Két napig evett a penész, a telefonom Deadman felől néma maradt, így nem volt más választásom, nekem kellett őt hívni. Hát legalább tudom a számát, az első eltűnéséhez képest ez már haladás. Nem számítottam arra, hogy felveszi, ezért békésen kérődztem egy nagy falat croissanon. Persze felvette.-Mmmmmm….Deadman? mmkhhhmmm….hogyvagy? Mizujs?*Próbáltam laza lenni, mintha nem történt volna semmi, de miközben vártam a választ és azt is milyen lesz,  majdnem félrenyeltem a falatot.

Na jó, őszinte leszek magammal. ~Kurvára nem ezt a kérdést vártam!~ Még meg is nézem a telefon kijelzőjét, hogy biztos legyek abban, Deadmant hívtam, de a hangját is megismerni vélem, de elég gyanús.* -Nem fene hanem Gloria. Rémlik valami? Sapphire, a tetkósod, lelki szemetesládád. *Mondhatom ezt? Igen, mondhatom. Legutóbb az voltam. Semmi tűrajz, csak beszélgetés és szeretgetés. Kíváncsi voltam mennyire sikerült, de ha nem emlékszik rám, akkor jobban betépett mint amikor az ajtóban szedtem fel.*

Megvagyok. Tényleg. Valahogy a hangja is más lett, legyek bátor és higgyem azt, hogy emlékszik rám? Lenyelem a falatot.* -Hogy mi a helyzet? Te kérdezed tőlem? Nálad mi a helyzet? *Nem én voltam magam alatt, félig holtan az akármitől. De! Legalább úgy ment el, hogy már nem aggódtam miatta. Annyira.* -Szóval…hogy érzed magad? *A hangom most érezhetően kíváncsibb, aggódóbb és gyengédebb. Nem akarok ajtóstól a házba rontani, vagy felszaggatni a sebeket, de tudnom kell, hogy jól van, vagy jobban. Legalább egy B-vel.*

A hangja…mintha mosolyogna. Érezhető ahogy elnyúlnak az ajkai, egészen másképp buknak ki a szavak a száján. *-Vegyél be egy aszpirint. *Azt nem mondom, hogy megnyugodtam teljesen, de már nem áll meg bennem az ütő minden olyan pillanatban amikor arra gondolok, hogy valahol „megint” a földön fetreng delíriumban fürdőzve.* -Ó, tééényleg? És mi tartott vissza? *Elnyúlok a nagy öblös fotelomban, a croisant marad a szám felé félúton. Meg vagyok sértődve, nem is értem miért. Én aggódom érte, ő meg éli világát már három napja. Vagy kettő. Mindegy. *

*Szemet forgatok a kérdésre. Érzem, hogy nem kíváncsi a válaszra, pedig lenne mit a fejéhez vágnom az aszpirin leírásába csomagolva. A háttérből mocorgást, diszkrét rugó nyikorgást-pattanást hallok. Az én kérdésem bezzeg nem költői. *Az kérlek szépen rohadtul nem lenne igaz. Szóval ne süketelj nekem! *Beleharapok a péksütibe, majd a combomra ejtem a kezem vele együtt. Diablo komótosan felmászik rám, elnyúlik rajtam, bokától-hasig. A croissant-t szaglássza.* -Enyém! Fogj egeret! *Fáradtságot sem veszek arra, hogy letakarjam a telefon mikrofonját. Várom Deadman magyarázatát, mi az ördögöt csinált eddig. A péksütit felemelem a fejemig, Diablo rámoccan, ágaskodik, kinyomja belőlem a szuszt, ami diszkrét nyögés kíséretében távozik.*

*Várom a válaszát, közben elfelejtem élvezni a péksüti ízét, pedig a kedvencem, sok csokival. Deadmant lebeszélem a süketelésről, ne velem csinálja. Gondolom van más aki vevő rá, azt viszont tutira nem érdekli a lelkivilága. Engem viszont igen. A válasz meglepő és jóleső, vagyis örömteli.* -Téényleg? Új dalok, szuper! Rólam is írtál? *Tényleg örülök, a gyógyulás útjára lépett, bármit is takarjon ez, és hallgatott rám, ami külön öröm. Ezek szerint kiírta magából. Engme nem kellett, csak hülyeségből kérdeztem, közben meg kell harcolnom a sütimért.* -Mivaaan? *Fel sem tűnt, nem is gondoltam arra, hogy Deadman is hallhatja amint Diablot önellátásra próbálom rábírni. Aztán leesik. Elnevetem magam.* -Ja, igen. Fogj valamit és tedd a küszöbömre. *És hallom ahogy rágyújt.* -Megint mérgezed magad. A füst rohadtul nem tesz jót a hangszálaknak. Repedt fazék leszel. *A nevetés elhal, de továbbra is mosolygok.

*Nem én jártam a fejében. Ebben biztos voltam, azért nem hívott fel és ezért kellett nekem. Persze jobban meglepődtem volna és valószínűleg a sütit is félrenyelem, ha igennel válaszol. *-Meg van bocsájtva. *Csak lazán hárítom, közben a macskámmal harcolok. Kissé belemancsol a téma elemezgetésébe. *-Két napja nem ettél? *Ez most komoly, vagy azért röhögi el, mert csak húzni akar? Annak viszont örülök, hogy nem kellett megint a küszöbömről összeszedni, meglehetősen mély nyomot hagyott bennem. Szóval Deadman két napja nem evett, és ahogy hallottam a kaját cigivel pótolja. Le is hordom annak rendje és módja szerint.* -Mi ebben a nyugtató? *Nem dohányzom, nem vagyok tisztában a megrögzött szokás idegcsillapító hatásával. Én rajzolni szoktam ha kiborulok és rumot inni. Hja, az majdnem ugyanaz. *-Nem tudom hol laksz. *A csatát elvesztettem, Diablo kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenségemet amit Deadman vélt éhezése akasztott a nyakamba és ellopta a sütimet. Éhes maradtam, nem fogom a tonhalat megenni a croissant helyett.*

Röhög. Érzem a hangján. Szórakoztatja az aggódásom? Bár, ha úgy vesszük elég mókás egy felnőtt férfi gyomráért aggódni. Felnőtt, de nem biztos, hogy érett is.* -Nem halok meg míg meg nem etettelek. *Feltételezem a konzerv tonhal nem lesz elég, pedig jelenleg és a fél croissanton kívül nincs más itthon, már készültem bevásárolni. Végül is ha már úgy is el kell mennem itthonról, mindegy hova megyek vissza és akkor kikapom azt a rohadt cigit a szájából.* -Várok. *És várok, és nézem ahogy Diablo lemászik rólam és elviszi magával a sütimet. Milyen macska ez, hogy az édes sütit szereti? Vagy csak azt akarja elérni, hogy elegyen innen az éhség és ő addig vígan bulizhat. Vajon mire fáj a foga?* -Kicsiiii?? *Elképedek. Felháborodom.Nem vagyok kicsi. *-Pukkadj meg Deadman! *És bontom a vonalat. Félúton a szekrényemig ér az elküldött cím, kikapok pár ruhát, ledobom a telefont az ágyra és már repülök is tusolni.*