Héctor "Hero" Perez
Mexikóváros, Mexikó 1984. márc 12. 31 dealer, önjelölt strici addicts aidan turner | |
Amit jó ha tudunk...
◆ pozitív tulajdonságok:
+ összeszedett
+ aprólékos
+ értelmes
+ megfigyel és meglátja a lehetőséget
+ eltökélt
+ élelmes
◆ negatív tulajdonságok:
- aljas
- meggyőző
- birtokló
- képes megtörni
- önző
- hiteltelen
- kihasznál
- hazug
saccperkb.
◆ egyebek:
~ Megtetszett neki az a 15 éves lány. Maga se tudja mi tetszett benne, de teljesen beleveszett az érzésbe. És a lány óvatlan volt. Egyetlen kedves mosolyra beült a szakadt Volvoba, és minden ott kezdődött el...
~ Hónapok múlva a lány már a kezéből evett. A rabja volt.. és a heroiné. Még akkor se mondott nemet amikor a talaj forró lett a talpuk alatt és hátrahagyva a családot menniük kellett. A lány vállalta a veszélyes, határon átvezető utat.
~ Nem mérte fel jól a helyzetet. Az illegális csempészet többe került mint az nála megengedett és egy-két kiadós verés után megértette, ha élni akar perkálnia kell. Nem maradt más lehetőség csak az egyetlen, a legkönnyebb út.. a lány fog megdolgozni érte.
~ Jól hozott a konyhára és kapós volt az üzlet. A lány ügyes volt.. és ezt ő is nagyon jól tudta. De egy idő után ellenkezett, ami neki egyre kevésbé tetszett. Először jöttek az ígéretek.. majd jobb lesz.. aztán az emelt adagok a fecskendőben.. majd az ütés, a fenyítés, a kulcsra zárt szobák... kenyér.. víz.. éheztetések... Megvonás.. jutalmazás.. mire a lány szellemben teljesen elveszett. Egy bábuvá vált. Egy tökéletesen irányítható, kincset hozó marionett..
~ Útközben beindult a heroinüzlet. Csak kicsiben, hogy a nagy halak ne lássanak veszélyt a kis féregben, csak vesz és elad. Akik vásárolnak tőle csakis a koszos férgek. Sikátorok legmélye.. Vegas legmocskosabb negyede, de a szex és a drog együttesen a lehető legjobb üzlet. Babérokra vágyik. Mindig csak többre! Ezért is terjed mindenfelé a beceneve. "A hős.." Pedig még sose tört felszínre a hősiessége. Egyre csak lavirozik a ködben.. a nagyok uralta Vegas-i sötétben hogy még véletlenül se, senkinek ne szúrjon szemet. De mind tudjuk ez a dolog előbb-utóbb elkerülhetetlen..
Ha van még mit mondanod...
Halkan csukódva csapom be az ajtót a hátam mögött. Egyenesen a konyhába megyek. Csönd van. Néma csönd, de nem is igazán érdekel. Csak kidobom a cuccot az asztalra és azonnal felvágva a csomag oldalát belenyalok. Tiszta. Nem tökéletes, de jó anyag. Elvigyorodom a hírre és ledobva mellé a késemet, most egész másféle éhség az ami hajt. Fél szemem a koszos szekrényen, de kenyér nincs. A hűtőben egy doboz tojás, alig két hetes, de jó lesz az. Serpenyő elő, bele némi olaj, fél kézzel bontok kettőt bele és az ablakhoz lépek. Kicsi és koszos. Pincelakás, de amire nekem kell arra tökéletes. Kihúzom a cigit a farzsebből és a számba tolva alágyújtok. Megérte az a retkes kis kurva.. Nagyon meg! – bámulok ki az ablakon, ki az alig pislákoló fénybe és visszajátszok pár nem is annyira távoli emléket. Drága az anyag, de ha mutatós a bige, van hogy megéri egy kiadós menet. – rántom a szálat ki a fogaim közül és küldöm a füstöt a retkes ablaküvegnek. A tojás közben sercegni kezd. Odalépek és megpiszkálom. Nem telik csak alig pár percbe, mikor már borítom is a tányérra, és magam alá húzom az egyik széket.
Hamar betermelem. Éhes vagyok. Lemerített az a drogos cafka.
A tányér a szennyesbe, a többi ott rohad már vagy egy hete, de nem vagyok házvezetőnő hogy nekikezdjek. Majd a kis tündérke... – pillantok az ajtóra a bejárat mellett, és ahogy a lakás kinéz tényleg nem ártana hogy egy kicsit rendbetegye.
A port hamar csomagolom össze, négy pittyenés, nyílik a széf, és amikor biztonságban az anyag, csak akkor lépek vissza és állok meg közvetlenül az ajtó mellett.
Csönd van. Síri csönd, és csak ekkor húzom elő a nyakamban fityegő kulcsot.
Kattan a zár, és bár rendesen feltankoltam reggel, azért nem árt óvatosnak lenni. Az ajtót csak lassan tolom be, csak nyikkan a hangja a sötétben, az én szépségem viszont még mindig ott fekszik az ágyon elterülve. Ott ahol reggel hagytam.
Tökély.. – lépek be már valamivel engedelmesebben és közelítem meg az ágyat közvetlenül mellette állva meg.
- Ne tettesd hogy alszol, tudom hogy már ébren vagy. – monoton a hangom, most nincs kedvem játszani. De néma a csönd, semmi válasz.
– Lola, itt az idő! Kelj már fel.- újra szólok, de még mindig nem mozdul meg. Lehajolok, csak hogy ellenőrizzem lélegzik e. De nincs vész. Még él.
- Cicuskám… Gyere, kelj fel.. dolgod van.. – a hangnem változik, és a hozzá közelebb eső kezem végighúz az arca jobb oldalán. – Tudod jól hogy ma szabadnapod van, de a takarítást még meg kell csinálnod. – veszem fel a legnyúlánkabb mosolyomat, és megvárom amíg észre tér. – És azt is tudod hogy szeretlek.. – hajolok lassan fölé - de csak akkor, ha jókislány vagy.. – folytatom tovább kedveskedve – És te szeretsz jókislány lenni, igazam van!?? – bólogatok helyette, hogy jól tudja mit is szeretek válaszként kapni. – Mert a rosszkislányok pórul járnak... Azoknak mindig valami fááj.. – csúszik el a kezem az álla vonalán ahogy rászorítok keményen. – És te nem akarod hogy bosszús legyek... Igaz!?? – húz vékony csíkká a szemem, az előbbi jómodornak vége, az arcomon feszülő izmok torzítják élesre és tisztában van vele mennyire is komolyan gondolom.
- Na akkor csak igyekezz... – engedem el miután látom a megadást a szemeiben –És ha ügyes leszel.. – fordulok már az ajtóból vissza – Ígérem ma este egy kicsit többet kapsz! – aztán lassan fordulva visszamegyek a konyha fele.