-Hülye vagy! Költői fordulat volt.  Igen, hát ilyet is tudok, de a lényeg, hogy jeleztem, nagy a hangja, indokolatlanul, amit észre is vett. Már csendesebben hangzik a kérdés, de értem én, megértem, bennem is túltöltődik a hangzavar, leginkább a rengeteg kérdéstől. Abban viszont igaza van, hogy a szomszédok nem szeretik ha idegenek kérdezősködnek, de lehet azt szépen is, kedvesen, aggódón. Hátha van egy, akibe szorult némi empátia.
-Azért meg lehet próbálni.  Legfeljebb gyorsan elhúzzuk a csíkot. Erre még volt válaszom, de az ügyvédes dologra már síri csend és hullaszag a reakcióm. Egyrészt nem gondoltam Derekről, hogy megtalálja az ügyvédet, másrészt azt sem, hogy ennyire durva tud lenni.
-Nagyobbat kellett volna. 
Jegyzem meg miután összeszedtem magam és a gondolataimat, elképzelve a számomra arctalan pasit, mert gondolom egy őt nem gyógyított volna bele az asztalba...ugye nem?
-Hogy találtad meg? Érkezik aztán tőlem a gyakorlatias kérdés és meg sem várom a válaszát, máris folytatom.
-Elviszel hozzá? Hátha fogékonyabb a finomabb, női módszerekre. 

Na persze. Gondoltam, hogy nem fogja megmondani hogyan jutott az ügyvéd nyomára, pedig ezt a képességét bevethetné Benji megtalálására is. Én azt sem tudtam, hogy Benji anyja meghalt, hogy van ügyvédje, hovatovább mi a neve. Derek azonban ennél sokkal gyakorlatiasabb, és ahogy visszakérdez, már hallom ahogy felbőg a kocsi motorja a háttérben. Picit emelkedik meg a szemöldököm és veszek egy nagy levegőt. Hát mit mondjak, nem szarakodik az biztos. Azért muszáj volt tisztáznom a gondolataimat melyek a női, finomabb módszerekre utaltak, bár nem kételkedtem abban, hogy Derek már el is képzelte és azért sietett ennyire, mert nem akart lemaradni a mókáról. Tévesen.
-Nem pont szexuálisan gondoltam.  Ha ezzel lelombozom, úgy kell neki.
-A szalonban vagyok. Tudod hol van. Persze, hogy tudja, miatta robbant be, szó szerint az életembe Benji.