Michael Moose
Texas, USA 1970.07.12. 46 Sebes Zsebes Criminals Norman Reedus | |
Amit jó ha tudunk...
Név: Michael Moose
Becenév: Mickey Mouse
Magasság: 178 cm
Súly: 72 kg
Szemek színe: Világoskék
Hajszín: Barna
HAHAHAHA. Ugye nem hittétek el? Légyszi mondjátok, hogy nem........
Na szóval. Michael vagyok, de szólíts nyugodtan Mickeynek... bár az igazat megmondva bármilyen frappáns női névre hallgatok. Az Irén az egyik kedvencem. Én vagyok az a fazon az utcán, akit ha keresel, akkor sosem találod meg, viszont ha rohadtul nincsen rám időd, akkor jelenek meg az életedben. Simlis alak vagyok, de légyszi kímélj meg a magyarázkodástól, szeretném egyszerűen a gyerekszoba hiányára fogni, hogy ilyen lettem. Elvégre, ha nincs a fiú életében egy apa, aki lekever egy atyai tockost, amikor hülyeséget csinál, akkor hajlamos elkanászodni az ember. Az anyám a drog fogságában tengette a napjait, így mondhatni nem sok szülői felügyelet jutott nekem. Csak akkor érdekelte, hogy merre járok, amikor szűk fél órára kitisztult a tudata a mindenféle ellenőrizetlen, zuglaborban gyártott kémiai vegyszerek alól. Aztán megint megszűntem létezni a számára.... még jó, hogy nem szólnak azok a baszott hegedűk mi?... Nem azért meséltem el, hogy sajnáljatok. Egyszerűen ez egy olyan része az életemnek, amit kár lenne kihagyni, hiszen a szülői példamutatás kifejezetten meghatározó volt számomra.
Apámra hasonlítok... egyébként. Tudom, hogy nem kérdezted, de muszáj leszel végigolvasni, úgyhogy most szófosásom van, de nem azért, hogy kitoljak veled. Na szóval... Hol is tartottam. Ja igen... Apám. Életem első két évében volt jelen, így csak a fényképek bizonyítják, hogy a jelenlegi énem és közte van némi hasonlóság. Ugyanazok a vonások határozták meg az arcát, mint az enyémet... pl... neki is volt álkapcsa, haja, szeme... ilyenek. Szóval kiköpött apám vagyok. Anyámra csak azért nem hasonlítok, mert neki nőttek mellei, nekem meg szerencsére nem.
Még mindig olvasod ugye? Kitartás... lassan befejezem... vagy nem. Bocsi.
Egy kicsit kaméleon személyiségű embernek tartom magamat, hiszen bármilyen körbe könnyedén be tudok olvadni. Elég egy csicsa öltöny, egy frissen lopott rolex és máris én vagyok Alexander Sol, az én csicsa kőgazdag kiadásom. Ha nincs rá szükség, akkor maradok magam, hiszen mégiscsak az az igazi....
Kész. Befejeztem. Egy hős vagy, ha kibírtad.
Ha van még mit mondanod...
-Na... hagyjuk el a kispályát öreg... mennyit engedsz a feléből?-halálosan komolyan gondolom, és ezt véleményem szerint az előttem álló úriember is tudja ezért legyint egyet a kezével miközben elfordul. Komolytalannak hisz, de ennek meg van az ára, már pedig nem más, mint a szépen csillogó rolexe, ami már az én zsebemben pihen. Sarkon fordulok, mintha részeg lennék és folytatom az utamat Vegas utcáin. Ez egy ki nem ürülő kincsesbánya, amit a világon semmiért sem cserélnék el. Egy szőke cicababa csapódik a mellkasomhoz és megpróbálja kinyalni a segglyukamat a nyerlvével a számon keresztül. Hagyom neki kicsit, nem akarom elrontani az örömét... még. Felülök a motoromra, de intek neki, hogy oda már ne kövessen. Dumálni kezd. Hangosan és hevesen mutogatva, én meg csak elpöccintem a cigarettámat és beindítom a motort.
-Ne hisztizz.-intek neki majd elhajtok. Nincs kedvem műsorozni ma, még sok állomás vár rám kétszer dögösebb csajokkal. Nem mellesleg pedig ő az aki mindig mindent megbocsát, még akkor is, ha nem is kérem erre. Ismerem a forgalmas utcákat, tudom hol lehet lerövidíteni az utat. Leparkolok, egy ideges kis vörös mellett.
-Hol voltál?-hiszti. Megint. Úgy tűnik ezt ma nem úszom meg. Idegesen kopogtatja a magassarkúját.
-Késtem?-nézek rá értetlenül mire csak hangosan fújtat egyet. Ledobom a bőrdzsekimet és felveszem a zakót, amit a kezében szorongat.
-Apu nem fog örülni.-fenyegetni próbál.
-Ne aggódj, cicám. A korombeliekkel könnyen szót értek.-vonom meg a vállamat. Eljött az a pillanat, hogy egy nő megnémul, mert nem tud mivel visszavágni. Rendbe szedem magam mielőtt átlépném a casino küszöbét.
-Megtennéd, hogy ma nem alázol meg azzal, hogy megdugod az egyik barátnőmet.-belémkarol miközben úgy trappol a magassarkújában, mint egy mérges törpe.
-Persze.-mondom, de már az egyik pincérlány seggét méregetem. Majd késöbb megkeresem. Egy jóvágású 50 év körüli fazon lép be elénk.
-Apuuuciii.-máris vetődik a nő, aki eddig az oldalamat díszítette. Szinte lepattan az apjáról, aki egyenesen felém tart.
-Thomas Winston.-nyújtja felém a kezét.
-Alexander Sol.-fogok vele kezet. Egy nagyon kedves ismerősöm igen komoly google keresési eredményeket hozott létre ehhez a névhez, ami igazolja, hogy mennyi pénzem, részvényem és vállalatom van. Mindegyik leellenőrizhető, még akkor is, ha Alexander Sol nem is létezik.
-Az édesapja jó barátom volt.-a cipőmbe kellene olvadnom a mosolyától, tiszta szerencse, hogy nem születtem nőnek.
-Sokat mesélt nekem önről.-tartsuk fent a látszatot, hogy most nem hazudik nekem. Átkarolja a vállamat és beljebb vezet a kaszinójába, ahol több, mint valószínű, hogy rengeteg pénzt fogok legombolni róla, és ő még mosolyogni is fog hozzá.