Richard Lance Spencer
Sutton – Anglia 1995. október 29. 21 év Újságíró tanonc Média Jamie Campbell Bower | |
Apróságok, amit jó ha tudunk...
Elviselhető vagyok, mert:
Ha velem vagy, csak jókedvre számíthatsz. Ez a lazaságomból fakad, minek rágjam szét a körmöm olyan dolgokon, amik ... valójában nem is léteznek, mert magamnak csináltam, hogy ne unatkozzam.
Fotomemória: bármit, amit látok, megjegyzek. Ezért szeretek fotózni is, na meg azért, hogy a sok marhára ráhúzzam a vizes bőrt.
Cigizek: igen jól látod, a pozitívhoz írtam. A bűzrúd után bármilyen szagot el tudok viselni.
Nem horkolok: ez jó tulajdonság, nem?
Nem szokásom pánikolni: elég szép is lenne, ha a bokorból csak egy darab, hosszan elnyújtott vinnyogást hallanál tőlem, zenei háttérnek
Ami miatt inkább a tizedikről ugranál ki:
Nem ismerek lehetetlent: ez azt is jelenti, hogy a saját főnökömet is elküldöm a francba, ha nem adja meg az engedélyt. És persze, ütöm bele olyanba az orrom, amivel vásárra viszem az irhámat.
Fotómemória: tehetek én róla, hogy Barbien kiszúrtam Nick ingét, a pulóvere alatt, amit előtte egy évvel viselt a meetingen? Ugyanott van megtörve és kikopva is a gallérja.
Türelmetlen vagyok: a lazaságom ellentéte. Ha akarok valamit, az tegnapra kell.
Utálom a szabályokat: Főleg, ha nem én állítottam fel.
A pia kiüt: ergo a kocsmai hírszerzési akcióim az első pohár ELŐTT kudarcba fulladnak.
Ja, és még valami:
A tojáshéj még a fenekemen, amit nem vagyok hajlandó észrevenni.
Ha van még mit mondanod...
Félálomban tapogatózom a csöngés után. Lecsapom. De újra csörög a jó életbe, mikor állítottam én így be? Ja, hogy ez nem a csörgő. Basszus, ez az ősöm.
Kipattan a szemem, az ágyon is rugóként ülök fel és felveszem a telefont. A hangom azonban álmos, egy ásítást is visszafojtok.
- Igen? – na, most lehet ásítani. A valószínűleg kócos hajamba beletúrok, álmos szemekkel, majd ott is maradnak az ujjaim.
- Tanulok, mi mást. Most éppen a gyakorlatin vagyok. – rásandítok közben az órára. Aaa rohaaadt! Elkééésteeeem!!!
Lerántom magamról a takarót, a fürdőszobába nem mehetek, mert visszhangzik, egyből lebukok!
- Á, egy marketing terven, tudod, a szokásos. – ha tudná, hogy éppen egy lebuktató cikken dolgozok az alvilágról, és hogy közgáz-marketing helyett újságíró szakra váltottam, a fülemnél fogva ráncigálna vissza és mehetek a mundérosokhoz.
- Hétvégén? De miért most szóltok, golfhétvége lesz, ott lesz az összes nagyfej. – nyöszörgök, műhisztivel, lévén hétvégén egy oltári nagy banzájt terveztünk, kikuksolni a dolgokat. Nesze neked hepajkodás.
És basszus tud a hétvégi golfhülyeségről. Pont ezért jön ide. Puccolhatok golfsapiban és ütögethetek likakra. Fújdeunalmas. Este meg nyakkendő és puccparádé, salsa nélkül. Baaahhhhh....
- Jó-jó, a reptéren várlak. – ja, hogy idejön.
Visszafordulok a lakásban, amiben minden van, csak rend nincs.
- Jóóó, akkor majd úgy készülök. – basszus egy nap alatt nem fogom tudni kigányolni a kérót!
- Szaladnom kell, szia! – kinyomom a telót, és keresek egy takarítóbrigádot. Talina jófej volt a múltkor, ő kell nekem ide.
- Fiúk, a hétvégi buli lefújva. – újabb szám. – Holnap jönnek kigányolni a kecót. Van kedvetek melót csinálni, hogy senki se unatkozzon? – vigyorgok széles fejjel, kezemben már cigivel, várva a kávémra. Ki mondta, hogy a szabályokat át kell hágni? Ha szó szerint veszünk bármit is, akkor baj nem lehet. Nem igaz?