jellem ->Depresszió és életösztön

személyiség->Hitetlen, morális peremen való egyensúlyozás

külső megjelenés->Általánosságban régebbi típusú öltöny, hozzá makkos cipellő. Rendszerint gyűrött ő maga is, ahogyan a ruházata. Igyekszik nem elhanyagolt és kialvatlan lenni, bár az utóbbi gyakran nem sikerül.

szeret / nem szeret->Egyetlen családtagja van, aki fontos a számára. Senki és semmi más nem létezik számára rajta kívül. Érte akár meg is halna és mindenkivel végezne, ha ezen bármi is múlik. Utálni pedig önmagát, mert olyan dolgokat csinál sokszor, amivel nem ért egyet, de a cél szentesíti az eszközt, semmi más nem számít, amíg ezzel a lányának kedvez.

család, barátok és egyéb állatfajták->Csak a lánya. Mindenki más leves, önmagát is beleértve.

az élete fontosabb mozzanatai csokorba szedve->Házassága az azóta halott feleségével, a lánya születése, a felesége halála, azóta pedig a lánya életének jobbá és teljessé tétele a lehetőségekhez mérten

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Tudom, hogy ezen az "interjún" mindenféle nagy szavakat, elismerő pontokat és mindenféle szuperebbnél szuperebb megmozdulásokat vár(na) el. Jogosan, elismerem. Az emberek általánosságban így is szoktak tenni. Valóban.
Ám ilyen most nem lesz, amiért pedig, nos, elnézést is kérek. Az élet szar. Én is az vagyok. Talán még annál is rosszabb.
Ami azonban bizonyos, hogy nyilván van/volt valami oka annak, hogy a világra jöttem én is. Több dolgot is fel tudnék sorolni, ami miatt volt értelme élnem, de ezek mára már...megkoptak.
Igen, jól látta, hogy egy pillanatra ökölbe szorítottam a kezemet. Rágyújthatok egy cigire? Kérem. Köszönöm.

Nos, miközben ez a szar is itt füstöl a kezemben, kérem, értse meg, hogy erre nekem szükségem van. Egészséges életet élek, már amennyire ez a munka egészségesnek mondható. Lószart. Megaszar. Hogy mondja? Micsoda szó ez?
Nos, igen: ki sem nézné belőlem, de néha találkozom én is a nálam fiatalabb generációval és nem csak őket szedem fel a szarból, hogy bevigyem, de néha még egy-két szót is sikerül átvennem, ami bár nem tetszik, remekül lefesti azt a gondolatot, ami éppen megfogalmazódik bennem.
Ugyan, kérem: ne kapja fel a vizet. Tudja, hogy nem így értettem. Nem tudja? Akkor bocsánatot kérek. Mi, hogy mondja? Nem, az ellenben teljességgel ki van zárva: ezt a füstölgő szart nem olthatom el. Ám azzal egyetértek, én is egy szar vagyok, csak épp nem füstölgök együtt ezzel a másik szarral. Valóban.
De tudja, vagyis mindketten nagyon is jól tudjuk, hogy nem véletlen vagyok itt, most, Önnel szemben. Nekem kell a munka, vagyis azt a feladatot, amire jöttem, hogy megcsináljam Önnek, szerintem csak én tudom megcsinálni.
Mert abban biztos vagyok, hogy Ön nem fogja/akarja/tudja bemocskolni a kezét.

Ohh, ezek az úriemberek itt mögöttem ezekkel a szép fényes stukkerekkel a fejem mögött, tényleg agyon fognak lőni?
Komolyan?
Beszarás.
Mindig tudtam, hogy szar lesz a vége, meg igazából nincsenek is ezzel kapcsolatosan illúzióim. Tudja, hogy milyen lesz, amikor eljön a kaszás. Brutálisan fos és megannyi fospatron lesz körülöttem, és közösen fogjuk összefosni magunkat valahol, és ebből a szarból majd lesz egy szép, nagy és duzzadó szartenger, ami aztán szépen kiönt és mindenhol szar lesz.
Hogy? Mi ez a sok szar?
Látja, már maga is átvette ezt a szart.
No, de, ugorjuk: vagy húzzák meg azt a kibaszott ravaszt ÉS mocskolják össze önt, illetve ezt az egész termet a véres agyvelődarabokkal és IGEN, nem kevés fossal, ami belőlem fog kijönni.
Felkészültem, alaposan bekajáltam, mielőtt eljöttem ide Önnel beszélgetni. Szóval itt pillanatokon belül mindenki kapni fogja. Így vagy úgy.
Vagy a másik, hogy szépen lenyugszanak a kedélyek, elpakoljak vissza azt a pöcspótló meghosszabbítást a nadrágjukba és folytatjuk a megbeszélést, ahol abbamaradt eme kis közjáték előtt.

Őszinte leszek. Leszarom, hogy mit gondol rólam. Én is leszarom magát, sőt, mindannyiójukat. De magamat a legjobban, de máris visszakanyarodom a sok szar után.
Tehát nem érdekel, hogy maga mennyire és miben sáros. Mondjuk úgy, hogy a megfelelő és korrekt fizetség fejében megmozgatom azokat a fogaskerekeket, amiket nélkülem a büdös életbe sem fog megmozgatni.Természetesen, ezt nem teszem meg ingyen.
Igen, ha kell, fejjel ugrom bele a szarral teli medencébe. Már mondtam, nincsenek illúzióm az élettel, vagy ezzel az egésszel kapcsolatosan. Teszem, amit tennem kell, amikor és ahogyan kell. Bármennyire is esik belül bennem a szareső miatta.
Ez nem a Maga dolga, ez az enyém. Az Öné az, hogy mindig időben fizessen és tartsa magát ahhoz, amit megbeszélünk.
Igen, igen. Lenyalom a szart is a cipője talpáról, nem tétel. Nem ez lesz az első eset. Hogy? Mégis miért csinálom és hogy süllyedtem le ide?
Nos..., igen, bocs, hogy a szönyegen nyomtam ezt a büzölgő szar csikket. Kérem, tegyék vissza a stukkereket. Írják a szőnyegcserét majd a "számlámhoz", ami alatt a költségeim futnak.Köszönöm.
Szóval, visszatérve a kérdésre és a melóra úgy összességében: a lányom. Csakis érte élek.
Illetve a feleségem "emléke", ami életben tart.
Megnézi őket? Egy pillanat, mindkettejükről van 1-1 kép a belső zsebemben, valahol itt kell lennie, nem veszíthetem el őket.
Látja, nagyon szépek. Vagyis a feleségem csak volt, amíg valami tetű menekülés közben le nem lőtte, amikor kijött a bevásárlóközpontból a csomagokkal.
Nem, még nem találtam meg, hogy ki az a szemét. De abban biztos lehet, hogy nem ő lesz az egyetlen, hanem mindenki, akivel kapcsolatban áll, végezni fogok. Egytől egyig. Efelől se legyenek kétségei.
Ő pedig a lányom. Most 5 éves a lelkem.
Érte is mindenkivel végzek, ha kell és érte teszek mindent.

Nos, van még kérdése?
Igen, a képeket kérem vissza...iiigen, itt is vannak, mennek vissza a helyükre.
Szóval, mint mondottam, hívjon, keressen, bármikor. Elérhető vagyok 0-24. Alvás? Néha, már azt sem tudom milyen az. Mindig van egy-két ócska motel minden sarkon, ahol le tudom hunyni a szemem 2 pillanatra - legalábbis ennyinek érzem, mert ébredéskor is olyan fáradt vagyok, mint előtte - hogy aztán menjek tovább.
Ha meg nincs, a kocsiban is úgy alszok, mint bárhol máshol. Ez sem zavar, már.
Az élet szar. Majd megtudja. Mind megtudják.

Nos, ha nincs más hátra, akkor menjünk hátra. Az élet szar. Én pedig a kalauz és a kapitány vagyok a saját szaros ladikomon.
Csapjunk bele!