Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Leon Williams by Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:38 am
» Alessandra Clark by Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:29 am
» Elkészültem! by Leon Williams Szomb. Ápr. 13, 2024 12:51 pm
» KOCKADOBÓ by Gloria "Sapphire" Salinas Csüt. Ápr. 11, 2024 10:10 am
#1Tárgy: Michael Cain "Grid" - ( Olekszij Bukov ) Pént. Feb. 18, 2022 3:38 am
Michael Cain "Grid"
Odessza; Ukrajna 1973. április 27.
48
A "Slaves of Hell" zenekar menedzsere
Business
matthew mcconaughey
Amit jó ha tudsz
◆ Legfontosabb tulajdonságok:
Kis.. nyálbamászófejű tetű. A 'Slaves of Hell' nevű rockbanda menedzsere. Eredeti nevén: Olekszij Bukov, ukrán származású.. nem túl tisztességes "elvtárs", de ezt a tényt elzárja a világ elől. Akad ez-az a füle mögött, de minden ami Európában történt, az ott is marad. Fátyol a régmúltra, mégis akad valaki aki tud róla mi a dörgés. Egy régi barát.. Üzlettárs?? Elég tágak a határok, a Chaos Instict zenekar menedzseréhez fűzik ismerős szálak.
Nem buzi, deee.. van némi szokatlan csemege az életében. Főleg a fiatalabb korosztályt kedveli, de hogy pedofil e? Mélyen elzárkózik a ténytől, eddig bárki megtetszhetett neki, de főleg a 14-15-16 éves korosztályból válogat. Meg is teszi, egy percnyi nyugtalanság nélkül hisz egy ígéret, találkozhat az együttessel, egy fiatal lány szemében egyet jelent a mézesbödönnel, aztán mégsem úgy alakulnak a dolgok. Hogy eddig miért nem jelentették fel?? Talán "briliáns" a meggyőzőképessége, de a smúzolással kevert fenyegetések is abszolút jellemzőek rá.
Alig 6 éve.. még Finnországban, amikor a banda részt vett egy jótékonysági koncerten, a fickó megintcsak befűzött egy lányt. Fiatal volt.. nagyon is.. 13? 14?? Még ha ki is nézett jóval többnek, kinn volt a fenék, kinn voltak a mellek és a fickó nem bírt ellenállni neki. Mézesmázos szavak.. pezsgő a kézbe, csak ideig-óráig jött be, de amikor a fickó nyúlkálni kezdett, a lánynak előtérbe került az esze. Hogy drog!?? Vagy inkább az erő volt ami a segítségére volt az egészben, de ami biztos hogy erőszak lett - vagy csak kis híján?? - a vége, és csak egy "jóbarát", egy másik, finn banda menedzsere - a Ragnaroké - közbenjárásával lett az egész elrendezve. A fickó azóta tartozott egy szívességgel...
A karakter egy talpnyaló féreg.. Mégis megvan a magához való esze, jól mozog az üzleti körökben, tudja hova kell benyalni, hol kell lakatot tenni a pofájára, és mikor kell megtenni néhány, akár számára is kellemetlen lépést. Ami azt jelenti, igazi életművész.
Az új szám... Azaz új szám egyszerűen BRILLIÁNS!! Rajta lesz a következő lemezen... - teszem vissza a mappába a kezembe került köteget, amin a fókuszcsoport előrevetített véleményezésének adatait nézem. Bombasztikus siker lesz és már KELLETT egy ilyen ínyenc darab, ezért jobb lesz ha addig is nem kerül senki kezére. Már csak felvenni legyen alkalom...
Belököm az ajtót, eszembe ötlik mennyire is hasított ez a szarkupac régen. A heroin.. kényes téma, mégis mozgósítja a rejtett tartalékokat és Ville-ben már rég nem fekszik csak kurva mélyen. Kiégett.. Mint egy megfáradt.. darab.. és hátrahagyott szar, de a jelek szerint még nem menthetetlen. Mert ha a múlt tündöklése nem is segít mindenen, néhány kósza dollárt azért lecsíphetünk még érte.. Kell egy utolsó NAGY.. BEROBBANÁS!
Elérem az asztalt, és csak ekkor tűnik a szemembe az a kép. Egy disznófej fogad. A bűz leírhatatlan, mégis beletelik vagy jónéhány másodpercbe, amíg fel is fogom mi is az amit ez jelenthet. A vér hirtelen fagy meg az ereimben, megtorpanok, a kezemben fogott mappa kiesik a földre, és első megdöbbenésemben... azt se tudom mire figyeljek!
- STEVEN! - üvöltöm el magam, de a tagjaim remegnek. Muszáj lesz uralkodnom rajtuk, ezért hirtelen, azonnal az íróasztalomban fekvő széfhez nyúlok. Négy pittyenés.. és máris ottvan a fegyver a kezemben. Körülnézek... Se gyanús pont, se elterelés, se drótok minden jel szerint csak figyelmeztetésnek szánták. Akkor is, hirtelen lépek, és bezárom az összes reluxát. Sötétség borul a szobára, mire végre Steven is megérkezik. Kopog...
- MI AZ ISTEN EZ ITT!?? - üvöltöm, mire belép. Bambán néz... A picsába, muszáj lesz valami épeszűbb védelmet szerezzek!
- Énn.. nemtudom.. főnök.. - dadogászik, bennem meg kurvára felmegy a pumpa!
- Azt hittem az a kurva dolgod, hogy szemmel tartsd a kurva terepet! Azért vettelek fel, nem azért, hogy a rohadt haverjaiddal.. KÁRTYÁZZ! - küldöm meg csak úgy tisztán és élesen, mert kurvára nemilyen ellátást várok!
- Igen főnök.. - dadog. Tovább..
- Ki járt itt... Kit engedtél be!!? Küldönc!?? Esetleg valami mellékes..? - választ várok. Kurva gyorsan! Ha ide is elértek az ukrajnai események, ideje lesz laput kötni..
- Nem.. nem.. semmi ilyen.. - dünnyög. A faszomat, ki a fasz vette fel ezt az idiótát!!??
- VALAHOGY MÉGIS IDEKERÜLT..!! Nem repült... vagy szárnyalt csak úgy be a csukott ablakon!!! - üvöltöm.
- October járt itt... A testőrrel... De senki más. - köpi ki. Végre - De ő nem téged keresett.. - én meg megkönnyebbülök. A picsába! Az az idióta nő...
- Jólvan.. - a hangom már valamivel könnyebb - Húzzál ki a helyedre, és ha mégegyszer ilyen megtörténik.. vagy csak egyszerűen BÁRMI! felfordulás, repülsz te is, meg az egész kompániád.. - hozzáfűzéssel...
- Elmehetsz.. - köpöm neki, és az eddig az izzadt tenyeremben szorított pisztolyt az asztal mögött, betűröm hátra, a derekam mögé. Orbitálisat sóhajtok...
- October.. - dünnyögöm el, és vissza, a tátogó húsra nézek. Valami van a szájában... Fintorgok... de kihúzom. Kihajtogatom a papírdarabot..
" Tudtad, hogy a pedofilokat nagyon szeretik a sitten? Különösen finom falatnak számítanak a rács mögött, úgyhogy adnék is egy életmentő ötletet. Hogy megértsd, külön szótagolom:
SZÁLLJ LE RÓLAM!
Csók: Octi
ui.: Ezt a kis ajándékot vedd hivatalos meghívónak a születendő gyermekem keresztelőjére. "
Végigolvasva nagyot sóhajtok. Mert túl szép volt hogy igaz legyen, és bár az élet adott egy ingyen jokert, most úgy tűnik a kisasszony behátrált.. De fogalma sincs róla kivel kezdett...
Elmosolyodom, és a papírt egyszerűen fél kézzel összegyűrve behajítom a szemetesbe. Aztán már pötyögnek is az irodatelefon lapján a gombok.
- Steven, küldj ide egy kibaszott takarítót, takarítsa el ezt a szeméttelepet... - fintorgok.. Megint. - MOST! - figyelmeztetem, azzal újra lehajolva a szétszóródott papírokért, a mappát újra kötegbe rendezem. Még mielőtt megjelenne, ezt is, a derekam mögül figyelő fegyverrel együtt, visszateszem a páncélba. Egyetlen mozdulattal zárom le.
Az órámra nézek.. és gyorsban kiszámítom a részleteket. Még pont van időm, egy előre be nem jelentett találkához...
Hátakkkor...
.. azzal hátrahagyva mindent kilépek az ajtón...
(vagyis nem, előbb visszaszerzem a papírdarabot. )
Na és AZTÁN lépek ki!
***
...
A mai is egy fényes nap. Olyan fényes mint bármelyik. Szikrázó napsütés, tökig aszaló meleg, mégis képes egy pillanatig sem meghatni a nyári hőség tomboló közepe, elvégre nem is virradhattunk volna ma jobb reggelre. Maurice Florentini... A név. AZ ISTEN! A kis... nyúlszájú, a kis tyúk legújabb hódítása, hogy mi a fenét esznek a férfiak ezen!?! De ezúttal legalább jó helyre lógatta be azt a pecabotot. Próbálkozott.. nyert.. És TAROLT! Én pedig egye kutya, lehet hogy elfelejtem neki azt a hányós jelenetet. A vonakodását, azt nem. A nagy pofáját. Jó lesz vigyázni vele, de ezúttal... ne ezek a szarok érdekeljenek, végre ÖRÜLJEK egy kicsit annak hogy pénz áll a házhoz! És nem is kevés pénz! Nem beszélve arról, hogy szívesség, amit bárhol, és bármikor behajthatok. A legkelendőbb árucikk a mai bizniszben..
Behajtunk a stúdióhoz amikor érkezik egy újabb üzenetem. Egy hangüzenet. Ki tudja mióta áll már a telefonon, a lány küldte, de most van időm, hogy ráhallgassak.
"Szia Grid! Bocs, valószínűleg ki fogsz akadni, de... nagyon szarul vagyok, úgyhogy kihagynám a mai megbeszélést. Tényleg ne haragudj… Annak semmi értelme, hogy végigrókázom. Telefonon bármikor elérhetsz, ha úgy van... Ma egész nap a régi lakásomon leszek… csakhogy tudj róla. Szia."
- A picsába... - engedem el. Ez a tyúk tényleg kezdi nagyon kihúzni a gyufát. A kocsiban ülök, még mindig, és nem is tervezem hogy kiszállok amíg el nem intézek még pár telefont, pár üzenetet, hiába állunk már ott a stúdió előtt. Ekkor Ville jelenik meg az ablakon túl.
Csak bámul, de épp beszélek. Bekopog, én meg nem reagálok, várd ki a sorodat ember! Aztán leteszem a telefont. Az automata ablaklehúzó leenged.
- Rendben vagy? - kérdezem. Ez az első. Ahogy kinézett még a kórházban, nem esküdtem volna meg rá hogy megmarad, pláne hogy két nappal később is ittlesz. Életben. Elbaszná az egész koncertkörutat.
Bólint, és nekem ennyi elég. Szarul se fest, és a szemei is tisztának tűnnek. Ilyen is létezik?? Kinyomom a kocsiajtót, hátrál. Megint bagó van a kezében.
- Folyt. köv.?? - kérdezem.
Ő meg bólint. Hát felőlem.... Egy kiadósat sóhajtok és elindulok a táskámmal együtt fel a lépcsőn.
- Örvendetes hogy első vagy. Mert bár itt laksz, rohadtul mindig az utolsó pillanat után cibálod le a seggedet. - ez az igazság. Valami történhetett. Majd kiderítjük mi az.
- A többiek??
- Zsé már benn van. Té csavarja az uborkát, Ves meg az új asszisztenscsajt fűzi. - remek. - Greg meg most kanyarodik be! - bök fejjel a hátsó kapu felé, ahol látom ráfut az udvarra a fekete GMC. Egy szééép boldog csalááád...
- Akkor mindenki megvan, kezdhetünk. - indulok el, és belököm az üvegajtót a folyosó fele. Deadman meg végig a nyomomban. Mint valami elbaszott öleb.
- És October?? Ő mikor jön?? - na és megvan a lényeg. Megállok, szembefordulok vele, és belenézek a szemeibe. Nem tévedtem. Mint egy öleb...
- Ő késik kicsit. Húzzál be! - bökök állal a tárgyaló felé, de tetszik, nem tetszik, végül feladja, besétál.
- Az elbaszott életbe... - motyogom. De csak az orrom alatt. Aztán fogom magam és én is belépek. Muszáj lesz ezzel kezdeni valamit.
...
Alig fél órával később, a szintek tisztázásra kerülnek. A feladatok. Az elvárások. Ki-mikor-hol lesz, mikor lesz rá szükségem, mit várok el tőle, és mennyire is ne baszakodjanak. Hogy ez komoly. Nagy pénzek forognak kockán, körülbelül egy hónap múlva indulunk, már lebeszélve a helyszínek, a szervezőkkel is egyeztettem, a menedzsment aláírt mindent, és ez jó. Nem kötözködtek, nem bírálták a bekerülési költségeket. Ehhez viszont nyíltan kell hozni a profitot. A minimum jegyeladási számot, de ha lehet inkább a maximumot, szóval az elkövetkező időben számítson mindenki egy kis hírverésre. Számítok rájuk. Mindenben. És ha mégis valaki a levesembe köpne, retorzió következik. Kemény retorzió. Nem fogják megköszönni nekem ha a lábukra lépek.
- Szóval.. ahogy mondtam, most már minden biztos. Az időpontok, a beosztás a részletek. Ehhez tartsátok magatokat. Ha nem tör ki egy világjárvány útközben amikor zombik potyognak a földre, mindenki ittlegyen. Sőt, még akkor is... - ez már biztos. Rengeteg munka, minden kőbe vésve.
- Kérdés? - teszem azért fel. Inkább itt derüljön ki bármi, mint útközben. És a Zsindelyes keze már a levegőben is.
- Zsé!?? - kérdezem.
- Mennyivel számoljunk?? Időtartamban. Mennyi ideig leszünk távol??
- Úgy egy hónap. Maximum. Mindent egybevetve. És ha minden sínen megy, ha nem akad közbe semmi kiszámíthatatlan részlet.
Ennyi. Más?? Ville.
- Mi van Octoberrel?? Hol van? Azt mondtad csak késik. - belenéz a szemeimbe. A többiek is figyelnek. Itt az igazság pillanata. Nem húzhatom tovább.
- October nem tart velünk. Saját döntéséből, jelenleg más projektben érdekelt. - Ville lefagy. Látom én azt a változást a szemeiben, még ha nem is akarnám látni. Hogy baszná meg...
- MIVAN??? - és hangot is ad neki.
- Ville, higgadj le. Egész egyszerűen őt most más munkákra kérték fel. Szólóban nyomja. Egy ideig. New Yorkban. Van néhány felvétel aminek az ő hangja kell. Ne szarj be, visszajön. Csak pár hét. Addig mi lenyomjuk ezt az egészet, és utána a régi nóta. - bár úgy lenne. Csak hát a régi idők már elvesztek. Amikor még színtisztán rendben volt minden.
És Vé felugrik.
- És most hol van!??
- Mivel a jelen megbeszélés nem érinti őt szervesen, így eltekintettem a jelenlététől. Gondolom otthon. A lakásán... Talán készülődik New Yorkra.
- Baszd... Meg! - Vé hangja. Hogy miért nem lepődtem én meg ezen... Ó, anyám... De már nem is ül le.
- Kösz, de azt hiszem lesz erre más jelentkező. - a hangom nyugodt. Színültig. De valami azt súgja robbanás készül. Mindig készül valami...
Egy szót se szól, csak elindul az ajtó fele.
- Hé! Ville..! - de már csapódik is. És eltűnt. Nem kell találgatnom merrefele. Hogy baszódjon meg...
- Hát akkor... más kérdés..?? - de minden egyéb lényegtelen. Így már sikerül mindent, de mindent megbeszélni. Kitörések nélkül.
Tényleg egy nagy genya vagy, de úgy érzem neked ez bók semmint sértés Örülök, hogy a pasi így kinőtte magát és teljes jogú tagja a csapatnak. Nem mondom, hogy vesd bele magad az életbe, mert éppen onnan jössz egy kis szösszenetre, szóval menj is vissza és folytasd, remélem valaki egyszer jól seggberúg.
Kezdőlap
by 
Tárgy: Michael Cain "Grid" - ( Olekszij Bukov ) 
"
Örülök, hogy a pasi így kinőtte magát és teljes jogú tagja a csapatnak. Nem mondom, hogy vesd bele magad az életbe, mert éppen onnan jössz egy kis szösszenetre, 
szóval menj is vissza és folytasd, remélem valaki egyszer jól seggberúg. 
