HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.10.30.
Minnt a befőttek...
Részletek helyben.


2017.08.16.
Új idők, új lépések... Új emberünkért KATT! ;) :)


2017.08.11.
Ha Új vagy, vagy Osztódással szaporodsz, katt IDE! :)


2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

a város
Latest topics
» Diliház a köbön - Avagy ami egyszer bemegy, annak ki is kell jönnie! ;)
by Josephine W. McAllister Today at 7:44 am

» Lélekjáték
by Nick Lane Today at 3:00 am

» Cordelia Webb és Nick Lane - Az első találkozó...
by Nick Lane Today at 2:55 am

» Danny & Danielle - LA útjain
by Danny Doyle Haynes Today at 2:41 am

» Danny Doyle & Alex Montgomery
by Danny Doyle Haynes Today at 2:15 am

» Miss Boldrewood és Haynes - Az első lélegzetek...
by Danny Doyle Haynes Today at 1:37 am

» The homecoming
by Raina Maddox Yesterday at 9:08 pm

» Ráncfelvarrás művész módra. Melissa & Caelum
by Melissa Hobbs Yesterday at 10:16 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Vincent Morris Belvedere
 
Raina Maddox
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Hétf. Május 22, 2017 5:55 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


~Végre! Ezt is megéltem!~*Egy hónappal ezelőtt még nem láttam az alagút végén a fényt, örültem, hogy legalább lakásom van ahol lakhatok. Minden összeesküdött ellenem. Amikor egy hétig egy sürgősen beszerzett matracon aludtam, mert a költöztető cég elírta a várost és Los Angelesben keresték azt az utcát ami Las Vegasban van, még nem reméltem, hogy egyszer rendelőm is lesz. Elintézni a papírokat gyorsabb volt mint megfelelő rendelőt találni, így az oda szánt bútoraimat egy raktárban helyeztem el, az is plusz pénz és amíg nem keresek össze kell húznom a nadrágszíjat, azt amelyik valójában nincs. De minden rosszban van valami jó is, legalább leadom azt a plusz két kilót amit felszedtem anyáéknál a nagy lakáskeresés ideje alatt. Mondhatnám, hogy büszkén és egyenes háttal szállok ki a liftből az irodaház hatodik emeletén egy ragyogó, elégedett és „tudom mit akarok és azt meg is szerzem magamnak” mosollyal, de a valóság megint sokkal szürkébb és fárasztóbb. Nem gondoltam bele abba, hogy tűsarkakon tipegve nem lesz könnyebb a másfél éteres fikusz a cserép kaspóval együtt, így még magamhoz vettem a kocsiból a dobozt is ami néhány személyes tárgyat rejtett magában, közöttük az anyám által büszkén bekereteztetett diplomám és egy faragott fa papír zsebkendő tartó doboz, amit az apámtól kaptam. A virágtól ráadásul nem látok szinte semmit, félig vakon, a megérzéseimre és a hangokra hagyatkozva jutok el a recepcióig, ahol állítólag megkapom a rendelőm kulcsát. Ester és el sem téveszthetem….mondá` a tulajdonos, de arra ő sem gondolt, hogy egy méretes virág leveleiből alkotok majd szemellenzőt a debütálásomkor. *-Ester! Kérem! Segítene valaki? *A fenébe is leszakad a karom, mondjuk kéz nélkül is lehet rendelni, legfeljebb nem jegyzettelek az első alkalommal, hanem diktafon használok. Ez pedig ismét csak a mértéktelen optimizmusom amiből sosem fogom kinőni magam, a valóság megint csak sanyarúbb, isten tudja mikor lesz páciensem. Ez nem olyan mint a kávézóban új lányként kiszolgálni a törzsvendégeket, nem olvashatom le a puskámról, hogy kinek mi a kedvence, hogy az első napon elkápráztassam őket. Ez bizalom kérdése, és persze kapcsolatoké és reklámé. Bármelyik városban ez lenne, de ez Las Vegas! Mindig is ide vágytam, nem a pénz miatt hanem az izgalom miatt, a fűszeres illatú nyári esték, a zsongás, a sok bár ahol kiélhetem az amúgy nem orvosi eset szenvedélyemet és természetesen távol van a szülői háztól. Az utóbbi időben besokalltam, szeretem őket de már azon merengtem, hogy a saját magam páciense leszek, annyira frusztrált az anyám esküvői harangjainak csilingelése. Aztán a csalódás, hogy még sem lesz unokája…jó ideig nem. Hoppá! Valaki kivette a kezemből a fikuszt, most viszont az ő arca van takarva. Teljesen el voltam varázsolva a súly alatt és nem figyeltem, mintha valaki beszélt volna hozzám, de azt sem tudom felidézni, hogy férfi volt vagy Ester. *-Hello! Crisiant vagyok…dr. Crisiant Boldrewood és az egyik rendelő itt az enyém….azt mondták Esternél lesz a kulcs.*A karom zsibbad de sikerül felemelnem annyira, hogy néhány fikusz levelet arrébb toljak, hogy láthassam ki az aki megszabadított szegény sárgálló levelű virágtól.*



Jó helyen járok? | Ruha | Zene | ©

Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 135

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Kedd Május 23, 2017 10:26 pm

zene: Hotel Ceiling
megjegyzés: bátor növénytartó vagy XD2

Los Angeles hivatalos reklámarcának is elmehettem volna, mert annyira sikerült lebarnulnom a konferencia nyitó és zárónapján tett sétám során. Megköszörültem a torkomat is, csak hogy jelezzem valahogy Esternek, hogy ennyire behatóan heteroszexuális nők sosem voltak képesek még egy másikat tanulmányozni. Esetleg ha elmentek plasztikai sebésznek. Zavarban voltam, és azért az más tészta volt, hogy ha Nick nézett volna így, azt imádtam volna. Ezzel a szituációval viszont nem tudtam mit kezdeni, amiatt sem, mert már vagy három perce beszéltem neki a konferencia érdekességeiről. Különösen a Missy esetéről, de mintha a fallal tárgyaltam volna, akinek a szemei éppen a bokáimnál jártak.
- .... Ester! Ester!.. - vártam arra, hogy majd lereagálja valahogy a nevét, de semmi. - Ester! - kopogtattam meg az asztala lapját, mire mintha épp akkor ébredt volna, áhítatos pillantással meredt a szemeimbe. - Esküszöm elviszlek majd, ha éppen nem leszünk mindketten roppant elfoglaltak.. Csak fejezd be, mert zavarba jövök és mindketten tudjuk, hogy az nem lesz jó - mosollyal is megtoldottam a szuicid ötletem, miszerint ő és én ketten, Los Angeles meghódításán veszünk majd részt. Borzasztóan sokat tudott beszélni, ha beindult, és képtelenség lett volna leállítani őt.
A nő zavartalan, önfeledt nevetése ösztönös volt, a mosolya pedig olyan széles, hogy a fogorvosok is megirigyelhették volna.
- Ugyan már.. Ne mondd, ha ruhában nézlek, az majd zavarni fog téged.. főleg, hogy... - be sem fejezte a mondatát, amikor megfeszengve köhintettem. Ez egy olyan téma volt, amit biztos, hogy nem itt és nem most kellene megbeszélnünk. A kényszeredett mosolyom lehetett az, ami beléforrasztotta a szót, és talán az is, hogy a telefonja vadul csörömpölni kezdett egy ősrégi Wham! számra. Gyors bocsánatkérések közepette kapta fel azt a féltéglát, amit mobilnak csúfoltak hirtelen távozva előlem.. a mosdók felé osonva búgott bele a telefonba.
Nem úgy volt, hogy Dr. Lane érdekli? Szaladt ezer ráncba a szemöldököm.. Nem mintha gond lett volna, hogy másik férfi felé koncentrál, de na.. miről maradtam le?
Inkább a hfülem mögé tűrtem egy kósza kincset, hogy visszalépjek a kis birodalmam nyitott ajtaján át, amikor a lift ajtaja csendes csilingeléssel nyílt szét, ahonnan egyelőre egy hatalmas fikusz kukucskált ki. Aztán valahol mögüle egy kék pacának tűnő apró test követte.
Eleinte még azt is elfelejtettem, hogy elébe menjek, és csak az erőlködéstől átitatott hangra léptem az ismeretlen felé, amitől elszégyelltem magam kissé. De olyan ritkák nálunk a színes ruhákba bújtatott, növény mögé rejtett alakok, hogy egy ideig muszáj voltam csak és kizárólag figyelni.
Fogalmam sem volt, hogy mit és hogyan tegyek.. Leginkább amiatt, hogy ne béna négykezes fikusz-friggyé váljon az egész zöldessárga-fogás, ezért is, óvatos mozdulattal szedtem ki a kékség kezeiből azt a hihetetlenül nehéz dögöt, ami az arcomba csapta a leveleit a bosszújában tespedve. Be kellett hunynom a szemeimet és hirtelen, meggondolatlan ötlettől vezérelve elfújkáltam a számba mászó levelek sokaságát, de nem jött össze. Egészen addig, ameddig ki nem szabadítottak a túloldalról, és hirtelen elnevettem magam.
Ha beszélt, ha nem.. Oké, beszélt. Szőke hajzuhatag mögül egy nagyon is szép arc bukkant elő, a hangja pedig.. akárcsak a mondandója, egyértelművé tette, hogy egy közülünk.. Egyelőre csak mosolygás volt a válaszom, és jobb ötlet híján a kezeimből leengedtem a földre a növényt, vigyázva, nehogy az ujjaim a kaspó alatt maradjanak. Még csak az kéne, hogy Ester üljön mellettem, miközben én diktálom neki a dolgokat.. Imádtam a nőt, de mindennek voltak határai.
- Szia! - emelkedtem fel a tűsarkaimon, előbújva a fikusz takarásából. - Ömm.. Ester.. egy kissé most épp elfoglalt, de ha vársz egy emberöltőnyi időt, akkor talán meg is kapod a kulcsod - nevettem fel halkan, a doktornő szemeibe nézve mosolyogva szelíden. - Cordelia Webb vagyok egyébként, örülök, hogy megismerhetlek.. Crisiant - ejtettem ki óvatosan, apró habozással a hangomban ezt a különleges nevet. Illett hozzá már így első blikkre is. Ha elfogadta a kéznyújtásom, akkor egy normál kézfogás után körbenéztem..
- Ha szeretnéd, megkeresem neked a kulcsokat. Patika rend van Esternél, szóval biztos, hogy nem kell sokáig kutakodni.. A fikuszodat pedig hagyd rá.. - itt elgondolkodtam. Ha megkérem Nicket, biztos, hogy segíteni fog. Úriember volt, amit szerettem benne, nagyon is. - .. a fiúkra - fejeztem be inkább így. Az első felbukkanó kolléga lesz a fikuszcipelő áldozatom.
Csak abban az esetben indultam meg az asszisztensek gyöngye asztala túloldalára, ha Dr. Boldrewood beleegyezett.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Pént. Május 26, 2017 10:56 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


*Anyám csalódott arcának gondolatából arra eszméltem, hogy eltűnik a kezemből a több szempontból is súlyos növény. A kezem felszabadult, megkönnyebbült, ám a fikusz levelei továbbra is eltakarták a megmentőm arcát, csak most más szögből. Néhány pillanatot arra áldoztam, hogy megmozgassam az ujjaimat, hogy legalább érezzek is velük valamit amikor elhajtom az útból a sárgászöldes leveleket. A szép arcnak sápadt de remekül álló keretet adtak, valamiért a Dzsungel könyve jutott eszembe, de akár lehetett volna Tarzan Jane-je is a rám mosolygó nő. Kiderült, hogy Ester, akiről többet nem tudtam, mert csak így emlegették a kulcs őrzőjét, most éppen távol van, ergo a fikuszom további pátyolója nem Ester, viszont tud segíteni. Hálásan mosolyogtam vissza, fél szemmel a növényemet is figyelve, aki most megpihenhet picit mielőtt elfoglalhatja végső helyét a rendelőm egyik sarkában. A kezemet nyújtottam amint elhangzott újdonsült ismerősöm neve, halványan sejtettem, hogy ő az egyik lélekgyógyász itt az emeleten, de nem voltam benne biztos. A nevekkel általában bajban vagyok, Cordelia Webb neve is csupán addig marad meg bennem, míg beszélgetünk, ha nem írom fel minden bizonnyal elkeresztelem mássá. Magamban mindjárt el is könyveltem Topmodellnek, de szorgalmasan társítottam a Cordeliát is hozzá. Határozottan de nem túl erősen szorítottam meg a kezét, egyetlen apró „rázással” aztán el is engedtem. *-Részemről a szerencse, megmentetted a karomat az elsorvadástól, már alig volt benne élet. *Emberöltőnyi idő…addig a fikuszom öngyilkosságot követ el, képes lesz és nem szívja fel a vizet amivel meglocsoltam. Szegényre vetettem ismét egy pillantást, már haldoklott a hosszú úttól és amiért elmozdítottam a kedvenc, napos helyéről. Kiéreztem a hangjából a hezitálást, a nevem mindenkiből ezt váltja ki, sokan meg sem tudják jegyezni a második alkalomra, de Cordelia minden bizonnyal megbirkózik vele. *-Nagyon örülnék ha megkeresnéd, szeretnék már lepakolni és Barnaby sem sokáig bírja már. *Teljes természetességgel beszéltem a fikuszomról Barnabyként, én már megszoktam, noha az első napokban én is ellene voltam, de az anyám ajándéka és megsértődött volna ha nem a nevén szólítom. Szerinte a virágok érző lények és bár tudományosan nem bizonyították be, tény és való, hogy az ő virágai pompáznak. Lehet, hogy tényleg a gondosan megválasztott zenétől, és a gondos ápolástól, vagy csak van hozzá érzéke, nem tudom. Az is biztos, hogy Barnaby előtt kész virággyilkos voltam, ez az egyetlen növény amelyik két hónapnál tovább bírta nálam. *-Barnaby…a fikusz. Édesanyámtól kaptam, és kissé megviselte a hosszú út. Azért ilyen sárga. *Kissé zavarban voltam, mert egyébként egészen normális vagyok, de ez a szituáció nem feltétlenül igazolta az épelméjűségemet, ha ehhez még hozzávesszük a laikusok általánosítását a pszichiáterekkel kapcsolatban, én voltam a tények alátámasztója. Ennek fényében a mosolyom megremegett, majd zavartan elnevettem magam. *-Néha olyan vagyok mint az anyám. *Legyintettem magyarázkodva miközben ő talán már a pult másik oldalán kutakodott a rendelőm kulcsa után.* -Fiúk? Többen is vannak? És milyenek? *A „fiúk” minden bizonnyal nem a kamasz karbantartók, legalábbis reméltem, hogy Topmodell csak a jó pasikat nevezi így, pusztán becézésből, különben eláshatom magam. *



Szerintem gondold át még egyszer a jelzőt Smile | Ruha | Zene | ©️


Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 135

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Kedd Május 30, 2017 10:34 pm

zene: First Time
megjegyzés: XD2 szegény Nick.. két ilyen kis szerencsétlen nőt kap majd a nyakába :DDDD

- Gyilkosak ezek a virágok. Egy plüssel lehet, hogy jobban járt volna a kezed felfelé - eleinte tudományos komolysággal kezdtem, amit felváltott a bolondosság, és széles mosollyal fejeztem be a mondandóm. De ha egyszer a növényhez fűzte több érzelem a munka során a dokinőt, akkor nem volt érkezésem ítélkezni erről. Mindenki azt választotta, ami a szívéhez közel állt. Az én kis birodalmamban a tea filterek foglaltak helyet helyes kis katonás sorban, s attól függően kóstoltam újra és újra meg az ízüket, éppen mihez volt kedvem. Gyógynövények, gyümölcsök.. egy cseppnyi Kína, az afrikai kontinens vagy épp India, minden alkalommal végtelen döntések sorozata volt.
Az asszisztens asztala csak annyira volt kincses térkép, mint egy rendmániás hipochonderé, egyetlen porszem sem tespedett a fa lapon és habár az akták szórványosan foglalták el a helyüket az asztalon, a tollak, ceruzák és a kis jegyzetek között a kulcsok szép sorjában foglaltak helyet. Már épp bólintottam volna, hogy persze, kalóznak állok, s megkaparintom a fémet, amikor egy név bukkant fel Crisiant mondandójában. Nem az övé, és ahogy Barnaby szó elhangzott, egy pillanatra kérdőn pillantottam rá a szőke lányra a vállam felett, félig rálógva már az asztalra.
A növényt illető magyarázatra elmosolyodtam, megtámaszkodva az asztal lapján egy akta mellett néztem el ismét a növény felé a lányról.
- Honnan érkezett Barnaby a hatodik emeletre? - érdeklődtem tőle, mert az igazgató elfelejtett bármit is mondani az új kolléga érkezéséről nekem. Lehet, hogy mások már tudtak róla, de az biztos, hogy a konferencia idején minden Las Vegas-ban történő dologból kimaradtam. Egyvalakit kivéve.. vele, ha csak tudtam, akkor valahogy mindig eljutottam Nick-kel arra a pontra, hogy felhívjam. Vagy üzenjek neki. Vagy képet küldjek neki.
Oké, most így belegondolva olyan voltam, mint egy zaklató, egy prédájára leső kukkoló, aki vérszomjas.. De mindenkit megnyugtatnék, nem így volt. Csak érdekelt. És hiányzott. És ha jobban leástam volna a lelkem legmélyére, akkor csak annyi maradt ki még vele kapcsolatban, hogy nem vallottam meg neki, mélységesen belezúgtam, mint maci a málnásba. Csak én voltam a mindent magába szippantó bogyós gyümölcs jelen esetünkben.
Megköszörültem a torkom... csak hogy visszakattanjon minden gondolatom ide, a jelenbe, Crisiant-hoz, és még idejében csíptem el a mondandóját az édesanyjáról. Kedves volt, ahogy magyarázkodott, sok ember sokszor szerette megtartani a szerinte elhanyagolható részleteket. Miközben a genetika és a szokások nagyon is fontosak voltak mindenki életében.
Szélesen mosolyogva egyenesedtem fel, pont akkor, amikor egy monogram akadt a tenyerembe egy szivecskés kulcstartón. Mi a fraaa.... fene?
A fiúk... említésénél sóhajtottam egyet. Jól átgondoltam én ezt? Igen, mindenképp. A kulcstartó okozta sokkot félretéve léptem vissza az asztaltól a lány mellé és hagytam, hogyha akarta, kivehesse a kulcsot a tenyeremből.
- Hát... Férfiak. Szerencsére - akadtam el hirtelen, zavartan pislantva le a növényre megint. - Ha a fikuszodat nem számoljuk, akkor.. - na jó, ezt hogyan is kellett volna folytatnom? Megköszörültem a torkomat, majd egy kósza, mogyoróbarna tincset a fülem mögé tűrtem. Mindig rakoncátlankodtak. - pszichológusok. És gondolom az intézeti igazgatóval már sikerült beszélned. Különben most nem lennél itt az Afrikában segítő kolléga helyett - elmosolyodtam. Nem sajnáltam, hogy egy új emberrel gazdagodtunk, kellett a vérfrissítés.
Évődve figyeltem a növényt. Nem akartam szegényt itt hagyni Esternek, aki biztosan sikításban törne ki az új jövevény láttán. Reméltem, hogy nem hitt a földönkívüliekben.. mert nem kellett volna még egy 51-s körzet az Egyesült Államokba, de Barnaby - oké, most már én is így fogom hívni - jelenleg egy ideig még jó helyen csücsült. Legalább szokta a Vegas-i levegőt is.
- Csak a növény lenne az, amit hozol magaddal? Mert segíthetek felcipekedni.. az irodádba - mutogattam a megüresedő szoba felé, ami a folyosó másik oldalán volt, és csak most jutott eszembe, hogy be is kellene mutatni a lánynak az ideiglenes lakhelyét. Az újat. Ami nálunk volt. - Amihez már.. van is szerelemkulcsod - kuncogtam fel, utalva arra a buta kulcstartóra. Nagyon reméltem, hogy minimum egy muffinra fogja lecserélni a lány. Hacsak nem volt szerelmes, mert akkor egy szót sem szóltam.. De persze nem tudtam, hogy mit szeretett és mit nem. - Mehetünk? Szerintem két nő egy folyosón nem fog eltévedni. GPS sem kell, ígérem - szórakozottá váltam. Valószínűleg Nick a gondolataimban kavarva is tehetett róla. Meg ez a fura helyzet, hogy házigazdát kellett hirtelen játszanom, amit nem sokszor sikerült még elsajátítanom.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Szomb. Jún. 03, 2017 8:26 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


-Az lehet, de abban nincs semmi izgalom.*Mert a fikuszban van. Egyébként láttam én már karón varjút, ahogy Chucky baba sem egy ártatlan játék, bár abból a filmből csak a bemutatót láttam az éppen aktuális pasimmal, aki oda volt érte. Én meg ezek után már nem, őérte. Szegény fikusz látott már jobb napokat is, még kisbaba korában amikor anyám lakásavató ajándéknak szánva elhozta nekem. Nem értettem soha, hogy miért gondolják az emberek, köztük anyám is azt, hogy ha valaki élete első lakását megszerzi, mindenképpen egy virágnak kell lennie az első társbérlőjének. Persze anya ezt is megmagyarázta. Ha képes vagyok életben tartani, akkor a pasit is sikerül megtartanom, s mindezt halál komolyan mondta. Emlékszem erre a kijelentésre úgy felszaladtak a szemöldökeim, hogy még most is fáj a homlokom a gyűrődéstől, két napig még azon is komolyan legondolkodtam, hogy plasztikai sebészhez fordulok. Barnaby említése némi magyarázatra szorult még az első után is. Nem tudtam nem észrevenni a leheletnyi elakadást a Topmodel mozdulatában amivel a kívánt kulcsért nyúlt. Szégyenlősen elmosolyodva próbáltam menteni a menthetőt, noha a hivatásom eleve feltételezett némi őrültséget.* -New Yorkból. Az anyukám nevezte el, ő nagy növény fan, szerinte minden növénynek lelke van és azt ápolni kell. Lassan kezdem elhinni. *S el is fogom ha Barnaby az anyám listája szerint megkapott tápoldat és Ravel Boleroja után kizöldül. Én is elidőztem picit az elhagyott szülői ház és oltalom oltára előtt, arra nem vettem volna mérget, hogy Topmodel is azon az ösvényen akadt el, sőt. Az elrévedő pillantásból és a zavart torokköszörülésből ítélve inkább egy, még a családhoz nem tartozó férfiegyed töltötte ki a gondolatait. Kell találnom neki egy jobb nevet, persze az sem lenne rossz ha végre megjegyezném az igazit, de az esélytelen, egyelőre. Viszont meg fogom tudni ki az a pasi akiért oda van, amint verbálisan is meg lesz említve, hacsak a neve, már az is elég lesz, szívügyekben profi vagyok, ahhoz nem kell diploma, csak az pici hatodik – női – megérzés. Elvettem a felém nyújtott kulcsot amin egy szívecske volt tartó gyanánt. Felcsillantak a szemeim.* -Jaj de édes! Szívecske.*Közöltem amit láttam, mintha amúgy nem lett volna felismerhető. A fiúk korrigált definíciójára már felkaptam a fejem és persze én tudtam hogyan kellett volna befejezni a mondatot.* -Tényleg szerencse…hányan is még?*Nem volt elhanyagolható tény, bár tudom, hogy házinyúlra nem lövünk, de őszintén; Mikor érdekelt ez engem? *-Igen, említette, hogy az elődöm megvilágosult. Remélem nem a helyiség van elátkozva, nem szeretnék én is Afrikában kikötni. Én bírom a civilizációt. *És minden vívmányát, kezdve a vezetékes víztől egészen az okos telefonig. Jó, ez eléggé tág határ, de legalább minden, szó szerint minden belefér. Szinte egyszerre néztünk Barnabyra, ha számít valamit ez a nagyfokú figyelem, a virágom nagyon gyorsan magához fog térni én pedig boldog leszek ha anyám büszkén nézi majd a róla küldött fotót. Igen, küldenem kell róla, a fenébe is. Anya, egy igazi anya és feleség, a családi fészek melegítője. Mindig kéznél van, mindig mindenre odafigyel, az apám mögött állt amikor a karrierje miatt elköltöztünk és akkor is amikor úgy tűnt vége van. Neki a család, a férje, a lánya és az otthon jelenti a világot, nem csoda, hogy egy árva, szerencsétlen virág ilyen sokat jelent neki. *-Csak ez a doboz van még…*Mutattam a papírdobozra amit még mindig a kezemben tartottam, abban amelyik nem zsibbadt el és amiben a kupac tetején az apámtól kapott, egyébként sokkal hasznosabb holmi mint a fikusz, trónolt. A fából faragott – nem királyfi – papírszebkendő tartó doboz. *-Megköszönném ha segítenél…mondjuk egy esti itallal az ismerkedésünkre, fagyival, muffinnal vagy amivel csak szeretnéd….szerelemkulcs, ez jó…imádom.*Attól, hogy nem sikerült a kódolt genetikának belém olvasztania a minél gyorsabb férjhezmenetel vágyát, a családalapítás utáni sóvárgást, még nő maradtam minden nőies cuccal együtt. Szerettem a romantikus filmeket, a szép ruhákat, soha nem léptem ki a házból úgy, hogy nem vagyok topon külsőleg, imádtam a csajos estéket amikor egymás körmét festjük ki miközben fagyit majszolunk azon keseregve, hogy másnap mannyit kell majd futni ahhoz, hogy az estét ledolgozzuk….de mint őrült pszichiáternek, nekem is megvolt a sötét oldalam. *-Pedig neked kellemesebb hangod van mit a GPS-é. De legalább nem egy pasi dirigál, hogy mikor és hol forduljak balra, holott én jobban tudom. Csak azért szoktam bekapcsolni, hogy ne érezzem magam egyedül.*S ha már felajánlotta a segítségét a kezébe nyomtam a papírdobozt, az könnyebb és lehajoltam Barnabyért. Két kézzel mégis jobban elbírok fele, itt viszont nem hagyhatom, az anyám megölne érte.*



Kikérem magunknak! Mi szépek és erősek vagyunk, legyűrjük az okulárést Smile | Ruha | Zene | ©️



_________________


Az éjszaka egy másik világ






Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 135

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Hétf. Júl. 10, 2017 11:08 am

zene: Imagine Dragons Evolve c. albuma ♥️
megjegyzés: *.*

Hirtelen nem tudtam, hogy köhögésnek álcázzam-e a kitörni akaró nevetésemet az izgalmas plüss-növény vitát meghallva, de inkább csak mosolygásnak álcázott vidámság költözött az arcomra. Nők voltunk. Megérdemeltünk olykor ilyen fajta magyarázkodást, ezzel semmi probléma nem volt. Ha meg mások nem értettek meg minket, az az ő bajuk volt. Mindig, mindig. A mosolyom továbbra is kitartott, amikor a Nagy Almát említette szülővárosául.
- Az anyák mindig mindent jobban tudnak a lányuknál. Legyen az bármilyen téma, ők akkor is  ellátnak tippekkel, amikor csak mesélsz nekik - nevettem fel. - Édesanyám ilyen. Mindenre van válasza és felvetése. Gyanítom, ő elmehetne minimum vallatónak is akár - széles mosoly maradt a nevetés után, de természetesen az ő szakmájában is megkövetelték a leleményességet. Óvodavezetőként ténykedett a mai napig és imádta minden egyes percét. - De nyugi, nem az - toldottam meg csak ennyivel, nehogy azt higgye Crisiant, hogy valami elfajzott családból származom, kém szülőkkel. Ennyire azért sosem volt mozgalmas a családunk.
A kulcstartó gazdacseréjét követően a kolléga félhangos megjegyzésére csak megköszörültem a torkom. Esther, ha tehetné, akkor a világ összes csicsás, gyerekes dolgát egy dobozba gyömöszölné. Unikornisok, Teletubik, rózsák, szívek, rózsaszín, puffos ruhák, vattacukorfelhők... Még ha ő nem is volt ennyire elvetemült az öltözködésében, volt néhány érdekes megjegyzése, ami nem éppen egy huszonéves komoly nőt idézett volna, aki történetesen pszichológusok között mozgolódott, maga is hasonlóképzést kapva. Természetesen mindenki a maga háza táján söprögetett, és mindezek ellenére imádnivaló volt, egy olyan kis nő, aki soha, senkit nem hagyott szomorkodni. A kérdést követően elnéztem a nyitott és egyes esetekben csukott ajtók felé.
- Veled együtt összesen hatan vagyunk itt - kezdtem bele nyugodtan. - A harmadik nő vagy köztünk - bólintottam is rá erre. Eddig ketten voltunk itt a gyengébb nem képviselőiként az asszisztensen kívül. - Neeem, dehogyis - nevettem fel halkan, de aztán a következő pillanatban már komor komolyság váltotta fel az előző vidámságot. - Ethan többször járt már Afrikában önkéntesként is egy-egy hétre, és szinte minden nyaralását ott töltötte. Azt mondta, hogy ott sokkal nagyobb szükségét érezte a segítségnek, ahol a gyerekek éheznek, ahol a betegségek gyökeret vertek és ahol állandó belharcokban veszítik életüket az emberek. Masszív férfi, szellemileg is, fog tudni segíteni, szinte minden téren ott - pillantottam le a földre, mert egy bizonyos szinten.. féltettem, hát persze. Egy ilyen kis miniközösségben az volt az ideális, ha ismertük és kedveltük egymást. Biztos voltam afelől, hogy hallani fogunk még a dokiról, és nagyon reméltem, hogy nem a lehető legrosszabb hírrel fogunk találkozni.
A növény még mindig büszkén sárgállott a zöld közepette, és mintha a levele úgy állt volna, mintha mosolyogni próbált volna. Hirtelen elbizonytalanodtam és a szöszi felé nézve elmosolyodtam. A segítségemet hál'istennek elfogadta, és már épp azon voltam, hogy akkor most ismét randira hívom Barnaby-t, amikor a Doki másként döntve már a kezembe is nyomta a dobozt, nekem pedig csak annyi dolgom volt, hogy tartsam. Oké, könnyebb volt, mint a dömper növény, és el is láthattam a doboz felett, szerencsére. Nem siklottam el a munkán kívüli csajos programokat illetően, csak.. nekem általában az esti futásban merült ki ez a tevékenység, vagy éppen az otthoni olvasásban. A jóga mindenre megoldást jelentett számomra, akkor tudtam kikapcsolni. Nem voltam mégsem zavarban, csak.. csak..
- Na én ezért szoktam taxiba mászni, vagy egy buszra pattanni. Jobb esettanulmányok, mint néhány egyetemi előadáson elhangzott érdekesség - nevettem fel. Habár volt jogosítványom, nem szándékoztam minden az autóval kapcsolatos kiadást még a nyakamba varrni. Ha már zöld utat kaptam és a lány kezében ott virított a fikusz, akkor elindultam a korábban megüresedő kis szoba felé - ami annyira nem is volt kicsi. Nem haladtam gyorsabban, mint amennyire Crisiant tudott lépkedni az extrém növény mellől/mögül.
- A sütiben, muffinban, kávéban, teában bármikor benne vagyok.. Sajnos vagyok annyira nő, hogy édesszájú legyek - nevettem fel halkan, elhanyagolva azt a tényt, hogy az alkohol is olykor rám kacsintott, én meg vissza rá. Emlékszem még... hogy egy görbe estén hogyan hajoltam ki egy kocsiból, hogy megsétáltassam az alkoholt. A mai napig kirázott a hideg, ha csak arra gondoltam. Sosem szoktam.. ennyire elengedni magam, akkor mégis sikerült.
- Mondj egy napot, vagyis estét, aztán akkor.. elviszlek valahova.. - a Cirque du Soleil mindig is a kedvenceim közé tartozott. S habár sokan nem szerették a cirkuszt, egyszer az életben őket mindenképp látni kellett. Természetesen nem minden előadásukon vettem részt, ezért még nekem is kuriózumnak számított. Mint a drogosoknak, ha nagyobb dózist kaptak a függőségük tárgyából. Ugyanilyen hatást váltott ki belőlem is a kanadai társulat is.
Leparkoltam időközben az ajtó előtt, ott, ahol innentől kezdve Dr. Boldrewood fog praktizálni. Felüdülés lesz még egy nő köztünk, ebben már most biztos voltam.
- Aaaaa.. kulcs - mosolyogtam rá Barnaby-ra. Mögötte valahol ott lehetett a szöszi is.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Vas. Júl. 16, 2017 6:47 pm


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


-Már csak ezért is megéri anyának lenni. Akkor legalább elmondhatnám magamról, hogy mindent tudok.*Még egy növényt is életben tartani. Ismerős volt az amit az anyákról mondott, az ő édesanyjáról és persze így az enyémről is. Anya tényleg mindenbe beleszólt, de nem tudtam rá haragudni mert csak jót akart. Az anyák mindig….csak jót akarnak. *-Nem is gondoltam, hogy az. Mármint valójában, de ő is anya és biztosan olyan mint az enyém. Képes mindent kiszedni belőlem akkor is ha nem akarom. Észre sem veszem és már bele is bonyolódtam a történésekbe. Esküszöm a diplomamunkám felét ő inspirálta. Mesterien tud kérdezni.*Szemet forgatok, csak az egyiket ahogy szoktam és amivel általában frászt tudok hozni másokra. A szívecskés kulcstartó nem mesélte el nekem, hogy Ester, a recepciós milyen személyiségű nő, mivel nem neki tulajdonítottam. Senki nem mondta, legfőképpen nem Cordelia, hogy a szívecske az Ester érdeme és nem az Afrikába távozó kollégáé. Ő pasi volt, de a mai világban már nem szabad semmin sem meglepődni, hátha neki tetszett annyira, vagy az elődjéé volt és ő is csak megörökölte, s mint tudjuk a pasik vannak olyan lusták, hogy inkább oda sem figyelve használják a nőies kulcstartót semmint lecseréljék egy másikra. Mondjuk autósra. Vagy egy meztelen női alakra. Platinából természetesen. *-Hatan. Szóval fele-fele. Sikerült helyrebillentenem az egyensúlyt. Remek. Párosodhatunk.*Viccnek szántam, de valahol a lelkem mélyén komolyan is gondoltam, nekem ne mondja senki, hogy házinyúlra lőni nem szórakoztató. Azt viszont még nem is sejtettem, hogy belecsaptam valaminek a közepébe. Csak az volt biztos, hogy Topmodell bepasizott. És nem Ethan volt az, noha elég közel állhatott hozzá. Féltette, ezt a testbeszéde elárulta.* -Ha masszív férfi…*Óvatosan ejtetem ki a szót, mert ilyet még nem hallottam férfira mondani és nem tudtam, hogy Topmodell szótárában ez mit jelent, de biztosan jót.* -….akkor nem lesz semmi baja. Biztosan tud magára vigyázni.*Ideje volt beköltöznöm és Barnabyt is a helyén tudnom, átadtam hát a dobozt, hogy kíméljem újdonsült kolléganőmet, nem mellesleg ő tudja hova megyünk, nekem csak követnem kell és a cipőjét pont láttam Barnaby cserepe alatt. *-Ó a taxisok! A legjobb prezentáció egy taxis és a meséi, főleg ha a távoli keletről származik. A buszon nem nagyon beszélgetnek az emberek, igazából nem is foglalkoznak a másikkal, viszont egy büfében…főleg olyanban ami közel van a rendőrőrshöz…nem próbáltad még? *Szakmailag majdnem olyan élvezetes mintha magamhoz nyúlnék, de ezt nem mondom ki hangosan, mert a végén még elszalad. Egyelőre elég lesz egy kis sütizés, teázás, majd jöhet a csajos este borozgatással és miután levetkőzte a gátlásait, jöhet a színvallás. *-Szerintem szándékosan kódolták genetikailag a nőkbe az édesszájúságot, csak a többségnél félrecsúszott a kompenzáció. Neked is van olyan ismerősöd aki annyit eszik amennyit én már szégyellnék és még sem hízik egy grammot sem? Na az olyanokat be kellene zárni. Felháborító!*Mivel Topmodell nem sietett, nem kellett a cipőjét követnem, mellette lépkedtem és bíztam abban, hogy nem vezet neki a falnak. Nem is annyira megjátszott felháborodásomat felé fordulva hörögtem. Szóva a sütinél tartottunk. Csak én éreztem úgy, hogy a teázás és sütizés óvatos ajánlat volt és több rejlik Topmodell szerény ártatlansága mögött? Vajon mennyire tudja elengedni magát?* -Ó, csak nehogy _én_ vigyelek el valahova. Mondjuk szombaton este? *Szuper! Zsezsegni fogunk! Erre az alkalomra kell vennem egy új ruhát…..kulcs, kulcs, kulcs. Ezek szerint megérkeztünk. Némi akrobatikus mutatványba került míg odanyújtottam neki a kezem és Barnaby – fura, hogy a virág nevét meg tudom jegyezni – cserepe közé szorított kulcsot. Nem láttam az arcát, de gondoltam, hogy mosolyog. Amint kinyitotta az ajtót, beléptem és letettem Barnabyt az ajtó mellé, majd körülnéztem. Egy pillanat múlva, vagy még annyi sem, a szemeimhez kaptam a kezeimet.* -TEJÓÓÓÉÉÉÉG! Mindjárt megvakulok! Akkora ez a szoba, hogy el fogok tévedni benne. Majd ha átszaladok hozzád, hogy segíts megkeresni a páciensemet, ne lepődj meg.*Az első mondathoz csatolt riadt hangot a végére lecseréltem kuncogósra. Topmodell mostanra talán már legyűrte az akut szívrohamát és értékeli a humoromat.*




Kikérem magunknak! Mi szépek és erősek vagyunk, legyűrjük az okulárést Smile | Ruha | Zene | ©️



_________________


Az éjszaka egy másik világ






Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 135

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Pént. Szept. 22, 2017 9:40 pm

Igaza volt. Az anyák mindig mindenről tudtak, és soha, semmit nem lehetett igazán eltitkolni előlük. Nem vitatkoztam ez ellen, de szerencsére anyám nem szólt bele a projektmunkámba.. Akkor biztosan, hogy a gyerek vonalat erősítette volna fel bennem, és a kutatásomban is, amihez természetesen köze nem volt az egésznek.
- Nos.. Esther-rel együtt igazából a nők vannak fölényben már - mosolyogtam szélesen. Nem mintha valaha is kihasználtuk volna mindezt.. na jó, lehet.. Ne mondja senki sem, hogy a világtörténelem folyamán volt olyan nő, aki soha nem használta ki ezt aaaz.. adottságot. Tényt. A megtévesztés, a könyörgés mesterei voltunk, és létezett egy olyan mondás is, hogy.. minden sikeres férfi mögött egy nő állt. Vagy kettő. Attól függően, hogy az anya hagyott-e teret a férfi párjának. Persze, nem feltétlenül csak és kizárólag nőkre kellett itt gondolni, főleg nem a mai világban, amikor bárkivel, bárhol lehetünk boldogok.
- Igen.. biztosan minden rendben lesz vele odaát - egyeztem bele ebbe az egészbe, és igyekeztem csakis pozitívan látni ezt a lépést. A doki akarta így, követni azt az utat, amit a szíve diktált. És ha ez volt minden vágya.. Mindenesetre nem pazaroltam már erre több szót, mert így is úgy tűnt, hogy túlságosan is elkapattam magam a kollégákkal kapcsolatban. Kedveltem őket, szerettem köztük lenni, mert hasonló érdeklődési körrel rendelkeztünk, legalábbis.. az alapok ugyanazok voltak mindannyiunknál. Mint a folyókban, a víz által tökéletesre csiszolt kövek..
Felnevettem az őrsös dologra. Eszembe nem jutott volna arrafelé menni. No nem azért, mert.. olyan rossz környék volt, de ha lehetett, akkor az emberek kerülték a rendőröket. Ugyanúgy, mint az orvosokat. Egy nőgyógyászhoz sem ment széles, kaján vigyorral az arcán egyetlen nő sem.. Egy pillanatra még a hideg is kirázott, mialatt ennek csak egy részletét közöltem Crisi-vel.. pontosabban azt, hogy talán majd egyszer kipróbálom. Még akár azt is, hogy egyszer egy börtönbe látogassak el. Érdekes volna.. Nagyon is.
- Genetika.. Van, aki már csak attól is elfolyik, hogy levegőt vesz. Más pedig tonna számra nyalja a cukros ételeket - nevettem fel egyetértve a kis nővel.. Tényleg teljesen mások voltunk, más torzók, más igények, és mégis volt, aki szerencsésebb volt, nem kellett a belét is kidolgoznia azért, hogy tökéletes testtel rendelkezzen. Másoknak futniuk, jógázniuk kellett.. diétázni.
- A szombat megfelelne - bólintottam. Nem volt még programom addigra lebeszélve, és különben is szerettem a spontaneitást. Bizonyos keretek közt persze. Menet közben nem volt érdekesebb a folyosó az új kis birodalom felé sem. Ugyanazok a színek, ugyanazok a falak.. Csak éppen a fikusz és a tulajdonosa változtatta meg az egészet. Jót tett ezeknek a falaknak. Kellemessé vált és élettel telivé. Nagyon is tetszett ez a fordulat. Az pedig, hogy végül milyen program mellett fogunk dönteni, a meglepetésnek, és a hirtelen döntésnek tulajdonítottam most. Amint a kulcs újra láthatóvá vált, óvatosan szedtem ki a kezéből, fordult a zár azonnal, és lenyomva a kilincset hagytam, hogy a kis szöszi menjen be először. Végtére is az ő színpada lesz ez, és ahogy fordult, hogy rám nézzen, mosolyogva figyeltem őt, aztán a szavaira felnevettem.
- Ha szeretnéd, majd szólok az érdekedben Esthernek, hogy adjon a betegeidnek kis csengőt, és azok alapján rájuk találsz. Mint az eltévedt, kis bocikra - nos, biztosan értékelné néhány beteg, de a nagy többség sikítófrászt kapna, az egyszer biztos. Vagy... kincsestérkép! Azt kellett volna említenem, de most már mindegy volt. Mosolyogva sétáltam oda a hatalmas asztalhoz, ami illett a szoba nagyságához, és finoman leraktam annak lapjára a dobozt, megfordulva pedig ismét Crisiant-re néztem, mert kíváncsi voltam, hogy most, vagy majd később fogja-e ténylegesen feltérképezni a szobát. Nem mintha amúgy ténylegesen eltévedt volna itt, de.. sosem lehetett tudni. Volt, aki a saját lábában is meg tudott botlani. Volt, aki az egyenesen is megtalálta a mellékvágányokat. És volt, aki a kacskaringós utat rövidítette le egy pontból kiinduló egyenesre. Mindannyian mások voltunk.
- Észre sem fogod venni, és már szinte ez lesz az otthonod - szólaltam meg egészen halkan, nyugodtan.. és boldogan. Szerettem ezt az egészet.. a légkört, az épületet, a munkámat. Nem munka volt, hanem elhivatottság. Boldogság. És szerettem, ha ezt a pácienseim is így élik át. Felsóhajtottam halkan, körbenéztem én is a berendezésen. - Gondolom.. ha van/lesz olyan, amin változtatni szeretnél, azt majd úgyis egyeztetned kell.. - toldottam még meg ennyivel, és már most biztos voltam abban, hogy amit az előttem álló csinos, okos nő el akart érni, azt el is fogja.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Csüt. Okt. 05, 2017 6:14 am


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése



*Remek, remek. Villantottam egy elégedett és diadalittas mosolyt felé, örülve, hogy sok lúd disznót győz. Egyébként nem érdekelt a munkahelyen a nemek közötti arány, bármit ki lehet egyenlíteni ha ügyes a nő és általában az, nem kell a létszám fölény. Topmodell sem volt híján a boldogságnak ezen a téren, ha nem is láttam bele a fejébe, majdnem pontosan meg tudtam volna mondani mire gondol. Ahol a nők vannak többségben, ott minden bizonnyal a hely is magán hordozza a lényüket, mindent elérnek amit akarnak s mindezt úgy, hogy a férfi ember azt hiszi, ő akarta. Ez a házasságban is így van csak kicsiben, bár még nem próbáltam, volt előttem pár példa. Másrészt, szerintem egy férfi nem is igazán tud érvényesülni anélkül, hogy ne állna mellette – mögötte – egy nő. Nélkülünk elveszett emberek. Az Afrikába távozó kolléga is minden bizonnyal hölgykoszorú közepén érkezett meg a földrészre és úgy is fogja jól érezni magát. Egyre inkább azt éreztem, hogy ez a hely egy nagy családnak ad otthont és örültem, hogy idecsöppentem, látható volt Topmodell aggodalma amivel a távozó kolléga iránt érzett, de csupán a barátság foszlányait véltem felfedezni, más érzelmet nem. Viszont a más érzelem határozottan jelen volt és kezdett érdekelni a dolog. Egyelőre azonban az ismerkedés terepén, a finom puhatolózás mellett maradtam, ami magában foglalta azt is, hogy néhány részlet kiderült rólam is. Igen, talán azon kevesek közé tartoztam, akik kedvelik a rendőrök társaságát, vagy legalábbis nem úgy mennek el mellettük mintha a fogukat húznák. Egyébként érdekes embereknek gondoltam őket és néhányuktól eltekintve tiszteltem és csodáltam azt az elhivatottságot mellyel végezték a munkájukat. Akadtak kivételek, ahogy minden más hivatásban, de ez már az emberi gyarlóság számlájára írható. Akadtak jó ismerőseim közöttük, igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani, a munkám miatt is, hiszen egy pszichiáter is lehet ambiciózus, hiába érte el a saját rendelői fokozatot, kell más, jobb, magasabb, megbecsültebb, és természetesen voltak álmaim és vágyaim, s még ott volt az előrelépés lehetősége is, „csupán” egy disszertáció kellett hozzá. Láttam rajta, hogy nem igazán ért velem egyet a rendőrbarát gondolaton, de egyszer mindent el kell kezdeni. Mosolyogtam, de nevettem volna ha tudom mihez hasonlítja a rendőrbüfében való időtöltést. Nekem biztosan nem a nőgyógyász jutott volna eszembe. *-Ugye?! Borzasztó. *Genetika, meg változó kor, francba, hogy a férfiaknak nem kell ilyeneken gondolkodniuk. *-Szombat. Remek. De jó!*Szerettem benne ezt a vállalkozó szellemet, nem mondott nemet elsőre és ennek örültem. Muszáj volt megismerkednem a várossal és egyedül nem szívesen mentem volna sehova míg be nem lakom magam ide. Voltak terveim, de nélküle nem tudtam megvalósítani, hiszen egyedül csak bolyongtam volna egész éjszaka eredmény nélkül. Két nő egy ponton mindig rokonlélek, de úgy éreztem, hogy Topmodellel jól kijövök majd, főleg ha sikerül megjegyeznem a nevét. Míg a szobámig sétáltunk próbáltam az emlékezetemben kutatni a nem is olyan rég elhangzott név után, de csak betűk jutottak eszembe, melyek gyanúsan benne lehettek a nevében, de a megfelelő sorrendet nem találtam el. A szoba minden várakozásomat felülmúlta, tágas volt és világos, semmi por, semmi „előző kolléga szag” nem terjengett. Persze túloztam a méreteit illetően, de az ilyen kis poénok helyénvalók voltak. *-Ez remek ötlet. Használati utasításként pedig leírjuk nekik, hogy „Ha nem találja az orvosát és sokáig túl nagy a csend, kérem rázza meg a csengőt.” Mániás depresszióban szenvedőknek a „sűrűn rázogassa a csengőt” felirat, skizofréneknek pedig alkalmasint többet is, hogy minden személyiségüknek jusson. *Kissé morbid poén, nem is sütöttem volna el egy páciens előtt sem, de minden hivatásnak meg vannak a maga kis olcsó poénjai, anélkül belefásulnánk a sok problémába. Letéve Barnabyt, a kezemet masszíroztam ott ahol a cserép nyomot hagyott a bőrömben, jóleső bizsergés szaladt szét a nyomkodott részeken. *-Igen, tudom. Már most érzem, hála neked. Olyanok vagytok mint egy család, nem lesz nehéz megszoknom itt.* A folyosón érzett hangulat máris erősödött, egyetértően bólintottam miközben még egyszer körülnéztem a szobámban. Anya boldog lesz ha azt írom „jól érzem magam” és tudni fogja, hogy ez őszinte. Máris tervek keringtek a fejemben az átrendezést illetően, ami nem kifejezetten a rózsaszín, cuki és nőies külsőt hordozták magukon. S mintha Topmodell kitalálta volna a gondolataimat, máris útbaigazított.* -Egyeztetni? Gondolod, hogy az új bútorról is kell? *Persze ha más színt szeretnék a szoba falaira, az rendben van, elvégre nem az enyém a helyiség, csak bérlem, de a bútor…nem azt nem hiszem, hogy azt is be kellene jelentenem. Úgy döntöttem, hogy nem most pakolok ki, akkor egyedül maradnék és szerettem volna még most elcsípni Topmodell szabadidejéből pár percet, hogy körbevezessen, előnyös lenne ha mondjuk legalább a mosdó felé vezető útról tájékozódnék, vagy ha van olyan helyiség ami közös kis teakonyhát takar, az sem lenne hátrány. Elindultam az ajtó felé, útközben belekaroltam Topmodellbe és húztam magammal.* -Körbevezetnél most? Ha nem tartalak fel túlságosan, legalább a mosdót mutasd meg merre van. Egyébként, azt tudni kell rólam, hogy hadilábon állok a nevekkel. Rémes névmemóriám van, tulajdonképpen egyáltalán nincs névmemóriám és roppant kínos, de a te nevedet is elfelejtettem. Rémlik valami „D” és azt is tudom, hogy dallamos volt a csengése, de bocsáss meg, nem emlékszem. *Vannak hibáim, ami nem baj amíg bevallom őket. Anyám mindig ezt mondta, erre tanított. A legbátrabb ember az őszinte, az aki beismeri ha hibázott, ha tisztában van a gyengeségeivel és nem hazudik még saját magának is. Szóval próbáltam a tanításai szerint élni, és mindezt kedvességbe csomagolni, úgy mindig elfogadhatóbb. A folyosón csak akkor álltam meg ha nem mutatta az utat, egyébiránt arra mentünk amerre vezetett és reméltem, hogy a nevét is hamarosan megtudom, akkor pedig többször elismétlem, hogy megjegyezzem, hogy ne kelljen Topmodellként aposztrofálnom, bár szerintem ez a név egy nőtől dicséret. Legalábbis ami a külsőt illeti. Topmodell belsőjére nagyon sok mindent mondhattam volna, de azt nem, hogy kifejezetten topmodell, mert ő okos volt és intelligens. A pult felé fordultam egy pillanatra, a váró még mindig üres volt, ergo még maradt pár percünk körbenézni. Én ma egészen ráértem tekintve, hogy nem volt páciens bejegyezve és valószínűleg még egy-két hétig nem is lesz. *



Kikérem magunknak! Mi szépek és erősek vagyunk, legyűrjük az okulárést | Ruha | Zene | ©️



_________________


Az éjszaka egy másik világ






Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Csüt. Okt. 05, 2017 4:53 pm



...

Tekertem! A lehető leggyorsabban, és a lehetőségeimhez mérten olyan mértékben, hogy biztos ne leljem halálomat a vegasi - sokszor szardiniának csúfolt - úton.
A vekker, mint szokásosan ma is időben csengett, se nem elbóbiskolás, se nem a lustaság nem volt oka hogy lassan több.. mint egy órás késésben vagyok a rendelőbe, sokkal inkább a Madame..! Ha lehet Cordelia látogatása óta szinte megszállta az ÖRDÖG! Szinte lehetetlen küldetés bánni vele, olyan mint egy felfújt.. haragos és harcos hercegnő, beleburkolózva önnön nagyszerűségébe..
Ma épp vagy egy órát tartott leimádkozni az ablakból, amit véletlenszerűen nyitottam ki, csak beszívni a kellemes-hajnali még nem nap itatta levegőket, ő meg mint még soha a büdös életben nem tette, úgy döntött ideje szemrevételezni a mélységet...
Azt mondják a macskák talpra esnek. De 11 emelet nem vicc.. és én se vagyok hóhér, eszemben sem volt sorsára hagyni, és nem mellesleg asszisztálni, hogy vajon a magasból a mélybe nézés zökkenőmentesen megy e.

Egy partvis.. egy műegér.. és némi Chopen volt a segítségemre, ami bár az egyik kedvence, meglehetősen kemény munka volt.

A biciklin ülve alig néhány méter választ el az épülettől. Talán néhány tömb, a lábaim járnak, egyre-másra kerülgetem az épp szembe kerülőket, aztán végre csapódok is a biciklitartó melletti ajtón.

- Üdv Mr. Lane... Csak nem elkésett? - Richard mindig is az a fajta volt aki nem kifejezetten üti az orrát mások dolgába, csak épp kedves. Egy koros.. megélt úriember, aki hol erre, hol arra járőrözve számtalanszor oszt meg velem egy-egy történetet.
Ha épp van időm.
Ami nemmostvan!

- El, el, Richard, ugye vigyázna a bringámra!?? - csak futás közben szövegelem, inkább szaladás. Hátrafele. Vagyis háttal, kis híján csapódva, de aztán kerülve, egy valahonnan.. valahová siető nőt.

- Bocsánat..! - csak úgy a miheztartás végett, aztán sikerül is az a lift.
Betörök.. igazából nem bánom hogy aki beszáll még alig két ember, máris nyomom a hatodikra szóló gombot.
És már csilingel is a lift...

Kitörök.. kiszállásnak azért erős kétségekkel nevezném, sietek.. a barna kézitáskámat már az ölembe emelve, és félúton.. vagy valahol arrafelé, a papírok már félig a számban, a fogaim között egyensúlyba eresztve, megközelítem a recepcióspultot.

De Ester sehol!

Megállok.. lefagyok. Elsőre..
De aztán hamar túllépek a meglepődésen, na meg az akta, már az is majdnem épp kiesett a földre, így egyszerűen a pultjára terítem.

És akkor hallom a jobb felől beszűrődő hangerőket.

- Dokiiiiiii! - na ez egy másik hangerő. Már sokkal fülsértőbb! - A reggeli beteget átirányítottam ahogy kérte, nem mondanám hogy örült, SŐT! Azt mondanám hogy nagyon is morcos volt, szóval legközelebb jó lesz ha felköti a gatyá.. - és megáll. Amikor ránézek. Pont miután betört vissza a helyére, és mi.. ELŐTT.. olyat mondott volna amit még én is megbánok.

- Akarom mondani szóval morcos volt.. - és mosolyog.

- Köszönöm Ester.. lekötelezett. - mosolygok vissza. De mielőtt elbízná magát, már tolom is az orra elé a köteget. - Itt van amit említettem. Ezt kéne nekem mielőbb iktatni, utánakeresni a részleteknek, és szeretném.. - elgondolkozom.. - Szeretném ha mielőbb csatolná őket, 9-re érkezik a páciens.

- Addig szeretnék képben lenni az esettel.. - de ezt már csak dünnyögöm. Magamnak, és az orrom alatt, és persze nem is jelzés értékkel, illetve csak egy kicsit. egy hangyányit... Jelezve Esternek hogy ez most jóval fontosabb mint a körmeinek reszelése.

És ekkor hallom meg azt az újabb hangot jobbról!
Kettő... hang...
Vagyis önkéntelenül is irányba fordulok.
És nem is teszem rosszul, mert bár véget vetve a kötelezettséggel, elsőként, máris Cordelia alakjára várok!
De nem ő van ott... Vagyis nemcsak.. Ő.
Hm.
Vissza az elejére Go down

Cordelia Webb

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : Las Vegas
Posts : 135

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Csüt. Okt. 12, 2017 9:51 am

Épp, hogy csak lerakta a méregdrágának tűnő táskáját, amikor egy akta landolt az orra előtt. A másik kezében még mindig ott figyelt a fánkot tartalmazó aprócska doboz és a pohár, amiben egy jókora adag gőzölgő kávé állt készen arra, hogy elkortyolgassák. Ester az eddigi csacsogását felcserélve figyelte Dr. Lane-t, ahogy beszélt, ahogy gesztikulált, és elnyomott egy hangtalan, jóleső sóhajt a szavakra. Az embernek sosem marad ideje egy jó kávéra, hogy kiélvezze! Mindig csak a munka!
- Igenis. Akarom mondani.. meglesz, főnök - mosolygott bele szélesen a levegőbe, még akkor is, amikor Nick már látszólag másik irányba figyelt, ahogy.. Ester is kíváncsian figyelte azt az egy ismerős, és a másik ismeretlen hangot. Az asztalát fürkészte.. valami nem volt rendben, ezt már az első pillantásra észrevette, de az elé tolt - hirtelen nagyon sürgős - egy pillanatra elvonta a figyelmét.

♣️ ♣️ ♣️

Biztos voltam abban, hogy a szombati naaaagy napot még további egyezkedés fogja követni, ezért sem igyekeztem/próbálkoztam meg a továbbiakban a szervezéssel. Néha jobb volt, ha spontán történtek meg a dolgok, mint készakarva. Az ötletére, hogy hogyan és mint is várakoztassa a pácienseket, halkan nevettem fel. Az biztos, hogyha minket elemeznének, akkor sem mindig találnának logikát, és annyi betegséggel, mint amit mi látunk, csoda, hogy nem csavarodtunk még be idő előtt. Pedig.. egy pillanatra ismételten, talán neki elsőre elkomorodtam, hagyva, hogy egyetlen másodperc erejéig átcsobogjon az ereimen a saját magam kilátástalansága. A magam betegsége, ami ha nem is tűnik olybá, hogy veszélyes lenne másokra, magamra... talán, habár tüneteket még nem produkáltam.
Egy immár mosolygó, halk sóhajjal taszítottam a gondolataim legmélyére azt, ami engem kínzott, és már itt voltam, újra a jelenben. Ebben a pillanatban.
- A biztonság kedvéért én szóltam. Azt, hogy tulajdonképpen mit várnak el ebben az esetben.. odafent, nem tudom - mosolyogtam rá a kis nőre, és valóban. Nem akartam problémát ebből, és akkoriban itt praktizáló kezdőként az ember lánya meghúzta magát. Mindenről igyekezett információt gyűjteni, kihez, hogyan alkalmazkodjon, mikor és mit csináljon.. A túléléshez, az új élethez pedig úgy gondoltam, maximálisan úgy tudom csak biztonságban érezni magam, ha tájékozódom. Mint ahogy most Crisiant is próbált.. pontosan úgy. A maga.. rengeteg beszédével, és a saját maga logikájával, ami mosolygásra késztetett. Emlékszem, nem is túl rég még szinte én is értelmetlen csacsogásba kezdtem.. valaki mellett. Megtörténik, tényleg.
Amint közelebb lépett hozzám, a kezemért nyúlva megadtam magam neki, hagyva, hogy az ajtó felé sétáljunk, és ahogy folyt belőle a szöveg, akaratlanul is elmosolyodtam. Ismételten. Mindent csak szép sorjában.
- Cordelia. De sokan Cordie-nak szólítanak - adtam választ a második kérdésre, mert úgy tűnt, hogy az önkántes idegenvezetésem akarva, akaratlanul is meg fog történni. Igazából sosem gondolkodtam el ezen.. de talán könnyebb lett volna azt mondanom neki, hogy gondoljon csak a corgie kutyusokra, és csak egyetlen felcserélt betűvel a nevem eszébe fog jutni. Bár.. nem igazán akartam volna, ha lekutyuskáz, amiért erre sem emlékszik majd.. Nem bántani akartam ezzel, de számomra vicces volt. Mindenki megfeledkezik erről-arról. Nekem például azzal voltak problémáim, hogy időben adjam le a dolgokat Ester felé. Az asztalomon már jókora kis virágmintás tornyokban halmozódtak fel a betegekről szóló feljegyzések, kézirattal. Gyűlöltem gépelni. Igazából.. inkább ez volt a problémám.
- A mosdó... - amikor már a folyosón jártunk, csak egy pillanatra akadtam el. - Itt van. A férfiaké előbb, az utána következő ajtó a nőké. Mindkét oldalon szimmetrikusan vannak elhelyezve. Csak meg ne szokd, hogy a jobb oldaliba mész be, mert a másik oldalon a férfibe mennél - nevettem fel halkan. - Bár.. lehet, hogy néhány úr örülne egy hölgy társaságának ott - mosolyodtam el lágyan, bele sem gondolva abba, hogy az mekkora galibát okozna.
- Van egy aprócska konyha is a ti oldalatokon, legutolsó szoba... Kávéfőzővel, kényelmes kanapéval, de ha lehet, akkor én.. vagyis mi például a majdnem velünk szemben lévő kis kávézóba szoktunk eljárni - osztottam meg ezt. Igen, ott isteni kávét csináltak, és muszáj volt a fánkjukat is megkóstolni. Szerettem.. Már több ok miatt is.
Eddig az új kollégára figyelve eltévesztettem azt az alakot, ott, a folyosó végén, a pult előtt állva, és amikor a férfi felé fordultam, hosszan rámosolyogtam. Pár lépés erejéig tartott, amit az asszisztens látványa fosztott meg, mert hirtelen pattant fel a helyéről, én pedig összerezzentem a mozdulatra, és meg is köszörültem gyorsan a torkomat, egyetlen lopott pillantást engedve meg még Nick felé.
- Jó reggelt - mosolyogtam a nőre, és a férfire is. - Ne haragudj, Ester, amiért a kulcsot elkoboztam.. De megjött az új kollégánk és Barnaby-t be kellett rakni a helyére - mindezt a legkomolyabban sikerült mondanom, aztán felnevettem, ha.. Nick és Ester is érdeklődve nézett felénk. Kész téboly, hogy már nekem is sikerült így hívnom a növényt. Mosolyogva néztem le Crisiant-re, aztán elléptem tőle, hogy kedvére mozoghasson a pult mellett, oda mehessen, ahova csak szeretett volna.
- Ő itt Ester Chapman.. a legeslegjobb asszisztensünk - kacsintottam rá a megnevezettre, aki az asztala elé sétálva széles, lenyűgöző mosolyt villantott. Szerette, ha dicsérték. Akkor képes volt a következő fél órában tényleg mindenre koncentrálni és ezer százalékon pörögni. - És Dr. Nick Lane.. - pillantottam a nevezettre. Nagyon is jól tudta, mit gondolok róla, de azt csak nem mondhattam ki?! Ugye? - A kedvenc férfi kollégám - maradtam ennyiben egy szórakozott mosoly kíséretében. - És persze.. Crisiant Boldrewood.. hmm - elgondolkodtam egy határozott pillanatra.. - Az új.. pszichológus, pszichiáter.. kollégánk - bizonytalanul fejeztem be. Valóban, erről még nem kérdeztem. Valószínűleg, mert a korábban említett Barnaby megzavart a koncentrálásban.
Vissza az elejére Go down

Crisiant Boldrewood

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 29

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Vas. Okt. 15, 2017 8:09 am


Cordelia, Nick & Crisiant


Depressziós fikusz költözése


*Tudomásul vettem, hogy bármilyen változtatás, még a bútorok terén is szólás szinten van, és mivel tartósan szerettem volna itt maradni és ez volt az egyetlen olyan irodaház ahol nem nyúzták le a bérlők bőrét, ajánlatos volt minden szabályt betartani. Nem érvényesült a „könnyebb későn bocsánatot kérni mint előre engedélyt” elve. Topmodell kedves volt és segítőkész, hát illett azzal meghálálnom a segítségét, hogy szót fogadok neki és természetesen magamban felajánlottam neki egy zúzós koktélt abban a bárban ahova elsőként visz. A szombati csapatépítő tréning is sínen volt. Minden hivatásnak meg vannak a maga kis élcelődései, ahol borzalmak, lelki defektekkel találkozik az ember, ott hatványozottabban, és nem feltétlenül azért mert degradálni akarják a másik baját, hanem a túlélés miatt. Egy pszichiáternek gyakran kell a páciense fejével gondolkodnia, hogy megértse és segíthessen, ez pedig gyakran meghaladja a józan ész határait s ha túllép azokon, kivétel nélkül nyomot hagy. Tréfálkoztam, és nem hittem, hogy ezzel bárkit megbántok, de úgy tűnt egy pillanatra, hogy Topmodell arcára felhők gyűlnek, ám elillant olyan hamar, mint ahogy én kettőt pislogtam, de attól még ott volt. Én pedig már vagyok olyan érzékeny az ilyesmire, hogy ne hagyjam figyelmen kívül. Valamibe sikerült beletenyerelnem, ám nem kívántam erre direktben rákérdezni, egyszer úgy is megtudom majd ha ő is jónak látja. A jelenre koncentráltam hát, a magam eligazítására és karon ragadtam, majd nem túl hosszú ecsetelésbe kezdtem a saját gyengeségemről, s miután megtudtam a nevét – újra – bocsánatkérő pillantást vetettem rá.* -Cordelia, Cordelia, Cordie. Igyekszem megjegyezni, köszönöm. *Azt nem vallottam be, hogy az ilyen hiányosságaimat magamban valamivel pótolni szoktam, hogy tudjak a személyhez valamilyen nevet kapcsolni, de nem sokára rá fog jönni amikor vétlen elszólom magam. ~Topmodell-Cordie, Topmodell-Cordie.~*Ismételgettem a nevét, mindkettőt, így már biztosan tudok majd később rendes nevet társítani az archoz ha megszólítom, amit eleinte kerülni szoktam. A tájékozódás sokkal jobban ment, a mosdó helyét elsőre meg fogom jegyezni és nem tévesztem el, szándékosan sem. Az ilyen csínyek nem tartoztak a tarsolyomba, még a végén rám sütik, hogy férfiakat zaklatok.* -Nem hiszem, hogy eltéveszteném, képolvasásban jó vagyok.*Mutattam az ajtón lévő női és férfi alakokra melyek helyes kis táblán virítottak. *-Gondolod, hogy örülnének a társaságomnak? Hmmm….egyszer talán kipróbálom.*Erre nem fog sor kerülni, legalábbis itt nem. Egy bárban, késői-kora hajnalban talán igen, mint ahogy volt is rá példa, igaz csak egyszer és jó vége lett. Kaptam még némi információt helyismeretből és „a legjobb kávé” fellelhetőségéről amit szintén könnyebben jegyeztem meg mint a neveket.* -Értem, szóval ha jót akarok magamnak, akkor a szemben lévő kávézóban ejtőzöm, ha viszont gyorsan és brutálisan kell felébrednem, akkor jöhetek a konyhába. *Ha kávézóba megyek és megérzem a péksütemények illatát, nem tudok ellenállni, viszont van az a pont ami után nem előnyös még egy fánkot benyomni, mert csak lelkiismeret furdalást okoz és újabb kört a futópadon. Megszemlélve mindent, visszafordultunk a szobám felé, ám időközben a korábbi ürességhez képest most tumultus alakult ki a recepciós pultnál. A csacsogó nőt látva egyből kitaláltam, hogy ő a recepciós, a neve természetesen már kilibbent a fejemből, de ő volt Szívecske, és azt hiszem nem csak a kulcstartó miatt. A mosolya, ahogy ránézett a felettébb jóképű férfira, ragyogott akárcsak a szemei. Egy pszichiáter hajlamos akaratlanul is kielemezni azt amit lát, én pedig figyeltem. Az első pillanatban már kanyarodott az arcomra az ujj köré csavaró mosoly, ám Topmodell-Cordie-ét látva mocorogni kezdett bennem a gyanú. Persze ő is oda van a pasiért, ki ne lenne? Kikaroltam újdonsült kolléganőmből és megindultam a pult, Szívecske és Dögös Tanár bácsi felé.* -Szép jó reggelt!*Aztán el is akadt a hangom Topmodell Cordiet hallva. Barnaby jó eséllyel indul a kedvencek között. Széles mosolyt engedtem meg magamnak és már nyújtottam a kezem Szívecske, majd Dögös Tanár bácsi felé.* -Üdv! Már sokat hallottam rólad…Ester, ugye szólíthatlak így? ….Nick Lane, nagyon örvendek!*Nick Lane szélesebb mosolyt kapott, Cordie pedig egy jelentőségteljes pillantást.* -Igen, gondoltam.*Ahogy elnéztem őket, szinte biztosra vehettem, hogy nem csak kollégák, de ezt még be is kellett bizonyítanom. Magamnak. Nick Lane valóban dögös volt, ha a lányom tanára lenne, megpusztulnék érte minden nap a suli előtt. Ha lenne lányom és nem Topmodell Cordie döglene érte. Bár ahogy Szívecske párás tekintete rávetült a pasira…hmmm….de neki esélye sem volt. Nick kezét leheletnyit tovább szorítottam, és közben figyeltem. Őt és Cordiet. *-Barnaby a fikuszom, az édesanyámtól kaptam nevelési célzattal, rendelőavatásra. Egyébként pszichiáter vagyok és hipnotherapeuta. *A bal szememmel pedig jeleztem, hogy mennyire hipno.*



Kikérem magunknak! Mi szépek és erősek vagyunk, legyűrjük az okulárést  | Ruha | Zene | ©️


_________________


Az éjszaka egy másik világ






Vissza az elejére Go down

Nick Lane

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : pszichológus
Location : LV
Posts : 162

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant   Kedd Okt. 31, 2017 3:24 pm


Hirtelen csap mellbe a felismerés, és igen, valljuk be, a szívem meg is dobban egy darabot. Az ő alakja az első amin megakad a szemem, az a mosoly... és a szemei.. de nem sokkal azután az a szőke alak is mellette, amit csak a hirtelen, a hátam mögül előre törő túbuzgó lelkesedés pillanatnyi foszlánya tör ketté.
Pont amikor megérkeznek előttünk.  

Cordelia beszél, én meg csak kettejüket figyelem. Nem tudom ki a nő, - egyelőre - de mintha valami hátulról jövő sejtésem lenne, túl Cordelián és túl a mai macskás jeleneten, talán egy emlék... amikor George összehívott mindnyájunkat és közölte, Ethan hátramaradt üres helye nem marad sokáig betöltetlen.
Valamikor ekkor sikerül visszakapcsolódnom a társalgásba.

- Részemről a szerencse. - nyújtok felé kezet, közvetlenül azután hogy az övé vetül felém, de nem kerüli el a figyelmemet a hirtelen-hosszabbra nyúlt jelenet.
Ám már érkezik is a magyarázat, vagy valami afféle a jelenségre, én pedig hirtelen jobb ötlet híján Cordelia felé nézek.
Nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel. A szemei...

De a csodálkozásom a messzibe vetem, és valamikor ekkor sikerül a visszavonuló is. Hirtelen muszáj megigazgatnom aaaaa... z öltönyömet.

- Szóval Ön az akiről George a múlt héten beszélt?
- ezt már a másik nőhöz intézem - Ethan utódja a 2-esben? - és mosolygom. Csak a jól megszokott udvarias üdvözlettel, de Cordelia.. az ő illata kérlelhetetlen mozzanatként lassú ritmusban szivárog be a zsigereimbe.
Nem is tudtam hogy ennyire hiányzott...

_________________
Nick Lane
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Vissza az elejére Go down
 

Depis fikusz - Cordelia, Nick & Crisiant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-