Sokat forgolódtam az éjszaka. És nem a klubbéli lövöldözés miatt. Az fele annyira sem zaklat föl, mint az, hogy elveszett a kabala dzsekim. Na meg azon filozofálgattam, hogy hogyan alakult volna az éjszaka Dracoval, ha az önkéntes hullajelölt nem kezd el durrogtatni.
Elég nagy eséllyel többet iszom, jól lelazulok, aztán amikor hazahoz, felhívom, szexelünk egy kiadósat, aztán ment volna mindenki tovább. Ez a szép az egy éjszakás kalandokban – kényelmesek -, most viszont elvarratlanul lóg valami a levegőben. És nem tudom, hogy tetszik-e; mármint nem a srác - ő bejövős -, hanem a helyzet. Egy újabb randi? És aztán? Még egy? Egyenes út a komoly kapcsolat felé… Amitől viszketek. Ahogy viszont Dracot elnézem, mázlim van, mert nem olyannak tűnik, aki hosszútávon megvetné a lábát egyazon nő mellett. Szórakozik és élvezi az életet azzal, aki épp tetszik neki, meg aki partner a játékban. Hát, attól határozottan nem kell félnie, hogy ráragadok. A szabadság jobban vonz minden kötődésnél és romantikus flancolásnál.
Ha Draco a jövőben tényleg megkeres, azon azért mindenképp meg fogok lepődni. Kizárt, hogy felbukkanjon. Konkrétan lehetetlennek tartom. A hülye is látja, hogy notórius nőcsábász, aki tudja hogyan hasson a nőkre. Lefogadom, már a nevemre sem emlékszik.
Azon kívül, hogy táncoltam egy nagyot, ami tagadhatatlanul szuper volt, élveztem, a tegnapi randi csak arra volt jó, hogy elvesszenek a cuccaim. Ebből is látszik, hogy a legtöbb pasival csak a gond van. Sose kéne egy se állandóra.
Ééés a hab a mai tortán, hogy beszélnem kell apuval. Valahogy vissza kell szereznem a holmijaimat. Ha nem lenne muszáj, nem is szólnék neki az esetről. Ő lenne a legutolsó, aki megtudja merre és mit kavarogtam múlt éjszaka. De hátha vannak kapcsolatai, amik megkönnyítik a személyes dolgaim visszajutását. Szükségem van rájuk, hiába van pótkulcsom meg pót telóm.
Nagyon jól ismerem apámat. Istenesen be tud gőzölni. Pláne, ha érintett vagyok. Valahányszor valami kis történés van, tényleg csak azt várom, mikor kezd el lángolni a feje. Nem félek tőle, deee… jobb a békesség és részéről a tudatlanság.
Az épület emeletén van a lakásom, a bár fölött. A folyosó ablakából lepillantva látom, hogy apu az udvarban a nyitott garázs előtt bütykölgeti az egyik nagy szerelmét. Ahogy elnézem a Rayne klán fővezérét, másodszorra inkább már egy mocit fog oltár elé vinni, mint egy emberi lényt.
Nem álldogálok sokáig az ablak előtt, ha megérezné, hogy „kukkolom” és felpillant, mosolyogva intek neki a félrehúzott függöny mellől, és elpantomimezem, hogy „mindjárt viszem a menetrend szerinti reggeli feketét”.
Amikor csak tehetjük, reggelente vagy délelőtt együtt kávézunk. Ez köztünk amolyan rögzült apa-lánya hagyomány. Amit azt hiszem én kezdtem. Amióta anyám lelépett (csoda, hogy apámon és a kutyámon kívül nem bízom senkiben?). A kávé mindig jó ürügy egy kis beszélgetésre, hogy megközelítsd a másikat és eltölts vele egy kis időt. A reggeli koffein meg eleve életadó energialöket. Enélkül nem indulhat a nap.
- Szia apu! Jó reggelt. – sétálok be az udvarba, oda hozzá, körülbelül 10 perccel azután, hogy az ablakban látott (már ha látott).
Ha a vén csont – egyáltalán nem az, de én szeretem így hívni, már csak cinkelésből is - kibújik a motorból és megtörli az olajos kezét egy rongyban, átnyújtom neki a jókora pohárnyi, frissen főtt kávét. Úgy készítettem, ahogy szereti; jó erősen, kevés tejjel, cukorral.
- Jól telt az éjszaka? – tudakolom rafináltan vigyorogva. Elvégre a csajánál volt. Azt hiszem a fodrászával kavar.