A nap szinte kiégeti a szememet. Tűsarkú cipőm ütemesen kopog végig a járdán.A Venetian előtt mindig tömeg van. Még délután 5 órakkor is. Bámészkodó turisták, élményvadászok, olyanok akik próbálják felmérni, hogy melyik hely lenne a legidálisabb ahhoz, hogy este 8-tól hajnalig posztoljanak róla az instára. Én temészetesen nem ilyen céllal vagyok itt. Elmentem egy kellemes ebéd utáni vásárlásra, ahova persze akár sofőr is vihetett volna, de Dwightot máshova küldték.. mással pedig nem akartam menni.
A Venetian Vegas egyik legnívósabb szállodája és a Ballantines család évek óta bérli az egyik felsőszinti lakosztályt. A kedvenc VIP partyjaim helyszíne. Még ahhoz is kártya kell, hogy megnyomhassam azt a gombot, ami az emeletünket jelöli.
Fent persze kellemes zene szól. Néhány vasatagon megkent alkalmazott előkészíti az estére a helyszínt. Az esemény pedig nem elhanyagolhatóbb dolog, mint a szüleim házassági évfordulója. Más család ezt lerendezné egy vacsorával, de a Ballantines vérvonal legalább pirkadatig való bulizásra kötelez.
-Anna!-anyám harsányan kiáltja a nevemet gondolom üdvözlésképpen, de én szinte leverek egy vázát úgy megijedek a hangjától.
-Anyám!-kiáltok vissza, de már vigyorogva.
-Szépet vettél?
-Vettem én valaha rondát?
-Igen.
-Jó az a lila ruha egy tévedés volt... esküszöm mellényúltam... Mikor kezdünk?
-9-re érkeznek a vendégek. Lesznek kaszinó, szálloda tulajok, örökösök, szenátorok... apádat ismerve talán még egy sejk is érkezik.
Jóízűen nevet egyet. Adok egy csókot az arcára.
-Megyek készülődni... hogy tudjatok büszkélkedni..

Órákba kerül. Több lány segít nekem, mint egy hercegnőnek. Ők most is, mint reklámanyag vannak itt, de csak azokat engedtem be a szobámba, akit kedvelek is. Könnyű hullámokba igazítják a hajamat, és egy könnyű sminket viszek fel egy gyilkosan vörös rúzzsal. A ruhámba pedig egyenesen szerelmes vagyok. Rövidet szerettem volna, de ennek pimaszul megtetszett az oldalsó kivágása.
A lányok csatlakoznak a vendégekhez. Én azonban még várok egy kicsit. Tudom, hogy ki van odakint. Tudom, hogy már vár. Valószínüleg már sokszor végigjárta a helyet az arcomat keresve és már a gondolattól is elmosolyodok.
1 pohár pezsgő... meg még 2. Kellemesen meleg érzés járja át a testemet. Kilépek a szobámból. A folyosó végén pedig vár a hall, ami már tele van emberekkel. Valaki azonnal mellém lép egy tálcával, én pedig folytatom a pezsgőzést. Ismerősök és idegenek. Azonnal mellém csapódik néhány vendég, de én csak egy arcot keresek. Hol lehet Dwight?

Tekintetem türelmetlenül pásztázza a tömeget. Közben természetesen hümmögök, mosolygok és bólogatok mintha még mindig aktív részese lennék a beszélgetésnek. Néhány kőgazdag lányka érdektelen locsogása sosem tudott kifejezetten szórakoztatni, most csakis azért lehetnek jelen, mert a szüleik kellően befolyásosak, így szükségünk van a rokonszenvükre. hogy ők miért keresik a társaságomat azt nem tudom megmondani. Talán csak jól mutatok majd az instagramon... vagy tényleg annyira sötétek, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mivel üzletelünk és, hogy az apjuk miért vigyorog olyan átkozottul veszettül, amióta átlépték a küszöböt. Egy pezsgő lecsúszik. Mármint a sokadik. Ha jól emlékszem négynél tartok, de itthon nem szoktam számolni.. csakis munka közben. Néhány perc lepereg és egy új arc csatlakozik hozzánk. Fiatal, sármos, valószínüleg nem egy címlapon szerepelt. Persze nívós társaságom azonnal képes lenne az orgazmusra, de én csak megforgatom a szememet és kortyolok még egyet.
-Archibald Fletcher.-felém nyújtja a kezét, amit vonakodva fogadok, de a névből már tudom, hogy a szülei a Fletcher Industries tulajdonosai. Gyógyszertől kezdve az orvosi műszerekig mindent gyártanak. Lehengerlő.... blah.. Jöhet az ötödik pezsgő.
-Anna Ballantines.-remélem, hogy ezzel megfutottam a kötelezőt és valamelyik bájos hölgy kisajátítja a társaságát. Tévedek. Hosszasan kezd értekezni nekünk a jelenlegi piaci helyzetről és, hogy mennyire nehéz manapság a csúcson maradni. Nekem mondod kicsi szivem? Én már le is jöttem az életről.
Tekintetem még egyszer körbefut a vendégek között és kezdem mérsékelten elveszíteni a türelmemet. Ez azonban az arcomon egy pillanatig sem látszódik. Nem akarok jelenetet rendezni. Meg persze anyám lánya vagyok. Egy Ballantines lány pedig akkor a legveszélyesebb amikor elcsendesedik és csak mosolyog.
-Ön mit gondol erről?

Hirtelen pillázok fel. Fogalmam sincs, hogy miről beszélt éppen a fiatalember őszintén le is szarom, de hirtelen minden szempár rámszegeződik. Már szóra nyitnám a számat, de a tekintetek tovább siklanak rólam. A hátam mögé. Még Mr. Fletcher is a vállam fölött szemez valakivel.
Aztán meghallom a hangját. Kellemesen mély hangján duruzsol egyet és a lányok azonnal kuncogni kezdenek. Olyan érzés, mint amikor egy hosszú téli nap után az első korty forró csokoládé végigmelegíti a testedet. Libabőrös leszek persze azonnal. Végre a betanult mosolyomból valami sokkal őszintébb lesz.
-Majd késöbb folytatjuk.-biccentek a vendégek felé és megfordulva már szembe is találom magam vele.
-Mr. Gilroyd.. megváratott.-tekintetem azonnal a kezére siklik. Ökle érintetlen. Valószínüleg eseménytelen volt az éjszakája. Kortyolok még egyet a pezsgőből.
-De micsoda szerencse... pont időben jött. Még csak az ötödik pohárnál járok... de a nyolcadiktól már lehet vigyáznia kell a testi épségemre... és a jóhíremre.-közelebb lépek hozzá, de a tekintetét még mindig nem eresztem szemeimmel.
-És talán jobb is ha közel marad és szemmel tart...-kezem végigsimítja a mellkasát és alibiként megigazítom a nyakkandőjét. Nem mintha nem állt volna rajta tökéletesen.-Hiszen egy ilyen szűk ruha alá... már nem tudtam fehérneműt venni.-a hangom a végére természetesen csendesebb. Ez csak rá tartozik.
Szeretem amikor ilyen elegánsan öltözik. Ilyenkor szét tudnám tépni. Mondjuk én akkor is imádom amikor valakit péppé ver éppen.

Lehet, hogy nem fogja a kezemet. Lehet, hogy nem karol át. Lehet, hogy nem úgy mutatkozik be, hogy összetartozunk. Mégis.. a tekintete jelzi, hogy a Fletcher gyerek rossz vadászterületen próbálkozik. Erotikával és szépséggel üzletelünk. De nem minden eladó és nem minden szabad préda. A vezetéknevem pedig azt garantálja, hogy addig dolgozok escortként, amíg kedvem van.. és egy perccel sem tovább. De egyenlőre meglehetősen élvezem, hogy villognak velem, de mégis érinthetetlen vagyok. Ha pedig ezt nem veszik figyelembe... akkor jön Dwight.
Megkönnyebbülök, hogy végre megszabadulhatok a buta picsák rajától és nem kell tovább érdeklődést színlelnem. Szeretek vásárolni. Szeretem a szép dolgokat... de bele is halnék ha folyamatosan erről kellene beszélnem. Ők azonban nem tudnak semmi másról.
Dwight figyelmét azonnal uralom. Kimért ember... nem rendezne jelenetet egy ostoba kis pöcs miatt. De jól esik, hogy nem tart velem szemkontaktust, hanem az ajkaimat figyeli. Ő legalább olyan rosszul bírja ezt, mint én. Amikor közelebb lépek hozzá már tudom, hogy a türelme végét járja.. Hozzáérek. Sovány játék ez még nekem.
Aztán kiül az ajkaira az a félmosoly, amit annyira szeretek. Bárcsak lett volna egy kis időnk még a party előtt. De szerintem nem kell sokat várnom, hogy aljasodjon a nép. Amikor hozzámér megborzongok.
-Talán?-kérdezem finoman beharapva az alsó ajkamat és egy kicsit oldalra billentve a fejemet.
Fut egy kört a tekintetem és anyám kék íriszeivel találkozok, aki éppen felém sétál. Hátrébb lépek és sóhajtok egyet. Lassan ideje lesz megbeszélnünk, hogy mikor lehetünk hivatalosak. Izgalmas ez a titkolózás. De nem az én asztalom hosszú távon.
Anyám átkarolja a derekamat.
-Drágám! Ne tartsd fel Dwightot légy olyan kedves. Egyébként is szeretnélek bemutatni valakinek!-szemei csillognak. Hurrá. Anyám megint aggódik, hogy mi lesz a család jövője.

-Drága anyám... ha dugni akarok megoldom köszönöm szépen... férjet pedig nem te fogsz választani nekem... elmúltak már azok az évszázadok..-mosolyom angyali. Megigazítja a hajamat.
-Igen.. milyen kár... mennyivel szebb volt az a korszak...-nevet egyet, de a szemei még jegesek... és nem csak a színük miatt. Nem engedte még el a témát.
-Blaaaahh... Mr. Gilroyd bocsásson meg... az anyám szeretne eladni három tevéért.
Egy teljes órán át traktálnak égtelen faszságokkal. Több nevet kellene megjegyeznem, mint az elmúlt egy héten. Közben sokszor keresem Dwight tekintetét. Talán túl sokszor is.
-Elvesztettél valamit?-anyám nevel. Még mindig.. örökké.
-Igen.. és meg is keresem. Elnézést.
Magára hagyom. Legyen neki ennyi elég. Tálca. Pohár. A tizedik. Lassan meghalok szerintem. De szerintem már nem kell sok, hogy szétváljanak a társaságok. Apám szivarozni fog a barátaival. Anyám trécselni fog a barátnőivel. A lányok, akik nekünk dolgoznak lassan vetkőzni fognak és indulhat a buli másik fele. Amiből vagy egy rohadt nagy tetőtéri party lesz vagy egy orgia. Remélem az elöbbi. Kiszökök. Az erkélyen még csend van egyenlőre. A medence mellett kilépek a magassarkúmból. Fáj a lábam.
Az apám az egyik napozóágy lábában tartja a csak szerinte titkos készletét. Kiveszek egy szál füves cigit. Észre sem fogja venni. Nem mintha bármi hasonló miatt leszidott volna már. Megtámaszkodok a korláton és meggyújtom. Kicsit szívok. Csak ritkán dohányzok... a fű még ritkább. Nem akarok megfulladni egyből...

Idegenek beszélnek hozzám. Próbálnak szórakoztatni, de én másra sem tudok gondolni csak arra, hogy hogyan szökjek el és tűnjek el úgy Dwightal, hogy senki sem tesz fel ostoba kérdéseket. Anyám szerintem tudja. Vagy legalábbis sejti. Dwight finom, de azért próbálta jelezni szándékát irányomba. Egyelőre azonban csak humornak titulálhatta anyám.
Kint a levegő még korántsem hűvös. Nem is lesz. Mégis jól esik kicsit kiszabadulni és a saját gondolataimra koncentrálnom. Már amennyire ez lehetséges. A nehéz rossz ízű fűst ellepi az agyamat és néhány pillanatnyi tompa bizsergést okoz. Észre sem veszem, hogy valaki közelít. Így még csak össze sem rezzenek a hangjától hiába ér váratlanul. Legalább mindig biztosan tudhatom, hogy én hiába nem látom őt... ő mindig szemmel tart engem. Szavai vörös hullámmal lepik el az agyamat. Lehelyezem a cigarettát a hamusra... aludjon csak el... bánom is én. Most sokkal fontosabb dolgom van. Felegyenesedek a korláttól és csak néhány centivel kell hátrébb dőlnöm, hogy hátam a mellkasához simuljon. Kezem hátranyúl a vállam fölött és megérintem a nyakát. Lehunyom egy pillanatra a szememet és szinte ösztönösen pucsítok egy kicsit hátra.
-Ha így folytatod... vendégek ide vagy oda... le fogom tépni rólad ezt a szép inget, amit annyira szeretek és a nyakkendőddel foglak az ágyamhoz kötözni.. és reggelig le sem mászok rólad...

Lassan ejtem ki a szavakat és a hangom végig nyugodt marad. De lassan olyan szexuális feszültség lesz a testemben, amit nem biztos, hogy tudok kontrolálni... vagy akarok.
Mosolyba húzódnak ajkaim és lassan fordulok meg nekidőlve a korlátnak. Kezem megfogja a zakóját és egészen magamhoz húzom.
-Viszont... előtte meg kell beszélnünk valamit...
Ajkaim az állkapcsa vonalát cirógatják. A nyakától egészen az álláig.
-Szeretném ha ez.. ami köztünk történik napvilágra kerülne... nem akarok több titkot... nem akarok bujkálni. Téged akarlak... úgy ahogy vagy...
Kezem lejjebb siklik egészen az öve vonaláig ahol az egyik ujjam apró köröket kezd el rajzolni a bőrére az ingén keresztül.
-Mit gondolsz?

Halkan nevetek egyet a válaszán. Mennyire igaza van. Picsába mindenkivel. Nekem úgyis csak ő számít. Sosem gondoltam volna. Azt hittem csak szórakozni fogunk egy kicsit... hogy megun.. vagy én őt. De tompuló vágyak helyett egyre csak többet akartam belőle és ez nekem ismeretlen terep volt. Sosem volt olyan igazi kapcsolatom. Eddig mindenkivel csak szórakoztam vagy éppen ők velem. Most azonban az ajkai felperzselik a bőrömet és másra sem vágyom csak arra, hogy teljes egészében az enyém lehessen. Én egyke gyerek vagyok. Nem az én asztalom az osztozkodás és bár tudom, hogy az ilyen napokon sem más ágyából jött ide hozzám mégis szeretném, hogy ha kimondja valaki a nevét, akkor tudják, hogy én állok az oldalán.
Ahogy feléfordulok és megosztom a gondolataimat önbizalmat érzek. Mert nem is gondoltam olyan lehetőségre, hogy visszautasít. Szavaim nyomán azonban az arca fagyossá válik és töprengővé. Nekem pedig életemben először megremeg az önbizalmam. Talán hibáztam... talán elsiettem a dolgot. Mosolyom csak egy pillanatig remeg meg, mert utána folytatja a mondanivalóját, belőlem pedig kitör egy nevetés.
-Úgy utállak...-és játékosan rácsapok a mellkasára. Sosem fogom neki bevallani majd, hogy mennyire megijesztett ezzel a néhány másodperccel. Természetesen szemei azonnal körbeudvarolnak és megkapom az egyik limitált kiadású mosolyát... ami az enyém. Csakis az enyém.
Aztán egy kicsit az én arcom fagy le.
-Héé.. a szüleimről beszélsz... ha nem támogatnak szóba sem állok veled.
Édes a bosszú. Mosolyom azonban hamar elárul.

-Szeretnek téged és támogatni fognak minket... ember legyen a talpán, aki megpróbál elvenni tőlem téged.-ismétlem vissza a saját szavait. Ha 16 éves lennék... ezt biztosan valahová magamra tetováltatnám.
Megcsókolja a kezemet és én ott helyben a földszintig tudnék olvadni. Akkora kontrasztja van ahogy emberek előtt viselkedik és ahogyan hozzámér. Kissé érdes kezei egy pillanatig sem zavarnak. Sőt. Ezt kifejezetten vonzónak találom benne...
Könnyedén ölelem át a nyakát és simulok hozzám.
-Egyetértek... Mármint nem a humorérzékeddel. De jobb, ha tőlem tudják meg.-bólintok egyet a szép javításom után.
Lábujjhegyre tornázom magam és lassan csókolom meg az ajkait. Óvatosan ízlelgetem.. most nem akarom teljesen elcsattintani az agyát. Túl messze a szobám.. túl sok emberek kellene keresztültáncoltatnia... itt viszont túl könnyen megzavarnának minket.
Bent felhangosodik a zene és ennyi volt a hivatalos fogadás része az estének. Lassan lekerülnek a ruhák a lányainkról fehérneműben kezdenek el odabent táncolni.
-Nos.. Mr. Gilroyd szeretném megkérni, hogy 5 perc múlva teljesítse kötelességét... a hálószobámban.-még egyszer lábujjhegyre állok és megcsókolom mielőtt kibújok az öleléséből. Bent persze már kezd elfajulni a helyzet... Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettünk kint, de mintha egy másik estébe csöppentem volna vissza.
Könnyedén suhanok át a testek között, hogy eltűnhessek végre a szobámban. Az ágyam szélére ülve várok. Remélem nem fogja senki sem feltartani.

Talán a romantika nem teljesen a mi asztalunk. Abban azonban mégis teljes mértékig biztos vagyok, hogy gyilkolna értem... és akármennyire elképzelhetetlen, de én is érte.
A türelmem csúfol fogy. A testem pedig már sóvárog. Főleg, hogy azt a választ kaptam tőle, amiben annyira reménykedtem. Mármint nem az est folytatásával kapcsolatban... az egyértelmű volt, hogy arra nem mond nemet... sosem tette. Szerencsére.
A vendégekkel nem ragadok le... de meg sem próbálnak kisajátítani. Nem mintha most lenne esélyük.
Nem várakoztat meg és ezt nagyon szeretem benne. Talán le sem maradt tőlem igazán.. tudom, hogy nem szeret szem elől téveszteni.
A szobámban már az ágyon várok rá. Csupán a hangulatvilágítást kapcsoltam be. Nem is hagy magamra túl sokáig, hiszen alig telik el pár perc már nyílik is az ajtó... majd csukódik a háta mögött. Ad még néhány másodpercet. Csak ki akarja élvezni a látványt. Ezt sokszor csinálja. Innentől pedig jól tudom, hogy már nincs türelme.

Szavaira elmosolyodok és mire egyet pislogok már ott áll előttem. Ajkai az enyémekre simulnak. Forróság kezdi el átjárni a testemet. Sosem tartottam magam könnyű lánynak.. mégis vele elveszítem a józan eszemet és az uralmat az érzelmeim, a vágyaim és a testem felett. Önkéntelenül nyögök fel, amikor belemarkol a hajamba. Lecsukódnak a szemeim, de amikor legközelebb kinyitom már nehéz uralkodnom magam felett. Rutinos mozdulatokkal oldom fel a nyakkendőjét és dobom félre valahova az éjjeliszekrényem irányába.
Hirtelen tolom el magamtól, hogy felállhassak, de a kezeim ott maradnak a mellkasán. Gyorsan fordítok a helyzeten, ha hagyja és egy könnyed mozdulattal lököm le oda, ahol az előbb még én ültem. Félrehúzom a hajamat az egyik vállamra majd hátranyúlok és lassan kezdem el lehúzni a cipzárt. Majd egyszerűen hagyom, hogy a ruha lecsússzon a testemről és ahogy ígértem. Nincs alatta semmi.
Lelököm széles, erős vállairól a zakót miközben szemből, lovaglóülésben ereszkedek az ölébe, Finoman harapom meg az alsó ajkát és óvatosan húzom magamhoz közelebb, hogy megcsókoljam az ajkait. Ujjaim pedig már a gombokat bontják az ingén nyaktól lefelé, amíg el nem érem az utolsót.

Nem hagyja, hogy irányítsak. De egyetlen pillanatig sem bánom. Határozottan ölel magához és olyan könnyen emel fel mintha csak egy párnát ölelt volna magához. Ezt pedig mérhetetlenül imádom benne. Ösztönösen ölelem körbe a lábammal, de csak addig, amíg le nem terít maga elé. Amikor felegyenesedik már tépi is le magáról az inget. Erős vállaim kicsit megadja magát a ruhadarab.
Végignyúlok az ágyon előtte és várok. Türelmetlenül feszül a testem, de nem várat meg. Ő egy úriember.
Amint megindul felém, mint egy éhes farkas kicsit felhúzom a lábaimat, de azonnal szét is nyitom, hogy el tudjon köztük helyezkedni. Gyakorlatilag elveszek alatta, ahogy fölém tornyosul, de azonnal átkulcsolom a derekát a lábaimmal. Egyik kezem átöleli a nyakánál és a hajába túr, mintha ezzel még közelebb tudnám húzni magamhoz, pedig ez lehetetlen.

A másik kezem a vállától lefelé siklik, végig a mellkasán egészen....
Ujjaim finoman fonódnak a férfiassága köré, bár már kemény és harcra kész azért lassan és finoman, de mozogni kezd a kezem. Szeretem amikor elveszti annyira az eszét, hogy elfelejt finomkodni velem. Nem vagyok porcelánból, szeretem amikor határozottan nyúl hozzám. Még nem telt el 24 óra sem az utolsó együttlétünk óta, de a testem szinte már a nevét sikoltozza annyira vágyom az örömre, amit csak ő okozhat nekem. A kezem egy kicsit erősebben rámarkol és gyorsabbak lesznek a mozdulataim. Kiváncsi vagyok, hogy most meddig bírja az előjátékot.

Hiába sietnek a mozdulatai az érintése ugyanolyan óvatos marad. Mint mindig most is emlékeztet, hogy kettőnk közül nem biztos, hogy ő a türelmetlenebb. Ujjai kegyetlen játékkal táncolnak rajtam végig mielőtt elmerül bennem. Hangosan nyögök fel, pedig ez még csak a keze. Ajkai végigjelölik a testemet, miközben nekem hátracsuklik a fejem és önkéntelenül, de elengedem a férfiasságát.
-Ohh.. baszd meg.
Pedig esküszöm ritkán káromkodok, de most ennél finomabban nem tudtam a tudtára adni, hogy mennyire jó az amit csinál.
Úgy tesz odébb az ágyon, mintha csak egy pihe lennék, szemeim pedig azonnal villannak, mert ez már pontosan tudom, hogy mit jelent. Elfogyott a türelme. Nem is bánom. Csak addig szeretem az előjátékot, amíg el nem durran az agya. Most pedig ez már megtörtént.

Kínzó lassúsággal kényeztet még egy mozdulat erejéig. Hátraakadnak a szemeim egy pillanatra ahogyan belém csúszik, mint aki könyörületet sem ismer. Bármikor kerülök alá mindig meglep az első mozdulatokkal ahogyan belülről feszít szét és kell néhány mozdulat mire megszokom a méreteit. A hátam ívbe feszül és megint felnyögök. Hiába nyúlnék érte kezeivel azonnal az ágyhoz szegez. Lábaim köré fonódnak, de ennél többet nem engedi, hogy tegyek. Zihálok, küzdök. De csak fog és csípője szünet nélkül ostromolja a testemet. Igazából nem is szeretném átvenni az irányítást... túlságosan szeretem, amikor ő a főnök és nem hagyja, hogy döntsek. Imádom, amikor így elvadulnak a kék szemek.
Minden mozdulatával lassan elégíti ki testem vágyait. Túl gyorsan reagál rá a testem. Ütemesen feszülnek meg a combjaim, a karjaim, a hátam. Nehezen bírom, de minek is kellene tartanom magam. Nyögéseim sűrűbbek lesznek. Hangtalanul akad bent a lélegzetem. Hirtelen csuklik hátra a fejem és jön fel ívbe a hátam. Még egyet lök magán belém és akkor szakad ki belőlem a nyögés.

Hiába akad ívbe a hátam, hiába feszül meg minden izmom, hiába szorulok köré, hiába szakít végig belül az első orgazmus, ő nem pihen. Csak lazít a szorításon, kezeim pedig azonnal csúsznak ki a markából és tapadnak a hátára. Úgy kapaszkodok a bőrébe, mintha az jelentené a túlélést.
Hirtelen távolodik el tőlem, de csak a testhelyzetén változtat és istenem mennyire imádom, hogy ennyire ismeri a testemet. A keze lejjebb csúszik és már két ponton támad. Az sem érdekel már, hogy mennyire vagyok hangos. Pedig eléggé elfelejtettem a hangerővel foglalkozni.
Amint lazul egy kicsit a fogása rajtam átölelem a lábammal a csípőjénél és egy gyors mozdulattal billentem ki az egyensúlyából és borítom le magam mellé az ágyra.

Amint a háta a takaróra csapódik én máris fölé kerekedet és fél kézzel támaszkodok meg a mellkasán, hogy a másik kezemmel kínzó lassúsággal igazítsam vissza őt magamba. Tudom, hogy kisujjból le tud teríteni maga alá, úgy , hogy pislogni se lenne időm, de tudom, hogy mennyire szereti velem éreztetni, hogy le bírnám teperni őt.. még akkor is ha nem igaz.
Lassan eresztem lejjebb a csípőmet, hogy a teljes hosszát magamban érezzem. Lassan kezdek el mozogni, hogy tépjem egy kicsit az idegeit mielőtt gyorsabb ütemre váltok és könnyű mozdulatokkal táncoltatom magamat rajta.
Két kézzel támaszkodok a mellkasára mintha ezzel lent tudnám őt tartani magam alatt. Ő már hozzám tartozik.

Kezei egyre keményebben fognak, tépnek, ölelnek. Érzem ahogyan megfeszül alattam és izmai egyre látványosabb táncba kezdenek. Hamar elveszítem az irányítást, de nem is bánom. A befejezés a kedvencem, mert akkor már tényleg nem bír finomkodni velem. Hangosan nyögök fel, amikor rám markol és egy utolsó határozott mozdulattal belémfeszül. Hátracsuklik egy pillanatra a fejem és nyitva maradnak ajkaim mielőtt visszaomlanék a mellkasára.
Érintése újra gyengéddé válik ahogyan magához ölel, én pedig elégedetten simulok végig a testén, könnyedén olvadok karjai közé. Légzésem még gyors, a szívem a mellkasomat döngöli és csak lassan kezd el helyreállni. ' A picsába'. Halkan nevetek egyet. Kár is lenne megkérdeznem, hogy jó volt-e. Úgyis tudom a választ, és nekem ez már elég.
Lehunyom a szememet amint megérzem puha ajkait az arcomon és finoman csókolom vissza, ahogy végre a számhoz ér.
Elmosolyodok.

-Vigyázz Dwight... ha tovább izgatsz én újra neked bírok esni...-nem csak arra gondolok ahogyan a lehelete megcsiklandozza a nyakamat. Én nem olyan lány vagyok aki csak a száját jártatja, hogy a rossz fiúkat szereti. Dwight minden értelemben nehéz tüzérség. Nem egyszer néztem már végig, hogy valakit a földbe döngöl.. és nem úgy ahogy az előbb engem, hanem úgy istenesen ököllel. És édes istenkém... akkor mindig szét tudtam volna tépni.
Beletúrok a hajába.
-Szeretlek.-most mondom ki először. Sosem vártam volna el tőle, hogy ő mondja ki elsőnek. Én viszont a magam részéről biztos vagyok az érzéseimben.
-Viszont ünneprontó leszek... hamarosan vissza kell térnünk a vendégekhez. Még mielőtt az anyám keresni kezd engem.. vagy az apám téged.

Pirkadatig tudnék mellette így heverni. Hagyni, hogy a testem ütemesen lüktessen az övé mellett. Lassan nyugszom csak meg és kellemes bizsergés cikázik bennem minden csókja mentén. Ha létezésünk az örökkébe nyúlhatna, talán az sem lenne elég. Másra sem vágyom. Csak rá és a magányos perceinkre. Én sosem dobálóztam szavakkal, érzelmekkel pedig főleg nem játszadoztam, így megkönnyebbülök már attól is, hogy vallomást tehetek neki. Megbékéltem volna azzal is, ha csendben hagyja a végtelenbe illanni, vagy egy csókkal, amit válasznak szán. Én nem vagyok türelmetlen. Na jó.. talán egy egészen kicsikét... de őt sosem sürgetném... ezzel sosem.
Ajkai adnak nekem választ és ezzel meg is elégednék. Finoman válaszolok ajkainak, de csókja után viszonzást kapok. Mosolyba húzódnak ajkaim. Eddig nem voltam hős szerelmes, bár rajongtam a happy end-ért.. most valahogy mégis úgy érzem, hogy már ketten vagyunk a világ ellen és ettől már most sokkal erősebbnek érzem magamat.
Ideje azonban visszatérnünk az életbe. Anyám már úgyis biztosan kiszúrta, hogy eltűntem, de nem hiszem, hogy sejti, hogy kivel. Szavaira kérdőn felhúzom a szemöldökömet. Persze, én is imádom ezt az inget, de ez most hogyan is jön ide?

De mielőtt megszólalnék már választ is kapok. Hát igen... nem vagyok egy kifejezetten visszafogott darab.
Halkan nevetek egyet.
-Hát igen... a cicaharc nem a te asztalod...-jegyzem meg nevetve. Lassan felülök és finoman végigsimítom a hátát.
-Mondanám, hogy sajnálom... de őszintén... rohadtul nem.-vonom meg a vállamat és egy gyors csókot adok az arcára mielőtt eltűnök a fürdőben.
Sietősen rendbe szedem magam mindenhol. A sminkem is tökéletesen túlélte ezt a menetet. Tényleg ügyesek ezek a lányok.
Meztelenül megyek ki a fürdőmből és egyenesen a szekrényhez megyek. Egy másik ruhát kapok elő, amiben könnyebben fogok mozogni az emberek között. Ez alá azonban már veszek fehérneműt.
-Mehetünk?-kérdezem felé nyújtva a kezemet.

Dwight megtévesztő tud lenni. Fafejő erőgép látszatát kelti, de talán egyetlen pillantás elég volt neki, hogy a lelkem legapróbb részleteit is kiismerje. Nem tagadom. Nem asztalom a megalázkodás. Sosem szerettem beismerni, ha hibázok. De vannak azok az emberek, akiktől nem félek bocsánatot kérni. De ez nem az az eset.
A fekete csipke anyag tökéletesen feszül a testemre. Tudom, hogy a kelleténél talán vékonyabb vagyok, így alakom nem büszkélkedhet komoly nőies idomokkal, de ez nálunk genetika. Édesanyám a mai napig modelleket megszégyenítő alakkal rendelkezik és ezért sosem kellett komolyabb erőfeszítést tennie. Bár kis melleket sikerült örökölnöm, de legalább nem kell éjt nappallá téve számolnom a kalóriákat. Nem mellesleg.. Dwight sosem panaszkodott.
Természetesen fonódnak egymásba kezeink és engedelmesen simulok hozzá miközben megcsókolja még egyszer ajkaimat. Talán nem ez a tökéletes alkalom, hogy bejelentsük a kapcsolatunkat. Így amint nyílik az ajtó rámosolygok és ugyan beleszakad a szívem, de a bőröm elválik az övétől.
Kint már dübörög az élet. Nem tudom mennyi időre vonulhattunk el, de néhány 'barátnőm' már vígan tekereg a zene ütemére.
-Annnnaaaa!-szinte rámsikolt az egyikőjük és már ránt is magával. Örvénylő forgatag. Ez a mi világunk. Ez a mi életünk.
Gyakorlatilag azonnal szem elől tévesztem Dwightot, de a rutin azt mutatja, hogy ilyenkor nem kell félnem. Ő pontosan tudja, hogy merre talál.
Aztán előkerül a gyenge pontom. A rövid italok. A tequila mocsok egy dolog. A só miatt nem bántja az ember nyelvét az alkohol. A citrom pedig azonnal eltünteti a torok fájdalmas égetését. A gyomrom segítségért sikolt, de szerencsére nem vagyok az a fajta aki hamar feladja a harcot és a mosdó rejtekében visszaadja az este egész tartalmát.
Nem szépítek. Rohadt gyorsan berúgtam.
Alig telt el fél óra és már teljesen átalakulva táncolok a lányokkal. Az egyik képnél még az örökösnőkkel. A másiknál pedig már a mi lányainkkal. Oda-vissza járok köztük akár a búgócsiga... és mindenkivel iszok. Egy felespohárba kapaszkodva jutok ki az emberek közül és nagyon hamar megszabadulok a cipőmtől. Van elég bajom már így is.
-Anna! Jól vagy?-Heather. Lufifejű picsa. Egy álnok kibaszott kígyó.

-Archie beszélni akart veled.-ártatlanul pillázik. Fhuu de szívesen leszedném a műszempilláit.
-Szarok én rá.-igen. A jómodorom a véralkohol szintemtől is függ.
Lehúzom a maradék tequilát a poharamból és tovább sétálok. Azt hiszem kifelé, de már ebben sem vagyok biztos. A folyosón azonban megtántorodok és megtámaszkodok a falon. Nevetek egyet. Jajj de fog ez fájni holnap.
Egy kéz azonban ráfog a felkaromra. Egy pillanatig szinte beleolvadok az érintésébe, mert meggyőződésem, hogy Dwight az.
Az ujjak azonban rászorítanak vékony bőrömre és felszisszenek.
-A hölgynek nincs szüksége segítségre?-Archibald Fletcher. Francért nem bír leszállni rólam.
-Elengednél?
-Segítek jó? Hol a szobád?-közelebb lép. A szavai kedvesek, de a szemei nem.
A pánik hirtelen ránt talpra, de neki is kell dőlnöm a falnak.
-Még egyszer megismétlem, de többször nem kérem szépen. Elengednél?
Közelebb lép hozzám.
-Fizetek. De ma az enyém leszel.
-Valamit rohadtul félreértettél. Az escort nem kefél.
-A lányok szerint te kurva vagy.
-Tudod mi a legszomorúbb? Hogy szóltam.
Hirtelen lököm el magamtól, hogy a falnak csapódjon a háta, de már azelőtt felemelem a mutatóujjam, hogy megmozdulhatna.
-Anna kibaszott Ballantines vagyok.
-És szerinted ez megvéd?
-Nem. De ő igen.-a háta mögé mutatok. Blöffölök. Fogalmam sincs, hogy Dwight vajon tényleg érkezik-e vagy ezzel csak időt nyerek magamnak.