Dr. Robert Steiner
Santa Monica, CA 1974. 02. 27. 46 Sebész Civilians Jeffrey Dean Morgan | |
Egy kurvára átlagos nap...
Voltatok már olyan helyzetben, amikor minden, de minden körülmény ellenetek dolgozik és ha csak egy aprócskát hibáztok egy ember addigi fényesnek mondható életét le lehet húzni a retyón? Vakarásztátok már ki egy orosz kézigránát aprócska szilánkjait egy ezredes felsőtestéből ki-kihagyó világítás mellett egy tábori kórháznak csúfolt, félig a földbe ásott hónaljszagú sátorban, miközben Saddam derék vitézei a fejükbe vették, hogy ripityára tüzérkednek benneteket? Hát én már igen…… de ez kiskutya foltos fasza a mostani szituhoz képest….
Pedig olyan gyönyörű napnak indult.
Márciushoz képest ragyogó napsütés. A madarak az Aidából fütyülnek valamit csak néha hamisan. A felső szomszédék sem akarják éppen a halálba üvölteni egymást valami piszlicsáré hülyeség miatt. Macskák basznak a szemközti virágzó fa tetején és jómagam már harmadik napja nem pisáltam be alvás közben. Nagy szó ez kérem! Az iraki „kiruccanás” óta, aminek már majdnem két éve eddig négy hugyozásmentes éjszaka a rekord!
Rég nem törődöm az órával, de koraeste felé járhatott az idő. Tehát itt az ideje, hogy kezeljem a poszt-traumatikus stresszemet Tennessee legexportképesebb termékével….
-Doki! Elbambult vagy mi van? - szegezi nekem a kérdést a botcsinálta aszisztenciám, aki mint utóbb kiderült többszörös gyilkos és egy ízben felkerült az FBI Most Wanted listájának előkelő kétszázharminchetedik helyére.
-Az ugye megvan arany pofám, hogy egy kocsmából rángattatok el, ahol megsúgom már harmadik órája ültem és nem a kurva mogyoró miatt! Szóval nézd el nekem, hogy picit részegen nem vagyok elég összeszedett és inkább add ide azt a hogyishívjákot! - bökök a rádiós fogóra. Elvégre egy golyót kiszedni egy emberből igazán nem ügy egy szalonspicces sebésznek egy retkes garázsban. Hiszen minden megvan itt, ami kell. Annyi szerszám van, mint a nyúlszar. Csomó hasznos holmi amiről csak álmodhat az ember. Modern kórház, még mit nem! Érfogónak sokkal jobb egy akkumulátor saru és mint kiderült az ablakmosó csövével istenien lehet vért adni. Aligrozsdás tapétavágó mint szike és mit nekem lélegeztető gép, ha van kéznél üres desztillált vizes palack.
Két haramia telefonnal világít, álmaim netovábbja. És persze még kettő mögöttem, akik jómagam nehézfém beviteléért felelősek ha esetleg a mi spanyol ajkú drogbárónk kedvenc fia méltóztatik megboldogulni itt a padlón.
Szóval ültem a bárpultnál, vedeltem azt a harmadosztályú szart, mikor ez a zseni belépett harmadmagával a kocsmába. Egyenesen az egyik lotyóhoz. Csak a szemem sarkából láttam, hogy a cafka felém bök a cigarettával. Hozzám léptek, erre én
-Na, mi kellene Los Banditos? - persze nem volt rájuk írva, hogy miből vannak a drága órák, de csak sikerült ráhibáznom hogy bassza meg.
-Úgy tudjuk valami orvos vagy! - szólított meg egyikük gyönyörű spanyol akcentussal. Te jószagú táboripina, a többi talán beszélni sem tud.
-Ahogy mondod Amigo! Felírjak valami nyugtatót neked, hogy jól bekarcolhassatok a haverjaitokkal? - igen, igen. Sikerült le ócskanarkósoznom négy benga mexikánót, de ez van ha az ember bátorra issza magát. Az a kérdés, hogy melyiktől kapom az első maflást, de tahókhoz képest ezek nem csak nyugodtak maradtak, hanem még udvariasnak mondhatóan megkértek, hogy tartsak velük egy kedves jó cimborájukhoz, aki egy pöppet megsérült. Azt persze nem tették hozzá, hogy ez a „kis karcolás” valójában öt pisztolylövés akar lenni és két golyó még benne van az „ártatlan áldozatban”. Valami baszott leszámolás lehetett és a kölök nem nézett ki valami fényesen.
-Kórházba kell vinni balfaszok! - csattantam fel. Mire a derék haramiák az ő nyájas stílusukban értésemre adták, hogy az a kilyuggatott kisember egy igencsak nagy ember fiacskája és az én egésségemnek is csak jót tehet, ha nem döglik bele a kis csetepatéba. Meg hogy szegényke ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben és nagyon nem lenne szerencsés őt kórházba vinni. Meg valamit gagyarásztak jutalom féléről, meg hogy apuci valami el presidente…. De ezen a ponton már eléggé kijózanodtam ahhoz, hogy az járjon a fejemben, hogy mégis mi a szent szart tudok kihozni ebből……
… és egy átlagos este
A nő lecsukja a notebook fedelét, majd megigazítja a szemüvegét.
-Nos Robert? Mit szólsz a harmadik fejezethez?
Két pezsgőspohár társaságában lépek hozzá. Egyiket felé nyújtom, majd letelepedek mellé a kanapéra.
-Csodás vagy Sylvia, mint mindig, csirió. - koccintunk, egy korty a pezsgőből és gyorsan le is teszem a poharam a kisasztalra. Jobb elfoglaltságot találtam.
- Egy apró észrevétel. A PTSD-t igazán kihúzhatnánk. Egyrészt életemben nem brunyáltam be – és ha már ott vagyunk elkezdem megszabadítani a fekete bombázót a blúzától. - szóval kicsit gázos.
-Kicsit ki akartam szinezni. Úgy eladhatóbb lenne. Csak nem itt alszom Dr Steiner? - nyalja meg a szája szélét és a fehér selyem blúz legalsó gombjával bíbelődő jobbomra pillant.
-Tartok tőle, hogy nem kedvesem! Holnap kora reggel Dr Szöszivel szét kell szerelnünk egy fejes bankárt!
-Sokszor emlegeted a te Dr Szöszidet. Lehet egy külön fejezetet is írhatok róla? - vágja a fejemhez egy kacér mosoly kíséretében. A szobában félhomály van, nem tudok olvasni a tekintetében. Csak azt tudom, hogy a szemembe néz, még akkor is, mikor az ingem gombolja. Egyiket a másik után.
-Csak nem féltékeny vagy Sylvia? - kezem a derekára siklik. Nem állhatom, hogy még mindig rajta van ez a szoknyácska.
-Én? Féltékeny? - kacag – azzal kefélsz, akivel akarsz! - az ujjait a nadrágomba csúsztatja. Gondosan ügyelve persze, hogy a borotvaéles karmai alaposan megkarcolják a hasam. Méghogy nem féltékeny…. Majd fel robban! Azt hiszem bitang jó estém lesz!
-Amikor Szöszit felvettük nem tudtam hová tenni. Makulátlan előmenetel, remek ajánlások. Meg voltam győződve róla, hogy összeszopta a diplomáját. De rámcáfolt! - elmosolyodom – Kevésbé alkalmatlan, mint az összes többi fasztarisznya az osztályon! - ezen közben leküzdöm a melltartóját – Bár amíg előkészítik azt a hájfejet rengeteg mindenre lenne idő.. áúú – egy újabb karmolás, de ezúttal jócskán érzékenyebb helyen, mint az előbb.
- Azt mondtam azzal kefélsz akivel akarsz!! - jócskán felemelt hangon.
Végignézek a szinte már csupasz bestián.
-Ha te mondod! - azzal a lendülettel megragadom a karját és a háló felé vesszük az irányt…..