Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
#26Tárgy: Re: Végső visszaszámlálás... Vas. Nov. 19, 2017 12:29 pm
Deadman& Sapphire
* Voltam már szar helyzetben, átéltem keményebbet is, de most nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok. Ez olyan helyzet amit nem biztos, hogy meg tudok oldani, pedig szeretném. Megérintem, de csak ujjheggyel, arra sem reagál, viszont amit tesz az picit ijesztő. Talán még mindig dolgozik benne az az anyag ami kiütötte. Most már értem miért nézett _úgy_ ki, azt viszont nem értem miért volt ez az egész jó. A kábulat segít felejteni, de csak ideig-óráig, aztán jön a valóság és ha lehet még élesebb, még fájdalmasabb, még érezhetőbb. A tisztulás mindent felnagyít. Csak nézem tócsányira kerekedett szemekkel ahogy a saját hajába markol. Nekem is fáj, vagy csak nekem. Elviharzik a közelemből, én meg nem tudok mit mondani. Írja le ha nem tud beszélni? Ebben mondjuk igaza van, tényleg nem tud, tapasztalatból tudom. Mindent úgy kell harapófogóval kihúzni belőle, akkor is jobbára tőmondatokra szorítkozik, kivéve az elmúlt fél órát. Visszaülök jobb híján, Diablo lustán feltápászkodik, kinyújtózik, most akkora mint egy kisebb kutya, egy közepes méretű. Ő is Deadmant nézi. Aztán engem, majd lassan elindul felém, a széklábnak dörgölőzik, végül leül alattam. *-Oké, nem kell pszichomókus. Talán segíthetne, tanácsot adhatna mi ilyenkor a teendő. Nem neked ajánlottam.*Pedig….nem ártana. A legrosszabb napjai egyikét látom és nem tudok mit kezdeni vele, és akkor jön a fekete leves, pedig azt hittem azon már túl vagyunk. Eltátom a számat. Naná, hogy megfordul a fejemben a kérdés: „Biztos a tiéd?” De nem mondom ki hangosan. Hát el tudom hinni, csak azt nem, hogy Deadman pelenkát cserél és fürdet. *-Ha nem emlékszik rád akkor érthető, hogy nem kérdezett meg. Szerencse, hogy a balesetben nem veszítette el. *Nagy szarba estünk. Van ennél szarabb helyzet? Kötve hiszem. Mégis felállok és odamegyek hozzá, nem érdekel ha ellök magától, de legalább megpróbálom, hogy rám figyeljen, hogy a szemeimbe nézzen. Leguggolok elé és megint megfogom a kezeit. Ha rám néz, mert azt megvárom, talán az évszázad leghülyébb kérdését teszem fel.* -Te mit szeretnél? Szereted őt? Szeretnél gyereket? *Még mindig nem tudom miért zaklatott. Azért mert October nem emlékszik rá, azért mert nem akar gyereket, azért mert akar de nem lehet az övé amíg a csaj semmibe veszi, vagy úgy egyáltalán….Ki kell mondja, önmagának is. De ennél többet már én sem tudok mondani, és rohadtul érzem magam.*
#27Tárgy: Re: Végső visszaszámlálás... Csüt. Nov. 23, 2017 2:59 pm
"Oké, nem kell pszichomókus. Talán segíthetne, tanácsot adhatna mi ilyenkor a teendő. Nem neked ajánlottam"
Csak valahol a sötét hátoldalában érzékelem.. Nem hat.. nem segít... Semmi sem segít. Talán a halál segítene... Az a hívogató és kecsegtető.. az a folyton.. és szüntelen a nyomomban lihegő, a sötét, a könyörtelen.. és a megváltó. Valahogy így képzeltem mindig...
Eltévedtem, de valószínű csak rövid másodpercekig tartott. Az idő összezsugorodott, és most valahogy egyszerre nyomta és tágította a koponyám. Azt hittem SZÉTROBBANOK! Nem tudom mikor ültem le. A dolog kiesett, ahogy vele minden más, aztán már csak a szavai...
"Ha nem emlékszik rád akkor érthető, hogy nem kérdezett meg. Szerencse, hogy a balesetben nem veszítette el."
Rá nézek... és nem tudom örüljek e. Örüljek e annak, hogy újabb nem várt.. PROBLÉMA költözött az egészbe, amivel nemegészen tudom mihez kezdjek. Még...
Nyelnem kell, valami szúrós és ostoba fojtogat. Bőgés? Keserű nevetés... Nem, ez a heroin kecsegtető bűze, és nem érzem, de megfintorodik az orrom. Az egészre... De aztán közeledik. Fel, ránézek. Talán segítséget kérek, talán csak hogy rántson ki. Mentsen meg. Miért ő?? Nemtudom. De érzem... És ahogy leguggol.. megint tapogatja a kezeimet, felemelem a fejem és a szemeibe nézek. Valami nemlétezőt keresek benne. Valami azt súgja.. mélyen..
A hangja simogató.. Nyugodt, és véletlen, és nekem most muszáj... muszáj rá koncentrálnom. Összeszorítom a szemeimet.
- Fogalmam sincs róla mit akarok.. - a hangom nem az enyém. A szokásostól eltérő, gyenge, tiszta. Kétségbeesett? Talán. Megviselt. Olyan ami kimondja az igazat. Pedig soha nem tette...
- Nem tudom mi lesz velem nélküle...
és az egész a homályba veszett. Egy elbaszott.. és mindentelsöprő homályba. Olyanba ahol csak a kérdés maradt. MIÉRT??
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#28Tárgy: Re: Végső visszaszámlálás... Szomb. Nov. 25, 2017 11:10 pm
Deadman& Sapphire
*Ha nem ismerném már, azt hinném itt a baj, bár van belőle bőven. Megint hallgat. Csak néz rám, mellém, a falra, mindenhova és hallgat. De hát mindig ezt csinálja, nincs ebben semmi meglepő, mégis…az a hallgatás más mint a többi. Nem is volt ilyen beszélgetésünk sem. Valami zajlik benne, mereng, gyötrődik, küzd. Bármit is nyalt be annak a hatása múlóban, már érez és emlékezik. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, az egész teljesen beborította, mint egy nagy vödör fekália. Próbálom a helyébe képzelni magam, hogy az akit szeretek nem emlékszik rám, hogy gyerekem lesz de mégsem, hogy a létem bizonytalan és nem tudom érdemes-e küzdeni. Ám Deadman más, az élete, a múltja a jelene. Nem tudom mit és hogyan érez, csak azt látom, hogy szenved és én csak sodródom az árral. Ösztön ami segít, ami odavisz hozzá, ami a kezem mozgatja, hogy az ujjaim rákulcsolódjanak az övéire. Próbálom egy irányba terelni, hogy legyen legalább egy biztos pont ahol lehorgonyozhat, de nem igazán úgy sül el ahogy várnám. Magamat azzal nyugtatom, hogy ez így van jól, mármint, hogy nem tudja mit akar. Nem lehetett sok ideje gondolkodni, nem hagyott magának sok időt, egyből betépett, most meg itt van. Mikor történhetett mindez? Nem ez az ami végül a padlóra küld hanem amit utána mond, hogy nem tudja mi lesz vele October nélkül. A francba! Mindig arra vágytam, hogy valaki ennyire szeressen.* -Nem leszel nélküle. Emlékezni fog, vagy….vagy újra beléd szeret. És ne mondd, hogy nem tudod mit akarsz, hiszen épp az előbb mondtad ki. Őt akarod. Nélküle nem jó, akkor ő kell neked, hát küzdj meg érte. *Pengeélen táncolok. Deadman labilis, bármikor robbanhat vagy ellenkezőleg; összezuhan. Határozottnak kell lennem de nem döngölhetem a padlóba. Deadman elveszett és magányosan kering valahol a végtelen univerzumban, eddig ott volt neki October, mint a fény az alagútban, nem a végén hanem az elejétől a végéig, most pedig…kialudt. Ő meg csak bolyong. Segíteni fogok de m ég nem tudom hogyan és ezt neki is tudnia kell. *-Nem tudom mi lenne a megoldás, de megtaláljuk együtt, oké? Csak kérlek szépen ne add fel.
#29Tárgy: Re: Végső visszaszámlálás... Kedd Nov. 28, 2017 12:21 am
És hadar.. És beszél.. és ha nem is... zagyva egésszé folyik össze. Egy csomóvá... Olyan csomó, ami kibogozhatatlanul kering, aztán a nyakamra csavarodik. De nem ő az aki fojtogat.. Én fojtogatom saját magam. Érzem... És ahogy beszél... Az utolsó szavak megakadnak.. Küzdeni?? Hogyan kell küzdeni?? Mutassa meg! Valaki MUTASSA MEG! De rájövök, csak a saját fejemben beszélek, annyira elbaszott ez az egész...!!
Nagy levegőt veszek, de mint egy fuldokló ha feltör a felszínre. Mélyen beszívom. Bennragad... várakozik... a szavak nem jönnek. Nem beszélek. Nem érzem hogy beszélni tudnék.. Mit mondanék?? Mégis MIT!! Hogy minden elbaszottan mintha kitépné a lelkemet!?? Hogy nemakarom? Hogy KAPJA.. BE!! Az egész világ kapja be! Az élet! A létezés! A világegyetem... ésmég az az elbaszott Sors is! Vagy mi a faszt emlegetett anyám mindig két ütés között. Kibaszottul nincs mit mondanom... Kibaszottul nem tudok mit mondani! És ahogy a végén újra a szemeimbe néz... és én az övéibe, az elhatározás megszületik. A következő lépés...
Felállok, de csak lassan. A kezeit csak óvatosan engedve. Nem lököm el, hagyom hogy alkalmazkodjon. Hogy felkeljen, hogy hátralépjen. És csak akkor nézek a szemeibe. Újra. Elmosolyodom... valami földöntúli, mégis elégedett mosoly ez. Értékelem... Minden porcikáját értékelem, hogy itt van. Velem.. Tényleg... Érzem.. Aztán a következő pillanatban, ha útközben nem szól bele, hirtelen, de mégse kapkodó sebességgel, csak lassan emelem a kezeimet. Kétoldalt az állcsontjára fonódnak fel, és hozzá hajolok, egy könnyű.. mégis hálával teli csókra. Akarom hogy tudja hogy fontos nekem. Fontosabb, mint szinte bárki... Szinte... Aztán elhúzódóm, és közelről a szemeibe mosolygok.
- Köszönöm.. - és csak suttogok.
De a következő pillanatban elengedem, és ha nem ő a gyorsabb - és reméljük nem ő a gyorsabb - már meg is közelítem az ajtót, és ha nincs résen.. kislisszolok. Ha tudok. Ha viszont nemtudok...
_________________
"Remember those walls I built Well baby they're tumbling down And they didn't even put up a fight They didn't even make a sound I found a way to let you in But I never really had a doubt Standing in the light of your halo I got my angel now"
Gloria "Sapphire" Salinas
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
admin
Posts : 819
#30Tárgy: Re: Végső visszaszámlálás... Pént. Dec. 01, 2017 7:21 pm
Deadman& Sapphire
*Így vagy úgy, de eddig megküzdöttem valahogy Deadman szótlanságával, jobb íján én beszéltem. De ez most, ez most nagyon nem jó, bizonytalanná tesz és nem tudom, hogy jót mondtam vagy sem. Hogy segítettem vagy még mélyebbre taszítottam abban a kulimászban amibe belehúzták. Vagyis az élet húzta bele, és nem is Octobert hibáztatom, van neki elég baja. A sors, vagy tudja a fene mi az ami állandóan akadályt állít elénk, kinek mit. Deadmant valamiért kitünteti a figyelmével, az anyukámnak lenne rá magyarázata; Isten próbára teszi. De könyörgöm! Ennyiszer nem lehet embert próbára tenni, nincs olyan nemes küldetés aminek meg kellene felelnie ily módon, érdemes-e rá. Talán még a lélegzetemet is visszafojtom, nehogy megzavarjam a válaszadásban, de nincs miben megzavarnom. Csak néz ki a fejéből és érzem, hogy ezernyi gondolat kavarog a fejében, de egy sem tör felszínre. Ne akarom elrontani, valahol útközben fontosak lettünk egymásnak, észre sem vettem, barátok lettünk. És nem akarom elrontani, de nem tudom hogyan tartsam egyben ezt a törékeny és érzékeny kapcsolatot. Mindig volt egy pont, egy pillanat amikor változás állt be Deadmanben, most is van egy ilyen. Mint amikor reggel elhúzom a függönyt és a sötétséget a nap fénye váltja fel, tényleg csak egyetlen lélegzetvételnyi idő. Szeretném hinni, hogy magára talált, vagy legalább egy épkézláb gondolatra a sok közül, mikor elengedi a kezem, jobban mondva kihúzza a sajátjait az enyémek közül és feláll. Semmi hirtelenség, semmi székdöntögetés, nekem is időt hagy, hogy felálljak és hátrébb lépjek. Furcsa, mégis megnyugtató, nem tudom miért de az. Reménykedve nézek rá, mégis sikerült erőt adnom neki? Eltéved a tekintetem az egyik kezére, majd rögtön vissza a szemeibe. A csókja…annyira más mint az első. És érzem, hogy most vége, ennek a napnak, vagy reggelnek, tudom, hogy el fog menni és nem tartóztatom. Nyugalmat látok a szemeiben és ettől én is megnyugszom egy kicsit, a csók után végre veszek levegőt és nagy sóhajjal, egy megkönnyebbült sóhajjal engedem el. Ahogy Deadmant is. Aggódom még érte, de ez az aggódás is más mint az amikor megtaláltam az ajtó előtt, amikor láttam hogyan csúszik szét és merül bele egy ismeretlen fájdalomba. * -Szívesen. Bármikor. Én itt vagyok. *Suttogom vissza és mosolygok. Elengedem, de csak miután kezemmel végigsimítottam az arcán. Könnyed érintés annál nagyobb jelentéstartalommal, nem tudatos. Csak érzem, hogy szükségem van rá és neki is. *-Vigyázz magadra Deadman.*Lehet, hogy már csak a csukódó ajtónak mondom, lehet, hogy nem hallja. Magamat ölelem a karjaimmal percekig és nézem a hűlt helyét. Diablo a lábamhoz dörgölőzik és kerreg egy sort. Lehajolok hozzá és megcirógatom a füle tövét.* -Igen, szerintem is. De majd rendbe jön. Visszajön még.
Kezdőlap
by 
Tárgy: Re: Végső visszaszámlálás... 
