- Ville azt üzeni „peace and love”. – magyarázom röhögcsélve. Persze nem is, csak szórakozom. Ilyen duma sosem hagyná el őfelsége száját.
Megválaszolom Mick kérdését.
- Hát… Hamupipőke éjfélre hazabringáz. – vallom be megvonva a vállam, miközben hatalmas, bűnbánó bociszemeket meresztek.
Odaállok mellé a grillhez, és figyelem mit ügyködik a húsokkal a rácsokon. Igazán mennyei illat terjeng a kertben. A szomszédok nyála is tuti csorog.
A ropogva sülő vacsiról Mick felé fordulok.
- Teee, Mick! – bokszolok finom játékossággal a felkarjába. - Mikor lettél ilyen puhapöcs? Az ember minimum azt várná, hogy megszívatod az előbbi nyáladzásért. Pláne mert Ville-ről van szó. – vihogok. Meglep, hogy nem szekál halálra. Pont Mick… Öregszel öregem. Olyan kis szolid és visszafogott lett. Nem tudom hova tenni ezt a változást.
- Már bocs, deee… a lányodnak igaza van. Szerintem is kéne neked egy csaj. Mármint úgy… rendszeres használatra. Egy barátnő. – jahm. Lehet felrázná. Majd mindjárt megkapom, hogy Ravin engem is agymosott.
Na, azért Mick bácsi csak odaszólongat. Tiltakoznék, mert egyikőjüket sem hanyagolom el. Ville miatt ráadásul dupla meló az egész, keményen kussolnom kell arról, hogy olykor az ellenségével lazítok. Falnak is menne.
- Jaaajmár! – forgatom meg a szemeimet vigyorogva. - Kiváncsi vagyok, TE mit választanál, ha úgy adódna; egy jó numerát, vagy szerény személyemet? – méregetem Mickey-t gunyoros somolygással. Nem sértődnék meg, ha az első opcióra szavazna.
Én is kiöltöm rá a nyelvemet. Erre a kezembe nyom egy tányért.
- Kösz. – veszem el tőle. - Lécci, vágj meg egy kis hazaival. Biztosan istenire sikeredett a rénszarvashús a’la Mick bácsi.

Elvigyorodom.
- Hát perrrsze, hogy elmondtam neki, hogy veled lógok! – mondom ezt olyan hangnemben, mint aki persze, hogy elsumákolta a lényeget. - … Khm… Minimum két kurvát érő beszólás lett volna. – fűzöm még hozzá az orrom alatt dünnyögve.
Merthogy biztos; Ville azonnal levágja a telefont, jól betép és keres pár lyukat. Vagy mindezt egyszerre. Mintha zavarna. Nem tudom… Zavar?
Mick belemelegszik. Seggelés meg házi? Meg az az arc, amit mellékel hozzá.
- Te… – sandítok rá gyanakodva. - Ez Ravin-nál bejön? – kiböffen belőlem egy kurta, hitetlenkedő nevetés. Kétlem.
Hosszan felsóhajtok.
- Túl jófej vagy ahhoz, hogy komolyan vegyelek.
Mick rendes, jól nevelt srác. Nem akarja Ville-t fikázni. Miattam.
- Most komolyan. – nézek a szemeibe somolyogva. - Azt hiszed ilyen könnyen meg lehet bántani? – már majdnem elkönyvelem felnőttnek, amikor benyögi a következőt és megkérdőjelezi a szexuális érdeklődésemet. Abban a szent pillanatban visítozós-térdcsapkodós röhögésben török ki.
- Júúúj! Erre nem is gondoltam! – magán a nekrofília gondolatán röhögök, de úgy, hogy majd megpusztulok. A könnyeim is csorogni kezdenek. – Mocsok… Egy-null oda. – röhögcsélem. Ha tudnád, milyen jó azzal a hullával kefélni...
Mick tovább sütögeti a rácson a húsokat, és megkérdezi mi olyan jó az egészben.
Hirtelen elkomolyodom, ahogy gondolkodóba esem, aztán egy apró rándítással megvonom a vállam.
- A világ csak egy depresszív szexszimbólumot lát Ville-ben, de… fogalmatok sincs róla, mennyi minden rejlik benne. Egyszerűen jól kijövünk egymással. Vele tökéletesen biztonságban érzem magam, és nem várom, hogy ezt bárki megértse. – még ragozhatnám, főleg, hogy ennek a dolognak több mélysége is van, de igazából nem akarom Mickey-t untatni. Így is biztosan vágja a lényeget.
Ééés végre Mick magánélete kerül terítékre, ne csak az enyémet boncolgassuk. A kérdésre, hogy szerintem lakna-e bárki itt vele, határozottan bólintok.
- Igen, miért ne? De ehhez nem egy szilikonszájú műkörmös díszpicsát kell kifogni. Óóó, tudom, hogy válogatós vagy. Mesélj csak azokról az elvárásokról! Csupa fül vagyok. – Mick simán jó parti. Szerintem, ha egy nő komolyabban elkapja a tökeit, az megfogja vele az Isten… ööööööö lábát. Teljesen rendben van a srác, minden megvan benne, amit egy nő kívánhat; humor, komolyság, kreativitás, szenvedély, őszinteség, és szerintem még hűséges típus is.
Szöget üt a fejembe valami mocsokság. A képemre felgörbül a hagyományos Grincs-mosolyom.
- Van egggy… nagyon közeli ismerősöm. – neeem mondjuk meg, hogy valójában az unokanővérem. Még nem szabad. ennek is oka van. Főleg szemét oka, hehehe. - A napokban érkezik Vegas-ba, és úgy fest sokáig marad. Okos, dögös, fekete és finn. Majd bemutatlak neki. – lövellek cinkos pillantást Mick-re.
Ezen a „Megterítettem, bazdmeg”-en muszáj megint felröhögnöm. Na meg, hogy engem választana egy numera helyett. Ilyen egy igazi barát!
Lábujjhegyre ágaskodom Mick mellett, hogy felérjem és az arcára nyomjak egy hatalmas, cuppanós puszit.
- Ugye tudod, hogy imádlak? – dünnyögöm a fülébe vigyorogva, aztán visszahúzódom a helyemre.
Na, tessék! A hangom, meg a mellem…
- Szééép! Legalább kiderül, hogy más nem is érdekel belőlem. - az iménti széles vigyor ott ragad a fejemen. - Annyit röhögtetsz, hogy be fogok pisilni.
Mick tálal.
- Kösz! Egy isten vagy. – kacsintok rá, miközben elveszem a felém kínált tányért és visszatelepszem az asztalhoz.
Eleget teszek a kérésnek, belenyesek a húsba, aztán a számba tolom a falatot.
- Mmm! Ez is valami mennyei! – magyarázom, mialatt veszek a villára a köretből is. - Jaa… – ehh, gyorsan korrigálom a „nyelvbotlást”, mihelyst észbe kapok. Nem köpünk a haditervbe. - …Júliánál elhintem, hogy remekül főzöl. Tudod, a finn ismimnek, akiről az előbb beszéltem.
Mick meg csak nem szakad le a témáról. Felnézek a kajáról, és a szemeibe fúrom a pillantásomat.
- Az én tanúm Vespa lesz, te pedig legyél Ville-é. És gyerek meg annyi kell, hogy kijöjjön belőlük még egy metálbanda. – válaszolom fapofával. De! Lagzi, meg kölykök! Minden vágyam! Megint rémálmaim lesznek.