- Ahhoz, hogy valakiből jó pszichológus váljon, emberi és szakmai képességekkel is kell rendelkeznie, amik nagy vonalakban a következők: fejlett önismeret, empátia, műveltség, érzelmi távolság optimalizálása, rendezett életvitel a megfelelő mennyiségű élettapasztalattal, erkölcsösség, autonóm személyiség, szakmai tudás elméletben és gyakorlatban egyaránt, segítő kapcsolat kialakítása, szakmai kihívások elfogadása, blablabla.
- Nem valami csábító, ugye? De gyere közelebb, megsúgok neked valamit. Nem csak a diplomám vagyok. Nem, annál sokkal több rejlik bennem. Vagyok az, aki a betegeim előtt mutatkozik meg, a magabiztos dokinő, aki segít az elesetteken, minden élethelyzetben igyekszik példát mutatni, rávilágítani a helyes útra, hogy a függőségüket le tudják győzni ezek a betegek. Aztán ott van az a személy is, aki a munkatársai előtt mindig vidám, gondtalan, egy cseppnyi iróniával fűszerezett, olykor groteszk, máskor perverzebb humorral rendelkezik, akinek soha egyetlen rossz szó sem hagyja el ajkait, kedvesen és előzékenyen viszonyul másokhoz.
- Ha pedig azt nézzük, aki valójában én vagyok, ha mások nem látnak.. nos, akkor romlott ribancnak is nézhetnének, pedig csak beteg vagyok. Nimfománia. Szexfüggőség. Biztos vagyok benne, hogy hallottál már róla, nem igaz? Tudod mit jelent, mégis félsz kimondani ezt a szót. Rosszat, bűnt sejtesz emögött, pedig ha tudnád?! A nap huszonnégy órájában bárhol, bárkivel képes lennék erotikus kalandokba bonyolódni, és aztán pedig a legjobb lenne amnézia-bogyót bevenni, ami eddig még nem is létezik. Elfelejteni, kikkel volt dolgom, milyen körülmények között, mert ha nem vagyok kielégített.. akkor az rossz, nagyon rossz. Mint a sorozatgyilkosok, akik prédájukra lesnek. Az én áldozatom az orgazmus. Az pedig, hogy mégsem fekszem mindenki alá, csak a tartásom miatt van, no meg a bűntudat is erős jószág tud lenni.

• • •

Milyen a szűz jegy szülötte?
Intellektuális típus. Gyakorlatias, inkább az esze irányítja semmint a szíve. Tudós alkat, jó megfigyelő, elemző, rendszerező.
Aprólékos, analitikus, logikus. Szorgalmas, megbízható. Inkább beosztott, mint vezető típus. Jó kritikai érzékkel rendelkezik.
Szerény, türelmes, tiszta, szereti a rendet maga körül, ezt másoktól is elvárja. Hajlamos elmerülni a részletekben, gyakran ezért nem halad a munkájában. Rossz esetben kínosan pedáns, túlzottan kritizáló hajlamú, aggodalmaskodó, szőrszálhasogató, kicsinyes, fukar, szégyenlős, félénk, visszahúzódó, gátlásos. Hajlamos sokat foglalkozni az egészségével, gyakran hipochonder.

Ezek közül természetesen vannak rám nem vonatkozó részek is. Mert egy horoszkóp semmit sem jelent, ha közben az élet közbeszól és Neked másnak kell lenned, mint ami vagy. Mint aki vagy.

• • •


168 centisen középmagasnak számítok. Elmondhatnám, hogy a mérleg mennyit mutat, de a pasik nem a grammra mennek, ahogy a szülész dokik, amikor épp, hogy csak kiszedik az anyákból a babákat, teljesen másként néznek egy két napos kislányra, mint ahogy nyálukat csorgatják egy harmincegy éves nőre. Hátközépig érő csokibarna hajam néha hullámos, néha egyenes, mikor milyen kedvem van és reggel mennyire késve indulok el munkába. Ha van időm, akkor persze többet foglalkozom a mosdóban a sminkkel, de megteszi általában egy kis tus, spirál, alapozás. Így már nem nézek ki Jetinek és ez számít. Szemüveges vagyok, amit általában olvasáskor használok és a terápiákon is szükséges hordanom. Lencsékre nem vagyok ráizgulva, sosem volt kedvem nyúlkálni a szememben, az ujjaim másik helyen vannak felszentelve. Összességében elégedett vagyok a külsőmmel, nem cserélném el, nem akarnék szupermodell lenni, mert így is megkapom azt, amire vágyom. Mindig.

• • •

- szeretem a kávét és annak szinte minden típusát
- édességgel is le lehet venni a lábamról
- ritka, amikor kihagyom a napi futást
- magánrendelőben, valamint kórházi kirendelt pszichológus is vagyok
- Nick cicusát megszerettem - igazi kis dáma

Minden előtt....

- Mr. Collins, úgy érzem, hogy találkoznunk kellene a jövő héten is. A neje elvesztése még mindig kihatással van az életére. Pedig már három éve, hogy elhunyt Martha - halkan fejeztem be a mondatot, részvéttel tekintettem a hatvan körüli úrra, akinek szeme felesége nevét hallva ismét fátyolossá vált, és tudtam, hogy egy kicsit megint meghalt, megint darabjaira szaggattam szívét a tényekkel. Azóta kezeltem, hogy a felesége öngyilkos lett, de alig volt nála megfigyelhető javulás és isten a tanúm, nem az én kompetenciáim és tudásom miatt volt ekkora az elmaradás. Nem érdekelt a pénze, rajta tényleg segíteni szerettem volna. Kedveltem, kedves öregúr volt. Felkeltem a székemről, felsegítettem őt, segítettem neki az ajtómig elmenni, ahol aztán szorosan magához vont, ahogy apu szokta tenni, ha éppen rájön a szeretethiányos ölelési roham, én pedig meglapogattam a bácsika hátát.
- Minden jót, Mr. Collins. Ne feledje el bevenni a gyógyszereit kérem, segítenek átvészelni az éjszakákat. És.. beszéljen Esther-rel, ha további időpontot szeretne egyeztetni - rámosolyogtam melegen, néztem, ahogy az asszisztensemnek is köszönve kibotorkált. Fáradtan visszasétáltam az asztalhoz, és ahogy az adatlapot töltögettem az újabb eredményekkel a gépemen, egy adaton megakadt a tekintetem, ami eddig elkerülte a figyelmem. A nő neve Martha Jenkins volt, míg anya.. Homlokomat ráncolva kerestem az összefüggéseket és a kórházi adatbázisban is megnyitottam anyu kórlapját, hogy mindennek utána járjak. Ezek szerint a nagybátyámat kezeltem? Döbbenten néztem a számítógépem monitorját, miközben visszagondoltam azokra az időkre, amelyekre már emlékeztem.
Tudom, hogy is készülnek a kisbabák, eleget gyakoroltam én is, csak nekem nem fért az életembe egy csecsemő, de az odavezető út, nos, az isteni volt. Megráztam a fejem.. ez nem lényeges ebben a pillanatban.
Majdnem harmincegy éve születtem itt, Las Vegasban. Azt mondták anyuék, mindig is eleven kislány voltam, csetlettem-botlottam, majd futottam tovább. A fiúk persze akkoriban még nem érdekeltek, csak az, hogy kihajtsam magamból minden energiám, ami persze nem sikerült, mert mintha kiaknázatlan kincsesbányára akadtam volna.. Alig aludtam valamit, de sosem éreztem, hogy fáradt lennék. A suli sem telt másként, eleinte nehezen maradtam meg a fenekemen, ott is mindig hajtott valami, de anyuék bekeményítettek.
( )
Muszáj voltam tanulni, mert azt ígérték, hogy minden egyes rossz jegy után szobafogság, vagy egyes programokra nem mehetek el. Én pedig megfeleltem, tepertem, hogy én legyek a legjobb, a legkiválóbb. Felébresztették bennem a versenyszellemet is ezzel és farkasként csaptam le az újabbnál újabb lehetőségekre. Egyesek utáltak, egyesek akár meg tudtak volna fojtani egy kanál vízben is, de.. nem érdekelt, hogy őszinte legyek. D*gják fel. Mai napig ezt mondom mindenkinek, aki hülye.
A változás a gimi során történt meg, amikor az volt a jussom, hogy a szüleim szabadabban fogtak, de az engedélyük nélkül is ellógtam bulikba, ahol hát.. na, megtörtént, túlestem az első aktuson már tizenöt éves koromban, amit rendszeresen követtek más alkalmak is. Már nem csak azt élveztem, hogy egyre több pasival ismerkedtem meg, hanem élvezni is kezdtem ezen alkalmakat, tudva, hogy valami nincs rendben velem. Egyre többször igényeltem ezeket az együttléteket, már nem is törődve azzal, hogy kivel hoz össze a balsors. Ahogy viszont érdekelni kezdett ez a félresikerült felnőttélet, elkezdtem kutatni utána, és minél mélyebbre süppedtem a könyvek olvasásában és a betegségben, a pszichológia felé fordultam, igyekeztem kiűzni magamból, épp, hogy csak javasasszonyhoz nem fordultam ezzel. Gyógyszerek... cölibátus.. semmi, nem bírtam egyik mellett sem leállni, és pontosan magam miatt már az egyetemre is pszichológiával tanultam tovább. A jó jegyek mellett, és az azt követő diploma kézhezvételekor még mindig ugyanazt éreztem. Kiéghetetlen vágyat, hogy valaki a karjaiba vegyen, és átadhassam neki a testem.
Öt éve van már praxisom az egyik helyi kórház alkalmazásában, ahol.. most is néztem a monitort. Direkt kérvényeztem a főnöknél, hogy hadd indítsak anonim csoportot a szexfüggőknek, mert segíteni akartam volna nekik. És titokban.. én is ugyanazt akartam, teljes életet élni, amikor nem csak a mennyiségre, de a minőségre is adhatok. Az utóbbi időben valamiféle javulást is megfigyeltem magamon, de az édeskevés. Tudom, hogy fel kéne keresnem egy másik dokit a gondommal, de mégis hogy? És miként? Félek, ha kiderül, akkor elveszítem mindazt, amiért eddig dolgoztam, amit eddig elértem.
Riadtan kaptam a telefonért, ami már egy ideje csöröghetett, mert Esther idegesen fortyogott:
- Csak, hogy felvetted! Derek.. vagyis.. White keres téged. Azt mondja, hogy sürgősen beszéde van veled és már előzőleg ledumálta veled. Igaz ez? Csak mert nem hagytál még feljegyzést sem - mondta mindezt egy szuszra, bennem pedig megindult valami. Épp, hogy csak sikerült elkerülnöm egy kéjes sóhajt a pasi említésekor, végül köhintettem egyet, és az órámra nézve bólintottam.
- Igen, nos, így alakult, hogy csak most tudom fogadni. Esther, menj el nyugodtan enni - le is tettem, az óra mutatói fél egyet jeleztek. Tökéletes. Megüresedett rendelő, egy kanapé, és a mocskosan tökéletes testű pucér Derek. Jobb már nem is lehetne a mai nap. Mosolyogva sétáltam az ajtóhoz, látva, hogy Esther elment, White belépett az irodámba, mit sem törődve azzal, hogy valaki megláthat, amikor a falnak nyomva lecsapott az ajkaimra..
- Már ideje volt - vigyorogva mondta, és végül a kezelésem nagyjából húsz percig tartott. Vetkőzéssel együtt.