Valamivel délután négy előtt érkezem, hogy legyen időm megfelelően összerakni magam.
Ez is a munkához tartozik. Gyors, pontos kiszolgálás, vonzó külső...Tutajos, ha pontos akarok lenni...

-Hello! Sziasztok! - üdvözlöm a többieket és egy forgószél sebességével húzok a személyzeti részleg felé. A tépett farmer pólóval meg egy vászoncipővel decens kis öltözék ha nem egy night clubban dolgozol. De én ott, tehát ettől meg kell válni és a zéró sminket is felváltja valami olyasmi ami kiemeli az előnyöket.
Mire elkészülök és végignézek magamon a tükörben megállapítom, hogy jó csaj vagyok...Dögös.
Sosem hittem volna, hogy ezt így kijelentem magamról, ráadásul úgy, hogy felvettem valami olyasmit ami inkább azt sugallta, hogy levetkőztem.
Változnak az idők. A szüleim fagyosak irányomban, mint a szibériai december, de már nem akarok sem vitatkozni sem békülni velük. Lett egy klassz munkám és ennyi.
Igaz, a nagyfőnököt szinte sosem látom, de jobb így, mert még mindig fura érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Lehet, beszélnem kéne egy agykurkásszal?? Meg egy francos francot!
Egyedül is megoldom. Különben sem tudom szavakba önteni, hogy mi is a helyzet, szóval tök felesleges dadogva-makogva ülni egy karosszékben, vagy feküdni egy kanapén.
El fog múlni- biztatom magam miközben utolsó simításként vérvörösre kenem a számat. Mint egy dög..Egy ördögi csábító..khm...kurtizán...Najó inkább nem filózgatok, utolsó ellenőrzés és kivonulok.

A pultnál megbeszélek pár dolgot a többiekkel, van-e valami újdonság, netán volt-e balhé, vagy idegösszeomlást kapott a nagyfőnök és épp muszájkabátban üldögél a diliház kertjében.
De nem...Minden oké, a főnök szokás szerint rejtőzködik, csont nem tört, vér nem folyt.
Akkor tehát nyugodtan nekiláthatok a munkának.

Még nincs nagy pörgés, mondanám, hogy még csak teaidő van, de itt ugyebár a kávé ismertebb..az "ötórai" az meg esetleg idős turistáknak.
Csak a korai "alapozók" térnek be, hátha két ital meg pár lenge öltözetű szépség meghozza a szerencséjét....Vagy igen vagy nem. Ez nem rajtunk múlik de van aki ebben hisz. Talán ez itt a vallási forma. Szent Vegas és az ő papnői...

Figyelek mint egy vadászkutya és már többen mondták hogy tolvajszemű vagyok, mert ide oda cikázik a tekintetem, mintha lesném, ki vagy mi a könnyű préda. Micsoda tévedés. Én pont azt figyelem, ki megy túl a határokon, legyen az a személyzet tagja, vagy vendég.
A főnök még mindig sehol és nagyon remélem így is marad. Jobb ha ott van a "nemtudomhol".

Hirtelen a semmiből került elém egy kopasz...izé..kigyúrt, kopasz, félelmetes.
Amikor viszont megszólal, már nem tűnik annak. Mármint félelmetesnek. Fura egy kombó, de nem fogok kisérletezni, mivel lehet felhúzni, mert a végén matricát csinál belőlem.
-Hello! - küldöm felé a legszebb mosolyomat miközben kezet fogunk. Nyilván ő is a csapat tagja és ahogy elnézem kidobónak a legideálisabb.
- Valóban. Phyllida Springwood vagyok, a legújabb lány. Mondhatni még zöld...Szólits csak Springwoodnak ha a keresztnevem nehéz. Előző munkahelyen is így hívtak.
Nem akarom mindjárt rányomni a bélyeget, hogy úgysem tudja kimondani a nevemet, csak jelezni kívántam, hogy ne csináljon belőle gondot. Engem nem zavar ha a vezetéknevemen szólítanak.

Nem az a típus vagyok, akinek mennek ezek a "banda, haveri, titkos kézfogások" Mindig maradok a klasszikusnál. Talán mert valahol még mindig brit vagyok. Persze ha már régóta ismerek valakit és olyan legendás cimborák leszünk, hogy még a csajait is nekem beszéli ki egy- két sör mellett, akkor nekünk is lehet "titkos"kézfogásunk .
-Szóval te is figyelsz ránk. Megnyugtató. A többiek valahogy ijesztőek, de lehet, még nem szoktam meg.
A pofám meg majdnem leszakad. Ki tudja mondani a nevemet. Ilyen nincs, esküszöm! Adhatna beszédórákat Mr. Francsetudjakiezacsaj-nak.
-Rid, te egy zseni vagy ember! -csodálkozom rá, tiszteletteljesen. -Te frankón ki tudtad mondani elsőre a nevemet!
Feldobta a napomat az fix. Boldog vagyok mint a kisgyerek karácsonykor, de azért gondolatban beintek a nagyfőnöknek. Fizuemelés és kinevezés Ridnek! Most!
-Négy nap...Szép..Kell néha hogy kikapcsold magad. A régi helyemen én is úgy vártam a lehetőséget, mint egy megváltást.
Ez a hely más. Őszintén mondom, nagyon tetszik. Ha valakinek azt mondják night club valami rondát és sötétet képzel. De ez egy szuper hely. Eddig az a véleményem, hogy ez a legjobb munkahelyem az összes eddigi közül...Nagyon tetszik.
Mosolyogva nézek körül, mintha csak udvaron játszadozó gyerekeket figyelnék. Igen, tetszik a  hely.
Megérte a próbát.

Akárhogyan is, én örülök, hogy a kidobók között van olyan is akitől nem ijedek meg, valahányszor meglátom és mindjárt azt is elképzelem, mire képes a lányokkal.
Rid valahogy nem tűnik olyannak aki...hmmm.."ellenőrzi az árut",
Persze, lehet hogy tévedek, de legyünk kicsit pozitívak és higgyünk az első benyomásnak.
- Ó, persze hogy volt! Maga a nagyfőnök. Úgy mondta ki a nevemet, mintha valami ocsmány kórság tudományos megnevezése lenne. Alaposan belegabalyodott. A középső nevem volt a végső mentőöve, de nem használta ki, sőt még a vezetéknevemet is gyorsan elfelejtette.
Szerintem sokkot kapott attól, hogy ő csinálja az állásinterjút.
Tudom, csúnya dolog rossz véleménnyel lenni a főnökről, de ha az képtelen megadni a minimális tiszteletet, akkor ez van. Ettől függetlenül, bizonyára nem foglalkozik a nevekkel, csak azzal, hogy menjen a bolt.
-Mostanra valószínűleg el is felejtett és ha előbújna valahonnan fogalma se lenne róla ki vagyok és mit csinálok itt.
Lehet, hogy erős megfogalmazás de én így látom. Amúgy meg addig jó, míg a főnököt viszont nem látom.

-Első pár nap szentsége? Megtörténhet, hogy lanyhul a lelkesedésem, de a tény az tény. A régi munkahelyen is volt kemény mag, viszont nem volt aki megvédjen minket. Szóval maradt a felmosóvödör meg a sokkoló.
Itt nyílt kártyákkal játszanak. Elmondták mire számíthatok, mi az ami tiltott és mi az amit nem kell elviselnem...És ennyi! Mr. Belvedere és Ms. Marshall nem árult zsákbamacskát!

Az érzéseimről az említett kettővel kapcsolatban egyelőre nem ejtek szót, ahogy arról sem, hogy kinek kéne elmennie egy nagyon hosszú nyaralásra és utána szépen visszavonulnia Ming váza státuszba.
-Innen nem akarok menekülni. Tudom, mire számítsak. Nem nyafogok feleslegesen és semmi olyasmibe nem megyek bele, ami egy kicsit is gyanús.
Esetleg veszek önvédelmi órákat és lőgyakorlatra járok.
A mondat végén már kuncogok, mert valahogy nagyon nem tudom elképzelni, hogy tigrisbukfenccel bevágódom a pult mögé és onnan lövök az ellenségre...Akinél nyilván gépfegyver van.

Na, legalább valakinek tetszik a főnök stílusa, vagy az ahogy én reagálok rá.
A falrengető röhögésből ezt szűröm le, de Rid nyilván jobban ismeri, mint én.
Gyakorlatilag egyáltalán nem ismerem.

-Szóval mindenkivel? Nyilván a könnyebb utat választja és nem tanul meg egyetlen nevet sem, mint hogy összekeverje őket. Azért köztünk szólva, tetszett ahogy az én nevembe belegabalyodott. - a kuncogásomban nem kevés a káröröm, legyen már nekem is jó egy kicsit.
-Azért megérne egy tudományos megfigyelést. A brit kutatók zabálnák. Doktori fokozattal rendelkező egykori honfitársaim szeretnek mindenfélét kutatni és megfigyelni, aztán írni róla egy csomót...ja és felmarkolni rengeteg pénzt.
Nem akarom lejáratni én Britföld némely laborban görnyedő lakóját, de  ami igaz az igaz.
-Á, nem akarok én a kedvence lenni és valószínűleg nem is leszek. Szerintem nem az ilyen lányok az esetei. - megvonom a vállam és nem fejtem ki jobban mire gondolok, csak ha rákérdez.

-Igen, ez itt Vegas és már megtanulhattam volna, hogy az elővigyázatossággal többre megyünk, mint a békével. Elég, ha a szomszédomra gondolok. Csak azt a kutyát ne sajnálnám annyira.
Kifejezetten örülök, hogy megkapom a számát és naná, hogy ő is az enyémet. Amíg nem találok lakást egy jobb környéken, megeshet hogy szükségem lesz rá, munkaidőn kívül is..Főleg azon...

-Ha netán az éjszaka közepén felhívlak hisztérikusan, hogy segíts mert a szomszédban lőnek, vagy épp zacskózzák a szomszédot, az nem azt jelenti, hogy belealudtam egy krimibe. Ahogy azt a pasast ismerem, előbb-utóbb bajba kerül.
Szóval, tényleg kellenének azok az önvédelmi leckék..vagy legalább egy golyóálló mellény.

Lehet, hogy túloztam, de félek na. És momentán csak egy igaz barátra számíthatok, mivel a szüleim elzárkóztak és viszont.

-Szóval addig örüljek, amíg fel sem fogja a létezésemet...És jobb ha én is tartom a távolságot. - bólogatok. -Vincent esetének lenni nem népünnepély, vagyis nem mindenkinek.
Ha jól belegondolok tényleg jobb ha az ember lánya nem gabalyodik össze a főnökkel, főleg ha annak nightclubja van.

No, azért Ridhez is hozzá kell csiszolódni, mert látszik rajta hogy valahol elkeveredett, miközben nyomtam neki a szöveget. De legalább próbálkozik és ez értékelendő.
Az meg egy igazi pluszpont hogy a lökött szomszédom felkeltette az érdeklődését.

-Ja, hát Max...aki lehet hogy Tom esetleg Jimmy....
Nem egyszer láttam már hogy rendesen be van állva, de nem agresszív. Szerintem nem csak fogyasztó de árulja is a drogot...Persze, nem lepne meg ha lenne odabenn egy "boszorkánykonyhája". Engem két dolog zavar. Az hogy néha nagy a pofája és esetleg egyszer ezért szimplán beleeresztenek egy sorozatot....És akkor még ott a kutyája, Tuskó. Mi lesz azzal a szegény aprósággal, ha a gazdi beadja a kulcsot?
A kérdés persze költői, nem várom én el senkitől, hogy irgalmas lélekként magához vegye azt a fura kutyát. Különben is, eddig úgy fest a dolog, hogy rám marad.
Igazság szerint szeretném, ha vége lenne ennek az egésznek és felőlem le is lőhetik a tagot, csak ne akkor amikor otthon vagyok és a hullát is vigyék el, mire hazaérek.

Nagy kérés, mi Vegas?