Rayne Bleaser
Las Vegas, 1986.10.18. 29 Az Iron Horse motorosbár tulajdonosa Civilek Sophia Bush | |
Amit jó ha tudunk...
◆ Pozitív tulajdonságok: Talpraesett, belevaló csaj. Nem tojik be a hülyéktől, a bunkókat helyreteszi visszakézből. Ő viszi az „Iron Horse” elnevezésű motoros bárt, így muszáj néha keményen odalépnie. Meg van edződve.
Az igazságérzete roppant kifinomult. A hab a tortán a humora és az intelligenciája. Mindent egybevéve kedves, barátságos, jószándékú lány.
◆ Negatív tulajdonságok: Önkritika zéró, és képtelenség zavarba hozni. Megy a saját feje után. Makacs. Utálja, ha korlátozzák, ezt nem is engedi. Imádja a csokoládét. Ez önmagában nem lenne gond, de a legnagyobb balhé közepette is képes felkutatni egy szeletet, ha rákíván.
◆ Egyebek:
- Dante, az alaszkai malamutja a mindene.
- Angyalszárnyak vannak a hátára tetoválva.
Ha van még mit mondanod...
Apámnak motorkerkékpár-szerelő és tuning műhelye van az Iron Horse szomszédságában. Nem volt valami fantáziadús névválasztáskor. Ő csak „The Garage”-nak hívja a szentélyét. Ettől függetlenül jól menő üzlet. El van a töménytelen acél és a lóerők világában, esténként meg átugrik hozzám egy-egy hideg sörre.
Mit is mondhatnék. Majdnem olyan gyerekkorom volt, mint bárkinek. Majdnem…
Anyám lelépett 12 éves koromban egy zsaruval. Azóta sem hallottunk egyikről se. Apám ettől a perctől fogva rühelli a rend őreit.
Egyszer randiztam egy rendőrakadémiai hallgatóval. Többet se, pedig veszettül helyes srác volt. Épp megkaptam volna a jóéjtpuszimat a házunk előtt, amikor apám kirongyolt egy 9 mm-es ismétlőpuskával az utcára, és rálőtt a pasira. Többször is. A gyerek úgy elsprintelt, hogy porzott utána az út. Hajszál híján kinyírta a szerencsétlent. Apám erre mindig azt mondja; „Csak leadtam pár figyelmeztető lövést. Szeretek jó benyomást kelteni…”
Az eset óta nem kezdtem zsaruval.
Az öregem nagy Harley Davidson-os aszfaltbetyár. Az a fajta motoros, akinek a bőrkabátja egybeforrt a lelkével. Itt kezdődik a történet. Miatta hoztam össze a bárt, cserébe a tőle kapott élményekért, és azért, hogy ő az apám.
Emlékszem, gyerekkoromban sokszor felengedte a szomszéd kölyköket is a Harley-jára, és megfurikáztatta őket a környéken. Engem pedig elvitt magával rövidebb kalandtúrákra. Azt hiszem ez volt az, amivel anyám nem tudott azonosulni. Apám szerette őt, de az alatta börgő motort, és az az alatt kanyargó szürke aszfaltcsíkot még inkább. A hónaljszeles szabadságról ne is beszéljünk.
Sonny Bleaser, az apám, magas, erős ember, tetoválásokkal a hátán és mindkét karján. Különös jelenség. Földbe döngöl a belőle áradó tekintély, még a motorja és a fekete bőrszerelése nélkül is. Egyik legkedvesebb hobbija a „büdös görények” – ahogy ő nevezi a részeges vandálokat – szarrá verése. Előfordul, hogy betalál egy-két ilyen, vagy épp egy egész horda az Iron Horse-ba. Apám meg szeretettel várja őket.
Ez a bár megélt néhány komoly amortizációt, amióta áll. De be van biztosítva, úgyhogy nincs probléma.
Apám olyan szinten rá van hangolódva erre a tevékenységre, hogy ha rácsörgök telefonon, és áthívom dumálni, néha ez a válasz: „Most nem érek rá. Görényekre vadászom az udvarban.”
A jard még nem lépett a sarkára szándékos emberölésért, úgyhogy…
A mai napig megvan az a jó szokása, hogy a régi haverjaival (10-20 emberrel) kollektíven nyeregbe pattannak, és átszelik Amerikát. Ha megállnak egy-egy elmaradottabb településen, a lakosokba fagy a szar. Azt hiszik róluk, valami véresszájú huligánok, akik a rendbontásra vannak kiéhezve. Pedig szó sincs ilyesmiről.
Apámék meg szemetek. Olyankor még rá is játszanak, és elhitetik a szemtanúkkal, hogy összövetségileg ismert gengszterek. Élvezik a lopott dicsfényt, aztán röhögnek rajta, ha a megjelenésük egy benzinkúton pánikot kelt a kútkezelők körében. Üvöltöznek, brummogtatják a motorjaikat, aztán keménykedő léptekkel és morózus ábrázattal beveszik magukat az üzletbe némi ellátmányért. A benzinért sorakozó autósok csak néznek, a kútlovagok meg imádkoznak, hogy ne kelljen nyílt lopásért beléjük kötni.
Apámék sosem viktimizálnának senkit, csak szórakoznak. Fizetés (és röhögés) nélkül még nem távoztak sehonnan.
Íme, ez az én világom. Motorok, szabadság, Rock&Roll.