Mozgalmas napok állnak mögötte, emiatt Helmut alig bírta lehunyni a szemét az első próba előtti éjszakán. Tisztába van azzal, hogy nem lesz egyöntetűen népszerű a kollégái között, de nem emiatt ideges; egyfajta általános levertség van rajta, amit napok óta képtelen hova tenni. A profizmusának hála, a rögtönzött meghallgatást a tőle telhető legnagyobb alázattal végig csinálta – még Janet nevét sem tévesztette Jane-ra, vagy Joan-re, ami enyhe migrénes fejfájás mellett igazán nagy eredmény. Ráadásul legalább a producernő lelkes volt, még ha Christine kezdetben annyira nem is. Persze Gresham-é az érdem, aki kitett magáért, hogy a melót megszerezze, még akkor is, ha egy ilyen projektet Helmut New Yorkban kapásból visszautasított volna. Utoljára öt éve szerepelt zenés-táncos darabban. Mivel cirka tíz éve énekelt már Raoul-t (no meg a főiskolán), a darabot is ismeri. A szöveget is megkapta a kottákkal, valamint a leírást a hagyományostól eltérő tervektől. Gresham kifejtette Janet-nek, hogy Helmut van olyan profi, hogy megoldja az utolsó pillanatban is a rá bízott feladatot, majd maguk között ráripakodott a színészre, hogy meg kell oldania, nem érdekli hogyan csinálja. Mintha az ő bőrét vinnék a vásárra. Persze érthető, hogy ideges, nagy pénzt várt az LA-i munkától, amit Helmut még az utolsó pillanatban utasított el… lényegében minden magyarázat nélkül.

Trudie a bérelt kocsival pont tízkor érkezett meg a Bellagio elé, s felszólt Helmutnak, hogy várja, de a recepciónál túl ezúttal nem ment. Gresh meghagyta neki, hogy nehogy el merjenek késni a próbáról, különben tömegmészárlást rendez, s ennek hogyanját és mikéntjét negyed óráig élvezettel ecsetelte a szokásos rideg-hideg-szenvtelen-éles hangján a telefonban.
Helmutra nagyjából öt percet kellett várni, míg leért a földszintre, s biccentve Trudie-nak elindulnak a főbejárat felé. Elegáns, erre nem lehet panasz, s még csak nem is tántorog, így Trudie is örülhet, bár az arcán látszik, hogy nem volt túl nyugodalmas éjszakája.
– Szarul nézel ki – szólal meg homlokát ráncolva a lány, miközben a férfi arcélét vizslatja.
– Én is szeretlek.
A vörösön látszik, hogy mondana valamit, de végül csak nyüsszen egy rövidet a témát elengedve, s abba az irányba mutat, amerre a kocsi parkol. A nap vakítóan süt, bár a reggeli időjárás-előrejelzés jó időt mondott délelőttre, a hőérzete a férfinak mégsem tud igazat adni neki.
– Egekre, Trudie, mi ez a batár? Nem volt egy kisebb és áramvonalasabb jószág? A sivatagba készülünk…?
– Ez volt olcsó, Gresh azt mondta, ne költekezzünk, ő választotta. Csak negyed órát kell kihúznod benne. Hátra ülj be, van ott neked valami. Ha itt maradsz bérelnünk kell egy lakást, pár ígéreteset kinéztem, válassz.
Azzal nyitja a verda ajtaját, Helmut beül hátra, s nekilát belelapozni a Trude által összekapcsolt mappára rendezett „katalógusba”, míg a lány beszáll a volán mellé.
– Kocsit kapok? Vagy vennem kell egyet? Esetleg lehozod a Lincolnt valamelyik hétvégén…?
– Óh, az a Lincoln. Óh! Nem, ne hülyéskedj!
Azzal kigurulnak a hotel parkolójából, a besorolnak a városi forgalomba. Helmut egész úton a házakat nézegeti, valamint néha kipillant oldalra. Érzi ő, hogy túldramatizálja, de mintha a vesztőhelyére menne, s nagyjából ugyanennyi kedve van Vegashoz, mint Kaliforniához.
– Állj! – adja ki az utasítást három tömbnyire a célállomástól, mire Trudie idegesen kapja oldalra a fejét, hogy a visszapillantótükörből rálásson a férfi arcára.
– Innen sétálok. Állj meg.
– Hel, ne tedd ezt velem. Gresham azt mondta, a színházig vigyelek. Engem nyír ki, ha faszságot csinálsz – a lány hangja jól hallhatóan ideges, de Helmut már szedi is össze a holmikat.
– Nem csinálok faszságot, a színházhoz megyek, de sétálni akarok. Állj meg, most. Használhatod a Lincolnt, amíg itt vagyok.
– Ne tedd ezt velem, az aljasság…
– Csak állítsd meg ezt a szart!

…és a szar nagyjából Miss Zoe első cigarettája elszívásának a végénél áll meg egészen hangtalanul a két táncosnőtől mintegy harminc méterre…

Helmut kiszáll és a járdán határozott léptekkel indul el a színház felé, miközben felteszi a napszemüvegét. A két balerina ezúttal nem kötné le a figyelmét, ha nem hallaná meg az egyiktől a nevét a kelleténél sűrűbben elhangzani. Csodálatos munkakapcsolat lesz ez, már most érzi. Éppen elhagyná a lányokat mikor séta közben megfordul, s két lépést hátrálva a következőket mondja:
– Anyám nem játszana Chirstine-t, nyolc éve csúnyán összekaptak Andrew-val, apám pedig túl gonosz Palpatinnak. De a család köszöni a méltatást, hölgyeim. A rajongóinkért élünk és alkotunk – határozottan önelégült mosoly ül ki a képre, ahogy leveszi a napszemüvegét. Igyekszik memorizálni a két lány arcát, de rendesen csak az élesnyelvű szőkét látja. A tekintete pedig határozottan valami ilyesmit sugall… valaki ma új munka után nézhet…

- Az lenne csak szép remake! - nevet fel Zoe ahogy mindketten magunk elé képzeljük a két mű összeolvadását. A mosoly viszont hamar lefagy a lány arcáról ahogy meghallja a mellettünk elhaladó férfit. Hirtelen fordulok én is a pasi felé, bár Zoe halálra vált arcából sajnos nagyon is sejtem ki lehet a hang forrása. Ilyen egyszerűen csak nincs…
Az Andrew név hallatán kicsit megráncolom a szemöldököm. Hirtelen nem tudom kontextusba helyezni a nevet. Valahogy nem rémlik, hogy lenne Andrew a családban… Rövid agytorna kell, hogy helyére ugorjon a kirakós minden darabja, ha viszont sikerült megugrani…. Hát persze!  Andrew….. Ezt a burzsuj faszfejet…!
Rövid sikkantás érkezik a hátam mögül ahogy lekerül az az átkozott napszemcsi és a maga megátalkodott, önelégült mosolyával ott áll előttünk Helmut kicseszett Nardini teljes életnagyságban… A büdös pistába!
Én pedig csak állok és nézek rá ökölbe szorult kezekkel és minden bizonnyal egyre vörösebb ábrázattal. De hogy a szégyen vagy az ideg színezi-e a fejem.. Leginkább mindkettő. Kényszerítem magam, hogy ne süssem le a tekintetem, pedig bárhová szívesebben néznék most mint a férfi szemeibe, de ezt az elégtételt nem kaphatja meg...
-Csessze meg. - szökik ki csak úgy érzéssel, ahogy Helmut távolodik, miközben Zoe egy komplett pánikrohamot kap.
-A francba is! Lily! Ne haragudj, én nem láttam, hogy jön… A fene se gondolta volna, hogy…. De most mi lesz? Szerinted kirúgat minket a műsorból? Megteheti? - záporoznak a szavak a lánytól, de válaszolni sajnos nem tudok egyikre sem. Fogalmam sincs mekkora hatásköre lehet Helmutnak, de… őszintén nem is akarom tovább feszegetni a határokat…. Most nem.
-Ugyan.. Nem te hordtad le az egész családját…. Ha repülni fog valaki az max én lehetek.. De inkább ne adjun Janetnek még egy löketet ehhez.. Nyomd el azt a vackot és húzzunk vissza mielőtt lejárna a szünet. - mosolygok rá idegesen és baromira igyekszem megőrizni a hidegvérem.. Több kevesebb sikerrel.


-Rendben gyerekek. Remélem sikerült mindenkinek szusszannia egyet és senki sem hagyta el a kezdésnél kapott számait. - kezdi Janet cirka fél perccel azután, hogy visszaérünk Zoeval a színpadra. Szinte egyszerre pillant le mindenki az érkezéskor kapott matricára, amit az instrukciók szerint még a próba legelején felragasztottuk.. bárhová ahol jól látható. - Elnézést a számok miatt, de sajnos még mi sem tudunk egyszerre 140 nevet memorizálni. - kacsint a nő mosolyogva. Igazából.. Elég jófejnek tűnik.
- Remélem mindenki emlékszik még a korábban tanultakra, ugyanis a következő fél órában ezt fogjátok ismételgetni. Direkt úgy alakítottuk ki ezt a részt, hogy lépéssor végénél probléma nélkül újra tudjátok kezdeni az egészet. - kapcsolódik be Andrei is, a mosolya pedig valahogy nem sok jóval kecsegtet. - Lássuk mennyit sikerült memorizálnotok a programból! A fél óra leteltével ismét kaptok egy kis szünetet amíg kiválasztjuk a nyitány fő táncosait. Figyelem! Mindenki helyezkedjen el kényelmesen! A kollégákkal a soraitok között fogunk sétálni és értékelni a mozdulatok pontosságát. Mondanom sem kell, hogy aki bármelyikünket is kigáncsolja negatív pontot kap. - teszi még hozzá a miheztartás végett és alig hagy időt, hogy elhelyezkedjünk már csendül is fel újra az ismerős dallam.

A következő fél óra érzésre lazán felér a korábbi hárommal. A koreográfia nem bonyolult, bár első nekifutásra nem sikerül eltalálni minden lépést és veszettül szurkolok, hogy ne akkor járjanak felém mikor épp botladozom. Egy alkalommal pedig sikerül szinte képen törölnöm a semmiből előbukkanó Patricia-t. Centiken múlott csak, hogy az ujjaim elhaladtak az arca mellett. Mindenesetre a mozdulatok ismétlődése miatt egyre könnyebben jöttek a váltások és egyre több időm maradt a bírákra figyelni, de hogy más hogy teljesített… ötletem nincs.


Az ezt követő belőre beígért szünetben sikerül megejteni azt az igencsak esedékes pisiszünetet is, illetve miután Andrei instrukciói alapján már csak az ‘eredményhirdetés’ maradt hátra így a legtöbben át is öltözünk. A szünet elteltével ismét a színpadon csoportosul mindenki, de mostmár a színészek is felsorakoznak. Lopva pillantok csak Nardini felé, bár kétlem, hogy a tömegben kiszúrna. Zoe bátorítóan szorítja meg a kezem, bár fogalmam sincs, hogy engem, vagy saját magát próbálja bátorítani inkább.
-Örömmel jelenthetem, ismét sikerült meggyőznötök minket arról, hogy remek táncosokkal és persze színészekkel tudunk együtt dolgozni a következő jópár hónapban.. Remélhetőleg évben! - indítja Andrei a szónoklatát. - Az igazság az, hogy már a jelentkezésetek elbírálása során összeállítottunk egy listát, hogy kiket tartunk a leginkább megfelelőnek a színészeink mellé. Az elmúlt 4 óra… természetesen nem volt hiábavaló, de megerősített minket a döntésünkben. - vigyorodik el a férfi.
-A beosztásokat emailben is elküldjük majd a próbák időpontjával együtt. Azonos szerepre minden szereposztásnak egyszerre lesz próbája. - jegyzi meg Georgia, majd a szót visszaadja a férfinak.
-Ugyan bőven lesz még időtök és lehetőségetek ismerkedni, de engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a színészeinket. Christine szerepében Bridget Costello. - göndör hajú hölgy lép előre a színészek sorából és röviden fejet hajt felénk. - Az ő párja pedig… noss, elnézést a hölgyektől, de jelenleg fiú-lány felállások fognak következni…. szóval a  42es számú úriember. Kérlek fáradj ide előre. - engedelmesen húzódunk szét a - mit ad isten- szintén göndör fiú előtt. Rövid taps a párosnak, majd várjuk tovább a tombolát.
- Kelly Dawes párja a 13as versenyző, Manon Taris pedig a 27es rajtszámú úriemberrel táncolhat együtt.
Érzem ahogy Zoe jobban rászorít a kezemre. Most jönnek a férfi színészek és a női táncosok.
-A fantomaink Josh Piterman, párja a 119es hölgy, David Caddick az 5ös számú táncossal, illetve David Cullen, aki a 87es hölggyel léphet színpadra.
- Raoul szerepében Helmut Nardini, partnere a 128as hölgy. - csalódottan mégis kis megnyugvással nézem a nálam cirka fél fejjel alacsonyabb ázsiai beütésű kislányt aki utat tör magának előre Nardini felé, hogy egy rövid meghajlással köszönthesse. Halk tapsot kap ő is mint mindenki előtte. Tekintetem újra a férfin és… igen, állatira kell az a kiemelt szerep, de megnyugtat, hogy nem osztottak be mellé. - Alistair Delacey párja a 73as, Ben Cowling párja pedig a 101es hölgy.
Zoe szorítja a kezem majd enged és hirtelen le sem esik…. 73…Az az én számom volt! Automatikusan indulok meg előre, probléma nélkül engednek és…. Egy pillantás Nardini felé ahogy  kiérek a tömegből majd magabiztosan indulok meg és állok be Alistair mellé.

A mosolya továbbra is az arcán trónol, s valahol elégedettségére is válik, hogy a szőke nem kapja el a tekintetét. Ennek ellenére nem vár választ, így újabb két lépés hátrálás után megfordul és a szemüveget is visszateszi az orrára. Az apró sikkanásból feltételezi, hogy a hölgyeknek sikerült kellemetlen meglepetést okozni, de pontosan ez volt a célja.
A színházhoz érve azonban már nem bosszankodik a hallottakon; túl sokszor volt fültanúja az ilyen és ehhez hasonló beszédnek néha akaratlanul, néha direkt bele az arcába mondva, néha szándékosan úgy időzítve, hogy véletlenül pont meghallja. A hírnév átka – ha szabad ezt mondani.
Az épületben már Trudie fogadja, s Helmut először késztetést érez, hogy szóvá tegye a két táncosnőt, de végül hagyja a témát, hiszen az asszisztens már darálja is a napi menetrendet, melynek egyik sarkalatos pontja a Ms. Janettel való beszélgetés…megbeszélés. Ami végeredményében egész jól sikerült, bár a végére átcsúszott sztorizgatásba. A színészkollégák egészen vegyes reakciókkal fogadták, volt aki távolságtartó volt, de néhányan határozottan örültek a vele való találkozásnak. Mikor a színpadra szólították őket, egykedvűen ballagott a saját Christine-je mellett egy ideig, s ahogy a színpadra fellépett, a neki kijelölt hely felé vette az irányt. Csak miután megállt hordozta végig a tekintetét a táncosokon, de a szőkét nem szúrta ki. Pár színész ideúton pusmogott, hogy kit volna jó párnak megkapnia, de ezek a nevek egyelőre semmit sem mondanak Helmutnak. Mindenesetre érdeklődéssel figyeli a táncosnőket, a nevét hallva előre lép, katonásan biccent, végül főhajtással fogadja a mellé kiosztott már első látásra is túl alacsonynak tűnő kishölgy kecses meghajlását. Ezek szerint a szőkéről lemondhat, de a következő pillanatban a 73-as számú lányon megakad a tekintete, s enyhén megemeli az állát, ahogy látja, hogy a szöszke a szemeibe/felé néz(?).
Megvagy. – magában elmosolyodik, bár a mimikát nem engedi kiülni az arcára.
Az utolsó táncos színpadra érkezése után Andrei felé pillant, majd újra a szőkére… akinek mérhetetlen szerencséje, vagy szerencsétlensége, hogy Helmut nagyon higgadtan képes kezelni a kis bosszúterveit, eztán az ázsiaiforma balerinára néz, akit kicsit megsajnál, de a showbiznisz már csak ilyen kegyetlen világ.

Andrei hosszasan sorolja még a neveket, hiszen hátra van még Carlotta, Piangi és a partnereik. Monsieur André és Monsieur Firmin úgy tűnik osztozkodni fog, így ők hármasban táncolnak majd. És mint kiderül nem is olyan meglepő ez, hisz utána Madame Giry és Meg Giry is egy férfi táncoson osztozik. A többi színész egy egyszerűbb, de egyéni táncot tanul majd be és az egész tánckar kíséri őket.

Tekintetem időről időre lopva Nardinira siklik. Nem tagadom, némi ideg kavarog bennem, hogy vajon mikor áll elő valami olyan geciséggel, amit a tekintete is sugallt… pláne így, hogy egy lazább karnyújtásra állunk egymástól, de mindennemű felszólalás úgy tűnik, hogy elmarad. Vagy lesz olyan nagyvonalú, hogy csak diszkréten készül megejteni... Végülis már valami konkrétumot is tud felhozni a személyemet illetően és nem azzal kell Janet elé állnia, hogy kéri az összes szőke táncos képét, mert az egyik, az nagyon geci volt vele…..
Jobban belegondolva viszont ez az ujjal mutogatás egészen szakmaiatlannak tűnik, de mégsincs olyan érzésem, hogy azzal az ominózus megjegyzéssel megúszhatnám ezt a menetet.

Közben persze figyelem a beosztást és ezerrel szurkolok Zoenak, de az ő szerencseszáma csak nem kerül sorra. Francba.
- Rendben emberek. Gratulálok a szólóknak! A többiek se csüggedjenek viszont, mert ahogy már említettük bőven lesz még lehetőségetek csillogtatni a tudásotokat! - kacsint egyet Andrei, én meg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy itt mindenki selyempapírba csomagolt szaloncukornak néz minket. De frankón…
- A táncosoknak ennyi volt a mai próba. Köszönjük a részvételt. A szólókkal szeretném még elérhetőségeket egyeztetni mielőtt lelépnének. - csendül most Heather hangja, s csak a miheztartás végett a magasba emeli a jegyzeteit. Zoenak intek, hogy kint találkozunk amint szabadulok. Erre a napra muszály lesz letolnunk egy kiadós jegeskávét. Kezdésnek.


A szóló próbák beosztása még aznap megérkezett, mikor azt kihirdették, a Raoul-ok első próbája pedig az ezt követő harmadik napon kezdődik csak. Addig bőven van időm kicsit jobban utánanézni Helmutnak a közösségi médiában és a youtube-on is. Persze a család alapsztorija megvan, mint kb mindenkinek aki kicsit is otthonosan mozog a színház világában, de a részletek….. Hajt a kíváncsiság, nohh…

A próbaterembe már átöltözve lépek be 13:45 magasságában. Lágy zene szól, tehát Georgia gyanúsan már megérkezett, csak épp valahol máshol akadt dolga…. Erica alias egyeske már nagyban melegít és ahogy nézem hozzá képest masszívan sikerült alulöltöznöm…. Mondjuk nem kaptunk hivatalos dress code-ot a próbákra, de ha egy mód van rá jobban szeretem mellőzni a ‘standard’ balett rucikat. Röviden köszönök a lány felé.. ismét… a reggeli próbán ugyanis sikerült már összefutnunk egyszer. Alig kezdek csak neki, mire Kelly is megérkezik. Persze….valószínűleg lesz egy közös kezdő bemelegítés majd a színészekkel is, de nahh. A munka nagy részét nem ők fogják végezni. Ami pedig nekik megfelelő bemelegítést jelent, az minket alig mozgat át sajnos. Valószínűleg akkor is itt lettünk volna korábban, ha Andrei nem hívja fel erre külön a figyelmünket emailben…
Kelly is köszön, elhelyezkedik, majd a saját tempónkban és menetrendünk szerint mindhárman igyekszünk végezni a bemelegítéssel, mire a fiúk is megérkeznek.

Helmut elmúlt két napja nem telt eseménytelenül – énekpróbák, próbák, szövegfelelevenítés, lakásnézés, telefonbeszélgetés New Yorkkal, telefonbeszélgetés Milánóval, s néhány óra alvás is belefért éjszakánként.
A táncpróba napjáig a kocsiját is hellyel-közzel megkedvelte, s immár ő parkolt le a neki kijelölt helyre, hogy sporttáskáját a vállára csapva siessen be az épületbe, hogy még a kezdés, és az edzőruhájába való átöltözés előtt elcsípje Andrei-t. Nem szívességet kért, sokkal inkább abbéli aggályát fejezte ki Mr. Erbsnek, hogy az ázsiai kishölgy túl alacsonynak hat mellette, s szívesebben tenne egy próbát például Ms. Demian-nel (mert neki megfelel a kiválasztott trióból egy másik lány, nincsenek olyan igényei, hogy miatta bármin is alapjaiban változtassanak). A házi feladatát ő is elvégezte, nem csak Lily^*. Éppen csak ő nem a szöszi munkásságának, sokkal inkább Erbs munkásságának nézett utána, hogy kellően be tudja hízelegni magát a koreográfus jóindulatába, méltatva a legismertebb, de – ha kell – még a kevésbé ismert munkáit is. Általában ez efféle beszélgetés elegendő szokott lenni, hogy az ehhez hasonló apró kérést teljesítsék neki. Amit taktikusan a beszélgetés legvégén, mintegy mellékesen ejtett el, meg sem várva a választ, mintha teljesen a koreográfusra bízná magát.
Mikor hátra hagyta a vezető táncművészeket, elindult az öltöző felé, s átvedlett sötétkék pólóba, fekete sportnadrágba és egy kényelmes, táncra is alkalmas, a bokáját tartó sportcipőt húzott. A zongora hangját már a folyosóról meghallja, s ezt követve végül megtalálja a gyakorlótermet is, ahol már bemelegít a három táncosnő, de a többi Raoult még nem látja.
– Üdv, hölgyek – köszön és a terem egyik fala melletti székre leteszi magát. Tekintete csak futva siklik át a szöszin s állapodik meg az ablakokon egy rövid időre.


^*A kisasszony a youtube-on láthatott részleteket színházi előadásokból, beszélgetéseket menő New Yorki-i late night showkból. Helmut főleg prózai darabokban játszott az elmúlt 10 évben, de pár musical betétdalt is találhatott tőle a szöszi 10-12 évvel ezelőttről. Rengeteg videót Ursula bortányáról, jó néhány konteós tartalmat Cesare feltételezhető szabadkőműves-, valamint maffiakapcsolatairól.

Andrei épp a telefonon lóg, egyeztet, mikor Naredini elkapja a folyosón. Feltartott ujjal jelez a férfinak, hogy egy pillanat türelmét kéri, majd cirka két mondat után bontja is a vonalat.
Kellemesen elcseveg az új színésszel. Nem volt még alkalma együtt dolgozni vele, de ismeri a munkásságát. Ugyan kezdetben leírta az “apuci pici fia” kategória jobb sorsra érdemes táborának tagjaként, de ahogy legutóbb látta egyáltalán nem tehetségtelen a fickó. A hátszél persze sosem árt ha van, de mégsem a popszakmáról beszélünk… ha valaki a színház világában tehetségtelen az hamar kiderül, s rövidtávon kerül is a süllyesztőbe - befolyásos család ide vagy oda.

Röviden köszöni meg a dicséretet, de esze ágában sincs ajnároznia magát. A jelentkezésekor már megérdeklődték Helmuttól mi vonzotta vissza a musicalek világba, hisz jó ideje nem vállat énekes szerepeket, így erre most nem óhajtja elkanyarintani a témát. Vagy valóban a változatosság és a régi-új kihívás az ami motiválta a színészt ahogy azt anno is állította, vagy valami más, de neki is el kellett ismernie, hogy a hangja bőven megfelel a szerepre, a neve pedig plusz vonzóerő lesz majd a lehetőleg minél több teltházas előadáshoz.

Helmut javaslatára egy pillanatra a férfi szemeibe néz, majd lassan elmosolyodik.
- Vicces, hogy ezt mondja… Az imént beszéltem telefonon Janettel. Ő és Georgia is egyetértett abban, hogy az Ön beosztásánál kissé figyelmetlenek voltunk. Tudja… a táncos partnerét még az eredeti szereposztás szerint álmodtuk meg. Bradley Crawford jó egy fejjel alacsonyabb Önnél, ezért ide egy kifejezetten alacsony hölgyet kerestünk. No nem mintha a lányok többsége olyan égimeszelő volna. De mázlijára a kollégák is mind alacsonyabbak Önnél így mi is egy párcserére gondoltunk. A végső döntés Georgia kezében van, de megemlítem neki a preferenciáját… - kacsint Nardini felé, majd ha a férfinek sincs több mondanivalója eszkuzálja magát és elindul az iroda felé. Pár dolgot el kell intéznie még kezdés előtt.


Noss végezni ugyan nem sikerült, de részemről már a bemelegítés vége felé járok, mire Helmut megérkezik. Röviden visszaköszönünk, ahogy az utána nem sokkal megérkező Alistairnek és Bennek is. Helmuthoz hasonlóan a két másik fiú is pólóban és edzőnaciban feszít, de a tényleges kezdésig inkább odacsapódnak Helmut mellé, s arról megy az eszmecsere ki mennyire mozog otthonosan a tánc világában.

Andrei és Georgia a falióra szerint 13:58kor érkezik a terembe. Pár percet még eldiskurálnak egymás között, majd halkul a zene, s Georgia kedves mosollyal fordul felénk.
- Nohh, örülök, hogy veletek is találkozhatok így zártabb körben is. Először is szeretném megnyugtatni az urakat. Tisztában vagyunk vele, hogy színészek vagytok és nem táncosok, így mindenképp olyan koreográfiát alakítunk ki ami a számotokra leginkább megfelelő. - mosolyog biztatóan. - Megjegyezném, szerintem ti vagytok a könnyebb helyzetben, figyelembevéve, hogy a látványos és nagyobb hajlékonyságot igénylő mozdulatok a hölgyek szaktudására hárul majd. - kacsint ha eddig nem tettük volna kezével jelzi, hogy mostmár mindenki keljen fel és fáradjon elé.
- A próba első felében bemelegítünk, majd jön egy improvizációs rész, illetve egy könnyebb gyakorlatsor. - röviden pillant hátra Andrei felé, hátha szeretné még valamivel kiegészíteni a hallottakat a férfi, majd amikor az csak bólint Georgia folytatja.
- Nos akkor, helyezkedjetek el kényelmesen és kezdhetjük is a fejkörzést… Alsó ívben csak a vállakig… - kezdi, s a zenén kicsit hangosítva dolgozik velünk ő és Andrei is. Kényelmesen a fiúk számára is kivitelezhető feladatokkal dolgoztatjuk végig a nyak, kéz és törzsizmokat, majd a láb és boka melegítéssel zárul az első rész.

- Kiváló! - tapsol egyet a nő. - Ahogy említettem lenne most egy rövid improvizációs feladat. Én táncolok a ti feladatotok pedig, hogy a legjobb tudásotok szerint kövessétek a mozdulataimat. Ne aggódjatok, ez még nem a koreográfia része lesz. Tekintsétek ezt a napot inkább egy szintfelmérőnek, ahol is meglátjuk milyen stílusú mozdulatok és emelések passzolnak a leginkább hozzátok. Nem célom, hogy a próbák vézére mindenki lendületből tudjon lemenni angol spárgába, de ha kellőképpen ruganyosak vagytok hozzá még az sem kizárt, hogy belevesszük. - nevet fel röviden, majd jelez Andreinek, hogy indíthatja a zenét .

- Nektek háttal leszek, de a tükörből látni fogtok elölről is. - jegyzi még meg, majd ahogy felcsendül a dallam emeli a jobb, majd a bal karját elegánsan s lépés lépést követ. A dallam nagyon is ismerős, de persze most közel sem olyan bonyolult a mozdulatsor, mint az első tánckari próbán. Azért nem mondom, vannak benne forgások, lábemelés több szintben, egy esetben a fej fölé is - hát tényleg nem viccent Georgia azzal a spárgával! - pillantok a fiúk felé a tükörben, hogy vajon hogy veszik az akadályokat… Néhány kitartott póz páros lábon, féllábon és lábujjhegyen. Alap balett lépések és egy szintén alap és közepesen bonyolult ugrás. Test és kartartások váltakoznak, s a zene vége felé érezhetően kicsit bonyolít Georgia a fiúk helyzetén ahogy már egyszerre kell a kéztartásukra, lépéseikre és a komplett mozgásukra figyelniük. Tényleg szintfelmérés életérzése van az egésznek.

- Szuper! Nagyon jók voltatok. Nahh fiúk, érzésre mi volt az, ami a legnagyobb kihívást okozta így első körben? - fordul Helmut felé kérdőn, s mutat a férfi felé. Persze figyelte ő és Andrei is a mozdulataikat, pontosan tudja hol lesznek a határok jelen állás szerint, de kíváncsi rá mit gondolnak a srácai. Ha Helmut nyilatkozik meghallgatja Alistair és Ben véleményét is, pár gondolatban hozzászól ha szükséges, de túl bő lére nem ereszti gondolatait.

- Rendicsek. Akkor haladjunk is tovább. Még mindig egyéni feladatok lesznek, de szünet után ígérem, hogy párban is fogunk gyakorolni. Ha menet közben bármi kérdésetek van nyugodtan szóljatok. - jegyzi még meg, majd kezdjük az alapokkal - lépések, kéztartás, testtartás gyakorlása. Andrei újfent bekapcsolódva dolgozik velünk, bár jópárszor körbejárnak Georgiával egyetemben és javítanak főként a fiúk tartásán, ha szükséges. Jönnek az alap lépések és mozdulatok az ugrásokhoz és emelésekhez, de persze itt sem mulasztja el Georgia letesztelni a fiúk hajlékonyságát. Csak úgy biztos ami tuti jelleggel...

A felé tartott ujj láttán biccent és kivárja a sorát. Le kell vonnia a következtetést, hogy Erbs nem az az önmagának udvaroltató típus, ez éppenséggel kellemes meglepetés, Helmut nem ehhez szokott a sok extravagáns koreográfus között a Nagy Almában. Ugyanakkor a táncosnő témát csak nem engedi el, s igazán örömtelinek találja, hogy a táncosok vezetői észrevették a hibát.
– Nem szeretném Miss Wongot kigolyózni, ezért gondoltam, hogy egy cserével Miss Demian is megfelelő, de önökre bízom a döntést. Minden esetre köszönöm – toldja végül meg egy apró biccentéssel a mondandóját, majd elindul ő is az öltöző felé.


Az ablaktól hirtelen ereszti vissza a figyelmét a táncosnőre, majd a két – nem sokkal később betoppanó – kollégára, akiket szintén köszönt. A székről egyelőre nem áll fel, egy pillanatra Lily felé néz, majd bekapcsolódik a beszélgetésbe ő is.
Ő maga nem villanthat professzionális táncos múltat, ugyan a két féléves modern tánc kurzust a Juilliardról megemlíti, habár a tárgy pontos nevére már nem emlékszik. Végül lezárja annyival, hogy régen volt… elmúlt… Mrs. Lansdown-ról pedig magában megemlékezik nem túl kedves kontextusban, amiért életet adott Greshnek, bár Isten látja lelkét, egyéb tekintetben nincs baja a jó asszonnyal.
Feláll a székről, mikor Georgia és Andrei megérkeznek. Karba font kezekkel hallgatja végig míg a vezető táncosnő felvázolja a programot, majd a másik két Raoullal közelebb sétál a nőhöz.
Van egy enyhe lámpaláza, nem szeret profi táncosokkal próbálni, bár hajdani musical-szerepei révén van némi köze a tánchoz, de az mégsem balett, egyedül az vigasztalja, hogy a bemelegítésbe még nem fog belehalni, elvégre a tánc is csak egy sport…
…csak egy sport…

A bemelegítés első része lezártával megmasszírozza a tarkóját, se kérdése, se közbevetése nincs, egy-egy biccentéssel jelzi a további menetrendet ismertető Georgiának, hogy még mindig övé a figyelme, de az angol spárga említése hallatán önkéntelenül összeráncolja a szemöldökét. Nem, nem hiszi, hogy ettől pont neki kellene tartania, annyira hajlékony sosem volt, és esélyesen sosem lesz.
Az improvizációs feladat először nem tűnik nehéznek (egynémely gyakorlat határozottan rémlik az egyetemről), de ahogy egyre bonyolultabbra(?) veszi Georgia a figurát, úgy lesz szabálytalanabb a Helmut által elvégzett gyakorlat. A férfi a végére már nem is figyeli, hogy a sorstársai mennyire brillíroznak, esélyesebben nála jobban, ha több musical-szerep találta meg őket az elmúlt tíz évben. De a kurva életbe is, kit akar áltatni? Tud táncolni, de a balett nem az ő asztala. A lányokat ugyanezen okból nem mustrálja, mert azt el kell ismernie, hogy valóban ügyesek – az embernek kisebbségi komplexusa lesz mellettük, mai Helmut esetében nagy szó. A Nardiniknek nem igazán van ilyesmijük, a vérükben van a helyezkedés, és a képességeik helyes felmérése. (Jobban belegondolva jelen esetben ez inkább kínos.)
– Hogy elképzeljem magam, amint kivitelezek egy angol spárgát – feleli félmosollyal az arcán a neki szegezett kérdésre, ahogy kicsit kifújja magát, bár esélyes, hogy a nő nem pont ezt akarta hallani. Ő inkább maradna hagyományos Raoul, amilyennek a figurát a szerző megálmodta, ezt persze nem fogja kimondani; örülhet, hogy Gresh megcsípte ezt a szerepet, ha ehhez ugrabugrálni kell, hát megoldja, elvégre profi! Hogy tényleg jók lettek volna? A saját teljesítményére nem mondaná. Inkább átadja a szót Bennek és Alisternek, a maga részéről a belengetett szünetet várja, bár a párban történő gyakorlás elhangzása alatt Erica felé néz, majd lassan kúszik a tekintete a szőke balerina arcára, aztán vissza az újra megszólaló Georgia felé.
Újabb biccentés a kérdésfeltevésekre, bár egyelőre kérdése nincs, a szünetig teszi, amit mondanak/mutatnak neki.

Georgia sem ma kezdte a pályafutását. A tükörből tánc közben is tökéletesen szemmel tudja tartani a táncosokat, így van egy közel reális képe arról kitől mit várhat majd el.
Helmut válaszára finom mosoly szökik ajkai szegletébe, de nem hagyja, hogy a férfi ilyen könnyen megakassza.
-Ne aggódjon Mr. Nardini, nekem egyáltalán nem esik nehezemre elképzelni magát spárgázva. - tart csak egy egészen rövid hatásszünetet, ha eddig nem izzadt volna meg kellőképpen a színész. - De igaza van, ahhoz jóval több gyakorlás lenne szükséges. Ahogy látom fiúk mindannyian rendesen ellógták a nyújtás órákat. - jegyzi meg. No nem dorgálóan, hisz tisztában van vele, hogy a jelenlegi tanoncai inkább a hangszálaik nyújtásában jeleskednek….
Alistair szintén a nagyobb rugalmasságot igénylő feladatokat, illetve az impro végi bonyolultabb kombinációkat emeli ki nehézségként, Ben ugyan hármuk közül a leginkább hajlékony, azért a spárgát ő is megemlíti, illetve kicsit pironkodva teszi hozzá, hogy előző este kellemetlenül elaludta a nyakát, így most csak óvatosan tud forogni.

- Rendben uraim…. Ahogy azt a válogatón is mondtuk, nem várunk komoly tánctudást. Mindenképpen szükségesnek láttam viszont feszegetni kicsit a határaitokat, hogy kiderüljön mit tudunk vagy nem tudunk megcsinálni. A tényleges koreográfiát is a ti szintetekhez mérten állítjuk össze Andrei-el. - ismétli el önmagát, s a férfi is biccent egyet.
-Ami viszont a párokat illeti - kezdi, s érzem ahogy egy kisebb gombóc formálódik a torkomban. - Wong és Demian, sajnos muszáj megcserélnünk titeket. Ne vegyétek személyeskedésnek, mindketten… mindhármag remek táncosok vagytok, ezért is lehettek most itt. Sajnos mindannyian figyelmen kívül hagytuk, hogy Mr Crawford  jóval alcsonyabb, mint Mr Nardini. Így ez a módosítás sajnos elengedhetetlen. - fejezi be én pedig érzem ahogy csöndben lesápadok. Nem mondom, így is kellemetlen volt a közös próba, de most….. Erica csak bólint egyet, nem látszik rajta, hogy nagyon szíven ütné a dolog. Ez jó.. Legalább nem kell több ellenséges kollégával számolnom.
- Akkor ha nincs kérdés tartsunk egy negyed óra szünetet. - vezényli Georgia, majd Andrei felé lép, s halk diskurzusba fognak, ha senki nem lép melléjük és zavarja meg őket.

Lágyan sóhajtok, tekintetem pedig Nardinire siklik. Basszuskulcs! De persze csak magamban szitkozódom. Épp elég volt az a múltkori….. Baklövés. Amit pedig talán ideje kicsit kiköszörülni…. Mégsem mozdulok még egy pár pillanatig, de…… neeeeem. Ennyire nem lehetek pisis! Ha Helmut kiment volna a teremből akkor követem, ha nem hát itt lépek oda mellé.
-Üdv. - kezdem, de valahogy csak megakadok, s a mosoly sem áll olyan természetesen ahogy szokott. - Még nem volt alkalmam bemutatkozni Önnek. Lily Demian. - emelem a kezem teljesen a felesleges után, hisz a beosztásból már minden bizonnyal tudja a nevem is. - Nézze, nagyon sajnálom a múltkori ….megnyilvánulásomat. - fejezem be ilyen diszkréten, hisz szemernyi kétségem sincs, hogy pontosna emlékszik még az incidensre. De hogy ennyivel letudjuk, vagy komplett kanosszát kell járnom a következő fél évben.. Hát ez már csak rajta múlik.

Állja Georgia tekintetét, a szeme se rebben – blöfföl, a nő egészen biztosan blöfföl, ha mégsem, úgy Helmut valakinek ma még kitekeri a nyakát, leginkább az ügynökének. Majd Trudie segít eltüntetni a hullát… Egy kisebb Mount Everest hullik le a vállairól, ahogy hallja, hogy a spárga elmarad, bár hogy ellógta-e a bemelegítést…? Mindegy, legyen igaza Georgiának, ha már a sorsa, pontosabban a szőke kisasszony sorsa az ő kezében van. Ezen kívül, ha meg kellett volna tanulni spárgázni, színészként az sem lett volna újdonság neki. Húsz év a szakmában és az ember elhagyja a panaszkodást, s csinálja, amit a rendező, koreográfus, énektanár, az ilyen-olyan színházi asszisztensek, vagy éppen Gresham mondanak neki.
Pontosan ezért sem ismeretlen a nő összegzése, s a mondandója lényegében akkor válik izgalmassá, mikor a párokra sor kerül. Tekintetét Georgiáról, Ericára vezeti, bár szeme sarkából Lilyre néz. A lány hirtelen jött lesápadása egészen az örömére szolgál, s magában elégedetten nyugtázza, hogy végső soron az történt, amit szeretett volna, még akkor is, ha ez nem az ő kívánsága szerint esett így. A követelőzést, és a sztárallűröket egyébként sem engedheti most meg magának, bár utóbbi nem különösen sajátja, míg az előbbit rendszerint az ügynökén keresztül intézi.
A negyed órás szünetet hallva az jut eszébe, hogy kávét akar inni, így amint a vezető táncosok elfordulnak tőlük, Helmut másfél lépés hátrálás után elindul kifelé a teremből, hogy az öltözőt útba ejtve a legközelebbi kávéautomata felé vegye az irányt. Hallja, hogy valaki követi, de csak akkor pillant hátra, mikor a balerina megszólal, s akkor áll meg, mikor amaz kifejezi bemutatkozási szándékát. A férfi sóhajt, majd a nő felé fordul, röpke három szívdobbanásnyi ideig a felé nyújtott kézre pillant, majd a nő szemeibe.
– Helmut Nardini – mondja a formaság kedvéért, s szorít rá határozottan Lily kezére, ugyanakkor az örvendeket nem teszi hozzá a bemutatkozáshoz. Hagyja azt is, hogy a nő befejezze a mondandóját, csak az után szólal meg. – Dehogynem volt alkalma bemutatkozni, kislány. Elég hathatósan megtette – halovány mosoly jelenik meg az arcán a cinizmus jól látható jegyeit magán viselve. Persze tudná takargatni, de az az igazság, hogy nem akarja.

Noss…Helmut érezhetően nincs oda meg vissza a boldogságtól, hogy bárki is megállította, vagy ami talán sokkal valószínűbb, azért nem lelkesedik, hogy én állítottam meg. Fordított helyzetben..  gyanúsan valami nagyon hasonló volna a helyzet. Az a három szívdobbanásnyi idő most valahogy sokkal hosszabbnak érződik, s már épp megfordul a fejemben hogy ezt a barátkozósdit mégsem olyan fenenagy ötlet erőltetni, mikor csak felül kerekedik a jómodor, s lazán szorítom meg én is a kezét.
-Nos, igen. - jegyzem meg csak halkan a válaszra, s érzem ahogy enyhe pír kúszik az arcomra. No persze ha az kerülne terítékre mit is sajnálok - a beszólást vagy azt, hogy Nardini meghallotta… természetesen mindkettőt! De ezt már igazán nem szándékozom az orrára kötni.
-Hatalmas bunkó voltam és ezt nagyon sajnálom. Semmi jogom nem volt úgy lehordani a családját. - folytatom a férfi szemeibe, már ha hátat nem fordít és valahogy sikerül elérnem, hogy a hangom se remegjen. A bűnbánat kellő színt ad mégis a mondanivalónak és csak egy percre suhan át, hogy most hogyan tovább, hisz láthatóan nem én lettem az abszolút kedvence a társulatból….
-Ha ez után nem szívesen dolgozik velem megértem és beszélek Georgiával…. - mutatok vissza a terem felé, de nem fejezem be. Mégis baromira remélem, hogy van annyi profizmus a pasiban, hogy nem dobatna ki a szólóból, ha eddig nem tette meg. Mégis.. Ez most rajta (is) áll.

Karba fonja a kezeit, miután Lily jobbját elengedi. Érti ugyan, hogy a lányt mi vezérelte hozzá, de azt nem, hogy miért gondolja a kisasszony, hogy ennyivel elintézhetik – nem mintha Helmut ennél súlyosabb sértéseket ne kapott volna a pofájába az évek során. Lenyelni azonban nem mindig van kedve ezeket, s a szőke balerina lényegében szolgáltatja a helyzetet, hogy a férfi ne akarjon csak úgy megbocsájtani.
Hogy Lilynek volt-e joga, vagy éppen oka lehordani a Nardiniket, abba Helmut nem fog belemenni. Természetesen a saját véleményéhez mindenkinek joga van. Éppen ezért a férfi pusztán kérdőn felvonja a szemöldökét, de nem fűz semmit a hallottakhoz, nem úgy, mint a következő mondathoz.
– Nocsak, tán kiskegyed is ismeri a névjegykártya villantós módszert? – felszisszen, mintha Lilyt tényleg valami turpisságon kapta volna. – Magát, vagy engem tenne ki a nagyok csapatából?

Kezem lazán leengedve az oldalam mellett a nadrág szélével matat. Apró pótcselekvés, de kell valami ami lefoglal, bár fel sem tűnik igazán ahogy ujjaim az anyagot babrálják. Nardini…. Noss van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem ma leszünk a legjobb barátok, és talán a hajbefonós pizsipartit is el kell napolnunk…
A megjegyzés csak egy pillanatra zökkent ki, s a meglepettséget hagyom kiülni az arcomra is, hangom viszont különösebb él nélkül csendül.
-Azt a trükköt elég sokan ismerik, bár kevesen élnek vele. És még kevesebb akiknél valóban be is válik. - húzódik lágy mosoly a szám szegletébe. Nem gúnyos a megjegyzés, legalábbis nem szánom annak.
- Természetesen egyikünket sem. - felelem valamivel már magabiztosabban, de azt már inkább nem állok neki kifejteni, hogy még mindig van egy harmadik táncos a csapatban, aki alkalmas lehetne Helmut mellé. Ügyes nagyfiú ő, össze fogja tudni passzintani a képet. Ha viszont nincs egyéb szurkálódás inkább nem is tartóztatom tovább a művészurat. Muszáj megejtenem egy mosdót a szünet alatt és egy kávé is veszettül aktuálissá válik, a tárcám viszont a táskámban maradt.
-Akkor...Nem is rabolnám tovább az idejét. - pillantok még vissza a szemeibe, bár az ábrázatom már jóval természetesebb, mint mikor először megszólítottam. Egye bacca, elismerem ha hibázom, de nincs ihletésem és talán lehetőségem sem itt helyben kiköszörülni ezt a csorbát.

Helmut arckifejezése a nő mosolyát követően alig változik, csupán a kérdő tekintet enyhül. A szavakon elgondolkodik egy pillanatra; beszélgetőpartnere vagy nagyon jónak tartja őt, vagy méretes ostobának.
– És úgy gondolja, hogy én sikeresen alkalmazom – bár nagyobb esélyt ad a másik opciónak (nem mintha a kettő minden esetben kizárná egymást), a folytatást hallva neki is beugrik a harmadik táncosnő, de a maga részéről tökéletesen elégedett a fennálló helyzettel. Ugyanakkor a szöszi megleckéztetésének pontos terve még nem tisztázódott a fejében. Erre azonban a legcsekélyebb mértékben sem szeretne utalni. – Ebben az esetben nem értem a felvetést. Inkább örüljön, talán több esélye nem lesz velem dolgozni – na itt keveredik a hangjába némi gunyoros színezet, s még egy hozzá passzoló mosolyt is megejt, csak hogy a nő érezze micsoda megtiszteltetés is érte őt, s becsülje meg magát, de legyen minimum hálás.
A távozásra az engedélyt Helmut egy biccentéssel adja meg a lánynak, s folytatja tovább az útját – a mosdó meglátogatást beiktatva – az öltöző felé, ahol magához veszi a pénztárcáját és a telefonját. Eztán indul a kávéautomatához, s egy cukor nélküli espresso kézhez vétele után leül a közeli, kétszékes asztalkához és a telefonján kezd böngészni, s csak időnként pillant a közelben lévőkre/érkezőkre. Ha a szőke esetleg feltűnne, őt talán egy kicsit hosszabban megnézni.

A férfi kijelentésére inkább nem mondok semmit. Csak a szemöldököm emelkedik minimál éllel… Ha tagadom hát korábban hazudtam, vagy pont most teszem. A helyesléssel pedig csak újabb olajat öntenék a tűzre… Nem, erre nincs jó válasz.
-Ohh. Repesek. - dobok még felé egy kacsintást, mielőtt elszelelnék a másik irányba. Helmut nem hülye.. Gyaníthatóan legalábbis nem az, szóval vagy élete álma, hogy olyan valakivel dolgozzon, aki nem rajong érte különösképp, vagy…. Pitsába! Lehet, hogy az ő keze is benne van ebben a párcserében? Ennyire csak nem lehet farok…..
“Bazki, mégis Nardini lett a párom.. A pasi totál pöcs. “ megy gyorsban a chat Zoenak, majd én is a kávéautomata felé veszem az irányt. Presso cukorral és két tejszínt is elemelek mellé. A latte ugyan normál kávézóban jobb, automatából viszont… sosem tud elég gyorsan kihűlni…. Tekintetem a pöcs felé siklik, de eszem ágában sincs leülni mellé. Ha tekintetünk találkozik egy bűbájmosoly lehet a jutalma, de ha nem erőlteti én sem ragaszkodom most a társaságához.

A szünet leteltével újra mindenki a teremben gyülekezik. Georgia és Andrei még egyeztetnek valamiről, de lassan ők is befejezik, s felénk fordulnak.
-Ha készen vagytok akkor folytathatjuk is. - szólal meg Georgia mosolyogva. - Úgy látom mindegyik úrnak van már legalább egy minimális táncos múltja, mégis úgy döntöttünk Andrei-el, hogy gyorsan átvennénk az alapokat is veletek. Álljatok párokba, a hölgyek nagyobb kartávolságra egymástól. Urak a párjaitok mögött, kezek a lányok vállain. - irányozza, majd diagonál áll be elénk, s int Andreinek, aki lazán mögé sétál, s kezeit a nő vállaira helyezi.

Minimális lelkesedéssel tekintek Helmutra, s a kérésnek megfelelően állok be elé. A kartávot nem szükséges ellenőrizni. Kellően nagy a terem ahhoz, hogy távolabb tudjunk helyezkedni egymástól, s a lányokkal automatikusan állunk be kissé eltolva 3 sorba. Kezem az oldalam mellett leeresztve, Georgia alaptartásásból ítélve ebben a gyakorlatban nem sokat fogunk hadonászni.

-Egyszerű testsújáthelyezéseket fogunk végezni. Jobb-bal, kényelmes tempóban. A kezeik feszesen tartva. Ezzel a mozdulattal fogják megadni a hölgyeknek a ritmust illetve biztosítják be, hogy ugyanazzal a lábbal, egyszerre fognak elkezdeni lépni. - vezényli, s Andrei irányírásást követve lazán kezd “ringani” ahogy a testsúlyuk előbb az egyik, majd a másik lábra kerül és újra vissza. - Amikor úgy érzik, hogy megvan a ritmus tehetnek előre egy vagy két lépést. Majd megállnak és kezdik elölről. Ha nincs kérdés mehet is.

Jelenleg nincs több mondanivalója Lily számára, bár elismerhetné győztes csatának, hogy sikerült a lányba fojtania a szót, nem teszi. Még a jelzőt is megköszönné, elvégre tudni kell maradandó nyomot hagyni. A kávéautomata közelében kapott mosolyra sem reagál érdemben – lesz még idejük elmélyíteni a barátságukat.
A szünet vége előtt 2-3 perccel veszi az irányt az öltöző felé, teszi el a telefont és a pénztárcáját, majd visszaballag a táncterembe, ahol a korábban egyszer már birtokba vett székre leül, s várja amíg Georgiáék figyelme újra az övéké. Jobb, ha nem teszi próbára késéssel a vezető táncosok türelmét, ugyanakkor a kollégákkal sem akar egyelőre együtt lógni; hiszen ahogy a kis szőke boszorkának, úgy nyilván a többieknek is meglehet róla a véleménye és amíg ennek minőségét nem puhatolja ki, vagy amíg az általános belenyugvást nem tapasztalja a részükről, addig kár volna túl barátságosra vennie a figurát.

A felszólításra feláll, Lily mellé, majd mögé ballag és mindkét kezét a lány vállaira teszi. A párja lelkes tekintetét egy megjátszott-öntelt pillantással viszonozza, majd az instrukciónak megfelelően elkezdi a gyakorlatot. A tükörből vet egy újabb lusta pillantást a szöszke arcára, majd Georgiáékra tekint, a kezdőlépést nem sieti el, olyannyira, hogy a másik két páros már esélyesen elmozdult a helyéről, mikor Helmut végre lép kettőt előre a ringásnak megfelelő tempóban.

Helmut mögém lép én pedig lazán hunyom le a szemeim. No nem azért, mert látni sem bírnám, szimplán csak.. Ehhez a gyakorlathoz most nem kell látnom.. Nekem nem. Manó tudja milyen határozott a pasi, de egyszerűbb, ha csak a mozdulataira koncentrálok. Lágyan mozdulok ahogy dőlöngélni kezdünk és csak kicsit tűnik hosszúnak a várakozás az első két lépésig…

Georgia és Andrei elindul a párok között sétálva, figyelik ki hogy teljesít, s javítják, ha van valahol hiba, de ennyire az elején láthatóan még mindenki veszi az akadályokat. Megvárják míg mindenki elindul és megáll 3-4 alkalommal, majd ismét Georgia hangja csendül.
-Rendben emberek. Látom ez senkinek nem okoz problémát. Kapcsoljunk akkor a következő fokozatra! - tapsol kettőt csak úgy mellékesen. - Ha elindultak a partnerükkel kezdjenek el járkálni a teremben. Kényelmes tempóban vezessék a hölgyeket, de figyeljenek és igyekezzenek elkerülni az ütközést a másik két párral. - hangzik az instrukció. Közben lágy zene csendül, megadva az alap ütemet a gyakorlatnak, ajkaim pedig önkéntelenül is kis féloldalas mosolyra húzódnak. Valahogy mindig kedveltem a gyakorlásoknak ezt a részét.. Az alapok, a vezetés gyakorlása… nem tudnám igazán szavakba önteni… valahogy tökéletes nyugalmat ad… Persze mint oly sok minden más, ez is a megfelelő partneren múlik…

Ha nincs kérdés a tanáraink hagyják, hogy szabadon gyakoroljunk, figyelik a hibákat, s szólnak a fiúknak, ha nem elég feszes a kéztartásuk ahhoz, hogy követhetőek legyenek a mozdulataikkal kiadott instrukcióik. A dallam is lassan a végéhez közelít, majd elhallgat.
-No! Mondta valaki, hogy megállhatnak? - csendül Georgia hangja de barátságos hangvételű a korholás is. Tekintetem a többi párt keresi, s látom, hogy Ben visszateszi a kezeit Kelly vállaira.  Új dallam csendül, lágy, ritmikus aláfestő zene ez is, mint az előző. Nem tolakszik, mégis megvan az alap üteme amire kényelmes sétatempóban tudunk lépkedni.
-Folytassák a gyakorlást! Akinek megérintjük a bal vállát az irányt változtat, balra vagy jobbra, tetszőlegesen. Akinek a jobb vállát érintjük meg gyorsítson vagy lassítson a tempón. - fűszerezi meg a feladatokat immár Georgia, s Andrei-el kényelmesen sétálnak a párok között. Utasítást csak a fiúk kapnak, hisz most ők gyakorolnak elsősorban.

Határozottan tartja a kezét Lily vállain, nagyon figyelnie sem kell, hiszen az előre-hátra sétálgatás közben sansztalan, hogy ütközzenek a két nagyjából velük párhuzamos szakaszon mozgó párossal. A partner is profi táncos (még ha momentán nem is egymás legjobb barátai). Helmut nem számít arra, hogy bármi váratlan akadály fellép a gyakorlás kezdetén, bár tudja jól, ha túl bonyolult lesz a végleges koreográfia, azzal még meggyűlhet a baja, annak ellenére, hogy túl korán alábecsülni nem fogja magát, elvégre profi, az a dolga, hogy ha valamit nem tud, azt meg kell tanulja menet közben.
A következő fokozatnál már jobban kell ügyelnie, de lényegében ezt az akadályt is sikerrel veszi, ha rajta múlik. Ugyan automatikusan veszi át a zene ütemét, egyszer-egyszer az ütközés elkerülése érdekében lassítani, esetleg gyorsítani kellett a tempón, időnként közelebb húzni magához a partnerét, de ez még belefér, feltéve, hogy Georgiáék nem koppintottak az orrára közben miatta. (Nem mintha a szöszke nem érdemelné meg, hogy valaki megtapossa kicsit a lábát.)
A zene elhalkulásával automatikusan megáll ő is, bár a kezeit a lány vállán hagyja, majd a parancsszóra újra elindul a következő zene ütemére, miközben memorizálja az utasítást. Itt már figyelnie kell a másik két párosra is, valamint a köztük sétálgató táncosokra.

Vállamon érzem Helmut kezét, s mozdulok ahogy vezényel. Ugyan ez még nem egy túl bonyolult feladat, mégis értékelem, hogy nem vezet neki a másik két párosnak. Bár ahogy látom, hallom az ütközések elmaradnak. Tanárainknak alig van javítani való, inkább a két vállérintést keverik meg olykor a fiúk, de ez sem egy kirívó hiba. A lényeg, hogy tudjanak változtatni a mozgásukon.

- Rendben emberek. Látom az alapokra mindenki emlékszik még. - csendül Georgia hangja a zene végén. - Legyen még egy apró módosítás, utána kissé más vizekre evezünk. Az urak elengedhetik a lányok vállát. Az egyik kezüket helyezzék csak a hölgy hátára, a lapockák magasságába. Mivel kisebb felületen érnek egymáshoz így ez némiképp bonyolítja a vezetést. Figyeljenek rá, hogy kellően határozott jelzést küldjenek a lányoknak. A feladat marad ugyanaz, mint eddig. Elindulás, megállás, gyorsítás, lassítás, irányváltás. Próbáljanak meg megállni és hátrafelé elindulni is! A cél természetesen, hogy ne szakadjon el a kezük a hölgyektől. - kapjuk az új instrukciót. Ben és Alistair könnyeden indul csak 1-2 lábváltás után, s kapásból majdnem összeütköznek ahogy egymás felé akarnak fordulni. Ben gyorsan kapcsol és a következő lépést inkább hátrafelé teszi meg s egy pár lépést tesznek így négyesben amíg újra nem vált irányt immár Alistair.
-Bravo! Kiváló reflexek Mr.Cowling! - hangzik Georgiától a dicséret. Andrei-el együtt továbbra is a párok között sétálnak, olykor szándékosan keresztezik a párok útját, hogy módosításra kényszerítsék őket.

-Kiváló! Ha nincs kérdés akkor mehetünk is tovább. - csendül újra Georgia hangja. - Ahogy említettük a nyitányt a táncosok kezdik, uraim, Önök pedig becsatlakoznak hozzájuk. A program elején a hölgyek háttal állnak. Andrei, kérlek! - int a koreográfusnak, aki mögé lép, s a nő lapockájára helyezi a kezét. - Job lábbal kezdve lépünk kettőt előre, majd visszahelyezzük a testsúlyt a jobb lábra. - mutatják be a gyakorlatot. - Ha ez megvan az urak félkörívben engedik le a kezüket, a lányok pedig csípőből dőlnek utána körülbelül derékszögig. Inkább legyen a mozdulat íves, mint pontosan bezárt 90 fok. Ezzel egyidőben a szabad láb emelkedik fej fölé. - Georgia kecses ívben hajol hátra, s emeli a lábát, amire Andrei térd fölött fog rá ezzel stabilizálva a nő mozdulatát. Georgia hátát vezénylő keze előre csúszik a nő dereka köré, elölről kulcsol rá szorosan megtartva a csípőjét, majd megemeli, s egy teljes kört fordul vele.
-Ahogy látják ezzel meg is volna az első emelésünk! - mosolyog Georgia, miután újra két lábbal áll a földön. - A fordulás egyelőre hagyjuk ki, próbáljunk meg eljutni a hátrahajlásig és egy emelésig! - vezényli a nő. - Tehát, kéz a hölgyek hátán, jobb lábbal kezdünk előre, kettő, három, megáll. Itt hölgyek csak visszahelyezik a testsúlyt a jobb lábra, urak pedig vállszéles terpeszben lépnek ki diagonál balra. Ez adja meg a stabil alapot az emeléshez. - vezényli a nő, s ha nincs kérdés csak ezt a pár lépést legalább tízszer ismételteti. Az első kettőnél közösen csinálják Andrei-el a gyakorlatokat, a többinél már körbejárnak, s minden pár mozdulatát leelenőrzik és javítják.
- Menjünk kicsit tovább ha nincs kérdés! Hölgyeknek testsúly a jobb lábon, kezdjünk csak a hátrahajlással! Uraim, próbáljanak meg könyékből egy negyed körívet leírni. Itt már nem probléma, ha elválnak a lányok hátától. Képzeljék azt, mintha egy madzag lenne a kezükben ami a hölgyek gerincéhez van kötve. Így húzzák őket hátra. Majd ezt a kezüket hozzák előre, egyelőre ahogy kényelmesm később megnézzük a tartást hozzá.... Szóval a jobb kezüket csak kinyújtják oldal egyenesen, majd a lányok csípőjére kulcsolnak vele. A tenyér a csípőt tartjs, így fogják tudni rendesen megtartani a lányokat. - halad tovább Georgia. Kétszer bemutatják Andrei-el ezt is, majd egyesével megnézik mindenki mozdulatát. Az apróságokat még nem módosítják, lényeg, hogy a tartás legyek határozott és stabil.
-A hölgyek bal lába már a testsúlyáthelyezéssel elválik pár centire a padlótól és emelkedik együtt ahogy hajolnak hátra. Uraim, a jobb kezükkel fogjanak rá a lányok vádlijára. Nem sokkal a térd fölött. Markolják meg rendesen, nem akarjuk, hogy elejtsék őket! - vigyorog a nő, majd ha ezt a mozdulatot is elégszer elpróbáltuk összefűzi a gyakorlatot az elejétől, s ha már mindenkinek megvan a ritmus engedélyt ad rá, hogy pár centire megemeljék a lányokat, de egyelőre még fordulás nélkül.
- Az emeléshez mindketten rogyasztják kissé a lábukat, hogy lendületet tudjanak venni, s ebből állnak föl. Hölgyek kissé elrugaszkodva a talajtól tudják segíteni az urakat. Uraim, nagyon figyeljenek rá, hogy egyenes háttal emeljenek. Nem szeretnénk, ha első nap sérvet kapna bármelyikük!