Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Leon Williams by Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:38 am
» Alessandra Clark by Gloria "Sapphire" Salinas Szer. Ápr. 17, 2024 9:29 am
» Elkészültem! by Leon Williams Szomb. Ápr. 13, 2024 12:51 pm
» KOCKADOBÓ by Gloria "Sapphire" Salinas Csüt. Ápr. 11, 2024 10:10 am
*Próbáltam a bárban, amikor épp találkoztunk Riddick-el, nem rákérdezni hogy áll a kocsim javítása. Nem szoktam türelmetlen lenni, és tudom, hogy jó munkához idő kell, másrészt Rid a szabadidejében mélyült el a kocsim hibáinak rejtelmeiben, amihez egy plusz nappal én is hozzá tudtam járulni, de be kellett látnom, hogy jobban függője vagyok a négy keréknek, mint a telefonomnak. A kutyámat sem tudtam elvinni a parkba, mert gyalog messze volt a lakásomtól és aminek még szűkében vagyok az az idő. Viháncolásának leredukált helye nem volt elég és ez rányomta bélyegét a hangulatára, ami az enyémet sem kímélte. A taxi számlák sem dobtak a kedélyemen, így mikor Rid azt mondta kész van, a hatás leírhatatlan volt. Mint akiről legördítették a fél házat és az abba beleszaladó buszt. Azt hiszem, még egy „imádlak” is kiszaladt a számon, nem kis megrendülést és fülig érő vigyort idézve azokra, akik ezt hallották. Két kidobó fiú és az a fickó akit egyszer már a sárga földig lehordtam, mert nem azt hozta és nem akkor és még azt is összetörte….minden bizonnyal azt hitte, egy alternatív univerzumba csöppent. Ragaszkodtam ahhoz, hogy a műhelybe menjek érte, ne Rid furikázzon, s aztán hogy jut haza, vagy ahova szeretne? Egyébként meg kíváncsi is voltam, mivel foglalkozik amikor nem a bárban felügyel. Az autószerelés eléggé pasis elfoglaltság, és amikor a taxi begördült a műhely elé, már elképzeltem fülig olajosan egy piszkos ronggyal a kezében. Nos, sztereotípia vagy sem, rásütöttem a bélyeget. Kényelmes farmert húztam és egy ujjatlan pólót, kezemben a táskám és a pulcsim. A cím rendben volt, már csak Riddicket kell megtalálnom…biztosan derékig egy kocsi motorházába hajolva.* -Riddick! Hahóóó! Nyda vagyok, merre vagy? *Lassan haladtam befelé, vagy ha zárt ajtó állta az utam, akkor azon dörömbölve próbáltam beljebb jutni.*
Ez a nap is olyan mint a többi... Azzal a különbséggel, hogy végre jó hírrel szolgálhatok, úgy néz ki végre pöfög az a csodagép, és le merem fogadni, Nyda minimum kezet fog csókolni érte. Elvigyorodok gondolatban a dolog abszurditásán..
Épp Stevennel egyeztetem az estét, újabb zártkörű van terítéken, amikor a szemem sarkából látom Nyda befutását. Hát itt a nagyszerű alkalom!
- Hé, Nyda... - lépek oda felé, még az orrára venné, ha magam felé intem, így biztosabb inkább az ő térfelére araszolni.
- Megvan a gép... Holnap jöhetsz érte. - biccentek, és kis híján csak a nyakamba nem ugrik. Oké. Erősen eltúlzom. A lényegi részt Stevenék diskurzusa vitte félre, amikor is az "imádlak" után ment a cécó, mekkora nagy hálát is kapok érte, és vajon kéttérden fogja e lerendezni. Jobb.. amikor már az elején vágod el a dolgokat..
A nap végeztével - mármint valamikor reggel 4 körül - az a pofa sör még befért. Mindig le kell lezárni a jól menő napot valamivel, de most csak egy gyors, üveges koccintásra futotta. Aztán irány haza...
A másnapi szabadnap minimum kettőig láblógatással az ágyban telt. Végre kialudhattam magam, nemigen volt rá idő az elmúlt egy hétben, de csak az az áldott jó SZíVEM! Mindig ezt mondogatta Ellen, a szomszéd csaj, aki néha... hát csak úgy átugrik, szórakozni kicsikét. Mikor-hogyan.
Szóval valamikor délután már a műhelyben talál a nap melege, ha nem is AZ.. a gép, egy másik még rám vár, és esküszöm... az a szép-(viszonylag) új darab, komplett szórakozás volt ehhez a puzzle-hoz képest!!! Na igen.. Nem sok lóvés csávó hozza ide a ripityára hajtott gépet... A mi utcánk inkább a nincsteleneké. És az ezeréves kivénhedt roncsoké. Ezért hát nem árt oda is egy sebtapasz.
Teljesen belemerülök, nyakig mocskos vagyok, néhol olajos, amikor hallom a kültéri öreg kerítéskapu csattanását. Na igen, a kilincset is meg kéne már csinálnom, meg a lakatot is érdemes lenne feltenni. Bár... nemsok rablás volt már a környéken, de az ördög soha nemalszik. Mégis egy kellemesnek ható hang csilingel be belépve a légtérbe.
- Pont itt. - és IGAZ! Tényleg fülig mocskosan, a hangját meghallva, egy random rongyba törölközve hajolok ki a motorháztetőből. Egy másik... motorháztetőből.
- Vigyázz, rá ne lépj a kulcsokra! - mutogatok nem sokkal az orra elé, lehet hogy látja, de az is lehet hogy simán átgázolna a kisebb alakzatba terített halmon, és még más se hiányozna, mint hogy hetekig azt hallom, hogy nálam lett olajos a cipője.
Ha megkerüli, már én is hátrahagyom ezt a cuccot, és megindulok a kicsike fele. Mármint a GÉP!
- Kipróbálod?? - ez egyszerű kérdés. Bizalom-nembizalom, így tisztességes. Ne utólag jöjjenek az elégedetlenkedő lépések. Senkitől.
_________________
"Riddick"
No matter that people criticise you, the best revenge is to prove them wrong.
*Komolyan úgy léptem be a kapun, mint aki tilosban jár és ehhez még jócskán hozzátett a kertkapu nyikorgása és az a tény, hogy azért csapódott be utánam, mert a kezemben maradt a kilincs. Az Isten sem mossa le rólam, hogy rongáltam. Lelkiismeret furdalással küzdve teszem le a kilincset a beljebb lévő kuka tetejére, tenyereimmel egymásról söpörve le az ott maradt, nem látható de érezhető, a sok nap alatt rárakódott időjárás viszontagságait. Egyelőre azon vagyok, hogy nem árulom el Ridnek mit tettem a kapuval, és ezzel az elhatározással lépek be a műhelybe, hangosan keresve hollétét, nehogy betörőnek higgyen. A válasz hangjának nyomába eredve különböző akadályokon kell átvergődnöm a rövid út alatt, melyek látványa nagyban befolyásolja Riddick hozzáértésébe vetett bizalmamat. A figyelmeztetés olyként hat rám, mint amikor anyám szólt, hogy ne vigyem be a koszt a lakásba és ugyanúgy torpantam meg mint annak idején, a különbség csak annyi volt, hogy míg otthon befelé vittem volna, itt inkább kifelé kellene. Tűsarkú cipőn orra előtt számos olajos kulcs hever, melyeket gondosan kikerülök, aztán úgy döntök annál tovább nem is próbálkozom beljebb menni. Ridre nézve önkéntelenül megemelkedik az egyik szemöldököm, tudom, hogy az autószerelés nem patyolat munka, de azt hiszem még sosem láttam autószerelőt akcióban, nyakig mocskosan, olajfoltosan…és feldereng előttem a kocsim képe, és Rid amint hasonló fizimiskával beül az ülésre, hogy kipróbálja jó munkát végzett-e. Kissé talán el is sápadok, de rendületlenül mosolygok azóta, hogy megláttam felém fordulni. * -Kénytelen leszek, legkésőbb akkor amikor haza indulok. Sok munka volt vele? *Lecövekelve egy pontra állok és ölelem magamhoz a táskám, a világért sem bántanám meg, de jobb ha nem mozdulok semerre. Bár a kocsim felé nem ártana ha ki szeretném próbálni.* -Mi volt a baja? Miattam volt, megelőzhettem volna? *Nem értek a kocsikhoz, beülök, beindítom, elindulok és megérkezem a célállomásra. Tankolok ha kell és néha még az olajszintet is megnézik, gyanítom többször mint kellene, csakhogy lehúzhassanak. Engem lehet, elhiszem ha azt mondják szükséges, de, hogy el is végzik azt már nem tudom. Nem várom, hogy még ki is nyissa előttem a kocsi ajtaját, de valahogy nem akaródzik a kilincshez nyúlni.* -A kulcs benne van? *Utolsó kérdés és a válasz rá végképp eldönti mit kell tennem, tovább nem halogathatom.*
Végülis... Az örökigazságok a legmélyebbek. Az viszont ahogy úgy áll ott, mint aki nagyon nem ide született, valahogy megmosolyogtat a háttérben. Megtenné... ha épp nem lenne a főnököm. Így inkább rendre visszanyelem.
- Dugulás volt... Jól sejtettem. - veszek aztán még egy darab szövetet, egy másik.. rongyot, egy valamivel tisztábbat, csak hogy látva a rémült ódzkodását, mégjobban megtöröljem a kezem.
- De nem mondanám azt hogy a Te hibád, végülis, a jövőben viszont inkább kerüld a neve nincs kutakat. - mosolyodom el. Csak úgy kellemesen. Ki tudja hova-mit csempésznek, mivel húznak fel, vagy vizeznek, egyik sem jó oroszrulett. Legalábbis egy ilyen érzékeny gépnek. Az enyém bármit megeszik. (Kis túlzással. )
- Szóval megúsztuk. - odaérve hozzá, már szembe vele, sóhajtok egyet. Aztán irány a gép. Legalábbis először arra pillantok. - Elég volt hogy szétszedtem, beáztattam... kipucoltam.. - vissza rá - Tényleg kíváncsi vagy a részletekre?? - csíkba húz a szemem, mert nem tudom.. ha akarja én szívesen részletezem, nehogy azt higgye a semmire fizet, de talán semmit se fog belőle érteni.
- Persze! Pattanj be! - kacsintok rá, azzal ha látom hogy mozdul, teljesen elfeledkezve a sofőrülésen hagyott nejlonról, (ami megvédte) azonnal az öreg láncos rolóajtóhoz lépek, hogy belekapaszkodva masszívan, felhúzzam. Ki is tud állni az utcára ha akar! Poros út... Nem közlekedik erre senki....
Általában.
_________________
"Riddick"
No matter that people criticise you, the best revenge is to prove them wrong.
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#5Tárgy: Re: Kicsi kocsi újra száguld - Rid & Nyda Vas. Jan. 10, 2021 10:46 am
Rid & Nyda Kicsi kocsi
*Kicsit toporgok még, nagyon nem érzem otthon magam, nagyjából még idegenben sem, annyira más ez a világ ami most elém tárult. Valójában ha jobban belegondolok, sosem voltam autószerelő műhelyben, de meglepő számomra, hogy amennyire koszosnak tűnik, kezdem megszokni az olaj szagát ami a levegőben diszkréten terjed. A kocsi bajának rövid ismertetőjére felvilágosult arcot vágok, mint amikor sejtetted a választ, de nem voltál biztos benne és mint önmagad igazolására, bólintasz. Elnézem Rid kéztörlését, olybá fest, mint a bárpultosok gyöngye ki naphosszat poharakat törölget, csak azért, hogy elfoglalja magát valamivel. Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem én okoztam a hozzá nem értésemmel a problémát, és könnyedén hessegetem el a bennem felbukkanó lelkiismeret furdalást, némi női szégyen érzetet, melyet ugyanazon ok próbál felkorbácsolni. Nem értek a kocsikhoz…igazából nem is biztos, hogy nagyon akarok érteni hozzájuk. A neve nincs kutak emlegetésénél, azért felkapom a fejem, annál is inkább, mert némi ellentmondást vélek felfedezni az iménti mentegetésem és a kút választás között. Oldalra biccentem a fejem, kis adag hála a korábbiért, mosoly a kedves kioktatásért. * -Nevenincs kutak, akkor mégis az én hibám volt. *Ha hibázom, beismerem, ez az egyik jó tulajdonságom…vagy becsülendő. Mosolyom akkor szélesedik, mikor kettőnkről, vagy hármunkról – beleértve a kocsit is – beszél, bólintok egyetértően és végre rászánom magam, hogy a kocsihoz menjek. * -Nem, nem igazán, úgy sem érteném. Szóval csak mosogattál, mint a jó háziasszonyok. *félreértés ne essék, nem degradálom le a munkáját, esetlen poénnak szántam, annál is inkább, mert a mosogatás eredménye látszólag mind rajta van. Nincs más hátra, mint beszállni és kipróbálni, a kulcs is benne van, a bepattanás viszont nem megy olyan gyorsan. Míg kinyitom az ajtót, megakadnak a szemeim az ülésre húzott nylonon, szemöldökeim emelkednek s felnézek a rolóajtót épp felhúzó Ridre. Bocsánatkérően, noha nem biztos, hogy látja, de még elcsípheti. Halványan el is mosolyodom, míg a táskámat a távolabbi ülésre dobom és kezdem lehámozni a védőanyagot. S aztán mikor az egész a kezemben van, tanácstalanul nézek Ridre, hova tegyem, mit csináljak vele, szeretné-e újrahasználni…Csak azután ülök be, hogy a nylonkérdés eldőlt, beindítom és….szerintem ugyanolyan hangja van, mint a probléma előtt volt, ergo meg van javítva. El is indulok vele, de csak az ajtón túl megyek, nekem elég annyi, hogy elindult és szépen morgolódik. Néhányszor kipróbálom a gázt, csak úgy üresben, végül leállítom a motort és kiszállok. * -Köszönöm, igazán hálás vagyok amiért időt áldoztál rá és azonnal. Mennyivel tartozom? *A piszkos anyagiak, akármennyi is, meg sem próbálok alkudozni, szemem sem rebben, de csak Rid miatt nem. Meg a kilincs miatt, még azt is be kell vallanom. *
Csak felsóhajtok. Oké, az ő hibája, de mégsem az ő hibája. Csak a tudatlanságé. Azért egyikünk sem úgy bújik ki anyuci ölelgető karjai közül hogy vágja a világ törvényeit, szóval simán beillik ez inkább röpke.. balesetnek, mint nevezném tényleges hibának. De valamiért ezt mégsem állok le most fejtegetni neki.
A "háziasszonyok" szó azért megüti a fülem. A szemeim tutira villannak, de vagy nem felé, vagy egyszerűen csak nem látszik, így inkább lépek tovább a következőre, mint féleszű.. eszement poénokkal csapjam el a helyzetet. Valahogy érdemesnek találom most visszanyelni.
- Pontosan.. - bár csak az orrom alatt mormogom, mégsem állít meg abban hogy inkább belekapaszkodjak a rolóajtó láncába, és egyetlen kényszerű rántással az egészet meghúzzam. Talán hangosabban is nyög mint kéne. Ráférne egy olajozás arra is, na meg nem mai darab már, de a célnak azért megfelel.
Valamikor ekkor akad a szemembe az a jelenet is, amikor úgy áll ott, azzal a nejlonnal a kezében, olyan tanácstalanul, hogy most bármit megbocsátok. Még azt is, amit el se követett. Így egyszerűen intek lefele, hogy dobja csak el, és ahogy beszáll és felmorran a gép, ekkor esik csak le az az igazán nagy kő a szívemről, amit mindeddig éreztem. Merthogy mi van ha kiszúr velem, és nekem indul, de neki nem!!? Persze ez csak hülye képzelgés...
Amint kigurul az ajtón, még én is újra ráhallgatok párat, csak a biztonság kedvéért ahogy túráztat, de azt kell mondanom ez a pöpec gép ennél szebben nem is muzsikálhatna. Vagyis másodszor is késznek nyilvánítom. Sokadszor.
Amint kiszáll, megvakarom a tarkómat.
- Tudod Nyda.. - sóhajtok nagyot - igazából így, hogy lényegében alig némi benzint használtam a takarításhoz, meg az idő, amihez Te adtad a szabadnapot, mi lenne ha azt mondanám jössz eggyel?? Majd valamikor... - igazából általában ez a legjobb üzlet. Nem a szaros dollárok, elvégre.. ki tudja, mikor lehet rá szükségem. A lényeg a kölcsönösség!
_________________
"Riddick"
No matter that people criticise you, the best revenge is to prove them wrong.
*Sóhajtás beleegyezés, még sem érzem úgy, hogy hülye lennék, egyszerűen csak megbíztam abban, hogy bárhol tankolok, azzal nem teszek rosszat. Jó pap holtig tanul, tartja a mondás és ez alól én sem vagyok kivétel. Szeretném egy poénnal elintézni balgaságomat, de valahogy nem jön ez össze nekem. Vagy csak vele nem, furcsa érzés, hogy most nem én állok elől, nem én mondom meg mi legyen és bár általában nem szokott problémát okozni, most ez a fordított helyzet nem igazán fekszik. Rid nem válaszol, nem is nevet, még csak el sem mosolyodik s bár az arcát nem is igazán látom, azt hallom, hogy valamit morog az orra alatt, a szót azonban nem értem és a felhúzott rólóajtó hangja is tovább ront rajta. Én viszont elhúzom a szám, mint egy gyerek aki rájön, mekkora hülyeséget mondott. Pocsék érzés megbántani valakit és most így érzek. Az ülést fedő nylon jelenléte is belepancsol az előítéleteimbe, így már kétszeresen is bocsánatkérőn kell felnéznem rá, kezemben az ülésvédővel, amit az integetése ellenére mégsem dobok le a földre. Bármi ami ott van, szék, állvány, vagy csak egy munkaasztal, arra teszem s csak azután ülök be, hogy nem sokkal később feldoromboljon a motor. Nincs abszolút hallásom, de nekem már az is elég, hogy beindult és köhögés nélkül sikerül kihajtanom vele a műhely elé, nem sejtve, hogy Rid éppen néhány termetes szikladarabot ráz le magáról. Ideje arról beszélni én mivel tartozom, és nem csak a „mosogatást” számítom bele, hanem azt is, hogy értem jött, azonnal a rendelkezésemre állt és bevállalta, hogy gyorsan megcsinálja. Korrekt, és nem csak egy újabb jó pontot szerez nálam, hanem a bizalmamat is…munkán kívül is. Már hajolok is be a kocsiba, hogy a táskámért nyúljak, amikor megszólal. Ehhez viszont van fülem, már a „tudod Nyda” kezdetnél…tudom, hogy nem fog pénzt kérni. Felegyenesedem és a szemeibe nézek, kicsit kíváncsian és várakozón, még a fejemet is oldalra biccentem. Azt nem mondom, hogy ellenkezni fogok, de ez azért még sincs rendjén. * -A szabadnap az önmagam felé volt korrupció. Ha nem igazán volt anyagköltség, akkor oké, elfogadom, de azért, hogy azonnal eljöttél értem és megcsináltad, szerintem több jár. *Persze a kérdés az, milyen szívességet kér majd ha eljön az ideje. Ez egy zsákbamacska, de feltételezem, úgy sem kérne olyasmit, ami törvénybe vagy az elveimbe ütközne. Annyira azért már ismer, hogy tudja, merre kerüljön. Elmosolyodom, én is tartogatok még valamit és amikor hazavitt, komolyan gondoltam a vacsorát. Ennyi a minimum, minden hátsó szándék nélkül, és még a hússal is szívesen megküzdök. * -Milyen szívességre gondoltál? Tényleg nem tudom elképzelni, de….rendben. Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor oké. De, ezen felül, szívesen látlak egy vacsorára, vagy ebédre ha a vacsora kínos lenne.
#8Tárgy: Re: Kicsi kocsi újra száguld - Rid & Nyda Kedd Feb. 09, 2021 3:01 am
Hát jó. Lehet hogy bele kéne egyeznem, pláne mert ha nemengedek, biztos hogy napestig prédikál. Elmosolyodom magamban a gondolatra. De csak szigorúan fejben, kifelé már nem engedem, sokkal inkább figyelek a következő szavaira, mert Nyda soha nem mond hülyeséget. Vagy legalábbis nem vakerál. (Ez az egyik amit csípek benne..)
- Igazából.. nemtudom. - rántom meg félig zavarodottan a vállam. - Ami majd jön.. bármi jól jöhet, de tudod hogy bízhatsz bennem. - és itt már elmosolyodom. Nem bírom tovább. Az örök biztosra menő és kitapogatózó Nyda. Csak nem valamiféle félelmet látok a szemeiben??
- Semmi.. törvénytelent. - pontosítok. Egy bólintással karöltve. - Vagggy... szexuálisat.. - itt már én vagyok zavarban, de zavartan elnevettem.
- Tudod mit?? Hagyjuk! Ha ez ekkora dilemmát okoz Neked, akkor.. hagyjuk.. - vigyorgom a szemeibe. - Maradjon a vacsora. - kacsintok rá. - Vagy ebéd. Ahogy tetszik. - még mindig szórakoztat a jelenet, de ettől még ténylegesen komolyan gondolom. Vvvééérkomolyan.
Végül is nem most ettem utoljára valami háziasat! A kérdés tud e egyáltalán FŐZNI!?
_________________
"Riddick"
No matter that people criticise you, the best revenge is to prove them wrong.
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#9Tárgy: Re: Kicsi kocsi újra száguld - Rid & Nyda Szer. Feb. 10, 2021 9:41 am
Rid & Nyda Kicsi kocsi
*Nem tudom mire számítottam, de szívességre biztosan nem. El sem tudom képzelni, Ridnek milyen szívességre lehet szüksége majdan, ha egyáltalán…a kíváncsiságom nem merőben ártatlan, de nem is azért született, hogy kihúzzam magam alóla, épp csak szeretek tervezni. Na meg, ha nem is folyok bele mindenbe amit Vincent művel, mégis csak abban a világban élek, és egy szívesség olykor több is lehet annál, amit még a gyomrom elbír. Ez inkább elővigyázatosság, azonban Rid válaszánál már félre is söpröm az egészet és elmosolyodom. * -Igen, tudom. *Azon kevesek egyike, akikben megbízom, ha nem is annyira, mint Vincentben, hiszen nem ismerem olyan jól…talán a vacsora meghívásom is ezt a hiányosságot lesz majd hivatott kitölteni. Aztán kiegészíti két kizáró tényezővel, és úgy látom a második eléggé zavarba hozza. Gondolom ehhez hozzájárul az, hogy kvázi a főnöke vagyok, de attól még mókás, hogy egy akkora ember, mint Rid, aki szempillantás és lelkiismeret furdalás nélkül dobálja ki a bárból a nem kívánatos egyéneket és egyébként mindig magabiztos, most olyan akár egy kamasz. Üdítő változatosság amin önkéntelenül felnevetek.* -Nos, erről nem volt kétségem. *Csitítom a nevetést egészen egy elnéző mosolyog, a továbbiakra viszont határozottan a fejemet rázom és még az egyik kezemet is magam elé emelem, hogy a mutatóujjammal is mutassam az ellenkezést. * -Szó sem lehet róla, a vacsi csak bónusz. Marad a szívesség, most már kíváncsivá tettél. És nem okoz akkora dilemmát, hogy ne menjek bele. Ha jobban belegondolok, még izgalmat is hoz majd az unalmas és szürke hétköznapjaimba. *Az unalmas és szürke hétköznapok nem minden estére állnak, azért volt mostanában néhány olyan este, amit szívesen elcseréltem volna egy Rid féle zsákbamacska szívességre. * -Hétfő megfelel? Akkor úgy is pangás van és legyen egy kései ebéd, kompromisszumként. *Nem én lennék, ha nem ezt mondom. Bedobom a táskámat a kocsiba és beülök, mást már úgy sem tudok sem mondani, sem tenni. A kocsi motorja szépen brummog és még egyszer hálásan nézek fel Ridre. Ám mielőtt még az útra tenném a kocsit magammal együtt, Rid után szólok, átírva a korábbi gondolatot a „nem tudok már mit mondani”-ról. * -Rid! Még egyszer köszönöm, és…a kapu kilincse a kezemben maradt, a kukára tettem. Hello! *Még a számat is elhúzom, és most én érzem magam kamasznak, aki csak úgy kutyafuttában vallotta be mit művelt, s hozzá hasonlóan már indulok is kifelé, hogy eltűnjek a szemei elől.*
- Hmmm... Jólesz! Majd elcserélem a műszakomat Daviddel, úgyis én vittem a múltkor helyette egy duplát. - bőven itt az ideje hogy végre törlesszen, az utóbbi időben mindig csak vakerált.
- Vagyis akkor hétfő! - mosolygok rá, de nem mondom hogy előre összefut a nyál a számban, addig akad még vagy ezer megoldatlan más. Épp ezért, és csak mert nemannyira kell hosszúra húzni ezt a tésztát, hagyom hogy lelépjen, engem meg vár... az az iszonyatosan makacs gépezet ott benn. A kilincs meg... .. vagy százszor megadta már magát. Épp ideje lenne már hogy egy év után rendbeszedjem...
Kezdőlap
by 
Tárgy: Kicsi kocsi újra száguld - Rid & Nyda 
