♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Tegnap 12:30 pm-kor

» Harmincas, fehér nő a konténeres bodega falain belül
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Admin Szer. Márc. 20, 2024 10:28 am

» Ismeretlen fiatal nő....második felvonás-családsegítő
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Arnold Dovahkin Hétf. Márc. 18, 2024 8:14 am

» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Márc. 17, 2024 6:39 am

» Welcome to the Sundown Club
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Alexander Holmes Szomb. Feb. 17, 2024 10:32 am

» Vinnie's Night
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Vincent Morris Belvedere Kedd Feb. 13, 2024 1:02 pm

» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Feb. 13, 2024 12:12 pm

» P.S.: Some things are worth the trouble
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeby Benjamin Alexander Sawyer Hétf. Feb. 12, 2024 7:36 pm

Top posting users this month
Gloria "Sapphire" Salinas
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_lcapApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Voting_barApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_rcap 
Derek Moretti
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_lcapApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Voting_barApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_rcap 
Robert Holmes
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_lcapApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Voting_barApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_rcap 
Kylie Alexis Hanson
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_lcapApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Voting_barApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_rcap 
Admin
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_lcapApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Voting_barApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_rcap 
Arnold Dovahkin
Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_lcapApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Voting_barApró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (58 fő) Szer. Márc. 22, 2023 4:23 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Apró lázongás, pár boldog pillanatért

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#26TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeCsüt. Márc. 17, 2022 5:23 pm

Hát ha nem is kér, én viszont eszem.
Annyira éhes nem voltam, de ahogy megcsap az az illat, én és a tányérom, - a pohár ivólé is velem tartva - megtelepedünk azon az alig távoli faládán, és a földre kerül az üveg. Vagyis pohár. Bocsánat. A lábam mellé, közvetlen.

Egyre csak rágok, de csak a szendvicsemet figyelem, így fel se tűnik hogy a fiú még mindig ott ácsorog. Elsőre. Másodjára viszont szóvá is teszem.

- Nem ülsz le?? - csak egy léha kérdés. Inkább légies. Mert nem zavar ha továbbra is állna, de azért van itt hova leülnie bőven.
De akárhogy is alakul, érkezik a következő kérdés.
Épphogy csak fordítok a szendvicsemen, csak alig egy negyedfordulatnyit, amikor megint a fiúra nézek, és vannak válaszaim is.
Igazából.

- Hogy Adam?? - kérdezek vissza - Csak rákérdeztem mit tud rólad, persze ne szívd mellre, nem kiváncsiskodtam vagy ilyesmi - a fenéket nem - és ő mondta hogy a szüleid meghaltak. És hogy záros ideig a nagybátyádnál húzod meg magad. De semmi többet. - és újra harapok. Hogy titok lenne?? Nem kéne hogy az legyen. Mondjuk nekem sem kéne nyomozgatnom, a birtok tulajai után, de valami megfogott benne. És hazudok magamnak ha azt mondom, csak az a mély meghajlás volt az.
De ez az egyik összetevő.

És ha nem elég gyors, hogy válaszoljon, még valami kikívánkozik belőlem.

- Amúgy érdekes amit mondasz... a könyvekről.. - utalok vissza mégis. Teli szájjal.. Némileg.. - Tudod teljesen véletlen volt hogy azt olvastam. - mosolyodom el - Egy jóbaráttól kaptam... Az egyik gyűlésen. Kölcsön. - megyek a részletbe. - És tetszett. - mosolygok megint. - Szóval teljesen véletlen volt. - mosolyodom megint el, de hogy is volt azokkal a véletlenekkel???
REJTÉLY!

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#27TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 18, 2022 7:34 am




Különös, hogy az udvarnak ezen a részén mennyire nem érzem otthonosan magam, de közben mégsem feszengek. Egyszerűen csak nem szoktam erre járni. Nem mintha itt nem lehetne elbújni, de valahogy mégis kimaradt. Valószínűleg tudat alatt is kerültem, hiszen itt nem garantált, hogy egyedül lehetek.
No nem mintha most bármi kifogásom lenne a társaság ellen. Az ő társasága ellen.
Valószínűleg csak azért, mert ő kérdezi, végül mégis leülök. Nem túl közel hozzá, de mindenféle különös távolságtartás nélkül keresek én is egy ládát, hogy ráüljek. Hogy esetleg koszos lehet a faláda? Nem igazán számít.
Az viszont már annál inkább, hogy vajon mit tudhat rólam ő. Vagyis a főnöke. Vagyis most már ő is. Így nem csoda, hogy kibukik belőlem a kérdés, de a feleletre csak bólintok egyet. Nem mondom, hogy igaz, de ez a publikus igazság, így, ahogy elhangzott. Szóval végül is... igen, oké.
Aztán elkezd könyvekről beszélni és máris még kényelmesebben érzem magam. Jó, nem mondom, egy pillanatra lehajtom a fejem, amikor valamiért egy túl nagynak érzett mosoly kerül az arcomra. Valahogy... valamiért... áh, mindegy. De aztán újra fellesek és próbálok válaszolni is.
- ... és az is véletlen volt, hogy engem megláttál vele - először csak ennyire futja. A kis megjegyzésre, de aztán hamar folytatom is.
- Ennyire jó hely egy-egy ilyen gyűlés? Amolyan... baráti társaság meg minden? - fogalmam sincs, pontosan miért érdekel. Talán csak azt szeretném, hogy beszéljen még.
Apa tényleg soha nem volt ilyen gyűlésen, én meg miért lettem volna. A filmek és könyvek egy dolog, de elég sok minden más a valóságban és ha ő tud nekem mesélni róla. No meg ha szívesen teszi...



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#28TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 18, 2022 3:45 pm


Csak elmosolyodok.

- Igen... az volt.. - még mindig mosolygok, de hogy komolyan hiszem e!? Nos... vannak kétségeim, néha még önmagammal is képes vagyok ellentétes véleményre kerülni, de most valahogy ez nem foglalkoztat. Így volt... Megtörtént... Üsse kavics!
Legalább szereztem egy jó beszélgetőpartnert az elkövetkező időkre.
Márameddig bírja a hozzáállásom.  

Az azt követő kérdése viszont egy pillanatig lélegzetvételre sarkall.
Megállok, de csak addig amíg végiggondolom hogyan is kezdjek bele, aztán újból elereszt a mosolyom, és még mielőtt egy újabbat harapnék, a szendvicsből, csak a kezemben szorongatva szólalok meg.

- Igazából először kitör a frász. - mosolygom - Amikor először vagy ott, elsőre azt hiszed mindenki ellenség. Csak téged akar. Egy darabot, belőled. Követelőzik. - próbálom előadni hithűen a részleteket, azokat a részleteket amiket legelőször éreztem. A teljes akkori világom felfordulását. - De aztán rájössz... Idővel, és amikor már végre engedsz... hogy ők nem akarnak rosszat. - mosolygok. - Neked semmiképpen sem, aztán azt is megérzed, hogy mindenki... küzd.. valami démonnal az életében, egyáltalán nem vagy egyedül. - sóhajtok észrevétlenül.- Mert igazából... sose jó az ha egyedül vagy. - mert igaz - Mert felőröl.. belül... - alig egy szemvillanásra hallgatok el. - És annak megvannak a következményei. Mindig megvannak. - akadok a végére, de aztán észbekapok, és visszatérek a valódi kérdésre, mert.. nem akarom rontani a hangulatot. Meg hát... ez a múlt. Elmúlt. Otthagytam a süllyesztőben. Mélyen.

- Vagyis hogy a kérdésedre is válaszoljak, tele van nagyszerű emberekkel. - mosolyodok el újra. - Nagy utat megjártakkal, és olyanokkal is, aki még csak alig félúton lézengenek, de igazából mind segítjük egymást. Ilyen ez.. - rántom meg a vállam, nem is tudom miért, nem nemtörődömségből teszem, de aztán újra harapok. A szendvicsből. Mert...

- Igazán finom. - emelem fel. - Lehet megbánod hogy nem kértél belőle.-  és vigyorgok. Csak mert így esik jól.
És az utóbbi időben megtanultam hogy ami jólesik, csak azt tegyem.
Mert minden más lényegtelen...

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#29TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 18, 2022 5:59 pm




Eddig valahogy mindig csak rá-rá pillantottam, sokszor elnéztem inkább mellette. Az egész olyan volt kicsit, mintha titokban lesném meg. Most viszont, ahogy beszélni kezd, a gyűlésekről és saját magáról is... egy másodpercig sem veszem le róla a tekintetem. Maximum akkor, ha épp ő is rám néz. Na akkor aztán megint lesütöm egy időre szemem.
De ettől függetlenül tényleg minden porcikám figyel és legszívesebben csak kérdeznék és kérdeznék, szinte minden mondat után.
Téged mi vitt rá, hogy változtass?
Magadtól mentél?
Egyedül voltál? És most? Azt mondtad, hogy otthon nem vár semmi...
Most már jól vagy?
Milyen nem-egyedül lenni?
Mindenki segít? ...nekem is segítesz...?
Egy pillanatra a saját gondolataim is megrémítenek és olyan csend áll be a fejemben, hogy az más fájdalmas.. Hogy én segítséget kérjek tőle? Nem, nem, nem. Csak egy esztelen felvillanás volt, nem több. De legalább emlékeztetett az életemre és kicsit visszahúzott a talajra, a valóságba. Oda, ahol ez a kisház csak egy rejtett zug, ahol nem lehet örökké bujkálni.
- Megettem a maradékot, miközben megcsináltam neked, szóval tudom, hogy finom. De... örülök, hogy ízlik. Még ha nem is több, mint egy sima szendvics - mondom, de közben mosolygok. Főleg a vigyorát látva.
Majd felvillan az apró gondolat a fejemben... milyen könnyű boldoggá tenni.
Most viszont lehet, hogy miattam fog újra eltűnni a nagy vigyor az arcáról. Mert érdekel, amit mondott és még ha nem is a kérdéseimet teszem fel, attól még beszélek.
- Nagyon sok bátorság kellhet ahhoz, hogy másodjára is visszamenjen valaki - lényegében csak hangosan gondolkozok, de a mosolyomból, amivel ránézek, talán kiolvasható valamiféle elismerés.
- Meg gondolom harmadjára és negyedjére és éveken át... - el nem tudom képzelni, néha milyen nehéz lehet menni, beszélni és nem... inni.
- De igazán jó hely lehet. ...mint valami család... - jelentem ki végül a nyilvánvalót. Miért is nem tudok most rendesen, összefüggően és nem akadozva beszélni?



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#30TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 18, 2022 6:42 pm

- Hát jó... te tudod.. - engem könnyű meggyőzni, és ahogy kimondja azt a végső elhatározást, a maradékot egyetlen harapással nyelem be.
Utána meg jöhet pár korty narancslé.  

Alig teszem le a poharat, vagy még csak le se tettem, a lábam mellé, vissza a földre, amikor újabb kérdés fogad. Hogy meglep? Vagy meghat. Egy percig sem, tovább mosolyogva fejtegetem neki a válaszokat, hogy miért? Mert talán így érzem helyesnek. Kibékültem már a múlttal, és már semmi nincs ami a mélybe taszíthat. Újra.
Bízom benne.

- Igazából.. - törlöm meg csak úgy megszokás jelleggel a farmerom combjába a kezeimet. Nem piszkos, de megszokás. - Van az a mély pont, amikor már minden mindegy. - mosolygom. Tovább. A mosolyom akkor viszont nem volt ennyire töretlen. -  Akkor épp nem az életem legjobb szakaszát éltem. Sokat hibáztam. Rengeteget. És egy idő után, a hibáid terhe egyszerre szakad a nyakadba. Lehet futni, menekülni.. van akinek egy örök életen át megy, de én.. - rántok megint hirtelen vállat. - Nem tudom. - alig pillanatokra hallgatok el. - Nem tudom azt mondani hogy valaki segített, vagy ezért, vagy épp azért léptem meg. - újabb hallgatás - Talán.. - sóhajtok. De egy percig sem végtelenül nagyot. - Ekkor értem el azt a mélypontot. Amiről olyan sokat beszélnek.. - és már megint mosolygok. Hogy miért?? Nem érzékelem. Nem én csinálom, nem... szándékosan. Egyszerűen megbékéltem a ténnyel. Azt mondják: Soha nem lehetnél az akivé lettél, ha azokat a lépéseket akkor nem teszed meg. Vagy valami ilyesmi... Efféleképpen hangzik, de hogy a valóság??
Szeretném azt hinni hogy jól döntöttem. Hogy kitartóan, és a "ma" rá a bizonyíték. Békességben élek... Boldogan... Önmagammal. És igazából bárki mással is körülöttem.
Sose fecsérlek időt a kiállhatatlan emberekre.
Azzal a magamét vesztegetném el.
És ez az egyik amit nagyon megtanultam.

- Deee... igazad van, mondhatom azt hogy ők a családom. - széles mosoly költözik a fejemre. - Bár néha váltakoznak az arcok, az emberek.. de tudom hogy rájuk mindig számíthatok. - kacsintok a fiúra, de nem is igazán tudom miért teszem. Inkább.. beidegződés. Vicceskedő, szellemeskedés. De ettől függetlenül.. Minden szavát komolyan gondolom.
Mindig számíthatok rájuk.
Örökre.
És ez az egy a helyemen tart.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#31TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 18, 2022 8:47 pm




Szinte iszom minden szavát. Túl bizarr, ha azt gondolom, látni akarom, milyen volt akkor? Ahogy beszél, most ott a mosoly, de nem kell zseninek lenni, hogy tudjam, micsoda munka lehet az egész mögött. ...és még most is küzd. Minden nap. Mint ma, amikor visszaadta a sört. Én csak abban vagyok jó, hogy tűrjek, és főleg, hogy meneküljek. A saját fejembe, a könyvekbe, vagy el a bokrok, fák takarásába. De ő...!
- Nincs más családod rajtuk kívül - ez csak egy magamnak tett kijelentés. Amit talán ki sem kellett volna mondanom. Honnan tudhatnám? Valójában fogalmam sincs, lehet, hogy van neki. De a szavaiból nem ez jön le.
- Vagyis... ez kérdés akart lenni... - kezdem magyarázni mégis, ahogy a tincseim közé rejtem az ujjaim. Nem, azért sem fogok most dobolni az ujjaimmal. Nincs baj.
Majd jön az a kis kacsintás a részéről, mire nagy levegőt veszek és lényegében tényleg lerázom magamról a kényelmetlen érzést. Ezek után már majdnem egy teljes percig nyugton vagyok. Csak a csend nyúlik túl hosszúra. Mondanom kellene valamit. Akármit. De mindössze az ő szavai visszhangoznak a fejemben. A családja. Mindig számíthat rájuk. Számíthat rájuk... Számíthat... mindig...
- Jó érzés lehet, hogy mindig ott vannak neked - húzom végül mosolyra a szám. Tényleg! Tényleg mosolygok. Csak a szemeim nem. Mert igen, hiába nem ismerem vagy éppen alig, örülök, hogy vannak mellette, de közben meg... valahogy mindennél jobban egyedül kezdem magam érezni.
Általában a könyveim enyhítenek ezen, de most egy sincs velem és amúgy is... hatalmas lúzernek tűnnék, ha a semmiből előttem lenne egy könyv, én pedig kapaszkodnék bele, megölelném.
Na jó. Nagy levegő. Még egy. Még egy.
Nem bírom megállni, megdörzsölöm az arcom talán kicsit túl erősen is, közben mindent beleadva azon vagyok, hogy nyugton maradjak, ne álljak fel a dobozról, mintha méh csípett volna és ne hagyjam itt és... és... és...



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#32TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeVas. Márc. 20, 2022 6:11 pm

Meglepetésként érnek a szavai. Bár nem tudom miért, miért kéne meglepnie, igazából nem tévedett nagyot. Az anyám meghalt. Már évekkel ezelőtt, mielőtt apám kitagadott, de békésen ment el. Késői gyerek voltam, az orvosok kész csodának bélyegeztek, hosszú próbálkozások eredményének, de apámnak viszont soha nem adhattam meg azt az elégtételt, hogy életerős és felelősségteljes felnőttnek lásson.
Valamikor a rehab alatt a stroke kapta el.
Persze él még... talán... a bátyám vigyázó kezei között, én csak egy levelet kaptam akkortájt, hogy egy otthonban ápolják, de valahogy.. az első két alkalom után miután meglátogattam és semmire nem emlékezett, nem erőlködtem tovább. Talán pont hogy az élet ajándéka ez. Még ma is hallom az ajtócsapódásokat.  

- Nem... Igazából nincs... Olyan aki számítana. - a mosolyom már nem a korábbiakhoz hasonlatos töretlen, de azért szilárdan kitartom. Nem mímelt, tettetett, sokkal inkább az az élet, amihez akarok ragaszkodni. A jelenem amiből táplálkozik.
Aztán mégis kikerül valami.

- Van egy bátyám... nem édes, örökbefogadott, de nemigen tartjuk a kapcsolatot. - és azt hiszem ennyi elég lesz. Nem mert titkolnám, vagy mert nehezemre esne, csak most.. nem akarok magyarázatokat.
Egy tinédzser előtt fejtegetve hosszú évekkel ezelőtt mi, hogyan is zajlott.
Aztán az is lehet hogy mégis megteszem.

- Igen.. az.. - mosolyodom megint el, most már nyíltan, mert igen, boldog lehetek. És boldog is vagyok. Senki nem akadályozhat benne, ő viszont egy pillanat alatt vált megint, és ahogy megint... furcsán kezd viselkedni, egy pillanatra megdermedek.
De nem, nem olyan befeszülten, sokkal inkább csak nem mozdulok, csak figyelek, és sürgetőnek érzem a pohár narancslevemért nyúlni.

- Minden rendben.. ? - kérdezem, de nem sürgető éllel. Csak úgy... óvatosan befészkelve magam az eseménybe, és készen arra, ha... nem tudom, mondjuk ugrani kell.
Nem mert rárontanék.

- Egyszer eljöhetnél velem... - figyelem aztán csak a levemet, miután visszapillantok rá. - Lefogadom hogy csípnének, - vissza rá - és Te is megismerhetnéd őket.

(És csak ha nem száguld el, vagy ha látom a helyzet nyugodását, csak akkor folytatom.)


- Tudod ott van Brian.. - nevetem el - amúgy egy dinka, de végtelenül segítőkész és kedves. - szinte a fejemben mosolyognak a képek. - Aztán ott van Susie, már 72 éves, de még mindig olyan táncokat rop, hogy fennakadna a szemed. - már nevetem - Képtelenség kikerülni a karmai közül.. - ezt csak bizalmaskodva kissé közelebb hajolva engedem, ahogy a kezem háta mögé rejtem a szöveget. - De amúgy.. aranyos öreglány. - mosolygom megint, még csak próbálkoznom se kell. - Aztán ott van Gideon is.. Ő alig idősebb lehet tőled.. - fakul ki a mosolyom. - Ő még igazán kezdő ebben... de nem hagyjuk magára. - csak magam elé bólogatom meg a tényben, hogy azon komolyan elgondolkoztam, hogy ha sikerül neki és végigcsinálja, beszélek Adammel hogy vegye fel kezdőnek. Látok benne fantáziát.

- Szóval.. ez még csak a hab a tortán.. - mosolygom ismét el, és ha nem történik semmi megemelem, és csordultig kiiszom a maradék narancslevemet.
Igazán jó csak így kicsit... beszélgetni.
Még ha valami gyanús is benne.  
Nemszámít.


(A zárójel utáni történés csak akkor valósul meg, ha teljesülnek az abban leírt részletek. Ha a sztori másképp alakulna akkor az azután leírtak nem történnek meg.)
Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#33TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeHétf. Márc. 21, 2022 9:51 am




Mondanom kellene, hogy sajnálom. Ki kellene mondanom. Ahogy ő is mondta nekem, mikor a szüleimet említettük, de... talán még üresebbnek tűnnének a szavak az én számból. Vajon akik nekem mondták a temetéseknél, ők is így érezték? A sajnálat jött, mert semmi más nem létezik, amit a szemembe mondhattak volna?
- Amikor anya meghalt, nekem azt üzenték... tudják, az élet még sok csodát tartogat nekem... meg ilyenek... Biztos vagyok benne, hogy neked is. Mert jó embernek tűnsz. Az életnek meg így kell működnie, nem igaz? Különben nem lenne sok értelme - mosolygok. Halványan, de mosolygok. Még ha nem is a tökéletes szavakat sikerült megtalálnom, legalább én mindegyiket komolyan gondoltam.
Ahogy az is majdnem teljes komolysággal csúszik ki, hogy miért nem tartja a kapcsolatot a bátyjával, de végül lenyelem a kérdést. Talán nem akar róla beszélni. Ha igen, akkor meg talán nem velem.
- Ha egyszer elmondanád, mi történt... jó hallgatóság vagyok - jegyzek meg végül ennyit. Nem faggatom, de mégsem hagyom szó nélkül a dolgot.
Bárcsak ilyen könnyedén kezelném az ezután következőket is. Fogalmam sincs, pontosan mi üt belém, de azt érzem, hogy nagyon nem jó. Pár szóval, szinte azonnal bepánikolok. Persze próbálok én a felszínen maradni, a légzésemre figyelni és elmulasztani az érzést... és főképp nem leszerepelni Oliver előtt, de nincs akkora szerencsém, hogy észrevétlen maradjak.
- Csak... beszélj tovább... Kérlek - nyögök ki ennyit, egy szó egy levegővétel, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy az arcomat meg-megdörzsölve próbáljak lényegében elrejtőzni előle úgy, hogy itt ülök.
De hallgatom a szavait. Minden egyes kimondott szót és miközben kizárólag a hangjára figyelek, lassan halványulni kezd a mindent felemésztő, nyomasztó érzés. Nem olyan hirtelen, mint ahogy jött, de szép lassan eltűnik és csak a kezem alig észrevehető kis remegése marad.
Ez jó. Ezt ismerem.
Kicsit mintha az egész életem erről szóra. Nem számít, ha rossz, de már ismerem, tudom kezelni.

Mire eljut Susie leírásáig, már szinte teljesen rendben vagyok. Az egész egy örökkévalóságnak tűnt, pedig nem telhetett el sok idő. De nem számít, ugye? Rendben vagyok. Az egyetlen változás talán, hogy most már nem igazán tudok ránézni, a szemébe meg főleg nem. Egy pillanatra sem.
- Megnézném, ahogy a kérésnek engedve te is táncolni kezdesz - megjegyzés, talán kicsit túl csendes is, de amúgy nincs gond. A légzésem normális, csak az apró kis maradványok jelzik, hogy valami történt nem olyan régen.
- Egyszer tényleg jó lenne megismerni őket - teszem végül hozzá, bőven elkésve, de túl sok időbe telt, mire megrágtam magamban a szavakat. - De nem hiszem, hogy Steven elenged. Elég szigorú tud lenni - mi mást is mondhatnék? Nem akarok olyat ígérni, amire esély sincs. Nem akarom azt mondani, hogy megpróbálok eljutni. Nem akarom hazudni, hogy egyszer vele tartok, miközben még csak fel sem hozhatom a dolgot Stevennek. Az, hogy én kapnék érte, egy dolog, de... Olivert azonnal kirúgatná valami mondvacsinált indokkal.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#34TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeHétf. Márc. 21, 2022 2:48 pm

Véletlen mosoly csúszik ki az arcomon. Inkább halvány. Végtelen bölcsességről árulkodik, és teljesen meglep vele. Nem számítottam rá, pláne ilyen fiatalon, mégsem adom jelét hogy meghökkentett. Talán mert nem olyan a helyzet... vagy épp az azt követők foglalnak le, mégis pont ezeket érzem.

- Köszi... - köszönöm meg a követő szavait, önkéntelen mosolyt eresztve. - Lehet hogy majd a szavadon foglak. - húznak csíkká a szemeim, de nem számító fényt tükröznek, csak épp: megjegyzem. Végül is.. mi baj történhet!
Nem számítok tőle semmi rosszindulatra.

De ami ezek után történik, azokra végképp nem számítok. Nem sokat találkoztam vele, a mi köreinkben a dolog inkább lassan tör ki, lassabban... kiszámíthatóbban, nem ilyen hirtelen, mégis megvan a felismerés.
Talán mert túl sok a jártasság egyes körökben, vagy szimpla ráébredés, mégis valahogy érzem mi az amit tennem kell.
Tompítani... A helyzetet, akármi is legyen maga "A" helyzet, ez most nemlényeges, sokkal inkább ahogy maga is erre kér, tovább beszélek, és csak.. beszélek, és beszélek, mintha soha nem akarnám abbahagyni.
Hogy miért??
Mert így érzem szükségesnek.
És bár semmit nem állítok ami ne lenne úgy, vagy használnék felesleges szócsépléseket, egy idő után... aztán mégis valahogy vége szakad, és úgy tűnik.. legalábbis nekem, hogy valamit csak sikerült elérni.
Porszemeket legalábbis.

- Igen..  volt már rá példa... - mosolygom, de az is feltűnik hogy a fiú közben nem néz rám. De eszemben sincs kényszeríteni.
Aztán mégis valami felvillan, egy ötlet, ami bár valami azt súgja eleve halva született, - elvégre van már tapasztalatom a magasra húzott orrú körökben, de ne legyünk előítéletesek - mégis egyszerűen megfogalmazva engedem ki.

- Akarod hogy... esetleg megpróbáljak beszélni a nagybátyáddal..? - a hangom akadozik, és nem is annyira erőteljes, mert 1. egyáltalán tényleg akarja e. 2. Az ominózus nagybácsi van e annyira belátó, hogy egyáltalán szóba álljon, vagy akár komolyan vegyen egy kertészt, és 3... maga a legfontosabb... Ha nekem gyerekem lenne - vagy épp unokaöcsém, - én se engedném el egy teljesen idegen férfival, szóval...
Na igen, van még mit csiszolni a részleteken.
De ettől még...

- ... De persze ha csak udvariasságból mondtál igent.. - legyintem el - .. nemszámít... - mosolygom. És őszintén, és jókedvűen.
Nem fogunk ebből... akkora nagy ügyet csinálni, végül is csak egy hirtelen ötlet volt.

- Amúgy.. rendben vagy? - csak véletlenül csúszik be a végére, nem egyáltalán nem biztos hogy jót teszek ezzel, mégis... érdekel.
Tapasztalat.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#35TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeHétf. Márc. 21, 2022 3:51 pm




Semmi másra nincs szükségem, csak a hangjára. Hogy minden normális maradjon körülöttem és beszéljen, mintha semmi nem történne, mintha nem pánikolnék, mintha nem visítaná minden porcikám, hogy meneküljek el... talán még önmagam elől is.
De maradok, meg-megdörzsölve az arcom figyelek a hangjára és idővel enyhül a helyzet. Egyáltalán nem érzem olyan nyugodtnak magam, mint percekkel ezelőtt, a kezem remeg és a közelében sem vagyok annak, hogy ránézzek Oliverre, de ez már akkor is haladás. Ráadásul dolgozok tovább azon, hogy ne tűnjek annyira különcnek és furának. Beszélek hozzá, még ha csak pár megjegyzésre is futja. Ezúttal pedig már azt is hagyom, hogy másodpercekre elterelődjenek a gondolataim. Próbálom elképzelni, ahogy engedve a kérésnek önfeledten táncolni kezd...
De hamar befejezem a képzelgést, ami amúgy is... honnan jött pontosan? Nem számít. Ahogy valójában az sem, hogy mennyire szeretnék tényleg ott lenni egy gyűlésen, vele, a családja közelében. Persze valójában már a gondolat is nevetséges, hogy ezt megemlítsem Stevennek. Több eszem van ennél.
Viszont... hogy is volt az, hogy rá sem nézek, úgy beszélek? Merthogy abban a pillanatban, ahogy bedobja a lehetőséget, miszerint beszélhetne ő Stevennel, felkapom a fejem és ránézek. A szemeibe.
- Nem, nem, nem - tiltakozok azonnal. Annyira, de annyira próbálok nem ijedtnek tűnni, bár valójában fogalmam sincs, mennyire sikerül. Viszont legalább utána, egy nagy levegőt véve próbálom enyhíteni a reakcióm.
- Úgy értem... - elnevetem magam. Zavarban. Próbálkozva. Nem is tudom. Az biztos, hogy semmi valódi vagy jókedvű nincs benne.
- ...nem lenne értelme. Ne pazarold rá az időd. Maximum felbosszantani tudnád. Ha egyáltalán szóba állna veled - valószínűleg az egyetlen esélyem, hogy rendesen és hihetően hangozzon minden, amit mondok, hogy egy szavam sem hazugság.
- Tényleg szeretnék menni - teszem hozzá végül már sokkal nyugodtabban. - De ismerem a... nagybátyám. Csak úgy fog menni, ha elszökök.
Hogy honnan is jött a gondolat? Sőt, honnan jött a késztetés, hogy ennyi után már bármit meg akarjak tenni neki?! Vagy vele. Vagy magamért? Vagy valami.
Valószínűleg megvesztem, mert kénytelen vagyok beismerni, hogy tényleg komolyan megfordul a fejemben a lehetőség... pár óra... talán még nem is lenne feltűnő...
- Miért ne lennék rendben? - rángat ki az újabb kérdésével a saját fejemből. Persze tudom a választ. Azért, ami az előbb történt. Azért, ahogy az előbb tiltakoztam. Azért, mert még mindig remeg a kezem. Azért, mert már megint és továbbra sem nézek rá.
De mindezt nem mondhatom és főleg nem válaszolhatok valójában. Így egyszerűbb visszakérdezni és talpra állni. Végül is, a szendvicset megette, a narancslé elfogyott... ideje... kimentenem magam. Merthogy nem... nem akarok most kiszökni vele... ugye?
Persze, hogy nem.


_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#36TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeSzer. Márc. 23, 2022 5:18 pm

Elsőre meglep a hirtelen tiltakozás, de hogy őszinte legyek... igazából valahol megértem. Túúúl sok. Valahol túl sok. Valami... Belőlem... Hirtelen?? Még talán az is. Ezért ahogy tompít az egészen, hajlamos vagyok én is feladni.
Részben...

- Értem.. - adom meg magam végül. Semmi nem erőszak, nem is terveztem... az akarata ellenére, deeee...
Összefűzöm magam előtt a térdeimen támasztó kezeimet, és gondolkodóba esem. Próbálom... teljes egészükben a helyükre tenni a tényeket, és onnan ítélni meg ezt az egészet, mindazzal együtt, ami engem zavar. Mégse járok túl sok sikerrel.

- Nos... lehet hogy nem lenne jó ötlet csak úgy kiszöktetnem Téged. Még a nyakamra küldenék a rendőrséget.. - nevetem el kényszeredetten, de igenis nyomós indok. És a múltat tekintve nem is lenne akkora lehetetlenség, lévén van már pár priuszom bőven, főként ittas vezetésért. A múltban.
Szóval!

- Bocs... - kérek aztán elnézést, igazából magam sem tudom miért. "Nincsenek titkok, emlékszel??" - a fejem kérdez helyettem, de jól emlékszem a tanultakra. Az elhallgatásokkal kezdődik el minden.. Egy újabb.. lefelé vezető mélyrepülés. Szóval bár ő közben felpattant, talán az újabb szavaim zaklatták fel ennyire, mégis a megoldáshoz vezető utat keresem.
Én nem állok fel, de rá nézek.

- Figyelj... ha kellemetlenül érzed magad velem, ne gondold azt hogy muszáj itt lenned.. - fogalmazok körültekintően - vagy beszélned... Csak tedd azt, ami jól esik. - mosolygom. Vagyis igazából próbálok mosolyogni. Hogy értem? Nemigazán. De megszoktam már, hogy az életben nem mindennek van értelme, vagy inkább... hogy képesek vagyunk akár pillanatok alatt is az emberbe látni. A másik emberbe. Mert sokmindent rejt a sötét kút mélye. És csak ha akarja, akkor segítek kibogózni.
Ha nem, nem az én ügyem...
Semmi nem kényszer.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#37TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeCsüt. Márc. 24, 2022 7:59 am




Tényleg, komolyan, teljes mértékben megőrültem. Egy szavába kerülne és kiszöknék vele vállalva bármit, ami utána következik. Valahogy még megnyugtatónak is kellene lennie, amikor kiderül, hogy eszében sincs ilyesmire biztatni. Mégis, inkább vagyok egy kicsit csalódott, mintsem bármi mást éreznék.
Nem mintha számítana.
- ...és akkor bajban lennél - egészítem ki az általa elhangzottakat. Vagy inkább fejezem be helyette a gondolatot. - Azt nem éri meg semmiféle szökés.
Amint kimondom, akaratlanul is elgondolkozom, mi dolga lehetett már a rendőrökkel, de nem tudok róla semmi olyat elképzelni, ami túl komoly lenne.
- Bocs...? - kérdezek vissza kicsit értetlenül. - Nem tettél semmi olyat, amiért bocsánatot kellene kérni - mosolyodok el, bár továbbra sem nézek rá, így legalább nem láthatja, hogy a szemeimben semmi jókedv nincs. Egyszerűen csak nem megy. De attól még nem hazudok. Tényleg semmi olyan nem hangzott el, amiért haragudnom kellene vagy bármi.
Mégis hamarosan addig jutok, hogy már talpon vagyok, indulásra készen. Az egész kis pánik utóhatása, a bocsánatkérése, hogy valami olyanba akartam belevinni - még ha nem is szándékosan, csak gondolatban vágyva rá -, amiért komoly bajba kerülhet... a teljes csomag üt be és valamiért az tűnik helyesnek, ha lelépek.
Csakhogy jönnek azok a szavak, én pedig azt leszámítva, hogy dobolni kezdek az ujjaimmal, végül nem mozdulok. Maradok ott állva és kényszerítem magam, hogy ránézzek.
Végül is, nem úgy néz ki, mintha elítélne, amiért bepánikoltam vagy bármilyen módon is, de furán viselkedek.
- Ha azt tenném, ami jól esik... behívnálak a szobámba - jelentem ki teljes természetességgel, mosolyogva. Majd másodpercek múlva észbe kapok, hogy ez egy kicsit... nagyon máshogy hangzott, mint gondoltam.
- Mármint, hogy nincs odabent senki és ma este nem is lesz, szóval tényleg bejöhetnél. ... A szobámban pedig odaállítanálak a könyveim elé. Elég jó gyűjteményem van, talán itt is találsz valami olvasnivalót és... - hm oké, fogalmam sincs, hova akartam kilyukadni a gondolattal, de talán nem is számít.
De hé, legalább beszélek! Újra. És egy kicsit csitulni látszik a nagy kényszer, hogy eltűnjek.
-  Ha őszinte akarok lenni - legalább most az egyszer az évek alatt; teszem hozzá gondolatban - jó társaság vagy. Még ha nem is úgy tűnik... jól érzem magam veled, Oliver.
...és jobban esik hangosan is kimondani a neved, mint gondolnád - teszem hozzá már megint csak a saját fejemben beszélve.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#38TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeCsüt. Márc. 24, 2022 9:16 pm

- Igen.... Eléggé bajban... - csak helyeselek, mégsem jönnek még a teljes válaszok. Pedig jól tudom, hogy muszáj a felszínre engedni őket. Előbb vagy utóbb.
Az azt követő pillanatok mégis egyre távolabb löknek, és ahogy a kimondott szavak egyre bővebb fordulatot vesznek, nem beszélve az eseményekről, az egész... valahogy a véletlen távolba csúszik.
Most valamit fontosabbnak érzek. Az ő 'állapotát' kezelni.
És mert a régmúltban tanultak - és tapasztaltak - bőven a segítségemre vannak, mégis elvi zsigerből érkezik meg az a következő állítás.
Megállapítás... igazából. Jótanács?
Lehet csak válogatok az eszközökből, de a tény hogy lelépne igazán beszédes, mégsem áll szándékomban megakadályozni.
Csak tegyen úgy, ahogy tennie kell.
Ez a legfontosabb...

És hogy sikert érek e el vele??
A siker annyira egy elcsépelt szó... Egyesek fejében örvendezések, pénz, hírnév, hatalom... de a mi fajtánk... a MI.. félénknek... Már az kész sikerszámba megy, ha képesek vagyunk parancsolni az érzéseinknek.
És azt hiszem, igen. Sikerként könyvelhetem el.

Azt, hogy végül rámnéz.

Másodikként pedig, hogy meg is szólal.
Amit mond viszont már, az első percben meghökkenéssel tölt el.
Okéééé, lehet csak én értettem félre valamit, mert csak tovább beszél, és nagyvonalakban körvonalazódnak is a válaszok.
Ugyan mit gondoltam..

Elmosolyodom, de talán csak a saját gondolataimon teszem. Nem is őt nevetném ki, igazából csak egy múló szeszély, ahogy még mindig összefűzve a kezeimet, leveszem róla a tekintetem, és a szavai végeztével újabb mosoly költözik fel az arcomon.
Csak épp semmi nem látszik belőle.

- Hm. - emelem vissza rá a szemeimet. - Ilyet még senki nem mondott nekem. - és igaz. Ebben a formában, nem. Volt már "Gyere, Oli, dobjunk be egy pofa sört!" amiből lett aztán vagy két hordó, pár liter röviddel is megküldve, meg "Onnan a távolból néztelek, és TETSZEL! Itt a számom.. Hívj fel, Szívi!" még ma is emlékszem arra a szőke nőre, meg arra, hogy nem volt.. szívem kiábrándítani. Talán még ma is hiába várja a hívásomat.

- Nos... mindig mindenből van egy első... nemigaz? - vigyorgom, ahogy felállok, és újra, csak megszokásból de leporolom a gatyám szárán a tenyereimet. Pedig nem is koszosak.
Annyira...
DE!

- Deeeee.. - húzom el, nemvéletlenül, gondolkodom. Talán. - Talán a nagybátyád nem örülne neki ha ilyen mocskosan.. - tárom szét a két kezem - bemennék a házba. - ez a valós indok? Nem tudom. Talán furcsa ez az egész helyzet. Zavaros. Kiszámíthatatlan... És főként ezektől tartottam magam távol az elmúlt 4 évben. Mert a bizonytalanság mindig kétségeket szül. Döntési lehetőséget. És én szerettem inkább a biztos talajon állni. Csak épp mindig az új az izgalmasabb.
És a veszélyesebb is.
Mégis, megrekedsz nélküle.
Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#39TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 25, 2022 8:50 am




Nem is tudom, miket hordok össze. De hát ő mondta, hogy azt tegyem, ami jól esik és az ez lenne. Ha mindent leeresztek, akkor behívnám a könyveimhez. Az más kérdés, hogy hangosan kimondva már furán hangzik és láthatóan nem csak nekem. Mégis egy pillanatig elhiszem, hogy velem tart majd. De... de, de. Jön a "de" én pedig miután akaratlanul is végig mértem - nem is tűnik olyan koszosnak... - megértően aprót bólintok. Valószínűleg fel tudnék takarítani utána. Sőt, ha leveszi a cipőt és... átöltözik? Na jó, fogalmam sincs. Tényleg jó, hogy engedtem annak az ösztönből jövő, néma bólintásnak.
- Majd talán máskor - motyogom végül, de ezúttal én is tudom, nem valószínű, hogy lesz "máskor". Nagyon ritkán maradok úgy egyedül, hogy biztosra tudom, nem bukkan fel hirtelen senki. És amúgy is, kétlem, hogy lenne épp bátorságom behívni egy másik napon.
- Néha elnézek majd erre - intek a kisház ajtaja felé - és... talán épp egyszer itt leszel, amikor nekem is jó napom lesz - vonok vállat, mintha valójában nem számítana. Mintha nem sikítana minden idegszálam már most egy következő alkalomért, amikor majd beszélgethetünk.
Pedig itt áll előttem, mégis a következőt várom.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#40TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 25, 2022 11:56 am

Hamar feladja, és talán ez nem is baj. Talán mindkettőnk érdekében. Talán az egész... megfoghatatlan volta érdekében. Az ismeretlenén.
Én is bólintok, a bólintására, de nem igazán érzem meggyőzve magam. Pedig tudom hogy ez a helyes lépés. Az amit tennem kell... Mégis...

- Majd talán máskor... - ismétlem meg utána, de van a hangjában valami... lehangoló. Valami végletes, és végzetes, ami nagyon is nem tetszik nekem. Mintha egy álmot törtem volna össze... két kézzel, a rideg valósággal, mégse akarom veszni hagyni.
Ezért amikor lemondóan újra megszólal, már megteszek felé újabb pár lépést.

- Figyelj.. - ha megengedi, csak lassan nyúlok a karjáért. Óvakodva. Valami azt súgja, nem szereti az érintéseket, ezért bármi olyan jelet észlelek, hogy elhúzódna, már a mozdulatában megállok. - Nem kell ezt elutasításnak vegyed, csak... - ösztönből rántanék vállat, mégse teszem. Ha eddig óvatosan fogtam a karját, most elengedem, ha nem, csak csendben összedörzsölöm a tenyereimet. Mégis elfordulok.
Csak újabb néhány lépés, el tőle, aztán már onnan vissza újra rá.

- Mondjuk úgy, én is nagyon csípem a társaságodat. - nézek a szemeibe - Csak épp veszélyesnek érzem. Bemenni a házba... Bemenni a szobádba... Egy idegen vagyok. Még csak nem is ismersz.. - tartom a szemibe - De mi lenne ha... - megakadok. - Ha mondjuk többször is kinéznél ide, sztorizgatunk, hülyéskedünk, csak úgy élvezzük az életet, hm? - nem parancs, feltevés. Mindig amihez kedve van... Hogy is mondtam?

- Tudod az elkövetkező három hetet biztosan itt töltöm, szóval.. - rántom meg a vállamat. Most igazából.

- Akár fel is olvashatnál nekem.. Amíg dolgozom. Valamit.. Amire úgy érzed tetszeni fog. - tartom tovább a szemeibe - Kíváncsi vagyok a belső világodra.. - ismét biccentek, de igazából... tisztában vagyok vele, hogy veszélyes játék ez. Veszélyes rá nézve, és veszélyes rám is.
Mi lesz ha újra győznek az ösztönök!??
Az csak akkor derül ki, ha végre lépek.
És 4 év... igazán hosszú volt.
A kérdés, érdemes e leélni így egy életet.
Az ösztöneid nélkül...

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#41TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 25, 2022 1:00 pm




Minden egyes lépését figyelem, ahogy közelebb jön. Túl közel. Túl közel? Magam sem tudom. Talán nem. Az tény, hogy meg sem moccanok még nem jelent semmit. Nem érzem feltörni a mindent elnyomó menekülési kényszert. Valószínűleg azért nem, mert annyira... más, ahhoz képest, amihez hozzá vagyok szokva. Az érintése pedig... az az óvatosság, amivel egyáltalán emeli a karját...
Némán aprót bólintok.
Csak nyugodtan.
És most véletlen sem törődök vele, hogy vajon mit árultam el akaratlanul is, ami ennyire óvatossá tette. Egyrészt lefoglalja a gondolataim, hogy hozzám ér és meglepően megnyugtató és és és, nos, igen, fájdalommentes. Másrészt az, amit mond. Nem ismerem? Legszívesebben sorolnám, mi mindent megtudtam róla ilyen kis idő alatt. Hogy négy éve tiszta, hogy nincsenek szülei, hogy valamiért nem beszél a mostohatestvérével, hogy szeret olvasni, hogy szokott táncolni, hogy kedves, hogy ha megígér valamit, azt betartja, hogy itt van annak ellenére is, milyen fura vagyok, hogy... ő is figyel és odafigyel rám.
- Nem bántanál - állítom viszonylag magabiztosan, bár hogy pontosan honnan veszem? Talán inkább abban vagyok biztos, hogy annyira nem tudna bántani...
Végül már csak a hallgatásom marad, miközben valami varázslatos módon végig tűröm, hogy tartsa a tekintetem. Nem mellé nézek, nem csak nagyjából a szemeibe, hanem tényleg bele, egészen az utolsó pillanatig.
Történnek velem ennél rosszabb dolgok is odabent, Oliver... - mire ez a gondolat megérkezik, már kimondottal örülök, hogy közben elengedett. Így jobb. Biztosabb.
- Memoirs ​of an Imaginary Friend. Azt a történetet szerintem élveznéd. Szívesen felolvasom majd neked - először szólalok meg azóta, hogy ő egy kisebb regény elszavalt közben és igaz, hogy mosoly nincs a saját szavaimhoz, de a tekintetemben azért van egy kis csillanás.
Miért érzem úgy, hogy mi ketten nagyon sokszor, könyveken keresztül fogunk beszélgetni?



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#42TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimePént. Márc. 25, 2022 8:44 pm

Meglepődöm.

- Nem, nem bántanálak. - ismétlem. - De akkoris... - nem akarok belebonyolódni végtelen fejtegetésekbe, miért is nem lenne jó ötlet. Mennyire is félrecsúszhat bármi. Igazából bármikor. Csak azt tudom, hogy jobb nem kockáztatni. Több okból is. És mindkettőnk érdekében.

Valahogy erre válaszul, automatikusan jön a következő ötlet. Nem tudom miért, talán csak mert... megismerném. Tényleg. Érdekel a természete, a reakciói, a lényének egésze. És nemigazán tudok rá különösebb indokot.
Mégis elhangzik egy válasz, egy olyan, amire eleve így, nem számítok, de ettől még...
Elmosolyodom.

- Oké - vágom rá, nem hirtelen, de nem is kimérten. - Bízom Benned. - kitartom. A mosolyom a szemeiben, ha ő közben nem fordult el. - És ezzel együtt akkor ezt igennek is veszem. - nevetem el, nem vadul, csak csekély derűvel, mégis egyértelművé teszi a helyzetet. Nyert az ügy.
De ha menne...

- Éééés.. akarsz beszélni róla, vagy inkább felhúznád a nyúlcipőt..? - kérdezem aztán mégis, vágva rá, elvégre én még mindig nem sietek, de ezzel emlékeztetem is a korábban mondottakra. Csak azt tegye, amit szeretne...
Legalábbis bízom benne...

... hogy emlékezni fog rá.
Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#43TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeSzomb. Márc. 26, 2022 7:37 am




- Igen. Ez egy igen - bólintok aprót, és valamiért tényleg marad rajta a tekintetem. Talán az könnyíti meg a dolgom, hogy mosolyog és nevet. Rám és miattam. Az én szám sarkát is éppen látni, ahogy felfelé görbül, még akkor is, amikor jön a folytatás.
Mit szeretnék? Úgy igazán? Azon kívül, amit már elmondtam neki és megállapítottuk, hogy őrültség lenne. Minél inkább hosszúra nyúlik a csend, miközben agyalok, annál hangosabbnak tűnik minden körülöttem. Hallom a természetet. Hallom a szelet. És hallom a kinti forgalom halkan beszűrődő hangjait. Ezzel együtt pedig a kocsikat, ahogy ajtók csapódnak.
Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy egyik sem idebentről szól. Még mindig egyedül vagyunk itt, de mi van, ha valami változik? Ha eddig csak szerencsém volt és a tervek utolsó pillanatban változtak?
Kivételesen hiába a gondolat, semmiféle pánik nem fog el. Teljesen nyugodt vagyok, magamhoz képest meg főleg.
- Menni fogok - jelentem ki, éppen csak felpillantva rá, lesve, hogy mit szól a szavaimhoz. - De előtte mesélek a könyvről. És nem ér leszólni! - teszem hozzá egyetlen, röpke pillanatig eljátszva előtte a morcos, szigorú fiatalt. Valószínűleg nevetséges az alakításom, de nem számít. Talán tényleg csak újra nevetni akarom hallani.
- Egy kicsit gyerekes könyv - kezdek mesélni, ahogy összeszedem a gondolataim. Majd pár szóban mesélek Budoról, aki Max, egy autista fiú képzeletbeli barátja. Arról, hogy milyen keveset tudnak valójában mindketten a világról és éppen csak megemlítem, hogy van egy pont, ahol Maxet elrabolják és Budo az egyetlen, aki megmentheti. Valahogy.
- ... minden más majd kiderül, amikor felolvasom neked - fejezem be végül és csak remélni tudom, hogy így elsőre jó történetet választottam és tényleg érdekelni fogja.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#44TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeSzomb. Márc. 26, 2022 4:47 pm

Megerősít, és ha alapesetben nem is tette volna, mégis így a biztosabb.
Mintahogy az is némileg véletlenszerű ötlet, hogy van e kedve beszélni róla, arról a könyvről, mert ugyan nekem nem sietős, ráérek, és ha ő sem futna el...
..és érkezik is a válaszom, alig idővel később, ami igen, átvert az elsőkben, de ahogy folytatja, a mosolyom kiszélesedik.
Nem tudom megmondani miért.

- Oké, eskü! Meg se mukkanok! - emelem fel mentegetőzve, és közben elnevetve a kezeimet. Mintegy védekezésül... Tiltakozásul... inkább mentséget keresve, de mindez csak könnyű játék. Végtére is miért is ne! Abban nincs semmi végletekbe menő.
És ahogy végül belekezd, én engedve az egészen visszavonulok, és leülök, oda a faláda szélére, ahol korábban ültem.
Persze közben, és ha ő is vevő rá, azért elég távol, de mellettem, megpaskolom a másik ládán a helyet, ha akar leülhet, ha nem akar.. nekem jó ott is ahol most áll, az is jó ha áll, vagy ha ül.. lefekszik, teljesen mindegy, akkor is figyelmesen hallgatom.
És... nem közelítek.

Aztán csak beszél és beszél, én meg hallgatom, magam előtt összefűzve a tenyereimet ahogy a térdeimen támaszkodom, magam elé bámulok, és hallgatom, ahogy a szavai újra és újra lelkesen mesélnek.
Valami tetszik nekem ebben a lelkesedésben.

- Hm. - hümmögöm el. - Érdekesnek ígérkezik. - tartom rá. - Már alig várom. - mosolyodom el, de igazából mindez csak körítés. Igazából valami más az ami mosollyal tölt el, valami olyan, amit nem tudok megmagyarázni. Nemigazán. Csak hát az a helyzet, hogy most nem is akarok.
Csak hagyom hogy vezessen, vigyen magával, hogy érezzem az életet, és élvezzem, most... finoman, a maga forgatagában. És valahogy jó érzés csak úgy szabadjára engedni.
Már rég nem tettem hasonlót...
Jólesik.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#45TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeSzomb. Márc. 26, 2022 6:32 pm




Biztos vagyok benne, hogy látni a hezitálás az arcomon és a szemeimben, amikor az általa felajánlott ládára téved a tekintetem. Sokkal, de sokkal közelebb van, mint a saját választottam volt, de végül is... az előbb az sem fájt, ahogy hozzám ért. Mi baj lehet, ha valamivel közelebb ülök hozzá? Ha esetleg más irányt is akarnának venni idővel a gondolataim, majd az, hogy közben a Budoról és Maxről mesélek, helyben tart.
És pontosan így is történik. Oké, talán az is segítség, hogy anélkül figyel rám, hogy közben engem figyelne. Mert igen. Rám figyel, de nem engem... Nem mintha én ne tenném meg helyette is. Így, hogy nem kaphat rajta, büntetlenül pillantok rá újra meg újra. Lehetséges, hogy a mosolyokat hallani a hangomban minden egyes alkalommal, de ez már nem számít.
Majd mikor a végére érek, mert nem vagyok hajlandó többet elárulni, félig lehajtott fejjel várom az ítéletet.
Persze, már akkor sem nézek rá, amikor jönnek a szavai. És a mosolya. Anélkül tudom, hogy ott van, hogy ráemelném a tekintetem. De nekem így is megfelel.
- Mosolyogsz - mondom ki a nyilvánvalót. - Te tényleg élvezed a társaságom. Nem hazudtál.
Semmi értelme, hogy beszélek. Legalábbis látszólag. A valóság viszont az, hogy ha egyetlen perccel is, de tovább akarom húzni. Csak még egy mondat. Még egy mosoly. Még egy... akármi. Mielőtt visszamennék. Oda. Be.
Mert igen, magamnak sem ismerném be, de valamiért fenyegetőbbnek tűnnek most a falak, mint az utóbbi egy évben bármikor. Szükségem van arra a "még egy kicsi"-re, mielőtt önként bemennék.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#46TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeSzomb. Márc. 26, 2022 8:47 pm


- Mi? Én? DEHOGY! - kényszerítem el (a mosolyomat), még mielőtt folytatná, de nem bírok sokáig a játékkal elnevetem. Csak akkor hallgatok el, amikor megjelennek az újabb szavak, és ezek már nem engednek szórakozó lépéseket. Legalábbis úgy érzem nem ez most a helyénvaló.

- Nem szoktam hazudni. - a vonásaim elszelidülnek, mert most valamiért úgy érzem, hogy erre van szükség. Ettől még igaz. Nem mondok valótlant, most sem, ahogy soha máskor nem tenném. És... tényleg élvezem. A helyzetet, a társaságot, a társalgást. Azt az új világot. Ami valamiért most megnyílik előttem, és eszemben sincs annyiban hagyni.
Csakhogy valami van itt még...

- Tudod azt tanultuk mi benn.. a rehabon, hogy minden függőségnek... mindennek ami maga alá teper, a titkok adnak üzemanyagot. - dörzsölöm meg a kezeimet, össze, ahogy magam előtt csak azokat figyelem. - A hazugság... a bűntudat... Az elfojtások... - sorolom őket. - Ezért eszemben sincs hazudni.. - fordulok rá. - Se Neked, se másnak sem. Soha. - és ahogy lassan jönnek ezek a részletek, még valami kikívánkozik. - És ezért muszáj azt is kimondanom.. - hezitálok. Aztán mégis belevágok.

- ... hogy igen. Nagyon is kedvelem a társaságodat.

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#47TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeSzomb. Márc. 26, 2022 9:49 pm




Hát persze. Véletlen sem mosolyog. És később sem neveti el magát. A felszabadult jókedv pedig valamilyen szinten rám is átragad, még ha nem is nézek oda. Ez akkor sem igazán változik, amikor komolyabban kezd beszélni. A kezeit látom, addig eljutok, de tovább nem, hiába érzem, ahogy lassan a tekintete engem kezd vizsgálni.
Aztán elhangzik az az utolsó mondat. Én pedig... fogalmam sincs, mit érzek. De az biztos, hogy az ujjaim nem dobolnak idegesen, nem fészkelődök feszülten. Csak megdörzsölöm a mellkasom, majd a nyakam, az állam és az arcom is. Az egésszel próbálom elnyomni a szívem zakatolását. Pedig nem a félelemtől dobol így. Csak... csak... Az agyamban pörögnek a gondolatok, próbálom megállapítani, mit is érzek.
Egyértelműen más volt ez a szöveg és sokkal komolyabban is hangzott, mint amit hosszú percekkel ezelőtt mondott. "...nagyon csípem a társaságodat..." Nem. Az közel sem tűnt ennyire fontosnak, mint ez a mostani. A szóválasztás. A hangsúly. Az könnyen jött, ezt sokkal nehezebben mondta ki. Én pedig...
Oldalra fordítom a fejem és a kezeiről végre elszakadva felnézek rá. A szemeibe. Éppen csak a kusza tincseim alól, vagy éppen félig azok mögött rejtőzve. És mosolygok. Nem csak úgy halványan, visszafogottan, ahogy eddig, hanem... boldogsággal.
Igen, ez az! Valódi boldogság. Boldognak érzem magam!
- Oliver - mondok... suttogok ennyit, mintha hatalmas titok lenne, amit kimondok. Csak a neve, egyelőre egy szóval sem több. De ebben benne van minden, ugye? Minden, amit tudnia kell, amire talán én nem is találnék szavakat. Ha más nem, arra elégnek kell lennie, hogy legyen időm megfogalmazni azt a csepp folytatást. Ha már őszinteségről van szó.
- Régen éreztem magam... így - megjegyzés, vallomás, magam sem tudom. Lehet, hogy külsős szemmel amúgy sem nagy dolog, de nekem az. Maga az érzés. Hogy képes vagyok rá. Még ha arra nem is, hogy kimondjam a boldogság szót.



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#48TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeVas. Márc. 27, 2022 12:49 pm

Mozdul, mozog, és én nem tudom mit látok benne. Mit keresek. De valamit mégis, mert ahogy mozdulnak a kezei, egyszerűen letapogatom. Nem a fizikumát, nem is tökéletesen a kezei mozgását, sokkal inkább a reakcióját.
És először... nem feltétlenül tetszik az amit látok.
De utána...
... amikor felnéz, le nem veszem róla a tekintetemet. Ösztönös. Ösztönösen érzem.. Hogy mosolygok e? Nem mernék rá megesküdni, inkább csak tartom. A tekintetét. Továbbra is,
amikor meghallom a nevemet.

- Iiiigen...? - veszek némi játékos élt is bele. Csak hogy könnyebbé tegyem. Talán. Talán egyszerűen így esik jól és engedem. Ahogy vele a mosolyomat.
De amikor folytat, az egész megváltozik. Nyomósabb lesz.. Jelentőségteljesebb, ezért elengedem a viccet, és lassú erővel rákérdezek.

- Hogyan, Benjamin. - csak tartom a szemeit, már ha engedi nekem tartani őket. De már nem mosolygok. Ez a valami sokkal... súlyosabb, és szinte már a bőrömön érzem. - Mondd ki... - ösztökélem - Mondd csak ki... Csak mi vagyunk itt.. - újra mosoly költözik a szemeimbe, de nem mozdulok. Szinte levegőt se veszek. Valami azt súgja, megtaláltam. MegtalálTUK! Azt a vékony, hajszálnyi rést, ami a bensőjéhez vezet.
És valami hihetetlen egy érzés...

Vissza az elejére Go down

Benjamin Alexander Sawyer

Benjamin Alexander Sawyer

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Location : Oliver karjaiban (és Sally anyósülésén)
Posts : 595

#49TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeVas. Márc. 27, 2022 1:49 pm




Lassan nemcsak a saját szívdobogásom hallom, hanem a légzésem is. Minden egyes ki- és belégzést. De nem pánikolok. A tekintetem is marad rajta, bár valószínűleg, ha akarnám sem lennék képes most elvenni róla. Talán, szükségem is van rá, hogy lássam a szemeit. Még akkor is, ha tudom, sokkal, de sokkal egyszerűbb lenne a földet lesni.
De maradok mozdulatlan, csak a légzésem változik. Szinte sérti a fülem, hogy milyen akadozva fújom ki a levegőt, amikor elhangzik a nevem. Steven szokott így fogalmazni. Kérés, kérdés... de közben kijelentés, sőt szinte parancs, amire jobb, ha felelek.
Mi a fenéért nem tudom legalább most... csak most az egyszer teljesen kizárni a gondolataimból?! Miért hasonlítom egymáshoz, mikor semmi köze... semmi közös nincs bennük...
Szerencsére a folytatás segít. A mosolya és a tény, amit kimond. Csak mi vagyunk. Csak ketten. Nem kell körülnéznem, hogy meggyőződjek róla. Hiszen ő maga mondta, hogy nem hazudik, soha, szóval... így kell lennie. Ketten vagyunk. Ennek köszönhetően végül meglepően hamar vissza is tér az előbbi jó érzés. Lehet egy érzés egyáltalán jólesően melengető? Fogalmam sincs, de most ezt annak érzem.
- Boldognak - semmivel sem több egy sóhajtással kimondott suttogásnál, de attól még hallható. - Boldognak érzem magam. Miattad. És azért, amit mondtál.
Pont úgy beszélek, mint mikor Steven parancsol rám. Ahogy ő elvárja. Csak nincs ott hozzá bennem az a fojtogató érzés. Itt és most nem fenyeget senki, nincs a fejem fölött a jövőbeli fájdalom. Nincs rossz válasz, ami kiválthatná.
- És közben piszok közel vagyok ahhoz, hogy kiboruljak - ismerem el azért ezt is, elhadarva, majd kicsit elnevetve magam, ahogy a hajamba túrok és most már tényleg elkapom a tekintetem róla.
Én is tudom, hogy igazán lenyugtathatnám a kezeimet, de nem nagyon megy. Láthatóan. Lehetnék ennél furább és szerencsétlenebb?



_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.
Vissza az elejére Go down

Oliver Reynolds

Oliver Reynolds

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Kertész
Location : LV
Posts : 394

#50TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitimeHétf. Márc. 28, 2022 2:28 pm

Aztán valami megváltozik... Olyan gyorsan, hogy képtelen vagyok megmondani a még, és a már közötti pillanatnyi különbséget. Képtelen vagyok visszaemlékezni, mit vagy hogyan tettem, hogy az egész ilyen váratlan fordulatot vett, mégsincs időm megijedni. Vagy akár megütközni az egészen, az egész olyan... ismerős.... de aztán ugyanolyan gyorsan is vált vissza kellemesbe.
És talán ekkor engednek csak az én izmaim is el.
Mert ahogy megérkezik az a szó, semmissé válik minden, és az az előbbiekben bennragadt mosoly, újra kikéredzkedik.
Én meg... nem állom útját.

- Boldognak.. - ismétlem utána, de hosszan nyúlik a mosolyomba. "Hát akkor ma már érdemes volt felkelni.." - hangozna tovább, de akkor ő folytatja, én meg már nem érzem helyénvalónak. A bőröm bizsereg, mégis, valami baljós költözik bele, még ha nem is hagyja kioltani azt a lángot. Ami odabenn van születőben.

Magam elé nézek, inkább, és megint összedörzsölöm a kezeimet.
Talán azon dolgozom, mit mondhatnék. Vagy azon, mi az amit nem kéne, aztán hirtelen...

- Nos.. távol álljon tőlem hogy egy percig is kiborítsalak, szóval mit mondasz, ha én azt... hogy SÉTÁLJUNKEGYET! - lököm is fel magam, felállok, de nem indulok el. Nem teszem meg azt az első pár lépést, meg se mozdulok, kivárok, arra hogy megnyerő e az ötlet, vagy elveszett az egész, a végtelen sivatagában.
Átkozott szóképek...

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




#51TémanyitásTárgy: Re: Apró lázongás, pár boldog pillanatért   Apró lázongás, pár boldog pillanatért - Page 2 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Apró lázongás, pár boldog pillanatért

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Játéktér ∷ :: külváros / sivatag :: Lakások-