Fények, hangos zene, ittas tinik, műanyagpoharak és üres üvegek amerre a szem ellát. Igen, egy újabb forró nyári hétvége, egy újabb valószínűleg botrányba fulladó party, ahol a gazdag ficsúrok krémje a főszereplő. Na meg a magunkfajta, aki nem a drága ruhákkal tűnik ki a tömegből, nem beszél flancosan és sorolhatnám. Nem tudom miért, de amióta kedves bátyám azzal a Will gyerekkel spannol, egyre több az ilyen... hogy is nevezzem, találkozás. A két gazdag réteg. És mi persze mindig a kellős közepén vagyunk.
Ez a hely most épp a tengerparton egy nyaralóház, szóval a hideg idő ellenére is tömegesen futkorásznak a bedrogozott meztelen idióták. Persze azért vicces látvány. Kivéve amikor a földön heverészve épp a fű hatása alatt bámulod a csillagokat és épp űrutazónak flesseled magad, és akkor jön egy idióta és egy fasz libeg az arcodba mert épp keresztülbukdácsolt rajtad...

- Hogy baszódnál meg! - kiabálok utána. Vagy talán nem is kiabálok, csak motyogok, vagy talán ki sem mondtam, de nem is lényeg, hiszen újra rabul ejtenek a csillagok és én újra asztronauta vagyok. Súlytalanság. Erre rá kell gyújtanom! - mondom magamnak gondolatban, s a cigim magától meggyullad. Nem, dehogy gyulladt meg magától, csak visszatért az én Holdam tért vissza a sötét éjszakába magának sört, nekem pedig egy kurva nagy pohár vodkaenergiaitallal. Nem szól semmit, csak leül a hátam mögé, az ölébe húz és ennyi. Csak ülünk, iszunk és cigizünk. És ez most így kurva jó.

Talán órák is eltelnek így, de valószínűleg csak az időérzékem szart be a fű hatására, de nem is az a lényeg, hanem hogy már nem kint ülünk a hodály előtt, hanem bent kóricálunk. Ó mennyi tönkretehető drága bútor, már lelki szemeim előtt látom is, ahogy az egyik tömör tölgyfaszekrénybe valaki elkezd célbadobálni. Miért van egy olyan sejtésem, hogy Conor lesz az? Apropó Conor, már egy jó ideje nem láttam a hülye fejét. Remélem Turnerkét vitte valami biztos távolságba tőlünk, mielőtt Tate még neki talál menni...
Ó és ezek a csodás kristályvázák. Kitágult szemekkel bámulok meg mindent, s közben valahogy elkeveredtem Tate mellől, aki persze perceken belül rám találva húzott be az egyik helyiségbe ahol ezerrel dübörgött a zene, valami önjelölt DJ szolgáltatta a talpalávalót, mi pedig táncolni kezdtünk.

Újabb és újabb tekert cigik kerülnek elő, esélyem nincs arra, hogy kitisztuljak. Persze még mindig jobban az eszemnél vagyok, mint az ittlévők nagy része. Bár engem az erősebb, ütősebb dolgok fogyasztása sosem vonzott túlzottan, de akkor is, néha értetlenül állok a dolog fölött, hogy miért kell egy csajnak annyira szétcsapnia magát, hogy legalább öten megbasszák és másnap nem is emlékszik rá, mert annyira KO volt.
Gondolataimból Tate szakít ki, amint két erős kar fonódik körém és hirtelen már egy igen antiknak tűnő asztal tetején ropják bakancsos lábaink. Igaz, hogy nem a mi stílusunk, de amennyire be vagyunk tépve és amennyi piát már elfogyasztottunk, csak a zene szexuális dübörgése az, ami számít. Imádok betépve kefélni és imádok kefélni Tate-tel, s szívem szerint itt az asztal közepén nekiesnék, de nem teszem. Kínkeserves fájdalom számomra is, de mégis valahol jó. A zene viszont lepörög én pedig egy kecses mozdulattal leugrom az asztalról, magammal húzva Tate-et is, hogy elinduljunk valami piát szerezni még. Kicsit kifulladtam.

Néhányan már a földön fetrengtek ki-ki a saját hányásában szunyókálva. Lekvárok! Minek iszik aki nem bírja? - kérdezem magamban, ahogy a konyharészbe is alig lehet bebukdácsolni, a földön fetrengőktől meg a hányástócsáktól. Igazán romantikus a látvány. Nem lennék a szervező helyében holnap az biztoskurvaélet. Bár valószínűleg valamelyik szerencsés takarítóvállalat fogja megnyerni ezt a melót.
Igyekszem nem túl mély levegőt venni amíg felszerelkezünk piával, nehogy én is a sorsukra jussak. Ezért inkább teli kézzel Tate hátára csimpaszkodok és arcomat a hajába temetve lélegzem tovább, míg ki nem érünk egy másik helyiségbe, ahol kb elönti a szar az agyamat.

Meztelen ribancok tömkelege, bekokózott selyemköcsögök elterülközve és kit látnak szemeim, na kit? Hát a kedves bátyámat, amint valami szőke kurvát használ céltáblának. Már csak a utolsó jelenetre értünk oda, de ez untig elég számomra. Pont leszarom a ribancot, de ha vihorászva meg nem inog és félre nem lép onnan, ahova be lett állítva, konkrétan a homloka közepét találta volna el az idióta testvérem. Mély lélegzet! Ne kezdj el ordibálni! - nyugtatgatom magam, s Tate keze is szorul az enyémen. Nem tudom, melyikünkkel jár rosszabbul Conor. A picsába!

Igyekezve észrevétlenül megkerülni a szobát, az őrjöngő Conor mögött cövekelek le. Igyekszem csak pont annyira hangos lenni, hogy más ne hallja rajtunk kívül:

- Mi nem megyünk érted a rendőrségre, ez most megmondom előre! - próbálok meg higgadt és kimért hangot megütni, de közben úgy szorítom Tate kezét, hogy már zsibbadnak az ujjaim. És valahogy most még a rózsaszín foltos puha nyuszik is másfelé ugrándoztak a szemem elől. Mintha teljesen kitisztultam volna hirtelen.

Persze... Már megint az én kurva anyámat. És már megint a szokásos duma. Larry meg a lóvé, meg a ne szarjál meg a faszom tudja. Kibaszott mód elegem van már abból, hogy két pitbullon is én vagyok a vészfék. Persze általában Conor a főfaszfej, neki kell mindig valami oltári balhé, amiről mindenki beszél.
Úgy döntök, elengedem Tate kezét, ehhez most én kellek. Száz százalékosan én. Persze abban a pillanatban hallom is ahogy ő is valakinek nekimegy - van egy tippem kinek -, de leszarom. A bátyám észheztérítése most fontosabb, mint hogy valami gazdag buzigyerek egy hétig monoklival fog járni.

- Jól van tesó, én nem vagyok beszarva - állok elé, újra kierőszakolva, hogy a szemembe nézzen. Igyekszem rezzenéstelen arcot vágni, csak keményen! - Szóval, ha annyira kurvára tökös gyerek vagy, meg biztos abban, hogy a ribancnak nem lesz semmi baja, csináljunk egy tesztdobást... Rajtam! - szorítom össze a végére az állkapcsomat. Remélem legalább ezzel tudok rá hatni.

Döbbenet. Gondolatban büszkén veregetem meg a vállamat, hogy ezzel a dologgal álltam elő, hiszen kedves testvérem teljesen lefagyott, ha csak egy pillanatra is. De igyekszem nem elmosolyodni vagy bármi ilyen, hisz azzal oda lenne az egész. Állva a pillantását közöltem vele a kérdésére, hogy komolyan gondolom, de ekkor valami megint kattant a hülye fejében. Most én fagytam le, s szavait csak egy pillanat múlva tudta feldolgozni az agyam.

Nem gondolkoztam. A vörös köd leszállt. Fogak összeszorulva. És a fizika törvényein okulva hatalmas lendülettel száguldott a tenyerem az arcába. Fájt, de leszartam. Másik kezem már indult, hogy újra magam felé fordítsam az idióta fejét, no nem egy újabb pofonra, csak hogy a szemembe nézve felfogja amit most mondani fogok neki.

- Én NEM a ribancod vagyok, Christian! Velem se Te, sem pedig más nem fog így beszélni! - üvöltök. Vagy legalábbis hangosan beszélek, az biztos. A fejemben száguldozik az adrenalin, most szét tudnék szaggatni bárkit. Mi az, hogy menjek és szórakoztassam Tate-et? Ki a faszomnak néz ez engem?

Nézzenek oda, én megyek, hogy a bátyámat leállítsam, hogy ne legyen cirkusz, erre én kezdem el a verekedést. Na igen, mi vagyunk Jensenék. Ez van.

Ideg. Az egész testem megfeszült tőle, tenyerem sajgott a bátyámra mért pofontól, de ha tehetném, még ütném azt az idióta drogos fejét! A gáz az egészben, hogy mi egymást pumpáljuk még-még-még és ennek sosincs jó vége.
Szavai újfent csak olaj a bennem tomboló tűzre. Szívem szerint megfognám azt a nagy hülye fejét és beleverném a falba, hátha attól kinyílik végre a szeme, hogy nem én vagyok a köcsög, hanem ő a fasz!

- Saját magadból csinálsz hülyét, Chris... - próbálom meg kontrollálni magam, de már hosszú körmeim felhasították a kenyerem bőrét, annyira szorítom ökölbe a kezem. Ő meg már megint nem figyel rám. Szét fogom cincálni azt a fürtös kis faszfejet ezért! - Tudod mit, csinálj amit akarsz, de rám innentől kezdve ne számíts! - intéztem bátyámhoz az utolsó szavaimat. Szét tudnék robbanni, de hagynom kell. Teljesen el van borulva az elméje, de majd rájön...

Hátat fordítva a bátyámnak, egy újabb cirkusz közepébe csöppenek egyelőre mint néző. Bassza meg, ide ma még tényleg jönnek a rendőrök vagy a mentők...

Tate közelébe lépek, hogy ha kell, itt is a vállon ülő Tücsök Tihamért játsszak. Csak a vihogást hallom, de ez pont elég nekem ahhoz, hogy az "ellenfelet" felmérjem. Na baszd meg! - eszmélek rá, hogy a "házigazda" és egyben címeres főfaszfej a kiszemelt áldozat. Bár nyilván indokkal.
Egy pillanat, hogy nem Tate-re figyelek, s kedves bátyám is akcióba lendül. Vigyorgó fejét kedvesemébe tolva ő már a higgasztáson van. Legalább ezt nem nekem kell intézni - gondolom magamban.

Igyekszem nyugtázni, hogy elülni látszik a hepaj, amikor észreveszem, hogy a hülyegyerek bámul. Ez ma nem az én estém, úgy érzem!

- Pakold vissza a szemeidet a helyére és csukd be a szádat, mielőtt még valaki beleszarik! - szántam hozzá szavaimat, s úgy döntöttem, magukra hagyom a fiúkat. Előtte még odalépek azért persze Tate-hez egy rövid, de annál forróbb és provokálóbb csókra, majd egy jelentőségteljes pillantás a bátyámra, s Effy elhagyja a színt.

Menet közben egy az eseményeket szemmel követő csávó mellé érkezek, akinek a kezéből kikapva a poharat belekortyolok, majd visszanyomom a kezébe. - Köszi! - mosolygok rá. Csak most tűnik föl, hogy iszonyat mód kiszáradtam. Úticélul így a konyhának nevezett szemétdombot tűzöm ki, hátha találok valamit.