Vígan sétálok az utcán, a fülemben bömböl a zene. Jó hangosan, hogy mindent elsöpörjön. Az előbb majdnem elcsapott egy kocsi, mert azt se hallottam és pont nem akkor jött, mikor körül kellett volna nézni. Ordibáltam egy sort és majdnem összeverekedtünk, de végül elhajtott. Még jól beintettem neki utána.
Napszemüveg van rajtam, jó fekete és jó nagy, kellően takar. Ezzel és a szőkére festett hajammal talán meg se ismernek. Toll sehol. Csak toll forma. Vagy inkább csipkézett hegygerinc, fjord, körfűrész, valami ilyesmi. Én magam kentem ilyenre zselével. Ez az új stílus. Ma avatom fel, mikor jövök átüttetni a tetoválásomat.
Annyira belelendülök a zenehallgatásba, hogy szinte koncerten érzem magam. Ritmusra lépek, a kezeimmel kalimpálok és a fejemmel is átélem az egészet. Néznek az emberek, mint a hülyére. Ez sose zavart. Nézzenek, az a lényeg! Pont akkor ér véget a szám, mikor az üvegajtóhoz érek. Ott beállok és egy Michael Jacksonos mozdulattal zárom le. Meglátom, hogy egy nagydarab mexikói száll ki a szemközti oldalon. A kocsit támasztja, nem jön ide. Rosszkor jöttem volna? Vagy csak figyelik a boltot. Mindegy, benyitok és tapssal köszöntöm a hölgyet, aki nagyon is csinos.
- Helllllló! Napsugaras szép délelőttöt, bogaram! Van idő egy kuncsaftra? Jó nagy rajzot kérek. Kitalálni nem kell, már megvan, csak halványodik, ahogy az idő is és fel kéne frissíteni. Lehet?
Még a zene hatása alatt állok, mutogatok kicsit ritmusra, áramlok, aztán megállok és leveszem a napszemüvegemet, hogy a pólómra akasszam. Természetesen fekete pólóra. Ami alatt ott lapul a kalózkapitány. Már olyan vén tengeri medve, hogy bele kell önteni egy új adag rumot. Alig látszik. Nekem se ártana a pia. Indulás előtt csak három felest döntöttem be, semmi egyebet. Nézem is a helyiséget, hogy van-e, amivel meg tudnak kínálni. Azt hiszem, üveg nem lesz.
- Imádom a tetoválószalonokat! Azokat mind te csináltad? - kérdezem a falra kirakott rajzok láttán és füttyentek is, mert nagyon tutik.
Lehet, hogy még ki is egészíttetem a félszeműt. Mondjuk egy halálfejes vitorlával. Természetesen fekete vitorlával.

Lehet. Ez ilyen mélyfagyasztott latin nő lenne? A macskája miatt kötve hiszem. Az nagyon is él, akár ásít, akár nézelődik. Ilyet nem tart egy unalmas ember. Én se tartok, de az más. Elfelejteném megetetni, megfürdetni. Nem hiszem, hogy bármilyen állat túlélné, ha beköltözne hozzám.
- Csak lehet? Akkor mindjárt csináljuk is, csak körülnézek itt. Állat a hely. Meg a macskád is. Beszökött az utcáról vagy tényleg a tiéd?
Most jut eszembe, hogy kóborló is lehet. Ilyen helyre nem a kaja miatt jönnek. Ahogy a falat, a rajzokat bámulom, megakad a szemem a gubbasztó leányzón. Egész aranyos.
- Ő mennyibe kerül? - mutatok oda.
Az emóka felnéz. Bánatos szemei összeszorulnak, a szája legörbül. Becsukja a könyvet és kirohan. Utána fordulok.
- Úgy távozott, mintha jégkockát dugtak volna a seggébe. Pedig én nem erre gondoltam.
Nem is volt rossz az a segg egyébként. A túloldalról a mexikói még mindig bámul. Megfordulok inkább.
- Van egy kukkolód, tudsz róla?
Lassan visszatérek a témához. Mutatnom kéne valamit. Közönségem már van, több, mint amire számítottam. Hadd röhögjön az ombre! Lekapom a pólómat. A napszemüveg elrepül a helyiség másik felébe. A macska füleit hegyezve fordul arra.
- Azt majd megkeresem. Ezt figyeld!
Megkopogtatom vállamon az öreges, kampókezű, félszemű kalózt. Tipikus, sablonos. Régen készült, fel lehetne frissíteni valami újdonsággal is. De először...
- Hóóóó-hóóó, csááááklyázzátok meg azt a fránya lélekvesztőt! Le a királynővel, mindent hozzatok el, a foglyokat húzzátok át a hajó alatt! Haaallgassátok Birdie Kapitányt!
Beállok olyan pózba, mintha egy operát akarnék előadni. Húzom a lábamat, a kezemet visszahajtom, mintha csonk lenne és azzal adom a vízi rablót. Minden izmomat megfeszítem, kiviláglik az egykori jégkorongedzések hatása. Még mindig szálkás vagyok és pocakos se nagyon találni. Az orvosom szerint még mindig annyit mozgok, mint a gyerekek, ezért vagyok ilyen jó karban. Háhá!
- Feketeszakáll legendáját kéne újraütni. Vén már, mehetne bele egy újvilágbeli akármi. Mondjuk egy iphone a nyakába. Vagy egy nagy füles a fejére. Ráhúzza a koponyás kalapját, jó hülyén néz ki vele, de zene a tengeren is kell, nem? Itt be tudsz nyomni valami aláfestőt? Tökös rocknóták vannak?
Ha nincsenek, akkor majd lesznek.
- Altatással is lehet? Mert ébren nehéz kibírni. Kész pokol nekem, mikor varrás közben nem énekelhetek, nem mozoghatok. Hogy én mennyi kínt álltam ki, mire ezek kész lettek! - mutatok a többi részemre.
Van bőven, sárkány, hangyászsün. Szeretnék újat is. Ha a mai jól sikerül, törzsvendég leszek. Nézem azt a pólót a nő mellein. Ismerős, ami a feliratból látszik. A macskaszőr alól.

Birdie& Sapphire

* Lehet. Ennél többet nem tudok jelenleg mondani, de neki nem elég. Fogalmam sincs hogyan lehetne ezt még ragozni. Végül is azt mondtam, szóba jöhet a dolog, de persze sok mindentől függ.* -Egyelőre csak….köszi….igen, a macskám is állat…..*S ezzel úgy érzem kimerítő választ adtam mindenre. A macskám, akit még nem nevesítettem, még egyet ásít, majd lassan és méltóságteljesen lecsorog rólam, teszi mindezt úgy, hogy közben nem karmol meg. Roppant ügyesen csak a ruhámba mélyeszti a karmait, kihúzva néminemű szálat az anyagból, majd nesztelenül padlót ér. Leül és a mélységből nézi a fura fazont, szerintem lát benne valamit amit én nem értek, de hát a macskák már csak ilyen titokzatosak. Az enyém még nagy is, átlagos macskához képest óriás, emókámat is győzködnöm kellett, hogy nem tigris van a szalonban, annál is inkább, mert nem csíkos és nem sárga. Nem is olyan nagy, csak a térdemig ér. A következő kérdésre kénytelen vagyok megemelni a szemöldökeimet. A csaj felé fordulok, erősen gyanakszom, hogy rámutatott az ipse, de nem értem mit ért azon, hogy mennyibe kerül.* -Mármint mi? A lány vagy csak a rajza a bőrödre?*Bánatosan nézek a potenciális kuncsaftom után, aki süvítve távozik. Freddy bá embere megmozdul, majd látva a tartós békét a szalon falai között, lustán visszadől a kocsijának. Mintha valami útban lenne az….orrában. Most komolyan…?*-Nemáár!*Halványan rémlik, hogy mintha mondott volna valamit a hirtelenszőke hajú és felé fordulok, megpróbálva elfelejteni az iménti látványt.* -Hogy? Ja! Nem csodálom. Mégis mire gondoltál?*Érdeklődöm immár összeszedve magam a kezdeti döbbenet morzsái közül. Szegény lány amúgy is heveny szívrohamot élt át mikor belépett, valószínűleg elátkozta az összes ismerősét aki ideküldte hozzám, nem kis munka volt lenyugtatnom. Szerencsére neki nem tűnt fel a kint szobrozó testőröm. *-Biztonsági szakember. Befektetés védelem. *Büszke vagyok magamra ahogy megszépítettem az izomagyú munkáját és még igazat is mondtam. A mosoly amit magamra varázsoltam nagy büszkeségemben, hirtelen fagy meg és marad abban az állapotban amelyikben kicsúcsosodott. A fejemmel nem, csak a tekintetemmel követem a repülő légyszemekre hajazó fénygyilkos alkalmatosságot. Nem úgy Diablo. Némi pislogás után a napszemüveg fellelhetőségi helye felé veti magát, csattogva, kerregve – mert a Maine Coon-ok nem nyávognak, ezzel is különcködnek – szaglássza körbe. Én meg a halvány, Jack Sparrow utánzatot vizslatom. Szép munka…volt valamikor fénykorában…feltörő véleményemet heves és lelkes kalóz kiáltás fojtja el csírájában. A mexikói felé nézek, megindult mérgesen. Intek, hogy kár a gőzért és minden rendben, Birdie kapitány csak játszik. *-Aha, oké Birdie kapitány. Kérsz egy rumot?*A rum a kalózok itala nem? Sparrow is állandóan azt itta. Talán lenyugszik tőle.* -Mivel elkergetted az öngyi lánykát, van időm rád. Átrajzolom, sminket is csinálok rá, de szerintem az iphone kicsit túlzás. A nagy fejhallgató pedig rontaná az imidzsét…..rocknóta, lássuk csak, biztosan találok valamit. *S most először veszem rá magam a helyváltoztatásra és megindulok rumért, rocknótáért…mikor megint megakaszt a szöveg. Fájdalmasan nyikkantok az altatás kérdésére.* -Legfeljebb a kinti házőrzővel vágatlak kupán, ezt tudom ajánlani, de az tartós lesz azt garantálom.*Ha ez igaz, minden elismerésem az elődömé, de lehet, hogy…*-Kibírta ép ésszel?*Vetem fel a kérdést mintegy a gondolataim meghosszabbításaként. Előkapom a rumot, ha ő nem kér, én most már igen. Végszó gyanánt Diablo vonul át a szalonon, szájában a napszemcsivel a függönnyel eltakart hátsó helyiség felé. Kisajátította. *-Fura ízlésed van.*Nézek a peckesen vonuló macska után, kezemben immár a rumos üveggel és két pohárkával. *

Egyelőre. Nem tudja, miféle állat sétált be a barlangjába. Mellettem nem lehet sokáig megmaradni ilyen állapotban. Még Ville-t is ki szoktam hozni a depijéből. Megint ki kéne, már régóta ott eszi a fene.
Nézem ezt a macskát. Nem érdekel különösebben. Jön-megy, ásít, elvan, mint a macskák általában.
- Most már mindegy - legyintek nagyvonalúan. - A lányra gondoltam, de nem olyan mértékben, hogy magamra rajzoltassam. Egyébként menne? Így, hogy már elrohant, mint akinek sensualis idiokinesis-e van?
Ahhoz zsenialitás kell, hogy megjegyezze és meg is tudja festeni. Kíváncsi vagyok, képes-e rá. Lehet valami rejtett géniusz. Fizettem volna a kis szomorúfűznek, ha ezért az enyém lehet. Nem kellettem neki. Szerintem ott sír az utcán valahol. A mexikóira ráborulva. Kinézek, de nem.
- Hát ha én azt most elmondanám... De rád nézve is gondolok erre-arra. Te mire gondolsz?
Tű alá megyek, ilyenkor óvatosabban kell beszélni, ezt szokták mondani. Márpedig ez itt egy nagyon jó nő és meg is nézem rendesen. Ahogy a kinti srácról beszél, már nem is figyelek. A mellei domborulatánál elakadok. És a póló feliratánál!
- Deadman! És engem nem ismertél fel?
Lehet, hogy fogalma sincs, milyen póló van rajta, csak kapta vagy egyszerűen megvette, mert tetszett neki. Lehet. Bámulom a felsőjét. Vállfán nem lenne ilyen érdekes...
A macska játszani megy, megkeresi a szemüvegemet. Csak nem rágja szét! Odanézek, de a nő jobban érdekel.
- Vodka nincs? Jó a rum is, igen, köszönöm! Koccintunk?
Mert ökör iszik magában. És Birdie. Birdie is szokott.
- Ma még semmi rendeset nem ittam. Öngyi akart lenni? És előtte még hagyott volna magán egy szép üzenetet, hogy azzal temessék majd el? Érdekes gondolat!
Erről dalt fogok írni. Szeretek az élet sötét oldaláról kissé romantikusan dalolászni.
- Lehet a szakállát úgy, hogy az alját befonod? Sok gyűrűvel és színesen.
Azzal már modernebb lenne. Régen nem hordtak olyat a kalózok. Csövesnek néztek ki. Rugalmas vagyok. Saját magammal is csak több kör után szoktam megegyezni, úgyhogy itt is záporozhatnak az ötletek. És lesz rock!
- Jó, nem akarom tudni, ki ő. De igen. Nem a kankutyád, ugye? Van, aki összejön a házőrzővel.
Megint kinézek. A fickó megigazítja magán a napszemüveget. Rezzenéstelen arccal. Pff.
- Ki, én? Vagy a varrómesterem? Ő igen, nekem meg már eleve nem volt ép. Kiskoromban sem, ez dokumentálva van. Zárójelentésen, nyitójelentésen, mindenféle papíron!
A macska zörög valamivel, egy pillanatra nézek hátra. Aztán vissza és most veszem észre, hogy az utolsó pillanatban elhúztam a poharat az üveg elől, úgyhogy ebből esélyesen tócsa lesz.
- Bassza meg! A drága rum! Pusztítsuk el az egész üveggel, jó? De akkor maradok még és átvarrhatod a sünömet is.
A hasamra mutogatok.
- Fura? Én Birdie vagyok. Már mondtam? Téged hogy szólíthatlak? Sappho? Vagy ez csak a bolt neve?
Láttam kiírva. Névnek szokatlan, nem is latin ízű, de ha így hívják, akkor máris különleges érzetem van.
- És ezt hogy hívják? Látom, nagyon szeretitek egymást. Hatalmas állat! Sima macska vagy valami keresztezés? Ezekhez nem értek. Sokáig a cirmosra is azt hittem, hogy valami gyerekbecézés. Nekem papagájom volt, azt megette volna egy ilyen és utána még követelte volna, hogy rakjuk tele a tálkáját. A jó öreg Füstös Jimmy. Tényleg, őt is oda kéne rakni a kalózra. A vállára. Ott mondaná, hogy "Dobd már ki a horgonyt, te patkááááány!"
Az utolsó mondatot rikácsoló hangon mondom. Hátul libben a függöny és a macska kidugja a fejét. Most már megnézem alaposan.
- Ezek nem is fülek, hanem antennák. Fogja az HBO-t?
Ha közben a poharamba is kaptam rumot, nem csak a földre, azt már nem borítottam ki. Koccintok, vigyorgok és rögtön fel is hajtom.

Birdie& Sapphire

* Első látásra tudtam, hogy nehéz eset lesz. Mármint követni agyilag. Tapasztalataim szerint – bár brit tudósok még nem igazolták, de attól még igaz lehet – minél többet mozog valaki, annál gyorsabban száguldanak a gondolataik, a szájuk meg le van maradva tőlük, ezért csak minden második vagy harmadik szót mondják ki. Valahol most én is ebbe a csapdába estem. A lányról sem tudom, hogy milyen formában kell, de aztán meg tudom. Vagy még sem. Nézek mint újszülött borjú a nagyvilágra.* -Milyen anális kinézis? Ki néz ki és hova? *Ez valami új szleng lehet, de hát jó pap holtig tanul, de lehet, hogy én hamarabb halok meg mint ahogy megtudnám mit hallottam. Ehhez a verbális támadáshoz hozzávesszük még a vizuálist amit Freddy bá agyamentje nyújt, egyre jobban érzem azt, hogy kel az a rum. *-Inkább ne mondd el. Kérlek. Én már nem gondolok semmire, kiürült az agyam. *Intek mentegetőzve és lopva szemet forgatok. Hogy rám nézve mire gondolt, azt nem is kell részleteznie, elég követnem a pillantását, ujjaim levegő zongorázásával zavarom meg a ki – és belátást, majd mutatok fel a szemeimre. Közben érkezik a kérdés és zavarba jövök. Nem a pillantástól, azon már régen túl vagyok. Ismernem kellene? *-Nem túl jó az arcmemóriám. Vagy csak a frizura zavart meg. *Mentegetőzöm, holott nincs miért, de utálom amikor nem tudom kivel állok szemben, de a másikoldalról váltig erőltetik, hogy „De tudod!” Az biztos, hogy nem Deadmannel nyomja, viszont halvány gyanú támad bennem, egyelőre lassan kibontakozva. A neve, Birdie talán ott kell legyen a fejemben. Majd a rum segít. *-A rum az rendes ital, és nem tudom, hogy öngyi akart-e lenni mostanában, csak mondtam, mert olyan savanyú volt az ábrázata. Tutira nincs kibékülve magával. A vérző halálfejről sikerült lebeszélnem, de mielőtt a rózsaszín csillámpóni mellett tette volna le a voksát, elkergetted. Sose tudom meg milyen a lelke. *Közlöm vele a történet egy részét némi sértettséggel, ráhúzva a felelősséget. Eltúloztam. Néha szoktam. Alkudozunk a kalózkapitány frissítéséről, ötleteket adok és kapok. *-Fonott szakáll? Ujjgyakorlat. Legyen egy szív alakú rubint gyűrű a közepén. *Már alakul a fejemben a kép egésze, itt-ott egy kis csillogás, néhány árnyék, elég halvány a szeme a kapitánynak, hogy átjavítsam pimasz kacsintósra. Izomagyra terelődik a szó, én meg odanézek megint kicsit. Egyik szemöldököm megemelkedik a kettőnk közötti kapcsolat firtatására. Felhördülök.* -Francba, dehogy. *Ma le fogom inni magam az hétszentség. *-A tűpiktorod….miért nem lepődöm meg ezen?*A rum már meg van, két pohár az egyik kezemben, a tenyeremre állítva. Egy ideig. Töltök és mellé megy, mivel Birdie kapitány elhúzta az egyik poharat, persze minden joga meg van rá, hiszen neki szántam, na de azelőtt, hogy töltöttem volna? Így a fele a tenyerembe folyik, a másik fele meg az én poharamba, csak kevéske jut a földre és remélem Diablo nem hörpinti fel, mert akkor egész éjjel fent leszünk. Szóval töltök magamnak, leteszem, majd kihörpintem a tenyeremből azt a pár cseppet, és végül, biztos ami biztos alapon, megfogva Birdie kapitány kezét a pohárral együtt, öntök neki is. És nézem utána a sünit. Még csak tippem sincs milyen okból került rá, de még nem döntöttem el, hogy akarom-e tudni vagy jobb nekem tudatlanul. A művész lelkem kíváncsi, az agyongyötört agyú nőé már kevésbé. *-Nem neked, neki.*Mutatok a macskám eltűnt alalkja felé.* -Említettél valami kapitányt nem rég, sikoltozva. Onnan gondoltam, hogy téged hívnak így. Gloria. Sapphire a szalon neve.*Az enyém is, de csak nagyon közeli barátoknak és lássuk be, Birdie kapitány még nem tart ott. Másrészt, fintorognom kell mikor nemes egyszerűséggel leboltozza a szalonomat, talán ezért nyomom meg kicsit jobban a szót mikor helyreigazítom. Majd megint amikor Diabloról kérdez.* -ŐT Diablonak hívják és jó barátok vagyunk, meg lakótársak, és egymás lelki szemetesládái. Egyébként Maine Coon, ilyen nagy fajta macska….*Papagájjal még nem kínáltam, szóval ebben a témában nem tudok vitára kelni vele, de komolyan! Kellene? Már nem érzem túlzónak amikor azt mondtam sikoltozott. Végül elnevetem magam, mert ennyi hülyeség már rám is hatással van és akkor rájövök, hogy nem veszélyesen őrült, simán csak művészlélek. Lehajtom a rumomat, majd leülök a sarokba az asztalhoz és nekiállok rajzolni. A kalóz kapitányt a fonott szakállával, a gyűrűvel, a kacsintós tekintetével. A papagájt egyelőre hanyagolom.* -Az HBO-t nem fogja, de koronaékszerekre már ráharapott egyszer. A hanghatás hasonlított a te papagáj rikoltásodra, csak épp artikulátlan volt. *Kezd alakulni a skicc, formát önteni, persze nem olyan tökéletesen kontúros vonalakkal mint ahogy rajta lesz. Csak az ötletet vetem papírra, amin még lehet javítani. Ja! Még nincs zene. Csoda, hogy elfelejtettem? Felugrom, pótlom a hiányt, majd újra nekiesek a kapitánynak. *

- Anális kinézis! Azt szereted?
Megmozgatta a fantáziámat. Ha megfordul, meg fogom nézni ott is. Újabb latin szó, amit talán elsütök még valahol. Túl direkt, mégse fogom idézni.
- De a pohár még nem. Még tele sincs, de még nem is ürült ki.
Pohárra szükség van. Vagy üvegre. Piára. Látom, hogy a nőnek elsőre nem tetszik a nézelődésem. Majd talán később. Nem nagyon szoktam feladni. A szemei se rosszak, de a teste szebb.
- Tuomas Jörg vagyok! Képzelj el feketén, a hajamban tollakkal, nem hullámcsapásokkal. Galactic Loveballs. Ville nagy haverom.
Gondolom, minket is ismer, ha Deadman bandáját szereti.
- A rum az! De ma csak vizet ittam, meg kólát, meg valami édes akármit, nem is tudom, mi volt. Vérző fejű csillámpóni tetszett volna neki. Megérzés.
Elkergettem egy vevőt. Na és? Itt vagyok én és annyi lóvét hagyok itt, hogy a nő háromszor is megkapja, amit emóka fizetett volna.
- Király ötlet! Csak mutasd meg előtte!
Én is elképzelem, ő is, de ha nem egyezik, én leszek szarban.
- Akkor jó. Szerintem se illene hozzád.
Fene tudja. Egy jó nőt ne nézegessen egy ilyen. Ha én is nézegethetem.
Kezdődik az ivászat! Majdnem elkezdődik, csak én épp eltáncolok. Másodszorra sikerül nyugton maradni úgy, hogy a pohárba is jusson.
- Igen, a művésznevem Birdie. Nagyon magas hangon is tudok énekelni, meg a sikolyok is mennek.
Gloria. Semmi bonyolultság. Ezt meg tudom jegyezni. A bolt nevét is sikerült. Szalon, bolt, üzem, nekem mindegy.
- El Diablo! Jó, hogy nem Zorro. Hát nagyon nagy macska.
Valahogy nem izgat, mennyire szeretik egymást. Nem vagyok nagy macskás. A néni sokkal jobban érdekel. A nevetése édes, rá is vigyorgok, ki tudja, hogyan.
- Tölthetek még?
Magamnak is. Gloria csak úgy elmegy és firkál. Ha még tölthettem, felhajtom gyorsan és odarohanok megnézni, mi történik a lapon.
- Fenyegeted a vendégeket? Diabolának nem jár a jogarom, se az országalmáim. Na de hát... A herélt sikítás más, mint amikor valakinek van, de ezeket a magasságokat éri el.
Belenézek a rajzba. Először nem látom meg, mit is akar ezzel.
- Hol van ebben a kapitány? Nem én leszek az. Idegen vonásai vannak, azok maradjanak is!
Aztán meglátom.
- Ja, hogy így, ohó!
És berakja a zenét! Ugrom egyet, színpadi pózt veszek fel. Az első kezembe akadó tárgyat mikrofonnak használom, tényleg mindegy, hogy mi az, illik-e használni avagy nem. Ennek a dalnak a szövegét nem ismerem, de a feelinget elkapom, átélem, szinte bele is halok. A végén szuperhős pozícióba érkezem. Pont rá a pólómra, amit eldobtam közben. Hát most felveszem.
- Mióta dolgozol itt? Én egész új vagyok a városban, pár éve jöttem ki Finnországból. Ajánlottak téged. Te, Gloria, Ville nem jár ide?
Ő is varrat magán és miért ne fordulna egy rajongóhoz? Lehet, hülye kérdés. Szoktam olyanokat.

Birdie& Sapphire

* Nem gondoltam volna, hogy kétszer egymásután hallom ezt a kifejezést, de megtörténik. Másodszorra sem értem.* -Ha megtudom mi az, megmondom.*Ismeretlen dologra nem vágom rá azonnal, hogy szeretem, főleg ha anális, abból csak baj lenne. Ki tudja milyen természetfeletti fenéklyuk mozgatásról van szó…bár így lefordítva nem is hangzik rosszul. Gondolatban megrázom a fejem, hagyva, hogy kiessen belőle az anális kinézi egy kis időre, inkább a furafejűre koncentrálok, de csak akkor dereng valami a sötétségben, mikor bemutatkozik. *-Ahaaa! Már emlékszem. Nem láttalak még ilyen közelről, azért nem ugrott be az arcod…meg a fejed sem….miért tetted ezt magaddal?*Kissé elkínzott arcot vágok a kérdés erejéig. Mondják, hogy a pasik egy bizonyos kor után meghülyülnek, Birdie kapitány még messze van attól. Ez csak valami művészi hóbort lehet, mindenkinek más. *-Gondolod?*Tudálékosan kérdezek vissza és kicsit elmerengve azon amit elképzelek az öngyi csajon. Csillámpónit még nem rajzoltam olyannyira nem, hogy fogalmam sincs hogyan nézhet ki, csak hallottam már a kifejezést. Valami gyerekműsor volt ha jól emlékszem. Hogy mit ivott ma eddig, nem tudom, hogy sajnálkozást vagy az elkínzott arcát nézve, derültséget váltson e ki belőlem, ezért arra csak bólintok, tudomásul véve. Persze a rum az kell neki, meg nekem is, az mindig jól jön. Most, hogy rájöttem kicsoda, sem csilingelnek a fejemben a pénzérmék, bár biztos vagyok benne, hogy vele jobban járok, még úgy is, hogy közte és az öngyi csaj között lefárasztásban nincs sok különbség. Viszont kibontakoztathatom a kreativitásomat. Felvázolt ötletem tetszik neki, le is fogom rajzolni.* -Anélkül rád sem varrnám.*Bajos lenne kijavítani ha valami nem tetszene neki, egyébként nekem is jobb ha a már elfogadott, látott anyagból dolgozom. *-Én se hozzá. *A kinti izomagy emígyen le van felejtve, ha esetleg olyasmit látna az üvegen keresztül ami nem tetszik neki és beront, majd Diablo lerendezi, Izomagy volt már bent párszor Freddy bával, és akkor is fújt rá. Eljutunk a rumig, kissé nehézkesen igaz, de legalább már csak a poharakban van rum, és bizonyosságot nyer, hogy a nem rég emlegetett Birdie kapitány őt jelöli, mondjuk a valódi neve hallatán már ez is beugrott. *-Csak Diablo. A Zorro nem illene rá..bár lehet, hogy tudna betűt karmolni valaki bőrébe. Ha tintába mártom még varrhatna is.*Ez a gondolat és az HBO-s már megnevettet, az újabb pohárra viszont nemet intek, jobb neki is ha józan maradok, ellenkező esetben nem kalózkapitányt, hanem tachycardiát rajzolok rá. A fejemben megjelenő kép kezd a papíron alakulni, mivel hozott anyagból dolgozom, néha Birdie-re is kell néznem, hogy lássam a kapitányt és egy ilyen alkalommal vagyok képes rákérdezni döbbent arckifejezéssel a koronaékszereire. Hiába, nem tudtam kihagyni.* -Neked vaaan?*S bele is nevetek a papírba. A türelmetlenségére nem reagálok, már megszoktam, egyébként is felesleges lenne csitítani, olyan mint a búgócsiga. Csak addig dobom el a ceruzát, míg az ígért zenét prezentálom, aztán az újra kézbe ragadott penna megáll a levegőben a kezemmel együtt, az ajkaim elnyílnak ahogy nézem Birdie-t a tetováló pisztollyal a kezében playbackelni. Ha a zene ilyen hatással van rá, akkor jobban járunk ha tetoválás közben csend van, hátha belaszik. Nem szeretnék körbe rohangálni a szalonban, hogy egy-egy passzívabb pillanatában elkapva vessek rá pár pöttyöt a mintából. Karácsonyig se lennék készen. *-Ez csodás volt. Mondd ha zenét hallasz mindig ezt csinálod?*Meg is tapsolom, de érdeklődöm, mert jobb ezt előre tisztázni. Azon merengek van-e itt a szalonban valamilyen meditatív zeném, ha nincs, majd a netről szedek le olyat amilyet jógázás közben szoktak hallgatni. Vajon ha sok rumot iszik attól lelassul vagy mozgékonyabb lesz? Mindenkire más hatással van az alkohol. Én nevetős leszek tőle és eldobom a gátlásaimat. Aztán az egyelőre még fekete rubint tovább alakul, míg nem felvilágosulok Birdie és Deadman kapcsolatáról. Felkapom a fejem Finnországot hallva.* -Te és Deadman? Naná, hogy jár ide, lassan már hazajár. Láttad rajta a szemet? Azt én varrtam. *Húzom ki magam büszkén és mosolyogva. A szem történetéről mélyen hallgatok, a történetek csak rám tartoznak, az enyémek. Kis titkok a naplómba….ami nincs ugyan kézzelfogható, de a fejemben ott a winchester. *

- Jah, úgy könnyű!
Nem is tudom, miért szórakozom vele. Mert jó érzés, mulatságos, ahogy ezzel a visszafogott stílusával próbálkozik. Szerintem ő nem ilyen.
- Ugye! Pedig szeretem, ha a hölgyrajongóim jó közelről látnak...
Arcból arcba.
- Köszi, nagyon kedves! Most mi bajod azzal, hogy hollóból sárgarigó lettem?
Ez teljes újdonság, még sose volt ilyen. Azt hiszem.
- Más karaktert ad. Lehet, hogy Vegas-hoz igazodtam.
Ezen a frizuratémán túl kell lépnünk. A nőt is megpróbálom elképzelni szőkén, de úgy nem valami jó. Így jobb.
- Szóval ezért van itt. Diabolus, ugye? Te mexikói vagy eredetileg? Én finn. Talán már mondtam. Nem mindig tudom követni magamat.
- Mit gondolsz, a hangyászsünöm ormányát mire festették?
Bevállaltam, kockázatos volt. Tudtam, hogy nem egy csaj kap hányingert vagy szívinfarktust, esetleg a kettőt egyszerre, mikor meglátja. De volt már "jajdecuki" felkiáltás is.
Az előadás nem megy közönség nélkül. Párszor kipillantok a nőre. Mit is mondott? Sappho, azt hiszem. Nem olyat karót nyelt, mint mutatja. Nagyon is élénken figyeli a némakoncertemet.
- Nem mindig. Ha tudom a szöveget, akkor nem kell kamumikrofon. Bekeresed mondjuk a Welcome to the Jungle-t?
Tőlük majdnem mindent tudok. Remélem, mehet a műsor. A macska megint kinéz a függöny mögül. Ő is engem sasol.
- A legnagyobb haverom! Csak már rég láttam, mert durván befordult. Én is alig tudtam kihozni az unottságából, pedig mindent meg szoktam tenni! Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de mellettem nem lehet unatkozni.
Csak én érzek belül mindig ürességet. Arra kell a sok élmény, hogy ezt elnyomja. Nem vagyok akárki, én nem végezhetem úgy. Nekem az életbe kell belehalnom.
- Szem? Azt nem mutatta. Járnak ide más sztárok is? És te egyébként szingli vagy?
Azért az érdekel, hogy Ville dugja-e? Ha igen, nem kéne beleszólnom és illene kevesebb célzást dobnom. Ocit is bombáztam mindig, de végül a haver kapta el és egész jó hatással vannak egymásra. A francba is, annyira, hogy egyiküket se látni. A macska megáll és engem bámul. Négykézlábra ereszkedem, az orromat felhúzva és a fogaimat csattogtatva grimaszolok. Jó nagy hangjuk van.
- Van valami szó, amire produkálja magát? "Harapj!" "Diabetes, ül"!
Próbálkozom kitartóan, hangosan és éles hangon. A nő lába mellett. Közel akarok maradni a rajzhoz.

Birdie& Sapphire

*Van egy olyan érzésem, hogy remekül szórakozik rajtam, de jön még kutyára úthenger, mondják és nem vagyok rest néhány poént megereszteni. Persze csak óvatosan, nem vagyunk még puszi pajtások, és kuncsaftot nem lehet megsérteni mielőtt fizetne. Birdie kapitány pedig az a javából.* -Miből gondolod, hogy a rajongód vagyok?*Mióta Deadman hozzám jár és elejtett néhány szót a művészvilág tetkó rajongó gyűrűjében, volt már a szalonban nagynevű híresség. Nem olyan sok mint amennyit szeretnék, de kétségtelen, hogy az üzlet beindult. Viszont sosem voltam nyálat csorgató, autogrammért könyöklő fajta rajongó, aki térdre borul az imádottja előtt és úgy hajbókol. Talán Deadman is ezért maradt a „nyakamon”. *-Képzelj el egy sárgarigót a pokolban.*Ez a fej is pont olyan mókás mint a fekete tollas, de kétségtelen, hogy a zenei világához jobban megy a holló. *-vegas egy cserregő, pimasz rigó? Hmmm…lehet.*Ráhagyom. Ő tudja, az ő feje. Persze néha újítani kell, mire végzek a kalóz kapitánnyal én is megszokom, de nem rejtem a szőnyeg alá a véleményemet.* -Diablo és nem ezért van itt, hanem mert nem szeret egyedül lenni otthon, én viszont szeretem ha minden holmim épségben marad. Mexikói vagyok igen, és azt hiszem már említetted Finnországot. *Ő nem tudja követni saját magát??* -Akkor mit szóljak én?*Elég mókás fazon, kissé hiperaktív és beleszédülök ha nézem, de ezen könnyen segíthetünk. Másrészt ha csak minden harmadik mondatára figyelek, sem maradok le semmiről, olyan ez mint a Mrs. Kowalski által kedvelt szappanoperák. Már nevetek, szinte egyfolytában, de a koronaékszerekre tett poénos és kihagyhatatlan megjegyzésem visszafelé sül el. Nem én tehetek róla, a poén jó volt, a helyén volt, csak épp nem vettem figyelembe a kapitány különös ízlését. A nevetés némi köhögésbe fullad mikor félrenyelem a saját nyálam, felkapom a fejem és csak nézek rá. Ezt most komolyan mondta, vagy csak engem akar szívatni? *-Megbocsátasz ha nem akarom látni a bizonyítékot?*Nem tudom, hogy simán nőként hogyan reagálnám le a látványt, ha a pasim örvendeztetne meg vele, és soha nem is fogom megtudni, mivel már csak szakmai szemmel tudok gondolni a dologra. Sok mindent bevállalok, de vannak elveim és bizonyos téren szemérmem is. Nem csinálok nonfiguratív mintákat és nem varrok intim testrészre. Pont. Tovább rajzolok a műsorig amin megint csak elámulok, de most kellemes hangulattal, a számkeresésre viszont nemet mondok. *-Kizárt. Ha zenehallgatás közben mocorogsz, akkor nem hallgathatsz zenét míg varrok rád. Tudod még nem hagytam tűt senkiben és nem szeretnék ezen a jó szokásomon változtatni a kedvedért.*Nézek rá komolyan, most nem viccelek és szeretném ha felfogná miről beszélek. Jó dolog a komédia, szeretem, a műhiba pert annál kevésbé. Elég volt Deadmant rászoktatni arra, hogy ne ugráljon fel állandóan varrás közben, volt, hogy két kézzel nyomtam vissza az ágyra és volt, hogy megfenyegettem. Még az elején. Most is szóba kerül, ismerős a befordulós hangulat amiről Birdie beszél. Anyám! De sokszor volt benne részem, szinte mindig, általában csak akkor jött hozzám, én vagyok a menedék. Itt nem zavarja senki és kiszakadhat a lelkét agyonnyomó világból. A közeli emlékeim között turkálok és látom magam előtt azt a Deadmant aki felszabadultan nevet.* -Azt hiszem már kifordult. *Arra, hogy mellette nem lehet unatkozni, remek érzéssel nem válaszolok semmit, minek vitatkozzak vele ha nem lenne igazam? Csak elmosolyodom, én sem unatkozom, még egy kicsit sok is a jóból. A kérdés váratlanul ér és fogalmam sincs mit válaszoljak rá. Egyrészt nem tudom, hogy miért kérdezte és az érdeklődésben benne van-e Deadman vagy attól függetlenül. Másrészt ez egy csajozós duma bevezetője, és akarom én ezt?* -Járnak. Attól függ kiket nevezünk sztárnak. És egyébként függőben.*Ez jó, ez jó duma, megveszem. Igen is meg nem is. Hellyel-közzel végzek a rajzommal, és felnézek a papírból miután gondolatban megveregettem a vállam a jó válaszért. Úgy érzem a lektorálás után jöhet a munka érdemi része, ám Diablo előkerül, Birdie pedig lemegy macskába, vagy mibe. Na ez szép műsor lesz, hátradőlök a sokat látott kanapén, karba fonom a kezeimet és visszafogom magam. A nevetésem. Már előre látom mi fog történni. Diablo lekuporodik, nem ül hanem egészen összehúzza magát, bozontos farkát maga elé kanyarintja, egészen eltakarja a mellső lábait is. Még így is akkor mint egy kisebb kutya. Nézi Birdie-t azzal a „mit akar ez a bolond kétlábú?” tekintettel, majd lustán megvakarja a fülét amibe belehasít Birdie éles hangja, végül elrugaszkodik és mivel elég nagy, kettejük között a távolság pedig elenyésző, máris Birdie fején terem. Ráül. Nincs az a reflex amivel elkerülhető. Biztosan tartja magát. Farka a jobb sorsa érdemes énekes kapitány arca előtt söpör. Kezem a szám elé kapom, hogy lefojtsam a feltörő nevetésem. *

- Miért ne lennél az?
Egészséges önbizalomban sosem volt hiányom. Mondták már, hogy ez több is, mint egészséges. Vidáman mosolygok a nőre és a pólóját nézem. Olyan szépen domborodik! Kicsit perverz, hogy a haverom van rajta. Jobb lenne, ha levenné a csaj.
- Ez egy dalcím lesz! - mutatok rá hirtelen, acéllá merevített mutatóujjal.
Széttárom a kezeimet és mintha egy templom kapuján néznék be, úgy emelem a fejemet.
- Sáááárgarigó a pokolban!
Aztán hirtelen arckifejezést váltok, teljesen hétköznapian folytatom:
- A tollazata harmonizál a lángokkal. Azok olyan narancsos vörösséggel égnek, de beléjük játszik a sárga több árnyalata is. Te biztos meg is tudod nevezni őket. Tessék! Mondj nekem három szokatlan sárgát!
Karbatett kézzel várom a válaszokat, mint egy tanár. Nekem a sárga sárga, citromsárga vagy épp hasonlítom valamihez, amit látok. Egy nő, aki még tetováló is, huszonhat nevet is ad neki. Hadd halljam!
- Jó fej macska! Én se szeretek egyedül lenni otthon, meg máshol se. A holmik hol épségben maradnak mellettem, hol nem. Jeee, Mexikó itt van!
Hatalmasat nevetek. Örülök az ilyen tüzes csajoknak. Kemény ország, még nem mertünk oda turnét szervezni. Ő se bír követni.
- A macskádat tudod követni? Én igen, eddig tök jól értem.
Eltelt vagy tíz perc, aminek nagy részét a macska a függöny mögött töltötte. Nem baj. Amit láttam, azt értettem. Nos, ha ő (hogy is hívják) nem is tud követni, talán nem is ért, akkor is jól szórakozik. Ez a lényeg! Mindegy nekem, hogy a közönség érti-e a szöveget, hogy mit akartam mondani. Ha szeretnék érte, ha együtt énekelnek, ha tombolnak, az az én sikerem.
- Ne mondd már, hogy ilyen még nem volt a kezedben! Civilben vagy a műhelyben láttál ilyet először?
Egy mexikói csajnak bírni kell. Biztos csak játssza, hogy félrenyelt. Én szóltam előre, sőt talán pont ezzel tüzelem fel! Jó lenne. Már ha Ville-nek nem jó.
- Most miért? Még nem varrsz, csak rajzolsz. Na de akkor elénekelem.
Bele is kezdek, átugorva a gitáros bevezetést, ami nélkül azért nehéz. Úgy csinálok, mint aki dobol közben, hogy valami plusz azért legyen. Rekesztősen, jó magas hangon szól a dal:
Welcome to the jungle we've got fun and games
We got everything you want honey, we know the names
We are the people that can find whatever you may need
A harmadik sor után hirtelen megállok.
- Egyszer belém törte az injekciós tűt a hülye nővér. Kifröccsent a tetanusz a földre. El is csúsztam rajta és bevertem a fejemet a szekrénybe, akkor meg aggódtak, hogy be kell kötözni, pedig már eleve sepsis criteria lépett fel. Ezt el kellett mondanom, ha már a betegben hagyott tűknél tartottunk. Én itt beteg vagyok, kérem!
És folytatom is az éneklést. Végignyomom a dalt, rajtam nincs "off" gomb, se hangerőszabályzó. Teljes átéléssel adok koncertet. Egy pillanatra kinézek és intek a nagydarabnak, villázok felé, az meg csak néz a napszemüvegével, mint egy hülye.
- Huhú! Megkeresem megint. Akkora bulit csapunk, romba dől a város, háháhá!
Biztos Oci fordította ki. Ő csodákra képes. Irigy vagyok a haverra, hogy neki lett meg a csaj, akire én is nagyon pályáztam, meg még sokan, de hát, de hát. Fenébe!
- Mondjuk engem. Meg Ville-t. Minket mindenképp. Na de mitől függsz, Glenn? Nem a haveromtól, ugye?
Ez már keveredik a fejemben is. Akkor most hogy van ő, meg Oci? Ez a csaj nincs benne, remélem.
Témát váltok, cselekvést, mindent és örülök, hogy a nő végig fogja nézni. Most már enyém a figyelem, így a jó! A macska remekül elvan. Ahogy nézem a mozdulatait...
- Most akár téli álmot is alhatna, nem? Annyira nyugodtan ül.
Simán vakarózik egyet. Kezdene unalmas is lenni, ezért feldobom a Birdie-hanggal. Egyet rántanék a fejemen, de már...
- Jesszus! Jesszus! Mi vagyok én, fotel? Ha én lennék az öreg Füstös Jimmy, már lerágta volna a tollaimat. Hé, Bilbao, hess innen! Sicc!
Lehet, hogy tényleg megharap a nagy kapálózásban. Hason fekve vergődöm és úgy ordítok, mintha egy nóta csúcspontján tartanám ki a zenetörténelem legmagasabb hangját. Gondolok egyet és felpattanok, hátha úgy szabadulok a ragadozó fogságából.

- Ugye, hogy ugye? Valójában minden nő a rajongóm, csak lehet, hogy még nem tudja. Na jó, ennyire nem vagyok nagyképű. Elég, ha csak minden jó nő a rajongóm.
Kacsintok és megint megnézem a hölgy alakját. Már kezdem kitalálni, mi van alatta.
Még meg is ihlet, címet ad egy dalnak, amit ezután fogok megírni. Hogy a lemezborítóra rákerül a köszönetmondásoknál, az biztos és kap majd egy példányt. Személyesen fogom behozni!
- Azt a mindenit! Ízig-vérig nő vagy, de még nőbb is! Gutti? Nem Gucci?
Mi a fene az a gutti? A többit értettem. Az biztos, hogy egy átlag plázapina nem tud ilyeneket. Ez a nő - csak jutna már eszembe a neve - nagyon intelligens és nagyon művészi. Kész, ez lesz a törzshelyem! Ha vérmérgezést kapok és belehalok, ráadásul egy szarul sikerült képpel, akkor is ez lesz a törzshelyem.
- Ha majd megismersz, rá fogsz jönni, hogy engem se egyszerű megérteni. Illetve meg lehet érteni, csak nem vagyok egyszerű. Pont ezért.
Az egyszerű lelkekkel tele van a világ. Háziállatként tartják őket. Engem senki nem tart. Én se tartok, a leghosszabb kapcsolatom is vagy egy hónapos volt. Akkor értett meg a csaj.
Ez a nő kicsit felháborodik vagy legalábbis hátralép egyet, mikor megtudja, hogy én mindenhol viselek rajzot.
- Hát...inkább varrva legyek, mint ragasztva, nem? Egy kipreparált Birdie is jó, a halálom után akarok egy ilyet. Nekem kell egy hely Madame Trüffelnél vagy mi a neve. De még élek.
Válaszoltam arra, amit nem mondott ki. Vidáman, továbbra is vidáman, mert nem hiszem, hogy bánnom kéne, amit mondtam. Ez még semmi.
- Figyelj, rossz kuncsaft leszek. Ezt előre megmondom. Fizetek sokkal többet is, csak bírj ki, mikor kínzol a tűvel. Se némaság nem lesz, se csand. Csend. Most komolyan, ahogy a tüdőmből a torkomon át felpréselem a hangot és a fogaim, meg a nyelvem segítségével érthető formába öltöm, az miért zavar téged?
Eddig minden tetoválóm kibírta. Kíváncsian várom a magyarázatot. Kész tények elé állítom a szolgáltatót, nem ígérek olyat, amit nem tartok meg. Máskor megteszem, most nem.
Most előadás van. Ilyenkor nem ismerek határokat. És úgy látszik, átléptem a művésznő határait vagy őt rángattam át rajtuk az én térfelemre. Éles, magas hangja van, nem követi a dallamot, nem rendesen. Ezért nem szoktam beszólni. A közönségem mindig hamisan gajdol, de azért, mert szereti, amit csinálok. Itt is túlárad a szeretet.
- Gloria! Bocs, nem a fejed fölé néztem.
Hanem egész máshova, úgy mellkastájékra. Ha egyszer ott érdekesebb dolgokat találok... És milyen jó híreket hallok. Vigyorgok is bele a sötét szemekbe. Hol van a napszemüvegem? Lehet, hogy a macska már szétszedte.
Nemsokára itt van a bűnös, engem néz, miközben unatkozik. Azt hittem, unatkozik.
Mikor felpattanok, ő a helyén marad - fene vinné! - , belém kapaszkodik, mar a körmével, karmával, akármivel. Mikor földet ér, nem akar engem elengedni.
- Csaj, ugye? Figyelj, imádom a lányrajongókat, de szólj már neki, hogy ez túlzás!
Elindulok hátrafelé. Viccesnek találom, hogy jön velem, a két hátsó lábával szinte tangózik. Lenyúlok a mancsaihoz, irányt váltok jobbra, balra. Aztán előre.
- Mi így táncolunk otthon, Finnországban. Csak macska nélkül.
Dobbantással, mindennel produkálom. Forgok, lépek. Érzem a karmokat a combomon, nyomuk is lesz. Nem baj. Egyre jobb ez. Ha nem szállt le rólam a macsek, akkor is nevetésben török ki, mert nagyon élvezem a dolgot. Welcome to the jungle. Meg is támadott egy helyi vadállat.
- Ilyenkor éhes? Vagy csak szeret?
Most lehajolok, leguggolok, bármi történik. És csücsörítek. Le fogom smárolni ezt a macskát.

Birdie& Sapphire

*Tényleg nem nagyképű. Nem, különben egészen másképp adná elő, ez csak műsor, nekem. Én meg neki szolgáltatok akaratlanul, amit alaposan ki is élvez. Biztosra veszem, hogy nem Deadman tetszik neki annyira. *-Egeeen, erről minden pillanatban meggyőződsz….nem Gucci, az egészen más.*Pici nem burkolt fejmosás a szemmeresztgetésért, de a bókot bezsebelem, hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze. Szerencsére, vagy nem, de nem tudom, hogy éppen ezekben a pillanatokban lettem gazdagabb egy újabb áldásos csapással. *-Erre már rájöttem.*Deadman egyszerűbb és sokkal lassúbb is, nem kell a gondolataimat kapkodni utána, bár néha ő is nekiindul a világnak a szalon falai között, olyankor kitágul a tér. Elveszek benne. Egyszer meséltem neki a különös és olykor felháborító kérésekről, az a beszélgetés is félbemaradt, pedig egészen jól alakult. Elmondtam neki mit nem szeretnék csinálni, varrni és hova, Birdie mintha olvasna az elmúlt gondolataimban. Nem akarom tudni és nem akarom látni, tűpiktorként elvből, magánemberként pedig még nem készültem fel egy ilyen látványra. Láttam már egészen bizarr ötletű mintákat intim testrészen, az elefántormány vitte el eddig a pálmát. *-Madame Tussaud. Szerintem a fekete tollas fejedet örökítsd meg.*Igen, tény és való, ez a hirtelenszőke, elhasznált kefe frizura nekem nem jön be, legalábbis az ő arcához nem. Pedig elvileg skandináv és azok többségében világos hajúak. Azt hiszem. Eddig csak mosolyogtam, néha felnevettem, mert muszáj volt, Birdie ha másban nem is, de a humorában egyszerű….egyszerűen nevetni kell rajta. Ahogy majdnem tudományosan levezeti a beszéd funkcióját, az bámulatos. *-Fizess csak. Előre tudtam, hogy rossz kuncsaft leszel, nekem van hozzá szemem. És nem szoktam senkit sem kínozni, másrészt nem zavar ha beszélsz, vagyis hangot képzel, de ha amiatt mocorogsz, az varrás közben igenis zavaró. Ugye te sem szeretnél egy elcsúszott de örökre ott maradó vonalat, pöttyöt miegymást? Szóval ha nem tudsz nyugton maradni amikor énekelsz, akkor nem énekelhetsz. Én meg rossz tetováló vagyok. Elvekkel és szabályokkal. Meg nagy szájjal.*Azt hiszem nekem is le kell fektetnem az alapokat ahhoz, hogy később is jóban legyünk és nagyon remélem, hogy _ott_ már nincs több hely fikarcnyi képnek sem. Ezen túllendülve, na és persze félig-meddig hozzászokva Birdie személyiségéhez, már énekelve rajzolom a kapitányt az általam kigondolt kiegészítőkkel. Eddig még nem szólt semmit rá, szóval lehet, hogy ez lesz a végső változat. A szóviccen fáziskéséssel nevetek, előbb még el kell oszlatnom a ködöt az agyamban, mert a második mondat élesebb képet festett a fejembe. Hát az biztos, hogy még egyszer sem nézett a fejem fölé, de még a szemeimbe is ritkán. Talán másik pólót kellene felvennem. Francokat! Ez vagyok én, és ha így döntöttem akkor nem siránkozom, hanem zsebre vágom a csodáló pislantásokat. Ha meg a kezével akar nézni, lekeverek neki egy taslit. Aztán amikor Diablo magára hívja a figyelmünket, elhessegetem a pofozkodós gondolatokat, és nekikezdek hevesen derülni. A macskám olykor olyan mintha halott lenne, de úgy tűnik Birdie életre keltette – őt is – talán a hangja, akár Sade akiről azt mondják gyógyító hangja van. Bámulatos a tánc amit ketten levágnak nekem, megkönnyezem akacagásomat. *-Ízig-vérig kandúr. Hozzá képest tényleg túlzás.*Elgondolkodva válaszolok, mert Diablo valóban túltesz magán, de nekem tetszik ahogy próbál Birdie-vel lépést tartani. Aztán amikor az önjelölt kapitány „lesüllyed” a macskám szintjére, Diablo is lekushad, mintha utánozni akarná. De ugye ilyet macskák nem csinálnak? A feneke az égben, a feje majdnem a padlón, mellső lábai előrenyúlnak. *-Csak szeret. Szerintem remekül szórakozik. Utoljára Henriknél láttam ennyire elevennek, Judyval. *Kivárom mi történik, de hamarosan robbantanom kell a bulit, ha még ma végezni akarok Birdie-vel, legalább megegyezés szintjén, mert az biztos, hogy a tetkójára ma már nem marad idő ha így folytatja tovább. Persze ki is rakhatom a táblát amit lassan rendszeresíthetek is akár, „zártkörű sztár varrás” felirattal. Még reklámnak is jó lenne, felhúzva hagynám a rolót és felbérelnék valakit arra, hogy pénzt szedjen a belátásért. Visítozó kislányok árasztanák el a kis utcát. Birdie elalélna a gyönyörűségtől. *-Esetleg még ma elkezdjük, vagy visszajössz egy megbeszélt időpontban?*Érzésem szerint ez nyújt egy kis motivációt, Birdie, akárcsak Deadman és a hozzájuk hasonlók nem szeretik a fix időpontot. *

Ez most mit jelent? De mit jelent? Nem szeretem a gucci-kat. Ez a nő itt nagyon is vonzó. Mexikóiasan vonzó, barnán, fehéren és tetováltan. Még meg se mondtam neki. De.
- Pont őrá gondoltam! Nem, az nem buli, magamat magamra tetováltatni? Inkább húzogatok lemezt egy ócska DJ-partin.
Annyira olcsó megoldás lenne.
- Ugye? Tudtam, hogy a pénz telibe fog találni. Mert van hozzá szemed. Ha majd a varrásnál tartunk, azt hiszem, érzéstelenítést fogok kérni. Vagy inkább altató. Ha nem adsz, akkor beszélek, énekelek. Mozgok. Valamelyik biztos ezek közül.
Szerintem mindhárom, de nem tudom, miket használ. Ha Ville ide jár, csak jó lehet, nem? De. Nem?
- De - mondom ki hangosan, kérdés nélkül válaszolva.
- A nagy száj nem probléma. Csak legyen, ami bemegy rajta.
És hogy az én legyek, az a lényeg. Nem Ville járkál odabent, a többi meg nem érdekel.
- Bassza meg!
Le akartam smárolni.
- Tutira buzi kandúr ez. Incselkedik itt, nem az igazi. Volt már neki valakije? Fedeztetted?
Kandúr? Megőrülök, bakker! Mit akar ez tőlem?
- Meg fog támadni. Én nem szeretek ilyenbe belemenni, de ha meg akar ölni...
Akkor én is támadok.
- Hülye makcsa. Macska.
A csak bekérdez valamit. Erre a macskája fog felelni, mutogatok is a kis szőrcsomóra.
- Ha ez az idegesítő kis geci úgy gondolja, akkor igen. Akkor varrhatsz ma.
Egyébként meg készen állok, hogy elrohanjak, szarjak a kinti mexikói fejére és az össze többi vendégére.
- Pedig olyan jó arc macseknak tűnt! Vidd már ki innen vagy valami. Elég nekem egy darab jó nőstény!

Birdie& Sapphire

*Kicsit elbeszélünk egymás mellett, vagy inkább csak ő mellettem, de az ilyesmi sosem tántorított el. *-Viaszból gondoltam, viaszból…érted ugye?*Már-már nevetve mondom és elképzelem ahogy lemezeket tesz tönkre, bár lehet, hogy ezzel a mentalitással ami neki van, kiváló lenne a technikája. Én az élő zené szeretem. És a pénzt is, tény és való, jelenleg azonban arra kell, hogy minél előbb függetlenítsem magam Freddy bától és a kinti nagydarab állat eltűnjön a szalon elől. Szerintem rontja az üzletet, erről majd beszélnem kell a nagy főnökkel, persze nem fogom direkt keresni a társaságát, majd üzenek a lányával, úgy is jön nem sokára. Annyira oda volt meg vissza az új tetkójától, hogy érik a következő, láttam már akkor amikor kiment a szalonból, földöntúli mosollyal az arcán.* -Esetleg fejbe váglak egy bunkósbottal. Más nincs. Viszont ha mozogsz…*Sajna még nem jutott eszembe semmilyen fenyegetés, de ami késik nem múlik. Az olyan szavakra melyek kérdés nélkül jönnek és nem tudom beilleszteni a társalgásunk fonalába, ignorálom, a nagy szám gondjait viszont nem tudom.* -A sonkás szendvicsem, a rumom és a csokiöntetes, tejszínhabos, mézes kávém, maximum.* A többi már, ennyi ismeretség után kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát, de mivel Birdie kapitány jó fej, ezt elnézem neki, egyelőre. Csak ne mondjon több ilyet. Bírom én a poénos beszólásokat és én teszek ilyet, de ahhoz több kell mint ami jelenleg köztünk van. A további kacagtató jelenetet Diablo szolgáltatja és ezt próbálom még nyújtani úgy, hogy nem sietek a segítségére, egyébiránt nem látok semmi rosszat abban amit a macskám csinál, csak Birdie fújja fel.* -Az baj ha homokos, de az nem, hogy egy macskát akarsz lesmárolni?*Könnyekig „hatódom” most már kettejük szerelmi harcától, bár abban biztos vagyok, hogy ez egyoldalú, az én macskám nem akar semmit Birdie-től abban az értelemben amit a földöntúli  hajú magyaráz bele, egyszerűen csak játszik. Félő, hogy ugyanazt a hatást éri el ezzel mint Deadmannél…*-Nem akar megölni, csak játszik. És igen, volt neki barátnője. *Judy a bájos, fenséges cicalány akitől oly sok mindent tanult, például azt, hogyan szedje le és, hogy egyáltalán leszedje a terítőket, törölközőket a helyükről. Láttam már Diablot is törölköző palástban járkálni. Mi ebben a jó, sosem tudom meg. Végül megelégelem, na nem a humort hanem azt, hogy vészesen fogy az időnk és választás elé állítom Birdie-t, ami a macskám játékának végét is jelenti. Odamegyek hozzájuk és felnyalábolom a tigrisnyi állatot, még enyhe túlzással sem állíthatom, hogy ölmacska. Szó nélkül viszem a „helyére” amit én jelöltem ki neki, de ő nem túl gyakran fogadja el, le kell kenyerezzem egy doboz halkonzervvel, aminek nagy lelkesedéssel áll neki, én meg picit gyöngyöző homlokkal térek vissza. Mindez viszont fegyvert ad a kezembe, boszorkányos vigyorral közlöm a kitalált fenyegetést a kellemesen harmonikus munka reményében. *-És most fekvés, ha megmozdulsz rád uszítom Diablot. *Mutatok az ágyra ahol a nagyobb, testre szánt képeket szoktam varrni. Deadman óta elgondolkoztam azon a lehetőségen, hogy szereltetek rá két oldalra bőrszíjakat, mint amilyenek a hordágyakon vannak. Utóbbit is volt szerencsém látni hogyan működik és bízvást állíthatom, jó szolgálatot tenne most. *

- Viaszból. Viiii-aaaasz-bóóóól - ismételem hosszan elnyújtva, nagyon artikulálva és hozzá olyan fejet vágva, mint egy orángután, mikor hangot képez.
- Te olyat is tudsz? Madame Glenda Múzeuma. Ha igen, akkor rendelek egyet, de csak miután kész a kalózkapitány. Mert olyan viaszmás kell - viii-aaasz-mááás - , akin rajta van.
Megint szórakozom, hangsúlyozok, mint állat.
- Nem tehetek róla, jönnek az ötletek és amilyen könnyen jönnek, olyan könnyen jönnek. Mennek.
Úgy érzem, mindjárt kitör a nőből a röhögés. A kulturált nevetés. Nem? De. Igen. Belőlem is ki fog. Mindig kitör valami.
- Ez a baseball ütő mexikói neve? Elhiszem, hogy szükség van rá. Ha esetleg a kinti jóbarát épp nem figyel és neked kell intézkedned. Volt már ilyen?
Szerintem váltok pár szót azzal a bölénnyel, ha innen kimegyek. Egyszerűen nem bírom ki. Annyira les, hogy muszáj tudnom, rajongó-e vagy nem. És ha igen, az enyém-e vagy a boltos csajé.
- Egyszerre? Fura egy ízlésed van!
Most nevetek igazán jót. Értem a célzást, le kell állni. Egy időre. Aztán majd megint próbálkozom. Lassú víz partot mos.
Ez a macska kikészít! Félre is mondom a nevét. Vagy izé, a fajtája nevét.
- Voltál már úgy, hogy megláttál egy tök jó csajt - na jó, te szerintem nem azon a pályán játszol, szóval te valami jóképű fickót látnál - és megszólalt, aztán le kellett fújni a meccset? Egyszer jártam így és olllltári nagy csalódás volt! Szóval ha én meg akarok csókolni egy macskát, az ne legyen homokos! Amúgy se tettem volna meg, büdös a szája. Most evett. Vagy fog. Csak logikusan. Ha nem, akkor igen. Ha igen, akkor később.
Ránézek a macskára. Nem értem. Nem értem az egészet.
- Üssenek agyon, de egész mást játszik, mint én. Szakítottak? Szegény, akkor biztos azért ilyen agresszív.
Ahogy a nő felkapja a kis kedvencét és elviszi, azt csodálkozva figyelem. Á! Mondtam én, hogy enni fog. Halat! Pfühh, ezek után még az exe se akarja majd megcsókolni. Ja de, az is macska, szereti a halat.
- Mááááris, tábornok!
És lefekszem. Az előbb már voltam ott, csak négykézláb. A macska nézi, hogy megint elérhető közelségben vagyok. A hasa az első, biztos ezért nem ugrik rám.
- Ja, már munka van! Akkor megyek.
És gyorsan felugrom, mint a négyütemű gyakorlatból szokás, aztán futok is az ágyig. Felmászok, helyezkedek. Először oldalt fekszem, könyökölök és római császárokat idéző kéz- és fejmozdulattal szólalok meg:
- Még egy fürt szőlőt, Agrippina!
Abbahagyom a viccelődést és elhasalok. Visszaforgok, mert a pólómat megint le kell venni. Ma már egyszer ledobtam.
- Ha női vendég jön, őt is itt preparálod, ország-világ és az amigo szeme előtt?
Biztosan vannak rejtett helyiségek. Rejtett tetkóknak. A kérdés közben felülve maradtam. Most megint fordulok és hanyatt fekszem. A tollaimat, pikkelyeimet, akármimet zavarja a párna, úgyhogy fészkelődöm. Gyorsan mozgok, hasonlóan, mint a fókák. Vízben.
- Jó így? Kezdődhet a festés? Esetleg Salvador Dali képet is vállalsz? Múltkor láttam egy nagyon jót, amit el tudnék képzelni a bal karomon. Sivatagos kép, mi is volt a címe...
És ahogy ezen gondolkodom, pont azt a karomat emelem fel tanakodós vakarózásra, amelyiket varrná a mexikói csaj. Nézem, mit csinál. Mit csinál velem. Jaj! Jajjaj. Riadt fejet vágok.
- Most kéne a zene.
Ha szól, talán képes vagyok csendben maradni. Pár másodperccel tovább.

Birdie& Sapphire

*Szemöldökeim megemelkednek a visszhangzott szótól, de hamar túlteszem magam a túlzott hülyeségen. Vagy idétlenségen, gyerekes játék, mindegy minek nevezem. Tetszik, szórakoztat…most már, hogy értem annál inkább. Vagy remélem, hogy értem. *-Viaszbábura még nem tetováltam.*Nevetek és tudom, ez így fog menni míg el nem készül a kalózkapitány fiatalítása. Ő mond valamit – jobbára sok mindent egyszerre – én meg próbálom kihámozni az értelmét, hogy ő mire gondolhatott. Tiszta Hamupipőke feeling. *-Igen. Eredetileg ott létezett, a mexikóiak találták fel, csak nem labdát ütögettek vele. Egyszer aztán valakinek lerepült a feje tőle, ezt meglátta egy gringo és kitalálta a baseballt. *Én is tudok csípőből hülyeséget mondani. A kérdésre a kint mélán nézelődő háromajtós szekrényre pillantok, aztán az ajtó melletti kirakatablak alá, majd vissza Birdie-re. *-Egyszer majdnem, de végül elég volt, hogy megmutattam. Ide nem járnak dilinyósok.*És ezzel azt hiszem Birdie kapitányt lenormálisoztam. Felnevetek, ma már sokadszorra és ez jót tesz a hangulatomnak. Persze az esetek többségében remek a hangulatom, a mait azt hiszem az emós lány rontotta el, süllyesztette az életuntak alsó szintjére, de kezdem magam feltornázni. *-Nem te lökött, hanem egymás után.*Fejemet ingatom, nem jön más megjegyzés, amiből tudom, hogy célt értem el anélkül, hogy megbántottam volna. Azért ez is fontos…bár jelenleg nem tudom mi lehet az amivel Birdie-t meg lehet bántani. Esetleg, hogy kijelentem, nem vagyok a rajongója. Az talán padlóra küldené. Diabloval sincsenek egy hullámhosszon, a macskám sem érti őt, ahogy Deadmant sem értette, kész rejtély számára a férfiember. Az egyik utálja és kiküldi, a másik meg le akarja smárolni vagy mifene. Szegény macska belegabalyodott az érzelmek viharába. *-Fog enni. Ööö….én szakítottam a pasival. Ideiglenesen. Vagy nem tudom. Mindegy, bonyolult. *Na igen, ez a rossz a macskaéletben. Nem te döntesz hanem a gazdád. Ha ők nem járnak össze, a te kapcsolatodnak is vége, kampec. Szavaimnak valós értelmet adok, a macskámnak meg tonhalat, Birdie-nek parancsot. Legalább tudom mivel zsaroljam ha nem marad nyugton. Diablo fogai fogják a székhez szegezni. Hahaha!* -Ja! Munka lenne….helyes.*Összeszedegetem ami kell, odakészítem a rajzomat is, a gurulós kis asztalt, előszedem a tűket. Nem tudom hogyan készültek a tetkói, de remélem, hogy nem ájul el a tűtől. Vagy….remélem elájul és akkor kis időre nyugton marad. Kezdek szédülni attól, hogy egyfolytában mozog. Feküdni sem tud normálisan.* -Te valakivel összekeversz engem. Szedj magadnak szőlőt.*Tudom, hogy hülyéskedik, de tudom az ellenszerét. Komolyan kell vennem. *-Igen, de akkor kirakok a szalon elé egy tálat és kiírom, hogy öt dollár percenként.*Ha elhiszi, megkarmolom magam. Már csak azért sem húzom ki a paravánt. Bár….a szekrény ellen jó lenne. Míg pakolok és rendezgetek, komótos, ráérős mozdulatokkal, ő addig minimum háromszor körbeszaladgálhatná a földet, annyit izeg-mozog. *-Te mondd, nem szoktál szédülni ennyi forgástól? *Elkészülök, már csak be kell öltöznöm és jöhet a töltés. *-Attól függ melyiket szeretnéd. Ha jó fiú leszel, megkeressük a neten. *Látom az ijedelmet az arcán. El nem tudom képzelni hogyan került rá akkora kalóz, mint amit visel, és érdekelne mennyi ideig készült.* -Zene. Értem. Nyugodj le!*Teszem rá a mellkasára a még csupasz kezemet, a cd lejátszóhoz lépek és a hasonlóesetekre tartogatott cd-t nyomatom be. Van aki az elején izgul, többnyire a tetkó szüzek, nekik jó ha el tudnak lazulni. Aztán nekiállok kesztyűt húzni, fertőtleníteni, tűt kicsomagolni.* -Hunyd le a szemeidet és hallgasd a zenét, képzeld el magad a tengerparton, egy pálmafa árnyékában.*Szerintem ott is pörögne mint a búgócsiga.*

Nem hát, persze, hogy nem tetszik neki a gúnyolódás. Ő kezdte! Meg én.
- Ha hozok, akkor vállalod?
Eskü szerzek valami kamubábut és becsattogok vele ide. Tátott szájjal hallgatom a sztorit. Komolynak indul. Aztán történelmi felkészültség nélkül is lehet érteni, hogy marhaság. Jót nevetek, rövidet.
- Szép volt, csajszikám!
Ez tényleg tetszett. A kinti melák biztos nem értette volna. Ha kimegyek, elmesélem neki. Á, addigra úgyis elfelejtem, hogy ezt akartam...
- Ezek szerint Ville-t egész jó hangulatban szoktad találni.
Újabb nevetés, ez már hosszabb és élesebb. Mi ketten nagyon dilinyósok tudunk lenni. Vagy ez a csaj udvarias vagy tényleg bírja a havert. És engem is, hát persze, hogy bír! Együtt nevetünk.
- Már azt hittem, valami extra mexirecept.
Egy jó tüzes bige a déli határon túlról. Fuh, gondolatébresztő, nagyon is az.
- És akkor ő se mehet randira. Hallod? Még jó, hogy nem macskának születtem. Eddig is örültem neki, de most már madarat lehet velem fogatni. A bajszos cimbi is ezzel próbálkozott. Galambnak nézett!
Fejemmel intek a büdösszájú felé. Megérzés, hogy evés előtt is büdös. Ezek sose mosnak fogat! A nőstények se. Eleve hülye gondolat volt...
Fekvés és forgás közben rápillantok a rajzra. Jó. Tetszik.
- Agrippp-pina - nyújtom el a névből a leglényegesebb részt - mindjárt mondok neked egy ódát. Csak lant kéne hozzá. Nincs? Sebaj!
A római császárok azon játszottak. Én majd megmutatom hangszer nélkül is.
- Hű, tényleg? Így már értem, miért száll be a barna gorilla is az üzletbe.
Nagyot nevetek, remeg a gyomrom és a könnyek a szemembe gyűlnek. Átkozottul jó fej ez a csaj. Kéne még rum. Elfoglalom magam, most nem lehet. Nem lehet!
- Ritkán. Múlt héten béreltem segway-t és körbe-körbe mentem vele. Az előszobában. Egész nagy előszoba. A tizedik kör után például már szédültem. Te gurultál már olyannal?
Ahogy bemosakszik, beöltözik, olyan, mintha a vesémet akarná kiszedni. Kinézném belőle. Azt hiszem, erről a kinti mackó tehet. Integetek neki, az meg csak néz rezzenéstelen arccal.
- Mit keresünk az interneten? Ja, a sivatagos képet. Nem, jobban tetszene, ha te csinálnád meg. Ilyeneket is tudsz? Festeni, meg szobrászkodni, meg falat felhúzni?
Minden, ami alkotás. Vannak sokoldalú művészek. Modern reneszánsz emberek. És megijedek. Indul a buli!
Lenézek a nő kezére és ráteszem az enyémet. Hű, a magnó felé megy! Várom a katarzist. Hallgatok rá, behunyom a szememet. Nem tudom, mi jön előbb, a tű vagy a hang. Matatás, zörgés. Érdekes. Még sose hallgattam tetoválót. Először vagyok ilyen helyen csukott szemmel.
- Bocs, de ez a tenger mélye. Az első pár hangnál még merültem, de most ott vagyok a seggén. Hideg van, nyomja a hátamat a korallos kő és már a medúzák fénye is unalmas. Hívj egy cápát!
És csukott szájjal, fúvósokat idézve kezdem pöfögni a híres témát. Kár, hogy nem tudok minden szólamot visszaadni. Csukott szemmel, varrás közben. Meditatív zenére ráénekelni, ez megintcsak új. A végét elröhögöm, bele is remegek kicsit. Most nyitom ki a szememet.
- Na, még nem törött belém a tű? Megpróbálok megnyugodni, csak ezt kapcsold ki, bébi! Jó? Nincs valami jó tengerentúli rockzene? Bármelyik tengeren túlról jó lesz.

Birdie& Sapphire

* Nem túl gyakran szoktam szemet forgatni, de ezzel a pasival úgy tűnik ez már menetrendszerű lesz. De Birdie ellenszere a komolyság és fapofával bólintok igent a kérdésre. Esküszöm lekarmolom a kapitányt a mellkasáról, ha holnap beállít egy viaszbábuval, vagy már csak a poén kedvéért is rajzolok rá egyet. Ki tudja, ha meghalok talán valaki nagyot kaszál majd vele. Pláne ha Birdie hagyatékából kerül elő. Az lenne csak a hab a torán, vagy pont az I-n. A dicséretre, amit a mesémért kapok, kacsintok egyet rá. Azért azt elején még bevette, a tátott száj és tócsányira kerekedő szemek a bizonyítékai és gondolatban vállon veregetem magam. Ami Deadmant illeti…*-Nem. Ez így, ebben a formában nem igaz. Mondjuk úgy, hogy jó hangulatban szoktam hagyni.*Az esetek többségében, amikor hozzám jön, a hangulata a padló alatt van, én emelem fel onnan, bár az utóbbi időben mintha megváltozott volna. De azt a bizonyos hajnali megjelenést nem tudja überelni, mondjuk szerencse. Birdie lökött, nem kicsit. Nem tudom mi körül jár az agya, de az biztos, hogy sokszor eltéved magában és az idegenvezetője is lökött. Engem viszont szórakoztat, most már, így együtt nevetünk. Nem gondolok bele milyen lenne a kedvenceimet egyszerre kóstolni, elég volt elmondani is. *-Oké, akkor fogj nekem egy fürjet. Vagy kettőt, úgy is olyan kicsik azok a madarak, de állítólag finomak. Vagy csak a tojásuk? Franc tudja, flancos kaja. *Elmélázom. Diablo felé nézek, ő már jól érzi magát és esze bogában sincs megenni Birdie-t. Mondjuk eddig sem akarta. *-Csak azt ne! Ódát ne! …Nincs lant. Ez nem hangszerbolt. *Nem tudom mi lenne a jó. Ha hagynám beszélni, énekelni, vagy ha lekötözném és a száját is betömném. Eléggé kérdéses a tetkó elkészülésének módja és ideje amíg ilyen perpetuum mobile. Hozzá képest az én agyam egy terhes anyacsiga tempójában közlekedik, noha a saját poénom csípőből jött, a barna gorilla említésekor nézek rá mint borjú az újkapura, majd száraz falevélként esik le kire gondolt. A miért az már megvan. Megint nevetek, rajta, ahogy ő nevet….és aggódva nézem ahogy pörög. *-Nem. De legközelebb megpróbálhatnád úgy, hogy nem csak körbe gurulsz hanem előre is, egyenesen. Vagy szlalomban. *Közben azért jár a kezem, az megy magától is, mindennek meg van a helye és csak oda kell nyúlnom. *-Tudok sivatagos képet, de az nem Dali lesz. Ha olyat szeretnél, látnom kell, hogy le tudjam másolni. Szobrászkodni nem tudok, ahogy falat húzni sem. De a kocsi karosszériájáról a festéket mesteri módon nyúzom le. *Mosolygok, kuncogok. Birdie kihozza belőlem a hülyét és élvezem, ahogy Drakula is azt, hogy halott. Birdie már-már azért fura, mert nyugton van. Lehunyt szemekkel fekszik miután megsimiztem a mellkasát és ráparancsoltam. Vagy az fura, hogy hirtelen szót fogadott. Hmmm….úgy látszik az anyai szigor hatásos. Anyukám is ezt csinálta velem, mert kellett. Most valahogy együtt tudok érezni vele. A zene megszólal, nem is zene hanem a tenger zúgása. Nekem nagyon bejön, imádom a tengert, neki is állok, hogy a kapitány ráncait felvarrjam mint egy profi plasztikai sebész, de Birdie mellkasa állandóan mozog. Le és fel…le és fel….és beszél. *-Ennyire ne éld bele magad. Csak kicsit. Ne menj a vízbe, maradj a parton a homokban és lazulj el.*Gondolhattam volna, hogy túlérzi. Azt mondtam tengerparton, ő meg máris búvárt játszik, meg….cápát. *-Hagyd abba sellőfiú! *Nevetek és én hagyom abba a karcolást, mert egyszerűen nem megy. Vagy ő mozog nagyon vagy én remegek a nevetéstől. Ajjj! Hosszú lesz ez a nap. *-Még nem. *De fog ha ezt csinálja. *-Rockzene? Hogy itt ugrabugrálj nekem az ágyon? Na azt már nem. Különben sem olyan egyszerű cd-t cserélni. Le kell húznom a kesztyűt, aztán vissza egy másikat. Ezt bebuktad barátocskám. Lazulj, aludj, álmodj. Fekvés, különben rád fektetem a macskámat…Lenn délen édes éjen édent remélsz…*És a szememmel mutatom hova gondoltam a delet, cseppet sem édes édent nyújtva. A jóga zene marad, hacsak fel nem pattan és ki nem kapcsolja, és nem kutat másik zene után. Nálam azonban csak Santanát talál. *

Ha holnap még emlékezni fogok rá, min vitatkoztunk ilyen jót, már csak ezért a két szépen megforgatott szemért is eljövök egy bábuval.
- Ó, értem! Akkor megkérnélek, hogy engem is hagyj majd jó hangulatban!
Octoberrel most vajon mi a helyzet? Ő kikerült a képből? Ville-t a nők egyféleképpen szokták jó hangulatban hagyni. Az meg jöhet nekem is. A rajongók nem szoktak egynél megállni.
- Ettem valami lazacos ételt fürjtojással, az egyik turnén adták a szállodában, az isteni volt! De én fogjak neked fürjet? Hát a faszom nem kéne?
Nézzenek oda, hogy követelőzik! Elnevetem magam, mert szórakoztató ez a nő és nagyon jól néz ki, úgyhogy nem sértődöm meg annyira. Nem hozok fürjet, kész, punktum!
- Nem az? Elnézhettem a házszámot. Sapphire Hangszerboltja, nem lenne rossz!
A neve nem jut eszembe. Már mondtam kettőt, azzal nem találtam el. Mindegy is, nem az érdekel. Megint derülés van, most a kopasz őr van soron. Majd elmesélem neki, hogy emlegettük. Emlegettem. Még képes és bejön szétverni a boltot. Lant tényleg nincs, de így is kár lenne a helyiségért.
- Egész nap azt csináltam! Úton, téren, át a zebrán. Kamion előtt. Ki akartam próbálni zárt helyen is, úgyhogy felvittem a lakásba. Szlalom! Szerpentines úton, mondjuk itt a közelben, a Halál Völgyében, jó ötlet! Eljössz velem?
Azt hiszem, egy ilyen ajánlatnak nem tud ellenállni. Nyaktörő túra azzal, aki hol az agyára, hol a rekeszizmára megy.
- Nem kell Dalit másolni. Fal sem kell. Kocsit hobbiból húzol? Még jó, hogy én csak bérelni szoktam.
Fog egy szeget és ha valakire dühös, felcsíkozza a verdáját, mint a padlót felmosóval. Kizárt. Elröhögöm magam, mert ez megint jó volt. Lassú, de jó.
A zenétől nagyon sokat várok és nagyon keveset kapok. A mellkasom érintése szuper, de a kéz hamar eltávozik onnan. Nem kerültem én a tengerpartra. Egy rohadt pálmafa sincs itt. Csak cápa! Ez a nő remek közönség. Elszórakoztatom akkor is, ha épp nem mondok olyan jót. Tetszett neki a dal, biztosan a film is. De hát szakember, dolgozna, én meg lopom az idejét. A dokinéninél óradíjat fizettem, itt más. Ez még komolyabb is.
- Ariel, neked jól állna az a kagylós viselet! A halfarok viszont nem.
Elképzelem őt sellőlányként. Most már én is nevetek, mert ennyi varrással képtelenség faarccal ezen gondolkozni. A fejemhez kapok, annyira jól mulatok.
- Én rocker vagyok, helló!
Tátott szájjal hallgatom a hisztériázását. A kesztyű. A kesztyű!
- Jézus, Úristen, meg a Mária és a többiek! Mintha a kezednek kellene lejönni, nem a kesztyűnek. Összenőttetek? - borulok ki, miközben egy hirtelen mozdulattal lefordulok az ágyról.
Ha levertem valamit, oda se nézek. Irány a magnó! Túrok a CD-k között, közben még mindig dúdolgatok és táncolok is hozzá. Hm. Ez a szalon nincs jól ellátva. Az öreg bajszossal kell beérnem, ami nem rossz, mert szeretem Santana-t, bár most másra vágytam volna.
- Meglepetééés! - rántom elő a lemezt, mintha a nő nem tudná, hogy itt található.
Elindítom a lejátszást és mire az első dal beindul, már az ágyon fekszem csukott szemmel. Teljesen leköt a zene, szinte katatón állapotba kerülök és akkor sem fogok megszólalni vagy megmozdulni, ha a művésznő hozzám szól vagy ér. Tűvel.

Birdie& Sapphire

*Birdie és Deadman között a hasonlóságok ellenére óriási különbség van. Talán ezért jönnek ki olyan jól egymással. Gondolom így van, különben nem említette volna meg. *-Szerintem te most is jó hangulatban vagy már. De azért megteszek minden tőlem telhetőt. *Nehogy szó érje a ház elejét, bár nem tudom mitől kerülhetne ennél jobb hangulatba. Deadmannel könnyebb dolgom volt ebből a szempontból, tisztán látszott rajta, hogy padlón van. Szó szerint ott volt egy alkalommal. Birdievel más gondjaim vannak, nem mintha én nem beszélnék néha vulgárisan, de egynémely beszólására megugranak a szemöldökeim. Mint ahogy az ártatlannak tűnő fürjvacsora emlegetésénél is.* -Nem! Az nem, köszi. De te mondtad, hogy madarat lehetne veled fogatni, gondoltam, ha már így van legalább választhatok, hogy milyet fogj. *Sikerül rezignáltan válaszolnom, ám most kivételesen mosolygás nélkül. Én magam sem tudom, hogy szándékosan hagytam el, vagy a hangulatom posványba fulladása miatt. Birdie és Deadman között ez az egyik hasonlóság, hogy mindkettejükkel hullámvasúton érzem magam. Egyszer fent, egyszer lent és amikor lemegyünk, az gyorsan és meglepő hirtelenséggel történik. Sapphire hangszerboltja elég hülyén hangzik, erre inkább nem válaszolok, csak ingatom a fejem. Szerintem rossz lenne. Freddy bá gorillája felé mindketten gyakran pislogunk, talán…nem! Biztosan tudom, hogy fogalma sincs miért és azon agyal a csikorgó agyával, hogy ha róla beszélünk, akkor vajon érdemes-e miatta bejönni és erőt fitogtatni, vagy hagyja a fenébe. Elvégre nincs rá parancsa, és ha anélkül sérül valami vagy valaki a szalonban, akkor Freddy bával kell szembenézzen. Védeni kell a befektetést, másrészt ha a lánya éppen egy szétvert állapotú szalonba óhajt bejönni és azt mondom neki, hogy „momentán nem tudok tetoválni rá” akkor mérges lesz. S nincs egy mérges lánygyermeknél rosszabb, ezt én mondom. Tapasztalat. Nekem ugyan nincs gyerekem, de apámnak van. *-Persze! Egyetlen vágyam, hogy a Halál Völgyében száguldozzak. Egyébként kipróbálnám, de csak olyan úton ahol nincs forgalom. *Kipróbálnám, de azért nem vagyok adrenalin függő és szeretem az életemet. *-Micsoda szerencse! Már azt hittem malteros kanalat kell ragadnom. Szóval találjak ki neked egy saját sivatagos képet? Állatos legyen vagy csak a homoktenger? *Bakker! Esküszöm rárajzolom az egész kibaszott homokozót. Nem lesz nagy meló. *-Nem hobbiból, bosszúból.*Csak egyszer csináltam ilyet. San Diegoban. Rohadtul nem bírom ha egy pasi átver. Az pedig mocskos egy átverés volt. Majdnem Freddy bát küldtem rá, de akkor csak tovább tetéztem volna az adósságom. Így is nyakig ülök a kakiban. Birdie-vel nem tudom mikor hányadán állok, mitől nyugodna le. A meditációs zene sem jön be, csak még jobban belpörög az agya, ahogy kínszenvedéssel próbál pálmafát gondolni a cápa helyére. Végül feladja, meg én is. Marad a szórakozás, mert azt viszont nyújt eleget. Apró, szösszenetnyi magánkoncertet zavar le nekem, én meg élvezem. Nem sok híresség járt még nálam, de aki itt volt, az mindig megcsillogtatta a tudását.* -Tudod, az az én szerencsém, hogy vetkőzős fiúk nem jönnek varratni. Sem pornószínészek.*Magamban továbbgondoltam kicsit a hírességek privát bemutatóit és csak a gondolat végét mondtam ki hangosan. Lehet, hogy ezen majd elakad. Vagy nem. *-Azt bírnád mi? A kagylós viselettel együtt jár a halfarok. Sajnálom. De legalább lenne valamim amivel le tudnálak csapni ha túl sokat pörögsz. Így marad az ablak melletti barátom.*Pillantok merengőn mosolyogva, megint picit a baseball ütő fellelhetőségi helye felé, majd kiakadok a cd cserén. Mert nem úgy van az ahogy elképzeli. Ha kesztyűt húzok, máshoz már nem nyúlok, mert ha valakinek elfertőződik a tetkója, Freddy bá sem mos ki a kártérítési perből. Egyébként meg rontaná az üzletet. Ám meg sem próbálom neki elmagyarázni, úgy sem értené. Az ő hisztije sokkal kiforrottabb mint az enyém. *-Az Úr nevét ne vedd a szádra hiába!*Mintha anyukámat hallanám. Igen, vallásos nevelésben részesültem és amikor hazamegyek nagy ritkán, minden misén ott vagyok. Csak itt, Las Vegasban, egyedül élve valahogy nem megy. Talán ha Mrs. Kowalskival mennék, biztosan örülne neki az öreglány. *-Anyukám tanította.*Vonom meg a vállam és most komoly vagyok. Bár az előbb még nevettem, elvégre elég mókás volt ahogy sipítozott itt nekem mint a szomszédom amikor meglátott egy egeret. Nem Mrs. Kowalski, hanem a másik. Az egész kirohanásnak viszont van egy előnye. Santana kerül a lejátszóba, képletesen, anélkül, hogy le kellett volna vennem a kesztyűt. Ja és még egy előny, amin meglepődöm. Olyannyira, hogy egy hosszú percig csak elnyílt ajkakkal nézem a tetszhalott állapotba kerülő Birdie-t. *-Mindig is tudtam, hogy Santana egy varázsló! *S végre gond nélkül nekiállhatok a kalózkapitány plasztikázásának. *