Rosszkor-rossz helyen - avagy a szerencsétlen helyzetek következményei

Location : Las Vegas Posts : 83

Gyanítom, hogy valamit nagyon elrontottak és ezt rajtam fogják leverni. Vagy csak ez a kevés beszédű.
A hírek és a nevem kizökkentették magabiztosságából, de tuti nem adja fel. Továbbra sem beszél, csak emészti az infókat.
Végül leül és engem bámul, mint valami különleges élőlényt.
Nagyon utálom, amikor így méregetnek..Ez semmi jót nem jelent.

Némán szenved egy darabig, aztán megszólal és mint várható volt megint velem van baja.
-Aha, megint én vagyok a rossz! Te meg a haverjaid ártatlanok vagytok! Talán én vágtam ki azon az üvegen a medvét? Én csak haza akartam menni...És nézd, most hol is tartunk...
Kettőnk közül nem én voltam a tetvészkedő!

Nagyon felmérgesített a jogtalan sértegetéseivel. Tetvészkedni? Micsoda kifejezés! De mégis mit vártam egy ilyentől?
Dühösen a fal felé fordulok. Ha már muszáj hallgatnom, látnom ne kelljen.

A lány... nem hazudtolja meg önmagát. Ha már ne lett volna eleve nyilvánvaló, újra és újra bizonyítja hogy nem lesz könnyű dolgunk vele. Megegyezések?? SZÓBA SEM JÖHET! Száz százalékra veszem hogy az első adandó alkalommal köpi is ki a zsaruknak a lényeget, és één.. vagy akár mi, mindannyian nyílegyenest mehetünk vissza a hűvösre, vagy irány vissza Mexikó. Egyik se kecsegtető üzlet. Pláne ha Cordova fülébe jut...

Nagyot sóhajtok, de csak a nehézség panasza zeng vissza. A lány... a nő.. vagy inkább kislány még ez, bizonyossá teszi hogy ennek nem lesz jó vége. És nem mintha nehezemre esne kiásni egy lyukat az egyik szikla tövében, de egészen... megkedveltem. Talán...
Ha minimum egy pecket tekersz a szájába...

- Idefigyelj, ezt én se így terveztem! Oké!?? - biccentek egyszerűen a szövegre. - Rosszkor rossz helyen! Ismered a témát?? - még mindig ülök. Könyököm még mindig támaszkodik az asztalszélen és folyamatosan ezt a nagyszájú kis.. libát nézem, aki egyszer és mindenkorra egy pillanat alatt ellehetetlenítette az életemet.
Így végződnek a felelőtlen döntések...
Ezt megtanultam már nagyon rég.

Mégis ez a példa él és lélegzik.
Még...
És ki tudja hogyan végződik ez a történet...

Location : Las Vegas Posts : 83

Ó tervezés! Szóval nem így tervezte. Én sem, de anya szerint ember tervez, Isten meg végez. És az is előfordulhat hogy porszem kerül a gépezetbe.
Bár jelen esetben inkább kavics, mert nagyobb probléma.

-Ismerem a témát persze! Számtalan esetet tudnék felhozni példának. -Hanyatt fordulok és a plafont bámulom. -Az iskolában valaki mindig rosszkor van rossz helyen.
Szerintem nem is emberrablásra készültetek..hanem valami másra. Mondjuk engem nem érdekel, a ti dolgotok, azt viszont látom, baromira szenvedsz, hogy mi a frászt kezdj velem. Kinyírni nem akarsz, a haverjaidat elküldted.
Ránézek, figyelem mit kezd azzal amit mondok. Tudom, hogy zavarja a beszéd, de nem fekhetek itt kukán mint egy darab fa.
Én nem is voltam benne a tervben..Akkor meg?

-Az lenne a legjobb ha elengednél. Nem kéne tovább agyalnod, hogy mit csinálj velem...aztán meg gödröt se kéne ásnod. Arról nem is szólva, hogy én is túlélném ezt az egészet, amihez semmi közöm.
Igazán...semmi de semmi haszna annak, hogy itt vagyok. Lehet, hogy nem hiszed el, de senkinek sem beszélnék az egészről. Mondtam már hogy csak a medvére emlékszem, aztán semmire. A zsaruknak sem mondanék mást. Arra meg, hogy hogy kerültem haza biztos ki tudok találni valamit...Nem is lenne igazi hazugság...Inkább csak olyan..hmm...homályos emlékek, vagy mi.

Tutira nem fog belemenni és akkor már tényleg nem tudom, mi lesz a vége. Pedig ketten sokkal jobb mesét találhatnánk ki és mindenki elégedetten távozhatna a színről.

És beszél...
Ahhoz hogy ez az amihez a legjobban ért, már rájöttem. Mégse mond vele semmit. Semmit amit használni lehetne, ezért..

Fellököm magam a székről és a fa hangosan végigkarcolva a padlót dörgölöm meg két tenyérrel az arcomat. Muszáj valamerre lépnem... muszáj valahogy elrendezni ezt a helyzetet, és nem biztos hogy most a legegyszerűbb megoldás a legkönnyebb. Sosem öltem még ártatlant... Parancs nélkül, de bármit megtennék hogy végre csend legyen!
Nagyot sóhajtok...

- Azt te se hiszed el... hogy csak úgy elengedlek.. - visszanézek, vissza rá. Félig háttal állok a kanapén ülő/fekvő testének, de egy percig sem érzem magam veszélyben.
Vagy akár őt...
Ha hozzáfűzése lenne...

Közelebb lépek, és ha még mindig be nem áll az a lepcses, egyetlen mozdulattal rántom le a pólómat, csavarom össze, és ellenkezik vagy sem, valahogy mégiscsak elérem, hogy a cuccot, mélyen a szájába tömködve megkössem valahol a feje mögött.

- Gondolkodnom kell! - hajolok le aztán a szemeibe. - És te most befogod.. - rábiccentek. Tetszik vagy nem.. ezúttal kénytelen lesz...

Location : Las Vegas Posts : 83

Nem akar elengedni. Tudtam én, hogy így lesz, de muszáj volt feldobnom ezt az ötletet is, mert már zavar a szerencsétlenkedése.
Valószínű, hogy minden idők legostobább emberrablóját kaptam ki. Lehet, eddig autótolvaj volt, ő meg a haverjai és hirtelen ötlettől vezérelve tértek át az emberrablásra.
-Szóval nem engedsz el? De akkor mégis mi a nyavalyát akarsz? Az ég szerelmére használd az eszed!
Már majdnem hozzátettem, hogy "azt a keveset ami van", de visszafogtam magam.
-A haverjaidat elküldted, de a helyzet nem lett jobb...Mert gőzöd sincs, hogy....

Nem sikerül befejezni a mondatot, mert ez a lökött a számba tömi a mocskos pólóját és még rá is kötözi a fejemre, de alaposan. A rohad életbe!
Egészen közel hajol hozzám és közli hogy gondolkodnia kell, de ehhez néma csöndre van szüksége. Idióta..

Nekem viszont már elegem van és nekiesem mindkét kezemmel annak a vacak rongynak, mint valami veszett vad. Ha végeztem, tuti kikapom a szemeit is.
A munkám meghozza a gyümölcsét és legalább a számból kiszedtem a rongyot.
Miután egy kocsmatölteléket megszégyenítően köpködtem párat, veszek egy nagy levegőt..Aztán még egyet..és válogatott szitkokat zúdítok az emberrablók szégyenére. Ha nem vágja el a torkom, dühösen, még mindig anyázva, küzdeni kezdek a lábamon lévő masszív kötelékkel.

Nem tart sokáig a csönd. Miért is gondoltam hogy ezzel meglepem.. (?)
Alig fordulok, csak hogy lerakjam magam újra a széken és gondolkodóba esve vázoljam a lehetőségeimet, amikor a kis tyúk féktelen köpködésbe kezd, aztán anyázik.. Nézd már, már ilyet is tanítanak az úri körökben!??
Kis híján elvigyorgom, de akkor meg a lábán figyelő ragasztónak esik neki, mint valami veszett vad, és ahogy már szinte véresek a körmei, muszáj cselekednem.

Hirtelen ugrok, és két vállánál fogva a kanapé háttámlájának csapom! Lefogom.
Ha rúg, a lábaimmal az övéit veszem célba, leszorítom, neki a kanapé szélének, és úgy nézek a szemeibe. Közelről...

- Azt hiszed... ha hisztériázol, kijuthatsz innen..!?? - csak félhangosan és veszedelmesen. Egyenest a szemeibe. - Ha nem küldöm el a többieket, már rég az egyik sarokban feküdnél... Kiterítve.. - megemelem a szemöldököm a szemeibe, mert nem egészen vagyok benne biztos hogy megértett. - Szóval jobb lesz ha.. - csak óvatosan engedem, a tartást, csak annyira, hogy figyeljem, újra próbálkozik e. - bízol bennem.. - és csak akkor engedem, el... ha tényleg nem jön ellentétes reakció.
Ha meg átver... bízom benne hogy lesz időm megfelelően cselekedni.
Megfelelően...

Location : Las Vegas Posts : 83

Sajnos a ragasztóval sehogy sem boldogulok pedig a körmeim után az ujjaim is beletörnek, ha így folytatom. De sajnos nem folytathatom, mert ez az őrült úgy vág oda a kanapé támlájához, hogy csak nyekkenek.
Erősen tart, mozdulni se tudok és nagyon közel hajol hozzám. Kiráz a hideg. Utálom, amikor csak ennyi távolság van köztem és a másik ember közt.

Na, és persze megint jön a megszokott nóta, hogy nem fogok így kiszabadulni, ha hisztizek és egyébként is, ő az én megmentőm, mert a többiek már kinyírtak volna.
Bízzak benne? Na ne már!
Nem küzdök tovább, nem akarom, hogy tovább szorongasson. Ha eleresztett, tovább cibálom a pólót a nyakamból.
-Ne várd, hogy bízzak benned. Lehet, a haverjaid már rég kinyírtak volna, de akkor nem kéne szenvednem veled. Különben meg, lehet, hogy már visszafelé jönnek.
Csak egy okot mondj, hogy miért kéne bíznom benned. Semmire sem jutottál és a végén mindkettőnket kinyírnak.

A pólóval való küzdelmet is feladom és nagyot sóhajtva hátra dőlök és úgy figyelem őt.
-Csak nem azt fogod beadni a flúgos haverjaidnak, hogy voltaképp mi régóta ismerjük egymást és az én elrablásom csak egy vicc? Tutira beléd eresztik a tárat amiért hülyének nézted őket.
Ciccegve csóválom meg a fejem.
-Gondolkodj csak a megoldáson. Úgysem fog összejönni..

És megint kezdi. Nem tudom hogy engedjem e. Nem tudom hagyjak e teret a felesleges őrjöngésnek, a felesleges szövegnek, csak megfájdul tőle a FEJEM!
Mégis hátrahagyom.. ahogy úgy tűnik feladta a harcot ahogy hátradől a kanapén és tőle távolodva újra csak elérve az asztal szélét, végre elérem a cigarettát.
Az talán majd segíteni fog...

Ujjaim játszi könnyedséggel szabadítják ki azt a második megmaradt szálat. De még nem tömöm a képembe, csak a dobozt figyelem, aztán ha kialakul némi csönd, csak akkor fordulok vissza a kiscsaj némán (??) fetrengő testére.

- Nem az a legrosszabb ha kinyírnak. Higgy nekem... - ééés.. beleragadva a szemeibe, már ha kéne, és ha nem voltam elég egyértelmű. Ha még mindig ott a csönd, csak akkor adom fel. - Szóval addig örülj amíg CSAKK.. velem vagy összezárva. - köszörülöm meg a torkomat, és hirtelen indíttatásból a messziben álló szekrényhez lépek és magamra rántok belőle egy pólót. Csakk... vészhelyzet esetére. Már ha pucolni kéne.
És főként mert terveim vannak.
Igen.. rizikós terveim...
De nem látok jobb megoldást.

Location : Las Vegas Posts : 83

-Tudom, hogy mi a legrosszabb...De legalább már vége lenne és nyugodtan áshatnál. Mert tuti neked kéne eltakarítanod a többiek után! Csak lenne már vége!...
Nagy nehezen végre lecibálom a nyakamról a pólóját és visszakucorodom a kanapé sarkába.
Figyelem, ahogy a cigisdoboz után kap. Neki ennyi is elég a boldogsághoz. Bagó, egy tiszta póló meg valami gyorskaja...és néha egy kis betörés, rablás, gyilkosság. Szép az élet!

-Tudod, mit? Hagylak gondolkodni. Bár nem hinném, hogy ki tudnál agyalni bármit is. Még egy hét alatt sem menne.
De ha már megkértél hogy bízzak benned..
Befordulok a fal felé. Egy darabig még hallgatózom, aztán lehunyom a szemem.

Igazság szerint nagyon álmos vagyok és fogalmam sincs hány óra. De legalább csendben leszek. Ez a lökött meg előadhatja, hogy gondolkodik, ahelyett, hogy a saját hülyeségük miatt ordítozik velem aztán meg betömi a számat mindenféle rongyokkal.

-Jóccak és mindent bele! - morgok még neki, mielőtt lehunyom a szemem és bemesélem (?) magamnak, hogy alszom.

Kiszámíthatatlan kis tyúk ez. A fejfájás.. igen, egyre erősebben kezd kerülgetni, de nem hagyom elhatalmasodni az érzést. A tüdőmbe áradó füst ellen is áll a késztetésnek és némi megnyugvással, szinte érzem ahogy lelassítja a véremet.
Nem kéne elhamarkodottan cselekedni...

Aztááán.. viszont csoda történik.. vagy csak az Úr vett rajtam szánalmat végre, elfullad az ostoba károgás. Végre én is lerakom a seggemet.

A csönd.. jótékony. Jólesik az idegeknek, de a kaja hiánya.. megfordul hogy rendeljek egy pizzát. Egy lovat is képes lennék befalni és teli hassal jobban megy a gondolkodás.
Megszívom az orroamt, még mindig néma a csend.
Néma?

Kitúrom a farzsebemből a mobilomat, és a kiscsajt hátrahagyva a szobából kilépek.
Odakinn jobb a térerő, na meg szükséges bediktálni a címet.

Ezért.. a seggem mögött behúzódott ajtót is becsukom.
Nem akarom hogy bármit is halljon.
A kérdés: Sikerül e!

Location : Las Vegas Posts : 83

Vannak még csodák. Az egyik az, hogy sikerült elszundítanom. Úgy látszik az álmosság legyőzte a félelmemet.
Az ébredés rettenetes volt. Még mindig itt vagyok ebben a patkányfészekben, összekötözött lábbal.
Valahogy ülésbe tornázom magam és körülnézek. Egyedül vagyok és úgy tűnik kint sincs nagy forgalom.
Még nem jöttek vissza a többiek. Nem tudom, örüljek-e vagy sem.

Társaság híján újfent nekilátok, hogy kiszabadítsam a lábaimat a makacs kötelékből...Vagy inkább ragasztóból. Mást úgysem tudnék csinálni és azt hiszem, minden apró próbálkozás közelebb visz a korai halálhoz.

De mégis hova a francba ment? Csak nem az ásóért?
Ezek szerint nem agyalt ki semmit. Feladta és inkább szépen elás, cimborái nagy elégedettségére.

-Hogy a franc esne beléd! - szakad ki belőlem a "jókívánság" ami szólhat a ragasztószalagnak is, meg a jelenleg eltűntnek is.
Állásba tornázom magam. Nem volt valami könnyű de végül sikerült.
Rájöttem, hogy mégsem várhatok itt szép nyugisan. Tennem kell valamit, ha már csak így itt lettem hagyva.
Persze, más az ötlet és más a megvalósítás. Talán ha két bolhaugrásnyit távolodtam el a kanapétól és máris hasra vágódtam.
Na, ez szuper.

Egyelőre nem mozdulok, csak hallgatózom. Mintha hallanék valami neszt....De talán csak a tücskök..

Már zsigerből nyomom a számokat. Ha nem is ide, de számtalanszor rendelek, és megközelítve a kijáratot - mert itt, a felszínhez közel a vétel nagyságrendekkel jobb - már hallom is a nőt a túloldalon.

- Egy Margarita pizza lesz. 50-es. Extra feltéttel extra sajttal, extra mindennel - sorolom. - A cím... - és itt eldarálom neki a részleteket, mire megkapom hogy maximálisan fél óra.

FASZA!

Addig beledöglök...

A mobilt a farzsebembe tömöm, és megközelítem újra a tv-t. Rányomok, bekapcsolom. Több információra van szükségem. A kiscsajról. Meg az apjáról. Azonnal a helyi hírekre kapcsolok, és persze hogy most is az folyik a csövön.

Egy egész élettörténet.

Szegééény.. milliomos kicsi lány... Jól elbánt veled az élet.
Egy homokkupac a hátsó berkekben.. és az anyád egy életre sírhat érted...

Megfintorodik az orrom.

Hogy akad e hozzá kedvem??
Egy cseppet sem.
Viszont ahogy ezt a kis ostoba lányt elnézem, elkerülhetetlen lesz az utolsó lépés.
De akkor legalább még etessük meg jóóól!
Még utoljára...

Csak mert mindenkinek jár egy utolsó vacsora...

Location : Las Vegas Posts : 83

Csendben fekszem a földön és hallgatózom. Mintha tévét nézne, de nem biztos. A lényeg, hogy még mindig kettesben vagyunk. Hogy ez jó-e vagy sem, nem tudom eldönteni. Talán már nem is akarom.
Enyhe fájdalmat érzek, lehet hogy felhorzsoltam a lábamat az eséskor. Most őszintén? Ki nem szarja le?
Lassan visszaevickélek a kanapéhoz, nem akarok ezen a mocskos padlón fetrengeni. Még a végén ezért is kikapok, ha visszajön.
Nehezen tornázom vissza magam, aztán eldőlök mint egy zsák. Tényleg aludni kéne...Aludni, olyan mélyen, hogy fel ne ébredjek rá, hogy ássa a gödröt...Aztán kinyír.

Lehunyom a szemem. Sírni már nem tudok és amúgy is felesleges. Ezt az embert nem hatja meg egy síró lány.
Végülis mi vagyok én számára? Egy felesleges kolonc, egy hirtelen a nyakába szakadt baj.
Ráadásul nekem sokkal többet (ha nem mindent) megadott az élet, mint neki. Ettől csak jobban gyűlöl.....és meg fog ölni..Az ékszereimet meg elteszi trófeának, hogy aztán mesélhessen róla élete végéig.
Ez az utolsó gondolatom, mielőtt újra elalszom...

Süket a csönd.. Túl néma, és egy idő után feltűnik a részlet.
Nem mintha attól félnék hogy kijuthat.. vagy akár tartanék, az egyetlen be(ki)járat a "barlang" részbe ennek a folyosónak a vége, az egész rejtve van a föld alatt. De talán...

Percek telhettek el.. tízpercek, mire lerakom a távirányítót. Feltolom magam. Fel a kanapéról, és összedörzsölöm a kezeimet.
Lassan nyitok be. Olyan lassan, hogy ha bármire is készülne, időben tudjak reagálni.
De semmivel sem készül.. SŐT, még csak próbálkozni se akart, ott fekszik, ugyanúgy, a kanapéra dőlve és úgy tűnik elnyomta az álom.
Visszacsukom az ajtó...
Vééégre.
Nagyot sóhajtok, mire kis idő múlva újra csörög a mobilom.
Még időben elnyomom, a pizza jöhetett, ezért előtúrva a zsebemből némi pénzt, az ajtó felé közelítek, és egyszerűen kifizetem.
Visszaérve már nyugodt az út. Nyugodt vagyok én is, habár még semmi sem oldódott meg. Mindenesetre betömök pár szeletet, és a maradékot...
..ha még mindig nincs mozgás, ugyanolyan csendben lépek be és a visszahajtott dobozt mellé teszem.
Hátha teli gyomorral kevesebbet jár a csőre...

Aztán újra kilépek.

» Úttalan utakon.. - avagy véget ér ami még el sem kezdődött
» Danny and Amy - Még a legrosszabb helyen is barátokra lelhetsz...
» Végkövetkeztetés - avagy a jövő és egyéb történések...
» Varázserő a nyerő - avagy Vegas ostroma
» A Slaves of Hell - avagy Egy banda emlékiratai...

Rosszkor-rossz helyen - avagy a szerencsétlen helyzetek következményei

Rosszkor-rossz helyen - avagy a szerencsétlen helyzetek következményei

Similar topics

Similar topics