Nem tudom, milyen idióta gondolat vezérelt, amikor az egyik mozi felé irányítottam lépteim. Feltételezem köze lehet a nem éppen tiszta állapotomhoz, amit az is tükröz a kívülállóknak, hogy sötétben napszemüvegben feszítek. Igen, még bent a vetítőteremben is rajtam van. Nem filmet nézni jöttem, csak úgy lenni. Ezt tükrözi az is, hogy még csak halvány sejtésem sincs afelől, milyen filmre ültem be. Van nálam egy extra nagy kóla, mielőtt kiszáradnék végleg és egy extra adag sajtos-chilis nachos. Felőlem háború is robbanhat most már.

Éles kurvaanyázás töri meg idilli nyugalmamat. Amíg fel nem emelem a szemüveget, észre sem veszem, hogy a fények visszatértek. Ezt valahogy kiszelektálta a fejem. Felhelyezem a fejem tetejére, s érdeklődően pislákolom a szituációt.

- Na baszd meg! - hagyja el a számat az ékes mondat, amikor meglátom az ajtón benyomuló egyenruhásokat a kutyákkal. Tudom, hogy nagy bajom nem lehet, hisz Larry elrendez mindent, de kurvául nincs kedvem becsattogni velük a fogdára. Sansz viszont van rá. Igaz van papírom, hogy gyógyászati jelleggel fogyaszthatok füvet, na de hogy mennyi van nálam? Sok! Vagy 5 szál betekerve a cigisdobozomban, egy-két gramm csak úgy tisztán a tatyómban, ahol lehet, hogy fellelhető némi egyéb is az ínséges pillanatokra. A kurva életbe.

Hallok valamit, ugyan nehéz koncentrálni, de valamit magyaráznak az egyenruhás cimborák. Valamit a nyugalomról, meg a rendezett sorról. Nem igazán tudok koncentrálni, még be vagyok tépve kissé. Körbenézek, hátha, de az egész sorban csak hárman ülünk. Egy buxa, egy alvó ipse, meg én. Mozgolódok, nem tetszik a helyzet, próbálom elkapni a lány pillantását, ami az én részemről marha nehéz, de már tisztulok. Ha a lány rám néz, megpróbálok kommunikálni vele.

- Szerinted mi lehet a hepaj tárgya? A sok vinnyogótól alig lehet hallani, mit mondanak a fakabátok... - próbálkozok értelmes mondatokat összehozni, egész sikeresen. Ahogy látom, neki sincsen sok maradhatnéka, hátha partnerre találok benne.

Csajszikám válaszára majdnem hangosan felrötyögtem, de illedelmesen csak elvigyorodtam. Már legalábbis szerintem a vigyorgás illedelmesebb mint a hangosan vinyítás. De magamban elismertem, ez is benne lehet a pakliban, hiszen a kölykök a legrosszabb állatfaj. Még a hideg is kiráz tőlük.

A bige hirtelen nagyon kikerekedett szemekkel mered rám, majd a mellettünk lévő fószerre, akinek a feje kb lelóg a mellkasáig eléggé egészségtelen pozícióban. Tényleg alszik? - kérdezem magamtól, de tisztulok rendesen, főleg a látásom, így már én is kiszúrom a pirosságot az ipsén. Na, ez tuti nem ketchup vagy salsa szósz, hogy verjem bele! Ez a szitu kezd egyre szarabbá válni...

- Szedd össze a cuccaidat - mondom a lánynak, miközben én tekergőzöm a fejemmel. Fölállok, hogy felvegyem a táskámat, egyik kezembe felkapom a kólámat. Csak nyugalom, semmi feltűnés. A kijárat relatív közel van, a hekusok épp a bejáratnál próbálják koordinálni az elszabadult indulatokat. Még akár meg is úszhatjuk ezt a szarkupacot...

- Remélem eléggé fürge vagy és nem kétballábas, mert át kéne lépnünk legalább egy sorral előrébb, mintha ott ültünk volna - mondom neki annyira halkan, amennyire lehet, hogy még hallja is. Közben csekkolom a mennyezetet, a sarkokat, nincs-e kamera, ami adott esetben igazolhatna minket, ha nem tudunk elslisszolni. De nem igazán látom, ami még nem azt jelenti, hogy nincs. - Mehet? - sürgetem egy kicsit, s felé nyújtom a kezemet, ha kell, segítek.

Ha ő is benne van a dologban, lehelyezem a valagam az előttem lévő szék támlájára, s egyszerűen felemelt lábaimat átlendítem a túlpartra. Ha mákunk van, nem vagyunk feltűnőek, hisz mindenki elvesztette kb a fejét. Húzzák-nyomják egymást mint valami idétlen csürhe. Megigazgatom magam, majd újra a csajra koncentrálok.

- Effy vagyok és remélem jó színésznő vagy, mert kifelé menet ha megkérdeznek bármit is, mi nem tudunk semmiről, csak gondoltuk felpezsdítjük a kapcsolatunkat egy randival. Ártatlan arc és a mi történt biztos úr megengedett - vázolom a hirtelen megálmodott sztorit. A meleg kártya mindig jó, hiszen ha kötekednek, akkor elő lehet venni a kegyetlen ergya liberális szöveget, hogy mert maguk szerint mi nem is vagyunk emberek, ennyi nekünk is jár, hogy lehet valaki ennyire kirekesztő, hát nem szégyelli magát... legjobb. Kérdés, hogy partner-e a dologban a csajszi. Én szépen lassan lépkedve elindulok a soron kifelé. Közben azért oda-odapillantok a faszikámra. Vajon mi a gyász történhetett? És miért pont egy moziban?

Egy mosollyal nyugtázom, hogy mehet a menet a részéről is. A fejemben elképzelt szituáció egyelőre bomba biztosnak tűnik.
A fejemben közben az a kérdés kavarog, hogy hogy a jó életbe keveredhettem már megint bele egy ilyen eszement helyzetbe. Ha nem velem történik, el sem hinném, hogy ez igaz lehet.

- Na, gyere te kis nindzsa, add a kezed - próbálom felvenni a megbeszélt szerepet. Kb annyira hiányzik most nekem ez a balhé, mint zsebemből a meleg szar. De most arra kell koncentrálnom, hogy ne kerüljünk pácba, ne lehessen észrevenni rajtam, hogy még kicsit be vagyok állva és hogy kétségük se legyen arról, hogy mi egy harmónikus kis párocska vagyunk.

- Volt már szerencséd ehhez hasonló rendőri dologhoz? - kérdezem halkan, s lassan kiérünk a széksor végéhez. Onnan már nincs sok hátra.

Közben nagyokat kortyolok a kólámból, mintha muszáj lenne. A zsivaj még mindig nem csitul és kezd megfájdulni a fejem tőle. De a pasast még mindig nem vette észre senki? - gondolkozok magamban, mire egy éles sikoltás tölti be az egész termet, túlharsogva mindent. Ó jesssz! A buli csak most kezdődik igazán.

Csak egy villámgyors vigyor fut át az arcomon a válaszár a rendőrökkel kapcsolatban. Az én fejemben hemzsegnek az emlékek. Borzalmas és vállalhatatlan sztorik tömkelege, amik a fogdán végződtek vagy a sürgősségin.
No de sebaj, bízzunk a legjobbakban.

- A láthatatlanná válás nem egy rossz gondolat - morgolódok, s a szemem sarkából látom, hogy pár egyenruhás megiramodik az embertömegen keresztül a vernyákoló irányába. Pedig úgy reméltem, hogy kiérünk, mire kiderül a halott mókus.

- Hó-hó-hóóó! - pattanok Jodie elé, már amennyire a helyzet engedi, s kezemet magam elé tartom, igazodva a sztorijához. Persze az a dög szépen komótosan közeledik, majd ahogy feszül a póráz a végén álló egyenruhás paprikajancsi is felénk veszi az irányt.

- Öh, Uram... megvalósítható lenne, hogy a kutya ne akarja ránk vetni magát pillanatokon belül? - kezdek neki kedves hangnemet próbálva megütni az immáron ránk figyelő, igen fiatalka rendőrnek. - A barátnőm fél a kutyáktól... - teszem még hozzá, s Jodie felé fordítom a fejem és átkarolom a derekát. Az arcán tényleg látható némi félelem. Büszkeség tölti el a kis bensőmet. Csak-csak sikerül kijutni ép bőrrel. Csak tényleg ne jöjjön nagyon közel az a kutya, nincs kedvem magyarázkodni hogy "Tudja biztos úr, terápiás célzattal van nálam némi fű..."