Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.
♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.
Belépés
Chat
Legutóbbi témák
» Zenedoboz... by October Soininen Wallow Tegnap 10:53 am-kor
- Haza? - húzom le a kabátomat a szék hátáról amikor hallom balról bekúszni George hangját.
- Ja. Hosszú nap volt. - mosolygom, mert tényleg az. Rég volt már reggel 4, és tényleg muszáj volt átnézni a gyanúsítottak teljes listáját. Összevetve a köztes adatokkal.
- Pedig a barátnődet megint beköpték! - és vigyorog - A szokásos.. A vén spiné. - és még mindig. - De jól van, majd kiküldöm hozzá Jeffersonékat. Úgyis azt mondtad dögös a csaj! - és már le is lép, az én kezemben meg megáll a kabát. Könnyű széldzseki. Nem mintha szükség lenne rá Vegasban.
- A nő nem a barátnőm és jó lenne ha nem ezt terjesztenéd. - érem a következőkben mégis be, a kezemben lóbálva a kabátot - Már csak az kéne hogy Miranda fülébe jusson.. - és fintorgok. Nem kell a balhé.. Az álbalhé meg pláne nem, és jobb ma a békesség mint holnap a háború szele. Vagy hogyismondják.
Látom én, vagy legalábbis csak sejtem hogy George az orra alatt vigyorog. Csessze meg! Nem kéne, mégis megállva sóhajtok.
- Jólvan! KIMEGYEK... - forgatom meg a szemeimet, nem mintha bármire is utasított volna. Magam alatt vágom a fát, ez nyilvánvaló, a szóbeszédek gyorsan terjednek az Őrsön, de ezúttal nem érdekel.
Meg se várom a szövegét, már veszem is a kijárat felé a csíkot. A kulcs, csendesen csörög meg a zár mellett, lakáskulcs.. kocsikulcs kombináció, hogy egyiket se hagyjam el. Vagy mindkettőt egyszerre.. Úgy az igazi!
Csapódik az ajtó, be a hátam mögött, felzúg a motor. Ha George tényleg beváltja az ígéretét, tuti szól Jeffersonéknak és jó lenne még előttük kiérni. Valami messzemenően igénytelen az a fickó! Folyton.. csámcsog valami rágógumin, a cigarettával felváltva, néha a kettő együtt! Nem kívánom senkinek.. Pláne NEKI nem!
Nem is kell nagyon figyelnem az utat, valahogy már betéve megy. És nem mentség hogy egy időben sokat jártam egy kábítószeres ügy miatt a környéken... Vagy de. Mondjuk hogy az.
Leparkolok a kocsival, újra fordul a zár. Az út a szokásos, először a lépcsőház, nyomom a gombot, mert első utam az idős nőhöz vezet. Meghallgatom minden nyűgjét.. Van egy pár belőle, némi.. derékfájás, bocsánat ezen nem segíthetek, némi pletyka a szomszédokról, elvégre a két erkély majdnem összeér - nemkülönben - , és végül.. meg is érkezünk a TÉNYEKHEZ! Az általa mondott.. ténykehez...
Alig negyed óra múlva, vagy kicsit talán több, mire utam már vissza, a "gyönyörű nőhöz" vezet. Be kell valljam tényleg van benne valami. Valamiii... Nem is igazán tudom megfogalmazni mi az, de valami iszonyatosan vonzó. Megértem hogy miért döglenek utána a férfiak. Vagyisss.. - köszörülök egyet a torkomon, és már nyomok is rá a nemmesszi Kastély kapucsengőjére. Hivatalos ügyek.
Még meg se szólalok, amikor egy hang az ami beelőz.
Először megtorpanok - ugyan mire is számítottam - de aztán vázolom - én is- a tényeket, vele, hogy azonnnnal... ellenőriznem kell a helyszínt, persze hivatalos ügyben, és ha a kapu megnyííílik... Igen, fogom magam és be is lépkedek. Egész addig míg az utamat nem állja a következő ajtó.
Ott valami azt súgja már nem kell majd csengetnem.
MR. HAYNESTonight I'm feeling a little out of control
A vaskos ajtó, melyen kovácsoltvas mintából formált indák kúsznak felfelé, a kopogtatást követően nyikorogva tárulnak fel. Egy magas, vékony női alak tűnik fel mögötte, tetőtől talpig fekete latexba bújtatott ruhában, mely egyfajta macska jelmezre hajaz, csak éppen nem az a verzó, amivel kisiskolások Halloweeni buliján találkozhat az ember. Zöld szempár néz vissza a maszk mögül, mely teljesen a fejére simul a nőnek, hajzuhatag helyett csupán két kis hegyes macskafül meredezik a helyén. - Már vártuk biztosúr. – búgja a nő, mondhatni ismerősként üdvözölve a férfit, ami nem is csoda, hiszen nem ez az első alkalom, hogy megfordult itt A Kastélyban. Legalábbis szerettem, ha így hivatkoznak rá, hiszen a robosztus ház elhelyezkedése, jellegzetes külső jegyei és belső elosztása éppen ezt a benyomást keltette az emberben. De ahogy azt megszokhattam már az eddigi életem során, nem minden úgy alakul, ahogyan azt elsőre elképzelem. Voltak elképzeléseim arról, miféle támadásoknak leszek kitéve, amiért egy BDSM clubbot üzemeltetek de az utóbbi napok történései minden képzeletemet felülmúlták. A hátráltató tényezők legkisebbike azonban a szomszédjaim irántam érzett gyűlölete, mégis éppen annyi kellemetlenséget okoz, hogy az már irritáló legyen. Ennek következményeképp számítottam arra, hogy a hatóság ismét felbukkan. Nem volt nehéz kikövetkeztetni, hiszen nem egészen egy órával ezelőtt Mrs. Jones személyesen jelent meg az ajtóban, éppen úgy, ahogyan Mr. Haynes is. - Jöjjön, elkísérem az úrnőhöz. – Amint a férfi belép az ajtón, az ajtó becsukódik, és a nő könnyed léptekkel halad előre. Az előtérben egy két oldalt elnyúló dupla lépcsősor vezet felfelé az emeletre, ezen egyikén indul meg. Annak ellenére, hogy a lépcsősor között áthaladva az épület hátsó részébe vezető boltíves ajtó irányából szűrődnek ki hangok, hangos zene és emberi zsivaj egyvelege, hozzá párosuló villódzó fények. Mr. Haynes és Bella kettőse mégis egy másik, valamivel csendesebb részleg felé veszi az irányt. - Megérkeztünk. – a lépcsőn felérve a bal oldali folyosóra kanyarodva, egészen a végéig tart ez a séta, ahol egy vörös, piros bőrrel fedett, szemmel láthatóan hangszigetelt ajtó elé érnek, melyen nincs kilincs, kívülről nem nyitható. Azonban a falra épített számkódos beléptető rendszernek köszönhetően a megfelelő kódot beütve kinyílik az ajtó és feltárul ami mögötte van. Vérvörös falak, melyeken sejtelmesen pislákolnak a lámpák. A falakra különféle eszközöm kerültek fellógatásra, bilincsek, maszkok, szájpeckek, ostorok. A helyiség középen egy X alakú BDSM kereszthez oda bilincselt férfi, fekete bőr maszkban és alsó nadrágban. Ott állok mellette én, fantáziára nem sokat bízó latex ruhában, magas tűsarkú csizmában. Ahogy nyílik az ajtó, abba az irányba fordulok. - Mr Haynes. – jelenik meg feketére festett ajkaim szegletében egy mosoly. Az elmúlt alkalmak során mindig az irodámban találkoztunk, ezúttal azonban akkor toppant be a férfi, amikor éppen dolgozom. - Minek köszönhetem a látogatását? – Teszem fel a költői kérdést, hiszen mindketten tudjuk, miért van ismét itt. - Örömmel venném, ha arról lenne szó, hogy meggondolta a legutóbbi ajánlatomat, de van egy olyan sejtésem, hogy ez nem így van. - már a legutóbb is felajánlottam neki A Kastély szolgáltatásait, és a legjobb alkalmazottamat – az összeférhetetlenség elkerülése végett -, hogy saját maga is megismerje mi folyik a clubom falai mögött, de határozottan nemet mondott az ajánlatomra. Jobbomban lévő korbáccsal játékosan körözöm a levegőben, majd a következő pillanatban a X-re feszített férfi mellkasára csapok, aki erre egész testében megrándul.
_________________
underworld
This is what happens when you listen to the voices of the underworld. They crawl into your soul and rot you from the inside.
Danny Doyle Haynes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 232
#3Tárgy: Re: Egyszer, valamikor.. egy messzi-messzi Galaxisban... Pént. Jún. 30, 2023 1:16 am
Memories...
Valahogy tetszetősnek gondolom ezt az épületet.... Vegasban kirívó, igaz, de nekem valahogy tetszett. És nem fogom végiggondolni a tényt, hogy vajon valami más miatt vagyok ennyire elfogult - vagy épp elnéző - vele, vagy tényleg az építészeti stílus az, maga a jelenség ami a rabjává tett, inkább figyelek az időközben feltárult ajtóra az orrom előtt. Merthogy hivatalos ügyben vagyok itt...
Már vagy a harmadik alkalommal.
Az előttem feltáruló kép, kéne hogy meglepjen. De valamiért megszoktam már - számítottam rá?? - inkább csak nem ér váratlanul, így amikor az a... lehetetlenül vékony - és feketébe bújtatott - nő beenged, részemről már játszi könnyedséggel lépek be, ügyet se vetve a háttérben, - vagy épp az előtérben - hangzó zsibongásra, zenére, sokkal inkább követem az előttem vezető lépteket. Jól tudom, hogy valami sokkal... IZGALMASABB felé vezetnek, és én szerettem ezt az érzést. (Még ha talán nem is annyira helyes, hogy újra és újra idetolom a képemet, senki nem tudott volna eltántorítani.)
Az elém kerülő vastag bőr ajtó már eleve felfokozza a várakozást. Az a négy apró pittyenés, hidegvért kéne hogy erőltessen rám, - vagy én magam - mégis teljesen másképp jár el. Talán kérdések... amik megfogalmazódnak bennem, vele az ismeretlen íze... A várakozásé... A tudaté, hogy csak alig másodpercek választanak el, és újra láthatom.... De amikor megnyílik viszont, nem várt fejlemény tárul elém. És ebben a viszonylatban egy pillanatra megtorpanok. Bevallom. Még akkor is, amikor a nevemet hallom - PLÁNE! - de amikor folytatja a többivel....
- Miss... Brougthon... - nemhiába akadozom. Hogy félelem?? Vagy inkább zavar?? Az egész kettőse, de fogalmazzunk inkább szokatlanságban, és ahogy végül - csakis a mögöttem/mellettem álló nő unszolására - végül belépek, nem akarom tudni ki rejlik a fekete maszk mögött. (Vagy épp akarnám, hogy ENGEM... valaha így lássanak. )
- Nem... Nemakarom zavarni.. - a hangom meginog - jöjjek vissza inkább később?? - mintegy menekülési utat keresve fél testem már a kijárat felé is fordul, kézzel látványosan a lehetőség irányába intve, és csak REMÉLEM.... hogy azt mondja mehetek. Nem szívesen számolnék be ITT.... a jelenségről....
MR. HAYNESTonight I'm feeling a little out of control
A döcögősen induló társalgásban nap mint nap van részem, így a férfi kissé akadozó köszönése a legkevésbé sem lep meg. Éppen ellenkezőleg, azzal válna számomra gyanússá, ha a mostani jelenet, melynek a kellős közepébe sétált be, nem zökkentené ki a mindennapos magabiztosságából. - Nem zavar. - jelentem ki könnyedén, felvéve a szemkontaktust. Szinte biztos vagyok benne, hogy a részéről nem udvariassági kijelentés ez, sokkal inkább ki akar hátrálni az adott szituációból. Nem mondom, hogy nem fogom megadni rá a lehetőséget, de biztosan nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Egyelőre még megszorongatom kissé, ahogy a vendégemet is, aki a kereszthez van feszítve. - Théot sem zavarja, ha nézik. Sőt, csak tovább fokozza az izgalmát. Igaz Théo? - - Igen. - leheli a választ, azonban alig vesz levegőt, hirtelen emelem meg a kezem, és csapok ostorral egyenesen a mellkasára. - Igen, Úrnőm. Enyém a megtiszteltetés, hogy szolgálhatlak. - Érkezik a válasz, jól kihallható francia akcentussal. Külön felszólítás nélkül korrigálja a válaszát, és mondja azt amit hallani akarok. Ellenben dícséretet nem kap ezért, hiszen ez az amit elvárok, és nem jutalmazok. Bár jelen esetben a jutalom is többféleképpen értelmezhető, hiszen a büntetés, a fájdalom, a megalázottság érzése az ami élvezetet okoz, tehát lehet éppen a hallgatásommal repítem a delikvensünket a kielégülés felé. - Nem lehetne ennél alkalmasabb időpontot találni. - mosolyodom el halványan, majd a kifeszített embertől nem túl messze, a szemközti falnál húzódó fekete kanapéhoz sétálok. - Jöjjön csak, foglaljon helyet. - a kanapén ülve simítom végig jobbom a bársony felületen, majd jelentőségteljesen megpaskolom nem túl messze magam mellett. - Nem harapok. - A fekete ajkak között megvillannak a fogaim, ahogyan kétértelmű vigyorral pillantok a férfira. - Epekedve várom, milyen apropóból látogatott el újra hozzánk. -
_________________
underworld
This is what happens when you listen to the voices of the underworld. They crawl into your soul and rot you from the inside.
Ha ez a nő angyal lenne, lefogadom, szívesen látná mindenki feltűnni a halál előtt, de mivel inkább maga az ördög.... Néha én is belebújom az ítélkezésbe.. Nem vagyok rá büszke, így inkább torkot köszörülök. Még akkor is, amikor "lefogadom", hogy én vagyok az első aki kikapja a szemeiből a szemeimet, és ez nem egy megszokott momentum. Legalábbis nálam.
Mégis képes fokozni, és amikor... mondjuk úgy: beszédre kényszeríti az elszenvedőt, a számomra még kényelmetlenebbé fajul a helyzet. Kezdem szűkösen érezni magam a ruhámban...
- Miss Broughton... Kérem. - már én kérlelem?? Hisz nem én vagyok az, aki hátrahagyva Miranda kellemes vacsoráját - na jó, inkább csak valamivel késleltetem - állok itt, egy kifeszített és kínzott szerencsétlent nézve, és épp.. pontosan szemben állva egy olyan szempárral ott a díványon, ami lefogadom, külön élvezetet érez, hogy végignézheti a kínlódásomat?!?
És mégis ittvagyok.... Valamiért... Talán azért, mert ...
- Miss Broughton, megkérhetném hogy a társalgásunkat valamivel szűkösebb keretek közt folytassuk!?? - és kiállok. Ezúttal már nem kér(d)és.
- ... Négyszemközt. - és igazítok. - Ha lehet. - a pontosság kedvéért. De a leginkább azért, hogy nehogy mégegyszer belerángasson... egy mondjuk úgy, hogy számomra kellemetlen szituációba.
MR. HAYNESTonight I'm feeling a little out of control
Mr. Haynes szemmel láthatóan kellemetlenül érzi magát egy olyan terepen, ahol a legkevésbé sem mozog otthonosan. Ellentétben velem, akié ismételten a hazai pálya előnyét élvezheti. Bár ebben az esetben ez nem tudom mennyire helytálló, hiszen a férfi eddig sem azért kereste fel az otthonom - ami egyben a vállalkozásom helyszíne is -, mert szeretné igénybe venni a szolgáltatásaink, éppen ellenkezőleg. Pengeélen táncolok, mióta megnyílt a club, és bár azt hittem felkészültem arra, ami vár rám, valójában minden eddigi elképzelésem felülmúlta a gyűlöletcunami, amit kaptam. A kérlelést hallva mintha elégedett mosoly ülne meg az ajkaimon, de csak egy szempillantásnyi időre, lehet nem is tűnik fel a férfi számára. Nagy rá az esély, hiszen mindent megtesz annak érdekében, hogy kerülje a szemkontaktust, sőt, az egész jelenet látványát ki akarja zárni. Ha csupán egy filmvásznon vetített képek sorozata lenne, még talán sikerrel is járna. Ez azonban a kézzel tapintható valóság. - Mr. Haynes. - ejtem a nevét egy lemondó sóhaj kíséretében. - Legyen kívánsága szerint. - Nem kínzom tovább, hiszen láthatóan lehetőségem sem lenne rá, mert igen csak határozottan közölte a kérését. Én pedig nem szeretném azt a bizonyos határt átlépni, ami már a törvényes felszólítás kategóriájában esik. Nem hiányzik, hogy bilincsbe verve elvigyenek, mert nem működtem együtt. Elnézek a férfi válla mögött, az ajtó mellett álló női alakra. Belle, aki eddig némán figyelte az eseményeket, most kilép a sötét zugból, és a keresztfára feszített férfihoz lép. A bilincsek oldódnak, a kezek és a lábak szabaddá válnak, majd a következő pillanatban egy póráz fém csatja kattan a férfi nyakában lévő bőr nyakörvre, miután az négykézláb ereszkedett. A pórázon vezetve távoznak mindketten, mi pedig kettesben maradunk. - Most már négyszemközt vagyunk. Hallgatom. - emelem ismét a tekintetem a férfira. A kérését teljesítettem, a számára bizarr helyszín azonban maradt. A groteszk berendezést leszámítva akár még meghittnek is tekinthető a félhomályos hangulat. - Ezúttal ki, és mivel vádolt meg engem? -
_________________
underworld
This is what happens when you listen to the voices of the underworld. They crawl into your soul and rot you from the inside.
Danny Doyle Haynes
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
Job : Ex-zsaru, ex-elítélt
Location : Vegas
Posts : 232
#7Tárgy: Re: Egyszer, valamikor.. egy messzi-messzi Galaxisban... Szer. Aug. 02, 2023 2:59 pm
Memories...
Kissé izzadok.... Lefogadom hogy izzadok, habár nem érzek végiggördülni egyetlen izzadságcseppet sem. Mégis valahogy belülről éget... valamiféle feszültség... Valami ellenállás.... vagy maga a vonzás ténye, mégsem mozdulok egy tapodtat sem, és igyekszem is a szemeiben (vagy a szemein) tartani az enyémeket, egészen addig, amíg a nő mögöttem meg nem mozdul.
Csak ezután jön az igazán undort keltő momentum... Alig hátrálok, csak annyit, és biztossággal hogy az az... "izé" ne kerüljön a személyes terembe, és amikor hallom - és érzékelem - az ajtó csukását a hátam mögött, csakis akkor koncentrálok vissza a nőre.
Már valamivel kisebb... feszélyezettséggel...
Már ha mondhatjuk így.
- Miss Broughton... - alig lépek közelebb. Egyenesen csak kettőt. Számoltam. - ... kérem nézze el nekem hogy a munkája közben zavarom, de... - és itt megakad a lemez. Mit mondhatnék!?? Hogy megint a snauzer?? Vagy hogy ismét emberkínzásról sugdolóznak az emberek?? Esetleg.... mi is volt még a tarsolyban, ami annyira szánalmas és nevetséges, hogy elintéztettük végül egy járőrrel??
Vagy hogy látni akartam....
Nem. Nem... Ez utóbbit biztosan nem, így maradok a hivatalos tényeknél.
- ... ismét bejelentés érkezett, ezúttal fogvatartásról. - szinte színbiztos hogy csak egy újabb szemenszedett, de nem hagyhatunk semmit figyelmen kívül. Ezúttal nem.
- Megtenné esetleg hogy Ön, - pillantok fel rá - vagy valamelyik alkalmazottja végigvezet az egész házon, hogy bepillantást nyerhessek... - tartom a szemkontaktust ha lehetőségem adódik rá. És ha nem játszik ki megint engem. - ...holott nincs házkutatási parancsom? - biccentek rá. Inkább kérdőn. - MÉG. - hangsúlyozom, de ha rajtam múlik, nem is lesz.
Senkinek nem szükséges hogy egy csapat... egyszerűen felforgassa az egész épületet. Jobb... ha az eseti jelentéssel ennek újabb elejét vesszük.
Na meg én se bánnám....
TEMPLATE CODING BY GOLDEN ALBATROSS OF CAUTION
Ajánlott tartalom
WHAT HAPPENS IN VEGAS ▼ STAYS IN VEGAS ▼
#8Tárgy: Re: Egyszer, valamikor.. egy messzi-messzi Galaxisban...
Egyszer, valamikor.. egy messzi-messzi Galaxisban...