◆ Tulajdonságok:
Felelőtlen, léhűtő, szabad... Nem hajlandó megadni magát a rideg angolságnak, a szabályoknak, a követelményeknek, ahogy esik, úgy puffan, csak élvezi az életet, hidegen hagyja az irányítás, a felelősség és a kötelezettségek, az üzleti szféra és a nagyhírű család feje..

Egy időben rossz társaságba keveredett. Magával húzta az élet szele, bulik, drogok, pia, nők és a vele járó hiányzó emlékek, de egy olyan jóó fél éve kis híján rajtavesztett. Csúnyán megagyalták, kórház.. 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett és ez az egész talán észretérítette.
Talán...
De ki hisz manapság a mesékben..?

◆ Egyebek:
"A fickó egy angol nagyvállalat-mágnás, id. William Turner fia. Apuci nagyon szeretné ha megkomolyodna és a nyomdokaiba lépne, öltöny.. vállalatvezetés, de a fiú ezt másképp gondolja. Az anya amerikai. A kölyök a temperamentumát inkább tőle örökölte, nem kenyere a hideg angolság, és ezt az apjának is be kellett látnia.
Nők.. bulik.. átdrogozott éjszakák.. egy ilyenen került Conorral kapcsolatba és ekkor látta meg azt a lányt.
Effy, Conor húga. Egyből szemet szúrt neki a lány szépsége, de Conor néha félelmetes tud lenni. Ezért is maradt a seggén, meghúzná, de nem ér annyit hogy ugorjon a fél veséje, vagy rosszabb, ezért maradtak a bulik.. a nők.. a közös vihogás, amíg egy este, amikor mindenki kidőlt, valahogy teljesen szétcsúszva bekeveredik abba a helységbe. Effy fekszik ott. A padlón, teljesen kiütve, és mivel már az ő agya se tiszta, na meg pia is van rendesen benne, rámászik a magatehetetlen nőre. És ekkor kerül Conor a képbe. Mielőtt bármi komoly történne, nyílik az ajtó, betör a fény, és az első ütés az ami után nem emlékszik semmire.
8 napon túl gyógyuló sérülések, Conor dühöng, soha többé ne kerüljön a közelükbe, és ő tartja magát a kikötéshez. Fél.. Conortól. De a lány még ma is az eszébe jut olykor, pedig mindennek már több mint fél éve.
Viszont az apja ultimátumot adott. Kap még egyszer felet.. és vele minden anyagi segítséget, egy számlát, egy kártyát, és a nyakába Amerikát, fél éve van hogy kiéljen mindent, hogy kiélje magát aztán jön a "börtön". Nem menekülhet. Tisztában van vele hogy ott van a sok pénz, és ott van a kötelessége, de egyáltalán nem fűlik a foga hozzá.
Viszont fél év hosszú idő.. érdemes lenne jóól eltölteni... És ahogy hallotta, Amerikában van Effy! Csakhogy ott van Conor is. Vajon hogyan fog szólni a történet vége??"

- WILL! Azt mondtam hogy NEM!!! - szigorúak a szemei, akárcsak mindig. Azok a megmásíthatatlan vélemények, és az a követelő hangsúly. Sosem felejti el éreztetni velem hogy ő nem csakhogy az apám, de egyenesen VALAKI! Valaki olyan aki cseppnyi rugalmasságra vagy elengedett toleranciára sem képes, mert miért is akarna ő bárkihez is alkalmazkodni.. A világ alkalmazkodjon hozzá, ez ííígy.. természetes!

- Elsőre is felfogtam. - nem véletlenül nem emelkedett hangnem - Uram... - az a torz fintor vegyül bele, ami mindig is, és ami jobb híján, eképp tiltakozva az egész ellen fejezi ki az ellenkezésemet.

- Anya??? - és mint mindig, az utolsó mentsvár. Hátrafordulok, oda ahol ő ül mögöttem és ahol egész eddig néma csendben tűrte az egészet. Azt mondta próbáljam meg. Azt mondta próbáljam meg apámat ééén meggyőzni, akkor talán végre elismeri hogy tényleg férfi vagyok, önálló és felelősségteljes, felelősségteljes döntésekkel, és szándékomban áll magam mögött hagyni a múltat, csak még ez a.. néhány.. hét...
De apámnak mégis más tervei voltak.

- Ugyan már William.. - szól az a csengő hang, ami mint mindig, már gyerekkoromban is kellemes érzésekkel töltött el. - Ne legyél olyan szőrösszívű, te is voltál fiatal.. - feláll a kanapéról, és apám talán nem ismeri de én nagyon is jól tudom mik az ő.. módszerei ha valamit akar.. és ha valamit NAGYON akar! Számtalanszor próbált már nekem is tanítani.

- Hát te is az ő pártját fogod?? TUDTAM! - vágja rá esküdözötten - Tudtam hogy összefogtatok ellenem! - rám, aztán anyámra mutat, mégis jól tudom hogy még ma is, szinte bármit megtenne érte. És ez az én példaképem...

- Dehogy William.. - hízelgő macskaként közeledik felé - Már megint botorságokat látsz.. - öleli át hátulról hogy kedveskedjen, engem meg megint a hányinger kerülget. De nem mutatom ki teljesen. Az tiszta hogy most az én bőröm a tét, és ő az egyetlen mentségem. - Én csak annyit mondok, ahogy a fiad is.. - pillant jelentőségteljesen a szemeimbe én meg óhatatlanul is nyelek - hogy hagyd hogy egy kicsit éljen! Mielőtt bedobod a torokra ugró farkasok közé. - szép kis jövőkép.. de igyekszem most nem foglalkozni ezzel. Ami most eldől az a holnap és úgy az elkövetkező vagy fél év valószínűsége és vele hogy meghalok.. vagy kaptam még némi hosszabbítást az életre.
Mert a halálos ítélet előtt is jár egy utolsó vacsora...

- Már megszokhatta volna. Erre született. - a hangja a szokásosan angol és hideg, és nem kell senki elregélje miért is tartanak tőle az ellenfelek. Ölni tudnak azok a könyörtelen szemek!

- De William! Emlékezz amikor megismertél engem! Amerika.. az ígéret földje.. Emlékezz te is, a te apáddal hogyan mentél birokra érte, és csak megtaláltad a szerelmet! - és a keze már az öltönyzsebén simul végig, én meg..

- Na JÓ! JÓ! Menjetek szobára, de ne kényszerítsetek hogy ezt végignézzem! - most már éles az a fintor, és ha másra nem, arra jó volt hogy mind a kettő rámfigyeljen.

- Látod ezt?? Látod mi lett belőle!?? - mutat felém én meg ellenállva a késztetésnek hogy megforgassam a szemeimet, szilárdan tartom az ábrázatom. Nem adom meg az elégtételt hogy megint kiváltsa belőlem. - Alig pár hónap telt csak el azóta hogy abba a... a verekedésbe belekeveredett és még szép hogy túlélte és te most elküldenéd Amerikába?? Oda ahol mindenkinek a mellényzsebében lapul a fegyvere??

- Á.. áácsi, azért az nem jelenti azt hogy csak úgy keresztüllőnek és különben is Conorékkal már rég végeztem! Mondtam neked! Az egy hibás lépés volt! - Védekezem. Védekezem?? Vagy valami olyasmi, mégse hiszem hogy egy percig is meghatom vele, pedig igaz ami igaz, Conor hibbant egy figura és nem tudom miért kellett az egésznek megtörténnie ahhoz, hogy ezt észrevegyem.
Valami mégis azt súgja hogy mindig is tudtam ezt...

- Az egész ÉLETED hibás lépések sorozata! - és már megint az a tekintet, de lerázva magáról anyám kezeit hirtelen lép előre, húzza az íróasztal fiókját és dob ki elém egy rakat papírt a felszínére. - Ez MIND!! Ez az ÖSSZES.. büntetés amit kifizettem, az ügyek amiket eltusoltam, és a számlák, amikkel rendbehozattam azért, mert az én édes kicsi fiam úgy gondolja neki mindent szabad, neki semmi sem kötelező és megteheti akármikor.. BÁRMIKOR(!)... hogy saját törvények szerint éljen, mert a világ az ő JÁTSZÓTERE! - villámokat szórnak azok a szemek, az enyémek meg.. végignézek a papírokon, jóóó halom van belőle, de..

- Az a múlt! - emelem ki a lényeget, habáár mérget nem veszek hogy nem lesz több belőle, mégis az szolgálja most a közös ügyet. - Végeztem a múltammal! - jelentem ki olyan kihúzott gerinccel és szigorral hogy a végén még magam is elhiszem. - Már benőtt a fejem. - bólintok rá és igyekszem.. felvenni valahogy azt a szilárd és határozott testtartást, amitől először is hisz nekem, és másodszor.. na igen, a copy-paste, ha a szüleid morális kérdéseiről van szó. Kiélezett tartás és szigorú szemek. Hogy nem ellenkezek?? Talán meglepő lesz, talán nem is kevésbé hihetetlen, de a cél szolgálja az eszközt! Vagy fordítva.. MINDEGY! A lényeg hogy én legyek az aki nyerjek, ahelyett hogy kukába dobnám az egész életem.
Ráér azt később is.

Nagyot sóhajt.. már az apám, anyám úgy néz ki hagyja hogy remekeljek én meg még mindig tartom a szemeit.

- Na erre kíváncsi leszek... - dünnyögi, csak az orra alatt és máris csapódik vissza a fiók azon a puccos asztalon. Aztán a néma csönd.

- Most.. - engedek aztán az egészen, talán korábban is mint kéne - Vagyis mehetek? - csillannak fel a szemeim, de akkor...

- LEGYEN! - vágja rá olyan határozott erélyességgel hogy még én is meglepődöm. - Kapsz hat hónapot... egy teli számlát, és némi atyai jókívánságot, hogy bebizonyítsd.. tényleg felnőttél már! - rövid a szünet, de én még mindig azt hiszem rosszul hallok - Kitombolhatod magad, de... csakis a tiéd a felelősség! Én leveszem rólad a kezeimet, ha börtönbe kerülsz.. vagy ha rosszabb.. - lerí az arcáról hogy erre nem akarja hogy rákérdezzek - csakis te leszel a felelős. - biccent rá, és ez valahogy a tőle szokásos lezárási részleg. Újabb szünet én meg még mindig kitágult szemekkel hallgatom.

- Ha a hat hónap letelt, szeretettel várlak, EBBEN a székben! - és maga mögé mutat. A főnöki fotelek egyike, az ahová én még rémálmaimban se vágyok, soha az életben, mégis már korán nyilvánvalóvá tette hogy mindez elkerülhetetlen. - És te nem fogsz ellenkezni. - éés tudtam hogy lesz egy nem kívánt záradék! A csapda.. A minden jó mellé járó fehér nyúl ürege.. És én... egy darabig csak azt a széket bámulom, ami mindig is az volt, a halálos ítéletem és mintha pengeéles fogakkal marna a bőrömbe.

- JÓLVAN! - vágom rá olyan hamar és olyan hirtelen, hogy már nem kell féljek meggondolom magam útközben, már elhangzottak a tények. - Megegyeztünk.. - ez már jóval halkabb.. biccentek, de hogy tényleg így gondolom e!??

Nem számít. Kaptam az életre még jóó fél évet. Szabadságot. Gondtalanságot és ifjúságot, és egy olyan ország ígéretét amit nem láttam még csak a filmekben.
Na meg anyám mesélt róla mindig...

Amerika... KÉSZÜLJ FEL!
Úgy néz ki MEGYEK!  ; )