Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Ma 10:53 am-kor
#1Tárgy: Riddick & Nyda - országutak angyala Kedd Május 19, 2020 7:00 am
Országút angyala
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#2Tárgy: Re: Riddick & Nyda - országutak angyala Kedd Május 19, 2020 7:01 am
Riddick& Nyda
*Nem mondom, hogy minden szerencsétlen napom Deidrához kötődik, de a mai minden bizonnyal. Az évi második látogatásomon vagyok túl és mint mindig, most is azon agyalok, miért nem tudtak messzebbre költözni, hogy még ezt a kettőt is el tudjam bliccelni. Egyrészt inkább én megyek hozzá, mert akkor jövök el tőlük, amikor akarok, másrészt Deidra „nem alacsonyodik le” hozzám, hogy kocsiba üljön és lezavarjon pár tíz mérföldet csak azért, hogy ne tudjon villogni az egyetlen, megmaradt családtagjával a férje családja előtt. Nem mintha túl sok villognivalót látna bennem, de muszájnak érzi, hogy legyen mellette valaki, aki hozzá tartozik és…úgy érzem valahányszor nála járok, a negatív példát testesítem meg. Fogalmam sincs miért asszisztálok neki ehhez, de ennyit igazán kibírok, másrészt, mégiscsak a húgom. Ha már kiszórakozta magát, kreál valami vitára valót és leáll bizonygatni az igazát. Ez már menetrendszerű, akárcsak annak a kellős közepén történő távozásom, ami az idén pocsékabbra sikeredett minden eddiginél. Már a megérkezésnél elkezdődött, mert némi kárörömöt remélve, magammal vittem Mazsolát, hogy bosszantsam, és ez kitartott az utolsó percig, de legalább valamit én is élveztem ebből a félresikerült napból. A vége ott tetőzött, hogy a kutyám rápisilt a perzsájára, és Deidra kiakadt. Puffogva ültem be a kocsiba és megfogadtam, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy eljöttem hozzá és a legnagyobb öröm nekem, és kicseszés vele az lesz, amikor legközelebb közlöm vele, hogy nem találkozunk. Erre még vagy fél évet várnom kell, de már akkor örömmel töltött el a gondolat amikor kifordultam a hatalmas birtok szervizútjáról. Jellemzően nem tartott hazáig az öröm, valahol Boulder city és Vegas között a kocsim felmondta a szolgálatot és úgy döntött kiveszi az éves szabadságát, cserben hagyott a semmi közepén. Az volt a szerencsém, hogy még nem jött el a negyven fokos hőség szezonja, különben kezet foghattam volna a pokol kapujának őrzőjével. Így sem volt kellemes, egyrészt fogalmam sem volt mi baja lehet, másrészt az istennek nem akart jönni senki, aki segíthetett volna, az autómentős közölte, hogy legalább fél nap mire ideér és akkor is felárat kér. Vincent nem vette fel, vagy túl korán volt még neki, vagy túl késő…vagy mélyen belegázolt az üzletbe. Bobby közölte, hogy maximum arra jó, hogy állóképesség edzést tartson a számomra némi bokor szlalommal egybekötve, mert a kocsikhoz annyit sem ért, mint én. Az utolsó reményem, akárcsak Obi van Kenobi, Rid volt. Azt tudtam, hogy szokott kocsikat bütykölni, de a tudásszintjéről nem volt fogalmam, de nekem az is jó, ha csak hobbi szinten űzi és tudja hol a motor. Már azzal ki lennék segítve…legrosszabb esetben hazavisz, bár a kocsit nem szívesen hagynám az út szélén. A kocsikeréknek dőlve ültem a földön és azért fohászkodtam, hogy Rid felvegye a telefont. Legalább térerő van. Ennek felfedezése volt az első jó dolog ami ma történt velem. * -Riddick? Hála az égnek! Tudod, hogy mennyire szeretlek? Meg kell mentened! *Azt nem mondom, hogy pánikoltam, de az előadásmód és szóhasználat már gyanúra adhat okot. * -Kérlek mondd, hogy ráérsz és pöpec vagy autószerelésben. *Régen felnőttem már, korábban is mint kellett volna, de most csuriba tette két ujjamat. *
- Hm. - akadok meg a legteljesebb mértékkel a motor fölött, amikor még mindig nem azt hozta amit vártam. Ezek a megbuherált gépek.. már annyiszor megfogadtam hogy nem vállalok be többet, pláne ha olcsó.. és pancser szerelőkkel rakatják be a harmadik világbeli filléres alkatrészeket. Azokkal mindig csak a baj van... Tapasztalat.
Most is.. a kocsi alig röffen egyet, és végleg megadja magát. Pedig már mindent kipucoltam. A karburátor tökélyre fényezte magát, világítanak a gyertyák, és még most is.. valami lefojt. Muszáj lesz ezen gondolkodjak mégegyet.. - dobom el a rongyot és megtámasztok a motorház oldalán. Már harmadik napja szívok vele. De minek!?? Ma van az első szabadnapom, a korábbi kettőn, csak déltől napnyugtáig nézegettem, de még így se vagyok sokkal előrébb. Megérik az elhatározás, hogy azt mondjam, fizetem a trailert, csak vigye innen.. Ez a roncshalmaz majd jó lesz madáretetőnek, vagy keressen valami.. újabb pancsert, aki szoros összegekért a körmére néz. Nekem elég volt eltékozolt három nap a semmiért...
Visszafordulok, hátra, és megtalálom a szerelőpulton hagyott dobozos sörömet. Már húgymeleg, de azért mégis beleiszom. Mellé elfintorodik az arcom, de csak lenyomom a nyeletet. Senki ne mondja hogy igényeskedem, így a következőkben, azt a utolsó hármat is lenyomom. Megadja magát az üres fém az ujjaim szorítása alatt. Aztán megy a zsák felé, a sarokba! Közel lökhajtással.
Alig lépek kettőt, vele az elhatározás, hogy mára ennyi, elég volt, inkább meglátogatom az egyik klubbot, amikor a farmerzsebem zizegése megtöri a pillanatot. Nem tudom van e kedvem felvenni... De a kedv nem mindig mérvadó, ezért mélyre nyúlok, és kihúzom.
"Nyda"
Elural a képzet, hogy ma nem megyek be. Akármi is lesz, nem megyek be és ebből nem engedek! De azt is tudom, hogy amikor már nyomom a gombot és a fülemhez emelem, már biztos vagyok, hogy úgyis meghátrálok. Nem lehet neki ellenállni.
- Igen, Nyda?? - semmi "helló". Vagy "szia". Mindig is szeret a lényegre törni, és nem én vagyok az, aki akadályozza ebben.
De aztán megakad a lemez.
"Meg kell mentened!"
Ennyi ütközik ki, én meg nem tudom, először, vajon tényleg engem akart hívni, vagy ennyire túlértékeli a képességeimet. De aztán folytatja. És a második körben már némileg pedzegetek a kérdésben, de még mindig nem tudom mi a baj. Deffekt??
- Hát ha az előttem álló öreg Pontiacot kérdezed, lehet eltérő lesz a véleményünk. - az idős csotrogányt méregetem, de jobb lenne erre kellő pontot tenni.
*Épp eleget próbálkoztam másokkal, hogy Deidra hisztije után, a kocsim cserben hagyása a világ végét jelentse. Nem akartam fél napot az út mellett tölteni, mert hiába nincs negyven fok, nem kellemes az aszfaltból párolgó forróság, mert a nap attól még süt, hogy nem ad bele apait-anyait. Az x-edik telefon után már nyűgös voltam és kétségbeesett, úgy haraptam rá Riddick hangjára, mint buldog a velős csontra. Talán még a megkönnyebbült sóhajom is átment az éteren keresztül. Azt viszont nem láthatta, hogy emelem meg a szemöldökeimet a válaszára. * -Hogy jön az én bajomhoz a te öreg Pontiac-od? *Nem, most még ezt a látszólag egyszerű dolgot sem fogom fel. A számokhoz jobban értek, az adózáshoz, a kiskapukhoz, a kamatokhoz és elszámolásokhoz…de Rid találós kérdéseihez most nincs agyam. Ahhoz meg végképp nem, hogy mi a baja a kocsimnak. * -Ha tudnám, már otthon lennék. Van benne üzemanyag, mielőtt még megkérdeznéd. Csak köhögött, kopogott és rángatott, aztán leállt. Nem a víz forrt fel. *Kissé ingerülten válaszolok, belevéve a mesébe a nőknek általában feltett kérdéseket és válaszokat, hogy ne raboljuk egymás idejét. Ezzel ki is adom magamból a mérget, amit jelenleg a kocsim a sors és a húgom iránt érzek, legkevésbé Riddick iránt. Nagyot sóhajtok, hogy a maradékot kifújva, enyhébb és érzésem szerint kedvesebb, a valóságban inkább könyörgőbb hangon folytassam. * -Ne haragudj…családi banzájról jövök és pocsék kedvem van, az 582-es közepén vagyok, már elhagytam Hendersont és éppen a földön ülök a kocsikeréknek dőlve. Az autómentő csak este jönne, sehol egy ház vagy benzinkút. Kérlek szépen, gyere értem. *Bármilyen megoldás érdekel, csak ne kelljen itt maradnom a puszta közepén…és most ő a főnök.* -Jövök neked eggyel.
A felmerülő visszakérdésre egy néma "hagyjuk" a válasz. Nem lényeges, elvégre nem azért hívott hogy én legyek az aki magyarázzak, így egyetlen kihúzott sóhajjal ezt a részét elrendezettnek tekintem. Ne ragadjunk le piti dolgokon.
- Szóval a kocsi.. - szakad ki aztán az egyértelmű, nem mintha ne lenne... "egyértelmű", de azért nála jobb a pontosítás. Mégis... a nála szokatlan könyörgő hangnem, aztán mégnyomatékosabbá teszi a tényeket. Nagyon elkeseredett lehet, ha már engem hívott, vagy legalábbis én lehetek az utolsó abban a képzeletbeli kis füzetben. Ez viszont nem ellensúlyoz negatívan.
Felsóhajtok.. eljátszva a gondolattal hogy az előbbi kis klubbéli terveknek lőttek, de talán nem keserít el a biliárd. Vagy legalábbis a hiánya, a haverok meg megvárnak az este. (Hacsak Nyda ki nem talál még valamit.)
- Jólvan. - egyszerűen felelem rá. - Ne menj sehova. - nem mintha tudna. Vagy akarna. Vagy volt már olyan fuvarom is egyszer, amikor mikorra odaértem, a delikvens már elhúzott autóstoppal. Persze a kulcsokkal a kezében. Nem szeretem a felesleges menetet.
Ha nincs több, vagy egyéb mondanivaló, már nyomom is ki a telefont, és alig másodpercekig töprengek, rendszerezve mire is lehet szükségem. Azt mondja benzin van.. a víz nem forrt fel. Vagy jobb lenne biztosra menjek? Bekészítek, egy kannát, meg vizet, ne ott derüljön ki a mégsem, ártani nem árthat. Aztán némi WD 40-et, és máris berakom magam a dübörgő gépbe, hogy kinyitva a régi drótkerítést, aztán kikanyarodjak a néptelen úttestre. Nem kell térkép - vagy GPS - hogy tudjam hol is van az az út. Betéve ismerem a környéket.
*Nekem is jár szemforgatás, bár Riddick nem látja, de a "szóval a kocsi" kezdetű és be nem fejezett mondat ezt váltja ki belőlem. Megvárom míg helyreteszi magában, aztán elpanaszolom a problémát, gondosan ügyelve a női teszt jellegű kérdések előre megválaszolására. Úgy gondolom - és ha nem így van, megkövetem Ridet, de egyelőre a csoportban van - hiába nem vagyok szőke semmilyen téren, a férfiak 99%-a eleve ezt feltételezi rólam. Oké, hogy nem értek a kocsikhoz, de kereket cserélni tudok, és ha defektet kaptam volna, már úton lennék haza. De persze mert nem ismerem a kocsi motorjának legkisebb alkatrészét sem és nem tudom megállapítani hallásra, mi romlott el, máris szőke nő vagyok. A ránk sütött sztereotípia működik. Ezt abból is leszűröm, hogy Rid a végén egy nagy sóhaj után azt meri mondani, hogy ne menjek sehova. Nos, most vagy ennyire kifinomult angol humora van, vagy csk szívatni akar. * -Hozz egy palack vizet. Légy szíves.*Az utolsó két szót erőteljesen megnyomom, nem mintha nehezemre esne kérni, inkább csak jelezném, hogy nem a haverjaival beszél. Végül bontom a vonalat és beülök fél fenékkel a kocsiba, hogy Mazsolát a karomba véve megnyugtassam. Nem szeret sokáig a kocsiban ülni, noha alapvetően lusta kutya, amikor nem lehet, tutira rájön a szaladgálhatnék. Itt az út mentén, két város között azonban inkább nm ereszteném szélnek és a kocsit sem hagynám itt, hogy Mazsolával tartsak, az évi egyszeri kilengésén. Szándékosan nem nmézem az órát várakozás közben, hogy ne türelmetlenkedjek, azzal csak a vérnyomásom megy feljebb, vagy megfájdul a fejem, dühösebb leszek mint kellene és mindez Riddicken csapódna le, és nem lenne szerencsés a mentőangyal haját leordítani a fejéről...bár Ridnél még ez is bajos lenne. Hátratolom a jobb oldali ülést és elterülök rajta, lábaimat felteszem a műszerfalra, Mazsola az ölemben és ejtőzésre erőszakolom magam. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el a telefon és a motorzúgás között, de épp csak annyira emelem a fejem, hogy lássam a járművet, de mivel kocsira számítok nem kétkerékre, érdektelennek minősítem. Egy elégedetlen morgással hajtom ismét hátra a fejem a fejtámlára és tovább vakargatom Mazsola nyakát. Legalább neki jó, bár egyre erőteljesebben liheg ami azt jelenti, melege van és szomjas. Meg tudom érteni.*
A víz a kocsiban. A kért is. Én meg kicsit sem túltolva a gépet, nehogy már most jusson eszébe a rend éber őreinek lekaszálni, csak mert gyors, és csakmert pöpec egész nyugdíjasan közlekedem. Volt már részem benne..
Szóval nem csorgok, de nem is taposom tövig a gázt. Csak komótosan illeszkedek a közegbe, aztán a kocsik csak úgy lassan.. elfogynak. Ekkor eresztem meg csak úgy tüzetesebben a járgányt.
Nyda képe, - vagy inkább a kocsijáé - már a messziből világít. Csoda hogy nem jár erre senki ebben az időben, de azt mondják Murphy, az Murphy. Mindig a legrosszabbkor tesz be. Tapasztalat.
Megközelítve a kocsit, áthúzok a velem szemközti sávba. Közvetlenül előtte parkolok le, nem mert ne bíznék benne hogy ne tudnánk a járgányt életre kelteni, csak épp ha bikázni kéne, ne akkor legyen újabb móka. Kilököm az ajtót, kiszállok. Ott áll, vagy még ejtőzik, akárhogy is, ha az utóbbi, az üvegen kopogok, ha nem, akkor egyszerűen engedem.
- A vized! - dobom hozzá a palackot, bízom benne elkapja, nem ütök vele kényes helyet. Az lenne csak az igazán kellemetlen helyzet!
- Szóval mi van az öreglánnyal... - kerülök inkább a kocsi orra felé, nem ismerem annyira, de épp itt az ideje hogy közelebbi.. viszonyba kerüljünk.
- Megnyitnád a tetőt?? - kezem már a bütyökért kajtat, amint hallom a hangot, már cselekszem. Kivéve ha van még bármi amit megosztana előbb.
*A hátradöntött ülésen feküdve cirókálom Mazsola tarkóját, füle tövét és bár néha hallok elhúzni mellettem egy-egy kocsit, már nem harcolok azért, hogy leintsek egyet. Ugrasztottam Riddicket, nem csinálok segget a számból. Fel sem nézek, feltételezem a belépőjét észreveszem, ezért lehunyt szemekkel fekszem és nem igazán élvezem a várakozást. Persze tudom, idő kell, hogy a városból eljusson idáig, ha tegnap ért volna ide is már késő lenne, de esküszöm nem szólok egy szót sem ha ideér. Ezt az elhatározásomat egyetlen mozzanat írja felül, amikor végre megérkezik és az ölembe dobja a vizes palackot. Szerencsére Mazsolát nem találja el, mert a drága eb, amint meghallja a hangját, már ugrik is le rólam és ki a kocsiból, szedi a lábait rendesen Rid után, lógó nyelvvel. * -Áúúú! *Az alkaromat találja el, amit felülés közben magam elé tartottam, ösztönös mozdulatként…nem a palack elkapása volt a cél, hanem az „ütés” kivédése. Morogva kutatok a palack után ami a lábaimhoz esett, majd azt felkapva szállok ki a kocsiból.* -Nem öreg, csak elfáradt. Valami eldugulhatott, mert köhögött. *Ennél jobban nem tudom elírni mit csinált, hogy mi van a kocsival, azt már nem tudom megmondani. Beleiszok a vízbe, míg megkerülöm Ridet, Mazsola meg számomra érthetetlen módon szeretett pasijának lábszárán ugrál és csahol. * -Kösz, hogy eljöttél. *Csak röviden és a lényegre szorítkozva köszönöm meg, hogy itt van, a vízért meg még kap...később. A vezetőoldali ülésre ülve nyúlok a műszerfal alá és nyitom meg a motorháztetőt, majd visszamegyek Ridhez, nem mintha belenézve a kocsiba egyből tudnám mit kell néznem, és valószínűleg segíteni sem tudok neki, de nem érzem úgy, hogy míg ő dolgozik, feltétlenül ejtőznöm kellene.*
- Bocs... nemakartam.. - egész képlékenyen felelek, elvégre tényleg nem. De van amikor akármit is csinálsz a dolog rosszul sül el. Tapasztalat.
Amint megtapogatom az orrát... Najó, csak a kocsinak, és igazából csak arra várok hogy nyissa nekem a motorháztetőt, érzem én az apró, forrón lihegő kis nyálgépet, aki csak a dominancia miatt nem hág a lábamnak. Ettől függetlenül simán kifejezi az örömét.
- Látom már ketten örültök... - csak halovány mosoly vonul ki a szájszélemen, de ki tudna ellenállni, ha most idő arra nincs is hogy ölbe kapjam és megvakargassam a hasát, attól még lehajolva azért megpöckölöm a fületövét. Na de MUNKÁRA!
- Hát ha köhögött, akkor semmi jót nem ígérhetek. Legalábbis itt az út szélén. - pillantok fel, csak a kocsi mögötti most üres úttérfélre, kicsi az esély hogy ebből itt ma guruló csodagép lesz.
- Nem hoztam a műhelyt. - ettől persze még belenézek. Behajolok, megmozgatom a szokásosan lelazuló csöveket, de a bilincsek jól tartanak. Olajszint okés, a szűrők... Igazából amit lehet és két kézzel alkalmam van rá, ránézek, de jó lenne valami hanghatás is.
Ha szabadulok a rajongómtól.., ha sikerül kikerülnöm, megkerülöm őt is, Nydát, és elvetemült szándékkal hogy rá önindítózzak egyet, beülve elforgatom a kulcsot. Csak érzéssel.
-Hiszi a piszi. *Csak az orrom alatt morgom, hogy Rid ne hallja meg. Mert ha mégsem szándékos volt…különben is megígértem magamnak, hogy nem teszek szóvá semmit. Mazsola talán eltereli a figyelmét, abban már nagy gyakorlata van, én csak megyek utánuk és míg csillapítom a szomjamat, Rid megvakargatja a kutyám fülét. Mazsola le sem tagadhatja, hogy örül, a farka majd` elviszi a fenekét, nekem mindehhez elég egy köszönöm és egy mosoly. Rid meg nem bírja szó nélkül.* -A népszerűség átka. *Válaszolom mosolyogva, noha úgy sem látszik, mert épp behajolok a kocsiba, hogy kinyissam a motorháztetőt. Utána visszamegyek és beállok rid mellé és merőn nézem a motort. * -Most csak úgy csinálok mint aki ért hozzá….*Nézk fel rá a nagy bámulás közben, nekem minden motor egyforma…ismeretlen tényező, amit egyenlettel sem tudnék kiszámolni, de ha ezt nyíltan kimondom, Riddick kitér a hitéből és démont kiált. * -Lehet, hogy nem köhögött, csak én hallottam úgy. *Próbálom szépíteni de valószínűleg nem ezen fog múlni a siker vagy a sikertelenség. Hogy nem hozott műhelyt, csak egy ironikus kérdéssel tudok válaszolni. * -Te nem olyan férfi vagy? Tudod? Aki két gyufaszálból is képes kunyhót építeni a semmi közepén. *Felnézek rá, csakhogy lássa, tréfálok. Ezt remélhetőleg a mosolyom is mutatja mely mellőz minden gúnyt. Utánanézek mikor megkerül és beül a kocsiba, Mazsola lohol utána, komolyan nem tudom kutyaként mit eszik a pasin, talán jó szaga van. A kocsim azonban senkit nem szeret, indítás után borzalmas hangokat ad ki, aztán elnémul. Én meg lehajolva nézek be a szélvédőn Ridre az „én mondtam” nézéssel.*
Elvigyorodok.. Belül. Igaz, sose fektettük le a főnöki-beosztott szabályokat, de azért igyekszem óvatosan kezelni mindent. Nydánál sose lehet tudni épp milyen kedve van.
Vizslatom a kocsit, ha ő nem, én legalább értek hozzá, és meg is nézek mindent, amire itt az út szélén lehetőségem van. Ami igen csekély. Ha valami dugulás, sanszosan szét kell kapni az egészet, és ahhoz se szerszámom nincs, se nem szerencsés ott ahol sokszor komplett vasalók röpködnek. Bár most nem látszik, de alapból ez egy elég forgalmas út.
- Az csak egy hülye film... - utalok a végsőkre, miközben berakom magam. Lássuk, tisztán, pörget e a motor, és csak az alákapással van e a baj. Ezért ráfordítok. De már HOPP, ott is egy eb az ölemben! Megforgatom a szemeimet.
- Lehetne hogy az akadályozótényezőt egy kicsit vágd zsebre!?? Figyelnem kell! - szűkítem a szemeimet, de inkább jobban zavar az hogy tömény nyálas vagyok, leszek, mint a kis szarkupacból feltörő hanghatás. Egyébként imádom!
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#12Tárgy: Re: Riddick & Nyda - országutak angyala Vas. Aug. 16, 2020 7:47 am
Riddick& Nyda
*Hiányolom a pasis vigyort az arcáról, elbizonytalanodom, hogy még sem volt olyan jó poén az önirónia. Magamban aztán vállat vonok és túllépek a dolgon, amúgy sem fontosabb, mint a kocsim jelenlegi állapota. Ha nézem, akkor sem lesz jobb, nem javul meg magától, így mivel teljességgel Riddickre vagyok utalva, próbálok nem beszólni…most ő a főnök. Mégsem sikerül maradéktalanul betartanom a saját magamnak tett ígéretet, kicsúszik a kérdő mondat. * -Nekem tetszett. Jókat nevettem rajta. *Vonok vállat, most már nem csak gondolatban, s Rid után nézek ahogy beül a volán mögé. Mazsola lohol utána, de nem gondolom, hogy képes felcaplatni a tar fejű angyal ölébe. De mégis. Rid hangja rángat el a kocsi jobb oldalára, beülök mellé, elráncigálom Mazsolát, ami nem kis munka tekintve, hogy mint egy macska, kapaszkodik az összes körmével. Szerencse, hogy a nagy gonddal rövidre vágott körmök nem akadnak Rid nadrágjába, meg másba sem. Egy kézzel magamhoz ölelem a kutyát, a másikkal a kesztyűtartóban matatva előrángatok egy kis csomag nedves törlőkendőt. Nyál ellen. Riddick felé nyújtom egy bűnbánó mosollyal kísérve.* -Mi az ítélet? *Kérdezem, miután a motor esélyesen vallott neki a hibáról, vagy nem és akkor el kell vontatni. Mert nem hozta a műhelyt. Más már nem is hiányzott, komolyan, Deidra után a kocsim…pedig már otthon kellene lennem egy teli kád fürdővízben, habbal és gyertyákkal, szólna az idegnyugtató relax zene, kezemben egy párás pohár, benne jóféle hűvös borral. Kocsimat egy pohár borért! *
Meglephetne. Mondhatnám, hogy érthetetlen a kis sparheltlábú ragaszkodása a helyzetben, elvégre rohadtul nincs most nálam még szalámis zsömle se. (amit amúgy is csak stikában, ha Nyda nincs a közelben kóstoltatok meg vele. Szereti a kis mocsing! ) Viszont Nyda közbenjárásával kénytelen-kelletlen csak sikerül a művelet, és amint végre fordul a kulcs, hörög a motor, a figyelem már egész megváltozik. Minden apró kis rezdülés jelentős lehet. És az is. Nem a legjobb hírrel szolgálva.
Nagyot sóhajtok, de nem mert az előttem álló hosszú és aprólékos munka tüze éget. Elvégre még nem is kaptam meg a melót.. nem is kértem, és úgy őszintén.. most húzzam le a főnökömet? (Még ha tudom is - inkább sejtem- hogy van ott mit a tejbe aprítani.)
- Az ítélet teljes feldarabolás, kipucolás, valószínűleg dugulás. Minimum egy hét. Már ha egyáltalán nálam csináltatod. - zsír nyugodt hangnem. Most minek idegeskedjek? Sokkal inkább zavar hogy már a tökömről is csurog a víz.
- Sajnálom hogy ezt kell mondjam.. - találok rá ekkor a lábamra fektetett törlőkendőre, és inkább megtörlöm a kezeimet. A gatyát úgyis kimossa a gép. - De ez a vas nem megy innen sehova. Saját lábon legalábbis. - tények. - Viszont van valaki aki tartozik nekem, így estére már a műhelyemben is lehet. - ez is az. - Vagy akár ott, ahova te akarod. - mert hát hagyjuk meg a választás jogát, nem is tudom nekem melyik a könnyebb. Egyértelmű... De hagyjak pácban egy barátot? Az nem én lennék.
*Nekem még annyi sejtésem sincs Mazsola ragaszkodásának okára, mint Ridnek. Általában csak nézem és figyelem, ahogy rámászik és csillogó szemekkel úgy csüng rajta mint egy nő. Ha tudnám….egyelőre annyit tudok tenni Rid zavartalan szervízelésének oltárára, hogy lehámozom róla a csorgó nyálú ebet, és kisegítem némi törlőkendővel. Aztán várom az ítéletet, bár a hangokból ítélve még nekem is gyanús, hogy aprósággal nem úszom meg. Riddick túl sokáig hallgat és túl nagyot sóhajt ahhoz, hogy bizakodó legyek, vagy egy kicsit megpróbáljak az optimizmus felé kacsintgatni. Végül az utolsó reménysugarat úgy söpri el, mint Katrina New Orleans-t. Akaratlanul is magamhoz szorítom Mazsolát, szegény ficánkolni kezd a kéretlen szeretet inzultus ellne, de nem engedem. Szemeim a legutóbbi eső tócsáinak nagyságára kerekednek és meg kell küzdenem a tüdőmbe rekedt levegő kitoloncolásával, amit a váratlan ítélet préselt össze.* -Hogy mi? Feldarabolás? Egy hét? *S ez még nem minden. Itt is kell hagyjam az út mentén, bár ebben az állapotban nem vinné el senki, de ki tudja mit szerelnek ki belőle a hiénák. Magamban már osztok szorzok, gyakorlatiasan nem is a javítás költsége jár a fejemben, hanem egy másik autó bérlése és a buszozás közti óriási különbség, vagy Vinnie kocsija, esetleg minden nap más vinne be a bárba…másrészről, nem rég volt szerelőnél és hiába vagyok háklis a garanciára, ne is álmodjak róla és különben sem lenne meg ezek után a bizalom. Rid viszont…csak nem húz le és rendesen megcsinálja, különben…majd kitalálok valamit a különbre. Értékelem, hogy legalább felajánlotta magát.* -Megtennéd? *A kérdés jogos. Kinek lenne kedve a főnöke kocsijával bajlódni s utána rágni a kefét, mert mindenbe beleköt? Bár nem értek a kocsikhoz, nálam is fennáll a veszélye, híresen precíz vagyok…az élet bizonyos területein. * -Rendben, hálás lennék ha megjavítanád és jobban is bízom benned….és még hálásabb lennék ha kevesebb lenne mint egy hét. Hmmm? *Nem kenyerem a könyörgés és a női bájak, miegymás bevetése ahhoz, hogy valamit elérjek, rendszerint elég egy szúrós pillantás is, ehhez vagyok szokva. Ridre azonban szépen nézek, nagyon szépen. Akár egy apuka kedvenc kislánya amikor ki akar csikarni valamit az ujja köré csavart, hím nemű ősétől. *
Ismerősek azok a szemek... Na ja. Számtalanszor láttam már egy-két ügyfélnél, holott én csak nem színezem rózsaszínre a valóságosat. Jobb, mint egy később jövő meglepetés. A kocsira térve viszont, persze. Már hogyne tenném meg, mert én olyan ááááldott jó lélek vagyok, mindenki tudja ezt a környéken. Mégis elnyomott az a sóhaj, először is mert nem rá tartozik, másodszor meg mert tényleg belefér. Az életembe. Az öreg Pontiacról már úgyis lemondtam, más meg nemigen van most a képben, szóval mi is lehetne jobb, mint a motorházba belógva eltölteni az elkövetkező egy hét minden szabad percét. Tiszta örömforrás! Szóval egyszerűen bólintok. Nem kellenek ide felesleges szövegek, hisz azért mondtam, és jön is a következővel, ami.. ne mondjam azt hogy nem lebegtettek már meg egy-két bugyit a kérdésben, de hogy úgymondjam... ez nemigazán ÍGY működik.
Na most teljesen kiengedem azt a sóhajt.
- Talán ha a főnököm több szabadnapot ad a héten, akár lehet miről beszélnünk. - tiszta tények. Mert ezeket szeretem. De persze a szemeimben ott az a mosoly is, mert egyáltalán nem vagyok vérkomoly, soha nem megyek vérre, csak ha feltétlenül szükséges. Ez viszont egy teljesen más szituáció.
*Nem szoktam bevetni a női praktikák egyikét sem ahhoz, hogy előnyt kovácsoljak vele, mert tudom, hogy annak sosincs jó vége. Félreérthető, többet mutat mint amennyit hajlandó lennék nyújtani…bár Bobnak hála megtanultam megvédeni magam, az már régen rossz ha odáig jutok. Riddick más, őt ismerem és a munka miatt van köztünk távolság aminek nem is a nagysága a fontos hanem a milyensége, a tartalma. Még a nagy sóhajkor sem jut eszembe főnöki tisztségem, szívességet kértem és ekképp inkább az ismerősi, baráti kapcsolatot helyezném premier plánba, de Rid megjegyzése ezt eltörli. Megemelt szemöldökeim alól nézek rá, nem tagadom, hogy meglepett mégsem veszem annyira komolyan, hogy megbántson a pimaszsága. Szemei körül szerteszaladó derűvonalak engem is mosolygásra késztetnek, még hitetlenkedve ingatom a fejem azon a tényen, hogy ő ezt meglépte. Hosszú másodpercekre húzom el az időt, míg a kocsim szélvédőjén keresztül szemlélem az előttünk nyúló szürke, poros utat, a leállósáv szegélyén feltorlódó kavicsokat. Mazsola kiszabadul és végre ismét imádottja ölében lehet, odafészkeli el magát. Nem is értem miért az én kutyám.* -Kapsz plusz egy napot. *Fordulok felé mosolyogva és nyúlok a kutyáért, hogy magammal együtt kihámozzam a kocsiból, ezzel lezárva a tárgyalást. Részemről. Nem kétlem, hogy Rid részéről további alkuba bocsátkozunk, és tudom, hogy most én fogok veszíteni. Mielőtt kiszállnék – ha sikerült Riddick öléből kiszabadítanom a kutyát, még visszafordulok felé.* -Kölcsön kocsid van? Nem Pontiac. *Most én száműzöm a derűt arcomról csupán a szemeim köré, nehogy rám sózzon valami öreg járgányt. Kétlem azonban, hogy a hobbi szerelőnek komoly járműparkja lenne, de próbálkozni lehet. *
Nagy a csönd. Feltűnően az, és nekem nem sürgős persze, se a kocsi, se az hogy kibökje, de aztán mégiscsak becsöppen valami. Először egy négylábú képében, hamar terem ott újra az ölemben, de aztán jár hozzá némi ajándék. Oké, nem az. Mindketten tudjuk jól, de a szükség néha törvényt bont, és én most látom az igyekezetet. Legalább...
Elmosolyodom, amikor a kis seggdugasz visszakerül a helyére, és már repeszt is kifelé egy morcos nő kezeiben. Hát ezt megszívtad kishaver! De aki aztán még visszafordul...
- Garázsom van, nem autókölcsönzőm.. - a szemeim értetlenül szemlélnek, megérti, nemérti, újabb vágtába kezd, akárhogy is, én is megadom magam. Az oldalam ajtaját kilökve kiszállok. Aztán mégis oda fordulok. Felé..
- De talán tudok egyet.. - kell, nemkell, nem a legátfogóbb minőség, de ha szükség van megteszi. A kérdés mekkora a szükség??
*Nem gondolkodtam sokat a kicsikart ajánlatomon, de számításba kellett vennem, mennyire tudom nélkülözni Riddicket a bárban, és mennyi az az idő, ami még vincentnek nem tűnik fel. Mostanában úgy is jobban lefoglalják a titkos kapcsolatai, én még sem használnám ki jobban, mnt amennyit meg tudok indokolni. A kocsimra viszont szükségem van, és ezért hajlandó vagyok beáldozni egy plusz napot, ha már Rid elterelte az alkut a főnök-beosztott párosítás felé. De ha már így, akkor én is vérszemet kapok és mielőtt még megkönnyebbülne, újabb feladat elé állítom, bár ez talán pusztán csak próbálkozás a részemről, és a válasza meg is erősít ebben.* -Igen, sejtettem. *Sóhajtom lemondóan, és már egyenese3dem is fel Mazsolával a kezemben a kocsi mellett. Az engem cserben hagyó saját kedvencem mellett. Nem is számítok ennél többre, meg is lep a következő mondat, elhamarkodom az örömködést. Az első mosoly után én kezdek el gyanakodni, és szigorú pillantásra váltok.* -De ugye nem azt, amelyik épp előtted állt mikor hívtalak? *Az egyik szemöldököm feljebb ugrik, ezáltal asszimmetrikussá téve az arcomat. Mivel ennek tárgyalásához nem feltétlenül szükséges az én kocsim jelenléte, amit még itt iskell hagynom, elindulok Rid kocsija felé, hogy bedobjam oda Mazsolát, majd vissza, hogy összeszedjem a kocsiban lévő cuccomat, és lezárjam. A kulcs majdan Ridhez kerül, onnan meg ahhoz aki tartozik neki, és remélem nagyon sokkal, hogy kezeit összetörve a nagy igyekezetben siessen törleszteni.*
Felnevetek. Ezt a következtetést meg miből szűrte le!??
- Nem, az nem megy a garázsból sehova. Max trélerrel... - nagy szívfájdalmam, de nem állok le részletezni neki, nem fontos és nem is büszkeség. Van ami még rajtam is kifog!
Amint elindul, én is megteszem. Kis nyálgép az ülésre, összerezzenek amikor nyálazza a bőrt. De aztán átugrik. Az enyémre. Nekem meg tuszkolni kell, vissza a helyére, miközben beszállok.
- Minden megvan? - kérdezem, amikor már ő is ott ül a helyén. Vagy amikor még csak belóg a kocsiba, nála kiismerhetetlen. Ha igen, akkor mehetünk. Fordul a kulcs, felbőg a motor, rendesen dolgozik az én szépségem, mégsem állat módjára hajtok ki. Sosem keresem a felelőtlenséget.
- Akkoooor... haza?? - csak félúton már Vegasba fordulok rá. Mindjárt elérjük a külvárost, így jó tudni merre vigyem. Lehet épp dolga van. Taxi??
*Az első pillanatban nem tudom, hogy Rid nevetése jó vagy rossz válasz a kérdésemre. Van az a pont és tekintet, amit nem tudok megfejteni, most szórakozik velem, vagy én mondtam hülyeséget. A válasz, immár szavakkal, megnyugtat. Csak én asszociáltam túl a dolgot, párhuzamot vonva a két egyforma márkájú kocsi között. * -Remélem nem akkora a baj, hogy az enyém is arra a sorsa jusson. *Nagy érvágás lenne, bárki bármit gondol arról, hogy mennyi pénzem lehet/van. Persze tudom lejjebb adni, nem felejtettem el honnan indultam, és nem is jutottam olyan messzire attól a ponttól. Jócskán van még előttem bejáratlan út. Mazsola kihasználja az alkalmat míg távol vagyok a cuccaimat összeszedve a kocsimból, táska, kis bőrönd, miegymás. Míg elsétálok oda és vissza Ridhez azon merengek, mennyire ironikus a sors amikor csapást mér az emberre. Ha jól belegondolok, ez a kis „probléma” messze elbújik a nővéremmel és a családjával eltöltött idő mögött…de azon már túl vagyok. S végül is lehetne rosszabb, mondjuk ha nem lenne térerő, ha tényleg a nevadai sivatag kellős közepén robbantam volna le, ha nem lenne Rid. A cuccaim végül hátra kerülnek, magamat előre helyezem, Mazsola az ölembe, szorosan fogva, nehogy vezetés közben ugráljon Rid ölében. Kitelik tőle. Hátradőlök, az ajtónak könyöklő kezemnek támasztom a fejem, nézem ahogy elsuhanunk a táj mellett. Eluralkodik rajtam az „ezt is elintéztem” érzés, és már azt tervezem, hogy mennyire lazulok majd el a kádamban, és vajon maradt-e még abból a vörösborból amit két nappal ezelőtt nyitottam ki…vagy három. Biztosan veszített az aromájából, de kit érdekel? Deidra után mindegy mit iszom…remélem azért Mazsola otthagyta az ajándékát Deidra perzsáján. A gonosz húg merengéseiből Rid hangja rángat ki, eszmélek arra, hogy még úton vagyunk, de lassan már a városban. A gondolataimtól is fáradtan fordulok felé, nem szívesen nyúzok le róla még egy bőrt.* -Megtennéd? Persze foghatok egy taxit is, nem probléma. Már így is sokat tettél értem. *Egészen más lenne a szöveg a bárban, munkaidőben. Furcsa érzés, hogy most nem én vagyok a főnök, és csak kicsit kísért a másra utaltság érzése, de ez merőben más. Nagyon más. Szinte már jólesik. A söntés Rid kezében van, ha hazavisz, megmondom a címet, kisegítem ha nem tudja merre van…vagy kiszállok az első helyen, ahol még több taxi van szabadon. *
Hát hogy mekkora vagy sem.. további vizsgálatok nélkül nem állok le tippelni. Tuti baj lenne belőle, van már tapasztalatom ebben, így egyszerűen elengedem a fülem mellett.
- Majd kiderül. - csak köztes érzékkel esik ki. Csak hogy ne higgye már hogy nem hallom, de minden további beszélgetés valahogy belefullad a semmibe, és én nem vagyok biztos abban hogy bánom. Elvégre.. nem ismerjük mi annyira egymást. A meló.. na meg néha épp belép a képbe amikor a haverokkal dumálunk, de akkor valahogy mindenkibe belefagy a szó. Vérmes egy nőszemély.. Annyi szent.
Ám amikor elérjük Vegas szélét, muszáj feltennem a következő kérdést. Bár alapból ésszerű lehet hogy hazamenne, de mi van ha mégsem. És utólag kapom majd a szemrehányó indokokat, így még idejében megkérdezem inkább. És mert tudom hol lakik - nem, nem ő mondta egyszer (ki)hallgattam egy beszélgetést amit a lányok fecsegtek az öltözőben - simán tudom merre van az a ház/lakás. Szóval ez nem jelent konkrét problémát.
- Persze, nem gond. Simán belefér. - az időmbe, elvégre a srácok megvárnak a bárban, nem indokolt a lóhalál. Végül is... És ha ő nem beszél tovább, valahogy nekem se a szószátyárság a lényeg, egy további mukkot se szólok, amíg be nem esünk a háza/lakása/kerítése elé. Na itt a "taxi"!
*”Majd kiderül.” Visszhangzik fejemben az üres szólam, bár megértem, hogy nem akar előre semmit sem mondani, de a kérdésem nem konkrét hibára utalt és némileg megmaradt az irónia szintjén. Rossz poén volt, szokták mondani az ilyenre…és ez tényleg az volt. Az út alatt számtalanszor veszem a levegőt ahhoz, hogy mondjak valamit. Riddel nem szoktunk a m unkán kívül beszélgetni semmiről, és ez most rányomja a bélyegét az autókázásra, mert egyébként utálok csendben utazni. Ha egyedül vagyok is szól a zene, lehetőleg olyan csatornát hallgatok amiben nem beszélnek sokat, különben elalszom. A csendet a kocsi monoton motorhangja tördeli, és be kell vetnem minden apró kis trükköt, hogy ne aludjak el. Kínos lenne, fogalmam sincs milyen vagyok amikor alszom, pláne kocsiban, és nem hiányzik az imázsomhoz, hogy a bárban arról beszéljenek, horkolok és folyik a nyálam, mint a kutyámé. Azt sem tudom, hogy az egyébként megbízható Rid mennyire engedi el magát sörözés közben. A város határában aztán válaszút elé állít, én meg visszadobom a labdát, mert nem akarok visszaélni az idejével. Magamban, két kézzel tartom vissza a nem rég elképzelt bort iszogató, illatos fürdőben ázó testem képét, megvárva Riddick válaszát. Ezt követően, megkönnyebbülésemet széles mosoly követi.* -Kösz, igazán rendes tőled. *Azt hiszem ez az a helyzet amire senki nem mondott volna nemet, nem azért, mert a főnöke vagyok…de én sem tettem volna ki senkit a kocsiból. Ennek ellenére őszinte köszönet jár érte. Bemondom a címet, de nem gondolom, hogy pontosan tudja merre van, mindig próbálok segíteni, mutatni merre menjen, de olyan határozottan fordít a kormányon mielőtt megszólalnák, hogy azt kell feltételeznem, titokban kileste hol lakom, és hogyan jut oda a legkönnyebben. Még az egérutakat is ismeri és tűpontosan a bérelt ház előtt áll meg. * -Igaz. *Elhűlten nézem a házat, a kocsibeállót a garázs előtt, az utcára néző nappali ablakát, mely mellett az érkezésünkre felkapcsolt a mozgásérzékelő lámpa, majd Rid felé fordulok. * -Elég jól ismered a várost. Térkép van a fejedben? *S nem palástolva – bár egészen jól látható a hiánya – vetek egy pillantást a műszerfalra a GPS-t keresve. Homlokráncolva lépek túl az agyaláson, s nyitom közben a kocsi ajtaját, meg sem próbálva Mazsolát visszatartani attól, hogy kiugorva az ablak alatti kertbe vesse magát farokcsóválva. Magam is kiszállok, majd visszahajolok a hátsó ülésre tett holmimért, ha Rid a kocsiban maradt, akkor így kérdezem, ha ő is kiszállt, akkor már felegyenesedve, őt keresve pillantásommal teszem fel a kérdést. * -Adjak előleget? Valamennyit…alkatrészre, vagy a barátodnak aki tartozik neked? *Míg Mazsola felforgatja a kis előkertet, leteszem a táskákat a járdára és a kulcsom után kutatok kézitáskámban, ami biztosan az alján van. Azon merengek, hogy behívjam-e Ridet, de maximum egy italt tudnék felajánlani, az meg több okból nem játszik. Kicsit zavarban vagyok, nem szoktam szívességet kérni, nem tudom ki mit vár el…mindig, mindent kifizetek. Úgy a tiszta, másrészt a szívesség mindig többe kerül, sosem lehet tudni mennyi lesz a vége.*
Nem vártan kérdez. Vagyis csak nem számítottam rá. Mégsem kell gondolkodnom a válaszon, nem titikolok én semmit sem. Na jó, bizonyos dolgokat kivéve.
- Mondjuk úgy... elég sokszor járom a várost. Szabadidőmben. - elmosolyodom, de nem teszem hozzá, hogy egyes estéken, nem baj ha tudod, merről is támad a jard. Vagy épp merre tudsz meglépni, ha kéne. Mindez nem is lényeges, mert kiszáll, és én is kilököm az ajtót az oldalamon. Csak megszokás. Nem tervem bemenni. Nem is hívott! Nem is kéne.
- Neeem, Nyda nincs szükség ilyesmire. - mosolyodom el, már a kocsi tetején megtámasztva amikor szedi magával a cókmókját. - Nem hinném hogy lelépnél az elkövetkező egy hétben, nem?? - elnevetem. Ő és Vinnie igazi szikla Vegasban. Nem hinném hogy átverne, teljes mértékben kizártnak tartom. Még ha nem is vagyok kifejezett jótékonysági intézmény.
- De figyeljcsak, segítsek azt bevinni?? - intek csak állal a cuccai fele, nem tűnik nehéznek, de mégis.
- Vagy én... - szándékosan hagyom félbe a mondatot. Csak egy újabb fejintéssel jelzek, hogy én el is pucolnék innen, HA! Ha nincs más óhaja. És akkor tudnám intézni a részleteket! Meg vár azért még rám egy jó pofa hideg sör.
*Meglep, hogy elsőre idetalált, és nem is tagadom. A kérdés nem számonkérő, a válasz annál inkább, érezhetően magyarázkodó azzal az egyetlen szóval kiegészítve a végén. Finoman elmosolyodom, és most az egyszer lenyelem azt a mondatot, ami a köztünk lévő kapcsolatot még jobban kiemelné, noha most csupán egy poén lenne a részemről. * -Értem. *Bólintok hozzá és tudomásul veszem, hogy ez valami sajátos Riddick féle titok lehet. Nem mászom bele, magamat viszont kiteszem a kocsiból, Mazsola szabadon garázdálkodhat a kis kertben, míg összeszedem a holmimat, lehullott levelek repkednek a nyomában. Az ajánlatom azonban nem talál értő fülekre, vagy én kérdeztem félreérthetően, de ez nem meglepő. Nem vagyok otthon a szívesség kérésben és annak viszonzásában. * -Nem. De arra gondoltam, hogy…nem kellene nekem hitelezned. Fogalmam sincs mennyibe kerülnek az alkatrészek, de biztos nem pár centbe. *Mondhat bármit, én viszont azt nem hiszem, hogy pont engem akarna lehúzni, megbízom benne. A kérdésre a fejemet rázom, nem akarom kizárni, vagy képletesen az orra előtt becsapni az ajtót, de felesleges lenne, az ajtóig csupán pár lépés. * -Nem nehéz, de köszönöm. Már így is sokat segítettél. *S ezzel emelem is fel a táskákat, láthatóan könnyedén és el is indulok az autó mellett a házhoz vezető járda felé, de még visszafordulok.* -Ha kész a kocsim, szívesen látlak egy…vacsorára vagy ebédre…a szabadidőnkben. *S komolyan is gondolom, nem csupán azért ajánlottam fel, mert biztos lennék abban, hogy nem fogadja el, és puszta udvariasság lenne a részemről. A szabadidőt is azért emelem ki, mert nem egy szendvicsre gondoltam amit a bárban adnék oda.* -Viszlát Rid! *S ezzel el is fordulok, elindulok az ajtó felé, Mazsola meg lohol utánam, majd odanyomja az orrát az ajtóra míg az ki nem nyílik, amire várnia kell míg elő nem szedem a kulcsot.*
Megvakarom a fejem. Igaz, igaza van, de most mennyit kérjek?? Volt már baj(om) ebből. Ha többe kerül, le akarod még húzni lóvéval, ha kevesebbe, már alapból nyerészkedő vagy, szóval nincs ebből jó végkifejlet. Sosincs.
- Figyelj, előbb megnézzük mi a baj. Mit kell cserélni, mennyi az alkatrész, és majd utána... - hagyom szándékosan félbe a mondatot. Úgy lesz a legjobb. A legkézenfekvőbb. A legideálisabb?? Az is.
Az viszont hogy mennem kéne, már nem kitaláció. Vagyis jó lenne, nincs itt már nekem semmi dolgom, kivéve... ha akarja... hogy segítsek... De nemakarja. Úgy tűnik, én meg egy egyszerű fejbiccentéssel jelzem: vettem. Vagyis indulhatok vissza, amikor is egy újabb szöveggel mégis meglepetéssel szolgál. Egy egész.. fura szöveggel. Vacsora?? Vagy ebéd. Gyanakodjak?? Vagy kedvesség. Lesz min törni a fejem a hátralévő időben, de egyelőre ráhagyom. Azért mert... azért mert ő is indul vissza, és nekem is ideje mennem, ahogy mondtam is, így egy "oké" halk, és félerős elmormolásával inkább berakom magam a kocsiajtón. Egy fél percig még ülhetek ott. Amíg csak őt figyelem. Ahogy vadássza a kulcsot, a kis nyálgép boldogan csahol, aztán előretör a következő lépésnél.
Biztos csak én értettem félre. Ez az utolsó nézőpont. A kellemes. Ezért aztán csak felbőg a motor, kicsit túráztatom is csak hogy érezzem, aztán minden további zajongás nélkül, lassan kicsorgatom seggel az úton.
Irány a KLUB! Na meg jó lesz útközben az a telefon is Antonio-nak...
Kezdőlap
by 
Tárgy: Riddick & Nyda - országutak angyala 
