Álmomban boldog voltam véled talán

Álmodtam. Kiről? Nem tudom. Megölted? Nem. Akkor mi értelme volt? Nem tudom. Mesélj róla. A keze véres volt.. de a lelke tiszta. Az hogy lehet? Nem tudom. Egyszerűen jó volt. Mert hitt valamiban. Valamiben, ami jó.... és a jó dologért hajlandó is volt ölni.. Ugye most nem az jön, hogy értünk gyilkolt? Nem. Reméltem. Az már undorító lett volna... nem lehetsz ilyen nyálas. Azt te mondjuk pont nem döntheted el. Mindegy. Mesélni akartam. Legyen.. mesélj. Már nem akarok. Megint addig fogsz vitatkozni a saját fejeddel Josie, hogy a végén addig püfölöd a falba, amíg el nem ájulsz.. Jogos. Szóval? Szóóóval. Egy idegen helyről álmodtam. Utcák... tele arctalan emberekkel... mindegyikük annnyira... jelentéktelen volt. Nem volt céljuk... nem tudták miért élnek... csak léteztek, mint a fogaskerekek. Neki volt egyedül arca köztük. Nem tartozott közéjük. Kívülálló volt... mégis közülük származott. Hitt egy célban... amitől a világ akár egy jobb hely is lehetne. Ezt ő mondta? Nem kellett neki... Tessék? Ez egy álom volt... ne köss bele mindenbe légyszíves. Ez eddig hülyeség.. Nem volt az. És aztán? Mormolt valamit. De nem hallottam jól... talán egy ima volt... Talán? Talán... Utána? Utána minden megváltozott. Mintha felkeverték volna az egészet egy fakanállal. Szétcsúsztál a gyógyszerektől. Biztosan... de ez most nem fontos.

Aztán egyszercsak az utcák üresek voltak. Minden kihalt... minden halott... mindenki halott. A földet vér mosta végig.. mindenhol. Ő pedig ott állt. Dögös volt? Háttal állt. A háta dögös volt? Ezt nem értem. Én se.. hagyjuk. Aztán hátranyújtotta a kezét... mintha csak vezetni akart volna... vagy mutatni valamit. Mit mutatott? Semmit. Ezt hogy érted? Felébredtem. Kár... akár még értelme is lehetett volna ennek a beszélgetésnek. Nem kell mindent értened... Én a belső hangod vagyok azt tudod? A buta pici fejed... Akkor sem kell értened. Miért? Mert jól mondtad... te az én buta pici fejem vagy... ezt tudod ki érti? A gyomrom... és a mellkasom... meg talán egy kicsit a torkom is. Milyen érzés? Meleg... de magányos... mert én itt vagyok bent... és ez a férfi létezhet odakint. Fáj? Kicsit. Helyes. Miért? Mert ha fáj akkor erősebb leszel. Ha erősebb vagy, akkor nem tudnak bántani. Jogos.
Hirtelen nyílik a retesz és két kiváncsi szempár mered rám. Tekintetünk összeakad. Méreget. Vizsgál, hogy van-e dokira szükségem. Nincs, de neki kötelessége ellenőriznie. Visszazáródik a retesz, de hallom az ajtón keresztül a hangját.
-JWM194. A délutáni órákban orvosi ellenőrzést kérek. Erősödő skizofrén viselkedés. Esetleges dózisnövelés felülvizsgálatát kérem.
Franc. Lebuktunk. Le bizony... Nem szeretik, ha veled vagyok. Kár... mert én nem hagylak el. Nem. Téged nem vehetnek el.