HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Játszótársat keresek
by Vincent"Riddick"Rodriguez Yesterday at 11:22 pm

» Micromed-torony
by Grace Reed Yesterday at 8:31 pm

» You cannot make me blue
by Trisha A. Mikhailov Yesterday at 10:42 am

» Szó-kép-zene
by Sophie Prevot Yesterday at 8:25 am

» I came here for money, but I can be your fangirl too
by Keegan B. Windsor Yesterday at 7:59 am

» Zenedoboz...
by Edgar Miles Reeds Yesterday at 2:01 am

» Bernadette (Dette) Lillian Hale
by Ville Deadman Wallow Yesterday at 1:48 am

» Keresettek
by Ville Deadman Wallow Hétf. Szept. 18, 2017 6:40 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Hétf. Május 22, 2017 5:55 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


~Végre! Ezt is megéltem!~*Egy hónappal ezelőtt még nem láttam az alagút végén a fényt, örültem, hogy legalább lakásom van ahol lakhatok. Minden összeesküdött ellenem. Amikor egy hétig egy sürgősen beszerzett matracon aludtam, mert a költöztető cég elírta a várost és Los Angelesben keresték azt az utcát ami Las Vegasban van, még nem reméltem, hogy egyszer rendelőm is lesz. Elintézni a papírokat gyorsabb volt mint megfelelő rendelőt találni, így az oda szánt bútoraimat egy raktárban helyeztem el, az is plusz pénz és amíg nem keresek össze kell húznom a nadrágszíjat, azt amelyik valójában nincs. De minden rosszban van valami jó is, legalább leadom azt a plusz két kilót amit felszedtem anyáéknál a nagy lakáskeresés ideje alatt. Mondhatnám, hogy büszkén és egyenes háttal szállok ki a liftből az irodaház hatodik emeletén egy ragyogó, elégedett és „tudom mit akarok és azt meg is szerzem magamnak” mosollyal, de a valóság megint sokkal szürkébb és fárasztóbb. Nem gondoltam bele abba, hogy tűsarkakon tipegve nem lesz könnyebb a másfél éteres fikusz a cserép kaspóval együtt, így még magamhoz vettem a kocsiból a dobozt is ami néhány személyes tárgyat rejtett magában, közöttük az anyám által büszkén bekereteztetett diplomám és egy faragott fa papír zsebkendő tartó doboz, amit az apámtól kaptam. A virágtól ráadásul nem látok szinte semmit, félig vakon, a megérzéseimre és a hangokra hagyatkozva jutok el a recepcióig, ahol állítólag megkapom a rendelőm kulcsát. Ester és el sem téveszthetem….mondá` a tulajdonos, de arra ő sem gondolt, hogy egy méretes virág leveleiből alkotok majd szemellenzőt a debütálásomkor. *-Ester! Kérem! Segítene valaki? *A fenébe is leszakad a karom, mondjuk kéz nélkül is lehet rendelni, legfeljebb nem jegyzettelek az első alkalommal, hanem diktafon használok. Ez pedig ismét csak a mértéktelen optimizmusom amiből sosem fogom kinőni magam, a valóság megint csak sanyarúbb, isten tudja mikor lesz páciensem. Ez nem olyan mint a kávézóban új lányként kiszolgálni a törzsvendégeket, nem olvashatom le a puskámról, hogy kinek mi a kedvence, hogy az első napon elkápráztassam őket. Ez bizalom kérdése, és persze kapcsolatoké és reklámé. Bármelyik városban ez lenne, de ez Las Vegas! Mindig is ide vágytam, nem a pénz miatt hanem az izgalom miatt, a fűszeres illatú nyári esték, a zsongás, a sok bár ahol kiélhetem az amúgy nem orvosi eset szenvedélyemet és természetesen távol van a szülői háztól. Az utóbbi időben besokalltam, szeretem őket de már azon merengtem, hogy a saját magam páciense leszek, annyira frusztrált az anyám esküvői harangjainak csilingelése. Aztán a csalódás, hogy még sem lesz unokája…jó ideig nem. Hoppá! Valaki kivette a kezemből a fikuszt, most viszont az ő arca van takarva. Teljesen el voltam varázsolva a súly alatt és nem figyeltem, mintha valaki beszélt volna hozzám, de azt sem tudom felidézni, hogy férfi volt vagy Ester. *-Hello! Crisiant vagyok…dr. Crisiant Boldrewood és az egyik rendelő itt az enyém….azt mondták Esternél lesz a kulcs.*A karom zsibbad de sikerül felemelnem annyira, hogy néhány fikusz levelet arrébb toljak, hogy láthassam ki az aki megszabadított szegény sárgálló levelű virágtól.*



Jó helyen járok? | Ruha | Zene | ©

Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Kedd Május 23, 2017 10:26 pm

zene: Hotel Ceiling
megjegyzés: bátor növénytartó vagy XD2

Los Angeles hivatalos reklámarcának is elmehettem volna, mert annyira sikerült lebarnulnom a konferencia nyitó és zárónapján tett sétám során. Megköszörültem a torkomat is, csak hogy jelezzem valahogy Esternek, hogy ennyire behatóan heteroszexuális nők sosem voltak képesek még egy másikat tanulmányozni. Esetleg ha elmentek plasztikai sebésznek. Zavarban voltam, és azért az más tészta volt, hogy ha Nick nézett volna így, azt imádtam volna. Ezzel a szituációval viszont nem tudtam mit kezdeni, amiatt sem, mert már vagy három perce beszéltem neki a konferencia érdekességeiről. Különösen a Missy esetéről, de mintha a fallal tárgyaltam volna, akinek a szemei éppen a bokáimnál jártak.
- .... Ester! Ester!.. - vártam arra, hogy majd lereagálja valahogy a nevét, de semmi. - Ester! - kopogtattam meg az asztala lapját, mire mintha épp akkor ébredt volna, áhítatos pillantással meredt a szemeimbe. - Esküszöm elviszlek majd, ha éppen nem leszünk mindketten roppant elfoglaltak.. Csak fejezd be, mert zavarba jövök és mindketten tudjuk, hogy az nem lesz jó - mosollyal is megtoldottam a szuicid ötletem, miszerint ő és én ketten, Los Angeles meghódításán veszünk majd részt. Borzasztóan sokat tudott beszélni, ha beindult, és képtelenség lett volna leállítani őt.
A nő zavartalan, önfeledt nevetése ösztönös volt, a mosolya pedig olyan széles, hogy a fogorvosok is megirigyelhették volna.
- Ugyan már.. Ne mondd, ha ruhában nézlek, az majd zavarni fog téged.. főleg, hogy... - be sem fejezte a mondatát, amikor megfeszengve köhintettem. Ez egy olyan téma volt, amit biztos, hogy nem itt és nem most kellene megbeszélnünk. A kényszeredett mosolyom lehetett az, ami beléforrasztotta a szót, és talán az is, hogy a telefonja vadul csörömpölni kezdett egy ősrégi Wham! számra. Gyors bocsánatkérések közepette kapta fel azt a féltéglát, amit mobilnak csúfoltak hirtelen távozva előlem.. a mosdók felé osonva búgott bele a telefonba.
Nem úgy volt, hogy Dr. Lane érdekli? Szaladt ezer ráncba a szemöldököm.. Nem mintha gond lett volna, hogy másik férfi felé koncentrál, de na.. miről maradtam le?
Inkább a hfülem mögé tűrtem egy kósza kincset, hogy visszalépjek a kis birodalmam nyitott ajtaján át, amikor a lift ajtaja csendes csilingeléssel nyílt szét, ahonnan egyelőre egy hatalmas fikusz kukucskált ki. Aztán valahol mögüle egy kék pacának tűnő apró test követte.
Eleinte még azt is elfelejtettem, hogy elébe menjek, és csak az erőlködéstől átitatott hangra léptem az ismeretlen felé, amitől elszégyelltem magam kissé. De olyan ritkák nálunk a színes ruhákba bújtatott, növény mögé rejtett alakok, hogy egy ideig muszáj voltam csak és kizárólag figyelni.
Fogalmam sem volt, hogy mit és hogyan tegyek.. Leginkább amiatt, hogy ne béna négykezes fikusz-friggyé váljon az egész zöldessárga-fogás, ezért is, óvatos mozdulattal szedtem ki a kékség kezeiből azt a hihetetlenül nehéz dögöt, ami az arcomba csapta a leveleit a bosszújában tespedve. Be kellett hunynom a szemeimet és hirtelen, meggondolatlan ötlettől vezérelve elfújkáltam a számba mászó levelek sokaságát, de nem jött össze. Egészen addig, ameddig ki nem szabadítottak a túloldalról, és hirtelen elnevettem magam.
Ha beszélt, ha nem.. Oké, beszélt. Szőke hajzuhatag mögül egy nagyon is szép arc bukkant elő, a hangja pedig.. akárcsak a mondandója, egyértelművé tette, hogy egy közülünk.. Egyelőre csak mosolygás volt a válaszom, és jobb ötlet híján a kezeimből leengedtem a földre a növényt, vigyázva, nehogy az ujjaim a kaspó alatt maradjanak. Még csak az kéne, hogy Ester üljön mellettem, miközben én diktálom neki a dolgokat.. Imádtam a nőt, de mindennek voltak határai.
- Szia! - emelkedtem fel a tűsarkaimon, előbújva a fikusz takarásából. - Ömm.. Ester.. egy kissé most épp elfoglalt, de ha vársz egy emberöltőnyi időt, akkor talán meg is kapod a kulcsod - nevettem fel halkan, a doktornő szemeibe nézve mosolyogva szelíden. - Cordelia Webb vagyok egyébként, örülök, hogy megismerhetlek.. Crisiant - ejtettem ki óvatosan, apró habozással a hangomban ezt a különleges nevet. Illett hozzá már így első blikkre is. Ha elfogadta a kéznyújtásom, akkor egy normál kézfogás után körbenéztem..
- Ha szeretnéd, megkeresem neked a kulcsokat. Patika rend van Esternél, szóval biztos, hogy nem kell sokáig kutakodni.. A fikuszodat pedig hagyd rá.. - itt elgondolkodtam. Ha megkérem Nicket, biztos, hogy segíteni fog. Úriember volt, amit szerettem benne, nagyon is. - .. a fiúkra - fejeztem be inkább így. Az első felbukkanó kolléga lesz a fikuszcipelő áldozatom.
Csak abban az esetben indultam meg az asszisztensek gyöngye asztala túloldalára, ha Dr. Boldrewood beleegyezett.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Pént. Május 26, 2017 10:56 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


*Anyám csalódott arcának gondolatából arra eszméltem, hogy eltűnik a kezemből a több szempontból is súlyos növény. A kezem felszabadult, megkönnyebbült, ám a fikusz levelei továbbra is eltakarták a megmentőm arcát, csak most más szögből. Néhány pillanatot arra áldoztam, hogy megmozgassam az ujjaimat, hogy legalább érezzek is velük valamit amikor elhajtom az útból a sárgászöldes leveleket. A szép arcnak sápadt de remekül álló keretet adtak, valamiért a Dzsungel könyve jutott eszembe, de akár lehetett volna Tarzan Jane-je is a rám mosolygó nő. Kiderült, hogy Ester, akiről többet nem tudtam, mert csak így emlegették a kulcs őrzőjét, most éppen távol van, ergo a fikuszom további pátyolója nem Ester, viszont tud segíteni. Hálásan mosolyogtam vissza, fél szemmel a növényemet is figyelve, aki most megpihenhet picit mielőtt elfoglalhatja végső helyét a rendelőm egyik sarkában. A kezemet nyújtottam amint elhangzott újdonsült ismerősöm neve, halványan sejtettem, hogy ő az egyik lélekgyógyász itt az emeleten, de nem voltam benne biztos. A nevekkel általában bajban vagyok, Cordelia Webb neve is csupán addig marad meg bennem, míg beszélgetünk, ha nem írom fel minden bizonnyal elkeresztelem mássá. Magamban mindjárt el is könyveltem Topmodellnek, de szorgalmasan társítottam a Cordeliát is hozzá. Határozottan de nem túl erősen szorítottam meg a kezét, egyetlen apró „rázással” aztán el is engedtem. *-Részemről a szerencse, megmentetted a karomat az elsorvadástól, már alig volt benne élet. *Emberöltőnyi idő…addig a fikuszom öngyilkosságot követ el, képes lesz és nem szívja fel a vizet amivel meglocsoltam. Szegényre vetettem ismét egy pillantást, már haldoklott a hosszú úttól és amiért elmozdítottam a kedvenc, napos helyéről. Kiéreztem a hangjából a hezitálást, a nevem mindenkiből ezt váltja ki, sokan meg sem tudják jegyezni a második alkalomra, de Cordelia minden bizonnyal megbirkózik vele. *-Nagyon örülnék ha megkeresnéd, szeretnék már lepakolni és Barnaby sem sokáig bírja már. *Teljes természetességgel beszéltem a fikuszomról Barnabyként, én már megszoktam, noha az első napokban én is ellene voltam, de az anyám ajándéka és megsértődött volna ha nem a nevén szólítom. Szerinte a virágok érző lények és bár tudományosan nem bizonyították be, tény és való, hogy az ő virágai pompáznak. Lehet, hogy tényleg a gondosan megválasztott zenétől, és a gondos ápolástól, vagy csak van hozzá érzéke, nem tudom. Az is biztos, hogy Barnaby előtt kész virággyilkos voltam, ez az egyetlen növény amelyik két hónapnál tovább bírta nálam. *-Barnaby…a fikusz. Édesanyámtól kaptam, és kissé megviselte a hosszú út. Azért ilyen sárga. *Kissé zavarban voltam, mert egyébként egészen normális vagyok, de ez a szituáció nem feltétlenül igazolta az épelméjűségemet, ha ehhez még hozzávesszük a laikusok általánosítását a pszichiáterekkel kapcsolatban, én voltam a tények alátámasztója. Ennek fényében a mosolyom megremegett, majd zavartan elnevettem magam. *-Néha olyan vagyok mint az anyám. *Legyintettem magyarázkodva miközben ő talán már a pult másik oldalán kutakodott a rendelőm kulcsa után.* -Fiúk? Többen is vannak? És milyenek? *A „fiúk” minden bizonnyal nem a kamasz karbantartók, legalábbis reméltem, hogy Topmodell csak a jó pasikat nevezi így, pusztán becézésből, különben eláshatom magam. *



Szerintem gondold át még egyszer a jelzőt Smile | Ruha | Zene | ©


Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Kedd Május 30, 2017 10:34 pm

zene: First Time
megjegyzés: XD2 szegény Nick.. két ilyen kis szerencsétlen nőt kap majd a nyakába :DDDD

- Gyilkosak ezek a virágok. Egy plüssel lehet, hogy jobban járt volna a kezed felfelé - eleinte tudományos komolysággal kezdtem, amit felváltott a bolondosság, és széles mosollyal fejeztem be a mondandóm. De ha egyszer a növényhez fűzte több érzelem a munka során a dokinőt, akkor nem volt érkezésem ítélkezni erről. Mindenki azt választotta, ami a szívéhez közel állt. Az én kis birodalmamban a tea filterek foglaltak helyet helyes kis katonás sorban, s attól függően kóstoltam újra és újra meg az ízüket, éppen mihez volt kedvem. Gyógynövények, gyümölcsök.. egy cseppnyi Kína, az afrikai kontinens vagy épp India, minden alkalommal végtelen döntések sorozata volt.
Az asszisztens asztala csak annyira volt kincses térkép, mint egy rendmániás hipochonderé, egyetlen porszem sem tespedett a fa lapon és habár az akták szórványosan foglalták el a helyüket az asztalon, a tollak, ceruzák és a kis jegyzetek között a kulcsok szép sorjában foglaltak helyet. Már épp bólintottam volna, hogy persze, kalóznak állok, s megkaparintom a fémet, amikor egy név bukkant fel Crisiant mondandójában. Nem az övé, és ahogy Barnaby szó elhangzott, egy pillanatra kérdőn pillantottam rá a szőke lányra a vállam felett, félig rálógva már az asztalra.
A növényt illető magyarázatra elmosolyodtam, megtámaszkodva az asztal lapján egy akta mellett néztem el ismét a növény felé a lányról.
- Honnan érkezett Barnaby a hatodik emeletre? - érdeklődtem tőle, mert az igazgató elfelejtett bármit is mondani az új kolléga érkezéséről nekem. Lehet, hogy mások már tudtak róla, de az biztos, hogy a konferencia idején minden Las Vegas-ban történő dologból kimaradtam. Egyvalakit kivéve.. vele, ha csak tudtam, akkor valahogy mindig eljutottam Nick-kel arra a pontra, hogy felhívjam. Vagy üzenjek neki. Vagy képet küldjek neki.
Oké, most így belegondolva olyan voltam, mint egy zaklató, egy prédájára leső kukkoló, aki vérszomjas.. De mindenkit megnyugtatnék, nem így volt. Csak érdekelt. És hiányzott. És ha jobban leástam volna a lelkem legmélyére, akkor csak annyi maradt ki még vele kapcsolatban, hogy nem vallottam meg neki, mélységesen belezúgtam, mint maci a málnásba. Csak én voltam a mindent magába szippantó bogyós gyümölcs jelen esetünkben.
Megköszörültem a torkom... csak hogy visszakattanjon minden gondolatom ide, a jelenbe, Crisiant-hoz, és még idejében csíptem el a mondandóját az édesanyjáról. Kedves volt, ahogy magyarázkodott, sok ember sokszor szerette megtartani a szerinte elhanyagolható részleteket. Miközben a genetika és a szokások nagyon is fontosak voltak mindenki életében.
Szélesen mosolyogva egyenesedtem fel, pont akkor, amikor egy monogram akadt a tenyerembe egy szivecskés kulcstartón. Mi a fraaa.... fene?
A fiúk... említésénél sóhajtottam egyet. Jól átgondoltam én ezt? Igen, mindenképp. A kulcstartó okozta sokkot félretéve léptem vissza az asztaltól a lány mellé és hagytam, hogyha akarta, kivehesse a kulcsot a tenyeremből.
- Hát... Férfiak. Szerencsére - akadtam el hirtelen, zavartan pislantva le a növényre megint. - Ha a fikuszodat nem számoljuk, akkor.. - na jó, ezt hogyan is kellett volna folytatnom? Megköszörültem a torkomat, majd egy kósza, mogyoróbarna tincset a fülem mögé tűrtem. Mindig rakoncátlankodtak. - pszichológusok. És gondolom az intézeti igazgatóval már sikerült beszélned. Különben most nem lennél itt az Afrikában segítő kolléga helyett - elmosolyodtam. Nem sajnáltam, hogy egy új emberrel gazdagodtunk, kellett a vérfrissítés.
Évődve figyeltem a növényt. Nem akartam szegényt itt hagyni Esternek, aki biztosan sikításban törne ki az új jövevény láttán. Reméltem, hogy nem hitt a földönkívüliekben.. mert nem kellett volna még egy 51-s körzet az Egyesült Államokba, de Barnaby - oké, most már én is így fogom hívni - jelenleg egy ideig még jó helyen csücsült. Legalább szokta a Vegas-i levegőt is.
- Csak a növény lenne az, amit hozol magaddal? Mert segíthetek felcipekedni.. az irodádba - mutogattam a megüresedő szoba felé, ami a folyosó másik oldalán volt, és csak most jutott eszembe, hogy be is kellene mutatni a lánynak az ideiglenes lakhelyét. Az újat. Ami nálunk volt. - Amihez már.. van is szerelemkulcsod - kuncogtam fel, utalva arra a buta kulcstartóra. Nagyon reméltem, hogy minimum egy muffinra fogja lecserélni a lány. Hacsak nem volt szerelmes, mert akkor egy szót sem szóltam.. De persze nem tudtam, hogy mit szeretett és mit nem. - Mehetünk? Szerintem két nő egy folyosón nem fog eltévedni. GPS sem kell, ígérem - szórakozottá váltam. Valószínűleg Nick a gondolataimban kavarva is tehetett róla. Meg ez a fura helyzet, hogy házigazdát kellett hirtelen játszanom, amit nem sokszor sikerült még elsajátítanom.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Szomb. Jún. 03, 2017 8:26 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


-Az lehet, de abban nincs semmi izgalom.*Mert a fikuszban van. Egyébként láttam én már karón varjút, ahogy Chucky baba sem egy ártatlan játék, bár abból a filmből csak a bemutatót láttam az éppen aktuális pasimmal, aki oda volt érte. Én meg ezek után már nem, őérte. Szegény fikusz látott már jobb napokat is, még kisbaba korában amikor anyám lakásavató ajándéknak szánva elhozta nekem. Nem értettem soha, hogy miért gondolják az emberek, köztük anyám is azt, hogy ha valaki élete első lakását megszerzi, mindenképpen egy virágnak kell lennie az első társbérlőjének. Persze anya ezt is megmagyarázta. Ha képes vagyok életben tartani, akkor a pasit is sikerül megtartanom, s mindezt halál komolyan mondta. Emlékszem erre a kijelentésre úgy felszaladtak a szemöldökeim, hogy még most is fáj a homlokom a gyűrődéstől, két napig még azon is komolyan legondolkodtam, hogy plasztikai sebészhez fordulok. Barnaby említése némi magyarázatra szorult még az első után is. Nem tudtam nem észrevenni a leheletnyi elakadást a Topmodel mozdulatában amivel a kívánt kulcsért nyúlt. Szégyenlősen elmosolyodva próbáltam menteni a menthetőt, noha a hivatásom eleve feltételezett némi őrültséget.* -New Yorkból. Az anyukám nevezte el, ő nagy növény fan, szerinte minden növénynek lelke van és azt ápolni kell. Lassan kezdem elhinni. *S el is fogom ha Barnaby az anyám listája szerint megkapott tápoldat és Ravel Boleroja után kizöldül. Én is elidőztem picit az elhagyott szülői ház és oltalom oltára előtt, arra nem vettem volna mérget, hogy Topmodel is azon az ösvényen akadt el, sőt. Az elrévedő pillantásból és a zavart torokköszörülésből ítélve inkább egy, még a családhoz nem tartozó férfiegyed töltötte ki a gondolatait. Kell találnom neki egy jobb nevet, persze az sem lenne rossz ha végre megjegyezném az igazit, de az esélytelen, egyelőre. Viszont meg fogom tudni ki az a pasi akiért oda van, amint verbálisan is meg lesz említve, hacsak a neve, már az is elég lesz, szívügyekben profi vagyok, ahhoz nem kell diploma, csak az pici hatodik – női – megérzés. Elvettem a felém nyújtott kulcsot amin egy szívecske volt tartó gyanánt. Felcsillantak a szemeim.* -Jaj de édes! Szívecske.*Közöltem amit láttam, mintha amúgy nem lett volna felismerhető. A fiúk korrigált definíciójára már felkaptam a fejem és persze én tudtam hogyan kellett volna befejezni a mondatot.* -Tényleg szerencse…hányan is még?*Nem volt elhanyagolható tény, bár tudom, hogy házinyúlra nem lövünk, de őszintén; Mikor érdekelt ez engem? *-Igen, említette, hogy az elődöm megvilágosult. Remélem nem a helyiség van elátkozva, nem szeretnék én is Afrikában kikötni. Én bírom a civilizációt. *És minden vívmányát, kezdve a vezetékes víztől egészen az okos telefonig. Jó, ez eléggé tág határ, de legalább minden, szó szerint minden belefér. Szinte egyszerre néztünk Barnabyra, ha számít valamit ez a nagyfokú figyelem, a virágom nagyon gyorsan magához fog térni én pedig boldog leszek ha anyám büszkén nézi majd a róla küldött fotót. Igen, küldenem kell róla, a fenébe is. Anya, egy igazi anya és feleség, a családi fészek melegítője. Mindig kéznél van, mindig mindenre odafigyel, az apám mögött állt amikor a karrierje miatt elköltöztünk és akkor is amikor úgy tűnt vége van. Neki a család, a férje, a lánya és az otthon jelenti a világot, nem csoda, hogy egy árva, szerencsétlen virág ilyen sokat jelent neki. *-Csak ez a doboz van még…*Mutattam a papírdobozra amit még mindig a kezemben tartottam, abban amelyik nem zsibbadt el és amiben a kupac tetején az apámtól kapott, egyébként sokkal hasznosabb holmi mint a fikusz, trónolt. A fából faragott – nem királyfi – papírszebkendő tartó doboz. *-Megköszönném ha segítenél…mondjuk egy esti itallal az ismerkedésünkre, fagyival, muffinnal vagy amivel csak szeretnéd….szerelemkulcs, ez jó…imádom.*Attól, hogy nem sikerült a kódolt genetikának belém olvasztania a minél gyorsabb férjhezmenetel vágyát, a családalapítás utáni sóvárgást, még nő maradtam minden nőies cuccal együtt. Szerettem a romantikus filmeket, a szép ruhákat, soha nem léptem ki a házból úgy, hogy nem vagyok topon külsőleg, imádtam a csajos estéket amikor egymás körmét festjük ki miközben fagyit majszolunk azon keseregve, hogy másnap mannyit kell majd futni ahhoz, hogy az estét ledolgozzuk….de mint őrült pszichiáternek, nekem is megvolt a sötét oldalam. *-Pedig neked kellemesebb hangod van mit a GPS-é. De legalább nem egy pasi dirigál, hogy mikor és hol forduljak balra, holott én jobban tudom. Csak azért szoktam bekapcsolni, hogy ne érezzem magam egyedül.*S ha már felajánlotta a segítségét a kezébe nyomtam a papírdobozt, az könnyebb és lehajoltam Barnabyért. Két kézzel mégis jobban elbírok fele, itt viszont nem hagyhatom, az anyám megölne érte.*



Kikérem magunknak! Mi szépek és erősek vagyunk, legyűrjük az okulárést Smile | Ruha | Zene | ©



_________________


Az éjszaka egy másik világ






Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 130

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Hétf. Júl. 10, 2017 11:08 am

zene: Imagine Dragons Evolve c. albuma ♥
megjegyzés: *.*

Hirtelen nem tudtam, hogy köhögésnek álcázzam-e a kitörni akaró nevetésemet az izgalmas plüss-növény vitát meghallva, de inkább csak mosolygásnak álcázott vidámság költözött az arcomra. Nők voltunk. Megérdemeltünk olykor ilyen fajta magyarázkodást, ezzel semmi probléma nem volt. Ha meg mások nem értettek meg minket, az az ő bajuk volt. Mindig, mindig. A mosolyom továbbra is kitartott, amikor a Nagy Almát említette szülővárosául.
- Az anyák mindig mindent jobban tudnak a lányuknál. Legyen az bármilyen téma, ők akkor is  ellátnak tippekkel, amikor csak mesélsz nekik - nevettem fel. - Édesanyám ilyen. Mindenre van válasza és felvetése. Gyanítom, ő elmehetne minimum vallatónak is akár - széles mosoly maradt a nevetés után, de természetesen az ő szakmájában is megkövetelték a leleményességet. Óvodavezetőként ténykedett a mai napig és imádta minden egyes percét. - De nyugi, nem az - toldottam meg csak ennyivel, nehogy azt higgye Crisiant, hogy valami elfajzott családból származom, kém szülőkkel. Ennyire azért sosem volt mozgalmas a családunk.
A kulcstartó gazdacseréjét követően a kolléga félhangos megjegyzésére csak megköszörültem a torkom. Esther, ha tehetné, akkor a világ összes csicsás, gyerekes dolgát egy dobozba gyömöszölné. Unikornisok, Teletubik, rózsák, szívek, rózsaszín, puffos ruhák, vattacukorfelhők... Még ha ő nem is volt ennyire elvetemült az öltözködésében, volt néhány érdekes megjegyzése, ami nem éppen egy huszonéves komoly nőt idézett volna, aki történetesen pszichológusok között mozgolódott, maga is hasonlóképzést kapva. Természetesen mindenki a maga háza táján söprögetett, és mindezek ellenére imádnivaló volt, egy olyan kis nő, aki soha, senkit nem hagyott szomorkodni. A kérdést követően elnéztem a nyitott és egyes esetekben csukott ajtók felé.
- Veled együtt összesen hatan vagyunk itt - kezdtem bele nyugodtan. - A harmadik nő vagy köztünk - bólintottam is rá erre. Eddig ketten voltunk itt a gyengébb nem képviselőiként az asszisztensen kívül. - Neeem, dehogyis - nevettem fel halkan, de aztán a következő pillanatban már komor komolyság váltotta fel az előző vidámságot. - Ethan többször járt már Afrikában önkéntesként is egy-egy hétre, és szinte minden nyaralását ott töltötte. Azt mondta, hogy ott sokkal nagyobb szükségét érezte a segítségnek, ahol a gyerekek éheznek, ahol a betegségek gyökeret vertek és ahol állandó belharcokban veszítik életüket az emberek. Masszív férfi, szellemileg is, fog tudni segíteni, szinte minden téren ott - pillantottam le a földre, mert egy bizonyos szinten.. féltettem, hát persze. Egy ilyen kis miniközösségben az volt az ideális, ha ismertük és kedveltük egymást. Biztos voltam afelől, hogy hallani fogunk még a dokiról, és nagyon reméltem, hogy nem a lehető legrosszabb hírrel fogunk találkozni.
A növény még mindig büszkén sárgállott a zöld közepette, és mintha a levele úgy állt volna, mintha mosolyogni próbált volna. Hirtelen elbizonytalanodtam és a szöszi felé nézve elmosolyodtam. A segítségemet hál'istennek elfogadta, és már épp azon voltam, hogy akkor most ismét randira hívom Barnaby-t, amikor a Doki másként döntve már a kezembe is nyomta a dobozt, nekem pedig csak annyi dolgom volt, hogy tartsam. Oké, könnyebb volt, mint a dömper növény, és el is láthattam a doboz felett, szerencsére. Nem siklottam el a munkán kívüli csajos programokat illetően, csak.. nekem általában az esti futásban merült ki ez a tevékenység, vagy éppen az otthoni olvasásban. A jóga mindenre megoldást jelentett számomra, akkor tudtam kikapcsolni. Nem voltam mégsem zavarban, csak.. csak..
- Na én ezért szoktam taxiba mászni, vagy egy buszra pattanni. Jobb esettanulmányok, mint néhány egyetemi előadáson elhangzott érdekesség - nevettem fel. Habár volt jogosítványom, nem szándékoztam minden az autóval kapcsolatos kiadást még a nyakamba varrni. Ha már zöld utat kaptam és a lány kezében ott virított a fikusz, akkor elindultam a korábban megüresedő kis szoba felé - ami annyira nem is volt kicsi. Nem haladtam gyorsabban, mint amennyire Crisiant tudott lépkedni az extrém növény mellől/mögül.
- A sütiben, muffinban, kávéban, teában bármikor benne vagyok.. Sajnos vagyok annyira nő, hogy édesszájú legyek - nevettem fel halkan, elhanyagolva azt a tényt, hogy az alkohol is olykor rám kacsintott, én meg vissza rá. Emlékszem még... hogy egy görbe estén hogyan hajoltam ki egy kocsiból, hogy megsétáltassam az alkoholt. A mai napig kirázott a hideg, ha csak arra gondoltam. Sosem szoktam.. ennyire elengedni magam, akkor mégis sikerült.
- Mondj egy napot, vagyis estét, aztán akkor.. elviszlek valahova.. - a Cirque du Soleil mindig is a kedvenceim közé tartozott. S habár sokan nem szerették a cirkuszt, egyszer az életben őket mindenképp látni kellett. Természetesen nem minden előadásukon vettem részt, ezért még nekem is kuriózumnak számított. Mint a drogosoknak, ha nagyobb dózist kaptak a függőségük tárgyából. Ugyanilyen hatást váltott ki belőlem is a kanadai társulat is.
Leparkoltam időközben az ajtó előtt, ott, ahol innentől kezdve Dr. Boldrewood fog praktizálni. Felüdülés lesz még egy nő köztünk, ebben már most biztos voltam.
- Aaaaa.. kulcs - mosolyogtam rá Barnaby-ra. Mögötte valahol ott lehetett a szöszi is.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 22

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Vas. Júl. 16, 2017 6:47 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


-Már csak ezért is megéri anyának lenni. Akkor legalább elmondhatnám magamról, hogy mindent tudok.*Még egy növényt is életben tartani. Ismerős volt az amit az anyákról mondott, az ő édesanyjáról és persze így az enyémről is. Anya tényleg mindenbe beleszólt, de nem tudtam rá haragudni mert csak jót akart. Az anyák mindig….csak jót akarnak. *-Nem is gondoltam, hogy az. Mármint valójában, de ő is anya és biztosan olyan mint az enyém. Képes mindent kiszedni belőlem akkor is ha nem akarom. Észre sem veszem és már bele is bonyolódtam a történésekbe. Esküszöm a diplomamunkám felét ő inspirálta. Mesterien tud kérdezni.*Szemet forgatok, csak az egyiket ahogy szoktam és amivel általában frászt tudok hozni másokra. A szívecskés kulcstartó nem mesélte el nekem, hogy Ester, a recepciós milyen személyiségű nő, mivel nem neki tulajdonítottam. Senki nem mondta, legfőképpen nem Cordelia, hogy a szívecske az Ester érdeme és nem az Afrikába távozó kollégáé. Ő pasi volt, de a mai világban már nem szabad semmin sem meglepődni, hátha neki tetszett annyira, vagy az elődjéé volt és ő is csak megörökölte, s mint tudjuk a pasik vannak olyan lusták, hogy inkább oda sem figyelve használják a nőies kulcstartót semmint lecseréljék egy másikra. Mondjuk autósra. Vagy egy meztelen női alakra. Platinából természetesen. *-Hatan. Szóval fele-fele. Sikerült helyrebillentenem az egyensúlyt. Remek. Párosodhatunk.*Viccnek szántam, de valahol a lelkem mélyén komolyan is gondoltam, nekem ne mondja senki, hogy házinyúlra lőni nem szórakoztató. Azt viszont még nem is sejtettem, hogy belecsaptam valaminek a közepébe. Csak az volt biztos, hogy Topmodell bepasizott. És nem Ethan volt az, noha elég közel állhatott hozzá. Féltette, ezt a testbeszéde elárulta.* -Ha masszív férfi…*Óvatosan ejtetem ki a szót, mert ilyet még nem hallottam férfira mondani és nem tudtam, hogy Topmodell szótárában ez mit jelent, de biztosan jót.* -….akkor nem lesz semmi baja. Biztosan tud magára vigyázni.*Ideje volt beköltöznöm és Barnabyt is a helyén tudnom, átadtam hát a dobozt, hogy kíméljem újdonsült kolléganőmet, nem mellesleg ő tudja hova megyünk, nekem csak követnem kell és a cipőjét pont láttam Barnaby cserepe alatt. *-Ó a taxisok! A legjobb prezentáció egy taxis és a meséi, főleg ha a távoli keletről származik. A buszon nem nagyon beszélgetnek az emberek, igazából nem is foglalkoznak a másikkal, viszont egy büfében…főleg olyanban ami közel van a rendőrőrshöz…nem próbáltad még? *Szakmailag majdnem olyan élvezetes mintha magamhoz nyúlnék, de ezt nem mondom ki hangosan, mert a végén még elszalad. Egyelőre elég lesz egy kis sütizés, teázás, majd jöhet a csajos este borozgatással és miután levetkőzte a gátlásait, jöhet a színvallás. *-Szerintem szándékosan kódolták genetikailag a nőkbe az édesszájúságot, csak a többségnél félrecsúszott a kompenzáció. Neked is van olyan ismerősöd aki annyit eszik amennyit én már szégyellnék és még sem hízik egy grammot sem? Na az olyanokat be kellene zárni. Felháborító!*Mivel Topmodell nem sietett, nem kellett a cipőjét követnem, mellette lépkedtem és bíztam abban, hogy nem vezet neki a falnak. Nem is annyira megjátszott felháborodásomat felé fordulva hörögtem. Szóva a sütinél tartottunk. Csak én éreztem úgy, hogy a teázás és sütizés óvatos ajánlat volt és több rejlik Topmodell szerény ártatlansága mögött? Vajon mennyire tudja elengedni magát?* -Ó, csak nehogy _én_ vigyelek el valahova. Mondjuk szombaton este? *Szuper! Zsezsegni fogunk! Erre az alkalomra kell vennem egy új ruhát…..kulcs, kulcs, kulcs. Ezek szerint megérkeztünk. Némi akrobatikus mutatványba került míg odanyújtottam neki a kezem és Barnaby – fura, hogy a virág nevét meg tudom jegyezni – cserepe közé szorított kulcsot. Nem láttam az arcát, de gondoltam, hogy mosolyog. Amint kinyitotta az ajtót, beléptem és letettem Barnabyt az ajtó mellé, majd körülnéztem. Egy pillanat múlva, vagy még annyi sem, a szemeimhez kaptam a kezeimet.* -TEJÓÓÓÉÉÉÉG! Mindjárt megvakulok! Akkora ez a szoba, hogy el fogok tévedni benne. Majd ha átszaladok hozzád, hogy segíts megkeresni a páciensemet, ne lepődj meg.*Az első mondathoz csatolt riadt hangot a végére lecseréltem kuncogósra. Topmodell mostanra talán már legyűrte az akut szívrohamát és értékeli a humoromat.*




Kikérem magunknak! Mi szépek és erősek vagyunk, legyűrjük az okulárést Smile | Ruha | Zene | ©



_________________


Az éjszaka egy másik világ






Vissza az elejére Go down
 

Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-