Pár percbe beletelt, míg összeszedtem magam, talán tízbe is, hogy kikecmeregtem az ágyból és ledöntöttem fél bögre kávét a torkomon. A hangomon még hallható volt a félkába állapot, de a szavaim sürgetőek voltak, pont mint amikor egy ygerek várja az igenlő választ valamilyen égető kérdésre. Hát ez is égető kérdéskör volt, a szemöldökeim még mindig a homlokom közepén trónoltak.-Na mesélj! Nagyon szexi a képen, ott van még? Mi az a valami olyasmi...is? Konkrétabban fogalmazz!  Semmi köszönés, ahogy felvette, nekiestem a kérdésekkel és örültem is, ez még a félig álmos állapoton keresztül is érződhetett.

Lassan tértem magamhoz, azért is nem foglalkoztam köszönéssel, hanem rögtön a lényegre tértem. Ez amolyan csajos dolog, és gondoltam Benjivel is fél szavakból meg fogjuk érteni egymást, de kudarcot vallottam. Bár nem látta, de ráncoltam rendesen a homlokomat és forgattam a szemeimet, hogy miazistenért -majd elmondok három Mi Atyánk-ot -nem tud konkrétabb lenni? -Nem állított meg, de nem teljesen, de azért....Benji! Ebből szart sem értek.  Eszembe jutott, hogy akarom-e tudni a részleteket? Mondjuk nem, de ez még messze volt a részletektől.
-Ha nem teljesen akkor hogy? Mennyire?   Na jó, ez azért elég konkrét, de mentségemre legyen mondva, még sosem voltam ilyen helyzetben.
-Oké, ne menjünk bele az intim részletekbe, de mi volt? Petting?  Azt sem tudtam meddig jutottak igazán, de most már kíváncsi voltam, mert a kölyök kurva lelkes és boldog volt, muszáj, hogy elmesélje, másrészt roppant büszke voltam magamra amiért engem hívott elsőként. Mert azért reggel nyolckor csak én vagyok az első, nem?

Hosszú hallgatás, hümmögés és némi szöszmötölés hangjai után már sejtem, hogy szaftosak lesznek a részletek, nyelek is egy nagyot, de nem állom szavainak útját. Újságolja el, még ha kínos is beszélni róla. Mondja ki. Aztán persze megbánom. -Ó! Ahaaa! Oké, értem már a "nem teljesen, de azért mégis"-t. Bár Benji érezhetően zavarban van, ez még az éteren keresztül is átjön, de boldog és izgatott. Ennek viszont örülök, és félreteszem azt amit heteroként soha nem fogok átérezni.
-Az biztos.  Jegyzem meg félhangosan, majd észbe kapva teszem hozzá....-De örülök, hogy te igen. A továbbiakat viszont már nem biztos, hogy akarom hallani, ezért ha nem hallgat el, félbe szakítom.-Okéoké, ennyi részlet elég, térjünk rá az érzelmi oldalára. Hogy érzed magad, azon kívül persze, hogy majd` át nem ugrasz az éteren. Hangomon hallható, hogy mosolygok és örülök az örömének. Egy szenvedéssel kevesebb, mert Benji megszenvedte az állandó elutasításnak érzett időnyerést. Gondolom Dereknek volt oka rá és biztosan ő is megszenvedte. Míg beszámol, én magamba döntöm a maradék kávémat és újratöltök. Kávéból sosem elég. Cukorból sem, megborítom a kávét és ráöntök két adag tejet is. Basszus, újra kell melegítenem...

Éreztem a vonalon keresztül, hogy picit elakad és mintha össze is koccantak volna a fogai, de lehet, hogy ezt csak képzeltem. Egyébként meg szokjon hozzá ahhoz, hogy kinek mit részletezünk. Vannak dolgok amiket nem szeretnék hallani, mert az már kimerítené a verbális pornó fogalmát. Az érzelmi oldal viszont úgy éreztem nagyon is rám tartozik, főleg azok után, hogy engem hívott fel elsőként. A "mint, mint" után vártam még, tudtam, hogy nehéz ezt megfogalmazni, de csak ki fogja bökni és úgy is lett.
-Minél előbb. beszélgessetek erről sokat.  Adom a kéretlen tanácsot vigyorogva. Egyébként meg tényleg fontos, hogy tisztázzák az érzelmeiket és talán Derek is jobban megnyílik ezek után. nagyon kívánom, hogy pozitívan.
-Szóval most akkor lebegés van? Rózsaszín felhő meg minden?   Csak aztán ki ne pukkadjon a lufi. nem kívánom, de általában ilyenkor jön a rossz.
-Örülök nektek Benji.  Ezt is fontosnak tartom elmondani, mert tényleg boldoggá tesz az ő boldogsága. Mintha velem történt volna valami jó, de velem egyelőre csak annyi, hogy elfogyott a kávém.

Benji lelkes és boldog, nekem meg ennyi elég is. Talán ez most eltereli a figyelmét az apja haláláról és nem búslakodik tovább, én meg remélem, hogy Derek nem csak ezért engedett neki. Mert ha igen, és megbántja Benjit, én esküszöm kiherélem.
-Akár. Meg kell osztanod vele is, hogy milyen boldog vagy. Főleg vele. De mielőtt Benji válaszolhatna, az emlegetett megjelenik és hallom ahogy harcolnak egymással a telefonért. Hát, jobbára Benji harcol, sikertelenül. Aztán csend. Mivel Benji elhallgat és Derek sem szól bele a telefonba, a hívást sem bontották, feltételezem, hogy Dereknél van a teló.
-Helló szamár! Te vagy az?   Az emlegetett. Derűsen, kacagás visszafojtva kérdezek rá, hogy hall-e engem. ha pedig igen, rászólok, bár az erélyes elég erős kifejezés, de határozottan.
-Ad vissza Benjinek a telefont, vele beszéltem! 

Úgy tűnik, hogy Derek átvette a teljes uralmat a telefon felett, és egyhamar nem kapom vissza Benjit.
-Azt nem szokták emlegetni. Különben sem a te színed a szivárvány.  Abszolút rezignáltan búgom a telefonba a választ, és ha most szemtől szemben állnánk egymással, akkor sem rezzennék meg. Most viszont még vigyorgok is. A kérdés sem izgat fel, Benjit annál inkább, hallom a háttérből. Szegény kölyök hírből sem ismeri a hazudozást.
-Ó nem, azt kihagytam. Mesélnél róla?  Válaszra nem biztos, hogy jut ideje, hacsak nem izgatja, hogy Benji közben - legalábbis feltételezem a hangokból - leborul, mint az elfelejtett szivarvég.
-Mi történik ott a háttérben? Átrendezitek a szobát? A kurvaéletbenre azért a torkomba ugrik a szívem, de próbálok nyugodt maradni, legalábbis hangban. Mert hát mi történhet Benji szobájában Benjivel? Leesik az ágyról? Öt éves koromban hetente estem le.
-Na, most már tényleg add vissza Benjit, mielőtt kiakad és olyasmit csinál amire bemegy az anyja. Mrs. Sawyer kemény ellenfél.   Elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy a puszta látványától én is kislány lettem és felrémlett előttem a templom hűvös békéje, a gyóntatószék és a tiszteletes. Vajon Derek mennyire szarja össze magát Sawyer anyukától?

Hallom ám azt is amit nem nekem szán Derek és elképzelem ahogy Benji próbálta megszerezni a telefont, de nem sikerült. Gondolom leesett az ágyról, vagy majdnem, de hát nem esett baja. Csendben maradok míg meg nem hallom Benjit és elvigyorodom. Akkor a különbség Derek határozott és pimasz hangja és Benji szemérmes, szégyenlőse között, mint a Grand Canyon.
-Még szerencse, különben már ki lennél filézve. 
Jegyzem meg nem minden derű nélkül, mert hát azért örülök, hogy összejöttek, de Sawyer anyuka még nem alkalmas arra, hogy ilyenekről tudjon. Viszont muszáj, hogy Derek tisztában legyen bizonyos dolgokkal és közlöm a feltételeimet.
-Ha megbántod Benjit, csatlakozom az anyukájához, én szedlek szét és nagyon hosszú lesz a kínszenvedésed.   Amit nem lát az a nyelvnyújtás amit a telefonomnak eszközölök, míg Diablo a lábaimhoz dörgölőzik. Éhes a szentem, ezért felállok, hogy kaját adjak neki, addig a vállam és az arcom közé szorítom a telefont.
-Benji! Te meg ne hagyd magad! Mármint...ne hagyd, hogy a fejedre nőjön az a dög.  Hát hiába, mi már csak így vagyunk de érezze Derek bóknak.

A fenyegetésem nem igazán izgatja fel dereket, a nevetős válaszából tisztán kiderül és még magam elé is képzelem az arcát. Bár amikor mi beszélgettünk, nem volt okunk nevetni, de korábban, amikor Benjivel együtt találkoztunk, megkínált egy nevetéssel. Szívesen megcsipkedném az arcát, hogy letöröljem róla a szemtelen vigyort, de az éteren keresztül sajna nem lehetséges. csak horkantok mérgesen, aztán hallgatok. Bájos csevej bontakozik ki előttem és akaratlanul is elmosolyodom Benji jó kedvén, szégyenlősségén és boldogságán. Aztán többet nem akarok hallani abból, mit csinálnak ők ketten.
-Oké, oké! Ennyi bőven elég volt! Vágok közbe valahol ahol tehetem, mielőtt Benji már elköszönésre fogta volna. Derek szavain csak szemet forgatok, de ezt úgy sem látják.
-Jól van, majd talizunk és beszélünk, tudod hol találsz. Dereknek meg ne mondd el!  Ezek után már igen forróra melegszik a hangulat, így gyorsan el is köszönök.
-Szia Derek! Szia Benji! Vigyázz magadra! S aztán bontom is a vonalat és még mindig szemforgatva nézek a lábamat finoman harapdáló macskára. Adok neki enni, nehogy engem faljon fel.

Többször próbáltam elérni dereket, miután Benjit nem sikerült. Volt, hogy elmentem a házhoz is - egyszer - még emlékeztem rá hol lakik a srác, de senki nem volt otthon, a szomszédokat mg nem kérdeztem. Különben is volt egy olyan érzésem, hogy kinéznek az utcából. Maradt Derek, a legjobb barát, a szerelem, akinek tudtam a számát és még jó, hogy ennyire előrelátó voltam annak idején. Párszor kinyomott, vagy nem volt elérhető, vagy egyszerűen csak nem vette fel. Ezért nem csoda, hogy amikor igen, rögtön a lényeggel indítottam.
-Na végre, hogy! De elfoglalt vagy. Hol van Benji! Napok óta nem érem el és már ő is régen jelentkezett. Otthon sincsenek. Mi a baj?Nem cifráztam köszönéssel és "hogy vagy"-gyal, örültem, hogy végre felvette.

Derek sem húzza az időt köszönéssel, még szarkasztikusan sem jegyzi meg, hogy én kihagytam. Ez viszont aggasztó, mert ha nincs kedve hozzá, akkor Benjivel baj van.
-Francba! Semmit nem tudsz róla? Te voltál az utolsó reményem Obi Van Kenobi! Elviccelem a végét, a pillanat tört része alatt ugrik be az ismert, már-már ikonikus mondat.
-A házuknál sincs semmi, de a szomszédokat nem kérdeztem. Elköltöztek? Miért nem szólt róla. Egy kurta üzenetet sem küldött.Ha Derek sem tud róla, akkor tényleg baj van. Hívjam fel a rendőrséget? A mentőket? Zongorázzam végig a kórházakat?
-Mikor láttad utoljára, vagy mikor beszéltél vele?Ki kell derítenem, és ha ehhez Derek idegszálain kell táncolnom, akkor megteszem.

Csak morogtam és kuncogtam egyet egyszerre a megjegyzésére, de nm fűztem hozzá többet. Jobban érdekelt Benji és az, hogy Derek mennyivel tud többet nálam. Hát, nem sokkal.
-Két nappal ezelőtt? Akkor minden rendben volt? Miért nem hívtam akkor? Vagy az már akkor volt? Mi történt? Álmomban sem tudtam elképzelni semmilyen indokot ami Benjit távol tartotta volna a telefonjától, márpedig láthatta a hívásaimat, az üzeneteimet. A kérdés váratlanul ért, de rögtön kapcsoltam. Ha derek Benji anyjáról kérdez, akkor valami nagy baj történhetett. Az elmúlt hetek? A francnak nem voltam türelmetlenebb, de hát meg akartam hagyni a magánéletét, főleg azok után, hogy tényleg összejött Derekkel, hagytam, hogy kiélje a boldogságát. Gondoltam majd úgy is jelentkezik.
-Az anyjáról? Mi történt az anyjával? Miért nem szólt róla? Tudja, hogy bármikor felhívhat!Mégsem hívott. Pedig velem osztotta meg először a boldogságát, engem hívott kora reggel. A rosszat miért nem mondta el?

Csak egy nyögés hallatszik a válasza után, nem tudok semmit hozzátenni, mert nem tudom mi volt elbaszva már akkor. Megvárom míg kiderül, de mint a pasik általában, semmi konkrétum, semmi bevezetés az előzményekbe, csak bele a közepébe.
-A temetésen?!Ezt is nyögöm, kissé mélyebb hangon és érzem ahogy a testem teljesen hideg lesz, mintha az összes vér kifutott volna belőlem, aztán meg melegem lesz és a szívem hevesen kezd el dobogni.
-Sawyer anyuka meghalt? !Még mindig így hívom, noha személyesen Mrs. Sawyernek szólítottam, de gondolatban egészen Benji anyukája volt.
-Neked legalább elmondta! Miért nem hívott fel engem? Te hogy tudtad meg és mi történt vele? Már most érik bennem a gondolat, hogy elmegyek a szomszédokhoz és kikérdezem őket. Addig kérdezem amíg nem válaszolnak és gyorsan fognak válaszolni ha szabadulni akarnak tőlem. Két nap. Az még forró nyom nem?

Persze, miért is tudná, ha még neki sem mondott el mindent? felesleges volt kérdeznem, inkább csak magamnak tettem fel a kérdést hangosan.
-Jól van, azért még nem kell leordítanod a hajamat a fejemről! De nem hagyom szó nélkül. Ideges, ahogy én is.
-Mert minden faszságot magában akar tartani.  Meg is válaszolom a kérdést, mert ezzel már szembesültem egyszer. Akkor is hiába beszéltem.
-Oké, és mi mit tudunk tenni? Hol keressük ha a telefonját is kikapcsolta. vagy valaki más kapcsolta ki. Már elméleteket gyártok a maradék rokonra és el is könyvelem sorozatgyilkosnak. Valamit tennünk kell, különben bedilizek.
-Mi lenne ha letámadnánk a szomszédokat? Vagy szólnánk a rendőröknek? azt mondanánk, hogy életveszélyben van. Nem akaródzik felkeresni a fakabátokat, de más nem jut eszembe és nem akarom tétlenül annyiban hagyni.