Elég régóta élek ebben a városban, de még mindig nem ismerem minden szegletét. Bár azt hiszem nem is akarom megismerni. Elég nekem csupán annyi, hogy engem ismernek szinte mindenhol. Igaz ennek sem örülök túlságosan. Huha. Ezt a bennem zajló összevisszaságot még nekem is nehéz megérteni. Mindegy.
Lucy barátnőm, ő az egyetlen, igyekszik nagyjából mindent megismertetni velem, még akkor is ha én nem akarom. Ahogy ma is próbálkozik valahová elvinni. Pedig semmi kedvem sincs hozzá. Nagyon rossz napom volt és a kedvem sincs épp a toppon. Leginkább csak egyedül üldögélnék a szobámban és bámulnék kifelé az ablakon.
De Lucy barátnőmnek egyáltalán nem ez a terve. Úgy gondolja rám fér egy kis kiruccanás, az az ötlete támadt, hogy felvidítson. elmondhatom, hogy semmi kedvem sincsen hozzá, de úgysem hallgatna rám.
Így most épp megyünk valahová, gőzöm sincs merre, meglepetés. Ebben a helyzetben nem szeretem a meglepetéseket. Sőt egyáltalán nem.
Még sosem jártam erre. Eléggé lepukkant vagy, hogy is mondjam más ez a hely mint az amit eddig megszoktam. Nem igen jártam ilyen helyeken ez idáig. Úgy érzem magam, mint akit éppen kivégző helyre visznek. Mindenki bámul és legelteti a szemét rajtam. Hozzászoktam a nézésekhez ugyan, de azért mégis kissé zavarba hoz.
Lucy hirtelen karon ragad és bevonszol egy helyiségbe. Meg sem tudok mukkanni csak húz magával.
Miféle hely lehet ez? Csupa ismeretlen népség, és mindenik úgy fest mint valami gengszter. Hova hozott Lucy?
- Hová hoztál? - nézek rá szúrós szemekkel, de ő nem hajlandó válaszolni. Mégis mit képzel magáról ez a lány. Mi a fenéért nem akar nekem válaszolni. Egyáltalán nem érzem jól magam itt. Attól tartok valami nagy baj fog történni. Fogalmam sincs miért, de nagyon rossz elő érzetem van.
Néhány fura fazon éppen felénk tart. Erre már Lucy is megszeppen kissé.
- Tényleg úgy gondolod jó döntés volt idejönni? - kérdezek rá komolyan. De mint az előbbi is erre a kérdésemre sem kapok választ. Mindösszesen kissé megszorítja  a kezemet, jelezvén, hogy hallotta a kérdésemet. Hogy mi lesz itt ebből.....?

- Hello szépségek! - üdvözölnek a srácok. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem bűzlenének a piától már jócskán és még a saját lábukon is alig tudnak megállni. Aj, pont az ilyen alakok miatt nem szerettem volna ilyen helyre jönni. Már most bánom, hogy csak úgy eljöttem Lucy-val.
- Sziasztok. Bocsi ha nem látnátok épp indulnánk valamerre. - mondok valamit, hogy ne keljen velük beszélnem. De a két férfi elénk áll és nem akar elengedni.
- Na. Ne siessetek sehová. - mondják. Kezdem érezni, hogy bajba fogunk kerülni. Aj Lucy, hogy miért vannak ilyen rossz ötleteid. Mentünk volna valahova máshová. Inkább egy kávézóba vagy esetleg egy étterembe. Nekem minden más sokkal jobb lenne, csak ne itt. - Na gyere táncoljunk egyet. - szól hozzám az egyik. Őszintén szólva nincs kedvem táncolni ezzel a seggfejjel. Majd megrészegedek tőle ahogy közel hajol hozzám. El is kapom a fejem és félrefordítom. Ő viszont még közelebb tartja az arcát hozzám, mintha megakarna csókolni.
- Bocs de nem akarok veled táncolni. - jegyzem meg kissé harapósan. Nem azért jöttem ide, hogy ilyesfajta egyedekkel szórakozzak. Nem. Eszme ágában sincs.
- Ugyan már. Tudom, hogy te is akarsz táncolni. - motyogja arcomra lehelve. Pfuj. Hát ha ez egy korsóval nem ivott meg legalább akkor én kutya leszek. Ekkora marhát. Azt hiszi, hogy ilyen egyszerűen felszedhet egy lányt. Hát nagyot téved. Engem biztosan nem fog. Még akkor sem tudna, ha ő lenne az utolsó férfi az egész földön.
- Nem nem akarok. Főleg veled nem. - rivallok rá kicsit hangosabban, hátha ebből hamarabb rájön, hogy semmi esélye nálam. Lucy közben szépen eltűnt mellölem, magam se tudom merre, nem vettem észre ettől az idiótától. Erre a kijelentésemre dühbe jön, mintha megsértettem volna az egoját. Megragadja a felkaromat és szorosan megfogja. - Engedj el! - szisszenek fel kissé, eléggé fáj ahogy megfogta a karomat. De a férfi csak nem akar elengedni. Amilyen peches vagyok éppen senki se figyel ránk még az őrök sem, azt hiszem. Segítséget sem tudok kérni. A férfi kezd egyre erőszakosabb lenni. Én meg egyre jobban félek. Segítsen valaki...

Kissé remegő testtel figyelek körbe magam körül, hátha valaki gyorsan a segítségemre sietne. Ezt pedig erőszakoskodó partnerem is észreveszi.
- Na látod-e senki sem jön a segítségedre. Mindenki azt gondolja, hogy a barátnőm vagy. - mondja fülemhez hajolva. Még mindig nem akar elengedni én meg azt sem tudom mit csináljak. Kétségbeestem és a helyzetemen azt hiszem senki se segíthet. Mégis milyen hely ez, ahol nem segítenek egy hölgynek?
Már, már azon agyalok, hogy hogyan tudnám kiszabadítani magamat, amikor meghallok egy hangot.
- Valami probléma van!? -de úgy néz ki fogva tartom nem hallja meg ezeket a szavakat. Élesen a szemembe néz, majd erőteljesen nekinyom az egyik falnak. Kezével közben combomat kezdi el simítani. Én pedig megpróbálom elhámozni magamról. Iszonyatosan félek és reszketek. Remélem az úriember aki az előbb megszólalt segíteni fog rajtam. Mikor másik keze az arcomra téved végig simítva azon, szája éppen, hogy megérinti az enyémet én beleharapok. Hirtelen elenged, ám felemeli kezét, hogy pofon vágjon.
Ez sikerülni is fog neki, hacsak valaki el nem állítja...