Kylie Alexis Hanson
Los Angeles, Kalifornia 1991. 12. 08. 32 Bűnügyi helyszínelő Cops Charlotte Emma Aitchison | |
Amit jó ha tudunk...
Becsületes, lojális, de antiszoc, munkagüzü, öntörvényű, önfejű, határozott.
De mindezek ellenére remek munkaerő, szívesen tanul, képzi magát.
Mindene a munkája és ha nem lenne kicsit morbid, azt mondanák, ez már egy igaz szerelem.
Első látásra furának tűnhet, sőt másodikra is...Harmadszorra már megszokod. A ruhatára némely darabja inkább a kifutóra való. Ez nem is csoda, hiszen nagyjából négy és tizenhárom éves kora közt modell volt.
A járásából viszont eltűnt a kecsesség, inkább olyan mint egy tank, ahogy végigtrappol a folyosón. Jobb ha elállsz az útjából, mert még elcsap és leordítja a fejed, hogy feltartottad.
Nincs olyan hogy ez a munka nem sürgős.
Imádja a gyorséttermi kajákat, bármilyen egészségtelenek is.
Ha úgy érzi lelassul a munkában, egy cigi és egy kávé társaságában tart egy kis szünetet.
Szabadidejében aikido edzésre jár és persze szundít egy kiadósat elsötétített hálószobájában.
Imádja a nagy retikülöket és hátizsákokat, mert mindenre is fel akar készülni.
Kocsija nincs, egy motoron száguldozik a munkahelye és a lakása (néha más egyéb helyek) között.
Nagyjából 175 centi magas, a súlyával már rég nem foglalkozik és mindenféle gyanú és szóbeszéd ellenére a haja természetes göndör és a színe is saját...
Szingli és szerinte ez jól is van így...
Ha van még mit mondanod...
Amikor mások mondják...
Mit vegyél fel
Hogyan állj
Hogyan mozogj
Hogyan mosolyogj
vagy
Mások osztják be az idődet, mások gondolkodnak helyetted.
Hát az szar...
De mindenki vágyik a csillogásra, mindenki téged irigyel...Híres vagy...
Egyszer mindennek vége szakad. Modellként kezdtem már négy évesen. Reklámok, újságok, amit akarsz és tizenhárom éves koromban kiszálltam. Mást akartam. Normális életet, ahol én magam dönthetek arról, hogy kócosan, gyűrött ruhában megyek iskolába, vagy elmegyek moziba a haverokkal és Disneylandet sem csak egy fotózás erejéig látogatom meg.
Nem kezdtem el drogozni, nem született fiatalon gyerekem egy egyéjszakás kaland után.
Tanultam és közben arra vágytam, hogy a csillogás mögé lássak...Az álnok, hazug csillogás mögé.
Nem akartam egy mezei könyvelő, vagy ügyvéd lenni..Sőt, sebész vagy gyerekorvos sem. Igazságszolgáltatás....na az egy vonzó út, de mondom, semmi aktatáska, kiskosztüm és tárgyalóteremben üldögélés egy idióta mellett, akiről azt kell állítanom, hogy családbarát és mélyen vallásos. Persze, hogy nem nyírta ki az egész családját.
A tanáraim szerint mindig látni akartam egy dolog minden oldalát, sosem elégedtem meg egy magyarázattal.
A gimi igazgatója dobta fel először, hogy ha igazságszolgáltatás de nem ügyvéd, bíró, vagy rendőr, akkor bűnügyi helyszínelő, ha már szeretek a dolgok mélyére ásni.
Azt hiszem ez adta a kezdőlökést és mire teljesen letisztult a kép, hogy a napfényes Los Angelesben fogok DNS-t és egyéb érdekes apróságot gyűjteni, a szüleim teljesen készek voltak idegileg.
Először dobom a fantasztikus modellkarriert, aztán mások mocskában akarok turkálni
Ezt nem lehetett józanul kibírni. Apa ivott mint állat, anya meg visszaszokott ifjúkori kedvencére a kokainra.
Teljesen elhatárolódtam tőlük. Ez már az én saját életem volt, nem a mások által alkotott.
Mire elkezdtem dolgozni, szüleim kétszer is megjárták a rehabot.
Aztán egy nap anya túllőtte magát....Nem voltam képes gyászolni...Egy nő aki azért drogozik, mert nem tudja elviselni hogy a lányának "rendes" állása van.
Hát ezer bocsánat...
Apa viszont folyton engem vádolt és komolyan kezdtem abban reménykedni, hogy egy napon mattrészegen autóba ül, balesetet szenved és követi anyát.
Sajnos azonban az alkoholisták istene mindig időben érkezik, hogy megmentse híveit.
Ekkor ajánlották, hogy menjek át a vegasiakhoz. Talán jobb is lenne, mert ott több a csillogás és épp ezért több a mocsok is, én meg úgyis imádom az ilyesmit.
Ismernek a kollégák, na...
Boldogan fogadtam el az áthelyezést Vegasba. Ott aztán van csillogás, de most kívülről szemlélem és megkapargathatom a felszínt, hogy láthassam rohad, hogy ez is csak aranypapírba csomagolt kutyaszar.
Ezúttal viszont jogom és munkámból adódóan kötelességem a kapargatáson kívül mélyen leásni és megtalálni azt amiről mások az hiszik jól eldugták. Van hogy sokáig kell keresgélni, de megéri.
Egy mocskos szemétládával megint kevesebb császkál odakinn én meg elégedetten húzhatok haza.
Tudom mit gondolnak rólam..Se kutya se macska még egy rendes, tisztességes pasas sem, aki néha elvinne étterembe, urambocsá' főzne valamit otthon.
Állatom nincs. Az én munkám mellett többet látná a fizetős dadusát mint engem, annak meg mi értelme?
Pasik...Hosszú távon egyik sem érti miért a munkám az első...a második...és a harmadik.
Ez van srácok!