Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
*Valószínűleg nem ez az egyetlen dolog lesz a mai este folyamán, amiben megdöntöm az általánosan elfogadottat, de az is lehet, hogy csak Rid nem feltételezett rólam mást. Nézőpont kérdése…ahogy a kedvenc szín is. Ezen átugorva aztán először az evésbe vetjük bele magunkat, miután bevallottam, hogy ezzel a korai vacsorával estem át a tűzkeresztségen. Persze, hogy szívszorongva várom Rid minden rezdülését az első falat után, és még én sem hiszem el, hogy megkönnyebbülhetek. Semmi fintor, a szemei sem kerekedtek el, és nem látom rajta, hogy azon gondolkodna, hogyan köpje a szalvétába észrevétlenül. Ezek szerint sikerült. Magamban elrebegek egy hálatelt köszönömöt Lisának, és áttérek az engem érdekelt témára. Jóllehet Rid vetette fel először, de jó téma. Ha már a vacsoránk is egy autónak köszönhető. A nevetését nem értem, csak amikor megmagyarázza, és önkéntelenül végignézek rajta, már ameddig az asztal engedi.* -És a rally? Nem feltétlenül a Forma 1-re gondoltam. Jó abba tényleg nem férnél be.*És még a húst is megdicséri.* -Örülök, hogy ízlik. *Azt hiszem az igazi, megkönnyebbült sóhaj most hagyja el ajkaimat és mosolyodom el szabadon, ez utóbbiról beszél Rid is. * -Nagyobbat mondani? *A húgom most tekintene rám rosszallóan, sznob énje nem bírná elviselni, hogy közbevágok, de Rid nem az a fajta aki ezt nehezményezi. Én sem a szóhasználatot. Az elcseszés úgy suhan el a fülem mellett, mint még soha. A szemöldököm viszont megemelkedik, a gyanúmat kérdésbe foglalom miután lenyeltem a tofut és egy falás paradicsomot.* -Fogadsz is magadra? Szóval ez így megy? És mennyi pénz cserél gazdát egy ilyen estén? *S közben nézem ahogy eszik. Most nyer értelmet az a tekintet, amit a nagynénémtől láttam, valahányszor együtt ebédeltünk a hétvégén. *
- Rally? - akadnak fel a szemeim. Oké, csak meglepett, nem a feltételezés az ami sért, de mégis. Hm... Muszáj elgondolkozzak rajta. Mert még ESKÜ! hogy soha az eszembe se jutott.
- A rally is a pénzről szól... - csak egy következő falat után válaszolok. - Mint minden. - mosolygom el, de nem érzem szükségét bizonygatni. Egy klubot vezet, tudja ezt ő nagyon jól. Az egész világ a pénzről szól. Csak van aki meghajol... és van aki renegát módon intézi a beszerzéseket. A második a boldogabb.
Az étel.. persze hogy ízlik, persze nem vagyok én egy olyan igazi nagy ínyenc, jóformán bármit megeszek, csak az végzi a kukában ami tényleg ehetetlen. Ez viszont meg se közelíti azt a szintet. Szóval nyugalommal falatozom. Csak csendben elmosolyodom.
- PERSZE! Nagyobbat mondani. - mosolygom újra. - Hisz erről szól ez az egész... Elhiszed hogy az a sok csipszar aki az egekig magasztalja magát tényleg akkora nagy spíler!?? - itt már röhögök. De nem teli szájjal, annyira még épp eléggé vagyok kulturált, hogy tudjam hol is vagyok, kivel is vagyok. És mik az elvárások.
- Az egész csak színészet. - vigyorgom. - Az utca törvényei itt is érvényesek, azé a hatalom, aki a megfelelő hírét kelti, és akinek elhiszik a többiek. - mosolygom. - Nincs itt semmi talány.. vagy újdonság. - mosolygom tovább, a következő falat előtt, de eszemben sincs abbahagyni. Már a tovább falatozást.
Amikor újabb kérdés esik be. Megállok.
- Hogy fogadni? - esik le. - Az tisztességtelen lenne, de igen, van aki így játszik. Nekem a dicsőség az ami a pénznél sokkal többet jelent. - mosolygom, felszúrva a villára a következő húsdarabot. - De hogy mennyi pénz játszik egy ilyen estén, azt ne tőlem kérdezd. - mosolygok újra. - Ez nem az az ágazat ahol szükség van könyvelőre. - nevetem, és végtére is igaz. Minden este határozatlan számú ember, határozatlan számú tét, és pénzösszeg. Csakis az elosztók lehetnek bárminek is tudatában. De ez a része engem sosem érdekelt. Én nem a pénzért csinálom. Sokkal fontosabb az ÉLVEZET!
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#28Tárgy: Re: Nyda otthona Vas. Jan. 09, 2022 6:07 am
Riddick & Nyda Kései ebéd
*Ha már mindenáron autóversenyzés, és bele kell férnie a kocsiba, akkor rally. Miért ne? Nem gondolom, hogy ez neki sértő lehet, nem vagyok tisztában az autóversenyzők finom lelkével, sem azzal, hogy esetleg mindegyik a maga kedvencét preferálja és kardoskodik is mellette, esetleg valamilyen számomra nem érthető okból, még le is nézi a másikat. Ridnek azonban fennakadnak a szemei, kis csend áll be kettőnk társalgásába míg lenyeli a falatot, addig izgulhatok, hogy megtudjam, miért is olyan meglepő, hogy ezt dobtam fel. Mondjuk nem derül ki később sem.* -De legalább legális és nem kell attól félned, hogy elkapnak a zsaruk. *Tudom, hogy minden a pénzről szól, még ha nekem nincs is annyi, hogy ne érdekeljen, ebben a világban élek. Játék a számokkal. Ezt jobban értem, mint amiben Rid él, de lassan azért kezd összeállni a kép. Szóval a legális autóversenyzés nem olyan szabad, vannak főnökök akik megmondják hogyan csináld, függetlenül attól, hogy ők nem tudják. Világos, aki nem tudja, az tanítja. Majdnem. * -Á, értem. De ennél csak értékesebb az, ha fel is tud mutatni valamit. Nem? *Tovább eszik én meg nézem, néha magamat is megkínálva egy-egy falattal, de én tudom, hogy mit várhatok. Ridről is kiderül egy kis idő után, hogy nem nyúltam mellé a marhával. Persze nem akarok ebből rendszert csinálni, húst fogdosni és sütni. Egyszeri és megismételhetetlen alkalom. S ha már a pénzről beszéltünk, nem tudom nem megkérdezni azt ami érdekel. Fogadás. Jóllehet soha az életben egyetlen lottót sem adtam fel, érdekelne hogy is megy ez, elvégre biztosabb, mint a lottó. * -Kár. Ha más fogad rád, az tisztességes? Mennyit tennél magadra? A dicsőségből meg lehet élni? *Értem én, hogy az fontosabb, de akkor ez csak szórakozás. Ha viszont baj van a kocsival, miből csináltatja meg? Ha jól sejtem ezek az autók minden szarral fel vannak tuningolva, az nem kis pénz és tudom, hogy Rid mennyit keres a bárban. Másrészt nem véletlenül kérdeztem. Ridnek a száguldás nyomja az adrenalint a vérébe, nekem a pénz. Azon, hogy itt nincs szükség könyvelőre, elmosolyodom. Mindenhol szükség van, csak nem látszanak. *
#29Tárgy: Re: Nyda otthona Szer. Jan. 12, 2022 12:04 am
- Ez igaz... - dünnyögöm. - Pont ezért unalmas. - vigyorgom el, de nem szánok neki sok időt, végül is enni jöttem, és amúgy sem lényeges. Szerintem ezt kiveséztük. Még ha nem is a maga, szervdonor módján, az utóbbi szavak viszont beszédesek, mennyire is, és miért más világ a miénk.
- Persze. - megyek bele a játékába. - A nagyot mondás csak ideig-óráig használ, ha nincsenek eredmények, az ember szavahihetetlenné válik. - az ő nyelvével. A miénkben csak lúzer.
Tovább eszem, de újabb kérdések záporoznak, amire meg már leállok, muszáj _ ha nem is illendő, de _ felnevetnem.
- Kezdem úgy érezni magam mint az őrszobán! - vigyorgom. Tényleg ennyire érdeklik a részletek? Akkor miért nem próbálja ki! ÉLESBEN! És a gondolat megfogalmazása már magával is húzza a tervet.
- Mondok én valamit! - vágom keresztbe az egészet, mielőtt válaszolna. - Csütörtök éjjel lesz egy kis móka. Hajnalban, olyan 1 körül. Tarts velem, és talán minden kérdésedre választ kapsz! - nevetem, habár tudom, ingoványos talajon lépkedek, az egyik az, hogy ő főnök. Mármint nem itt, és nem most, de ebből még baj lehet. A másik hogy... Nydát ismerve _ vagyis pont hogy annyira nem ismerve _ fogalmam sincs hogy ez mennyire jó ötlet, még az is lehet hogy rettenetes. Mégis adok neki egy lehetőséget. Egy... kis ízelítő. MEGLÁTJUK!
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#30Tárgy: Re: Nyda otthona Csüt. Jan. 13, 2022 10:01 am
Riddick & Nyda Kései ebéd
*Kezdem érteni hova akar kilyukadni. Nem csak a száguldás és a nyerés lehetősége az ami izgalmas, hanem az is, hogy mindez tilos. Mint a gyerekek az oviban, vagy később a kamasz évek kellős közepén, amikor dúlnak a hormonok. Férfiak. Ridnek még jól is áll ez a lelkesedés. Muszáj elmosolyodonom a dünnyögésén, később pedig még mindig csak lustán magyaráz. Próbál egy világot lerajzolni elém, de egyelőre az egész csak két dimenziós, ami nekem sem nyújt élvezetet, legalábbis nem tudom magam belelélni abba, ami neki telepumpálja az ereit adrenalinnal. Saját gondolataimat fogalmazza meg, és el is dobom ezt a részt. Jobban érdekel a gyakorlati oldala, és Rid is sokkal lelkesebb. * -Ott is voltál már? Saját tapasztalat? *Egy falat tofu után kérdezek rá, nem mintha bármilyen jelentősége lenne a bárbeli munkájára, hogy a zsaruknál töltött egy kis időt. Azt jól csinálja, panasz sosem volt rá, és nekem is óriási segítség. Egyszerűen csak érdekel. S magamat is meglepem vele, hogy egyre jobban. Szívesen megnéznék egy ilyen versenyt. Rid mintha olvasna a gondolataimban, de persze csak, mintha. Jobb szemöldököm íve feljebb nyúlik és a fejemet kissé oldalra hajtom. Nem tagadom meglepett, nem csak a lehetőséggel, hanem azzal is, hogy most és azzal is, hogy beavatott ebbe az egészbe. Mondjuk már említette, hogy van ilyen, nem tartott volna sok időbe, hogy kiszedjem belőle, de így sokkal jobb. * -A bárból egyenesen odamész? *Nincs előttem a beosztás, ki mikor és meddig őrzi a rendet, én korábban le szoktam lépni, lévén délelőtt is bent kell lennem, de igazából lényegtelen, hogy Rid honnan megy oda, ahova. * -Rendben, ezt megbeszéltük. *Általában mindig mindent gyorsan eldöntök, ezen sem kell gondolkodnom, Rid már úgy is felvezette a lényeget a lelkesedésével és meglehetősen kíváncsivá tett. Megtörlöm az ajkaimat és a poharamért nyúlok, hogy koccintásra emeljem azt Rid felé. * -Nem kóstolod meg a bort? A marhához állítólag remekül illik.
#31Tárgy: Re: Nyda otthona Hétf. Jan. 17, 2022 1:46 am
Felnevetek. Hangosan. Lehet hahótázva is, de nem reng bele az egész szoba. Legalábbis igyekszek.
- Na pont EZÉRT! - vigyorgom telibe. Kérdezőbiztost játszik?? Oké, azért válaszolok is néhány másodperccel követve, de azért szórakoztat az érzés.
- Nem, még nem sikerült elkapniuk a kékeknek. - a tányér fölött szövegelek, de úgy érzem érdemes ha néhány hosszú percre is, de magára hagynom a vacsorám. Különben teli szájjal beszélnék.
- De ismerek olyat aki megjárta. Az én gépemet viszont még nem nyomták le. - vigyorgok. És így van. Még ha sokszor nem is a sebesség az ami számít, inkább a technika, ha egy dologra mindig is figyelek, az az, hogy ha nem muszáj ne szúrjak szemet. Különben hogy alakulna az otthoni történet??
Az ötlet maga csak úgy a semmiből jön. De csak mert záporoznak a kérdések, és arra jutok, hogy hol is ismerhetné meg a világot jobban mint helyben, már ha tényleg ennyire érdekli. Így fel is dobom a lehetőséget. Amire meg újabb kérdés érkezik.
Szélesre húz a vigyorom, megint, de aztán mégiscsak válaszolok.
- Nem, a csütörtököm szabad. Martin lesz benn, én jobban szeretem aznap felkészíteni a járgányomat, de ha akarod, érted szívesen beugrom. - és így is van. Már ha ezokból kérdezett, ha más miatt, akkor nem tudom hova tenni.
Ám ahogy folyik tovább, legalábbis az események, és máris a levegőben a pohár, egy pillanatra lemaradok, és csak azután marok a nálam fekvő izére (valami lónyál az).
- Hm. - dünnyögök. - Azt gondolod ettől kipurcanok? - és nevetem. Persze ez az én véleményem. Mondjuk borozni eleve nem szoktam, de miért is ne!? Bármi jobb ennél a gyömbér ízű löttynél.
- Legyen! - azzal jelezve hogy akkor váltsunk, az üveget visszaeresztem. Az asztalra.
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#32Tárgy: Re: Nyda otthona Csüt. Jan. 20, 2022 7:41 am
Riddick & Nyda Kései ebéd
*A hangos nevetése nem zavar, sőt még örülök is neki, hiszen ez azt jelenti, hogy képes volt ellazulni, már nem feszélyezi az, hog kvázi a főnökével korai vacsorázik. Egy vendéglátónak mindenképp jó érzés és dicséret is egy kicsit. Vele nevetek, igaz én nem engedem ki magamól a legnagyobb hangomat.* -Szóval nem...*Bólintok, elgondolom, hogy kicsusszant a markaikból, vagy el sem jutottak odáig, hogy egyáltalán üldözni kezdjék. Persze medddő próbálkozs lehet egy illegális versenyen a résztvevőket üldözni, hacsak nem a rrendőrautó kormánya mögött is egy hobbi autóversenyző ül. Riden látszik, hogy büszke magára, amiért őt még nem kapták el, mást viszont igen, ez is olyan lehet, mint a verseny, s talán ebben is megmérkőznek egymással. Ki az akit elkapnak a zsaruk és ki az aki még őket is leiskolázza. * -A te gépedet...kezdem érteni, nem csak az számít te mennyire vezetsz jól és mekkora szerencséd van, hanem az is, hogy a gép....a kocsi jól legyen összerakva. De az is a te érdemed, nem? *Költői kérdés, rövid eszmefuttatás a részemről arról, hogy mit is jelent mindaz amiről eddig beszélgettünk. S amire rá akar venni engem is. Na persze nem, hogy én versenyezzek, csak nézzem meg őt, vagy úgy egyáltalán hogyan működik egy ilyen illegális verseny. * -Ó, persze, kell a felkészülés. *Csak nyugtázom, hgy aznap nem dolgozik, de különösebben nem érdekel és az sem, ki lesz bent helyette. Most nem vagyok főnök és nem szeretnék számonkérni sem. Láttam már ilyet filmen, de az sosem olyan mint az igazi, csak egy biztos. Az egész egy zárt közösség, mindenki ismeri a másikat, aki idegen az mindig gyanús.* -Örülnék neki, akkor biztosan jó helyről nézhetem, és az sem elhanyagolható tény, hogy veled még maguk közé is engednek. *Kérdőn nézek rá, noha nem hangzott el kérdés, csak megerősítésre várok tőle. Közben töltenék még magamnak bort, de előbb újra megkínálom Ridet, hátha meggondolta magát Lisa ajánlotta az italt, együtt választottuk ki, ő tudja, hogy ez a fajta bor illik a marhasülthöz. Ezért ingatom kicsit a fejemet mikor Rid a kipurcanásáról kérdez.* -Nem, dehogy. Ha az esik jól, idd azt nyugodtan, csak azt mondták ez a fajta bor kiemeli a marha ízét. Nos, ebben én nem vagyok kompetens. *Elégedetten elmosolyodom amikor rábólint, nem leittni akarom, csak azt, hogy érezze jól magát és ne legyen panasz a vendéglátásra. Töltök neki a terítékhez odakészített borospohárba, míg kóstol és próbálgat én egyenes háttal ülve, kezemben a magam poharával figyelem. Várom, mit szól hozzá. Tényleg olyan jó a bor a marhához? Nem akarom megkóstolni a húst, Ridre hagyatkozom. *
#33Tárgy: Re: Nyda otthona Vas. Feb. 06, 2022 4:43 am
- Ahogy mondod. - ráerősítek, mert előbb kell felkelnie annak a rendőrnek, aki engem bilincsekben akar látni. Persze mindig lesznek próbálkozók.
- A fején találtad a szöget. - és csak mosolygom - Szar kocsival még egy dömper is leelőzhet. - mert így van, nincs mit ezen tovább ragozni. Azt hittem ez már kézenfekvő!
A következő szavain viszont már bőszen felnevetek.
- Csak nyugi... Itt nem harap senki, legalábbis akinek nem hagyod, csak készülj fel, hogy ezek nem elit emberek.. - és nevetem. Tovább. Hogy hogyan is képzelem? Ezen még nem gondolkoztam el. Nem is szándékozom. Mindig azok a legjobb ötletek, amik hirtelen születnek, és a helyzet majd úgyis rendezi önmagát. Mindig rendezi.
Éééés.. újabb példa a két világ közötti szakadékra... Bár nem veszi a viccem, mégsem rovom ezt fel neki, inkább csak mosollyal együtt biccentek, és ahogy csak a lassan csorgó vörös italt figyelem, az eszembe jut még valami.
- Csütörtökön... valami kényelmeset hozz... Valami lazát.. - csak csendben mosolygom - Mármint ruhát. - szélesedik ki a vigyorom, már ha nem értett, és úgy érzem, szükség lesz itt még némi széljegyzetre.
- Tudod ezek nem azok a népek akik feszengenek. Szóval ne lepődj meg, ha valaki a nyakadba ugrik, csak lazán átölel, vagy akár leönt egy adag sörrel, de ne aggódj én megvédelek. - kanyarul rá két ujjam a borospohár nyakára, és menten belekóstolok.
*Szinte biztos voltam benne, csak bólintok a büszke válaszra. Már az is világos, hogy ez a verseny eléggé összetett. Nem csak az ügyesség számít és ki mennyire vezet jól, vagy taktikázik, hanem maga a kocsi is pöpec legyen. Nem akadok ki a szóválasztáson, nem a húgom vagyok aki elfelejtette honnan indult és hogyan beszélt, most meg már olyan magasan hordja az orrát, hogy az eget veri. A dömperen nevetek, egészen elképesztő hasonlít és kissé túlzó is, de értem a lényeget. Azt viszont komolyan gondoltam, hogy nélküle talán a közelébe sem engednek egy ilyen versenynek, hiszen ez zárt közösség szerintem, és mivel illegális, minden újabb idegen arc a lebukás veszélyét hordozza magában. * -Nem arra céloztam. Úgy gondoltam egy ismeretlen arcról azt hihetik, hogy…besúgó?! *Félve használom ezt a szót, nem tudom mennyire helyénvaló, de majd kijavít ha akar. Azt nem tudom rólam mit gondol, vagy mit tud…de biztosan egészen mást, mint ami a valóság. Nem kételkedtem abba, hogy egy ilyen verseny nem az elit kiváltsága, pedig lehetne ha valóban sok pénz forog benne. Azonban én sem tartozom az elitbe. Olykor még elbeszélünk egymás mellett, de alakul azért ez kettőnk között és ez is volt a célom azon túl, hogy viszonozzam a kedvességét és a kocsimra áldozott idejét. Én nem veszem észre, ő nem hozza szóba és így van ez jól. Töltök neki bort és várom, hogy megkóstolja. A megjegyzése azonban korábbi gondolatomat igazolja, Rid sok mindent nem tud még rólam. Kissé eltúlzott vigyorral válaszolok először az övére, aztán enyhítek rajta. * -Van farmerom is, nem is egy és ha hiszed ha nem, még pólóm is és bőrkabátom. Nem dizájner darab és elég kopott. *A többi kiegészítésre azonban felszalad az egyik szemöldököm. Nem értem miért ugrana bárki is egy ismeretlen ember nyakába, s bár örülök, hogy erre figyelmeztetett, nem valószínű, hogy nélküle problémát csinálnék ebből. * -Jó, majd nem lepődöm meg. Most már tényleg kíváncsi vagyok….na, milyen? *Érdeklődöm már a bor felől, mert közben belekóstolt és nem igazán tudom dekódolni az arckifejezését. Magamhoz veszek egy falatot, majd míg ő kóstol és értekezik, addig azon gondolkodom, mi lenne ha…..* -Tudod, értékelem, hogy beengedsz a világodba. Másban is megtennéd? Ne gondolj túl személyesre. *Mielőtt még megtáncoltatná a szemöldökeit, igyekszem helyre tenni a dolgot. Nem a magánéletére gondoltam, legalábbis nem a nőügyeire. * -Hova jársz edzeni?
Hangosan felnevetek. Nem akarok, de mégis sikerül. Amint viszont elengedem ezt a részletet, úgy érzem a helyzet magyarázatra szorul.
- Már ne bántódj meg.. - kezdek bele, még mindig mosollyal az arcomon - De a beépítettek nem épp tűsarkút és ilyen - mutatok rajta végig - dögös ruhát viselnek. - nem, ennél sokkal dögösebbet. Egy cici kinn itt, egy kis belátás ott, és máris sikamlós a menet, volt már részem benne, az egész korai időkben, de azért az embernek idővel benő a feje lágya. Már rég kiszagoljuk a tapogatózó pipiket. (Már aki épp nem farokra ácsingózik.)
- Szóval ne szívd mellre... minden rendben lesz. - csak egyszerűen mosolygom, persze ahogy lecsúszik az újabb falat, valami még az eszembe jut, csak hogy kissé... kevésbé kínos legyen az első bemutatkozó. (jórészt neki, mert én bánom is én miben libben be.) De akad neki _kész szerencse_ és hamar ki is oktat, így egy újabb vigyorral meglökve válaszolok.
- Az tökéletes lesz... - mosolygok, de mivel ott az a bor is, és ne hagyjam már magára, gyorsan belekóstolok, csak hogy egyszer és mindenkorra ne legyen többé titok mivel is múlatja vacsoraidőben idejét az amerikai fehér elit. És nem is olyan ROSSZ!!! .. hogy a macska rúgná meg...
- Mhm..?? - pillantok hozzá, de teli a szám, most jórészt borral, szóval gyorsított ütemben lenyelem.
- Azt kell mondjam, nem vagyok egy nagy sommelier, de tényleg egészen jóízű, elsőrendű darab. - amit érts: biztos DRÁGA! De nem azért vagyok itt hogy kutassak a pénztárcába, sose tenném, így hamar inkább az ételre térek. Amikor újabb kérdés _inkább megállapítás _ köszön be.
- Egy percre most megfogtál. - vigyorgom, elvégre nem a bankszámlaszámomra kíváncsi, (ha lenne olyan.) de aztán belemegyek a kérdésbe. - De ki mondta hogy járok edzeni? - és vigyorgok tovább. Hogy ne tenném?? Biztosra veszem hogy az a hely nem az ő ízlésének a megfelelő ahol összegyűlik a sok mexikói. Ők sem szeretik a betolakodó arisztokráciát. Oké, ő nem az, de mégis. Hozzánk képest biztosan.
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#36Tárgy: Re: Nyda otthona Vas. Feb. 13, 2022 8:06 am
Riddick & Nyda Kései ebéd
-A világért sem. *Vetem közbe fejemet rázva, és nevetve. Nem hiszem, hogy olyan sok dolog lenne, amivel megbánthat, a húgom ebben élen jár, és őt nem lehet überelni. Megedződtem már. A folytatásra az egyik szemöldököm megemelkedik, de iktatom az elmémbe az információt. Amúgy sem szándékoztam dögös ruhába és tűsarkú cipőben menni és ezt a gondolatát később ki is javítom. * -Köszönöm. *A burkolt, vagy véletlen bókot viszont mosolyogva bezsebelem még előtte. Miután tisztáztuk, hogy képes vagyok a helyhez és az alkalomhoz illően öltözködni, a borra terelem a figyelmemet. Egyrészt jobban szeretem mint a sört, másrészt, mivel nem eszem húst, kíváncsi vagyok tényleg olyan jól kiemeli a zamatát, ahogyan Lisa mondta. Aztán egy meglepett pillantás után egy bocsánatkérővel vagyok kénytelen kiegészíteni az elégedettségemet, mert nem gondoltam volna Ridről, hogy tudja mi az a sommelier. * -Ennek igazán örülök. *Kifejezetten erre az alkalomra vettem, de azt hiszem beszerzek belőle még pár üveggel. Jólesik egy pohár borral zárni a napot olykor, ellazulni egy kád illatos fürdőben, elkortyolgatni, kikapcsolni azt a rengeteg szennyet, amit napközben sikerül összeszednem. Persze nem mindennap iszom, ezért az a néhány üveg hónapokig is elég lesz. De ha már megadom a módját a lazításnak, akkor jó bort veszek nem pedig valamilyen lőrét, ami csak arra jó, hogy az ember a mosdóba rohangáljon. A kérdésem egészen másra vonatkozik és ezzel sikeresen meglepem Ridet, nem mintha az lett volna a célom. A vigyora talán a zavarából születik meg, de gyorsan átformálja, nem a bornak tudom be. * -A vak is látja. Biztosan nem az autód szerelésétől épültek az izmaid. Persze meglehet, hogy a műhelyben kerekeket emelgetsz és csavarkulcsokat hajlítgatsz. *Nevetek fel halkan és könnyedén megvonom a vállam, majd belekortyolok a boromba. * -Csak kíváncsi voltam. Nem láttalak Bobnál, ezért gondoltam, hogy máshova jársz. Bob edzőterme sem a luxus kategória, de nem a megfizethetősége miatt járok oda, hanem mert Vincent ismeri és megbízik benne. Nekem pedig ez elég garancia. Másrészt Rid egészen más világban él, mint én, szeretném azt is megismerni. Talán most jött el az ideje, hogy jobban nyissak a világ felé, hogy a szokásaimat átalakítsam, hogy a rendszert kicsit megbolygassam. Kedvenc és egyetlen dilidokim is erről próbált meggyőzni, de egyelőre jól éreztem magam abban a biztonságban, amit kialakítottam magamnak. Azóta viszont nagyon sok minden változott. * -Szóval? Hova és milyen hely az? *Nézek fel kíváncsian Ridre, az utolsó tofut számba véve. Egy kis pihenő után jöhet a desszert.*
És még okos is... Oké, hülye egy hasonlat, elvégre ő NYDA! Ki más lenne ha nem ő, aki úgy zsonglőrködik és kever a számokkal, mint senki más akit ismerek. Mégis egy hosszú vigyorra futja. Ebből nem menekülök. Sanszosan, szóval elé megyek.
Lerakom a poharam, de nem azért mert nem tervezek inni belőle többet. Igenis, tervezem. Csak hát...
- Van egy hely... nem hiszem hogy ismered... José papa a tulajdonos, elég fitos kis öreg, régen boksz oktató volt.. azt mondják.. - vigyorgom el. Most nem eszek. Amúgy se szokásom egyszerre beszélni és tömni a fejemet. Szóval megvár az a tányéron.
- Nincs messze a klubtól, alig pár utcányira. Egy zsákutca végében, takaros kis pincehelyiség. Inkább a mi fajtánk jár oda.. - mosolygom - Tudod.. mexikóiak.. - teszem hozzá, mert nem biztos a nyilvánvaló. Ha valaki rám néz, nem a családot látja bennem. Nem a közösséget. Nem a bőrszínt, mert ez sokkal több annál mint hogy színekről beszéljek. Ez egy érzés. Egy hit. Egy érzület. És hogy ezt képes legyen és bárki átérezze? Nem hiszek benne. Ha nem éltél ott, sohasem tudod meg mi is az amit jelent. Soha nem lehet elmagyarázni. Bárhogyan is próbálod.
*Általában sikerül úgy feltennem a kérdést, hogy abból senki nem menekülhet. Erre szükségem is van abban a világban, melyben dolgozom. Nem elég, hogy szinte minden törvényt, rendeletet, helyi szabályozást betéve tudok, ismernem kell az embereket is, egyetlen pillantásból megmondva, milyen az aki velem szemben áll, mit várhatok tőle és mire számíthatok ha valami még sem úgy alakul ahogy. Kiskapuk. Tengernyi van, de olykor más embereken keresztül visz az út a következőhöz. Rid sem kivétel, bár van néámi lelkiismeret furdalásom amiért rajta is használom ezt a fajta képességem, de enyhíti a tudat, hogy nem rossz szándék vezérel, pusztán a kíváncsiság. * -Jó hely lehet, az öregektől mindig sokat lehet tanulni. *Kezemben forgatom a poharat és néha Ridről a borra pillantok, figyelem hogyan simogatja a pohár falát, hogyan verekszi át magát rajta az ablak felől besompolygó fény. * -Ó! Mexikóiak…zárt közösség. Összetartóak, hevesek, sokat beszélnek és mindig vidámak. *Nem nehéz jellemezni őket, sokat hallottam róluk és nem véletlenül. Sokan vannak itt Vegasban, bár nagy részük csak a külváros peremkerületeiben él. * -Szóval mexikói vagy…és hogyhogy Vincent? Nem igazán van latin hangzása.
Pont így. Ezzel csak bólintok.Nem szoktam jellemezni a testvériséget, lényegében többnyire mindig velük is van dolgom. Melón kívül. Szóval nem érdemel fejtegetést. Alapesetben.
De aztán vékony csíkba húz a szemem, és nem azért mert nemkarok válaszolni. Azért, mert meg kell gondoljam hogy tegyem. Persze még szemernyi látszatja sincs hogy számítana, minden a jövő zenéje, de azért sosem árt az óvatosság.
- Mhmmmm.. mmmondjuk. - sikerül őszintén, de nem is igazán vetítenék. Mert ő se hülye, mindenki látja hogy a bőröm fehér, de azért nem egyszerű ez az egész történet. Legalábbis aztmondják.
Hosszúra húz a vigyorom.
- Igazából ott nőttem fel. - vonul vissza. - De a szüleim fehérek voltak. Aztmondják. - kik mondják?? A szóbeszédek. Arrafelé nemigen hihetsz másnak , ebből áll a közösség.
- De hogy a nevem.. - nevetem el. - Biztos anyám túl sok észak-amerikai szappanoperát nézett. - és nevetem, habár.. sose mesélte el ezt a történetet, én meg nem kérdeztem, így örök rejtély marad.
- De mint látod, a családnevem a nevelőszüleimé. - és mosolygom el újra.
*Sok mindenre gondoltam Riddick-kel kapcsolatban, de amit megtudok róla, azt álmomban sem feltételeztem volna. A hezitálás okát később megtudom, de érzem, hogy sokkal több van a háttérben, mint amit elárul, vagy el akar árulni magáról. Végül is nem titok a származása, épp csak bonyolult. Nem palástolom, nem is akarom, hogy meglepődtem, de nem esek le a székről, szemeim kerekednek el leheletnyit, annyira csak, amennyit az illem megenged, utána viszont halkan nevetek azon, honnan kaphatta a nevét. Valószínűleg ebből egy szó sem igaz, de ahogy kivettem a szavaiból, ő maga sem tudja hogyan is volt régen. Közben lecsúszik egy korty bor, bátorsághoz kevés. * -Nem tudtam, hogy örökbe fogadtak. Szóval semmit nem tudsz az igazi szüleidről? Nem is akartál tudni róluk? *Nem szeretnék mélyebben belemenni a családi életébe, ezért legyintek egyet, mintegy elsöpörve az előbbi kérdést.* -Ne haragudj, semmi közöm hozzá. Én korán elveszítettem a szüleimet, a nagynéném nevelt fel minket a húgommal együtt, de már nem él. Csak a húgom maradt. *Néha hiányzik, de a legtöbbször örülök, hogy nem Vegasban él. Tudom, hogy a maga módján ő is szeret engem, de sokkal jobban szereti önmagát és egyszerűen imád lealázni. Ami persze lepereg rólam, ez pedig bosszantja. El vagyunk mint a befőtt. * -Kérsz még húst? *Egy pillantást vetek a tányérjára, készen arra, hogy kiszolgáljam, közben visszatérek arra az autósversenyre, mert érdekelnek a részletek. * -Szóval hogy is zajlik egy ilyen verseny? Mesélj róla. Hogyan hozzátok össze? *S próbálom magamat is belehelyezni a képletbe, mint egy új adókulcsot a bevallásba. Elképzelésem sincs milyen lehet egy ilyen verseny és mit fogok élvezni benne, én aki annyit ért a kocsikhoz, hogy tudom vezetni és eljutok A-ból B-be. Kényelmes és még a kávés termosznak is van helye. *
Felsóhajtok. De nemigazán panaszkodom, csak inkább.. nem szoktam erről beszélni. Nem szokták kérdezni. Nem téma a családi élet. (márminthaaa.. nem egy nőt, és porontyokat terelgetsz..)
- Nem-nem, semmi... - vigyorgom el. - Igazából csak nem szoktam beszélni róla, vagy legalábbis az utóbbi x évben nem is tettem, és... - ÉS?? Hogyan folyna tovább ez a szöveg!?? Nem eskü hogy vannak kész válaszaim.
- Szóval meghaltak. Ennyit tudok. - mosolygom el, de nem mert ne törődnék az ő törénetével, csak ezzel a válasszal még adós vagyok. Voltam. Talán.
De hamar lépünk tovább, vagy legalábbis ahogy a tányéromra nézek, már nyújtom is felé.
- Igen, kösz. - nem mintha ne lenne még benne, de a marhahúsból soha nem elég. Ha más nem, legalább EZ.. az ami a legelképesztőbb az amerikai életben. A végtelen rendelkezésre álló HÚS a készletben! Vagyis eszemben sincs nem újra kérni.
De újra visszakanyarodik a szöveg, nekem meg nincs ellenemre, végül is, bár kezd igazán.. szaglászás szaga lenni az egésznek, de nem gondolom azt hogy Nyda.. igazán egy ránk állított 'patkány' lenne. Ő nemaza fajta.
- Telefonon. Főként.. - repülök rá megint a kajára előttem, de azért még mindig nem teli szájjal beszélek. Ez az egy még jelen társaságban szent. - Vagyis én nem vagyok szervező, csak a helyszínt és az időt kapom meg. - és most újra rágok. Megint.
- Odasurranok a járgánnyal, lebeszéljük a téteket és ellenfeleket aztán haddszóljon! - mosolyodom el.- Ennyi. Nincs ebben semmi különlegesség. - mosolygok másodszor amikor már a következő falatot is lenyelem. Valami azt súgja minél hamarabb végezzek vele, mert Nyda nem az a fajta aki ne hagyná kihűlni ami a tányéron feszeng, így mondhatjuk, hogy valamivel gyorsabban bekapdosom. Nem vagyok én a vacsoraasztal melletti 'csevegések' híve... Az a kör inkább a SÖRÉ!
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#42Tárgy: Re: Nyda otthona Vas. Feb. 27, 2022 11:25 am
Riddick & Nyda Kései ebéd
*Sikerül beletenyerelnem egy olyan témába, amit talán soha nem feszegettem volna, ha nem eszünk-iszunk együtt, a jelen helyzet persze nem jogosít fel rá, de valahogy kicsúszik a számon a kérdés. Aztán visszakozom is, de nem elég gyorsan, vagy csak Rid nem akar válasz nélkül hagyni. * -Sajnálom. *Csak a mosolya az ami feltételezi, hogy mégis jól alakultak a dolgai, noha nem a legszebb oldalon kötött ki, de nem süllyedt bele Vegas éjszakai mocskába. Nem drogos és nem alkoholista, ezekről tudnék és abban is biztos vagyok, hogy nem díler. Zavaromban inkább hússal kínálom amit el is fogad és ez már mosolygásra ad okot. Még sem lett olyan rossz az első és minden bizonnyal utolsó próbálkozásom. Elveszem a tányérját és a húsos tál mellé téve, szeletelek neki még kettőt, biztos ami biztos és mert láthatóan nem csak csipegeti az ételt. Visszanyújtva kérdezem a versenyről, ez biztosabb téma, nem nyúlhatok megint mellé és nem különben érdekel is, ha már így felhozta. Csendesen, mosolyogva nézem ahogy ismét nekilát a húsnak és hallgatom ahogyan beszél. Kicsit csalódott vagyok a végén, mert többre számítottam, kalandosabbra mint ami. A szervezésben lehet a nagyobb izgalom és utána a versenyben, amikor felbőgnek a motorok és csikorognak a kerekek. * -Az ellenfeleket te választod, vagy úgy kapod? Volt már olyan, hogy előre tudtad, nehéz lesz nyerni? *A poharamért nyúlok és belekortyolok a boromba. Tényleg kíváncsi vagyok ki hogyan éli meg az izgalmakat a félelmeit, főként ha olyan mint Rid. Azt hiszem sosem láttam még ijedtséget a szemeiben, pedig volt egy-két rázós helyzet a bárban és minden bizonnyal több is, miután én hazajöttem. Nem csak mulatni vágyó ifjú titánok járnak oda, vagy legénybúcsút tartó férjjelöltek akik nem zavarnak sok vizet. A vörös ajtón túlra érkezők általában nem egyedül jönnek, ahogyan legutóbb a mocsadék sem. Eddig csak a mi hangunk verte fel a csendet, most viszont hallom ahogyan Mazsola visszatér a kujtorgásból, körmei kopognak a padlón, kkanyarban még meg is csúszik, annyira igyekszik és már Rid lábánál is van. Nyelvét lógatva, vigyorogva emeli a fejét és liheg. Esküszöm úgy néz a falatozó pasira mint egy Istenre. Kicsit féltékeny vagyok.*
- Nemprobléma. - rántom meg a vállam. - Nem ismertem őket. - való igaz, anyámék se sokat meséltek, csak annyit, hogy valószínű drogfutárok voltak. Ők húzták a rövidebbet. Mexikóban ez mindennapos eset.
Újra kérek a húsból, először is mert hús, másodszor mert jól esik, meg ha már kínálják, nem az a fajta vagyok aki szégyenlősködne, így simán kérek még egy adagot. Vagy kettőt. Befér az!
Már neki is látok hogy tömjem, na jó, azért érzéssel, amikor újabb kérdések futnak be. Én meg... megszaporázom az evést, aztán válaszolok. Oké, némileg azér' közben. Amire meg újabb kérdések futnak, én meg elvigyorodok, mielőtt megválaszolnám őket. Mééég bedobok két utolsó falatot, jórészt a végét a történetnek, aztán elfektetem a kést-villát az asztalon, vagyis a tányéron, benne, aztán előre tolva némileg összefűzöm az ujjaimat az asztalon.
- Kösz... ez valami isteni volt. - biccentek rá, de nem felejtem el, hogy még valamivel adós vagyok. Válaszokkal... leginkább.
- Szóval... - kezdenék bele, de valami megakaszt. valami apró és mégis erőteljes, nem is a száguldó léptek amik hőkölésre késztetnek, hanem az a lelógó nyelv... és igen, a valószínű nyál a lábamszárán. De még ez se tud a messzibe kergetni...
- Szabad?? - vigyorgom el, de már hajolok is. Célzandó, hogy a kis zsebhokisra gondolok, felvehetem e, vagy képes, és letámadja azonnal az egész asztalt. ha lehet, az ölembe emelem, de szilárd kezekkel fogom. Innen nem menekülhet. Ha viszont nem, egy elfogadó biccentéssel jezem, hogy oké, megértettem, és újra előre dőlve könyökeim támasztanak az asztallapon, és újra összefűzve a kezeimet folytatom amibe belekezdtem.
- Szóval mindig nehéz nyerni... - simogatom az ebet, vagy ha az nem nyálaz épp össze, akkor csak rá figyelek. - Mindenkinek pöpec gépe van, és még ha nem is, a technika őrült sokat számít az egészben. A tapasztalat... a környezet. A város ismerete. Hogy kiszagoltak e a zsaruk vagy nem, és hogy mennyire akarod. - vigyorodom el. - Én ezért nyerek mindig... - vigyorgom, hogy tényleg így van e? Az utóbbi időben tényleg. De előtte... Egyedül Onyx az, akivel az ember nem állna ki egykettőre. De ott teljesen mások az indokok.
- Az ellenfélben meg ott egyezünk meg. Helyben... - alélt már el szinte az a kis dög a kezemben, vagy egyszerűen lefeküdt a lábam mellé. Feladta az ütközetet.
- Úgy éri csak meg, ha nagy a tétje. - mosolyodom el, de hogy tényleg hogy készültek az íratlan szabályok, az egy szintén másik történet. Folyamatában.... Többnyire.
- Van még kérdésed?? - csak az egyik szemöldököm emelkedik, nem olyan Corleone beütéssel, csak némi vicceskedő élell, elvégre most kihallgatás folyik. De... élvezem. Tulajdonképpen...
Ahogy ez a kis dög is itt az ölemben. (vagy lábnál)
*Nem ismerte őket. Nem tudom, hogy így könnyebb, vagy rosszabb. Nekem hiányoznak a szüleim, de olyan régen veszítettem el őket, hogy a fájdalom enyhült, az űr amit a hiányuk okozott, már eltűnt. Túl sokat éltem már meg azóta, kitöltöttem a lyukakat mással, hogy nem mesélhettem el nekik azt ami nap mint nap megtörtént velem, az egészet érdektelenné tette. Rid kap még húst és kérdést is, de most már elkerülöm a személyesebb hangvételűeket. Maradok annál amit ő hozott fel, nem különben érdekel is, ha már elhívott magával. A válasz Mazsola miatt késik, na meg mert Ridnek még le is kell nyelnie azt a sok falatot, amivel az utóját belapátolta. Még nem érzem, hogy nagyon menni akarna és érdekes módon azt sem, hogy én kitenném a szűrét. * -Egészségedre, szívesen készítettem. *Nincs ebben semmi hazugság, még jóindulatú sem, bár nem eszem húst és még soha nem is készítettem húsételt, kalandnak fogtam fel. Mazsola azonban megérkezik és főszereplővé lép elő. Majdnem szó szerint benyalja magát Ridnél.* -Ha nem zavar, hogy összenyálaz, akkor nyugodtan. *Mivel megkérdezte, hogy felveheti-e, gondolom nem zavarja a nyál, csak akartam, hgy tudja, mire számíthat. És lőn! Mazsola abban a pillanatban, hogy Rid ölébe kerül, felkapaszkodik a méretes mellkason, ami mint kiderült, nem gumiabroncsok emelgetésétől lett olyan amilyen és addig próbálkozik, míg arcon nem nyalja a Vinnie`s Night rettegett kidobó emberét. Rezzenéstelen arccal nézem végig, aztán annál nagyobb érdeklődéssel hallgatom, mégis hogyan zajlik egy verseny. Részletek, minden azokban rejlik és bennem is kezd kialakulni egy terv, a lelkesedés és a kíváncsiság folytatása. Most már nem is mondanék le egy ilyen kalandról. Rid hangja és bilincsbe szorító kezei lassan lebeszélik Mazsolát arról, hogy teljesen eláztassa kedvencét, és biztosan a vakargatás is jólesik neki, különben miért csendesedne el. Jól érzi magát, egyszerűen hihetetlen, elfészkeli magát és bóbiskol. * -Mekkora a tét? *Hogyne lenne kérdésem, a legkézenfekvőbb, ha már beleásom magam, akkor mindent tudni akarok és nem véletlenül. Ha kaland, akkor legyen teljes és ne csak azért izguljak, hogy Rid nyer vagy sem, hanem, hogy én nyerek-e az egészen vagy sem. *
#45Tárgy: Re: Nyda otthona Hétf. Márc. 07, 2022 2:59 am
Jó volt. A hús. És jelzem is neki, bár tudom hogy még válaszokat vár. Tartozom neki. És adnék is, de valaki becsörtet a képbe, és valaki olyan, aki úgy általában nemnagyon tűr ellentmondást. Biztos a gazdájára ütött...
Felveszem, de nem csak mert ezt követeli tőlem, hanem nekem is jól esik a kis dilis feje. És amúgy... nekem nincs kutyám, miért nincs kutyám!?? De nagyon is jól tudom a miérteket. Így marad ez a kis szobacirkáló, és úgy tűnik nála sincs gond a kölcsönösséggel. Habár én jóval kevesebb nyállal dolgozom...
- Pfff... - köpöm meg, amikor ő viszont biztosra megy. - Azért randizni nem fogunk, oké? - csak a miheztartás végett, de a legközelebb már figyelni fogok. Nem vagyunk mi puszipajtások...
Szóval kutya az ölemben, a válaszok az asztalon, és a végére jut egy kérdés is. Tőlem. Először, mert egész kezd szórakoztatni a helyzet, és most talán... még a bankkártyaszámomat is elárulnám. Ha lenne olyan. Így amikor érkezik a következő érdeklődés, már teljesen felkészülten várom. Nem vigyázzba, de teljes megadással. (vagy oda??)
- A tét akkora, amiben megegyezünk. - vakargatom még mindig azt a szőrös hasat, a másikkal meg kitámasztom, nehogy véletlenül guruljon, nem lenne kellemes a placcsanás. Neki tuti nem. - Minél biztosabb vagy magadban, annál nagyobbat fogsz rakni. Vagy csak ha sokat hiszel... - vigyorgom - De egy a biztos, minél magasabbak az összegek, annál nagyobbat kaszálhatsz. - mert ez így működik - Vagy húzhatod a pinyóba a segged. - megint vigyorgok, de igazából olyan ez, mint minden más próbatétel. Vagy nyersz... vagy pofára esel. És csak te döntöd el, mennyire is fog fájni....
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#46Tárgy: Re: Nyda otthona Vas. Márc. 13, 2022 9:07 am
Riddick & Nyda Kései ebéd
*Elnézem Ridet és Mazsolát, és nem értem. Miért van az, hogy sokakat utál, megmorog, még oda is kap, Ridet meg imádja? Vajon mi lehet a pasiban, ami egy kutya amúgy megbízható radarját megvakítja? Érdemes lenne kipróbálni Vincenttel is, bár egy-két alkalommal előfordult, hogy bevittem magammal a bárba, nem találkoztak. Sosem hívtam meg vacsorázni magamhoz, pedig őt több okom lett volna. Talán ez a mostani egy kivételes alkalom, vagy bennem, a lelkemben történik valami amiről még nem tudok. Érdemes lenne megbeszélni a dokival, úgy is régen jártam már nála. Rid felvetése nevetéssel rángat ki a gondolataim közül és azonnal rá is bólintok, nem mintha nem lenne jó pasi, de nagyon külön világ vagyunk mi ketten és még csak barátságot sem emlegethetnék, amit el lehetne rontani. * -Nem szándékoztam. Ne ijedj meg, ezzel a vacsorával, korai vacsorával csak azt szerettem volna megköszönni, hogy rám áldoztad az idődet. *Legközelebb, ha lesz egyáltalán ilyen, nagyon remélem, hogy nem robbanok le megint valahol, inkább kifizetem a munkáját. Mégis valahol azt érzem, egészen kellemes társaság…kérdés neki mennyire okoz gyötrelmet, hogy „jól” viselkedjen. Az viszont már részemről biztos, hogy fogunk még találkozni a munkán kívül, egészen felvillanyoz a verseny lehetősége, s úgy hiszem jólesően cibálna ki a komfortzónámból. * -Értem. Szóval helyben, akkor dől el, ki mennyit ér, vagy mennyire érzi _magát_ felkészültnek. *Azért jó lenne tudni pontosan milyen összegek repkednek egy-egy verseny idején, hogy fel tudjak készülni. Ridet viszont nem kérdezhetem erről, még nem döntöttem el, hogy fogadok-e rá vagy sem, csak a lehetőség lebeg előttem. Nem is a pénz számít, jóllehet egy nagyobb veszteség, valóban a „pinyóba húzná a seggem” de sokkal inkább fogadnék rá, mint Vincentre mielőtt összevereti a képét. * -Desszertet? *Az éles váltásoktól Rid mindig zavarba jön, ezt használom ki amikor rákérdezek a desszertre. Talán nem is számít rá, várakozó mosollyal figyelem arcának változásait, remélve, hogy nem dobja le Mazsolát az öléből, hogy rögvest ajtón kívül tudja magát. *
Éééééééés... légy kerül a levesbe... Ki gondolta volna?? Széles vigyorba húz a fejem, de nem tudom eláruljam e. Lévén nem neki beszéltem, hanem a drága eb nyáladzását kísérte a szöveg, elvégre ha már összecsőrözött, moziba inkább nem vinném el. Már ha megbocsát. De azért úgy döntök meghagyom a kis világában.
- Oké. - még mindig mosollyal a fejemen válaszolom, én azt hittem ezt már megdumáltuk, de sose árt a megerősítés. Csak hogy biztosra menjünk.
A következő kérdésre viszont már zökkenőmentesen megy a válasz, tőlem, amire meg kapom a végkövetkeztetést, és jórészt... Igaza van! Szóval ideje ezt el is mondani neki...
- Pontosan... Ahogy mondod. - kellemességel bólintok, mert megy ez! Kérem, csak akarni kell, úgy igazán. Úgy néz ki. Aztán miután ezt megbeszéltük, jön az újabb váratlan szöveg, de ezzel már nem fog meg, már kiismertem, ezért...
- NaNÁ! - köpöm el, a kis szőrös meg.. egyre jobban szétcsúszva terpeszkedik az ölemben, és én csak remélem, hogy lepisálni azért nem fog. Mindenesetre ami a biztos, hogy rám fog férni majd egy mosodai kör!
De nem számít... ezért az érzésért, BÁRMIT!
Nyda Marshall
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Üzletvezető
Posts : 164
#48Tárgy: Re: Nyda otthona Vas. Márc. 20, 2022 6:58 am
Riddick & Nyda Kései ebéd
*Oké. Ezt is tisztáztuk még egyszer. Talán megismételhetetlen alkalom, de sokat jelent. Sokat megtudtam a délután alatt Ridről, amit a bárban nem sikerült volna. Hogy majd később ez mennyiben befolyásolja a kapcsolatunkat odabent, elválik. Rosszabb nem lesz az biztos és azt is tudni vélem, hogy ettől a kis korai vacsorától Rid nem fog elszemtelenedni. Azért is merészeltem, mást nem hívtam volna meg, ha többször is húz ki a kátyúból. A férfiasság és udvariasság valahol az elmúlt évek során elveszett, csak néhányukban ragadt meg. Talán a neveltetés, igen, az sokat számít és Rid minden bizonnyal olyan családban nőtt fel, ahol ezek a dolgok még értéknek számítanak. A fogadásokat is a helyére tesszük, és már előre izgulok a verseny estéje miatt. Nem is igazán a várható nyereség villanyoz fel, inkább az izgalom és a szurkolás tudata, az újdonság varázsa. A témaváltás éles, de úgy tűnik Rid már kiismert ahhoz eléggé, hogy ne lepődjön meg. Felderült arcából arra következtetek, hogy jobban szereti az édességet, mint azt gondoltam. Leteszem a szalvétát a tányérom bal oldalához, majd felállok, hogy a hűtőhöz lépjek. Nem tudok nem oda nézni ahogy Mazsola egyre nagyobb kényelemben érzi magát a pasi ölében, de ennél a látványnál sokkal többet mond minden szónál Rid lelkesedése. Kellene neki egy kutya, egy Mazsolához hasonló, nyáladzó, vigyorgó szeretetgombóc. Kiveszem a hűtőből a letakart tálat, majd a pultra téve tányérokat kerítek, de mielőtt felszolgálnám, leszem a húsosakat. Nem mondom, szépen eltakarította a hús nagy részét, meg is jegyzem a bóbiskoló kutyámnak ártatlan kárörömmel.* -Ízlett neki, szóval erről lemaradtál. Bocsi. *Mazsola fél szemmel néz fel rám, ezt a tulajdonságát egyszerűen imádom. Amikor először vettem észre, azt hittem beteg a másik szeme, és már azon gondolkodtam, hogy mikor rendel vajon az állatorvos, de végül nem lett rá szükség. Halkan morogva fordul egyet Rid ölében, mintha tudná, hogy nem minden falat fogyott el és meg fogja kapni, és egyébként is most sokkal fontosabb, hogy a hasát vakargassák. Ehhez pedig mind a négy lábát feldobja, a feje hátrahanyatlik, majdhogynem lelóg Rid lábáról. * -Áruló! *Morrantom oda de nem valódi haraggal, a derű több a hangomban. A húsostálat lecserélem a sütisre, Rid elé kerül egy kistányér és egy desszertes villa, majd lekapom a takarófóliát és felfedem a sütit. Semmi különös első látásra. Barnás tészta, a közepén fehér krémmel. Azt azért még nem mondom el neki, hogy répatortát fog enni, kíváncsi vagyok hogy ízlik neki és milyen arcot vág majd a végén. Ehhez mérten, kellő átéléssel mosolygok mikor kiszedek neki egy szeletet. * -Az egyik kedvencem, remélem ízleni fog. Nem túl édes, inkább pikáns a leheletnyi citrom miatt. *Megvárom amíg megkóstolja, csak akkor rukkolok elő az újabb ötletemmel.* -Tudod, nem szeretnélek megint túlságosan kihasználni, ezért arra gondoltam, megkérdezlek, tudsz-e nekem olyan megbízható szerelőt ajánlani, aki néha átnézné a kocsimat. *Érzésem szerint ebbe nem fog belemenni, de már erre is van válaszom, legfeljebb tévedek. *
- Hát.. legközelebb szólj, hogy egytálon vagyunk, és hagyok neki. - nevetem, újra megvakargatva a kis lihegő hústömeg elkényelmesült farát. Úgy látszik nem csak én élvezem. Pláne amikor pördül is egyet fektében, de úgy, hogy csak a lélekjelenlétemnek köszönhető hogy nem toccsan egy nagyobbat a földdel, de úgy tűnik őt ez nem zavarja. Szóval lábakat az égbe, mehet tovább..
Az ahogy Nyda tüsténkedik, egész meglepő történet. Nem mert ne néztem volna ki belőle, csak egyszerűen nem szoktam meg. Tőle. A klubban a kérlelhetetlen "büdös banyát" játssza, egyesek szerint, én csak azt szoktam mondani élelmes, de a többiek meg kiröhögnek. Azt mondják biztos odavagyok érte, pedig rohadtul nem. Mi csak.. szeretjük az élelmes nőket, és Nyda.. az a típus akit nagyon nem vágnak oda. (Legalábbis így tűnik.)
- Na jóóó.. most már elég volt az élvezetekből, most én jövök.. - nyúzom, túrom meg a kis ölebet, de nem nagyon akaródzik neki lemászni. Pedig muszáj lesz. Ha nem kapja magát össze, egyszerűen lerakom. Emelem.. de vigyázva, a világért se ejteném el, csak akár megfordult akár nem, újra elfektetem a szőnyegen. És mielőtt visszakísérné magát, inkább közelebb húzódom az asztalhoz.
- Köszi.. - lehet kissé figyelmesebben kellett volna, de most ez jött össze. Fogom a villát, emelem, nem bizalomgerjesztő, így elsőre, de igazából annyi baj legyen. Belemerítem és rákóstolok.
- Nem rossz... - emlegetem, amikor feltűnik választ vár. Reakciót. És kap is, elvégre sosem kertelek, és tényleg egész jóízű. SŐT! A következő kérdés viszont meglep.
- Én?? - kérdezek én is vissza, nem mert annyira nagy ellenállhatatlan vágyam lenne, de miért is ne!? Nydával lehet üzletelni. Úgy tűnik.
-Láttad volna hogyan csorgott a nyála, míg sült. Pedig aztán tőlem nem kap ilyeneket. Szerintem Lisa titokban eteti. *Elgondolkodom néhány szívdobbanásnyi ideig ezen, még sosem jutott eszembe, de most, hogy beugrott, lehet megkérdezem Lisát.* -Lisa a szomszédom. Szemben. *Észbe kapva egészítem ki az információt mielőtt a húsos tányérokkal elfordulnék. Nem sokára már a sütemény díszlik az asztalon, amire persze az áruló Mazsola már fel sem kapja a fejét. Rid viszont felkapja őt és leteszi a padlóra, mosolyogva nézem és hallgatom ahogy kiharcolja magának a szék egyedüli birtoklását. Mint egy gyerek aki abban a hiszemben él, hogy most kiszúrt a másikkal. Mazsola próbál visszamászni, de elég alacsony ahhoz, hogy csak úgy felugorjon, másrészt már nem is fér oda, így lekezdi körbejárni a széket, az asztal lábait, a körmei diszkréten kopognak a padlón. Közben szuszog és szaglászik, meg egy kicsit elégedetlenül morog az orra alatt. Addig kitálalom Ridnek a sütit, meg persze magamnak is, de a kóstolással megvárom őt. * -Ennek igazán örülök. *De még mennyire! S hogy fogok amikor a végén közlöm vele, hogy répatortát evett. Addig viszont még van kérdésem és ha már kocsiknál tartottunk és Rid is annak apropójából van itt, megérdeklődöm kihez vihetem a kocsit, hogy legközelebb ne járjak pórul. * -Te igen, kitől kérdezzem? *azonnal válaszolok a kérdésére, de némi fáziskéséssel rájövök, hogy másképp értette. * -Ja vagy úgy, te magadat ajánlod?! De te nem kértél legutóbb se semmit, így nem üzlet az üzlet. Szóval vagy megkéred az árát, vagy megint jöhetsz vacsizni. *Tudom, hogy ez talán dilemmát okoz majd neki. Ha visszautasítja a pénzt, akkor vacsiznia kell, mert ingyen nem kérem az idejét és a munkáját, viszont ha a vacsit utasítja vissza, akkor talán azt hiszi majd, hogy megsértődöm. Szándékosan nem őt kértem meg, pedig benne bízom a legjobban, de ha már így alakult, rögtön kapcsoltam és a választás jogát is szándékosan borítottam rá. Kicsit nagyobb élvezettel harapok rá az első falat sütire, mint kellene, miközben Rid szemeibe nézek.*
Kezdőlap
by 
Tárgy: Re: Nyda otthona 
