Ville Deadman Wallow
  WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼admin
Job : A 'Slaves of Hell' rockzenekar frontembere
Location : mindig máshol
Posts : 2241
| #1 Tárgy: Ville Deadman Wallow  Pént. Jan. 15, 2016 6:37 pm | |
| Ville Deadman Wallow USA - Boston
1979. október 22. 39 A 'Slaves of Hell' rockbanda frontembere Stars & celebs Ville Valo | | Amit jó ha tudunk... ◆ Jellem:A "Slaves of Hell" nevű hírhedt rockbanda frontembere. Nem az a típus aki ne tudna különbséget tenni az általános jó és rossz között, hanem az akit ez egyszerűen nem érdekel. Nincs benne kedvesség.. élvezet.. düh, mosoly vagy harag. Egyszerűen tompa, befordult, minden mindegy kategória. Kiégett... És nem tudni lesz e még belőle ember valaha...◆ Külső: Szolgálatban tipikus goth kinézet, idomuló sötét ruházat, bakancs, afféle elhagyott rockker, sokszor extravagáns külső, néha a marketing megdobásaként testfestett fellépések. Egyébként félhosszú csimbókos haj, üveges, tompa, fénytelen tekintet. Rezzenéstelen arcizmok, lassú reakciók, nemtörődöm, kiszámíthatatlan cselekedetek. Tetoválások... dögivel a testén mindenfele. De hogy ezt csak a munka követeli meg vagy tényleg van értelme... Az egyelőre rejtély mindenkinek.◆ Like: + bámulni a szakadékba amikor húz a mélység
+ a ritkán jutó csendes perceket
+ egy mélyrehúzott slukkot távol a világ zajától
+ a magányt
+ azt hogy egyszer vége lesz◆ Nem Like:- a felhajtást
- az embereket, a rajongókat.. (Grid-et)
- a médiát
- a hajtépést, azt hogy a zene már nem ugyanazt jelenti..
- hogy nem látja a kiutat
- és hogy túúl erős harcos ahhoz hogy meglépje azt a végsőt.◆ Ööö.. állatkertKutya-macska nincs, van egy menedzsere. Az számít?? 
A szülők meg egy hossszúú történet..
*folyt. köv. egy messzi-messzi galaxisban..... *  Ha van még mit mondanod...
Magasan szállt a cigaretta füstje számtalan görbülő formát írva le az orrom előtt. Szerettem a csendet. Azt hiszem szerettem. Magam körül.. mindenfele. Furcsán kavarogtak a gomolygó füstszörnyek, egymást befalva keményen, megrágva.. kiköpve, még talán el is játszadozva vele, egymás torkát harapva véresre…
- Ville, te mi faszt csinálsz még ott kinn? – hallottam aztán azt a hangot ami folyton megzavarta a képzeteket – A többiek már csak rád várnak! A kurva életbe Ville, fél perced van hogy talpra kecmeregj és kihúzz a bandához, felvedd a vigyorgó pofát és írd szorgalmasan a tinilányok porhanyós seggére a neved, különben megnézheted hogy alakul a következő turné! – hallottam a vicsorgó fogakat de egy percig sem hatott meg. Egy szót se szóltam. Csak fellöktem a seggemet, a cigarettát lassan sodortam el a terasz egyik szétaszott gazának koromfekete földjében és felkopogva a szöges bakancs hangja a vizes terasz köve alatt belépkedtem a szobába.
Az orra előtt álltam meg. Sokszor képzeltem már el… kifeszítve!? Még talán azt is. Ahogy a két karja és lába egyetlen lánccal négyfelé feszítve csüggedten lógó farokkal üvölt a sötétben, és...
Nem igényeltem a könyörgéseket. Úgy egyáltalán, semmit nem igényeltem. Szartam bele az egészbe. Már nagyon régóta... Hogy meg kellett tennem!? Igen, meg kellett. Kimenni a sok kis csitri visítozó tömegébe, hogy nedvesek legyenek azok a bugyik. Mert ebben van a pénz, ebben van az üzlet. De kurvára nem érdekelt. A többieket viszont igen. A sok szarházit igen. Menedzsment… Annak nevezték magukat és a kezükben tartották a gyeplőket. Mikor menj húgyozni, mikor vakard meg a tökeidet hogy a kislányok beinduljanak tőle, és mikor vágj jópofát az egészhez, amikor a legszívesebben lehúznád a klotyón az egész életed. Egy darabig jó volt. Fények.. csillogás.. minden nap más spiné liheg az ágyban alattad.. aztán a váltás minden óra, fehér por.. imába foglalják a neved.. egy ISTEN VAGY! De aztán az egész elveszett… Nem tudom mikor váltotta fel a fényűzést a homály. De hogy őszinte legyek nem is érdekel. Egy zombi lettem. Egy marionett. Felelős vagyok a többiekért, és ők még mindig dicsőséggel zengik a nevemet. Felelős vagyok értük… Nélkülem semmik lennének. A Zsindelyesnél már ott a gyerek… hagyta hogy az a ribanc az ujja köré csavarja, de nem hibáztatom érte. Mindenki másképp éli túl ezt az életet. Ahogy a többieket sem. Vespa... Greg... Élni akarnak. Ők akarják maguknak ezt a faszszopó életet, én nem. Én semmit nem akarok. Élni nem akarok. De meghalni sem. Létezni.. lélegezni.. ez mind kurvára mindegy. Egy semmi vagy. Egy senki. Egy kibaszott lábtörlő akit ide-oda rángatnak a pénzemberek. Egy megcsinált Isten! Akinek a lába elé borulnak a csúszómásszó férgek, és pöccre nyílnak a lábak, nem is kell még csak megmozdulnod sem érte. Erről álmodik mindenki. Hogy hatalmas legyen. Egyedül én vagyok az egyetlen aki nem tud felébredni ebből a kibaszott rémálomból...
- Na véégre már hogy összeszedted magad! – hallottam a hangját ahogy még mindig a csupaszon vinnyogó pofáját látom a szemeimben. – Húzzunk bele! – érzem a kezét a hátamon, megcsapkod, de nem vagyunk haverok. Sosem voltunk. Mégis elindulok. Egyetlen szót se szólva nyílik az ajtó, ott várnak a többiek, és én beállok a sorba mint valami rohadt kiscserkész, hogy az üvöltő rajongók kereszttüzében felvezessem a sereget.
Nem mondom hogy gyűlöltem volna ezt a munkát. De azt se mondom hogy szerettem. Benyeltem ezt az életet. Minden egyes reggel.. amikor felkeltem, tudtam hogy semmi nem változik. Minden egyes nap, ugyanolyan lesz. És egyszerűen nem érdekelt. Csak tettem amit elvártak tőlem. Bólogattam jó kutyaként ha követeltek, és felpattantam a színpadra ha azt kellett. Még a gitár egykor mámorító hangja se tudott már belém életet verni. Üres lettem. Belül. És bármikor kifordítható… Egy jelenség… egy Isten(!).. egy ember… egy roncs… és aminek a világ nem lát körülöttem. Egy időzített bomba előszele…
|
|
Admin
 WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼admin
Location : Vegas
Posts : 107
| | #2Tárgy: Re: Ville Deadman Wallow Pént. Jan. 15, 2016 7:34 pm | |
| Elfogadva! Ezzel az Et-vel és avatárral elnyerted a Legkedvesebb kiégett rock sztárom címet. Imádom ezt a köhömm… pofit (nosztalgiázik), és a karaktert, amit olyan zseniálisan kreáltál köré. Roppant életszerű a lénye, közel sem átlagos figura, és a világ, amiben létezik, tyűha! Igazán hangulatos. Ez a karakter a véredben van az egész miliővel együtt, ami körülveszi. A fiút érzékien hatja át a sötétség és a belső űr. Viszont egyszer minden zsák megtalálja a finnjét foltját. Talán vele sem lesz másként. Az az érzésem, hogy még nagyon sok meglepetést tartogat számára az élet.  A Rock istene hozott Vegas-ba! Nyomás avatárt foglalni és zúzni! Olvaszd le a népek arcát a zenéddel!   Ui.: Vespa-t külön csókoltatom |
|
Kezdőlap
