerem már annyira, most megpróbál lenyugodni, rendezni magában a dolgokat, mert…különben bántana. Engem viszont nem akar. Mást lehet, hogy már a falhoz kent volna a nyakánál fogva szorosan, és a szemei tüzet hánytak volna. Bár nekünk sem volt még ilyen vitánk soha. Valahogy elkerült minket, de a háttérben most úgy tűnik olyasmi készül ami Vincent türelmét is próbára teszi. Hetek vagy hónapok óta feszült, és ez lassan kikészíti, az amit az irodában mondott csak apró előjáték ahhoz képest ami valójában körbeveszi.
Tudom mire számítsak tőle valahol mégis meglep mennyire összeszedte magát ahhoz, hogy halkan beszéljen hozzám és ezt értékelem. Bólintok, bár nem hangzott el kérdés, de sok mindent tudok amiről úgy hiszi, hogy nincs róla fogalmam, vagy csak ő is a sivatag homokjába dugja a fejét, mint én vele kapcsolatban. S mikor a vádakra reagál, szinte elszégyellem magam amiért egyáltalán szóba hoztam az egészet. Az egész jelenet olyan…megadó, beletörődő. Mint amikor a kilátástalan harcnak vége egy ponton, ahonnan nincs tovább út. De ez nem csak nekem szól, úgy érzem belátta végre, hogy mit tett, vagy mit nem tett…ehhez mérten belőlem is kiszáll az a feszültség ami eddig görcsbe rántotta minden izmom, a vállam leengedem, a bent tartott levegő lassan távozik, hogy helyet adjon egy nagyobb de könnyebb sóhajnak. Hozzá lépek, tenyerem lassan emelem az arcához és ha nem húzódik el, rásimul, hogy magam felé fordítsam. Hogy csak rám nézzen. Az én hangom is veszített az erejéből, már nem a harag fűti, az a hirtelen fellobbanó ami segített abban is, hogy idejöjjek, hanem azok az érzelmek, melyek Vincent felé tolnak. Bármi is legyen. *
-Nem gázolhatsz át mindenkin azért, hogy megszerezz valamit. Elhiszem, hogy ez volt az egyetlen eset és elhiszem, hogy nem akartál rosszat, de elszámítottad magad. Épp ezért féltelek Vincent. Olyan mocsárba másztál bele, ahonnan nem fogsz tudni kimászni. Hadd segítsek! *Nem tudom hogyan és nem tudom miben, de ahogy mondta, „mellé szegődtem” és lehet, hogy annak idején én is valamiféle hálát éreztem és adósnak magamat, de az évek során ez megváltozott. Ezt pedig neki is éreznie kell.*

Megjelenés•

#17Tárgy: Re: Ilyen a box Pént. Ápr. 22, 2022 4:54 pm

Az ahogy közelebb lép... és a keze felsiklik az arcomon, nem számítottam rá. Egyáltalán nem számítottam rá...
Úgy sejtettem lesznek még kérdései. Újabbak.. és újabbak... Egész addig amíg térdre nem kényszerít, és végül meghátrálok. Letaszít... Egy olyan trónról amin néha azt hiszem, egyáltalán nincs keresnivalóm.
Ez nem az én életem. Egy egészen más ember életét élem, egy olyanét, akit mindig löktek előre a körülmények, aki folyton túlélt, érdekek mentén lépett vagy hozott döntéseket, és aki nem tudja.. egyáltalán, mi a fenét is keres itt.
Néha meg...
Néha meg minden teljesen nyilvánvaló.
Egyértelmű.
El- és befogadható és nagyon is a helyén van minden.
Nem könnyű a kettős élet...
Soha nem ért az egyszerűek között, mégis remekül lavírozom.
Vagy legalábbis azt tettem eddig.
De most...

Még mindig a szemeit nézem, már ha az övéi is elvesznek az enyéimben. Talán keresnek.. Valamit. Amit még magam sem tudom valóban birtoklok e, mégis a legteljesebb mértékig szeretném ha a részem lenne.
Miatta...

Mert sokszor bármit megadnék neki.

Mégis... Ez most nem az az alkalom...

- Nem tudsz segíteni. - a hangom halk, csendes. Szemernyi harag sem keveredik benne, mégis a tények amik szilárdra színezik.
Nem annyira... szilárdra.

- Nyda.. - futnak fel a tenyereim a két felkarjára, de most korántsem annyira és olyan erővel mint alig néhány perccel ezelőtt tettem. - Én csak meg akarlak védeni... érted?? - a hangom csendes. Továbbra sem diktáló, harcias vagy számonkérő, csak akarom hogy tudjon róla.
Mert ez az egyetlen célom.

- Muszáj megvédenem mindannyiunkat.. - továbbra is tartom a szemeit. - Nekem.. Nem másnak, nem engedhetem el a gyeplőket, különben a fejünkre borul minden. - még mindig ott ragadok a szemeiben, csak a kezeim közben simogatóvá váltak. A karján. Lágyan, mégis beismerően, és valahol el is ismerem, én is van hogy lépre futok, de tanulok belőle. MINDIG tanulok! Nem követek el egy hibát kétszer, és bízhat bennem. Többé.. ilyen.. nemfordulhat elő.

Aztán mégiscsak időben észbe kapva engedem el, és fordulok ki az ő, és az én kezeim közül.
Csak alig újabb szabad kört téve meg. Gondolkodom.
Aztán mégis onnan távolabbról fordulok vissza felé.

- Azt tudom ajánlani... ha vállalod.. - biccentek rá - Hogy szabad kezet kapsz a lányokhoz. Tolmácsolhatod a... kéréseiket, sérelmeiket, bármit amin változtatni szeretnének, én meg... Átgondolom. - biccentek rá megint.

- Ez elég!?? - a szemem kérdő, a hangnem némi állító parancsolást is kever bele, de fogalmam sincs, hogy ez csak a megszokás, vagy valóban itt húzódnak a határok.
A tűrésem határai.
Számomra is kérdőjeles.
Meglátjuk nála mik az elképzelések.
Ütköznek??

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Van egy nagyon hosszú pillanat ami csendben telik el, talán még egy perc is lepereg mire Vincent megszólal. Szeretném tudni mire gondolt közben, mi játszódott le benne, mire kereste a válaszokat, melyekkel azt reméli le tud állítani. Sajnos nem vagyok gondolatolvasó, még mindig nem. Csak néhány érzés kel bennem életre olykor, néhány már ismert gesztus, rezdülés amiből következtetni tudok, de míg a csend ránk ül, Vincent nem mozdul, csak néz mélyen a szemeimbe. Aztán később, mikor már azt hiszem ennek a percnek sosem lesz vége, a kezei a karomra siklanak. Nem szorítanak, ez az érintés most egészen más, halványan emlékszem, hogy érintett már így….de az a helyzet egészen más volt….az üzenet azonban ugyanaz. Noha nem mondja ki, eltaszít magától. Megint. Szavai lemondó sóhajt húznak fel belőlem, lehajtom a fejem és megingatom. Nem hiszem el, hogy megint ezt teszi. Mikor újra megszólal, felnézek rá ismét, bólintok. Értem. Meg akar védeni. *
-De miért a saját véred árán? Arra nem gondolsz, hogy én is szeretnélek megvédeni? *Hangom halk ahogyan az övé is az volt, tenyereim a mellkasára simulnak, de aztán elenged és ellép tőlem, a kapcsolat megszakad, mintha valóban elszakítottak volna tőle. Olyan távolinak érzem….s aztán amikor visszafordul felém….odavet elém egy morzsát. Tudom, hogy a jó szándék vezérli és nem akar a jelenleginél keményebb dolgokba bevonni, az is lehet, hogy kitérnék a nem létező hitemből, de az is tény, hogy mindezzel egyszerűen el akar távolítani a tűztől, be akarja fogni a számat és ez fáj. Lehajtom a fejem, s aztán lassan emelem fel ismét, közben két ujjal az orrnyergemet masszírozom, majd mikor elkapom Vincent pillantását, összefűzöm magam előtt a karjaimat. *
-A francba Vincent, miért hiszed azt hogy ezzel be tudod fogni a számat? Már így is nyakig benne vagyok, csak nem tudom miben. Nem tudsz mindenkit megvédeni, engem sem, ha sötétben tapogatózom, most meg azt hiszed ha madame-ot csinálsz belőlem, akkor majd jobb lesz? *Veszek egy nagy levegőt, de nem hagyom szóhoz jutni, a korábbi halk hangom pedig erélyesebb lett, de nem erőszakos és nincs benne harag sem, csak határozottság. Eszembe jut, hogy legalább egy lépéssel előbbre jutottam és nem engedem ki a kezemből. Aztán majd jöhet a következő lépés, csak szépen lassan, csak ki ne fussak az időből.*
-Oké. Elfogadom, de nem átgondolod, hanem megbeszéljük. Tudni szeretnék mindenről, mert úgy látom néha hajlamos vagy fejjel menni a falnak. Ha pedig veled történik valami, nem tudsz többé megvédeni. *Nehogy azt higgye, hogy ezzel vége. Nem az üzletét akarom, nem a helyét abban a világban, amit a pokolra kívánnék, nem részesedést, csak azt akarom, hogy életben maradjon.*

Megjelenés•

#19Tárgy: Re: Ilyen a box Pént. Júl. 08, 2022 12:47 am

Szeretném, ha a szavai nyomot hagynának bennem, de most túúl erős a reakció. Túúl erős a késztetés hogy ellene küzdjek, és azok ellen az érzések ellen, amik tudom, nem vezetnek sehova. Volt már részem bennük, és idővel... tudom hogy meggyűlölne. És én is képes lennék gyűlölni saját magam...
Mert elveszíteném.
Ezért...
Az egyetlen úthoz fordulok, ami jelen esetben megengedhető.
Kompromisszumot kötök. Vagyis próbálok. Vergődök?? Ez egy egészen más nézőpont, ami a biztos, hogy megoldásra kell törekedjek, és a másik megoldás veszélyes. Számomra veszélyes...
És ugyanúgy veszélyes a számára is...
Így...

Azt hiszem megelégszik egy ígérettel, de nem is Nyda lenne ha nem találna benne kivetnivalót. Valahol szórakoztat. Az éles látása, az ahogy átlát rajtam, ahogy képes rajtam újra és újra fogást találni, és jóóó.. fogást, mégis most dühít az egész.
De nem annyira hogy szóvá is tegyem.
Vagy legalábbis nem a megfelelő módon...

NEM! Ez az első ami az eszembe jut. Mint egy válaszreakció a felvetésre, de szerencsére, hajlamos vagyok gondolkodni is, jelenleg képes is, így még mielőtt kifutna, egyszerre rágom meg.
Aztán rövid másodpercekkel később válaszolok.

- Megbeszéljük... - engedem - De nem adok döntési jogot! - emelem fel az ujjam, mintegy nevetségesen bizonygatni az igazamat, holott messziről süt, hogy ez csak vészreakció.
Alig pillanatokkal később már magam is belátom.

Nagyot sóhajtok, de nem tudom akarom e én ezt az együttműködést.
Akarok e folyamatos kötelet a nyakamon, mert egyszer... biztos vagyok benne, nem leszek elég erős, hogy ne engedjek.
És akkor fog majd elbaszódni minden.
Az utolsó... utáni pillanatban.
Ez a papírforma.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

*Tudom, hogy most gonosz módon megszorongattam, talán még sosem tettem ilyet, vagy legalábbis nem ennyire. Azt is tudom, hogy Vincent olykor hallgat rám, vagy mindig ha olyan a helyzet amiben én is benne vagyok és ezt használom ki. Meg azt is, hogy barátok vagyunk, valami olyasmi. Sokkal mélyebb köztünk a kapcsolat, mint egy barátság, de nincsenek benne extrák, olyan szinten kötődünk egymáshoz, ami mások számára megkérdőjelezhető, érthetetlen és hihetetlen. Még én magam sem értem néha, de minden alkalommal kapaszkodom belé, nem engedem. Össze vagyunk nőve.
A siker íze most keserű, de zsebre vágom azzal a tudattal, hogy lesz ez még jobb is. Nem akartam sosem olyan ügyletekbe keveredni, amiket Vincent a hátam mögött kavar, de óhatatlanul a mélyére kerültem, ez pedig tudás nélkül kezelhetetlen. Ezt ő is tudja, csak nem akarja elfogadni. Nem is mosolyodom el a nem tetszik, nem szeretem helyzeten, ami végül az én győzelmemmel zárul. *
-Rendben. *Nem kérek döntési jogot, könnyedén megyek bele ebbe az alkuba, mert tudom hogyan hassak majd rá a jövőben, ha valamit megint el akar cseszni. A lényeg, hogy tudjak mindenről ami történik, vagy történni fog, hogy felkészüljek rá. Nem akarok Vincent védelmére várni, vagy arra, hogy tönkretegye magát. Akkor nekem is végem. Ám nem magamat féltem elsősorban, hanem őt és ezt be fogja látni idővel, csak most csorbult a hiúsága. Ez utóbbi pedig valahol a lelkem mélyén fáj, hogy ennyire könnyedén az ujjam köré csavartam, visszaélve azzal a kapcsolattal, ami hozzáköt. Bólintok, mintegy a magam megerősítésére, majd felé lépek és előrenyújtom a jobb kezem.*
-Mindent megbeszélünk, de a döntés joga a tiéd. Kezet rá. *S majd pont hagyom, hogy késbe szaladjon. Persze. A szó elszáll az írás megmarad alapon, most az utóbbit a kézfogással helyettesítem, ezt legalább biztosan nem felejti el. Nem tudja letagadni. *

Megjelenés•

#21Tárgy: Re: Ilyen a box Kedd Júl. 12, 2022 1:06 pm

- Rendben.. - ismétlem utána, de nem tudom hogy csak megkönnyebbülés, vagy tényleg szabadságként fogom fel, ráérek ezen majd töprengeni később is. Meg az elkövetkezőkön.

Meglep amikor a formalitás mégis alvilági talajokon kerül előtérbe.
Ezt nem néztem volna ki Nydából, mégis... ahogy felém nyújtja a kezét, egy pillanatra lenézek rá, majd a szemeibe, és...

- Mindent, ami a lányokkal kapcsolatos.. - helyesbítek, miközben az övébe csúsztatom a kezemet.
Csak a tisztánlátás kedvéért, és fennhagyva a résnyi esélyt hogy tiltakozni fog. De ebből nemengedek. Itt és most, nem. És hogy máskor...
Az eljövendők döntéseit hagyjuk meg az ezt követő időkre.
Egy napra bőven elég egy döntés.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Újabb csata

* Túl könnyedén belement, jóllehet jelen helyzetben nem volt más választása, ezt ő is tudja. Addig nem mentem volna el, míg bele nem megy az alkuba. Persze őt sem ejtették a fejére gyerekkorában, és ez kitűnik abból, ahogyan kivár, kezet nyújt és csak akkor módosít. Nem előbb és nem később, másodpercre pontosan akkor, amikor a kezeink egymásba fonódnak. El is mosolyodnák ha ez az egész nem lenne véresen komoly, azonban elkönyvelem a kisebb sikert és igyekszem meglátni benne a lehetőséget valami másra a jövőre vonatkozóan. Lenyelem a torkomra gyömöszölt békát és nem ellenkezem, hagyom a saját levében pácolódni, míg rá nem jön, hogy ami a lányokkal kapcsolatos, az magával vonja majd a többit is. Ha mindaz igaz amit a várható hatalomátvételről mondott, és miért ne lenne igaz, akkor nem választhatja ketté a bárban és azon kívül zajló ügyleteket. Így is úgy is benne vagyok már nyakig az egészben. Másrészt ha borulnak a dolgok, újratárgyalhatjuk a most kötött megállapodásunkat. *
-Rendben, legyen így. *Mondom halkan, még megszorítom a kezét jelezve, hogy nem fogom elfelejteni, hogy nem hagyom majd annyiban ha lesz legközelebb és a szaván fogom. Végül lazul ujjaim szorítása és elengedem fizikailag és lélekben egyaránt. *
-Akkor én most….*Intek a vélt kijárat felé, fejemben számtalan gondolattal és tervvel, melyekkel nem Vincent alá akarok pakolni, hanem épp ellenkezőleg. Segíteni akarom, megvédeni talán még önmagától is.*
-….megyek. Vigyázz magadra Vincent! *Nem mosolyodom el, de arcom vonásai az eddigi feszült, tűhegyes ceruzával rajzoltból elmosódottabbá, lágyabbá válnak. Érzem a lelkemről legördülő súlyos szikla útját, a mély árkot amit húzott és a megkönnyebbülést. Ha nincs több mondanivalója, elfordulok tőle és kopogós léptekkel távolodom. Még hallhatja határozott, ellenkezést nem tűrő hangomat, amit az engem idehozó testőr felé dobok.*
-Heinz, vigyél vissza a bárba!

//Ha nem tapsolsz vissza, akkor köszönöm ezt a játékot is, remek volt! cheers

//

Megjelenés•

#23Tárgy: Re: Ilyen a box Csüt. Aug. 25, 2022 12:41 am

"Rendben, legyen így."

Zene füleimnek, és az első körben még én magam se hiszem, hogy ennyivel megúsztuk. MegúszTAM!
Még talán rövid mosoly is átfutna a szemeimen, ha nem lennék ennél belátóbb, és egy torokköszörülés árnyékában elnyomom.
Nem adok alá újabb lovat.

- Menj. - csak egyszerűen bólintok, és elengedem.
De ahogy fordul, még valamit akarok hogy tudjon.

- Hé, Nyda! - szólok utána. És csak ha felém fordul, jelzem a szemeibe.

- ... Legközelebb ne itt keress meg. - és ismét bólintok.
Ha megértett, nincs több mondanivalóm. Egyelőre. És a későbbiekben is, vigyáznom kell, hogy mit mondok előtte.
Nydának éles füle van.
De ami a rosszabb...

... nyomatékos meggyőzőképessége.

Ami meg rám nézve szégyen.

Csak senki ne tudja meg!

OFF

(Dettó köszöntem! Smile

)

Folyt. köv. : ?

_________________

Past
&
Present