Éjszakai műszak

#26Tárgy: Re: Éjszakai műszak Kedd Feb. 09, 2021 5:18 pm

Az az utolsó szó, mintha a végítélet felmentése lenne.
Végtelen kő zúdul le a mellkasomról, de nem is tudom mitől szenvedek. Mitől a nyomás. Miért tartok attól, hogy egyszerűen elmegy, mégse jut most idő ezen gondolkozni.

KÖSZÖNÖM! - köpném ki egyetlen levegővel, de szorult még belém annyi tartás, hogy ezt ne engedjem. Így csak nyelek... és amint elhangzik az a buta szó, ami most mégis annyira mámorító, egyetlen bólintással jelzem, hogy megértettem. És...
És köszönöm...
Még akkor is, ha az ujjai a képembe kerülnek.

Alapesetben belső késztetés eredményezne, hogy elnevessem magam. De csak a felszabadultság bűze, így még idejében elejét veszem, és.. És sikerül kicsikarni egyetlen mosolyba.

- Nem lesz baj.. - a szemeim mosolyognak. - Sose volt... - de a féktelen jókedv, csak az ereimben szétáradó adrenalin érve, nem pedig valós örvendezésé.
A bitófát elkerültem. Mégis valami gyanús dolgozik a háttérben, ami tudja miről szól a reakció.
Nem tudom miért, de a kezem mozdul, és ahogy és ha még mindig ott áll előttem, a csuklójánál fogva egyszerűen a mellkasomra húzom.
És átölelem...
Talán kimondatlanul is értem minden szavát.

- Nem lesz baj.. - suttogom.

De talán csak én akarok megnyugodni.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Bólintok, de közben keserű nyál gyűlik a számba, azt látva, miként könnyebbül meg, enged a feszültség eddig merev vállaiban, és mély vonásai hogyan simulnak árnyaltabbá. Hogy egyetlen szó mennyit jelent…s magamban azt érzem, milyen rossz így látni, szinte megtörve a mindig magabiztos és sziklaszilárdan állót. Mintha fordult volna a kocka s vele a világunk is…sosem akartam ezt. Kezdeni sem tudok vele, de hiába egyezem bele abba, hogy ráhagyom a lényeget, felmentést nem adok, bármennyire is fáj. A végén, noha más helyzetben mókásnak hatna a dorgálásom, most elmarad a mosoly mindkettőnk részéről. Csak azért hiszek neki, mert ugyanúgy próbál győzködni ahogyan régen is tette, bár akkor rólam volt szó. *
-Ezzel engem akarsz meggyőzni vagy magadat? *Teszem fel a kérdést, érezhetően megenyhülve és nem a további piszkálódás nyomvonalán haladva, s maga a kérdés inkább már csak költői. S hiszem, hogy ennyi volt, már csak a kézzel fogható mocskot, Isabell vérét kell eltakarítani, s húznám el a kezem mely eddig az övének könnyű bilincsében nyugodott, azonban a mozdulat amivel magához húz, váratlanul ér. Míg át nem ölel, nem tudom mennyire hiányzott ez most, nekem ez jelenti a megkönnyebbülést, a bennem lévő feszültség, most enged ki, sóhajom az ingét simogatja…de szavaira nem vagyok képes azt mondani, hogy: Tudom, mert csak remélem. Nem benne nem hiszek, hanem azokban nem, akikkel szemben áll. Átölelem a derekát a karjai alatt, inkább tűnik görcsös kapaszkodásnak. *
-Ne legyen. *Korábbi határozott hangom, a számonkérő, a dorgáló, a lesújtó tovatűnik, csak kérem, vagy már én is könyörgök, ne legyen baj, ne hulljon porba a világunk. Fel sem fogom mennyi ideig kapaszkodom belé, vagy ő tol el magától, vagy én bontakozom ki valamikor s önkéntelenül nyúlok a hajamhoz, hogy megigazítsam, mintha ez lenne most a legfontosabb, majd felnézek rá. Veszek egy nagy levegőt, s mikor kifújom, vele együtt minden bizonytalanságomat, félelmemet is eldobom. Ugyanaz vagyok aki egy örökkévalósággal ezelőtt odakint ült a sarokban és a könyvelést rendezgette. *
-Bemegyek Isabellhez. Utána hazamegyek, itt majd rendet raknak a takarítók, a többit befejezem holnap. Te pedig a két Dobermann mellől el se mozdulj, és szólj Ridnek is. *Elfáradtam. Sosem éreztem ennyire ólmosnak, ami lehúz a földre, beletapos. Rendeznem kell magamban azt ami ma történt.*

Megjelenés•

#28Tárgy: Re: Éjszakai műszak Kedd Feb. 16, 2021 1:06 am

"Ezzel engem akarsz meggyőzni vagy magadat? "

Ezt önmagamtól is kérdezhetném. De ez most nem lényeges... Nagyon nem lényeges.

A következő jelenet teljesen automatikus. Belülről táplálkozik.
Nem felfedett érzelem? Ez most teljesen másodlagos.
Történetünk van, mi kettőnknek, és ez sokmindenben meghatározó.
Meghatározó ember az életemben.
Ezt az egyet biztosan tudom.

Meglepetéssel ér ahogy az ő karjai is átfutnak, de egyben pozitív visszacsatolás.
Az én karom is elernyed, teljesen megszelídül a tagjai körül, mégsem érzem szükségét hogy beszéljek.
Azt hiszem ezt mindketten tudjuk jól.
Mégse mondtuk ki sosem.

Ő lehet az aki kifűződik, mert nekem teljesen elveszik az idő.
Mégis egy torokköszörüléssel honorálom, inkább lehet ez mellékes reakció.
Megigazítom a nadrágom derekát, nem mintha egy percig is lelazult volna.
Nem tudom megmagyarázni. És nem is akarom. Egyelőre.
Onnan meg már minden a megszokott...

- Jólvan... - még mindig kényszerű levegővel engedem ki, de másodjára már igazítok. - Nyda, ne parázz.. Nem lesz baj! - most már megengedem magamnak a nevetésemet, de még mindig nem a jókedv az érv.

- Menj... pihenj... és majd... - akad meg.

- Majd beszélünk! - és tisztán intézem a szemeibe. Erősen... megfoghatatlanul... és minden bizonyosságot tükrözve.

Mert...

... mert nem lesz baj...

És ez biztos.

_________________

Past
&
Present

Job : Üzletvezető Posts : 164

Vincent & Nyda
Éjszakai műszak

*Amíg át nem öleltem, nem éreztem mennyire szükségem volt most erre az ölelésre. Mintha tiszta, friss levegőt szívnék be, pedig a kis pihenőben minden mocsok és vérszag benne van, épp csak friss levegő nem. Ez csak placebo, de istentelenül jólesik. Valahogy képes feledtetni néhány percre azt ami körülöttünk lebeg, és érzem ahogy Vinnie is ellazul, már amennyire lehet jelen helyzetben. Egyszerre, észrevétlenül lépünk túl mindazon ami történt, jóllehet lesz még vele dolgunk épp elég, de az már a földről való felállás ideje. A mozdulatom, amivel kihámozom magam a karjaiból, visszarángat minket a megszokott mederbe, nyoma sincs zavarnak vagy bármi másnak ami azt jelezné, az imént valami rendkívüli történt…és nem Isabellre gondolok. Úgy érzem a kettőnk kapcsolata szintet ugrott, de még nem tudom mi vár ránk ezen a szinten. *
-Mindig ezt mondod. *S eddig mindig igaza is volt. Csak remélem, hogy ezek után se veszítse el ezt a jósló képességét. Bólintok, lenyelem a torkomba akadt gombócot és felnézek rá.*
-Igen, majd beszélünk. *Ígéret. Ígéret amitől már most fázom, mi lesz a vége…de nem ma foglalkozom vele, és nem is holnap. Elfordulok és a kilincsre helyezem a kezem, fájdalmas lassúsággal nyomom le és nyitom ki az ajtót, de még visszanézek Vincentre, mielőtt eltűnnék a szemei elől. *

//Köszönöm a játékot, remek volt és újdonság, és izgalmas! Várom a folytatást! //

Megjelenés•

#30Tárgy: Re: Éjszakai műszak Szomb. Feb. 27, 2021 3:04 am

- Mindig ezt mondom... - egy jóleső levegővel engedem ki. Mert igaz. Mert nem hagyom. Mert sosem hagyom hogy bármi is megtörténjen, amíg én...

élek.

Újra köszörülök a torkomon, de nem szándékom ezt a részt megosztani vele.
Épp elég hogy megnyugodott, és hogy én megnyugodhattam, és hogy ez az elcseszett... csordultig elbaszott este, végül mentőövvel zárult.
Legalábbis nekem.

Talán pont ezért is jó, hogy úgy tűnik a távozás mezejére lépne, sokkal kevesebb probléma nekem... sokkal kevesebb gondolkodni való neki. Mindkettőnk csak nyer ezzel.
Épp ezért érzem érdemesnek kellőképpen elbúcsúzni.
Oké, de azért a szándék legalább megvolt...

Az ahogy mégis megáll, visszavezeti rá a már a földön felmérő tekintetem. Végül is hanyagolható a kár. Könnyen rendezzük.
Ahogy Nydára nézek, viszont ebben már nem vagyok annyira biztos.
El kell jönnie egy nagy beszélgetésnek...

De még...
Halogassuk kicsikét.

Szóval miután eltűnt, kellően kulcsra zárva az ajtót a hátam mögött, - csak a kíváncsiskodó tekintetek elől - épp ideje, hogy az alagsorra is ránézzek.
A kérdés ott mi fog várni...

Jelenet vége --> folyt.

_________________

Past
&
Present