Nyda otthona

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*A hétfő mindig lazább, hiába él a világ a nap huszonnégy órájában itt Vegasban, a hétfő mindig álmosan indul, a hétvégi szerencse próbálók hazamennek, a személyzet fellélegzik egy kicsit. Nincs ez másként a Vinnie bárjában sem, bár a délelőttöm munkával telt, hamar végeztem és bevásároltam a délutánra. Azt nem mondom, hogy segítség nélkül, van amihez muszáj volt elhívnom a három házzal arrébb lakó felebarátnőmet, aki jártas a férfiakat ellátó intézmény bonyolult és húsokkal teli világában. A főzés-sütés sem ment nélküle, lévén én nem eszem húst, így elkészíteni sem tanultam meg, mert…minek? Riddicket vendégül látni óriási feladat, és már az első percekben rájöttem, hogy nem gondoltam át igazán a meghívásomat. Persze ez nem azt jelenti, hogy feladnám, már csak azért is ki kell tennem magamért, mert nem szeretném ha rossz híremet keltené, nincs az az Isten, hogy bevállaljak akár egyetlen hibát vagy hiányosságot, ha az megoldható. Így hát egy nagy pohár bor és Lisa társaságában belevetettem magam a hús sütés rejtelmeibe, még sem tehetek Rid elé egy tál tofut rizsgombóccal és válogatott zöldségekkel. Kellemes hangulatban telt az idő, leszámítva azt amíg a hús a csomagolásból a tepsibe nem került. Mazsolát meg be kellett zárnom a hálómba, mert teljesen megőrült a szagoktól, megígértem neki, ha valami nem sikerül jól, mind az övé lehet és szerintem értette, mert valahányszor ránéztem, csak ült lógó nyelvvel, csillogó szemekkel nézett rám, és esküszöm vigyorgott. Annak drukkolt, hogy eltoljam…de Lisa mestere a steak-nek, nem hiába, hiszen a férje mellett két nagy fia van, éppen abban a korban, amikor a világ kajája sem elég nekik, megrögzött húsimádók.
Amint Lisa kitette a lábát a házból – a húsnak már nem kellett sok idő és el lettem látva további utasításokkal – letusoltam magamról a sülő hús illatát és másik ruhát vettem fel, arra pedig egy kötényt, nehogy a fehér ruhám pecsétes legyen a tálaláskor. Már csak a terítés volt hátra, a lakáshoz illő zöld-fehér terítéket tettem fel, szalvétával evőeszközökkel és az asztal közepére egy tenyérnyi nagyságú és nem sokkal magasabb, kerek szárazvirág asztaldíszt. A gyertyát a nem tervezett romantikus hangulat miatt hanyagoltam, és egyelőre a zenét is. A nappali asztalára tettem egy tányérnyi apró szendvicset, mindegyik egy-egy falat és előételnek tökéletesen megfelel, ezekkel azonban nem én pepecseltem, hanem előre megrendeltem és csak kik kellett csomagolni. A húsal is tehettem volna így, de van bennem annyi tisztesség, hogy ha meghívok valakit, legalább a főételt én készítsem, úgy sem sűrűn fordul elő…ha jól emlékszem még soha. Lisáéket sem hívtam meg, képtelen lennék annyit főzni, amennyit a négy tagú család megeszik, így maradtam annál, hogy meghívattam magam és vittem én is asztalra valót. Felebarátnőm kiválóan időzítette a húst, patentra, percre pontosan Rid érkezése előtt zártam le a sütőt, nem fog kihűlni és már megégni sem. Mazsolát csak akkor engedtem ki a hálóból, amikor Rid megérkezett és indultam ajtót nyitni. A kutya be volt sózva, mintha tudná, hogy ki érkezik…vagy csak már nagyon kellett pisilnie. Ahogy nyílt az ajtó, Mazsola kiviharzott Rid mellett és eltűnt a kertben, én meg akaratlanul is végignéztem Riddicken, majd mögé sandítva ellenőriztem a leskelődő szomszédokat. Már az is szenzációszámba ment amikor hazahozott és azóta sem hitte el senki, hogy a kocsim lerobbant. *
-Hello Rid! Kerülj beljebb. *A szomszédlesből mosolyogva fordulok felé, majd elállok a kitárt ajtóból, hogy beljebb jöhessen. A rövid kis előszoba, vagy inkább folyosó két ajtót foglal magában, egy akasztós panelt és egy cipős szekrényt, tájképeket a falon, de már itt érezhető a világos, pasztell színekkel tervezett stílus. A ház többi része egyetlen tér, néhány választófallal, melyből a leglátványosabb az, ami a hálót – tulajdonképpen csak az ágyat – választja el a nappalitól. Tükörüveg fa mintával. Minden más egy légtérben van, tipikusan szingli hajlék, tipikusan „nem főzök gyakran” feeling.*

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

-> From...

Leállítom a motort. De még jóideig csak nézem azt a házat. Nem mintha nem mennék, sokkal inkább.. idegen a helyzet, még most is hallom a srácok szüntelen heccelését, miszerint jobb ha jól teljesítek, legalább nekik is megemelik a bért. Ha már a 'Nagyasszony' kegyeibe férkőzök, merthogy ugyan gondoljak már rájuk. Is.

Nagyot sóhajtok, de eszemben sincs félreérteni azt, ami. Legalábbis remélem.
Elengedem a féleszű gondolatot, és vagy hallott engem vagy nem - azért a kocsi nem egy könnyű darab - bevágva az ajtót elindulok a lépcsők felé.

Meglépem azt a párat, elmarja a tekintetem ez kis teraszféle. Aztán már meg is találom a csengőt. Újra gondolkodok... és megnyomom.
Talán nem jöttem idő előtt.

Az odabentről hangzó hangzavar (már ha van) nyilvánvalóvá teszi, hogy megint nyálas leszek. Újra. Nem baj, végül is belefér az a kis csipszar, talán még szórakoztat is a rajongása felém. Nem mintha ne szolgáltam volna rá..
(igen, tonhalas szendvicsekkel.)

Nyílik az ajtó, de a kis sipákoló gép, egy nyílegyenes húzással elrepül mellettem. Hála??
Nyda viszont engem néz. Végig.

- Túlöltöztem?? - tárom szét a kezeimet, habár nem tudom mit jelent a farmer-ujjatlanpóló kombó. Talán öltöny kellett volna?
A mögöttem kereső tekintet viszont helyretesz.

-... vagy valaki mástvártál... - ezt csak alaphangon engedem, de máris jön a bebocsátó szó.
Én meg...

- Szia, Nyda... Nem jöttem korán? - belépés közben, de a szemem már újult erővel kutat. Nem kifürkész, sokkal inkább csak felmérem, megszokás, vagy egyszerű feltérképezés.

- Hű. - engedem el. Valamivel az ajtó után állok meg. - Ezzz... - tapogat a szemem, de aztán ráébredek, hogy talán nem kéne.
Nem... így.

- Otthonos. - pillantok a szemeibe. Már ha közben megjelent mellettem, ha nem, inkább hátrafordulok.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Még csak nem is remélem, hogy a bárban dolgozók nem tudnak Rid mai meghívásáról, de végül is nem titok és ezen hamar túlteszem magam annál is inkább, mert elég lesz egyetlen pillantás, és senki nem fog szólni egy szót sem, nem lesz véletlen megjegyzés, nem lesz halvány utalás és nem lesz cinkos pillantás sem a jelenlétemben. Ezt már kivívtam magamnak és nem adom alább, az már más kérdés, hogy Rid mit gondol erről. Nem szoktam felelőtlenül és idő előtt levonni a konzekvenciát, de ahogy végignézek Rid-en – merőben ártatlanul és önkéntelenül – érzek némi szándékot arra, hogy helyére tegye a dolgokat. Vagy csak tényleg fehér pólókkal és farmerokkal van tele a szekrénye. A szomszéd vizslatásból felemelt karjai és kérdése rángat vissza, megnyugtatására mosollyal válaszolok elsőként.*
-Nem, dehogy. Remek, tökéletes. *Azt hiszem én öltöztem túl, de olyan ritkán akad ilyen alkalom, most legalább kihasználom. Nem Ridet, csak az alkalmat. Az újabb kérdés egyszerre derűs és lebuktató, az ok nem különben szórakoztat.*
-Megint csak nem. Téged vártalak, és azt hiszem a szomszédjaim is. *Még egy utolsót pillantok el mellette a szemközti házra, de már állok is félre az ajtóból, hogy beengedjem. *
-Pont jókor jöttél, érezd magad….otthon. *Sablon szövegnek indul, de mielőtt kiejteném az „otthon” szót, Rid „hű-je” szakít félbe. Az ajtót kicsit nyitva hagyom, hogy Mazsola vissza tudjon jönni, nem egy nagy kalandor, nem fog elbóklászni, főleg most, hogy vendégünk van, ráadásul a nagy kedvence. És nem, nem csináltam kutyaajtót a bejárati ajtóra, sem a hátsó kertre nézőre, az nem biztonságos. Közben Rid mellé érek, a kötényem masniját bontogatom hátul a derekamnál, míg ő körbenéz. A dicséretre felnézek rá, nem mondom, hogy nem esik jól és ezt a mosolyom is mutatja.*
-Köszönöm. El sem hinnéd milyen kincseket lehet találni kis bazárokban vagy garázsvásárokon. Persze a berendezés nagyja nem az én érdemem, mint például…ez a tolóajtó. *S lépek is a tükörüveghez, hogy a helyére toljam, ezzel elrejtve a franciaágyat Rid szemei elől. *
-Kérsze egy italt…persze kocsival jöttél. Gyömbérsört? Vagy valami mást? *Azt hiszem itallal jobban készültem, lévén fogalmam sincs mit szeret, de azért nem vittem túlzásba. A hűtő felé indulok, de közben a kanapé felé intek.*
-Tedd le magad nyugodtan, kóstold meg a mini szendvicseket….ugye, nem vagy allergiás semmire? *Ez most jutott eszembe, manapság mindenki, mindenre allergiás, mintha valami divat lenne annak lenni, még a húgom is allergiás lett, holott régen olyan gyomra volt, hogy a vasszöget is megehette volna. Nem kétlem, hogy vannak akiknek tényleg problémát okoz néhány vagy sok élelmiszer, vegyi anyag, pollen…de azt azért a legtöbbször fel lehet ismerni. Ha megtudom mit kér inni, már azzal a kezemben térek vissza a kanapéhoz, már ha sikerült leülnie, és nyújtom felé a poharat, üveget, akármit.*

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Az egész jelenet rettentő fura és nagyon is szokatlan. Nekem.
Nem szoktam én az ilyen úribalhé cécót, de azért.. igyekszem rendesen teljesíteni.
Ha más nem, a srácok kedvéért.

Belépek, és korántsem lesz könnyebb a helyzet. Az egész.. puccos volta, már eleve az hogy egy női lakás, egy ILYEN női lakás, nem az az egy-két lányka akikkel néha csak úgy eljátszadozunk manapság, azok inkább rendetlenebbek mint akár én magam vagyok.
(Legalábbis aztmondják. Hogy vagyok.)

Szóval valahogy ki is törik. Egy szóban. a végét azért sikerül még rendesen korrigálnom, és otthonos.. Persze. Otthonos. Neki biztosan.

Egy hosszú mosoly, de le se moshatnám hogy inkább udvariaskodó féle ahogy jön a további ecsetelés.

- Minden bizonnyal.. - és na igen. Egy torokköszörülés is befutja, de részben javít azért a helyzeten, hogy az ágy... Mondjuk úgy: már nem kerül képbe.
Ez megnyugtató.

- Kösz! Asszem egy gyömbérsör jó lesz. - lépek a leintett kanapé fele, hogy fogjam magam és leüljek. Tudom mi az?? Nem tudom mi az. De olyan rossz nem lehet, a további szösszenet viszont a rárakódó szendvicsekkel - és persze a képpel - azért enged némi nyomást, hogy egy dolgot bizony tisztázni kéne.
Csak a félreértések elkerülése végett.

- És nem tudok róla. - oké, ez csak köztes kibúvó, de még mielőtt megjelenne, elérkezettnek látom az időt arra, hogy lehetőleg mindent tisztázzunk.

- Figyelj, Nyda, nem akarok már az elején bekeverni, de úgy érzem egy dolgot mindenképpen jó lenne megbeszélni, már ha nem veszed magadra, nem miattad, miattam, hogy tudod.. jó nő vagy meg minden, nagyon is, és én.. tisztellek, de nincs ebben semmi.. - kihagyok. Egy szekundot biztos. - romantikus szándék, ugye!?? - a szemem kérdez. Lefogadom a pofázmányom is, de jobb szeretem a tiszta beszédet, és nem akkor.. ellenkezni, vagy épp ledobni magamról, amikor már mászik. És azt se akarom hogy ebből orrhúzás legyen, mert ha Nyda haragszik valakire.. NA, akkor annak Isten kegyelmezzen!
És én már túlságosan is megszoktam ezt a munkát.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Nekem is szokatlan a helyzet, de Ridnél mindenképpen jobban kezelem. A húgomnál már megszoktam hogyan kerüljem meg azt, ami még nem kellemetlen, de nem is kívánatos, de ennek most épp csak a fele játszik. A furaság. Még senkit nem hívtam meg ide, a magánéletem szent és sérthetetlen volt mindeddig, de valahogy a munkám miatti távolságtartásom ezt természetessé tette. A váltás hirtelen ötlet volt, de minden bizonnyal meg lesz az előnye is. Szívesen látom Riddicket, még húst sütni sem volt teher ahhoz képest, hogy én nem eszem húst…de attól még tényleg fura a helyzet.
A hűtőhöz lépek és kiveszek belőle egy üveg gyömbérsört (ami gyömbér ízű üdítő) és elindulok Rid felé, vetve egy utolsó ellenőrző pillantást a kis asztalon lévő szendvicses tálra. Nem vagyok rendmániás – a látszat ellenére – de tökéletességre törekszem anélkül, hogy zavarna, az egyik szendvics másképp ül a tálon, mint a többi. A lényeg, hogy ínycsiklandón néz ki. *
-Kész szerencse. Korábban kellett volna megkérdeznem. *Nem traktálom a húgom divatallergiájával, de időm sem lenne rá. Felé nyújtom az üveget, de a szavai miatt a mozdulat megáll félúton a levegőben, persze ettől még elveheti. Már a kezdés kíváncsivá tesz, Rid arca miatt, ami beszédesebb mint a szavai, el kell fojtanom egy mosolyt. Hogy hova fogunk kilyukadni? Nem tapogatózom sötétben, és ha tippelnem kellett volna, azt mondom Rid beijedt. A romantikus szándéknál már nem bírom visszatartani a mosolygást, azért aranyos ahogy előadta. Ha eddig nem vette el az üveget, előrébb lépek és a kezébe nyomom.*
-Akarod, hogy ezt a bárban is megerősítsem a többieknek? *Nyomatékképp megemelem az egyik szemöldököm, de a mosoly marad.*
-Köszönöm a bókot, mert gondolom…a „jó nő vagyok” az akart lenni. Hízelgő, de nem, nincsenek romantikus képzelgéseim veled kapcsolatban. Nem romantikusak sem, hogy teljesen tisztába tegyük a dolgokat. *A kettő között csupán az érzelmek hiánya a különbség, de nem várom el egy férfitól, hogy értse. *

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Az ahogy megáll... Phü, ha ezt elbasztam, az tuti hogy a srácok leszedik a fejemet, de akkor is jobbnak éreztem ezt előre tisztázni. A biztonság kedvéért.
Aztán az üveg landol a kezemben.

- Ööö.. - na ennyi marad, de elém vág, és hogy őszinte legyek, nem is annyira bánom ezt. Már hogy tényleg választ kapok. Vagy valami olyat. Jobb félni...

Nagyot sóhajtok, és kezemben már azzal az üveg.. valamivel, már valamivel könnyebben dőlök hátra.

- Jólvan. - mert 'jólvan'. - Csak tudod.. - ráncolom a szemöldökeimet - Szeretem ezt a melót, már egész megszoktam, és a nők.. - akad némi szünet - hogy úgy mondjam, nem mindig hálásak egy 'nem'-ért. - mosolyodom el. Hogy őszintén?? Őszintén. Mert van tapasztalatom, még ha a házi nyúlra nem lövünk, örök érvény is volt mindig is a szótáramban. Van aki ezt nem érti. Egyértelműen.

Beleiszom a löttybe, és nem mondanám azt hogy ízlik, de ittam már rosszabb lőrét is.

- Csak tudod meglepett.. - őszintén folytatom. - Ebéd... szendvicsek.. pucctenger.. - itt megakadok. HOPPPÁÁÁÁ. Torokköszörülés, a szemébe nézek.

- Akarom mondani.. - terelés, terelééééés.. - nem vagyok ilyen fényűző életmódhoz szokva. - Ez legalább őszinte. Ahogy az összes többi is, persze ez nem jelenti azt, hogy nem esik jól. Mármint... Szokatlan. De kedves. Azt hiszem. Pláne TŐLE!

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*A munkám során nem sok emberrel találkozom, de azért akad elég tanulmányozni valóm, akár a beszállítókkal, akár a lányokkal vagy a klub biztonságára felügyelőkkel, s utóbbiak között van Rid is. Régebben sosem érdekeltek ennyire az emberek, nem próbáltam meg a dolgok mögé nézni, de amióta magam vagyok és rászorultam Nick, mindent kiveséző terápiájára, hajlamos vagyok arra, hogy másokra is figyeljek. Ez a szokássá vált kíváncsiság most kifizetődik, érdekes a mindig határozott és erős Riddicket bizonytalannak látni, jó nagy adag zavarral meglocsolva. Tény és való, a meghívásom több mint furcsa engem ismerve, de az is igaz, hogy nem sokan tettek velem jót az életem során, egy kezemen meg tudnám számolni, és nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy bárkit oda ugraszthattam volna az autópályára a szabadnapján. Mindenkihez fűz valamilyen viszony, amit féltve őrzök meg olyannak amilyen, néha más irányba alakul, de csak előnyére válik a kapcsolatnak. talán ez a kis változás, változtatás is egy ilyen momentum. Majd meglátjuk, vagy elfelejtjük. Rid nagy sóhajtása közben ülök le a kanapéhoz közelebb tolt kis barna puffra és onnan hallgatom a korábbi zavar morzsáit még magán viselő szösszenetet, minek a végére én is elmosolyodom. *
-Értem. Szóval kétségeid voltak, amit a többiek még jól fel is turbóztak. Csodás. *Nem haragszom, azokra sem akik bogarat ültettek Rid fülébe, nekem is meglepő, hát még Riddicknek. A pucctengerre kapom fel a fejem, a szemöldökeim is megemelkednek, bár nem tartom sértőnek a kifejezést, inkább csak meglep...most ő engem. Amikor ijedtnek látszó pillantással rám néz, halkan elnevetem magam. *
-Kényelem és harmónia. *Javítom ki a fényűző életmód meghatározást, mert azért fényévekre vaqgyok a fényűző életmódtól, de szeretném én is tisztázni a lényeget, ha már a nagy vallomásoknál tartunk.*
-Hirtelen ötlet volt, hátsó szándék nélkül. Kevesen vannak azok, akiktől jót kaptam és igyekszem kellőképpen meghálálni, engem így neveltek. De nincs sok minden amit adhatnék. Az emberek jönnek-mennek a klubban, aki bebetonozza magát azt érdemes megbecsülni és megismerni is. szendvics falatkákat? *Éles fordulattal váltok témát, nem vagyok az a típus aki kiteregeti a lelkét, csak a tényekre szorítkozom, és már nyújtom is a szendvicses tálat kínálásra. *

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Megakadok. Úgy féligmeddig a dologban, habár ez igazán nem jellemző rám.

- Úgyvalahogy. - bólintok aztán rá, mert minek kerteljek. Tény. Még az is simán lehet hogy tényleg a többiek húztak fel, a dologgal kapcsolatban, mert tényleg mi van ha valamit vár tőlem!? De most már tényleg annyira távolinak tűnik az egész.

Elmosolyodok. A dologtól teljesen függetlenül, már a számon az üveg, és mazochista vagyok, másodikra is beleiszom.
Így másodjára azért már nem is annyira rossz...
Előítéletek.

A többivel viszont tényleg nem akartam megbántani. Késő-bánat, már kiszaladt, és rendes hogy nem akad fenn. Azért az nyilvánvaló, hogy más körökből jöttünk.
Az oda kerülő szendvicses tál viszont újabb bukfencet dob a beszélgetésbe/be, és alig van alkalmam reagálni.
Lehet meg is hőkölök.

- Kösz.. sssszzz.. - húzom el, és nem tanulva az üveges gikszerből, csak úgy véletlenszerűen az egyikért nyúlok.
Biztos csak pech!

És tényleg az. Ez már egész kellemes, szinte simogatja a torkomat, és már ezért megérte ez a bizarr találkozó.
Legalábbis még mindig az.

Megtörlöm a kezeimet, csak egyszerűen összedörzsölve őket, miután kapva az alkalmon, az egyikben eddig figyelő üveget, feltolom az asztalra.

- Vagyis akkor most hogy ezt tisztáztuk.. - kényelmesedem el, nem olyan mocskos disznó módjára, csak már kevésbé feszengve - ...mi lenne ha nyomnánk egy pertut? - lehet előreszaladok, de a közös, együttes marhálkodás mindig előreviszi a dolgokat.

Lehet.. még a végén erre is vevő lesz.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Megmosolyogtató már a gondolat is, hogy ráhajtottam volna Ridre. A feltételezés a többiek részéről, csak mert a főnöke vagyok és nem keverem a munkát a magánélettel. Legalábbis idáig erre nem volt példa, a mostani kis kései ebéd is inkább csak egy apró kitérő. Rid régi bútordarab, akárcsak Heinzék, én még sehol nem voltam amikor a klub már javában működött, nagy volt a fluktuáció és ez rányomta a bélyegét a klub működésére is. Aki maradt, azt viszont meg kell becsülni és meg is kell ismerni. Főleg azután lettem kíváncsi Ridre, hogy segített, szó nélkül és azonnal. Ezt az oldalát nem ismertem, de üdítő kivétel ebben a mocskos világban.
Nem tudom mi váltotta ki nála a mosolygást, de jól áll neki, arról nem is beszélve, hogy remélhetőleg ez annak az előjele, hogy nem fog tovább feszengeni. Ha túl jut azon is, hogy puccparádénak hívta az otthonomat, ami nem sértődést váltott ki belőlem, csak meglepődtem a szóhasználaton. Ilyen semmiségekért nem fogok megharagudni, az nem én vagyok hanem a húgom, ő biztosan már fejhangon sápítozna és az orra a plafont verné. Én inkább Rid orra elé dugom a szendvicses tálat, hirtelen fordulattal váltva témát. Kész tanulmány ahogy hátrahőköl és úgy nyúl a legközelebbi kis falatért, mintha lángnyelvek lobognának a tetején. Visszafogom a mosolyt és a késztetést is arra, hogy a kikészített szalvétákból egyet a szendvics után küldjek és a kezébe nyomjam, érzésem szerint még jobban zavarba hoznám, így viszont már képes hátradőlni. Magunk mögött hagyjuk a feltételezett romantikus hangulatot, és szinte a másik végletbe esünk…vagyis csak Riddick. Nem is értem a felajánlását.*
-Pertut? Azt nem akkor szokták, amikor az emberek letegeződnek egymással? Azt hiszem ezzel kicsit elkéstünk, de ha szeretnéd hivatalossá tenni, rajtam nem múlik. *Állok is fel, hogy magamnak is hozzak egy pohár italt, úgy sejtem azzal szokták, de persze lehet, hogy Rid más szokásokat ismer, náluk másképp szokták „nyomni” a pertut. Nos, majd kiderül, addig is a konyha felé indulok és ha eljutok odáig, töltök magamnak egy pohár vörös bort, remélve, hogy az jó lesz. *
-Ugye nincs kötelező ital a pertuhoz? *Azt hiszem még senkivel nem csináltam ilyet.*

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Nagyot sóhajtok. Nem mert kellemetlen lenne, talán csak az előző feszengés leeresztése köszön így vissza.

- Ez csakk.. egy ilyen hülye szokás.. - mosolygom félig telibe. - Tudod...! Csak hogy oldjuk a feszültségeket. - kacsintok rá, de ez is inkább csak egy laza megnyilvánulás, mint éles, vadászhelyzeti ösztön.
Rég leszoktam már az ilyenekről.

Úgy tűnik benne van, már miértne lenne, és ahogy feláll, és eltűnik, én újra belekapaszkodva abba azzz... izébe, én is felállok, és utána megyek.
Valahol ott kaphatom el a konyhában.
Ha tudok, - és nem előz meg - seggel nekidőlök oldalt a pultnak.

- Figyelj, nem muszáj, ha nem akarod.. - mosolyodom el. - Csak tudod azt gondoltam... onnan már minden lehetséges, bármi is az ami jönni fog. - mosolygom tovább, na de most nem én vagyok az aki a szexre terelne, sokkal inkább nyomnék egy laza gyorsulást vele.
Ha már én vagyok az akire kíváncsi...

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

* Igyekszem nem félreérteni a nagy sóhajt, ami kiszakad Ridből, és milyen jól teszem. Nem zárkózik vissza, a mosoly is ott játszik az arcán, érdekes újdonság ez nekem. A pertu, mint olyan…nos hát arról lekéstünk, de a szertartáshoz sosincs késő, különben sem kerül semmibe, hogy belemenjek, hogy elfogadjam, bár nem azért, hogy oldjam a feszültséget. Ridnek viszont fontos, úgy tűnik a látszat ellenére még nem sikerült teljesen ellazulnia.*
-Szóval még feszengsz? Nem látszik. *Biztatásnak szántam, aztán ki tudja ő mit hámoz ki belőle, mindenesetre állva a szavam, a konyhába indulok a magam boráért. Szavaimat igazolva Riddick a konyhapultnak dől, ennél lazábban már nem is teheti, elmosolyodom a látványon. Letéve az üveget az asztalra, könnyedén kinyitom a két karú, pincér alakú nyitóval és töltök magamnak, csak egészen picikét remeg meg a kezem amikor újra megszólal. A mondat végén kíváncsian, és kárörvendően nézek fel rá. Feltételezem, hogy nem arra gondolt amit korábban tisztáztunk, de nem tudom kihagyni, hogy visszacsavarjak egy kicsit a témához.*
-Bármi? De felbátorodtál. S mire gondoltál bármin? *Emelem a poharam és teszek egy lépést, hogy jelezzem, én készen állok, csak kapja a kezébe a gyömbérsörét és tegyük meg az utolsó lépést a lazulás felé. *

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Laza mosoly vonul ki a számon.
Hogy feszengek e!? Igazából nem kis falat volt ez a megnyilvánulás, még benn is, egész délelőtt azon járt a fejem, mihez kezdek ha tényleg valamit vár.
Valami olyat, amit én nem adhatok meg.
Neki.

- Ilyen vagyok, amikor pánikolok. Önmaga... Buddha. - kiszélesül a mosolyom, és ha már... akkor csináljuk rendesen!

- Semmi ocsmány, vagy törvénybe ütköző. - vigyorgok szabadon. És ahogy jön, én is emelem a lőrét. - Vagggy... ez azért nem teljesen igaz - ráncol a szemöldököm - de most inkább igyunk! - akaszkodom bele, a karja alá, már ha hagyja, és ha tudja, és egyáltalán hajlandó úgy összegubancolódni ahogy azt ilyenkor KELL!

- Isten, isten! - emelem az üveget, ha igaz már a karjai alatt, és beleiszom.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Rid humorához ritkán volt eddig szerencsém, mivel beszélgetésre sem jutott sok idő és általában…mindig csak a munkáról volt szó, esetleg némi elkalandozás pár szóban, mint múltkor a pocsékba ment whisky szállítmánynál, vagy amikor lerobbant a kocsim. Ennek ellenére meg voltam győződve arról, hogy remek humora van, de most legalább alkalom van arra, hogy megcsillogtassa. Az önirónia kényes dolog, van akinek megy, van aki béna benne, Rid az előbbi csoportba tartozik, amit halk nevetéssel díjazok.*
-Jó tudni. Legközelebb amikor majd karótnyelten látlak üldögélni, tudni fogom, hogy baj van és pánikolsz. *Közben kitöltöm magamnak a bort amiben egy alig észrevehető pillanatra akaszt csak meg Rid kijelentése. Most már tényleg kíváncsivá tett, főleg azzal amikor a törvénybeütközőt kijavítja. Az egyik szemöldököm kérdőn megemelkedik, de rákérdezni sincs időm, máris inni kell. *
-Igyunk, de utána elmondod mi az a törvénybeütköző, amire rá akarsz venni. *Nem utasítom el rögtön, nem számítok nagy dologra és az én fejemen is van kevés vaj ha úgy vesszük. Vincent bárja sem az adóhivatal minta vállalkozása, és sok minden fut át az én kezeim között. *
-Isten, isten! *Emelem a poharat és könnyedén kanyarítom a karomat az „előírt” helyzetbe. Régen, gyerekkorunkban a nővéremmel sokszor bohóckodtunk így, láttuk filmekben néhányszor és kipróbáltuk. Aztán később majdnem minden étkezéskor így csináltunk, akkor még lehetett Deidrával hülyülni, akkor még normális volt. Fogalmam sincs mikor és hol és miért csúszott ki, mitől változott meg, fordult ki önmagából. Belekortyolok a borba, majd felnézek Ridre és azt kívánom, soha ne változzon meg. *
-Na akkor mesélj. Milyen rossz fát vágsz a tűzre? *Kibontakozom a pertuból és leteszem az étkezőasztalra, a tányérom mellé a poharat. Ideje tálalni, de még megvárom azt a törvénybeütköző dolgot. *

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Félszaldós mosoly csúszik ki a számon. Nem mert kell, egész egyszerűen sokkal inkább kenyerem a laza, önfeledt társalgás, mint a szigorú, irodai légkör.
Hát miért is ne!?!
És ha már iszunk, legalább csináljuk rendesen, a maga.. könnyű voltán, ezért nem hagyom hogy sokáig gondolkozzon. Csak mert ez most nem az az alkalom.

Csúszik az ital, aztán meg leenged a könyök. Hogy innen lazább e a helyzet??
Na azt majd meglátjuk.

- Na most már szólíthatsz papának... - kacsintok rá, de a feltörekvő mosoly szele, egyszerűen csak megcsillan a szemeimben.
Szóval volt itt egy kérdés is...

Torkot köszörülök, de biztos csak marja a szénsav. Ő eltűnik, én a pult mellett maradok, és próbálom.. kisilabizálni hogyan is hangozzék ez egyszerűen.
Na lássuk!

- Rávenni éppenséggel én nem akarlak semmire... Csak mondtad, hogy túl kötött a légkör. - mosolygok rá - Talán jót tenne egy kis lazulás.
És ahogy még mindig fogom az üvegemet, rámarkolok, hogy magammal rángassam, és leülök, vele szemben, vagy vele átellenben, előtte vagy utána az asztalon.
Vagyis az egyik széken. Mellette.
Csak mint otthon.

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Kíváncsian várom, már a kortyolásnál, hogy mit is fog mondani, mi lehet az a rázós helyzet ami törvénybeütköző, de mégsem annyira, hogy hagyja a szót javítatlanul kettőnk között lebegni. Azonban fel kell nevessek a kijelentésén, vagy inkább mondjuk engedélynek, amit a megszólítására tesz. Egyik szemöldököm feljebb is húzódik, mintha az rántotta volna fel ajkaim zugát is a mosolyba, nevetésbe.*
-Papának? Így szólítanak a barátaid? *El nem tudom képzelni…vagyis, igen, el tudom képzelni, bár mulatságos maga a szó, ha Rid vélhető korát tekintjük. Nagyon nem papás, de tudom, hogy ez amolyan tiszteletbeli megszólítás semmint az öregség jele. Ha valóban így van és nem csak tréfált ezzel…is. A nem igazán törvénybeütköző dologra adott válaszával nem vagyok kint a vízből, még mindig homályosan fogalmaz, így a terítés elmarad. Nyakon kapja az üveget és nekem az jut eszembe, hogy még egy üveggel kellett volna vennem, úgy tűnik jobban ízlik neki, mint a gyömbérsör, épp csak a borral nem fog tudni hazavezetni. Sebaj, majd hívok egy taxit. Míg ezen agyalok, Rid leül az asztalhoz és nekem is muszáj, hogy visszakérdezzek. Egymással szemben terítettem meg, Rid jó helyre ült, én mellé, ahonnan rálátok a sütőre, amiben ott pihen a még remélhetőleg meleg hús, nem mintha engem nagyon felizgatna kihűlt-e már, épp csak a házigazda munkálkodik bennem. *
-Lazulás? Félek nem tudom _te_ mit értesz lazulás alatt. De most mér legyél konkrétabb Papa. *S ha már így maradunk, átnyúlok az asztal felett és magam elé teszem a tányért és az evőeszközöket, míg Rid beszél. Csak nem mond olyat, ami miatt kiejteném a tányért a kezemből.*

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Elvigyorodok.
De csak mert az ő szájából egészen másképp hangzik ez, mint ahogy a gondolataimban visszacsengett.
Akkor menjünk bele a mókába!

- Hát.. Az olyan perverz lenne, nem? - mosolygok. Persze csak vicc volt. Oldódó... légkör.
Tudod, mint a vízben a cukor!

A tovább szövődő beszélgetés viszont egy dolgot nyilvánvalóvá tesz.
Vagy nagyobb játékos mint azt én képzeltem... vagy tényleg bejött a _papás_ terelés.
Ezért szélesre húz a mosolyom.

- Arra gondoltam.. néha .. néhány baráttal (meg persze ellenséggel is ) nyomatunk egy kis műsort. - pontosítok. - Versenyt. - rábólintok.
- Tudod, mint a mozikban. Nagy gépek, zaj, csajok.. zene... Csak barátkozunk. - mosolyodok el. - Egyszer kinézhetnél. - csúszik a szemöldökömre az egyik szemem. - Már ha... van bátorságod beülni mellém. - ez már nagyobb kétség. - Bizalmad. - helyesbítek. - Bemutatnálak pár embernek. - na igen. És hogy ez mennyire szolgálja ez az ő érdekét??

Izgalmat akart .. Nem?

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Ha már megszólítás és ha már eljutottam addig a gondolatig, hogy a „papázás” inkább tiszteletet fejez ki és nem valami másra utal, nem gondolnám, hogy perverz lenne a barátaitól. Kicsit megrázom a fejem de mosolygok továbbra is, közben átrendezem a gondosan megterített asztalon a tányérokat. Rid a borosüvegbe kapaszkodik, nekem csak a saját poharam maradt és rá kell szorítanom az ujjaimat, hogy a reakcióm a hallottakra csupán egy szemöldök emelés legyen és ne több. A „nyomatunk egy kis műsort” még nem is annyira különleges, de már itt felkeltik az érdeklődésemet a továbbiak. A versenyre igazán, hogy őszinte legyek, nem tudok mit lépni. Hogy sejtettem volna? Határozottan nem, bár így már érthető Rid kocsik iránti tudása és imádata, mert utóbbiról is tudtam valamennyit, persze pasi…nem kellene meglepőnek lennie. Egyik kezem elválik a pohár falától és emelkedik, hogy a levegőben körbe mutogatva jobban kifejezzem vele a kérdést. Önkéntelen mozdulat és mint olyan teljességgel felesleges.*
-Ez a része az illegális? Mármint, hogy a hely és az idő….tisztára mint a Halálos iramban. Érdekesnek tűnik. *Komolyan elgondolkodtat, nem a bátorság és a bizalom hiánya miatt rázom meg a fejem, de kivételesen nem vagyok túl határozott.*
-Nem hiszem, hogy odaillő lennék, de kedves tőled, hogy gondoltál rám. *Persze kipróbálnám, ha nincs tétje, ha nem rajtam múlik valami fontos. *
-Szóval ezt csinálod a szabadidődben. *Nem kérdés, megállapítás.* -Nem mondom, hogy meglepett, kinézem belőled. Ez bók akart lenni. És mondd, szoktál nyerni is? *Ravaszul elmosolyodom, csak cukkolni akarom, vagy magamat rávenni arra, hogy mégis van ott helyem. Izgalom az biztos, és annyira nem törvénytelen, hogy aggódjak a következményektől, elvégre Ridról sem derült ki ilyesmi, nem zárták be napokra, hetekre. Mindig ott volt ahol lennie kellett. *

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

- Igen. Pont mint ott. - nevetek fel, elvégre ki nem látta a filmet, még ha az ötlet nem is épp onnan jött. Az egészbe csak úgy... én is belecsöppentem... valahogy... de ki emlékszik már a részletekre, a kialakult légkör viszont már nem mondom hogy meglep.
Talán túl sokat gondoltam a helyzetbe, vagy csak ő az aki nem elég határozott(fesztelen). Még.

Hát ez majd alakul, nem is szánok neki jelentőséget, vagy nem, de a lényeg, hogy az utóbbi befutó kis kérdésre már muszáj nekem is felnevetni.

- Most megsértődnék, ha nem tudnám hogy csak ugratsz. - vigyorgok, és tovább ölelgetem a már eddig is a kezemben figyelő gyömbéres izé üvegét.
Nem azért mert annyira jó, hanem mert inkább nem tudok mit kezdeni az egésszel.
Nyda és én annyira két külön világ, és még ha le is dobtuk az előbb azt a kellemeset közösen, akkor se tudom, még most se, hogy mi a fenét is keresek én itt.

Az ellentétek vonzzák.

Legalábbis aztmondják...

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Rid rábólintása ad már némi képet arról, miről is beszélt az imént. Szóval pont mint a filmben, nem mintha láttam volna. Talán az első részt. Akkor még érdekelt a mozi, ma már kevés filmet nézek meg és azok sem a hasonló kategóriába tartoznak. Annak ellenére, hogy a szavaim szerint tényleg kinéztem ezt Ridből, nem gondoltam, hogy ilyeneket csinál, de más szemmel nézek most rá. Nem azért, mert azt mondják minden nő a veszélyes pasikat szereti, ebbe a skatulyába engem nem lehet beleszuszakolni, inkább érdekesség, hogy van ilyen oldala is. *
-Ugratlak? *Visszakérdezek és kellő komolyságot kölcsönzök az arcomnak hozzá, még azt is megjátszom, mint akinek fogalma sincs miről beszél a másik. Csak akkor mosolyodom el, ha látom az arcán a kételkedés vonásait, szemeiben a csillogás fakulását. Majd fel is állok az asztaltól, hogy végre feltálaljam a korai vacsorát, amiért Rid tulajdonképpen itt van. Közben tovább faggatom a hobbijáról, ha már úgy gondolta nekem is van ott helyem. Vajon miért gondolta rólam ezt? A veszély, vagy az illegális volta miatt? *
-Na és hogyan zajlik ez? Szólnak, hogy itt és ekkor és te odaszáguldozol, aztán lesz ami lesz? Hogy kerülitek el a zsarukat? *Helyet csinálok a szaftosan, illatosan pihenő hús fehér porcelán ágyának, majd kiveszem a sütőből ahol eddig melegen tartottam, aztán jöhet a burgonya és a zöldségtál, s végül a saját grillezett tofum. Addigra Rid talán a majdnem teljesen elfelejtett filmbéli ismereteimet fel is frissíti. *
-Azt hiszem én inkább egy roncs derbin lennék esélyesebb. Bár a saját kocsimat nem törtem össze soha, de néha…olyan szívesen belehajtanék egyik-másik bunkó hátsójába. *A frusztrációt olykor fizikálisan lehet legyőzni. Erre jó a boksz és a fájdalomig gyűrt edzés, de a volán mögött nem segít. *
-Persze gyanítom te nem ezért csinálod. Neked mi jó benne? *Felnézek és megáll a kezem is a tálak rendezgetése közben, de végül Rid felé tolom a kikészített húsvillát – kölcsönkértem – és a méretes kést is. Igyekszem nem nézni a húsra.*

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Engem nem ver át... Engem senki se ver át... Szeretném ezt hinni, de rá kellet jönnöm az évek alatt, hogy van ami még rajtam is kifog.

- Okééé... igen, szoktam nyerni. - mosolygom, de csak hogy érezze az együttműködést.
Még akkor is figyelem, amikor feláll, tüsténkedik, és a következő pillanatban már érkezik is valami ínycsiklandó illat.
Na mégiscsak jól alakul ez a délután!

- Öööö.. - a kérdés meglep. De igazából semmit se titkolok, na meg azt se gondolom hogy felnyom, szóval szabadon részletezek. - Ja, valahogy úgy... - nemmáshogy. - A zsarukat meg egy kis szerencsével, ha muszáj, gyorsreagálással és a gázpedállal. - csak az igazat mondtam. Kifinomult mesterség ez... Na meg.. Nem is annyira vesszük célba a belső részeket, inkább a külszíni, elhagyott bányák és iparterületek a cél.
Az meg kinek okozna fejfájást.

- Mmmm.. jó illata van.. - csak mellékesen, miközben a szemeimmel követem ahogy érkezik. A legszívesebben már falnám is be, de ez most nem egy kültéri köpködő étkezde.
Ez még nekem is kétségtelen.
Ezért inkább figyelek a következő kérdésre.

- Elhiszem. - nevetek fel. Melyikünk nem!? De a lényeg...

- Ööö.. nem tudom. - nézek fel rá. Miközben a kés beférkőzik a kezem ügyébe.

- Neked mi a kedvenc színed!? - a szemem szűkül. De azért ha már felkínálta, a késért nyúlok.
Annyira ínycsiklandó!

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*Nem tudom, csak sejtem, hogy átlátott rajtam, de értékelem, hogy belement a játékba. Persze ha nem így lett volna, sincs következménye, még annyi sem, hogy lehangoltabb lennék a sikertelenség miatt. Próbálgatom magamat és próbálgatom Ridet, hiszen eddig csak a munkahelyi humorát ismerhettem, azt a távolságtartót, amit a beosztott-főnök viszony még megenged, mégis oldottabbá teszi a hangulatot. Most egészen más és szeretném hinni, hogy az irántam való tisztelet csorbulása nélkül, más lesz a hírem. Elmosolyodom mielőtt a húsért fordulnék és azon gondolkodom, vajon mi a jó abban, hogy erőt vagy tudást, esetleg mindkettőt fitogtatják a másik előtt. Valami kései gyerekkori vágy, vagy…nos igen, a száguldás felett érzett adrenalin…lehet ettől függő az ember?
Az érdeklődésem merőben ártatlan, csupán a magam kíváncsiságát szeretném kielégíteni, semmilyen rossz szándék nem vezet és erre néhány másodperc múlva Rid is rájön. Mindeközben a hús az asztalra kerül, én viszont még hezitálok a vallomással. Nem tudom, hogy kaja előtt vagy után valljam be, hogy hússütésben most estem át a tűzkeresztségen. *
-Izgalmas lehet. Volt már, hogy elkaptak? Adóbevallásban jobb vagyok, mint büntetési tételekben, mennyit lehet ezért kapni? *Nekem jobbára marad a dugóstressz, amiben nem lehet száguldozni, de még néha vánszorogni sem, csak a frusztráció marad, hogy „soha nem érek oda ahova készülök” és a mögöttem lévő kényszeres dudálása felett érzett agylob, mintha attól gyorsabban haladna a sor. Egyszer kiszálltam és hátramentem a fazonhoz. Halál nyugodtan, hiszen esélyes volt, hogy percekig nem mozdul a sor. Megmondtam neki, hogy szívesen helyet cserélek vele, tökölődjön ő előttem én meg nyomom a dudát rá. Csendben maradt. Ehhez képest Rid pont a másik végletben lazul és lassan még én is el tudom képzelni, mit élvezhet annyira benne. Nehéz szavakba önteni, ezt a bizonytalan „öööö”-ből és a „nem tudom”-ból gyanítom. A kérdés meglep, mert egyáltalán nem közelít még járókerettel sem a témánkhoz, és a válasz rá sokkal összetettebb, mint amire Rid, gyanítom számít. *
-Remélem az íze is olyan jó lesz, mint az illata. *Némi időnyerés céljából utalok vissza a korábbi megjegyzésére, majd magam elé húzom a tofumat és szedek a zöldségekből. *
-Kedvenc szín. Kíváncsi vagyok ez hogyan jutott eszedbe a gyorsulási versenyről. Bonyolult, attól függ hol van. Ha a lakást nézed, akkor a zöld világosabb árnyalatai, a föld színei, de ha magamon kell viselnem, azt mondanám a kék. Hogy a kocsiknál maradjunk, nekem mindegy, csak piros ne legyen. Kocsiban ki nem állhatom. Egyébként most sütöttem először húst, mert én nem eszem…soha. *Stratégiai választás volt a részemről, hogy a húsos vallomást a kedvenc színes kifejtésem végére tettem, mintha sokadrangú információ lenne, de elég fontos ahhoz, hogy szélesen mosolyogjak hozzá, de arra már nem tudtam figyelni, hogy az egyik szemöldököm ne mozduljon meg leheletnyit felfelé a kíváncsiságtól hajtva.*

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Szélesre húz a vigyorom.

- Dehoooogy. Itt ülök, nem?? - és vigyorgok. Ha elkapnak... na igen, csúnyán rádhúzhatják a vizes lepedőt, pláne ha nem vallasz, ha nem köpöd be a teljes testvériséget, és nálunk a legfőbb érték a bizalom! Mindegyikünk tartja a száját. Különben hogy nyerhet teret az összetartozás kérdése??
Semmit nem ér, aki nem tartja be a szabályokat.

- Vagyis fogalmam sincs.. - mosolygom el, mert ez nem az én tisztem, felhajtani a részleteket, mindig az jön, aminek jönnie kell! Csak légy mindig TE a gyorsabb!

- Biztosan. - a szemem le nem veszem a méretes marha?/pulyka? szeletről, ha nem vonzana már maga az illat, a látvány is megér egy éjjeli misét.
De aztán jön az a következő... monológ, amire abszolút nem számítottam, és a fejére is állítja a tervezett klisét.
Hangosan elnevetem magam.

- Hát ez tényleg kimerítő válasz volt! - nevetem még mindig, de igyekszem.. nagyjából, de legalábbis épkézláb helyretenni a dolgot.

- Oké, a dolog az lett volna, hogy én megkérdezem miért azt szereted, és te nem tudnál választ adni rá. - mosolygok. - Mert ez így működik... - rántok vállat. - Nem tudjuk miért szeretjük azt amit. Egyszerűen csak... szeretjük... - foglalkozom a hússal, miközben a szám csak egyszerű mosolyszínű rándulással követ, és amit mint bevallása szerint külön az én kedvemért szolgált fel. Nehogy azt higgye hogy nem vagyok hálás.

- És köszönöm. - pillantok fel rá. - Azt hiszem... Ilyeneket kell mondani vagy nem? - és vigyorgok. De attól még hálás vagyok. Komolyan.
(Hogy nem kell olyan izé szárakat rágnom mint ahogy ő teszi.)

Job : Üzletvezető Posts : 164

Riddick & Nyda
Kései ebéd

*A válaszából és visszakérdezéséből azt feltételezem, hogy ha el is kapták, sokat nem lehet kapni érte, akkor csak szabálysértés lehet amit pénzbírsággal sújthatnak. Végül is mindegy, annyira nem volt fontos, csak érdekelt. Elmosolyodom a magabiztos vigyorán, ilyet is ritkán lehet látni rajta. Magabiztosságot igen, csak mosoly nélkül. Rid a munkában nem ismer tréfát, egyébként sem lenne sok hitele ha vigyorogna. A marcona külső elengedhetetlen kelléke egy bár kidobó emberének. *
-Azért ez félelmetes. *Csak lassan araszolok közelebb a témához, nem feltétlenül szeretném a következő órában, már egy száguldó autóban tölteni az időmet. Érzésem szerint olyan ez mint a jó kapcsolat, nem szabad rögtön ajtóstól rontani a házba. Közben előkerül a hús is, ami abszolút marha, a legjobb része – Lisa mondta – és bármilyen hihetetlen tevékenyen részt vettem az elkészítésében. Volt idő mikor én is ettem húst, nem az állatok leölésével van gondom – na jó, azzal is – egyszerűen csak nem kívánom. Régen volt, akkor még főzni sem tudtam….de nem ez volt a házasságom derékba törésének az oka. Jobb témának tűnik a kedvenc szín, bár fogalmam sincs, hogyan került elő, igyekszem minden szempontból megválaszolni, nem hagyok ki semmit…épp csak Rid egészen másra gondolt. *
-Áóó! Értem. Ööö, azt hiszem megdöntöttem a klisét. *Ridet nézem, várom a reakciót amit a kis monológ végére biggyesztett új információ morzsa eredményezhet. Közben rájövök az összefüggésekre, de ha már leromboltam a felállított törvényszerűséget, ebben is tovább kell mennem.*
-Igen, ilyeneket. Meg olyat is, hogy szívesen. Az én részemről. A nagynéném szerint nem kellenek szavak, elég ha látjuk, hogy a másik jóízűen eszik, annál őszintébb úgy sincs. De ha már a ki mit szeretnél tartunk, te is biztos össze tudsz szedni pár okot arra, miért szereted az autóversenyzést. De jobban érdekelne az, hogy miért az illegális formáját választottad? …Jó étvágyat! *Az első falat tofut veszem a számba miután tovább biztattam az evésre. S persze szívszorongva várom az ítéletet, egy rezdülést, pislogást, egy szájrándulást ami arra utal, hogy végzetesen megbuktam Lisával együtt.*

Megjelenés•

Job : autószerelő/kidobó Location : LV Posts : 107

Röviden elmosolygom. A 'félelmetes'-ről nekem egész mások a tapasztalataim, de ami Mexikóban történt ott is marad, így vissza ebbe a tökéletes(ebb)en élt életbe.

- Igen.. úgy tűnik.. - vigyorgom, a klisé megdőlt, de Nyda egész sokmindenben az 'ismeretlen' plafonját döngeti, mégis jólesik egy kis teljesen eltérő légkör. Lehet még én is tanulok valamit!

A hús.. nemcsak hogy jól néz ki, de még előítéleteim sincsenek afelé, hogy talán nem ő a legjobb szakács, az illat már előre beszél.
És amúgy az íz is. Elég megkóstolnom, és világossá válik, hogy Nyda nemcsak a Klubban tökéletes. (Vagy épp a tökéletesség látszatát kelti. Hogy csinálja!? )
Rendben falatozom, nem kizárva őt, de nálunk ez a természetes. Vagy eszel, vagy beszélsz. Most mégis megy a kettő.
Fog menni.

Felnevetek.

- Most képzeld! Hogy férnék én be egy átlagos versenygépbe? - nevetek - Nem beszélve arról, hogy sosem tudnám az ilyen ínycsiklandó falatokat mellőzni. - harapok rá még egy falatra, és nem szégyellem, tényleg kifejezetten ízlik. Kellemesen angolos, mégis a legjobb ízkavalkád.
Leteszem a villát.

- Oké, azért tegyük azt is hozzá, hogy a gyorsulás és az autóverseny két külön állatfaj. - törlöm meg a papír, vagy kikészített rongyszalvétába a kezeimet. Nem mert végeztem, hanem mert csak szünet következik.

- Itt a szabadság az eszencia. A tudás, a stratégia... és még az is, ki tud nagyobbat mondani. - nevetek. - A hivatalos berkek mind a pénzről szólnak, az alázatról, olyan döntések amiket rohadtul nem akarsz, de muszáj elfogadnod őket, mert a "NAGYOK" azt mondják. Itt a magad ura vagy.. - kacsintok rá. Csak játékos nyomatékvétel. - Ha nyersz.. eszel, ha nem, mehetsz vissza dolgozni belebújva a gépbe. - nevetek. - Vagy épp kitalálni hogy mit és hol csesztél el. - vissza a villa a kézbe, és néhány újabb falat.
ABBAHAGYHATATLAN!