McMullan`s Irish pub

Danny & Alex

*Nem a legjobb környék, sötétebb utcák, kevésbé pénzes emberek. Azt nem mondhatni, hogy nagyon lepukkant, Las Vegasban nincs olyan, csilivili mindenhol…a felszínen. A fényreklámok hazája, ám házon belül már füstösebb, naturálisabb és ugyan kosz és mocsok nem látszik, de az istenért! Nappali fényben be ne tedd a lábad. A jól elhelyezett lámpák fénye, az irányított árnyékok jótékonyan ápolnak s takarnak. Mindez természetesen nem szegi kedvét a tisztasághoz, osztályon felüli kiszolgáláshoz, damaszt terítőhöz és látványkonyhához szokott Montgomerynek. Csupán a testőrei fogják olykor a fejüket és kezükkel a hónuk alatt igyekeznek minél diszkrétebben követni, vigyázni korrekt és bőkezű munkaadójukat. Mert mit neki füstös kocsma, útszéli motoros kettyó vagy nem romantikusan sejtelmes és árnyas parkoló; ő megy ha éppen ahhoz van kedve, hogy találkozzon valakivel. Olyannal természetesen akit nem visz a felszínen kapargatni való magánszférájának kirakatába. Ennek ellenére a külsőségekről nem hajlandó lemondani, kedvenc Audijával érkezik, mögötte fekete BMW parkol le, két szép szál legény száll ki belőle mielőtt még Montgomery leállítaná a motort. Van néhány szabály amit hajlandó betartani, egyébként elég sok fejfájást okoz a rá vigyázóknak. Armani öltöny, drága óra, kimért, elegáns mozdulatok.*-Uram! Remélem nem oda szeretne bemenni. *Halvány mosoly rajzolóik ki az arcán az utcai lámpák gyér fényében, hiszen már éjfél is elmúlt, de a város ilyenkor a legaktívabb. *-Van valami kifogása ellene Mr. Hawkins?*Már a kérdésből is rájöhet a gyanútlan testőr, hogy Montgomery megint fütyül a biztonságra, és azt is tudja, hogy hiába minden figyelmeztetés, kérés, esetleg félve kiadott utasítás ami a falon koppan, munkaadója be fog oda menni, ahova a tárgyalópartnerei még álmukban sem merészkednek. Így marad pár jó tanács, hogy legalább enyhítsék a várható károkat.* -Igen van uram, amit ön minden bizonnyal figyelmen kívül hagy. Ide a konfekció öltöny is sok, ha érti uram mire gondolok. *Montgomery végig néz magán, persze érti mire gondol leghősiesebb biztonsági főnöke, de ma kifejezetten mókás kedvében van.* -Arra céloz, hogy túlöltöztem?*Mr.Hawkins megengedi magának, hogy megforduljon fejében a szemforgatás gondolata, de kívülről csak egy bólintást mutat főnöke felé, aki diszkrét sóhajtás mellett megválik a zakótól.*-Uram, ha szabad megjegyeznem….a nyakkendőt is és az órát.*Olybá hangozhat egy kívülálló hallgatózónak, hogy épp most rabolják ki a szépen öltözött urat, meglehetősen udvarias stílusban.* -Az órát nem adom, a nyakkendőm a magáé lehet Mr. Hawkins.*S máris nyújtja az emlegetett ruhadarabot aminek az árából más hónapokig vígan megélne. Az órát is leveszi de nem adja oda, hanem a nadrágja zsebébe süllyeszti, mondván; Ami nem látszik az nincs is. S mivel már nem látja akadályát annak, hogy végre belépjen az előre megbeszélt fű alatti találkozó helyszínére, meg is teszi. Hawkins megjegyzése amit a társának tesz míg gyorsan bevágja a zakót a kocsiba, természetesen eljut Montgomery fülébe is.*-Még így is túl van öltözve…..-Hallottam Mr. Hawkins*A társ csak bólint és feszülten vigyorog. Soha nem fogja megszokni Montgomery hanyag eleganciáját amivel a hasonló helyzeteket kezeli és nagyon reméli, hogy az élet nem ad pofont a munkaadójának, mert akkor annyi a csókos állásnak és a rengeteg kedvezménynek.
Odabent még csak el sem fintorodik a füst és más szagok kavalkádjának orgiájától. A pulthoz ül, kedves mosolyát amit a nőknek tartogat most nem veszi elő, lévén a pultos, csapos egy tagbaszakadt, borzas hajú és szakállú, favágónak kinéző férfi. Whiskyt rendel, bár nem fogja meginni mert elég kényes az ízlése, de még sem üldögélhet ital nélkül, mert a csapos kinézi, neki viszont fontos találkozója van. Hawkins és a társa egy közeli sarokban húzzák meg magukat, ők azonban csak sört rendelnek maguknak amit szintén -  fájó szívvel - nem fognak meginni. A csapos öntözget, üveget nyit, poharat pakol a pultra, de közben fürkésző szemekkel és hitetlenkedő pillantásokkal méregeti Montgomryt, majd mikor elé rakja a kért italt, a pultra támaszkodik és előrehajol. Vigyorog.*-Nem hittem el Fricskásnak, hogy be fog jönni ide egy olyan alak mint maga, jövök neki egy sörrel. Biztos, hogy ez magának szól.*Azzal Montgomery elé tol egy összehajtogatott cetlit. *-Soha ne kételkedjen.*Kíváncsi várakozás előzi meg a papírbontogatást, majd Montgomery feláll, hogy távozzon. A találkozó ma nem fog létrejönni, Fricskás a kis besúgó, információ gyűjtő, piszkos munka elvégző módfelett sajnálja – nem ezekkel a szavakkal – de némileg akadályoztatva van. A kocsma csekély vendégseregének három tagja azonban nem. Ők már akkor mozgolódtak mikor Montgomery belépett, csupán az őt követő két testőr kinézetű alak gátolta meg őket abban, hogy azonnal rá vessék magukat, de most, hogy azok ketten késve mozdulnak, közéjük vethetik magukat. *-Mi szívesen pótoljuk a társaságot. Adomány gyűjtők vagyunk és az éhező gyerekeknek gyűjtünk némi pénzmagot. *Hawkins és a társa összenéznek.*-Túlöltözött. *Ejtik ki egyszerre a szót és bólintanak is hozzá, majd lassan felállnak. Van idejük bőven, hiszik ők még annak ellenére is, hogy a hármas egyik tagja kést ránt. Diszkréten ugyan mert nem látni, de a penge kipattanása jól hallható a gyakorlott füleknek. Montgomery hűvös nyugalommal válaszol, holott pontosan tudja milyen adománygyűjtőkről van szó.* -Szívesen adakozom a szegény árváknak. Adják meg a bankszámlaszámukat és holnap első dolgom lesz utalni.*A hármas két tagja akik Montgomeryvel szemben állnak nem hisznek a fülüknek. Nem szoktak hozzá ilyen válaszhoz, általában ijedt arcot és pénztárcában sietősen matató kezeket láttak eddig. Úgy tűnik ma többet kell dolgozniuk a pénzükért. *

Danny & Alex

*Nem tudni Montgomery miből meríti a hidegvérét amivel az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket kezeli, persze más tárgyalópartnerekhez és más helyszínekhez szokott. A mostanihoz ritkán, de mégis volt már szerencséje és azt szokta mondani Amandának, a bájos és kellemes hangú asszisztensnőjének, vagy mondjuk titkárnőjének, hogy egy japán üzletemberrel sokkal nehezebben ért szót, köt üzletet mint egy tudatlan senkiházival akinek csak az értékei kellenek. Nem szokta magát megadni, volt pár rázósabb helyzet, s bár a két képzett testőr mindig ott volt a háta mögött, általában sikerült kidumálnia magát. Most talán nehezebb lesz.* -Ne szórakozz velem ember! A tárcádat! Szarok a bankszámládra. *Mindezt azok után kapja facet to face, hogy sikerül a késesnek magához térnie az akut döbbenetből. Halkan, visszafojtott hangon ér el hozzá, na nem mintha tartania kellene bármitől is ebben a csehóban. Legalábbis eddig így volt, sima ügy, szólnak, elszedik és már lépnek. Rég jártak erre utoljára, a csapos azonban ezekben a pillanatokban világosodik meg, és az emlékek, a régi emlékek sorban előjönnek. Az angolnaként sikló kidobó emberére pislant és bólint. *-A tárcámat?! Sajnálom de azt nem adhatom. Szükségem van rá.*Montgomery mosolyog és hátrál egy lépést, míg az emberei a hármas két tagjának hátába kerül. Őket még csak-csak elintézik, de a késes előrébb áll, közelebb a jól szituált, hűvös nyugalommal viselkedő úrhoz, sajnos azonban a két „segéd” elállja az utat. Talán kifigyelték őket, nem volt nehéz és szándékosan álltak Montgomery és a két testőr közé. Vakmerőek. Montgomery pedig a tűzzel játszik, de mintha kevlárból lenne a bőre. A kettő eléggé ficánkol, toporog, míg a harmadik már a plafonon van, majdnem fel is borítja a mellette elsikló kidobó embert, akiről persze nem sejti kicsoda. Vállon löki, több hely kell neki az akadékoskodó Montgomeryhez. A hátul álló kettőt észrevétlenül és halkan teszik ártalmatlanná a testőrök, de a késes addig már belendül és Montgomeryre támad. A maradék vendég kihasználva az alkalmat, fizetés nélkül, sietősen távozik. A pengén megcsillan a kocsma gyér világítása, alig hibázza el a hátra dőlő Montgomeryt, akinek a kezéből az imént kapott whiskys pohár indul útjára kis ívben nagy lendülettel a fickó arca felé. *

Danny & Alex

*Léptek dobognak, ajtó csapódik, akár a vadnyugatról szóló filmekben, a csehó hirtelen kiürül…legalábbis a kijárathoz közelebb ülők távoznak, a többiek csak azért maradnak, mert nem szeretnének a történések középpontjába kerülni. A nők, pontosabban kettő a mosdóban keresnek menedéket, a csapos kezébe baseball ütő varázsolódik. Nem magától. Mindez már akkor mikor Montgomery kezéből repül a pohár és a két testőr földre küldi az útjukba kerülő marconákat. Ettől a pillanattól kezdve lódulnak csak meg igazán a történések. A testőrök ártalmatlanná teszik a késes embereit, de addigra a csehó kidobó embere is kezébe veszi a dolgot, pontosabban a késest aki elegánsnak nem mondható pukedlivel hajol meg Montgomery előtt. Kiáltás hangja keveredik a kés fémes koppanásával és a kövön való tovacsikordulásával. Még egy szék borul ahogy a tulajdonosa felugrik és a falra préselődik, talán a felé csúszó késtől ijedt meg, talán a testőrök egyikének figyelmeztető pillantásától; nehogy felvegye és használja. Lett volna idejük arra, hogy a harmadik fickót is ártalmatlanná tegyék mielőtt féltett munkaadójuknak baja esik, legfeljebb a drága ing bánta volna a késsel való találkozást, de már nincs szükség rájuk, azért felzárkóznak a gyorskezű mellé két oldalról; hátha. Montgomery csodálattal vegyes kíváncsisággal figyelte a lefegyverző jelenetet, újabb hátralépéssel fejelve meg a saját biztonságát, majd mikor már minden veszély elhárult intett a csaposnak, hogy pótolja az eldobott poharat, természetesen itallal együtt. Van az a helyzet amikor ő sem válogat és ez most az, a baseball ütő társaságában szervírozott pocsék és olcsó whiskyt el korttyal tünteti el. Hawkins az „én megmondtam, hogy túlöltözött” pillantásával néz munkaadójára, míg a másik készen áll arra, hogy eltüntesse a randalírozókat. A csapos a telefonért nyúl.* -Szép munka volt Mr. …..hmmm. *Montgomery nem mosolyog, de csak a whisky miatt ami annyira égeti a torkát, hogy a hangja sem az igazi, viszont kellemesen melengeti belül ahogy leér és némileg csökkenti a felszívódó adrenalin utóhatásait. * -Doyle. *Veti közbe a csapos színtelen hangon.*-A zsaruk úton vannak. Addig kipakolhatják őket az ajtó elé.*Kisétál a pult mögül mérgesen a fizetés nélkül távozó vendégek miatt, a baseball ütő marad a kezében.* -Mr. Doyle, igen, nos szép munka volt. Kár elpocsékolni a tehetségét egy ilyen „istenhátamögötti” helyre. *Ha közben megkezdődött a delikvensek kipakolása, szinte testközelből követi nyomon, a csapos a megjegyzése miatt, a testőrei a felelőtlensége miatt morognak, miközben „segítenek” feltápászkodni a másik kettőnek és a kijárat felé támogatják őket, ami annyit jelent, hogy a nyakuknál szorosan fogva, egyik karjukat hátrafeszítve terelgetnek.*

Danny & Alex

*Kétségtelen, hogy gyorsan fordul a kocka, főleg Montgomerynek aki csak tétlen szemlélője az eseményeknek, kivéve azt a semmibe fröccsentett whiskyt aminek a kistestvére nem sokkal a bonyodalmak után már égeti a torkát. Az biztos, hogy baj esetén a kiszolgálás villámgyors, akár annak a fickónak a keze, aki a testőrei és Montgomery közé lépett. Hawkins – és persze Montgomery is hiszi – meg van győződve arról, hogy bőven lett volna idejük és lehetőségük arra, hogy megvédjék a munkaadójukat, ha…ha az a fickó nem lép közbe. Hawkins azonban nem teszi szóvá, soha nem mentegeti magát, ellenben a társa az orra alatt morog miközben kiviszik a bandát a csehóból.*-Útban volt. Leszedtem volna a harmadikat is.*Hawkins csak egy szúrós pillantást vált vele, majd mielőtt kilép az ajtón, vet egy másikat Doyle, vagy Haynes felé. Montgomery a csapos kijavítása miatt felé fordul, mire az csak megvonja a vállát és kérdőn emeli az üveget kínálásra, de csak egy fejrázást kap. *-Mr. Haynes. Igaza van. Kissé problémássá vált a hely. Konfliktusmentes munkára vágyik? *Montgomery már nem is figyel arra, hogy az emberei mit csinálnak, noha Hawkins néhány másodperc múlva igyekszik vissza a csehóba, a morgó társa figyelmére bízva a három delikvenst, akik ha nagyon mocorognak, kapnak egyet a fejükre. Egy jól irányzott ütés nem tesz nagy kárt, csak kiüti egy időre a hiperaktív „ügyfelet”. Hawkins visszatér de nem áll meg az ajtónál hanem Hayneshez lép, nem mögé ami fenyegetést jelenthetne, hanem szem elé.*-Szép lefegyverzés volt. Képzett. *Állítja biztosan, inkább a munkaadójának mondva semmint Haynest dicsérve. Montgomery bólint, mosolyog majd az órájára néz amit nem volt hajlandó levenni és talán minden baj okozója volt. *-Mennyire? *A kérdés már Haynest illeti. Montgomery szemeiből most először tűnik el a hanyag derű és veszi át a helyét valami egészen más. Komoly érdeklődés. Olyankor látható ez amikor azt akarja, hogy a tárgyalópartner _tudja_ hogy nagyon kíváncsi.*

Danny & Alex

*Nem olyan válaszra várt amit kap. Nem számított cirkalmas kiselőadásra, sem panaszáradatra a jelen kormányt, ellátórendszert vagy bármely más szervet illetően, de a „hagyjanak békén” nem az amit megszokott. Montgomeryt érdekli az alkalmazottai jóléte, nem csak azért, hogy kvázi megvegye őket vagy a hűségüket hanem mert tényleg. Azon kevés főnökök közé tartozik akik a munkaidő letelte után is figyelnek az alkalmazottaikra, az az élet is fontos nekik, mert ha az jó, akkor a munkával sem lesz gond. Másrészt, mondhatjuk, hogy kis cserkészi jó cselekedet a sötét és titkos üzelmek mellett, de nem….Montgomeryben van egy nagy adag szamaritánus gén is. *-Értem. *Holott nem érti, de sosem akarta másokból kicsikarni azt amit nem akarnak elmondani. Megtudhatja azt másképp is. Hawkins visszatér és jelentőségteljes mondata megragad Montgomery elméjében, a férfi újabb válasza úgy szintén, és nem azért mert megint titkolózó és szófukar. Egyszerűen csak felébred benne a hatodik érzék. Hülyeség, hogy csak a nőknek van. *-Mr. Montgomery, mennünk kellene. *Szól Hawkins és nem teszi hozzá, hogy „Mielőtt ideér a rendőrség.” mert az nem nagyon szokta érdekelni a férfit, sem az újságírók, bár őket valószínűleg ma fényévekkel lehagyták. Egyszerűen csak a megbeszélt találkozó elmaradásával nincs itt semmi keresnivalójuk, egyébként meg a főnöke még mindig olyan mint egy lángoló fáklya az éjszakában, attól, hogy egy kicsit kócosabb lett a haja és gyűröttebb az inge, nem változott semmit....de ezt csak Hawkins gondolja, Montgomery most is olyan mint akit skatulyából húztak ki. És mosolyog. Int Hawkinsnak, amaz meg már nyúl is a zsebébe és bőségesen megfizeti az ital árát amit a főnöke legurított a torkán, azét is ami kifröccsent és azokét is melyeket a sietve távozó vendégek nem fizettek ki. És még bőven marad is. Montgomery pedig a saját zsebébe nyúl és ami eddig nem látszott, ezüst névjegykártyatartóból húz elő egy diszkrét de annál figyelemreméltóbb kis kártyát a nevével és az elérhetőségével. A pénz a csapos kezébe vándorol, a kártya Haynes orra előtt landol. Nem hányavetin odavetve, hanem szépen csúsztatva, nem sokkal azután, hogy Haynes megkapja a vizét. Szénsavasat.* -Ha nyugalmasabb életre vágyik, távol a rendőröktől és a kinti férfiakhoz hasonlóktól, akkor keressen meg Mr. Haynes. *Elegáns mozdulattal teszi el a kis ezüst tokot, majd megigazítja a zakója ujjait és a csapos felé fordul.* -Igazán kellemes ez a hely. Remek a whisky és jó a társaság. Ha nem bánja, egyszer majd visszanézek. *Montgomery egy merő irónia, Hawkins szemet forgat és félreáll, hogy az ajtóig utat engedjen a főnökének.* -Minden jót Mr. Haynes!...és köszönöm. Tartozom önnek. *Köszön el a korábbi derültségével, a csapos pénzt számol és láthatóan meg van elégedve.*-Minden jót Mr. Montgomery! Jöjjön csak bármikor, szívesen látjuk…mármint nem így…*Picit zavarban van, ami nem csoda, sem egy ilyen illusztris vendégre, sem a következményekre nem számított, amikor Dannyt felvette, tényleg egy csendes hely volt ez, de elég volt egy „véres rongy” és máris felébredtek a kutyák. Montgomery az ajtó felé indul, hacsak Haynes nem tartja fel. Hawkins ajtót nyit, kinéz, értekezik a társával, majd amikor minden tiszta, kiengedi Montgomeryt majd ő is eltűnik utána. Amint csukódik az ajtó már lehet hallani a szirénát, a csapos nem hazudott, valóban szólt a rendőröknek, de hogy mikor…az kérdéses. Senki nem látta. Ahogy a rendőrök sem Montgomeryt, csupán két, a megengedett sebességgel közlekedő autót az úton, egyik sem jöhetett az útszéli csehóból, túl elegáns volt mindkettő.*