Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Pént. Nov. 22, 2024 10:53 am
#1Tárgy: Micromed iroda Pént. Aug. 11, 2017 7:11 pm
Micromed torony – Iroda, dolgozószoba
Senor Fuentes & Mr. Montgomery
”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”
*Alig pár hónapja tartózkodik Vegasban, a gyógyszergyártás a régi családi bánya területén épp csak beindult, az íróasztalon fekvő két vaskos paksaméta, az egyik a rendőrségi a másik a belső ellenőrzés jelentése mégis arról árulkodik, hogy egy drogkartell érdeklődésének középpontjába került. Számított valami hasonlóra, de egy felrobbant szállítmány mégis túlzás volt. Alig pár nappal a történtek után bejelentkezett hozzá egy mexikói. Amanda beszélt meg vele időpontot a maga gyanútlan módján ám Montgomery máris összefüggéseket keresett. Ha nem lett volna gyanakvó, nem egy felhőkarcoló tetején üldögélne a saját irodájában és nem lenne a bankszámláján megszámlálhatatlanul és pimaszul hatalmas összeg. Fuentesről nem tudott semmit, az időzítés azonban érdeklődővé tette és most, alig pár perccel a találkozó előtt már ott feküdt a róla szóló jelentés is. Minden bizonnyal hiányos, nagyon hiányos, de már a körvonalak is igen figyelemreméltóak. Mindez azonban nem töltötte el örömmel, annál is inkább, mert nem hiányzott az üzletmenetnek egy ilyen kapcsolat, sem a szállítmány körül keringő híresztelések, sem a rendőrségi vizsgálat. A gyógyszergyártó cég tiszta volt mint a patyolat, az üzletmenetben nem találhattak kifogást, ám aki veszi a fáradtságot és mélyebbre ás, azért találhat valamit. Valamit…A szóban forgó úriember talán már a halkan zümmögő liftben áll és a diszkrét jazz zongora játékát hallgatja. Hazudott volna ha azt mondja nem kíváncsi rá és arra amit el kíván mondani. Üzleti ajánlat. Sejtette milyen ajánlat lehet. Persze el fogja fogadni, mert egyelőre nem tehet mást, de a lehető legjobbat hozza majd ki belőle. Nem álltak távol tőle a sötét üzelmek, de csak ha ő irányított, Montgomery pedig elegánsan szerette az ilyen dolgokat intézni, a robbantás és a fegyverek túl véresek és erőszakosak voltak az ízléséhez. A fejében máris több kiskapu nyílt meg, hogy lehetőség szerint az egyiken átléphessen, mindez azonban függött attól, hogy ez a Fuentes mivel áll elő. Valószínűleg bájosan fog mosolyogni miközben verbálisan tőrt döf belé, és meg is forgatja, na persze Montgomery sem volt ártatlan angyal és neki is volt a zakóujjában mindig valami, mint a bűvészeknek. Fuentest Hawkins a biztonsági főnöke kísérte fel a lifttel, Amanda fogadta, Montgomery az ablak előtt állt és a várost nézte mikor az asszisztense bevezette a mexikóit. Már a jelző is akciófilm szagú volt a férfi arca pedig cseppet sem bizalomgerjesztő. Montgomerynek egy kígyó jutott róla eszébe. Felé fordult, két mozdulattal megigazította a zakó ujjait, a férfi elé sietett és a kezét nyújtotta.* -Senor Fuentes! Üdvözlöm. Alexander Montgomery. *Mosolygott, ahogy minden ügyfelére. Ártatlanul, a teljes bizalom fényében és a jó üzlet reményében. Ám mindez csak a felszín volt, egy jó vastag felszín. *
▲Music:ᾧ ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Aki ebben a városban és azt mondja, hogy unatkozik, az hazudik. Vagy az agya helyén egy adag repollo pöffeszkedik. Már nem kevesen beszélnek arról az esetről, ami nemrég történt. Elég zűrös ügy. Sufrió un accidente. A kolumbiaik nem adták az árut, képesek voltak az egészet a levegőbe röpíteni inkább. A zsaruktól a környezetvédőkig mindenki szaglászik. Felállok a fotelből, mikor érkezik ez a Hawkins néven beharangozott...kísérő. Köszönésen kívül nem nagyon vevő a beszélgetésre, pedig próbálunk barátkozni. Hogy rasszista vagy csak egy mereve cégkatona, azt nem tudom. Megyünk szépen, csendben és jobb híján szemügyre vesszük a rendkívül igényes, csillogó-villogó folyosót. Elég rideg, még az a pár kép vagy irodai növény sem oldja a hűtőházi hangulatot. - Kézcsókom, kedves Hölgyem! - üdvözlöm a kisasszonyt, aki a nagy jefe-hez vezet be minket. Nero alaposan utánajárt a dolgoknak. Meglátjuk, mit érünk el. Én is gondolkodtam, tettem-vettem. Nem jövök üres kézzel, sem tervek nélkül. A pénznek áramolnia kell, mint egy bővízű, csodás habzású folyónak. Ehhez pedig meder kell. Kiássuk. Ahogy belépünk, a várost fentről szemlélő, már elsőre is komoly üzletembernek tűnő úr háttal áll nekünk. Nem most igazgatjuk az öltönyünket, azt már megtettük a liftben. Hombres de negro. Nero egy csúcskategóriás, fehér-kék nyakkendővel készült ehhez, én pedig egy nagy ezüstkereszttel, ami egész a hasamig lelóg. Jó benyomást szokott kelteni. - Jó napot kívánok, Mr. Montgomery! - lépek közelebb és lendületesen tolom bele kezemet a szőke director kezébe. Jól megszorítom, hentes módjára. - Hadd mutassam be senior Nero Calderónt, az ügyvezetőmet és egyben jóbarátomat! - Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Montgomery - szól az öreg, de nálam még mindig fiatalabb mexikói. Szuggesztív nézése, határozott, de szolid kézfogása egy kicsit mást sejtet, mint az én ragadozó tekintetem és arcberendezésem. A mosolya is sokkal elbűvölőbb, nem olyan vészjósló. Ha hellyel kínál minket az hombre de negocio, akkor leülünk, vele szemben, Nero kicsit sréhen. Ő a hozott mappán nyugtatja kezeit, maga előtt tartva az anyagot. Én terjeszkedve elfoglalom a karfát és büszke tartással kezdek bele. - Nos, először is köszönöm, hogy fogadott! Előzetesen nem akartam belemenni a részletekbe, mert tudja, én régimódi üzletember vagyok, még mindig a személyes tárgyalásokban hiszek a legjobban. A társamra nézek, aki visszanéz, bólint, majd a rubio-t figyeli. Minden részletet, minden rezdülést észre szokott venni. - Talán meglepő, hogy egy hentesáruval foglalkozó üzletlánctól kopogtatnak az Ön ajtaján. Nem is pontosan ide kapcsolódik, amit szeretnék. A lányom az egészségügyben érintett, masszázsszalont vezet, a férje pedig most vágna bele az egészségügy hagyományosabb ágazatába. Gyógyszertárakat nyitna, én pedig segíteni akarok a fiataloknak egy kis tőkével. Szóval lényegében közvetítőként kerestem meg, mint lehetséges beszállítót. Várok egy kicsit, mielőtt folytatnám. - Gondolom, a piac, a vásárlói kör bővítése csak jól jöhet egy ilyen elismert cégnek is. Elvigyorodom, közben Nero zavartalanul vidáman néz tovább. Egy pillanatra az óriási üvegen át bámul ki a felhőkbe, majd vissza. Primer circulo.
Alexander Montgomery
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Posts : 23
#3Tárgy: Re: Micromed iroda Szomb. Okt. 07, 2017 8:03 am
Senor Fuentes & Mr. Montgomery
”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”
*Észrevehetetlen, de Montgomery alaposan megnézi a hozzá érkezőket. Képes úgy egy pontra fókuszálni, hogy közben minden mást lát és minden részletet meg is jegyez. Ahogy a két férfi mögött álló feszült Amandát is látja, és a kérdő pillantást ami valószínűleg – ismerve a nőt – arra vonatkozik, hogy mikor hívja a rendőrséget. Amanda néha túlreagálja a dolgokat de ez a dolga, többek között. Fuentes nyakában függő terjedelmes kereszt is csak úgy vonzza a tekintetet, Montgomery mégsem néz lejjebb a férfi szemeinél, csupán a kézfogások után pillant a nem csak szép hanem okos is asszisztensnőre.* -Köszönöm Amanda. Kérem hagyjon magunkra az urakkal. *Ez inkább szól annak, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmilyen gond, mint a várható beszélgetés zavartalanságának. Néha mulattatja ez a fajta aggódás, a nőre is mosolyog, hogy jelentőségteljesebbé tegye a szavai mögött megbújó nyugtatást, de Amandát nem olyan könnyű megnyugtatni. Kényszeredetten mosolyog, majd lassú és elegáns lépésekkel távozik, az ajtó nesztelenül csukódik be mögötte. Ezek után Montgomery minden figyelme az uraké, kezével a kényelmes és tekintélyes fotalok felé mutat hellyel kínálva a vendégeit.* -Részemről a szerencse uraim. Kérem, foglaljanak helyet. *A szokásos üzleti mosolyt ölti magára mely mögött feszült figyelem honol. Abban biztos, hogy Senor Calderón nem olyan ügyeket vezet mint amilyenekre ezen beszélgetés alkalmával tüntette ki a főnöke, jól ismeri a biztonsági embereket, a jobbakat és a rosszabbakat is és ezek a jelzők a különböző oldalon állásra vonatkoznak nem a hozzáértésre. Nero Calderón minden bizonnyal a csúcson áll ahogy Hawkins. Montgomery megvárja míg vendégei leülnek s csak azután foglal ő is helyet az íróasztala mögött, a szoba berendezése is úgy van kialakítva, hogy a vendég mindvégig vendégnek érezze magát ne pedig a diktáló félnek. Kényelmesen hátradől, kezeit úgy helyezi maga elé, hogy ujjbegyei szemben összeérjenek egymással, figyelmét Fuentesre fókuszálja. *-Ezt örömmel hallom Senor Fuentes. Magam is jobb szeretem személyesen megismerni az üzletfeleimet mielőtt bármire is rábólintok. Kérem, folytassa. *Nincs rezdülés, csupán a mosoly szélesedik picit és az érdeklődés mélyül el a vonásai és a tekintete mögött. Valóban kíváncsi mit akarhat tőle a hentesbolt vezető, noha a róla írtakban nem csak a marhák feltrancsírozása szerepel. Fuentes folytatja és nem is akármilyen történettel áll elő. Montgomery egyre kíváncsibb mi fog ebből kisülni.* -Minden tiszteletem az öné Senor Fuentes, a fiatalok szerencsések, hogy ilyen háttér támogatja őket. ~S mindjárt több gyógyszertárat is. ~ *A gondolat belegyűrűzik a korábban történtek láncolatába. Nem lehet véletlen, sőt, biztosan nem az, hogy Fuentes pont azok után jelenik meg és akar üzletet kötni vele tetemes mennyiségű gyógyszerre és alapanyagra miután a kolumbiaiak leamortizálták a legutolsó szállítmányt. Kolumbia…Mexikó. *-Valóban jól jön, egy olyan területen, ahol nem túl régóta vagyunk jelen, közvetlenül az előtt, hogy megvetnénk a lábunkat az európai piacon is. *Nem üzleti titok, de ha Fuentes nem tud róla, és valami csúnyában töri a fejét, még ez a röpke kis információ is felcsigázhatja. Beszélgetés közben épp csak annyiszor és annyi ideig néz Calderónra, hogy ne rekessze ki a társalgásból, elvégre ő az ügyvezető vagy mi a szösz, de Fuentest tekinti az egyetlen rábólintó embernek. *-Kíváncsian hallgatom Senor Fuentes milyen ajánlatot tud nekem felkínálni. *S már a mondatban is benne van, hogy „neked van rám szükséged, az alku előnye nálam van”.
▲Music:ᾧ ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
A titkárnő mintha kicsit tovább maradt volna a kelleténél. Egy hangyányit, de én az ilyet észreveszem. Aki nálam dolgozik, nem is teszi meg. Mikor a főnök tárgyal, akkor nem kell a guapo és okos Ximena. Nem nézek a nő után, Nero sem teszi. Bueno cutis, de jelezzük, hogy arra figyelünk, amiért jöttünk. A termetemnél fogva tudom, hogy nem minden a magasság. A fotel elnyelhet, a tartásom mégis mutat valamit. Nem én vagyok alul. Nero diszkrétebben ül, ő kifinomultabb módszerekkel dolgozik. Vetek egy pillantást a gerente kezeire. Az arcomról süt, hogy nem érdekel, mit varázsol az üzleti iskolában tanultakkal, én tudom, mit akarok. Azt az álszent, lyukas nagykanállal mért mosolyt letörölném az arcáról, ha még a sitten lennék. Vagy Új-Mexikóban. Most csak elmondom az alapokat. Hagyok időt, hadd eméssze meg. - Ezt én is el szoktam nekik mondani - vigyorodom el, egész másképp, mint a Micromed nagyfőnöke. Nero-ra nézek, aki szintén széles mosolyt ereszt meg. Nálunk úgy mennek a dolgok, ahogy egy családban. Respeto y leyes. A sajátjaink. Mikor a gyerekem néha olyanokat mond vagy tesz, amit nem kéne, rendre szoktam utasítani. Ennél erősebb kifejezésekkel is. - Plusz egy referencia, ezt nyilván a tengerentúlon is értékelik - összegzem határozottan. Ha azt akarta elérni, hogy megijedjek, mert hű, elviszi az árut oda, ahova nem ér el a kezem, korábban kellett volna felkelnie. Kétlem, hogy ezt komolyan gondolná. Ha mégis, megvannak a módszereim, hogy meggyőzzem. Nem itt. No tensión. - Minden üzletlánc egy kis bolttal indul. Nem tudom, Ön mennyire ismeri ezt, én elkezdtem a bárd mögött, aztán az a kis üzlet egyre jobban ment, a tőkét pedig be akartam forgatni egy újabba és aztán még újabba és annál is újabba. A gyógyszertári tervek is így vannak. Először egyetlen, viszonylag kis készlettel. Nero pedig itt lép közbe, pontosan, ahogy megbeszéltük. - Hoztunk írott anyagot. Csak számok és konkrétumok. Papírra ezek kellenek. Át is nyújtja egy elegáns mozdulattal, míg én tovább terpeszkedem. - A bizalom nagyon fontos. Bízni a sikerben és tenni érte ugyanannyit nyom a mérlegen. És természetesen egymásban is bíznunk kell. Ha mindez teljesül, egy nagyon komoly megrendelőt ismerhet meg a személyemben, majd később a vejemében. Apró jelzés, hogy én csak a kezdeteknél szállok be. A terveim valóban ezek. Berendelek mindenfélét a fejfájáscsillapítótól a kényesebb szerekig. Egy része szépen eltűnik és átalakul intravénás, szívható, szúrható anyaggá. És ha jól megy a terjeszkedés, nyílnak a gyógyszertárak és az utcákon az EME piacai. Kolumbia puedes jalar tu cabeza. Úgy nézek a szőkére, mint aki sokat vár tőle, elutasítást pedig egyáltalán nem. Boldogtalanná tenne és az neki sem egészséges...
Alexander Montgomery
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Posts : 23
#5Tárgy: Re: Micromed iroda Vas. Nov. 05, 2017 7:47 am
Senor Fuentes & Mr. Montgomery
”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”
*Montgomery megengedi magának, hogy megforduljon fejében a fogcsikorgatás gondolata, még az is kellemesebb annál a mosolynál, amit Fuentestől kap és amit emlegetéskor vastag idézőjelbe tenne. „Mosoly”. A legdörzsöltebb vasorrú banya is futva menekülne….de nem a mesékben vannak és Montgomeryt sem kell félteni. A külső nem minden, a precíz, olykor szándékosan hanyag elegancia és a jól fésült frizura mögött több van mint amennyi látszik. Nem a jó szerencsének köszönheti, hogy még itt van és minden üzlete a csúcson. „Szegény” „gyerekek” valószínűleg minden nap megkapják milyen szerencsések, hogy a Fuentes klán tagjai lehetnek, de ha tudnák milyen véres az a pénz, nem biztos, hogy örülnének, persze az is lehetséges, hogy hasonlóan hidegvérűek. *-Nem kétlem. *Tökéletesen tisztában van azzal, hogy mindenkinek meg van a helye a családban és míg Fuentes él és virul, addig ott is marad. A referenciáról, arról a plusz egyről vitatkozhatnának, de Montgomery nem teszi, elég ha ő tudja mit gondol és mit tud, egyébként az európai piac sem patyolat tiszta, nem kényeskednek ha egy kis plusz tőkéről van szó, egyel több vagy kevesebb már nem számít, a lényeg, hogy a felszín levakarhatatlan legyen. Montgomery bólint Fuentes szavaira és a kijelentő, burkolt kérdésre. Nem, nem ismeri a kicsiből nagyot elvét, ő már a majdnem készbe ült, sok generációnyi tapasztalattal és tulajdonnal a háta mögött, de ez sem fenékig tejfel ha azt vesszük. A friss húst mindenhol megszívatják, úgy gondolják nem rendelkezik kellő tapasztalattal és furfanggal, de Montgomerynél nagy volt a meglepődés. Írott anyag, lassan választja szét ujjait egymástól, kimérten nyúl a neki szánt paksamétáért s teszi maga elé az asztalra. Nem nyitja ki, a tekintélyes anyag átmazsolázása későbbre marad, egyelőre a vele szemben ülőt tanulmányozza. Nem véletlen, hogy pont most, a szállítmány elvesztése után érkezett egy fejes a feltételezett elkövetők ellenfelei közül és ajánl neki üzletet. Számított hasonló megkeresésre, a gyógyszeripar túl jó ahhoz, hogy bárki is kihagyja. Hasonló helyen áll a kormányzatban is mint az energiaügy, a képviselők agyon lobbizzák magukat, hogy szerezhessenek maguknak némi morzsát. A nagyon komoly megrendelő talán utalás lehet arra, hogy a későbbiekben, Fuentes jóvoltából nem következik be hasonló eset mint ami a legutóbbi szállítmánnyal. Kéz kezet mos…blablabla. Montgomery bűbájos mosolya észrevétlenül halványult az üzletemberek megfontolt, diszkrét mosolyává. *-Természetesen a bizalom kulcsfontosságú, de amint értesült ez az üzletág roppant veszélyes és költséges. Sokan szeretnék rátenni a kezüket a nagy szállítmányokra, így a biztosítási díjak is igen magasak. *Feldobta a labdát. Fuentes szemeibe nézett, Nero cseppet sem érdekelte. *
▲Music:ᾧ ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Montgomery felfogta, miről beszélek. Diszkréten jelez. Diplomático. Én is utánanéztem, tudom, hogy ez a petimetre belecsöppent a jóba. De meg tudta őrizni és ez jelent valamit. Neor mintha kevesebb figyelmet kapna. Őt nem zavarja. Engem zavar. - Bele sem néz? Itt a lehetőség, hogy rögtön kérdezzen vagy hozzászóljon... A hangom ellentmondást nem tűrően csendül fel. Az arcom igazodik ehhez, a mosolyom lelohad és ragadozó tekintetre váltok. Ha nem nyitja ki, bajok lesznek. Én kérek, de én így szoktam kérni. A főemberem is megérdemli a figyelmet. Ha őt semmibe veszik, engem vesznek semmibe. Pecado imperdonable. Jeleztem, hogy komoly az ajánlat. Ha elutasítja, meglátja, mennyire komoly a következmény. Erre nem térek ki. Hagyom, hogy a sentido común dolgozzon. - Olvasok újságot. Tudom, hogy nemrég égett le egy egész kamion. Lo siento. Számoltam a biztosítás költségeivel. Nero-t nem bántja, hogy nem őt nézi a joven. Még többet is tanul, ha az én ábrázatomat figyeli. Egy szerződés és nem lesz több ilyen eset. Kolumbia le lett fejezve. Ha megtudja, hogy én állok a Micromed mögött, a Micromed megbízásában, nem próbálkozik. - Completa seguridad. Nem nyúlhat mellé - szólok hidegen és a szememben is azt láthatja, hogy ha erre nemet mond, ő kerül hidegre. Egy koporsó nem valami rózsás fekvőhely. A rokonoknak sem. A szeretőnek sem. Senkinek, aki számít, érzelmi vagy üzleti érdekből.
”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”
*Ha néhány részlettel nincs is tisztában Fuentest illetően, a fehér foltokat ki tudja sakkozni, pontosan tudja ki ül vele szemben. Ennek ellenére, vagy éppen ezért nem tojik a gatyájába, Montgomery nem az a fajta aki megijed a saját árnyékától, másrészt ha már az első találkozás alkalmával „behódol” soha nem fogja tudni kivívni a tiszteletet Fuentes részéről. A tisztelet fontos, ha a másik egy erős és magabiztos embert lát maga előtt, másképp tekint rá, az üzletkötés is másképp zajlik és hosszútávon kifizetődőbb. A testőreit jól megfizeti azért, hogy hamar őszüljenek, gyakran hiszik azt, hogy fejjel megy a falnak, de ők nem látnak annyira előre mint Montgomery. Fuentes ellentmondást nem tűrő hangja sem érdekli igazán, konstatálja a tényt, hogy leendő – akár – üzletfelének nem tetszik a látszólagos érdektelensége, és ennyi. A szokásain és az elvein nem fog változtatni. *-Senor Fuentes, ha ez megnyugtatja, az üzleti ajánlata érdekel, és akár el is olvashatom az egész tanulmányt ha nagyon ráérnek, de nem fogok semmit sem mondani rá amíg teljesen át nem rágtam magam rajta az ügyvédeimmel. Akkor majd én is készíttetek egy tervezetet és átnyújtom önnek, utána jöhet az alkudozás. Nálam ez így megy és ha komoly ajánlatot szeretne, ennyiben is maradunk. *Nem becsüli le a másikat és magát sem túl, mindezt a legnagyobb tisztelettel mondja el, mosolyog de a mosoly cseppet sem gúnyos csupán udvarias. Ezek után a virágnyelv már nem is téved el kettejük között, tisztában van azzal, hogy ha megkötik az üzletet mibe keveri magát és a cégét, épp ezért szeretné körbebástyázni magát. Ha ki is derül, hogy kivel üzletel, másba ne köthessenek bele, nem célja, hogy a megtartott és felvirágoztatott örökségét egy meggondolatlanság vagy egy türelmetlen maffiózó miatt bukja el.* -Bízom benne Senor Fuentes. *Nem Fuentesben bízik, hanem abban, hogy ne fogja megbánni ezt az üzletet, mellesleg nem árt ha a sötét oldal is szemmel tartja a szállítmányait, az mindenképpen a mentségére szolgál, hogy nem ő kereste meg. Mindezek után már Nerora is figyel, felé is fordul, Fuentes nem bírja ha nem tartják számon az embereit. Ám legyen. *-Személyesen fogom megkeresni önt Senor Fuentes amint az én részemről is minden completa seguridad.
▲Music:ᾧ ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.
Hombre de negocios serio ez itt, nagy tétekben játszik és vagy nem mutatja vagy tényleg nem fél. Érvek alapján fog dönteni, ezt remélem, érvelésben pedig jó vagyok. Nem csak élő szóban, hanem tettekkel is. - Maga sem ma kezdte, tudja, hogy ha húzza az időt, a lehetőség elröppen, mint keselyű az élők fölött. A hasonlat szándékos. Ha a dögevő közel van, az élők nézhetik és megnyugodhatnak, de azt is tudhatják, hogy a halál közel jár. Különben nem időzne arra a buitre en el desierto. - Elismerem, hogy az ajánlat új és talán hirtelen is, így ha magának idő kell a komoly, jól átgondolt válaszhoz, _most_ adok. A hangsúlyból tudhatja, hogy egyszeri az ajánlat. Ha nemet mond, no hay tiempo, sin paz. Szörnyű híreket fog hallani. Aztán ha egyszer megcsörren a telefonja, azonnal rá kell bólintania. Mindezt az arcomról olvashatja le és most már Nero-é is tükrözi. Türelmes ember, tudja, mikor kell váltani kedvesről kevésbé kedvesre. Még egy másodpercig figyelem, ahogy nyalizik, biztosít a bizalmáról és nem csak engem. Simlis fickó, én nem bízom benne, inkább megtalálom a gyenge pontjait. Azokat, akiket és amiket félt. Ha bizalom nincs, érdek és megfélemlítés lesz. - Nagyon várom, Mr. Montgomery! Higgye el, ha ezt a földet bevetjük, bőséges lesz a termés. Ezzel pedig felállok és kezemet nyújtom neki. Vigyorgok egy hatalmasat, jól megszorítom és már csak a búcsúzás van hátra. Meg egy újabb találkozás a bizonyára kint álldogáló ciervo asustado-val. Megigazítjuk az öltönyünket, nyakkendőnket és az elköszönés közben még tesz egy megjegyzést. - A titkárnője igazán csinos. Biztosan okos is. És nélkülözhetetlen. A mosolyában pedig benne van minden, amit ez az észrevétel jelenthet. Egy titkárnő nem a világ. De ha egyszer nem jön be dolgozni...
// Köszönöm a tárgyalást! //
Alexander Montgomery
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Posts : 23
#9Tárgy: Re: Micromed iroda Vas. Dec. 10, 2017 8:14 am
Senor Fuentes & Mr. Montgomery
”A nemből sose lesz igen, ha nem merül fel a talán.”
*Alexander Montgomery sohasem fél. Az óvatosság és a megfontoltság nem egyenlő a félelemmel. Szerinte minden gondra van megoldás, csak némelyikre tovább tart megtalálni, nem szokta izgatni magát mert az idegesség rossz tanácsadó, a hirtelen ötletek pedig hamvában holtak. Most is nyugodtan ül az öblös és kényelmes karosszékben, holott a burkolt fenyegetést Fuentes egyenesen az arcába tolja. Ez az a hidegvér ami minden gondon átsegíti és ez az amitől az üzletfelei agylobot kapnak, aki pedig ilyen helyzetbe kerül nem alapos. *-Nem időhúzás, csupán körültekintés. Majd igyekszem elcsípni annak a keselyűnek a farktollát. *A következő mondat az előzőhöz hasonlóan tartalmaz burkolt figyelmeztetést, és valójában ez az ami Montgomerynek újdonság, nem maga az üzleti ajánlat, bár kétség kívül meglepő az ajánlattevő személye. A szállítmány elvesztésének körülményei után számított hasonló megkeresésre, de nem ilyen gyorsan, nem a másik féltől és nem ilyen…udvariasan. Nos, minden napban van valami új. *-Nagyra értékelem. *Megint az idegesítő mosolyt varázsolta az arcára, noha pontosan értette miről szólt a látszólag ártatlan mondat. Montgomeryt azonban nem lehetett ilyenekkel kibillenteni az egyensúlyából, nem véletlenül jutott el a csúcsra, mert ahol ő volt, az már a csúcs volt. Persze mondhatják sokan, hogy minél feljebb jut valaki, annál nagyobbat zuhan, ám Alexander Montgomery úgy tartotta, minél magasabbról esik le valaki, annál könnyebb lesz visszakapaszkodni. Az ő pohara tele volt, és nem félig. Mindig tudta mit szeretne hallani a másik fél és ő azt mondta, de a körülmények mindig változtak. Alig egy lélegzetvételnyi idővel Fuentes után állt fel és szorította meg a felé nyújtott kezet, határozottan és egy kicsivel nagyobb erővel mint azt a találkozáskor tette. *-Nem lesz hiba az aratásban. *Úgy lesz, Montgomery gondoskodik róla, természetesen a saját malmára hajtja majd a víz nagyobb részét, de ez nem fog feltűnni senkinek. Nem most jött le a falvédőről, Fuentes pedig bárhogyan is próbál evickélni, ebben az üzletágban akkor is még kicsi hal. Kezei az öltöny ujját húzzák lejjebb egymás után bal-és jobb, előzékenyen az ajtóhoz kíséri leendő ügyfelét és a kiokosított Pitbullt. Mielőtt még nyílna az ajtó, újabb figyelmeztetést kap amit a korábbi mosollyal fogad.* -Ó, igen. Minden alkalmazott pótolható, a családtagok nem. *Értse ahogy akarja, a lényeg, hogy Amanda nem hallotta ezt a mondatot, különben egy hétig ezen keseregne. Amanda. A dolgozószoba ajtajától négy méterre álló íróasztala bástyái mögött ül, de mikor kilépnek a vendégek feláll, szokásos meleg de hivatalos mosolyát veszi elő, ám a szemei ide-oda cikáznak főnöke és a vulkánarcú között. Még Montgomery szívélyes mosolya sem nyugtatja meg, pontosan tudja, hogy nem mindennapi ügyfelek távoznak most, és az sem jelent jót, hogy a távozásuk után Montgomery nem hívja őt be ahogy máskor szokta, hanem magára zárja az ajtót. Gondolkodik, az pedig nagyon nem jó. Pár perccel később is még az ablak előtt áll és néz ki a városra. A panoráma csodás, a kedve kevésbé. Fel kell húznia a horgásznadrágot, mert derékig fog gázolni a szarban ha Fuentesszel összehozzák az üzletet, viszont ez a szükséges rossz.*
//Hasonlóképp örvendtem Senor Fuentes! //
▲Music:ᾧ ▲ Note: A jó kapcsolat kezdete mindig a véletleneken múlik.