Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
*Mindig is komolyan vettem a munkám, az első perctől kezdve, hogy felfedeztem, mennyien ki akarják használni Vincentet azok, akikben megbízott. Rendbetettem a könyvelését, én használtam ki pár kiskaput és búcsút mondtunk azoknak, akikre csak egy kicsit is rá lehetett húzni a bizalmatlanság köpenyét. Kevesen maradtak, de azok alkották a mostani kemény magot is. Jamil az egyike volt a csapatnak, bár ő sosem dolgozott igazán a bárban. Nem volt nagyon szem előtt, épp ezért nem is érdekelt, hogy mikor mit csinál Vincentnek. Nem voltunk jóban, de rosszban sem. Ez az állapot azonban mostantól biztos, hogy változni fog, a kérdés az, hogy merre billen el a mérleg nyelve. Mondjuk úgy, hogy nem néztem szépen Vincentre amikor közölte velem, hogy kvázi a fejemre ülteti Jamilt, de ezért nem Jamilra kellett haragudnom, másért pedig még nem döntöttem el. A délutánomat szabaddá tettem, mert el kellett vigyem Mazsolát az állatorvoshoz, most pedig ott feküdt az irodámban az asztal alatti kosarában arra várva hortyogva, hogy hazavigyem, de előbb meg kellett beszélnem mindent Jamillal, mert az új munkája, új beosztást is igényelt, ebből pedig nem akartam engedni. Ezért is jöttem vissza estére a bárba, s míg vártam rá, az italokat ellenőriztem, leltárt készítettem és újra írtam a megrendeléseket. Nem zavartam a pultoslányt, sem a pincéreket akik most kezdtek ébredezni az esti megnövekvő forgalomtól, de a jelenlétem még így is idegesítő lehetett. Éreztem a tarkómon a figyelő pillantásokat, láttam a máskor lazább viselkedést hogyan próbálják megzabolázni és voltam olyan galád, hogy rátéve még egy lapáttal, időnként fürkészőn felnéztem a rendelésből. Ha viszont Jamil ma nem jön be, nekem kell maradnom, nem szeretnék még egy olyan estét, mint amelyen Isobell megsérült. Azóta visszaállt dolgozni, az ő döntése volt, de szerintem túl korán és emiatt is összevesztem Vincenttel. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már végeztem mindennel és csak ültem, néztem ki a fejemből, figyeltem az egyre szaporodó vendégeket a bárpult melletti sötét sarokból, amit kineveztem magamnak rendszeres, ideiglenes irodának. Előttem csak a laptop fénye világította meg az arcomat, de tisztán kivehető volt a belépő Jamilnak – amennyiben rám nézett – ahogyan a szemöldökeim megemelkednek, majd ránézek a karórámra. *
Néha egymásba folynak a napok, és a reggelek meg esték egymásnak adják a kilincset ahogy a klub működését próbáljuk keretek között tartani és jövedelmezően csinálni. Mondjuk elég jó arányokkal mert mindenki tudja hogy mi a dolga és azt tisztességesen is végzi, erről Nyda tett is amikor átvette a könyvelését a bárnak. Sokan repültek, bár nekem sosem volt félnivalóm mert mint bizonyította Vins, bízik bennem és már... már nem is akarom hogy ne tegye. Meghasonlottam egy kicsit a két énem között és a mérleg nyelve nem a hivatás felé billen hanem az alvilág felé. Nem vagyok büszke rá. Néha gyűlölöm magam miatta, és gyáva vagyok tiszta lenni. Nyda szavai jutnak eszembe hogy beszéljünk, mert elfogadtam Vincent felkérését hogy vigyázzak itt a lányokra és ez némi átszervezést igényel a részemről is, így igyekszem mindennel végezni de még ezzel együtt is későre jár mire elnyomom a cigim odakint és belépek a bárba a nőhöz. Nyda. A főnök másik kedvence ahogy ismerem és bár régi már az ismeretségünk, mégsem túl mély. Jellemzően normálisan állunk egymáshoz, de nem túl mélyen és nem túl gyakran, így igazából mindenféle aggodalom nélkül sétálok közelebb hozzá hogy megbeszéljük a részleteket. - Bocsi, elnyúlt a meccs odalent... - szólalok meg ahogy odaérek mellé, és letelepszem vele szemben hogy a laptop fényében lássam az arcát. Csinos, csinos de nem az én esetem és amúgy is házinyúlra nem lövünk. A lányok közül meg mindig akad aki készségesen alám simul ha arra van szükségem és van akivel többször is elmegyek. Neki is és nekem is élvezet, mindketten jól járunk olykor. - Miért kerestél? - kérdezem ahogy leintek egy pincért és kérek tőle egy üveg kólát. Még nem iszom, még dolgozom és haza kell vezessek abba a kis lyukba ahol aludni szoktam mert otthonnak aligha nevezhető. Nem is kell, nincs rá szükségem.
#3Tárgy: Re: Munkahelyi kesze-kusza Vas. Márc. 12, 2023 10:41 am
Jamil& Nyda
*Az arcomon látható, hogy nem hiszek neki, és érzem a cigaretta szagát is, ami dől belőle. Legalább az órára való rátekintésem nem maradt hatástalan, mert elböfög egy bocsit. * -Ja. *Tömören fűzöm hozzá a véleményemet, de már túl is lendülök rajta. Lecsapom a laptopot, a sötétség körbevesz minket, csak a bárban lévő, romantikusnak éppenséggel nem mondható, gyér fények maradnak és a bárpultot bevilágító. Lágy zene szól a hangszórókból, bennem pedig sokféle érzelem, ami nem Jamilt érinti közvetlenül, hanem Vincentet, mert a döntésével kvázi elegánsan megint a héttérbe szorított. * -A vörös ajtó miatt. Vincent említette, hogy rád bízta a helyet, de minthogy nem rég olyasmi történt ott ami már túlment az elfogadhatóság határán, gondoltam jobb ha pontosítjuk az elvárásokat. *Természetesen az enyémeket. Nekem meg ne jöjjön azzal, hogy ő csak Vincent utasításait fogadja el, mert kénytelen leszek megint nekimenni, mint a viadal raktárában. Vagy a pihenőben. Lassan már nem lesz olyan hely, ahol ne ütköztünk volna meg egymással. Kezdek belefáradni. Elhallgatok míg a pincér leteszi Jamil elé a kóláját, a kérdő pillantásra némán megrázom a fejem, a mosoly elmaradása pedig arra készteti, hogy sürgősen elhúzza a csíkot. Aztán folytatom csak.* -Nem szeretnék még egy olyan esetet, mint ami Isobellel történt, igazság szerint még a felét sem. Az a perverz mocsadék pedig még kívülről sem pillanthat a bárra. *Nem tudom Vincent mennyit mesélt neki el, és abban sem vagyok biztos, hogy az én szerepemet tisztázta-e, de majd megteszem én ha mégsem. Ő bízik Jamilban, én meg minden ellenére bízom benne. Néha visszasírom a boldog tudatlanságot, néha viszont örülök, hogy tudok bizonyos dolgokról, bár korántsem mindenről. Nem tudom melyik jobb. Néha szeretnék lelépni, de képtelen lennék itt hagyni őt. Jamilra pillantok, próbálom a félhomályból kikapirgálni szemei kontúrját. * -Szeretném tudni hogyan akarod megoldani.
Rezzenéstelenül nézek rá ahogyan engem méreget és nem fogok ennél jobban mentegetőzni, mert megvan a magam dolga és kötelessége amit meg kellett tennem, mielőtt jönni tudtam hozzá. Letelepszem vele szemben és nem szólalok meg egy kis ideig. Hagyom hadd mélyüljön a csend körülöttünk, a háttérzaj dacára is. Azt már régen megtanultam kiszűrni hogy ne zavarjon, mert másként meg is süketültem volna már. Nem tagadom néha azért zavar, mert én nem ez a diszkós vonal vagyok, de hát... - Igen, mondta hogy kellene oda némi extra figyelem hogy ne történhessen meg ami megtörtént. Szegény lány... - sajnálkozom mert a vendégét pont leszarom, annak a tökeit is leszaggattam volna ha rajtam múlik, bár nem vagyok egy agresszív természet. Mégis a balhé maga talál meg engem, nem én őt. Kihozzák a kólámát amit mindig iszok, mert alkoholt ritkán. sokszor risztanak sos melóhoz és vezetnem kell. Emiatt viszonylag ritkán iszom, és sokat meg még kevésbé, kockázati faktor az alkohol. - Elhiheted hogy én sem szeretnék ilyesmit. Ez az egy is egyel több volt mint kellett volna és még jó hogy nem nézhet a bárra mert kivágom a szemeit. Nem szeretem az ilyen mocskos fasztarisznyákat, de ezek uralják a politikát és a gazdaságot, ha tetszik ha nem - sóhajtok fel, mert tudom jól mi zajlik a világban és mindenki korrupt. Mára, én is az lettem. Szégyen és gyalázat. - Még nem tudom. Most jövök ki Vincenttől, és őszintén szólva kell egy nap hogy átgondoljam a részleteket. Az biztos hogy ember kelleni fog, és nők is. Olyan nők, akik nem védtelenek, és képesek megvédeni magukat és másokat is - ennyire már eljutottam magamtól is, de még kell hogy kiforrjanak a részletek. - Ha van valami építő terved/ötleted akkor ne habozz megosztani velem - sóhajtok fel ahogy hátrasimítom az arcomból a rasztáim. Most nem kötöttem őket össze hanem viszonylagosan szabadon vannak és így elég kétes megjelenést kölcsönöznek nekem olykor.
*Némi érzelmet vélek kihallani Jamil hangjából, és ez meglep. Nem túl sokat beszélgettünk eddig, tekintve, hogy Vincent üzleteinek egészen más tájékán vannak kötelezettségei, de azt sem mondhatom, hogy most találkoztunk először. Vincent képes mindent, még a legmocskosabb részleteket is rezzenéstelenül viselni, főleg ha nem vagyok mellette, hogy felborzoljam a kedélyeit. Az a cseppnyi együttérzés ami Jamil felől árad, okot ad a reményre, hogy ő tényleg oda fog figyelni, hogy tényleg megelőzi majd a történteket és nem csak tűzoltásra kell. Meglehetősen nagy odaadással fürkészem és hallgatom a monológját. Érdekelne, hogy csak azért mondja, hogy azt halljam amit akarok, és ezzel Vincent utasításainak tesz eleget….”nyugtassuk meg a nőt és ezzel ki is iktatjuk a lényegből”…vagy tényleg megtenné azt amit mondott. Egyelőre várakozó álláspontra helyezkedem ezzel kapcsolatban és úgy döntök, még nem soztok neki feltétlen bizalmat. Bólintva nyugtázom és már arról érdeklődöm, hogyan akarja megoldani a hiányt, hogyan tömködi be a rést. Félmosoly nyúlik el az arcomon és megingatom a fejem arra, hogy még több nő….* -Jamil, ez nem az a hely ahova hirdetés útján kereshetek munkaerőt. A bár, a pult az más, de oda nem. Mégis honnan akasszak le neked nem védtelen nőket? A profi testőrök rohadt drágák. Nem mondom, hogy a lányok biztonságán akarok spórolni, de azért elszállni sem óhajtok. *Azért kérdezem, mert tőle várom a megoldást. Valahol mégis fölöttem áll…tudásban és kapcsolatokban, a munkáját nem is akarom kritizálni vagy irányítani, de elvégezni sem helyette.* -Ez a te dolgod, te értesz hozzá, azért kérdeztelek, különben elmondtam volna már az első mondatban, hogy mit csinálj és hogyan. Biztosan eszedbe jutott önvédelmet tanítani a lányoknak, vagy esetleg azt, hogy mik lehetnek az áruló jelek, amik arra utalnak, hogy a pasi nem fog megállni. *Ötlet, burkoltan. Biztosan eszébe jutott, csak még nem volt ideje megosztani velem.*
Kezdőlap
by 
Tárgy: Munkahelyi kesze-kusza 
