Gyönyörű nap ez közel a novemberhez. Itt még mindig remek az időjárás. Egy elegáns zakó az ingre és máris hibátlanul érzem magam. Zötyögünk a kocsival, közben azon gondolkodom, miért engedtem kicsit többet ennek a művésznőnek. Sok pénzt kapott és még több időt. Kegyelmes úr voltam. Samaritano misericordioso. Pedig sok mindent mondott, hogy úszok a pénzben, nekem már minek. Ezt nőtől sem szoktam eltűrni. Jelzéseket persze kapott, jártak a lakásán, mindent felborítottak, ha rosszalkodott és olyan is előfordult, hogy fellökték az utcán. Nem is egyszer. Megsérült az autó, mert valami nehéz, nagyon nehéz pottyant rá. Okos nő, érti, mikor szól a sors és mikor szól valaki más. A késedelem egyet jelent: megint szólni kell. Azt az információt, amivel a jóbarátom gyilkosához elvezetett, megőriztem. Emlékszem rá, hogy a lányomnak is örömet szerzett. Buena fortuna divina, az jár mellette. De mindent azért nem lehet.
Sokkal szebb környéken varrogat most, mint amikor először találkoztunk. Az én kezem nyoma is, hogy idáig jutott. Emlékeztetni fogom rá. Közvetlenül az üzlet előtt épp kihajt egy autó, gyorsan be is parkolunk a helyére. Beton piszok jól vezet, Benito meg csak hallgat mellette. Az orrát piszkálja. Hátba verem, szavak nélkül. Már sokszor megmondtam, hogy szedje össze magát. Az egyik legjobb testőr, de néha mi cerebro va. Kiszállunk, mindenki a maga helyén. Nincs flanc, nekem nem kell ajtónyitó ember. Hentes vagyok, nem angol lord. Körülnézek, megigazítom a kalapomat, az embereimnek pedig bólintok. Beton lép be a boltba először. Lassan, kimérten nyitja az ajtót, ugyanígy vonulunk be mögötte.
- Buen día! - köszönök olyan hangosan, hogy a hátsó helyiségben is meghallják, hacsak nem üvölt a zene.
Benito eldob egy papírzsebkendőt. Látom, hogy a keze merre lendülne. Az utolsó pillanatban irányt vált és végül a szemétben landol, ami oda való. Ha innen kimegyünk, olyat kap, hogy megnyalja a falat. Tarkóval. Megállnak mellettem, én pedig előre lépek, határozottan, kissé peckesen. Vigyorogva, nem fenyegetően, inkább csak vidáman. Jó napom volt, remek kedvemben jöttem. Bízom abban, hogy gyorsan el tudjuk intézni, amit kell.
- Kisasszony, ugye tudunk beszélni egy keveset? - kérdezem töretlen vigyorral, akár van vendég, akár nincs.
Ha van, akkor puedes ir a almorzar. Jobban jár. Nem marad éhesen.

Freddy bá& Sapphire

*Amikor az ember lánya azt hiszi, hogy minden szép és jó és már nem jöhet közbe semmi, akkor pottyan a levesébe szar. Velem sincs ez másként, boldogan merülök bele minden egyes művészi varrásba, a külvilág csak annyira létezik, hogy még szót értsek a kezem ügyében fekvővel, de Santana gitárjátéka már csak a zsigereimben hullámzik. Bonyolult minta, sokáig fog még tartani és már régóta tart, szóval tényleg el vagyok merülve. Imádom, a kacskaringós vonalak kontúrján megyek végig, színek még nincsenek csak sötétszürke árnyalat, inkább sejtelmes árnyék lesz mind határozott vonal. Szeretem az előttem fekvőt is, kellemes a fantáziája, vannak gondolatai, kreatív és bevállalós. Egy szóval minden happy, míg nem nyílik az ajtó és nem tódul be rajta három sötét árnyék. Míg fel nem nézek nem gyanakszom, az ajtó már csak ilyen, néha kinyílik és be is csukódik, diszkrét mint mindig, semmi kivágódás, falról visszacsapódás. A léptek sem gyanúsak, a hangok összességében véve újabb vendéget jelentenek akit majd el kell küldenem, vagy vár három órát. Két pöttyintés között nézek fel és még jó, hogy a következő berregést nem érintettem a delikvensem bőréhez, különben most olyan tintapaca lenne rajta kijavíthatatlanul mint egy elsős írásgyakorló füzetében. *-A rossebb! A rossz, a rosszabb és a legrosszabb. *Az orrom alatt mormogom az átírt filmcímet, a csúfat még sem aggathattam hallhatóan a keresztes lovagra, a másik kettő közül pedig egyik sem jó. Aszfalt megint hozza a mogorva formát, Freddy bá pedig egy vérszomjas vigyorral töri meg a meteorit becsapódásokat idéző arcát. Mit mondjak; mogorván sem szép de vigyorogva egyenesen ördögi. Nagy sóhaj, bólintás. *-Tartsunk szünetet Kötél, elzsibbadtak az ujjaim és azzzurakkal van egy kis elszámolnivalóm. *Az „urak” szót megnyomom, nem gondolom komolyan és megcsillantom a gyilkos humoromat is. Nekem van elszámolnivalóm? Végül is… Letörlöm Kötél hátát, a már kész mintára steril kötést teszek, friss még, vörös és néhol tűpontnyi vérgyöngyök is kibuggyantak. Nem vészes, de ne kísértsük a bacikat. Míg feltápászkodik, elrakom a berregőmet és lehúzom a gumikesztyűket, élesen csattannak Santana hangja mellett. Időkitöltés gyanánt Freddy bára mosolygok, hátha meghatódik….Kötél inget húz, a szavaitól én hatódom meg.*-Öt perc múlva itt vagyok, ha kellek kint leszek.*Kösziköszi…formálom ajkaimmal és felállva a zenedobozomhoz megyek. Haladok a korral, cd lejátszó, nem túl régi. Kikapcsolom, a jövőbe száműzöm Santanát és elpakolom szem elől az eszközt a függönnyel takart kis hátsó helyiségbe. Kötél vet egy szigorú és vészt jósló pillantást, szinte egyszerre mindhárom gazemberre, majd kitessékeli magát. Maradunk hát ötösben, ők hárman, én meg a nagy csend.* -Kifogytak a fiúk a kreatív rombolás technikájukból? Vagy szülinapom van, hogy személyesen a nagyfőnök jött el az éhbérért? Egyébként ha kárt okoznak kevesebb pénzem lesz.*Be vagyok ám tojva mint aki hashajtót vett be a chilisbabra, magamat bátorítom a szövegemmel, de nem jön be. *-Tudom, hogy tartozom, de sok kiadásom volt, persze ez nem hatja meg magát. Például a kocsim. Picit összetört.*Vetek egy sötét pillantást Aszfaltra, egyértelmű, hogy őt hibáztatom. A humorom még mindig nem hagy el, bár némileg ironikus ahogy magam elé húzom a székem. *

A hangok szinte üdvözölnek minket. Ez a fehérnép mi pueblo. Talán egy nap közénk is fog tartozni. Főleg ha ül. Egyelőre még nem itt tartunk.
Én köszönök, ahogy illik. Megvárom, amíg a nő feleszmél. A vendégnek nem esik baja. Az is az ő kára lenne. Én nem tehetek arról, ha mellészúr, csak azért, mert jött még egy huespéd.
- Hogy mondta, kedves?
A hallásom már nem a régi. Szeretném hallani, mit motyog a drága adósom. Vigyorogva várom, hogy hangosan is megismételje. Vagy hallgasson. Para eterno tiempo.
Figyelem ezt a Kötél nevűt. Gloria mindenkinek ad nevet? Már érdekel, engem hogy hívhat. Gondosan ellátja az urat, ezt megvárom. A lényeg, hogy kitakarodjon innen a fenébe! El caballo, hú, de figyelmes. Itt lesz, ha kell. Nekem ugyan nem. Maximum, ha egy masszív mexikói ököllel akar találkozni. Beképzelt egy fazon. A nézésemet nem fogja állni. Ha igen, megbánja. Nem tetszik a pofája. Ki is eszi a fene, végre. Benito figyeli, csak akkor veszi le a szemét róla, mikor csapódik mögötte az ajtó.
- Ejnye, Gloria, mi ez a rosszindulat? Fiesta de letras rojas? Dugaszolja el magát, legyen oly szíves!
Ha vérzik, nem az én bajom. Értem a célzást. Ő viszont nem érti, mire akarom rávenni. Nem akarja érteni.
- Óvatosan kell közlekedni. Sok az őrült sofőr.
Beton rezzenéstelen arccal néz. Tudja, hogy volt valami. Nem ő tette. Hiába jön a vádló tekintet. Megint elvigyorodom. Beton lép egyet és ráül arra a székre, amibe Gloria kapaszkodik.
- Minden tű rendben van? Lenne egy új megrendelés.
A lányom nemsokára érkezik. Már megbeszéltem vele, hogy kap egy új tetkót. Az előzőnek is nagyon örült. Gloria is örülni fog. Örülnie kell. Recomendación commercial. Nem jár mindenkinek.

Szerinte nem fontos, milyen szidalmakat mond az orra elé. Én is így gondolom. Amivel tartozik, az a fontos és az időpont, amikor törleszt. A lovag sem fontos, ő is belátja, ezért szépen kigaloppozik. Szeretem, mikor ilyen jól megértjük egymást az emberekkel.
- Szegény dulce lengua materna, máris elfelejtette?
A piros betűs ünnepre céloztam, az USA-ba költözött spanyol anyanyelvűek így mondják. A hiszti folytatódik, én pedig megrázom a fejemet.
- Adok egy tanácsot: építési területekre ne hajtson be, ha nem muszáj. Ott sok a veszély.
Meg a beton. Amibe egyébként nála komolyabb és veszélyesebb embereket temetek egyébként. Holmi boltosoknak nem jár ilyen figyelem, ha rosszalkodnak. Közelebb lépek, az emberem széke mellé. Látom, hogy figyeli őt a nő. Biztosan emlékszik, milyen finoman bánt az egykori főnökével is.
- Nincs rá okuk. Ugye?
A szemeibe nézek, most már nem vigyorgok. Azt kutatom, hogy mit is akar? Nekem akarja itt a bőséges bevételt, mert abból tud tejelni!
- Egy régi ügyfelének, bizonyos Juanita Estella-nak? Dereng valami?
Ha nem, akkor irány a neurológia, mert ilyesmire nem emlékezni kóros. És káros is lesz.
- Rendkívüli ajánlattal érkeztem. Csak azért, mert kedvelem magát.
Beton elmosolyodik, én pedig a lapátkezemmel megfogom Gloria vállát. Ha ezért pofon jár, vigyorogva fogom állni. Durvábbat nem teszek.
- Ha elkészíti neki a tetoválást, a katalógusár dupláját engedem el a sarából. Que dice?
Övé a választás. Én meg eldöntöm, más is felcsapódik-e még az utakon. A statisztikák imádják a közúti baleseteket...

Freddy bá& Sapphire

*Ebben a helyzetben talán még az anyám nevére sem emlékeznék, nem hogy holmi történelmi eseményekre. Hogy őszinte legyek, most nem is érdekel, felőlem akár nemzeti ünnep is lehet, vagy vallási – ne haragudj édesanyám! – az egészségem fontosabb. Jó tanács röppen felém, virágnyelven. Szemöldökeim megemelkednek mintha valóban valami újat tudtam volna meg.* -Áááá! Tényleg, hogy ez nem jutott eszembe. Legközelebb majd vigyázok, nehogy térdig gázoljak a betonban.*Imádom azt a pacákot, mármint Betont, nagyon komolyan veszi a munkáját, olyan mit Schwarzenegger a Terminátorban. Az arcberendezése is. Még nem láttam mosolyogni, ha volt is valami arra utaló nyom, csupán idegrángásnak tűnhetett. *-Niiiincs. Dehogy. *Kedélyesen elcsevegünk, egyszer még az ajánlatot is meg fogom tudni amivel megválthatom a testi épségem. Eddig csak a kocsim bánta és a lakásom, tudják hol lakom. Kétlem, hogy egy másik lakás célravezető lenne. Juanita…derengenie kellene? *-Persze.*Röpke válasz, nem bonyolítom túl míg megmozgatom az agytekervényeimet. *-Ó, tejóég! Mi lenne ha utálna?*Nem fáj ahogy megfogja a vállam, de önkéntelenül is leejtem, hogy szabaduljak a satuból ami a helyemen tart. Csupa szem és fül vagyok. És jön az ajánlat. *-Megegyeztünk!*Vágom rá azonnal, gondolkodás nélkül míg meg nem gondolja magát. Ha sikerül, kisiklom a keze alól és tisztes távolba lépek, a fene sem fog neki kezet nyújtani, hogy megpecsételjük az egyezséget. Mosolyt csalok csapdába az arcomon, nehogy azt higgye, hogy félek tőle, csupán vagyok ilyen jótékony és előzékeny. Magamban pedig a pokol legmélyebb bugyrába kívánom, hogy az ördög dörzsölgesse tovább a szép arcát szöges deszkával. Hova tettem az eszem amikor pont tőle kértem kölcsön? *-Kitegyem az arcképét a kirakatba mint első számú szponzort? *Ingatom a fejem…nem, nem szükséges. *

Az anyanyelvet nem szabad elfeledni, akárhova költözik az ember. Ez olyan, mintha a családjának intene be. Persze én egy finom ember vagyok, nem élek ilyen jelzésekkel. A nőnek is nagyon diszkréten mondom el, hova mehet és hova nem. Reglamentos.
- Azt jól teszi.
Beton vigyorog. Egész máshogy, mint én. A szemei viszont nem sok jót sejtetnek. Tetszett neki a vicc. Nyilván a nő is, mert jó az ízlése. De ha Gloria rosszalkodik, tényleg el lesz ásva, ezt tükrözi a testőröm nézése.
- Nagyon remélem, hogy így is marad. Ez egy szép bolt, komoly felszereléssel és komoly szakértelemmel. Igazán kár lenne érte.
Szétnézek, először a berendezést, a gépeket tekintem meg, aztán a chica-t. Úgy, mint aki már tervezi, hogy lesz elrontva a jókedve. Az ő érdeke, hogy ne adjon rá okot.
Még szép, hogy emlékszik a lányomra! Ő is emlékszik, nagyon élvezte a találkozást. Szimpatikus volt neki a csaj. Ezt nem mondom el. Aceite al fuego.
- Nem szokásom utálkozni.
Aki rászolgálna, azt inkább eltetetem láb alól. A kolumbiaiak vezérét se gyűlöltem. Sokszor keresztbe tett. Ez csak arra sarkallt, hogy terveket szőjek vagy várjak, amíg az ellenségemnek még több ellensége lesz. Nekem pedig így még több barátom.
- Öröm magával szerződni. Az adott szó nálam megmásíthatatlan. Santidad.
Juanita majd érkezik és neki is megvan az esze, meg természetesen a kísérete, úgyhogy tudni fogom, ha stikli van. Az nem egészséges.
- Remélem, ennyivel tudok segíteni, hogy később már ne csússzon el a havidíjakkal.
Ez az egésznek a lényege. A lányomnak egy fillérjébe nem kerül, mert én lemondok egy jó adag bevételről! Ami az enyém, az fontos, bármekkora összeg is legyen. Én döntöm el, mit engedek el.
- Majd inkább a lányomét. Csak előbb meg kell nézni azt a tetoválást.
Nem olyan könnyű megtalálni, mi is kell rá. A kivitelezéstől nem tartok. Profi a nő és azt hiszem, kellően motiváltam, hogy véletlenül se akarjon hibázni.
- És az is lehet, hogy én teszem ki a maga arcképét. Eldöntheti, hogy hova.
Annak a kezébe, aki építkezésekre jár? Vagy az újabb tetkókra vágyó bandatagok elé rakom a fotóját, hogy őt ajánlom. Bizony, erre is képes vagyok, ha úgy alakul.
- Nagyon örültem a találkozásnak! Eredményekben gazdag munkát kívánok!
Hallom egy kocsi kerekeinek csikordulását. A vezetési stílusáról is megismerem a lányomat. A végére még mosolygok egy hozzám illőt, aztán egyszerűen megfordulok, hogy míg a sleppemmel együtt távozom, megérkezhessen Gloria következő ügyfele. El negocio tiene que ir.

// Köszönöm a játékot! //

Freddy bá& Sapphire

*Né`má! Beton vigyorog. Ezt fel kellene írnom a kéménybe- ha lenne. Sebaj, majd ráragasztom a ventillátorra és ott fog lebegni minden átkozott forró napon a szemeim előtt a cetli. Egyébként emlékeztetőnek sem rossz, nem mintha el tudnám felejteni a vulkánarcút a betontömbbel. Azért megengedek magamnak egyetlen pillanatnyi csodálkozást a széle: ruhásszekrény, hossza: ruhásszekrény, kerülete: ruhásszekrény, agyi kapacitása: ruhásszekrény nagyságú fazon ajak deformitása iránt. *-Igazán kár értem lenne.*Mondom amikor úgy mér végig mint a lókupec a vásáron. Hogy a hollók egyék a máját, de aranyos amikor azt mondja nem szokott utálkozni. Hát mit szokott? Szeretni biztosan nem, deeee! Mondjuk mások kizsigerelését. Ezért mondom gyorsan rá az áment a szerződésünk létrejöttére, szerettem ha a beleim a hasamon belül vannak. Kétkedő mosolyt engedek meg magamnak, ennyi azért nekem is jár, legalább egy kicsit élvezhessem a párbeszédünket. Amíg tejelem a tartozásom, addig remek humora van Fuentes bácsinak. *-Azt el tudom képzelni. Micsoda kirobbanó jó kedvében van, de tényleg. Tanítani lehetne a pokolban.*Megint hátrébb lépek, jobb tisztes távolban lenni tőle, meg betontól is. Rámosolygok, ennek ellenére, azt hiszem érthető okokból kifolyólag, nem leszünk barátok. Bár ki tudja? A jövő kifürkészhetetlen. Többet nem kérek kölcsön Freddy bácsitól, de pótolhatatlan leszek. Ez egy jó befektetés a testi épségem karbantartására. Az a jó az egészben – jó politikus is lehetne ezzel a szöveggel – hogy még segítségnek állítja be az egész fenyegetést. *-Ó, maga tisztára egy üdvhadsereg.*Ha nem számítom a lakásom és a bolt kissé erőszakos meglátogatását, még hálás is lehetnék amiért ilyen előzékeny, de hát az az apróság nagyban rontja a megítélésemet. Viszont nem volt semmilyen felső limit és tudom magamról, ha akarom és most nagyon fogom akarni, akkor rá tudok bárkit, bármire beszélni. A tetkó csodás lesz, a szívemet is beleadom majd, de borsos ára lesz. Persze még így is csak aprópénz a megmaradó adósságom mellett, de képes vagyok a jövőre is gondolni. Ez az egész nem csak egy pici törlesztés, ez egy….mondjuk, ingyen reklám. Ahogy elnéztem az embereit, akad még tiszta felület ahova jó pénzért varrhatok és Betonnak is biztosan van ivócimborája, és annak is van egy és….a népmese is hogy elterjedt. *-Köszi, az enyémet nem kell sehova. Nincs jó fényképarcom. *Dehogynincs a fenébe is, de nem a zsarupalota eltűntek táblájára akarok kerülni, vagy egy megoldatlan fura baleset lezárt aktájába. A végszóra széles mosolyt eresztek meg, már csak azért is, mert tudom, ezután távozni fog és az nekem felüdülés, mint tikkasztó hőségben a jeges limonádé.* - La meva sort va ser del meu costat.*Mosolygok továbbra is és gondolatban a kezemmel terelgetem őket kifelé. Nagy sóhaj amikor végre odakint vannak, de már be is toppan üzletem tárgya, személye akit az apjánál azért jobban kedvelek. Kötél is bepillant, talán itt lebzselt végig a közelben, akár az üzlettel szemben, de az elmúlt percekben nem volt jó a kilátás. Kérdő szemöldökrándulására csak a fejemet ingatom. Nem, most még nem alkalmas.*

//Én úgy szintén köszönöm! Remek szórakozás volt! //