Felkajtatom a megadott címet. Most látogatom meg a káoszos nagyfőnököt először otthon. Ravin párszor említette, hogy már unja a lakókocsit, nagyobb szobára vágyik, de szerintem már kívülről is pöpec a kecó. Menő. Minimum olyan kényelmes lehet, mint a turnébuszaink, amivel Amerikát járjuk.
Mick azt mondta Ravin pizsipartin ropja a barátnőjénél. Engem csöppet sem zavart volna a kiscsaj, ha itthon marad, de szerintem a „papus” nem árulta el neki, hogy ma este beugrom hozzájuk egy kis haveri összeröffenésre, különben le sem vakarja. Speciel lehet jobb is, mert a hátizsákomban van némi folyékony boldogság. Többek közt egy üveg jóféle magyar körtepálinka. Ezek a magyarok baszki tudnak. Ville is majdnem fejre állt tőle, nekem meg leégett a hajam...
Ha Mick nincs kint, leszállok a motorról, lehúzom a fejemből a fekete bukót. A motor nyergén hagyom, és odamegyek a lakókocsi ajtajához, hogy bekopogjak.
- Vilmaaa! Megjöttem! – jelentkezem le jó hangosan, biztosan meghallja, bár szerintem a BMW sportmotor istenes búgása is bemászott már a fülébe, nem csak az altom.

Nyugalom, csend, béke. Ravin nincs itthon, látszik? De még, hogy! Tuti rajtam ugrálna, mert „unatkozik”. Persze, amikor megmutatta a facebookon, hogy Villét meg Octit lekapták valami kávézóban – ismétlem, kávézóban! -, hogy együtt vannak, meg smár, meg mittomén, hű, akkor kellett volna látni. Hiszen October fekete hajú, jóban vagyunk, Mákvirág imádja, szóval tökéletes lenne nekem szerinte. Szerintem is, de még nem gondoltam így rá, az biztos, hogy imádnivaló egy nőci. Jó, gondoltam már rá, de ez nem így megy, és van elég baja, hogy olyan bandában játszik. Úgy tűnik azonban, hogy Villében látott valamit, ami nem csak csont és hús és Ville vele más. Mert nem tudom elképzelni, hogy a Vespa féle kedveskedést October jól viselné.
Na, mindegy, ma parti lesz, grillezünk, meg sütünk egy kis szalonnát, iszogatunk, lehugyozzuk a tüzet, stb. Ráadásul October elfogadta a meghívást, szóval majd jól kifaggatom. Nem öltözök túl, kurva meleg van, még szerencse, hogy ez egy jól felszerelt lakókocsi. Kár, hogy nem takarítja senki, csak Carol néha összedobja a cuccaim, hogy ne találjam meg. Na, meg Mákvirág néha kirugdos és összerakja a szemetet. Az már durva, ha ő takarít, nem? Beesteledik, amikor kopognak. Meg kiabálnak, megjött az én fekete gyöngyszemem.
- Frédi, megint késtél – kiabálok vissza röhögve, régebben nagyon sokat néztük a két kőkorszaki szakit, Ravin imádta Enikőt. Tudjátok a kiscsaj, aki nagyon kis ravasz és vörös hajú. Jaj, ne, ne fesse be…
Végül kinyitom az ajtót és rávigyorgok a finn csajra. Csípőre vágom a kezem, és nem tágítok az ajtóból.
- Mit hoztál, hogy bejöhess? – érdeklődöm és próbálok mögé nézni, de csak a bukóját látom. Csak nem jött üres kézzel.

- Jó válasz! – csücsörítek, ahogy az üvegek koccannak. – Mindig az igazat, ha nem akarsz inni – felnevetek és lesétálok hozzá. Kap egy rövid ölelést – ki tudja, lehet, hogy már most túlléptem a határokat -, és elveszem a szajrét tőle. – Még összetöröd, szívem – el is tartom tőle, majd leteszem a földre a tatyót.
- Jaj, hát itt van ez a, ez a, ez a… - forgolódok, majd meglátom végül a tűzrakó helyet és oda mutatok. - Na, ott fogunk belecsapni a lecsóba, illetve a sütögetésbe. Te most szépen bejössz velem, ledobod a cuccot, bezár… szóval ledobod a cuccot és kihozod a húsokat, addig én itt megcsinálom a tüzet, meg a helyet, oké finn leányzó? – kacsintok egyet. A lakókocsiban már ki van készítve néhány hús, amit bepácoltak nekem a hentesüzletben, meg néhány pálca, meg persze szalonna, kenyér, mindenféle zöldség, meg ilyesmi. A lakókocsi oldalából kikapok egy nagyobb, összecsukható asztalt és a tűzrakóhelyre viszem. Megismétlem ugyanezt két székkel, addig Octi kihozhatja a késeket, meg minden kelléket. Egy grillrács is előkerül, később majd rárakjuk, vagy ahogy alakul.
Begyújtom a tüzet, és kipakolom a piát, amit Octi hozott.
- Aztarohadt, ez mi? – kérdezem a pálinkára, valami gyümölcsös cucc lehet, remélem nem émelyítő. Viszont gyorsan kihozok egy elektromos hűtőtáskát is, és átpakolom a piákat, mert rohadék meleg van. A dobozt kötöm a hálózatra, így mindig hidegen fogja tartani nekünk a finom matériát.
- Na, kezdjük ezzel az izével! – láttam, hogy van mellette kis pohár is, ez azért gyanús nekem. Mindenesetre kitöltök magunknak kettőt és koccintásra emelem a poharamat.
- A finn metál ladyre – nevetek és várom a revánsot. Tuti lesz.

- Szerintem is kurva jó hely. De Ravinnak több kell, vagy nem tudom – megvakarom az állam egy pillanatra és nézem a fekete motoros csajszit, izé... Octit. Mákvirágnak pontos elképzelései vannak mindenről, bár gyakorta váltogatja azokat. Mégis, majdnem határozottabb, mint én a legtöbbször és hülyének néz, ha azt mondom: a múlt héten még mást mondtál, Mákvirág! Nyilván gyerek, de akkor is, nem nagyon tudok ezzel mit kezdeni. Szerintem marha jó itt lakni, kényelmes, mozgatható, a szomszédok hasonszőrűek, nem zavarunk senkit. Nem mintha, nagyon érdekelne az utolsópont, de jobb, ha amiatt nem kell rugózni semmin.
- Ezt már szeretem. Tegye a dolgát! – dorgálom meg kedvesen, még ha nem is a szó szoros értelmében. Minden készen áll szinte, de az üvegcsörömpölés máris a porzó gyomromat forgatta meg, szóval hamarosan enyhíteni kell a szárazságot, mert ez így nem mehet tovább.
- Nem szeretek késni, meg, ha most kaparnám elő, reggelre sem lennénk kész, nemhogy ennénk – vonom meg a vállam. Már jó előre bevásároltattam a kölyökkel – eltetettem mindent előre, ami kell-, ő pedig nagyon feltalálta magát. Octobernek még hozott is valami finn rénszarvashúst, gőzöm sincs honnan, mert nem volt a listán. Kíváncsi vagyok felismeri-e. Azt mondjuk fingom sincs, hogy lehet-e kezdeni most vele valamit, vagy mibe kéne tenni. De van fűszer, ha más nem meggrillezzük, vagy Octi tud majd valami jót kihozni belőle. Amiket én tudtam, azokat bepácoltam, meg a szalonnákat bevagdostam. Kenyér is van, pia is van.
A tűzkészítés után van egy kis időnk, hogy alább hagyjon, jó parázs kell neki. Addig pedig ne is húzzuk az időt, inni kell. Kocccintás, tószt, húzóra pia. Hát, nem tudom, hogy kik ezek a magyarok, de valamit nagyon tudnak. Teljesen bevörösödöm, és nem tudok megszólalni pár pillanatig. A párinka, vagy mi nagyon kemény cucc baszod! Szétmarta az egész belső berendezésem, viszont a gyümölcs utóíz nagyon király.
- Azt a büdös, hol lehet ilyet venni? Rosszabb napokra mindenképpen kell – kezd visszatérni az élet belém, de azt hiszem egyelőre ennyi bőven elég volt.
October segge alá tolok egy kempingszéket, aztán az én királyi hátsómat is megjutalmazom egy hasonlóval, és feltűzdelem a hagymát, meg a szalonnát. Kikapok két sört a közöttünk lévő asztalra helyezem, meg a kenyeret, fűszereket, meg gyakorlatilag mindent. Gyorsan le is tolok pár kortyot, hogy egybe legyek. Hát még el sem kezdtük, de már végem lenne? Azt nem hiszem!
- Na, mi a helyzet mostanában? Készülnek a Káoszosok, vagy csak hereverélnek? – azért nem múlt el nyomtalanul a kibékülő-est. Nagyon paraszt volt Vespa, de Ville sem volt kimondottan úriember, tőle többet vártam, még akkor is, ha félig agyhalott. Mark mondjuk kézben tartotta a dolgokat és a többiekre nem lehetett panasz. mondjuk általában a többiekre nem is nagyon van, de… ez van. Most viszont kurva gyorsan össze kell kapni a két bandának magát, ha akarnak majd valamit.
A tűz oké, dobok rá egy hasábbal, és elkezdem sütni a szalonnát, a zsírját kenyérre csöpögtetem. Azt mondják ez valami európai cucc, nagyapám mutatta még nekem sokszor, és megszerettem. Zsír, hagyma, szalonna, yeah! Egyelőre iszogatok, és csinálom a kenyeret, meg figyelem Octit, hátha van valami kérése, vagy akármi. A tűz lángja vonzza a tekintettem, de inkább a fekete angyalt nézegetem, aki a pletykák szerint a hurokba dugta a fejét. Gondolom Vespa még megadja a módját, hogy beszóljon nekik. Készül a kaja, és már éhes vagyok. Utána biztos, hogy grillezünk egyet, kurva jó barbacue szószom van, családi recept.

- Ide? Ide biztos nem hoz senkit, mert kinyuvasztom. Mind a kettőt. Oké, Ravint nem temetem el és életben hagyom – teljesen elkap a gépszíj, mert erre nem is gondoltam. Maholnap jönnek a pasik és amilyen kis cserfes biztos először idiótákba szeret bele. Beleszeret? Ugyan, az nem az ő műfaja. Mondjuk, lehet, hogy az első kérőknek ő maga rúgja majd szét a seggét, aztán jövök majd én a többinél.
Komolyan ezek a nők nagyon csúnyán el tudják rontani a hangulatot, vagy csak simán mást cselekszenek, mint amit mondanak. Oké, October még valamennyire normális, de gondolom, ha olyan a helyzet, körülötte is megfordul a világ. Lehet, hogy többet kéne Ravint rábíznom, tanulna tőle néhány okos dolgot. Például, hogy hogyan kerülje el a hülye egyedeket. Erre persze az anyja kéne, de ő… na, mindegy, nem hiszem, hogy valaha lesz ennek a kölyöknek anyja. Ahhoz nekem is kéne tenni valamit az ügy érdekében, nem? Nem hát.
Az előkészületek megvannak és a pálinka is kemény, de még mekkora ász! Szétmarja a torkomat, de marha jó, komolyan. Az biztos, hogy kissé figyelnem kell, mert ettől be lehet nyomni, mint egy rajzszöget.
- Ja, figyelmeztethettél volna… - félredöntött fejjel somolygok vissza, de valójában nem bánom, mert így éreztem meg az igazi élményt, a rohadt életbe! Ez tényleg nagyon ütős cucc.
- Forró csoki mellé? – egy pillanatra ránézek, hogy normális-e, de végül vállat vonok. Egy valamiben vagyok biztos. Én, nem fogom forró csoki mellé fogyasztani. Vajon miért?
- Oké, és légyszi ne fogd vissza magad, amikor vásárolsz. Akár 4-5 üveggel is hozhatsz… csak, hogy legyen – na meg, ha kínálni kell, ezek az állatok lenyúlnák az egy adag pálinkámat is, amint lehetne. Ezért jól el fogom dugni előlük, hahaha!
- Ugye? Ööö… hát… ez nehéz lesz. Ugyanis ő vette, neked – nem akarom a kis boszorkány érdemeit csorbítani, az nem az én műfajom. Aki megérdemli a dicséretet az megérdemli, márpedig Ravinnak mostanában nem jut sok, még tőlem sem. Kivéve a zenében, de minden másban kissé sok a csaj. De majd mostantól jobban oda lesz figyelve rá.
Na, úgy látom Octi is rápörög a témára, én pedig már lassan a szalonnára. Az tuti, hogy finom lesz!
- Igen, kivágták, mert telefirkálta az iskola falát a haverjaival, meg nem megfelelő a viselkedése, vagy mi. Szóval beadom valami magánsuliba, ahol jobban figyelnek rá, és én is, mert az már pénzre megy. Hátha benő egy kicsit a feje lágya - közben megkezdjük a sütögetést, meg az iszogatást is, legalábbis én felszisszentek egy sört, ha már itt van. Óvatosan érdeklődöm a Pokolfajzatokról, de láthatólag kitérő választ kapok. Ez nem annyira megszokott Octobernél. ~ Gyakoroltok, mi? ~
- Ja, mi is elkezdtük már. Bár még nincs meg a teljes lista, holnap megrugdosom kicsit Markot, hogy na, ebből így nem lesz semmi – fintorodok el. Persze, lehet, hogy már megvan és nekem kéne puncsolnom, Mark szeret drámai lenni és éreztetni, hogy mindent kézben tart.
Csak bólintok, tényleg rohadt jó az illata. Csöpögtetm a zsírt a kenyérre, majd tolom vissza a tűzbe a szalonnát és így tovább.
- Képzeld, a múltkor… – kicsit megállok és jelentőségteljesen Octoberre nézek. - …Ravin őrülten kereset és átkozódva rohant felém. „Papus, papus, ez nem igaz! Ez nem lehet igaz, hogy szúrhattad így el? És különben is, hogy lehet ilyen ízlése?” – utánozom Ravint és közben nevetgélek, próbálom elterelni a téma komolyságát. Ravinegyebeket is mondott, de azt inkább elhallgatom Octi elől. – Végül megmutatta a telefonját és vádlón nézett rám. Ott valami közösségi oldalon te voltál és az a f… Ville, ahogy… tudod. Szóval, mikor lesz az esküvő? - érdeklődöm szemtelenül, és közben újrazsírozom a deszkát, ahogy azt kell.
- Ravin most durcás, mert ő azt akarta, hogy én meg te – vonom meg a vállam félig röhögve. – Szóval téged akart anyukájának, na – nem hiszem, hogy nem jött rá elsőre, de nem árt egy kis szurkálódás, barátilag.
- Ha valamit rosszul tesz veled, kinyírom. Ámen – ezzel áldásomat adtam is arra a valamire, amire tiszta szívemből ellenkeztem. Nem tudom, hogy az agyhalott mivel csábította el, mert mindenki higgye el, October nem az a fajta, aki csak úgy ágyba ugrik valakivel. Én pedig mondhatni féltem, jó haver, és jó fej, meg jó énekes. Valóban jó anyja lehetett volna Ravinnak. Viszont nagylány már, tudja, hogy mit csinál. Nagyon remélem. Közben felvágom a szalonnám és a kenyérre teszem.

Hallgatom a csajos tanácsot, végül is neki kell tudnia, hogy mi volt náluk régen. Nem is rossz ötlet ki is villantom a fogsoromat.
- Nem is rossz ötlet, holnap beszerzem a kellékeket – jobb később, mint soha. Az is lehet, hogy lefűrészelt csövű puskát is mellé dobok, már csak a hatás kedvéért. Az mindig bejön. Tény, hogy a berregő motoros fűrész és Jason maszkja sem nokedli.
- Ásó? Az mindenképpen lesz, hogy el tudjam hantolni szegényt, remélem Ravin segíteni fog – röhögök fel egy kicsit. És itt a sivatag elég nagy, van hely, ahol az ilyeneknek akad még hely. Na, de ne rohanjunk ennyire előre. Még az is lehet, hogy normális lesz.
- Hát… lehet, hogy jobb lenne mégiscsak eggyel, akkor többet jössz majd – tárom szét a kezeimet, majd visszatérek a sütögetéshez. A nyálelválasztás már beindult, az illatok mindjárt kikészítenek. Amennyire egyszerű dolog ez , annál finomabb.
- Igen, kihúzná – nyugtázom teljesen egyértelműen. Ravin csak azt nem tudja elviselni saját magában, hogy gyerek. Ő már felnőtt akar lenni, és a maga útját járni, szerencsére ez messze van még innen. Már így is sokkal többet látott az életből, mint amennyit kellett volna egy ilyen idős gyereknek. De legalább nem ejtették a fejére, van ebben pozitívum is.
Védi, hát nem aranyos. Példálózik, de ő is tudja, hogy ennek így kéne működnie, az pedig megint más dolog, hogy Ravin nem olyan, mint a többi. Egyszerűen sokkal érettebb bizonyos dolgokban, és nem nagyon fogja vissza magát, ha véleményt kell nyilvánítani. Nos, ebben még elég gyerekfejjel gondolkodik, mert muszáj megtanulni, hogy kivel, mikor és hogyan kell beszélni. Az, hogy velem hogyan beszél megint más, én meg is érdemlem, ha már anya nélkül nevelem. Sosem voltam és nem is leszek egy igazi apa, nekem az nem megy. Ravin után a zene második gyermekem és néha a másodikat jobban előtérbe helyezem.
- De még gyerek, és sokat kell tanulnia. Minimális fegyelem nélkül pedig nem fog sok mindent megtanulni, és nem akarom, hogy elzülljön, mert az neki jobban tetszik. Sőt, rám se hasonlítson, legyen egy saját útját egyengető valaki, de normális – vonom meg a vállam, és inkább a szalonnasütésre koncentrálok. Biztosan nem nevelem túl rosszul azért a kiscsajt, de érzem én, hogy hiányzik még valaki mellé.
- Hát ez az, hogy hasonlít. Jaj, nem kell itt a személyi kultusz –röhögök fel. – Vagy adjak autogramot is neked? – emelem fel a szemöldököm. Toll mondjuk nincs nálam, de tuti, hogy csak a melleit írom alá, ha szemtelenkedni fog...
Jobb is, ha átkanyarodunk Octoberre, az a téma inkább fekszik nekem, mint neki, hehe. És amúgy is, kíváncsi vagyok, hogy hogyan haladnak, meg némi pletykára és persze azért is, mert ő meg Ville. Ezt ép eszű ember amúgy nem hiszi el csak úgy. De a bizonyíték, az bizonyíték.
- Nyilván rossz szerinte, ha Villét választottad helyettem – hörgöm fel, és csak ingatom a fejem. Ravinnak mindig is megvannak a maga elképzelései, de ez nagyon nem így működik. Így legalább kevesebb a valószínűsége, hogy összekapok Octival, mintha egy pár lennénk.
- Ja, ha nem súlyos… de azt tudod, hogy Ville elég sok nővel… hogy fogja kibírni, hogy csak te? – érdeklődő tekintettel pillantok rá, majd felvagdosom a szalonnát és a kenyérre rakom. Meghintem még némi hagymával is, csak az íze miatt, ahogy elnézem csók már nemigen lesz, nyehehe. Szeretem a szalonnás kenyeret, nagyon finom, és imádom, de igazság szerint csak előételnek szánom.
Ravinban sosem csalódik az ember. Csak a szememet forgatom, ahogy megtudom, hogy mit settenkedett a hátam mögött. Ha úgy akarom én is el tudom hívni Octobert egy kurva randira, nem? Dehogynem.
- Meg fogom nyúzni – maradok ennyiben. – Komolyan azt hiszi néha, hogy ő az anyám. Még jó, hogy el nem rabolt és fenyegetett meg, hogy addig nem jöhetsz ki a szekrényből, amíg el nem hívsz randira – elmosolyodom, azért annyira nem vészes a kis szaros. De meg fogom nyúzni.
- Hát, lenne bajod vele, tényleg van ilyen katalógus? – röhögcsélek és felveszem a kaját. Most már enni is kezdem, nehogy megromoljon a kezemben.
- Jól van, nem akartam én túlságosan… hmm… tudod – a faszt, még én sem tudom, hogy mit akarok mondani.
- Az mondjuk igaz, ebben egyetértünk – emelem a sört és leküldök egy keveset belőle.
- Örülök, hogy eljöttél ide, unalmasabb lenne az életem, meg Ravinnak is. Na, kíváncsi vagyok, az új iskolára, tényleg. jaj, már megint róla beszélünk – közben tömöm a majmot és befalom a szalonnás cuccost. Felállok és beizzítom a tüzet a grill alatt, kell neki pár perc és üzemkész lesz.
- És mit fogsz csinálni a pénzzel? Van már valami terved? – újabb korty sör, doboz összenyomása, a követező elővétele, ciccenés. Ilyen az élet rendje. Én még nem döntöttem el, hogy i legyen, de úgy gondolom, hogy Ravin új iskolája nem lesz éppen túl olcsó. Mondjuk, ha szeretni fogja, pont leszarom mennyibe fog kerülni.
Közben bemelegszik a lávakő, én pedig felpattanok, majd kissé megszédülök. és megkapaszkodom Octi vállába.
- Tényleg ütős a cucc – röhögök a pálinkára utalva, majd felteszem az első húsokat sülni, az egyik a rénszarvas. Nos, gőzöm sincs meddig kell sütni, de majd figyelek. Többnyire.

Ville Deadman Wallow

...

Nagyon jó a buli, főleg, hogy senki sem zavar. Most jövök csak rá még jobban, hogy bírom a csajt és igazán csinálhatnánk még hasonlókat. Persze most már ott van neki a félhulla… na, jó, a kedvéért Deadmannek fogom hívni, mert a Ville olyan snassz. A húsok sisteregnek a rácson, ahogy fogy belőlük a nedvesség és a páclé a faszénre csepeg. Nagyon szuper kis kaják lesznek, előbb akkor a rénszarvashús, utána jöhetnek a többiek. Ami már kész egy kisebb üvegtálba teszem, és máris megy a rácsra a következő. A zöldségeket pedig ilyen grilltálba sütöm, mert nem akarom, hogy a sok rácsra égett cucc elrontsa az ízüket. Forgatom a húsokat és a zöldeket, közben azért a sör is fogy, ahogy az kell. Megszólal Octobernek a telefonja, vajon ki a fasz hívja ilyen későn?
- Oké – vigyorgok rá, majd hallgatom az előadását. Nem bírom ki röhögés nélkül, a pia is dolgozik már bennem rendesen.
- Já, ész mondd meg neki, hogy ninc rájtád a ruhá! – váltok át kamu kínaiba én is, és próbálom visszafojtani a röhögésem, gésám, vagy mim. ~ Bazzeg, mindjárt odaégetem a húst! ~ Gyorsan fordítok rajtuk és kíváncsian figyelem az eseményeket.

Ville Deadman Wallow

Ville Deadman Wallow

Heh, én csak azért nem röhögök fel saját magamon, na meg persze a kínai Octin, mert nem akarom elrontani a játékot. Kíváncsi vagyok, hogy hány másodperc múlva küldik el a picsába, vagy szakad meg a vonal. Ha fogadnék, nem mondanék tíz másodpercnél többet, de gyorsan kiderül, hogy Dr. Wallow van a másik vonalban. ~ Ó, bazd meg! ~ A vigyorgásomon nem tudok úrrá lenni, de meglepődök egy másik dolgon. October nagyon örül a hívásnak, teljesen kivirul, mint egy újrafestett fal. ~ Még, hogy nagy kérdőjel van köztük, az. Inkább egy nagy egyenes köti őket össze, kis hazudós! ~ Kinyújtanám a nyelvem rá, de csak ingatom a fejem és inkább koncentrálok a sütögetésre. Az enyelgésük nem fog érdekelni, főleg, mert Villéről van szó. Azért Ravint megnézném, hogy mit mondana. Egy újabb sör ciccen és iszom, az a biztos, az nem csal meg ilyenkor, csak velem foglalkozik. Már majdnem féltékeny vagyok, de kíváncsi is - hiába mondtam, hogy nem, hazudtam -, hogy mit szól majd a halott ember. Persze kurvára nem az én dolgom, de azért megnézném Ville pofáját, amikor kiderül, hogy ő az Angyalok Városában telefonálgat, amíg October velem sütöget, meg iszik. Facebook kép lenne, az biztos!

Ville Deadman Wallow

Ville Deadman Wallow

Ville Deadman Wallow