Egy műtét... vagy kettő. Nem tudom. Amíg a helyére tették az orromat. Nemigazán érdekelt. A részletek. Csak az amiért fizettem, és ahogy a doki ott all velem szemben és sorolja a hallottakat.
- Mr. Cain. Még a legerősebb gyógyszerek mellett is két hét minimum amire egyáltalán apadni kezd a duzzanat. Addig mindenképpen jó lenne ha pihenne, különben...
Pihenni... A FASZT!
- Jólvan doki! Csak biztosítsa azt, hogy minden tökéletesen helyrejön, azért fizetem. - jó cucc ez a fájdalomcsillapító. Egy fikarcnyit se érzel, már ha egyáltalán lenne ott mit érezni.
- Minden tőlem telhetőt megtettem.
- Az nem elég. Nemhiába fizetem a kiss.. Hawaii kiruccanásait azzal a kis szőkével, és biztosítom teljes mértékben hogy a neje semmit se tudhat meg.
Csak bólint. Már ez is fél siker. A mi köreinkben.
- Nos... ha már ilyen szépen megértettük egymást akkor hogy is fog ez kinézni??
- Másfél hét, a minimum. Még szteroidokkal is. És talán szükség lesz még egy műtétre.
- Remek. - köpöm el. De addig is ne üljünk a seggünkön.
- Elmehet. - engedem el, a dolgát már elvégezte. Kék, lila a fejem, elég nagy a kötés az orrom közepén, és a bal szemem is fel van dagadva, de voltam már rosszabb helyzetben is. Évekkel ezelőtt.
A fülemhez veszem a telefont, és azonnal tárcsázom azt a számot.
- Hé! Keplin! Tárgyaljunk! - aztán azt a pár órát végigviszem.
Amig lefektetjük a részleteket.
Onnan meg már minden rendben lesz.
Biztosan.
Kezdőlap
by 
Tárgy: MICHAEL CAIN (Grid)