Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
*A bárban félhomály uralkodik, az esti csilivili fényeket még nem kapcsolták fel, de már látogatható mindegyik terem. Mivel ablakok nincsenek, az idő múlását a fények váltakozása jelzi, bár ezt még senki nem figyelte meg. Lágy zene szól a hangszórókból, a pultos koktélt kever, jó néhányan ülnek már bent és szórakoznak, vagy alapoznak a kaszinói látogatásuk előtt. Aki nem játszani jött Vegasba, az marad később is, vagy eleve este érkezik. Az új lányt a pultos igazítja el, egyelőre csak a személyzeti részleg felé vezető ajtóig, ahol fekete öltönyös őr áll, Morrison. Ő már tudja, kit engedhet be és kit nem, a mai dolgozó lista frissítve lett, azonban hiába bólintott rá Vincent a lány felvételére, Nydát nem kerülheti el. Amint Phyllidia közli vele kicsoda és miért jött, bólint, tudomásul veszi és a nála lévő listán csekkolja a nevet.* -Ms. Marshall már vár. Balra, egyenesen és a második ajtó. *Azzal már pötyögi is be a számokat úgy, hogy Pdyllidia ne lássa, a kétajtós szekrénnyi válla amúgy sem engedné. Nem kíséri el, neki itt kell állnia, viszont odabent senki nem mászkálhat figyelő tekintetek nélkül, a kamerák gondoskodnak róla. Az első ajtó….inkább nyitott ajtó, általában nem csukja be senki és látható, hogy egyfajta pihenő szoba, már ha van idő pihenni. Esetleg műszak előtt és után, mert közben nem. Nyda irodájának ajtaja is nyitva van, ami azt jelenti, hogy nem dolgozik semmilyen fontos könyvelésen, megrendelésen, és most zavarható.
Délelőtt elintéztem a szállítókat és a megrendeléseket, így elvileg már nem volt dolgom és okom arra, hogy délután is bent legyek, de Vincent szólt, hogy kénytelen volt elintézni helyettem az állásinterjút az új lánnyal, mikor fogorvoshoz kellett mennem (?) és, hogy őszinte legyek, nem bíztam abban, hogy mindent jól csinált. Eleve nem sem a dolga, sem gyakorlata benne, másrészt rühellte. Hacsak nem akarta elsőként szemrevételezni az új popót, más okát nem láttam annak, hogy nem hívta vissza később. Mazsolát otthon hagytam, az asztalom alatti fekvőhelye üres volt, de látható. Az íróasztalnál ültem és jazz előadásokat kerestem a neten. Az első ilyen előadóest, amire kelletlenül mentem el és fogalmam sem volt arról, hogy vakrandi, a vártnál jobban sült el. De persze fogalmam sem volt mit csinálok és miért, csak keresgéltem. Ma is mint mindig, egy pohár édes-fehér bor és kellemes habfürdő várt rám Mazsolán kívül, csak ezen az állásinterjú 2.0-án legyek túl. *
A második interjúra készülök és kevésbé vagyok ideges, mint az elsőnél. Bizonyára azért, mert ezúttal - reményeim szerint - valóban Nydával találkozom, akit nem zacskóztak be és a pincébe se zártak, zacskóban, vagy anélkül. Be kell valljam, Mr. Belvedere érdekes hatást tett rám és valahogy nem szeretem az ilyesmit. Az ilyen meghatározhatatlan dolgokat, érzéseket. Oké, tudom, hogy nem katolikus lányiskolába mentem tanárnői állásra, de azért mégis. Szóval, mindent egybevetve, ez így sokkal jobb lesz. Egy kifinomult hölgy, aki tudja mit kell kérdezni és azt is, hogy mi a jó válasz. Úrinő tudott maradni egy ilyen helyen. Na mi ez ha nem zsenialitás? Ezúttal egy csipkés blúzt és egy vékony anyagú fekete nadrágot választottam, fekete cipővel. A fekete válltáska is jóval nagyobb, megpakoltam pár aprósággal. A sminkem csak árnyalatnyit erősebb mint az a gyöngyházas-rózsaszínes az első interjún, de a hajamat ugyanúgy kontyba tűztem és csak egy pár arany karika fülbevalót viseltem. Talán még ez is visszafogott, de majd úgyis változni fogok, ha már itt dolgozom...A vendégek igényei, meg ugye a többi lány külseje is számít.
Odabent most minden más...Fények, zene...Megnyugodva látom, Mr. Belvedere nincs a közelben, de azért körülnézek. Nem szeretném, ha a semmiből teremne előttem és valami fura néven szólítana, mivel képtelen volt megjegyezni, hogy is hívnak. De egyelőre úgy fest, hogy mázlim van, úgyhogy egy pultostól kérek eligazítást Nyda irodájába. Az útmutatást követve eljutok egy kétajtós szekrény méretű öltönyös pasihoz. Igyekszem hivatalos hangot megütni, nehogy valami ostoba, vihánc libának nézzen, aki azért jött ide dolgozni....amiért általában szoktak a lányok. Az ajtónálló naprakész, fent vagyok a listáján, így bebocsátást és egy újabb eligazítást nyerek a szentélybe. Lassan, de határozottan haladok a cél felé. A nyitott ajtó először elbátortalanít de aki bent van nyilván nem emberevő. Majdnem biztos vagyok benne, hogy Nyda az, de mindig kell hagyni 1%-ot arra, hogy valaki más van az irodában és nem az akit keresünk. Finoman megkopogtatom az ajtófélfát, hogy felhívjam magamra a figyelmet. - Jó napot kívánok! Phyllida Springwood vagyok és Ms Nyda Marshallt keresem!...Az állásinterjú ügyében...-teszem hozzá, egy fél pillanattal később. Nydával szemben is igyekszem hivatalos, határozott hangot megütni, de persze jóval több udvariassággal mint az ajtóőr esetében.
*A diszkrét kopogásra eszmélek fel a jazz előadások tengeréből, nem az ajtón való kopogásra, hanem a folyosó padlóján ejtett, apró zajra. A kinti zene nem hallatszik ide be, csak a szokásos neszek hallhatók, ezért a lépések kitűnnek belőlük. Előttem a billentyűzet mellett van az önéletrajz, amit már átolvastam, de a benyomásaimat szeretem személyesen megszerezni. Azonnal az ajtó felé fordulok amint Ms. Springwood megérkezik és azt jelzi is. Felveszem arcomra a hivatalos mosolyt és felállok, majd a kezemet nyújtom felé.* -Üdvözlöm Ms. Springwood, Nyda Marshall vagyok. Jöjjön beljebb, foglaljon helyet. *Határozott, kemény kézfogásban van része, egy főnöktől ez jár és már nagyon korán megtanultam ennek az apró de jelentőségteljes mozdulatnak a finom árnyalatait. A székem mögötti kanapéra mutatok, én viszont nem ülök mellé, hanem vissza a székemre, így kicsit magasabban helyezkedem el, mint ő. Ez is a stratégia része. Gyanítom, Vincent nem élt ilyesmivel. A lábaimat a bokáknál teszem keresztbe és a kezeimet az ölemben kulcsolom össze egymással, figyelmesen nézek rá, már-már fürkészőn, mielőtt újra megszólalnék. * -Mr. Belvederre mesélt már önről, de jobb szeretem magam megismerni a jövendő alkalmazottainkat. Mesélne magáról egy kicsit? Hol dolgozott korábban és milyen beosztásban? *Ott van az önéletrajzban, de azok csak száraz tények, engem az érdekel, hogyan mesél az előző munkahelyéről. Ezt a papírra vetett betűk nem adják át. Az üdvözlő mosolyt is átvette a komoly, de nem komor figyelem. *
Nyertem, mert a bent tartózkodó hölgy valóban Nyda. Elsőre is leveszem, hogy nem az a fajta nő, akit nyafogással, vagy cuki viselkedéssel le lehet kenyerezni. A kézfogása is erős, határozott. Kezd kirajzolódni a fejemben egy ötlet, hogy Belvedere-t elküldi pár hétre Hawaiira, hogy kikúrálják a benne lévő görcsöt és a kezdődő idegösszeomlást, addig ő szépen átveheti az egész kócerájt, ami ennél is magasabbra törhet. Egy nightclub amit egy nő vezet...én meg olyan gonosz vagyok már a második állásinterjú elején. Leülök a kényelmes kanapéra, fél percben megpróbálom a legjobban összerakni a mondanivalómat. Vannak, akik azt mondják, ha gyakorlunk előtte jobban megy. De hogy lehet úgy válaszokat gyakorolni, ha nem ismered a kérdéseket?
-Az első munkahelyem a Bellaggio Pool Cafe-ban volt. Klassz hely, de mivel a szüleim is ott dolgoznak, ráadásul magasabb beosztásban, nekem fura és kicsit kellemetlen volt az egész. Utána a Desert Hills Motelban voltam, elvileg szobalányként de sok olyan feladatot is kaptam, ami nem tartozott a munkakörömhöz. Volt, hogy recepcióra is küldtek, vagy a munkaidővel variáltak. Aztán a problémák nőttek és súlyosbodtak, így elfogadtam a szomszédom ajánlatát és egy barátja kávézójába mentem dolgozni. Sid kávézója kicsit és először még barátságosnak is mondhatná az ember. Egy pillanatra elhallgatok, hiszen nem akarok én senkit se köpködni, de ami megtörtént, az megtörtént. Jobb ha tőlem hallják, mint mástól, mert még a végén gyanút fognak, hogy én is benne voltam a dologban. -Sid drogdíler volt...és..hát a kávézónak annyi, Sidet meg lecsukták...Lehet, hogy ostobán hangzik, de tényleg fogalmam sem volt róla. Én kerülöm a drogokat és nagyon ritkán dohányzom. Ide azért jelentkeztem, mert érdekesnek találom a helyet, ahol sosem unatkozik az ember. Őszintén szólva, nekem a Bellaggio túl unalmas és lapos volt. Halványan elmosolyodom. -Talán kezd kopni az angolságom és lassan átvedlek vegasivá. Mostanában tényleg felmerült bennem a gyanú, hogy lassacskán kezdek beolvadni. Talán végre sikerült "békét kötnöm" a csodás, felnőtteknek készült meseországgal.
*Fel nem tudom fogni, hogy Vincent miért vállalta be az interjúztatást, amikor fogalma sincs arról, hogy ilyenkor miket kell kérdezni és miről kell a leendő alkalmazottat tájékoztatni. Felszolgálót keresünk, nem biztonsági őrt, ami az ő asztala lenne, de most már mindegy. Phyllidia Springwood gazdagabb lesz egy dupla interjúval és még kitüntetettnek is érezheti magát, mert mással még nem fordult elő. Ha rajtam múlik a jövőben nem is fog még egyszer. Mindenesetre figyelmesen hallgatom az előző munkahelyeiről tartott kiselőadást, kifejezetten az érzelmeinek változására koncentrálva, mert nem hiányzik egy nagy szájú, a lojalitásra képtelen alkalmazott. A Desert Hillről rossz emlékei vannak, de még belefér az általam húzott határok közé, kicsit kihallom a feltételeket is, melyeket felénk támaszt. Ne kapjon az eredetileg megbeszélt munkán kívül más feladatot, ne variáljunk a munkaidővel. Nos, ha lesz is ilyen, előre fogom közölni és alátámasztom a megfelelő érvekkel. De könyörgöm, ez egy bár, rengeteg vendéggel, és nagy a fluktuáció. Arra viszont már jobban odafigyelek, hogy picit ellentmondásba keveredik önmagával. * -Mi az ami unalmas volt a Bellaggio-ban és mi az amit ismeretlenül is érdekesnek talál a Vinnie`s Night-ban? *Nos, ha drogokkal nem is fog találkozni, sok minden mással igen, mert Vegasban vagyunk, nem pedig a Côte d’Azur-ön. Halványan eszembe jut Isobell és az a véres éjszaka és elgondolkodom azon, hogy ez Phyllidiának elég izgalom, vagy túl sok lenne? *
Tetszenek a kérdései, mert a dolog mélyére akar ásni, ha valamire kíváncsi. Nem mondom, hogy Belvedere felszínes volt, na de Nyda...Ég és föld a két ember. Ha nem a hosszútávú terveim megvalósítása függenek ettől a beszélgetéstől, megdicsérném, de biztosra veszem nem kedveli a dörgölődzőket és lehet, hogy annak venné. Neki egy lojális, becsületes, jó munkaerőre van szüksége, nem szirupos mázra. -Őszintén? Mondhatnám, hogy a monoton munka de itt többről volt szó. Nemcsak a személyzet, de még a vendégek egy része is olyan "szögletes" volt. Nem tudom, összefügg-e a kettő de fura volt és bevallom rossz érzés volt ott dolgozni. A vendégek isteneknek szinte már isteneknek képzelték magukat. Persze, értem én, hogy mi azért vagyunk, hogy kiszolgáljuk őket, de valami emberi megnyilvánulás...De nem...hisztis gépek, akiket érzéketlen gépek szolgálnak ki. A másik indokomat, hogy a szüleim is ott dolgoztak és dolgoznak most is, először nem akarom elmondani, mert olyan kínosnak érzem. De végül mégis elmondom, lesz ami lesz. Az, hogy tőlük teljesen független akarok lenni, mert zavart a közelségük, még jó pont is lehet. -Tudja, a szüleim még mindig ott dolgoznak...Ez olyan zavaró. Olyan mintha még mindig kislány lennék, akit szemmel kell tartani. És ott van még a rivalizálás, vagy a simán utálok valakit. Akik kedvelik a szüleimet, azok engem is kedvelnek, akik meg utálják, azok azt is rajtam verik le, ha esik az eső. Nekem erre nincs szükségem. Önmagamért szeressenek vagy utáljanak és csak valós hibákért rójanak meg..Igen, ha hibáztam a "haverok" ne simítsák el azért mert a szüleim jó fejek.
Eszembe jutnak a régi esetek és még mindig bosszankodom magamban. Egy okkal több, hogy megkapjam itt az állást. -Ez a hely teljesen más. Színvonalas és nem hinném, hogy belefulladnék a monotonitásba. A szüleim pedig...nos, egészséges távolságban lennének tőlem. Ez a hely nem az ő világuk, ezért lenne jó nekem. Mr. Belvedere már vázolta nekem az elvárásokat és a szabályokat és tetszett, hogy itt nincs fejetlenség csak rend és hogy ő is nyíltan, köntörfalazás, vagy szépítés nélkül beszélt. Az előző beszélgetést azért említem, hogy lássa, Mr. Belvedere is "jól szerepelt, bár biztos hogy a felvételi beszélgetés nem az ő feladatköre, ráadásul volt benne némi feszültség és görcs, amit ital helyett egy hosszabb nyaralással lehetne oldani. De én ritkán adok kéretlen tanácsot...
*Őszintén szólva nem tudom mire számítottam a nőtől, aki mások kiszolgálására jelentkezett ide, de sikerül meglepnie. A „szögletest” nem tudom hogyan értsem, ez biztosan valamilyen sajátos nézőpont, viszont a magukat istennek képzelő vendégek kifogásolása azért némileg ad egy kis bátorságot, hogy megforduljon a fejemben egy szemöldök emelgetés gondolata. Nem szakítom félbe, végighallgatom ha már olyan lelkesen belekezdett a kérésemre, bár talán itt kellene befejeznünk egymás megismerését. A sokadik felszolgálónak jelentkező akit nekem kell felvilágosítanom és már belefáradtam. A szüleitől való elszakadás nyomós indok és meg is értem, arra viszont már ténylegesen és látványosan vonom fel a szemöldökeimet, hogy Vincent tájékoztatta az elvárásokról és a szabályokról. Feltételezésem szerint a „Vörös ajtó tabu”-n kívül másra nem nagyon tért ki. A végén elmosolyodom, de ez sem a derűs és felhőtlen mosoly, maradok a hivatalosnál, de vegyül bele egy csipetnyi káröröm is. * -Nos Ms. Springwood fel kell világosítsam arról, hogy néhány pohár után a mi vendégeink is istennek képzelik magukat, főleg ha előtte nyertek valamelyik kaszinóban, vagy isteni sugallatuk támadt, hogy majd itt szerzik be maguknak a későbbi játékhoz a múzsájukat. Ami a monotonitást illeti, na az biztosan nincs nálunk, de egyelőre nekünk vannak elvárásaink ön felé, fordítva még korai lenne bármit is kijelentenünk. Nem tudom mit mondott önnek Mr. Belvedere, de ha megengedi én elmondanám mi az amit elvárunk. Pontos munkakezdés és munkavégzés. Egyelőre a legalacsonyabb fokról indul, mindenki maga felett áll és előfordulhatnak túlórák is, amiket természetesen kifizetünk. Biztos elérhetőség arra az esetre ha külön munka lenne, betegszabadság nincs. Túl nagy előremenetelre ne is számítson, legfeljebb pultos lehet, amitől még mindig nem érezheti magát istennek, de jobb a pénz és nagyobb szabadságot nyújt a munkában. Az első héten délután kezdene amikor kisebb a forgalom és meglátjuk megállja-e a helyét, utána mehet éjszakára ami nagyobb pénzt jelent, de persze nem abból fog meggazdagodni. Ha le akar lépni, egy héttel előtte szóljon, különben nem fizetem ki a hónapját. Azt hiszem ennyi lenne egyelőre. Marad? *Nem az a kérdés, hogy marad-e hanem az, hogy meddig. Igazán nem értem miért ekkora a cserélődés, pedig itt nincs olyan kizsákmányolás mint más helyeken. Tudom, mert körülnéztem. Persze nem akkora a borravaló mint egy kaszinó bárjában, de mi egészen mást kínálunk és annak ellenére, hogy nincs lehetőség nyerni, az üzlet virágzik. Vincent meg lehet elégedve. Ha Springwood rábólint, akkor felállok, hogy körbe vezessem és kézhez kapjon pár elintézni valót, ami a munkához szükséges. Ha nem marad, akkor mára végeztem is és szabad vagyok holnap reggelig. *
Ahogy hallgatom a reakcióját a kis előadásomra, szinte hallom a bennem lakó kisördög kuncogását. Igen-igen, sokszor félreértenek, azt hiszik rohadtul más elképzelésem van egy melóról, mint amilyen a valóságban. Hallgattam már végig pár nyafogást csajoktól a cigiszünetben, akik ott dolgoztak. Na ők teljesen más mozit néztek mint én. Le kell vezetnem Nydának, hogy mire is gondoltam. A körülményekre, a helyekre természetesen, amik felett igen sokan hajlamosak elsiklani. De félreértés ne essék, ez nem az ő hibája. A munkával kapcsolatosan szinte - mondom szinte - ugyanazt mondja mint a pasas, csak összeszedettebben és jobban kivesézve. Neki nyilván nagyobb gyakorlata van, Mr. Belvedere meg csak bele lett dobva a mélyvízbe és mentőöv helyett piát kapott..Utána meg biztos migrént. -Mr. Belvedere csak nagy vonalakban vázolta az elvárásokat, úgyhogy önnek külön köszönöm, hogy részletezte. A pontosság és a becsület nekem magától értetődő és már Mr. Belvedere-nek is megígértem, hogy nem lépek le szó nélkül, ha ez megtörténne, valószínűleg megöltek és ezért nem jöttem dolgozni. Betegszabadság? Lőtt seb, vagy brutális autóbaleset esetén Ms. Marshall. Tudok arról, hogy az a bizonyos ajtó nem rám tartozik, nem is firtatom. Sosem megyek tovább annál a határnál amit kiszabnak nekem. Ami az isteneket és a ranglétrán haladást illeti.... Olyan komoly arcot vágok mint egy agysebész aki egy fizikussal kíván értekezni. -Ha a Bellaggio-ban a vendég sokat iszik és inzultálja a személyzetet, a saját nyálán csúszik ki az utcára. Itt természetesen ez elképzelhetetlen, mert ez egy nightclub. Rácsapnak a felszolgáló hátsójára, vagy tesznek egy illetlen ajánlatot? Mosolyogj és kész. Ha vendég szerint az hoz neki szerencsét a kaszinóban ha hármat üt a hátsómra a második ital után, ám legyen. Én senkinek a szerencséjét nem akarom elrontani. Mint amikor valaki kórházban dolgozik. Találkozhat hullákkal és újszülöttekkel. Fel se tűnik. De egy hulla a bevásárlóközpontban...aaaaz teljesen más. Remélem érti, vagy legalábbis pedzi már, hogy itt csak arról van szó, hogy mindent a maga helyén. -A ranglétrán lassan érdemes haladni. Minél gyorsabban akar valaki feljutni a tetejére, annál nagyobbat zuhan. Gondolom látott már ilyet. Nincs szándékomban elzárkózni semmilyen plusz munkától, vagy túlórától, csak ne a műszak végén derüljön ki, hogy hopsz változott valami. Persze, ha bezacskózták, vagy lazán lelépett az akit helyettesíteni kell az más és nyilván más stílusban adják is a dolgozók tudtára. Az utolsó kérdésére már régóta határozott válaszom van. -Természetesen maradok, Ms. Marshall.
*Egyszer el kell beszélgetnem Vincenttel a munkaerő felvételről. Bár nagyvonalakban azt mesélte el Springwoodnak amit én is szoktam, legalábbis a visszajelzésből ez derült ki, de sok mindenben nem értettünk egyet és ez is kiderült. Rezignáltan fogadtam és iktattam a hallottakat, még a szemem sem rebbent, pedig volt néhány momentum amin kiakadtam. Bólogattam arra amit elismételt az elvárásaimról…és arra is amiről nem én beszéltem. A bizonyos ajtónál azért vettem egy kisebb levegőt, naná, hogy Vincent elsőként azt említette, az volt a mániája, nekem meg a kriptonitom. Ami viszont a vendégek jogairól szólt, abban nagy mértékben Vincent ellen voltam, érthető okokból. Ms. Springwood meglehetősen laza volt, de ebben a „szakmában” ne akarjon az ember nyelvész professzorokkal vagy filozófusokkal találkozni. Ez mondjuk még nem gátolja a jó munkavégzésben, de kételkedtem abban, hogy egy idő után képes lesz elviselni a seggre pacsit, és nem is akartam. * -Ez mind szép és jó, örülök, hogy megértett. Ami a vendégeket illeti, itt is a seggükön csúsznak ki, amennyiben jelzi valamelyik biztonsági őrnek, és szeretném ha jelezné, mennyit visel el. Ez a maga választása. Ha belemegy abba, hogy a fenekét szerencsehozó buddhának nézzék, ám legyen, de ha zavarja a legcsekélyebb mértékig, akkor nem kell elviselnie. *Szóval marad. Rendben. Az asztal felé fordultam és elvettem az egyik tartóból egy névjegykártyát. Vincenttől csak azért nem kaphatott ilyet, mert neki nem volt. * -Munkaruha ügyben őt keresse. Nincs kifejezett egyenruhánk, de az elvárás, hogy legalább első látásra egyforma legyen. Két aló és két felső évente, a számla hozzánk érkezik. Ha egy éven belül felmond, itt hagyja. Most pedig körbevezetném. *Fel is állok, megvárom míg kimegy az irodából, ha nem kapcsol, akkor intek neki én. Egy pillanatra sem hagyom egyedül, ezért inkább előre engedem, de a folyosón már én megyek elől. Végig is viszem, néhány szót mondva minden általa látogatható helyiségről.* -Itt a pihenő helyiség. A hűtőben van innivaló, azt ihatja, ami a bárpultban van, azt nem. Csak ha kifizeti és szigorúan a műszakja után. Pihenés műszak előtt és után, illetve egyszer tíz perc közben, bármikor. Ott a raktár, arra csak akkor lesz gondja ha a pult mögé áll, addig nem. Ha dohányzik, a hátsó ajtón mehet ki, ahova a beszállítók érkeznek….öltöző, mosdó, terembe vezető ajtó…a többit már látta. Ide csak kóddal lehet bejutni, ne írja fel, jegyezze meg. Amikor változik, mindenki megkapja az újat. Ne várja az idejét, random időben változtatunk. Nem csak a vörös ajtó tabu, hanem mostantól Mr. Belvedere irodája is. Bármi gondja akad, nekem mondja, a kóddal együtt megkapja a számomat is. Van kérdése? *Végig siettem a folyosón, fél percnél tovább nem álltam meg sehol. Ha nincs kérdése, rábízom a kinti pultosra, a többire majd ő tanítja be, az ő felelőssége lesz. *
Valami azt súgta bennem, hogy Ms. Marshall és Mr. Belvedere nem értenek mindenben egyet. Na, ja...A pasas elvárná, hogy tűrjenek a csajok, talán egy- két kedves vendégnek plusz szolgáltatást is kéne nyújtaniuk. Erre jön egy igen határozott nő, aki kijelenti, meglehet, hogy a kedves vendég repül mint a madár. Szívesen lennék légy a szobában a falon, amikor épp ezen vitáznak. -Majd "beállítok" egy szintet és amúgy sem biztos, hogy népszerű lesz a hátsó felem. Biztos vannak itt jobbak és szebbek. -De majd minden kiderül...Látatlanban nem lehet véleményt mondani. Elteszem a névjegykártyát - lassan vennem kell egy tokot is, hogy minden fontos együtt legyen - és felkelek a kanapéról, de amint kiléptem az ajtón megállok, hogy Ms. Marshall vehesse át a vezetést. Idefelé jó ha egy fél pillantást vetettem az ajtókra. Mindent alaposan megnézek és bólogatok, hogy igen értem és számíthat rá, hogy nem lépem át a határokat...Ahogyan ezt már Belvedere-nek is megígértem. Na ez legalább egyezik. -Alkoholt ritkán iszom, azt is keveset és csak otthon. Szeretem, ha van a közelben egy biztonságos hely, ahol eldőlhetek. Dohányzás is ritkán fordul elő...Esetleg ha nagyon kiakadok. Utóbbira nem olyan rég volt példa, amikor a szüleim is kiakadtak...Azon hogy ide szeretnék jönni dolgozni. Ha kiderül, hogy megvan az állás bizonyára kitagadnak, vagy legalábbis fagyosabb lesz a kapcsolatunk. A következő kiakadás akkor várható, ha az apám betér ide, akár egyedül, akár társasággal. Ennek azonban gyakorlatilag zéró az esélye. -Ez határozottan tetszik...Hogy változnak a kódok. Hogy ez miért jut olyan kevés embernek az eszébe...- csóválom a fejem. Száz százalék biztonság és agytorna a dolgozóknak. Piros ajtó, kódok, nem piálunk munkaidőben.. -Nagyon rossz ómen, ha a főnök az irodájába kéret valakit..Lehet, hogy ez csak ostoba babona, de én így vagyok vele. Remélem, sosem kell bemennem. Persze, ha mindenképp muszáj, nincs rá mód, hogy kitérjen az ember. Kérdőn nézek Nydára, hátha van valami ötlete, hogyan oldható meg az ilyesmi. Nem szívesen maradnék kettesben a nagyfőnökkel. -Egyelőre nincs kérdésem Ms. Marshall és köszönöm a türelmét. Eljött a pillanat, hogy otthagy a pultnál és elkezdődik az új munkám...Mit munkám? Egy új életem. Lehet, hogy nagy árat fizettem érte, de manapság már mindenen ott lóg az árcédula.
-Helyes. Tegyen úgy. *Rábólintok arra a szintre amit említ, és mivel én nem vagyok Vincent, még véletlenül sem esik a pillantásom a hátsó felére, hogy akár igazat, akár ellentmondjak neki. A többit elegánsan elengedem a fülem mellett, hadd szaladjon. Odakint, mivel azt mondta marad, ezért körbe kell vezetnem, már sokkal gyorsabban telik az idő. Pincérnőnek jelentkezett, hát most tesztelheti a memóriáját, ha ennyi idő alatt nem tud mindent megjegyezni, akkor nem idevaló. * -Ms. Springwood, én csak elmondom mi az elvárás és arra csak rábólint ha értette, kérdést tesz fel ha nem. A magánéletére nem vagyok kíváncsi, legfeljebb akkor, ha bezavar az üzletbe. *Sokadszorra mondom ki a nevét teljes tökéletességgel, és még mosolygok is, nehogy valami pattogó boszorkánynak nézzen, de határozottan kijelölöm a határokat. Ezért tisztelnek, nem beszélek mellé soha, viszont ha gond van, tudok korrekt is lenni. Ugyan kértem őt korábban, hogy meséljen magáról egy kicsit, de egyrészt az a megismeréséhez volt szükséges, másrészt én kértem. Ennek hatálya már a múlté. Ahogy a véleményére sem vagyok kíváncsi, mennyire tetszik neki a kódok random változtatása, ám ezt már csak egy pillantással közlöm. * -Mr. Belvedere nem szokott senkit az irodájába kéretni, ha gond van azt én intézem el. Arra szerettem volna célozni, hogy önmagától se induljon el arra. *Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam a kérdését Vincent elkerülésének megoldására. Kérdése nincs, ezt pedig jó pontként írom fel, aztán majd meglátjuk, hogy felelőtlen voltam, vagy sem. * -Rendben, bármikor szívesen segítek ha szüksége van rá. Akkor jöjjön, bemutatom a pultosnak. *A külső teremben már jócskán vannak vendégek, plusz egy pincérnő, aki még bírja idegekkel és vele lehet majd konkurálni, ki jut be előbb a pult mögé. Kis dög egyébként, de nem annyira mint Raina. Csak egyszer hibázott, amikor eladta az ásványvizemet vodka-tonicnak, azóta nem próbálkozott. * -Bess, ő Phyllidia Springwood az új felszolgáló. Mutass meg neki mindent, rád bízom….Ms. Springwood, Bess a mai pultos, ő ott pedig Carol. *Mutatok aztán az egyik gyér fénytől derengő sarokba ahol Carol éppen poharakat tesz le az egyik asztalra, onnan pedig nagyon remélem, hogy a másikhoz megy, hogy összeszedje az üreseket. * -Helló Phylli, Bess vagyok és egészen éjfélig a tiéd. Bízd rám nyugodtan Nyda, minden rendben lesz. *Phyllidia könnyedén észreveheti a különbséget a megszólítás alkalmával, jóllehet a régiek a keresztnevemen szólítanak és tegeznek, ez még nem jelenti azt, hogy közvetlenebbek is. A távolság így is megmarad, ahogy a tisztelet is. Ez pedig elégedettséggel tölt el, mert tudom, hogy valamit jól csináltam. Végezetül el is köszönök Phyllidiától, akinek Bess már meg is találta az új, könnyebben megjegyezhető és kimondható nevét.* -Jó munkát Ms. Springwood. Mire végez, elkészítem a szerződését, amit holnap reggelre aláírva kérek az asztalomra. *Ami azt jelenti, hogy a munka végeztével már oda is teheti. A szerződés pedig tartalmaz egy plusz oldalt, ami Vincent paranoiája, de erről persze Springwoodnak nem kell tudnia. Titoktartási nyilatkozat, ami a munkája során a vendégekkel, a munkával, a kollégákkal kapcsolatos minde irányú tapasztalás titokban tartására szól, kiskapu nélkül, jogi következményekkel a megszegése esetén. Van amire nekem is rá kell bólintanom. Mondjuk Isobell esete óta, meg is értem. * -Viszlát Ms. Springwood, viszlát Bess….Carol! *A végszóra megérkező Caroltól is elköszönök, azt már nem látom, hogy megkönnyebbülten sóhajt fel.*
Kezdőlap
by 
Tárgy: Phyllidia & Nyda - Tűzkeresztség :) 
Üdv a csapatban! 
//