It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

- Szó sem lehet róla, Beanie.
- Anya! Kérlek! Nem lesz semmi bajom! Csak odasétálok, beszélgetünk és értem jössz.
- Egyáltalán kiről van szó?
- Egy... barátról.
- Osztálytárs?
- Nem igazán.
- Egy iskolába jártok?
- ...igen.
- Mit beszéltünk a füllentésről?
Miért próbálkozok, ha tudom, hogy pocsékul hazudok?
- Bocsánat.
Nagyot nyelek, várom, hogy mond-e még valamit, de végül magamtól javítom a hazugságot.
- Nem jár iskolába. Kicsit idősebb annál. Dolgozik. Találkoztál vele! Vagyis láttad már. Apa... apa temetésén.
- Sok ember volt ott, Beanie... nem emlékszem mindenkire.
Látom, ahogy megszorul a keze a kormányon, miután bevette a kanyart. Nem kellett volna még ennyire időre sem felhoznom apát.
- Tudom - mi mást mondhatnék? Úgy érzem, megöltem a beszélgetést és az esélyt arra, hogy kitegyen, ahol kértem.
- Kérlek, anya! - próbálkozok azért még egyszer, utoljára, mielőtt felhajtana a hazafelé vezető pálya feljárójára.
- Rendben, gyönyörűségem - sóhajt nagyot. - De megvárlak a környéken, megegyeztünk? Nem szeretném, ha bajod esne vagy megfordulna a fejedben, hogy egyedül jössz haza. Szólsz, ha indulnál.
- Köszönöm! - mosolyodok el és még ha nem is szereti, amikor vezeték közben zavarom, nyomok egy puszit a karjára.

***

Persze végül nem a szalon címét mondom, csak a közeli utcát és miután még kétszer a lelkemre köti anya, hogy vigyázzak magamra és hívjam, amikor végzünk már sétálhatok is át a közeli kis parkféleségen.
Szedem a lábaim, pedig nem vagyok késésben és akkor még inkább rákapcsolok, amikor beérek a kis üzletek közé.
Talán át kellett volna öltöznöm - jön a gondolat féltávon. Hazaugrani akkor is, ha ezért késnék és utána visszajönni. Sok fura alak mászkál a városban, de most úgy érzem, még közülük is kilógok. Valószínűleg kevésbé lennék különc ezen a részen, ha szuperhős jelmezben ugrálnám át a járda repedéseit, mintsem buggyos ingben és mellényben sétálnék.
De most már késő bánat.
Szinte megnyugvásként élem meg, amikor eljutok a jól ismert ajtóig, amin - az első alkalmat leszámítva - mindig olyan óvatosan nyitok be, mintha semmi keresnivalóm nem lenne itt. Valószínűleg bárki meg is mondaná, hogy nincs. Nem vagyok idevaló. De már túl jól ismerem a szalon belsejét ahhoz, hogy ilyesmi zavarjon. Először csak a fejem dugom be a nyíláson majd jön a félmosoly és a néma intés, ha meglátom.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

* Egy perce ment ki a szalonból az utolsó vendégem és áldom az eszem, vagy a női megérzésem, hogy mára nem jegyeztem be mást. Ez a jó abban ha az ember lánya a saját maga ura, legalábbis egy bizonyos szinten. Oké, hogy tele vagyok adóssággal, csak mert nem vagyok hajlandó minden jöttment, gazdag apuci kislányának olyan mintát felvarrni, amit egy: pár év múlva megbán vagy megun. Kettő: nem jelent semmit, pusztán az aktuális divatot fémjelzi. Három: ha elkészül is tutira beleköt valamibe. Négy: Nincs szükségem a hülye, csicsergős pletykákra amiket varrás közben kellene meghallgatnom. Másrészt Freddy bának pontosan kell fizetni és ha nem, akkor Beton önt bele az aszfaltba. De! Eldönthetem, hogy mikor hány vendéget írok be, mikorra írom az utolsót, és kivehetek egy szabadnapot is akár. Amikor utoljára találkoztam Benjivel, leszámítva a temetést, akkor is egy ilyen szabadnapot töltöttem. Most csak egy kis pihenés várt volna rám, igyekeztem is, hogy időben befejezzem és sikerült.
Az ajtót nyitva hagytam de a tábla már a „zárva” feliratot mutatta az utca felé, lekapcsoltam a lámpák felét, így kellemes félhomály uralkodott, mert mint aki egy romantikus estére készül, de muszáj volt a szemeimet pihentetni egy kicsit. Bár odakint még világos volt, az utca szűkössége miatt kevés természetes fény jutott be a szalonba, viszont ahhoz, hogy dolgozzak, erős lámpafény kellett. Diablo a kanapén horkolt, szó szerint. Fel sem kapta a fejét amikor nyílt az ajtó, bár benji az első eset óta tényleg óvatosan és halkan érkezett meg mindig és mindig meg is mosolyogtatott vele. Kivéve most. Helyette is szomorú voltam, sajnáltam mindazért ami vele történt, mert kedves, okos srác és többet érdemelt volna. Az élet azonban sohasem igazságos.
A kis ficakból kukucskáltam ki, csak a fejem látszott és a szomorkás üdvözlő mosolyom, a kezemben már ott volt a Habanero-s üveg és két (!) pohár. *
-Helló! Leeresztenéd a rolókat? Máris jövök, ja, és zárd be az ajtót is légyszí! *A vállammal toltam el a függönyt, hogy ki tudjak lépni és máris a kanapé felé vettem az irányt. A macskám az egyik sarokban pihent, volt hely még mindkettőnknek Benjivel, én leültem középre, a másik karfa az övé lehet támaszkodni. Lepakoltam az asztalra az üveget és a poharakat, addigra talán Benji is végzett a kapott feladattal. *
-Nem kérdezem még egyszer, hogy hogy vagy. Jól áll ez a cucc. Ez a zongoraórás egyenruha? *Mit tudtam én, hogy kell-e vagy sem, de ha pontosan tisztában is lettem volna vele, akkor is ezt kérdeztem volna. Megütögettem a kanapét magam mellett, ezzel kínáltam hellyel, majd az ölembe ejtettem a kezeimet és vártam. Rajta a sor, hogy mondjon valamit, hogy belekezdjen. Reméltem, hogy eldöntötte már mennyit oszt meg velem, már csak azon filóztam, hogy én mennyit osszak meg vele.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Egy pillanatra akad csak meg a tekintetem az üveg italon és a poharakon, de aztán már bólintok is nagyot és teszem, amire kér.
- Intézem!
Rolók le és az ajtót zárni. Magamban közben mosolygok, ahogy eszembe jut az első alkalom, amikor betörtem és enyém lett a felmosás kérdése. Mindig ez lesz? Ha jövök, valami munka akad.
Nem mintha bánnám. Valahol jól esik. Minden változik körülöttem, de úgy tűnik, ez nem igazán.
Egy perc az egész és már végeztem is, lépek beljebb először a hatalmas macskát figyelve, mintha azt próbálnám megállapítani, emlékszik-e még rám - végül is, elég rég' jártam erre -, nem mintha érdekelné bármi az álmain kívül. Ez jó jel, nem? Fel sem ébred arra, hogy itt vagyok.
Ez a pillanatnyi megállóm volt mindössze, most már ott állok a kanapé előtt, de még nem ülök le. Addig meg sem fordul a fejemben, hogy kellene amíg hellyel nem kínál. És most, utána is húzom egy kicsit az időt.
- Köszönöm - bólintok aprót a dicséretre és nem bírom megállni, meg kell igazítanom a ruhát. Egy kicsit. Az ing gallérját és a mellényt is, hogy a gombok biztos középen legyenek.
Aztán zsebre vágom a kezem.
Aztán végre leülök.
Oké, egy kicsit fura érzés nem otthon, a szobámban lenni.
- Egyenruha... Igen. Valami olyasmi. Tanára válogatja. Az enyém elég fura tud lenni - borzolom meg kicsit a hajam. - Szereti megadni a gyakorlásnak is a módján. Én meg általában nem bánom. Csak idefelé éreztem magam különcnek. Gondolom errefelé nem szokás kiöltözni és zongorázni járni.
Nem is értem, miért dől belőlem a szó. Talán csak próbálok nem lehetőséget adni, hogy másfelé terelődjön a téma. Nem mintha a végtelenségi kerülhetném. Úgyis eljön az a pont, nem...?
- Köszönöm, hogy... ott voltál a temetésen. Azt hiszem, akkor nem beszéltem túl sokat és nem köszöntem meg, hogy eljöttél - kezdek bele egész lassan, apró köröket rajzolva a kanapé karfáján. Nem körömmel vagy ilyesmi, csak kicsit simogatva.
- De láttam, lefoglaltátok magatokat Derekkel. Oda akartam menni hozzátok az egész után csak... - vállat vonok, ami lehet, nem is nagyon látszik a buggyos ingben.
De a tényeken nem változtat. Nem is tudom, miért nem tettem. Miért nem mentem oda hozzájuk. Talán... egy kicsit jobban akartam anya mellett maradni.
- Elmondta Derek, mi történt apával?

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Teljességgel ignorálom a röpke fennakadást, amit az üveg látványa vált ki belőle, s máris adom a feladatot. Vagy kettőt. Egy szava sem lehet, az első találkozáskor kapott felmosás óta, egyszer sem dolgoztattam, mert nem kellett. Akkor muszáj volt, hogy kicsit felengedjen, utána lazább volt és nem feszengett annyira, de most megint olyan témát érintünk reményeim szerint, amiből kicsit ki kell zökkentenem. Azért az üveg pia is, de nem akarom leitatni, max egy pohárral kap, de azt így vagy úgy beleöntöm. Nagyfiú már. Ehhez legalábbis.
Leteszem magam a kanapéra, Diablo meg sem rezdül, akkor sem amikor a bútor ismét ring egy aprót Benji feneke alatt. Halk horkolás hallatszik, elég diszkrét, de vicces. *
-Ez Vegas, itt elég őrült módon tudnak az emberek öltözködni, de a zongorázás már kiment a divatból. Szereted? *Csak picit húzom el a számat a divatból egyenesen kirúgott műveltségi hangszertudomány emlegetésénél, de érezhető, hogy e csupán magánvélemény és nem akarom vele Benjit degradálni. Nekem tetszik, ha egy srác komolyabb zenei tanulmányok felé kacsintgat, azt jelenti, hogy az értelmesebb csoportba tartozik és azokkal szívesen beszélgetek is, ahogy Benjivel is. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy tényleg szereti-e, az ő választása volt vagy inkább az anyjáé, mert nem mindegy. Benji jó fiú, sajnos túlságosan is az, azt csinálja amit mondanak neki és el is hiszi, mint példának okáért azt, hogy otthon minden rendben van, meg fognak változni a dolgok, majd jobb lesz….stb. Hát megváltoztak, csak jobbak nem lettek.
Benji most megint feszeng ahogy a temetést szóba hozza, nem is néz rám, sokkal jobban érdekli a kanapé karfájának a mintázata. Nekem viszont csak a következő bekezdésig kell agyalnom, mert kiderül, hogy bármennyire is bújtunk el Derekkel a fa mögé, a szemfüles kis jó fiú meglátott minket. Alig észrevehető a megkönnyebbült sóhajom.*
-Hát igen, összetalálkoztunk….és természetes, hogy elmentem a temetésre. Kellett a lelki támogatás, az anyukádnak meg rád volt szüksége. *A végénél megérintem a vállát, majd leejtem a kezem, s csak azután rándulok össze. Hogy a francba tudott így a közepébe beletrafálni baszki? Hát most már nem kell gondolkodnom azon mit mondjak. Így face to face az arcomba nyomva a témát, nem tehetek mást. Amúgy is akartam erről beszélni, nem kell kerülgetnem Diablo kásáját. *
-Hát, ja. Kénytelen volt. *Elhúzom a számat egy félmosolyra, és arra helyezem a hangsúlyt, hogy kifaggattam Dereket, nem pedig arra, hogy Benji mit mulasztott el. Az üvegért nyúlok, lassú mozdulatokkal tekerem le a kupakját, és töltök mindkét pohárba egy nyeletnyit. Közben folytatom a történetet, a tervemet, kihagyva az udvariassági köröket.*
-Sajnálom….hogy ezzel szembe kellett nézned. Hidd el, nem tehettél volna semmit akkor sem, ha előbb rájössz a gondokra. Anyukád hogy viseli? *Az üveg, visszazárva koppan az asztalon, de a poharakhoz még nem nyúlok, de ha Benji valami belső indíttatást követve az egyikért nyúlna, nem tartanám vissza.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Hogy szeretek-e zongorázni? Ezt nem igazán kérdezték még tőlem és valamiért meglepetésként ér.
Szeretem, ahogy anya mosolyog, amikor neki játszok. Szeretek magamnak dúdolni mellé, amikor otthon vagyok. Szeretem a dallamokat.
- Most már - bólintok aprót.
Ezzel végül is, nem hazudok. Most már összességében, szeretem. Nem kényszer vagy ilyesmi. Oké, az órák néha azok és... a történtek óta egyáltalán nem volt kedvem sem ehhez, sem máshoz. De ma nem az én választásom volt, hogy ideje kimozdulni. Megállapodtunk anyával és tartom magam hozzá.
Tartom magam, mert így illik. Ahogy illik megköszönni itt és most azt is, hogy eljött a temetésre. Az egész folytatás már magától jön. Láttam, hogy Derekkel beszélt és ezek szerint... tudja is, mi történt.
Tudja?
Mennyit mondott neki Derek?
Valahol jó lenne tudni, de nem igazán akarok itt ragadni. Még ha a saját számból is jönne, akkor sem akarom újra hallani az egész történetet.
- Anya... nem tudom. Nekem azt mondja, beszélnem kell és nem zárkózhatok el. De ő nem mond semmit - le sem veszem a tekintetem a pohárba öntött italokról. Nem mintha odanyúlnék érte. Csak bámulom.
Apa italai jutnak róla eszembe.
- Mit mondott Derek? Mennyit? - végül csak kibukik egy grimasz kíséretében. Csak essünk túl rajta! - ...és hogy szedted ki belőle? - talán ezzel a kis kiegészítéssel próbálom elvenni az egész téma élét.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*A „most már” nem túl biztató. Azt jelenti, hogy eleinte rá lett erőszakolva, mostanra meg inkább csak megszokta, talált benne jót is, de igazán nem az ő világa. Azt is gyanítom, hogy ma nem magától ment el, bár én is kimozdítottam volna a szoba sarkából, de nem zongoraórára vittem volna a srácot, hanem a parkba, csupa olyan laza és lényegtelen dolgot művelve, ami visszavezeti az életbe. Utána neki jutott volna eszébe a zongorázás, ha tényleg megszerette, és hiányozna neki, mert megtalálta benne azt a nyugtató részt, amit nekem jelent olykor Santanát hallgatni. Mielőtt azonban elvinném fagyizni, vagy akár megemlíteném, belemászunk a trutyiba. A csilivili mellény taglalásából így lesz téma Derek és Benji apjának elköltözése erről az árnyékvilágról egy másikba. Tudtam, hogy szó lesz róla, de reméltem, hogy a pohárnyi ital után. Bár bámulja, mintha megbabonázta volna, de nem nyúl érte. Nehéz lesz ez. Nagyot sóhajtok. *
-Mindenki másképp esik át a gyászon. Anyukád magában próbálja lezárni, de tudja jól, hogy az nem jó, azért mondta, hogy ki kell beszélned magadból. *De, hogy Derek mennyit mondott el nekem az egészből….hát az nem lesz könnyű menet. *
-Megemlítette az újságot. Nem szoktam újságot olvasni, de most megtettem. *Ez féligazság, de a másik fele nem hazugság. Megvonom a vállam könnyedén, ez még megy. Arra gondolok, hogy Benji a székben ül én meg éppen varrok rá valamit. Talán angyalszárnyakat a lapockáira, mert olyan angyali teremtés. Sokkal jobb ezt képzelni, jobban megy a beszélgetés is.*
-Női praktika? *A kérdőjel csak zárójelben kullog a mondat után, és el is mosolyodom boszorkányosan, jóllehet semmi boszorkányság nem volt abban, ahogy Derekből kiszedtem az infót. Mérges volt és kibuggyant belőle. Ez a titok. Hergeld fel a pasit és mindent a fejedhez vág. *
-Azt is mondta, hogy már régóta nem mentek jól a dolgok. Miért nem beszéltél róla nekem? Vagyis, inkább úgy kérdezem miért tettél úgy, mintha minden rendben lenne? Barátok vagyunk, vagy nem? *Ez galádság volt tőlem, érzelmi zsarolás és pont Benjivel. Veszek egy nagy levegőt és mielőtt még megszólalna, ránézek, bele a szemeibe és őszintén megbánva korábbi megnyilvánulásomat kérek bocsánatot.*
-Ne haragudj, ez nem volt szép tőlem.

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Ha neki nem kell róla beszélnie nekem miért kell? Legszívesebben Gloriát faggatnám róla, de nem lenne jogos. Gondolom úgyis az egyetlen válasz, amit kaphatok, hogy amit a felnőtteknek szabad...
Egyszerűbb a tényekkel foglalkozni. Azzal, hogy mennyit mondott Derek és hogy pontosan hogyan is szedte ki belőle. Nem mintha többre futná egy-egy bólintásnál a válaszokra, bár azért a "női praktikák" említésénél azért felé fordul a fejem és ott egy félmosoly is.
Különös módon könnyebb ránézni, mint a kitöltött italokat bámulni. Legalábbis úgy tűnik. Egészen addig, amíg nem folytatja és fejezi be a kérdésáradatot úgy, ahogy. Nagyot nyelek és egy pillanatra elszégyellem magam.
Nem hazudtam neki! Nem titkoltam előle el, csak... nem szándékosan.
Hiába kér bocsánatot, bennem megrekednek a szavak egy kis időre. Nézek magam elé, majd rá és ismét csak a cipőimet bámulom. Azt, ahogy a fekete orra csillan a fényben. De aztán próbálok mindent megmagyarázni.
- Nem volt szabad és amúgy is... anya mindig azt mondta, hogy ez csak átmeneti. Oké, apa ma kicsit sokat ivott. Apa ma későn jött haza. Apa kártyája most épp nem működik. Apa most az egyszer vitázik anyával. Majd rendben lesz minden, de addig is, nem kell hangoztatni.
Minden rövid kis mondathoz bólintok egyet, főként magamnak, ahogy sorolom az utóbbi időszakban hallott szöveget. Persze a végére már az arcom meg a szemeim dörzsölöm. Nem sírok. Nem én! Csak... valamit kezdenem kell a kezeimmel.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Azért nem volt olyan rég, amikor én is kamasz voltam. Legalábbis a világot érintő kérdéseimre emlékszem és pontosan tudom, hogy jelen helyzetben miket tennék fel a másik félnek. Benji azonban csendben marad, hiába várom a számonkérést, amire meg van a válaszom;nem buggyan ki belőle.
Megint begubózott, én meg csupán magamban elzárva engedem meg, hogy megforduljon a fejemben egy lemondó sóhaj. Basszus! Nem lehet, hogy máris elrontottam! De….de mosolyog, ott van egy kis kezdemény, egy kis mosoly embrió a szája sarkában, akkor még sem ment minden veszendőbe. A furfang mindig mosolyt vált ki az emberekből. Aztán persze a fene nagy büszkeségemben, megint belegyalogolok a hablelkébe és láthatóan elszégyelli magát, én meg válogatott átkokat szórok a fejemre amiért ajtóstól rontottam a házba. Oké, legyünk optimisták, lesz ez még jobb!
Bocsánatkérésem teljes mértékben őszinte, valóban sajnálom, hogy nem vagyok a gyász feldolgozásának segítségében vérprofi, csetlek-botlok ebben a témában, de azt a legjobb tudásom szerint teszem. Végül mégiscsak megszólal és kibukik belőle az elmúlt csalóka évek minden fájdalma. A hazugságok, az apróbb füllentések, melyek a kegyes csomagba voltak bugyolálva, mégis roppant nagy károkat okoztak. Amikor már a szemeit dörzsöli, kétségbe esek. Nem akartam megríkatni és önkéntelenül közelebb húzódom hozzá, hogy átkaroljam a vállát. *
-Sajnálom Benji, tényleg. *Most mondjam neki azt, hogy az anyja hibát követett el? Húzzam le előtte az utolsó embert akit teljes szívéből szeret és istenít? *
-Talán ő maga is abban bízott, hogy csak átmeneti lesz. Mert mindig jó ha van remény a jobbra. *Hát ez nem hangzott valami jól, de legalább optimistán. *
-Nyugodtan sírd ki magadból ha jólesik. Tőlem nem tudja meg senki. Ki kell adnunk magunkból a keserűséget, különben belülről emészt fel. Anyukádnak is jobb lenne ha szembe nézne az igazsággal. Persze nem mindenkire tartoznak ezek a dolgok, de kell egy barát akinek igen. Dereknek elmondtad, az jó, de túlságosan is érintett érzelmileg. *Derek dühös volt amikor a temetőben Benji apjáról mesélt, nagyon dühös volt, az viszont Benjinek nem jó. Neki olyasvalaki kell aki képes kicsit kívülről is látni a dolgokat és nem feltétlenül magamra gondoltam, de még mindig jobb választás vagyok, mint Derek. Megint beszélnem kell vele. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Nem mondom, jól esik az érintése. A néma biztatás, hogy így vagy úgy, de minden rendben lesz. Legszívesebben talpra állnék és megölelném, de...
- Nem akarok sírni - nem azért, mert nem bíznék benne vagy abban, hogy titokban tartja, hanem csak úgy... nem.
Addig dörzsölöm az arcom és pislogok nagyokat, amíg nem sikerül mindent visszagyömöszölni.
- Nem vagyok benne biztos, hogy igazán tudom, mi az igazság. Csak azt, hogy egyszerre fáj, hiányzik apa... és haragszok rá. Annyira, hogy el akartam égetni az egyik könyvet, ami az övé volt. Amit tőle kaptam. De... könyv, szóval... - vállat vonok, de legalább már ott egy újabb kissé szomorkás mosoly az arcomon.
Próbálok terelni. A saját gondolataim és a beszélgetést is. A könyvek mindig is jó témák voltak és mindig segítettek. Talán most is jól fog jönni. No meg arra is jó, hogy a tekintetem újra magam elé vándoroljon és megtalálja a poharakat.
- Ez az a... paprikás ital, amit szeretsz? - emlékszem én, hogy említett valami alkoholt, amit szeret, bár fogalmam sincs, mi volt pontosan a neve.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

-Pedig az jót tesz, hidd el. *Csendesen noszogatom, de ahogy dörzsöli az arcát és a szemeit, tudom, hogy már csak azért sem fog sírni. Ez biztos olyan fiús-macsós dolog, egy sztereotípia amit ráhúznak a pasikra. Pedig egy nő értékeli a férfi könnyeket ha azok jókor, jó helyen és jó okkal buggyannak ki. A nők szeretik az érzelmes pasikat. Persze Benji is…hát lehet, hogy ezért nem működik nála. *
-Ez természetes érzés. Ebben az esetben…kkhhmmm….önzőnek tűnhet. Haragudj rá nyugodtan, atól még a szereteted is megmarad, csak kicsit háttérbe szorul. Borzalmas közhely, de igaz, hogy az idő mindent meggyógyít. A fájdalom sosem múlik el, de könnyebb lesz, az életed részévé válik, mint egy kedvenc ruha, és megtanulod viselni. *Baszki! Mióta lettem ilyen jó pszichiáter? *
-Könyveket meg nem égetünk, igazad van. *Mintha egy aprócska humort hallottam volna ki a hangjából, de lehet, hogy csak belebeszéltem. Mégis az a kicsike mosoly, azért biztató, és épp ezért nem veszem észre, hogy most csak terel. Már-már megkönnyebbülnék, hogy még sem volt ez olyan nehéz és már kifelé megyünk a rosszból, amikor rákérdez a piámra. Ez azért már világít a sötétben mint egy fáklya, szóval nem nehéz észrevenni, de belemegyek. Hátsó szándékom van. *
-Igen, ez az. Habanero. Rum, paprikával. Tényleg van benne paprika. Kóstold meg. Finom. *S nyúlok is az üvegért, lecsavarom a kupakot és töltök mindkét pohárba egy nyeletnyit. Nem akarom leitatni, csak a gátlásain picit lazítani. Felé is nyújtom az egyik poharat és hozzákoccintom a magamét. *
-Mit szólnál ha innánk apukádra, az emlékére? *Remélem ez elég indok arra, hogy megkóstolja, és tudom, hogy bár az ital erős és picit csíp is, itatja magát. Alattomos egy ital ha nem ismered, de mi már jó bariban vagyunk. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Lehet, hogy jót tesz a sírás. Mindenki ezt mondja, még anya is. De akkor sem akarok. Nem itt, nem most, nem előtte. Szóval nagyokat pislogok és nyelek és végül felfestem a szomorú mosolyt, amivel felé pillantok a szavai után.
- Köszi - próbálom jobban érezni magam és most, hogy beszélt... legalább a bűntudat háttérbe szorult, amiért szerinte rendben van haragudni. Nem vagyok rossz fia, amiért ezt érzem.
...és akkor sem, ha iszok egy kortyot, ugye? Apa túlzásba vitte, de ennyi nem fog megártani. Sört is ittam már egyszer... Derek is volt, hogy löttyintett pár korty alkoholt az üdítőmbe. Szóval ha egy másodperc hezitálást követően is, de elveszem a poharat és megforgatom az alján az italt.
- Az jól hangzik. Apára. Arra, amikor még anyát lecsapta a kezemről, hogy majd ő megmutatja, hogyan kell egy nőt vezetni a táncban. Meg arra, amikor az ágyam mellett virrasztott a negyedik "csak még egy történetet, apa!" után. És arra, amikor megtanított pár szót, hogyan írják görögül!
Lehet, hogy egy kicsit elragadtatom magam, de csak úgy jönnek a szavak és az egyetlen, ami megállítja a kis koccintás és az, hogy ledöntöm az első két, meglehetősen nagy kortyot.
Elfogadott dolog egy... egy... alkoholista emlékére inni?
Mire a gondolat megfogalmazódik a fejemben, már érzem, ahogy utólagosan végigégeti a nyelőcsövem és... úgy érzem, mindenem ég. Majd köhögni kezdek.
- Ez... baromira csíp! - bököm ki végül a saját könnyeimmel és köhögéssel küszködve. De azért szorongatom a poharat.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Nem most fogja kisírni magát. Egyrészt becsülöm érte, a tartásáért, az erejéért, másrészt nem tartom jó ötletnek, s csak remélem, hogy máskor, mással, vagy egyedül majd megteszi. *
-Ugyan, nincs mit. Bármikor, tudod. *Tényleg, megkedveltem és bármikor szívesen látom, kicsit kirángat abból a közegből amit egyébként szeretek lenni, csak néha kicsit sok. Benji szerethető, ártatlan és sajnos könnyen befolyásolható személyiség, ami miatt az aki ezt felismeri, két dolgot tehet. Kihasználja, vagy vigyáz rá. Bennem az utóbbi késztetést lobbantja fel, de félek, nem tudok eléggé vigyázni rá.
Ahhoz, hogy megkóstolja a rumot, végül jó dolgot találok ki, meg is veregetem gondolatban a vállamat, hogy gratuláljak magamnak. A lényeg, hogy jobb kedve lett tőle, picit felengedett, már nem látom a nyakán a feszült izmokat, inakat, a lüktető eret és én is felszabadultan mosolygom el magam. Nem számítok arra, hogy kisebb családi emlékkönyvet is kapok, de jó hallgatni, legfőképpen azért, mert csupa jó dolgot mesél és ez azt jelenti, hogy képes azokra emlékezni és a rosszakat egy időre eltenni. Fontos a lélek gyógyulásához, csak tudnám, honnan tudok ilyenekről. Megvonom a vállam és lehajtom az italt, nekem meg sem kottyan, megszoktam már és élvezem ahogy a paprika az alkohollal karöltve végig melengeti a torkomat, a nyelőcsövemet, hogy végül a lelkemben kössön ki. Nem sokat töltöttem Benjinek, de elkések a figyelmeztetéssel, legurul az az ital nagyon gyorsan, én meg elhúzom a szám és várom a hatást. Némi fáziskéséssel meg is érkezik, gyanítom a meglepetés ereje az ami miatt nem tud előbb megszólalni. Megveregetem a hátát, bár nem valószínű, hogy segít, de ezt szokták csinálni. *
-Oké, mindjárt jobb lesz. Csak vegyél nagy levegőt! Érezd az ízét, hidd el, van neki. *Kuncogok, nem merek hangosan felnevetni, nehogy kedvét szegjem, de jót derülök. Az első poharamnál velem is ezt csinálták és nem haltam bele. *
-Na látod, mégis csak jó a sírás. *Mindkét ajkamat beharapom, hogy ne röhögjem el magam az idétlen viccemen, nem sok híja van azonban annak, hogy ne törjön ki belőlem. Nem, egyelőre nem kérdezem meg, hogy kér-e még. Visítanék.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

El nem ereszteném a poharat, mintha az lenne a biztosíték arra, hogyha belehalok, be tudják azonosítani, mi végzett velem. Pár másodpercig tényleg iszonyatosan szenvedek, hiába a hátbaveregetés, hiába a tanács, hogy majd jobb lesz, egyelőre nem látom. Mást sem látok a könnyeim miatt, amit kicsalt az ital.
- Boszorkány - bukik ki a szó, amit igazából nem gondolok komolyan... sehogy sem gondolok... csak úgy jön az agyam egy hátsó zugából válaszként az arckifejezésére. Még így is látom, hogy jól szórakozik és valahogy eszembe sem jut magamra venni. Jobban szenvedek én most annál, mintsem ilyesmivel törődjek.
Szóval ennek... kellene valami ízének lennie. Nem mondom, hogy érzem, de legalább már képes vagyok keresni, ahogy csigalassúsággal, de szűnik az égető érzés és a szemeimet is megdörzsölöm két pislogás között.
- Ilyet önként isznak emberek? - kérdezek rá, amikor úgy érzem, képes vagyok rendesen beszélni. Nem feltétlen ezt az italt akarom leszólni, sőt, semmit nem akarok leszólni, csak... ez nem egy sör és nem valami üdítővel felhígított pia.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Nem akarom kinevetni, Isten és a Szűz Mária a tanúm rá, hogy visszafogom magam, de amikor leboszorkányoz, kirobban belőlem a nevetés. Annyira aranyosan és mégis méltósággal tud szenvedni, hogy képtelenség nem reagálni rá. Annak viszont örülök, hogy nem lett tőle rosszul, nem lesz tőle túl rossz emléke, bár ki tudja….lehet akkor talán sosem nyúlna a piához a későbbiekben sem. Tekintve az apját, aki gyakran „kicsit sokat ivott” és nem hiszem, hogy pusztán stresszoldás miatt, nem biztos ha Benji rászokik. De egy pohár nem pohár, és ha az anyjára ütött, lehet benne annyi tartás, hogy ne szokjon rá. *
-Hát látod, engem sem kötöztek le. *Azt nem mondom, hogy minél többet kóstolja, annál jobb lesz és hozzászokik, mert _ne szokjon hozzá_, de lehet bennem valami anyai annak ellenére, hogy nincs gyerekem és nem is nagyon szeretnék, mert még utoljára megsimogatom a hátát. Aztán visszaülök a korább helyemre és hátradőlök a kanapén úgy, hogy Diablo-t ne zavarjam meg. Ő továbbra is a macska mennyország virtuális terében ismerkedik a cica angyalokkal és a füle botját sem mozdítja. Arról, hogy még él, a diszkrét horkolás tanúskodik. *
-Mindjárt jobb lesz, tényleg. Na mesélj, amiről szeretnél. Vagy kérdezz és mesélek én, ha az jobb. Egyébként Derek egész jó fej, csak van vele egy kis probléma. Dohányzik. Utálom a dohányfüstöt és nem is egészséges. Akkor inkább a Habanero. Kérsz egy kis vizet? *nem voltam előrelátó, nem készítettem a kis pohár mellé nagy pohár vizet, de ezt bármikor tudom pótolni ha szeretné. Így még okés, csak a rumot ne vizezze fel nekem, mert azért harapok. Ennek a rumnak igenis van íze és kár érte ha felvizezik. Lassan Benjinek is éreznie kell, az alkohol nem égette ki az ízlelőbimbóit, kell, hogy legyen egy kis fanyar íz, enyhén édeskés vanília, egy kis csoki, kávé, melengető és napfényes. A jó rum olyan, mint a jó bor. Benne van minden amit a benne lévő gyümölcs látott és érzett attól a pillanattól kezdve, hogy az első napsugár megérintette. A benne lévő paprika már csak ráadás és nem is mindegyikbe tesznek, vannak finnyás rumivók is. Az igazi azonban paprikával az igazi. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

El nem tudom képzelni, hogy önként isznak ilyet emberek. Ahogy azt sem, hogy miért jó olyan mennyiségeket inni, amikor már... Nem számít. Lehet, nekem van túl kevés fantáziám. Mindenesetre ez a kis adag lent van és minden eltelt másodperccel kevésbé kellemetlen.
Akkor meg egészen elfeledkezek róla, amikor kimondja, van egy kis probléma Derekkel. Az agyam azonnal elkezd rémképeket festeni, de végül elhangzik, hogy mi. A cigaretta.
- Nem egészséges... de én már megszoktam rajta. A mentolos füst illat, amikor közel vagyok hozzá vagy megcsókol és... - oké, egy kicsit lehet, hogy elkalandozok és zavarba is jövök, amikor elér a felismerés.
- Bocs - bököm ki, ahogy megköszörülöm a torkom.
Lényegében mentőövként jön, hogy ott a következő kérdés, amire legalább megrázhatom a fejem. Így kevésbé látszik, hogy a fülem teteje ég egy kicsit és vörös... nem az italtól.
- Nem kérek vizet, köszi. Most már nem olyan rossz. Egész... jó utóíze van - ismerem el megkésve, annak ellenére is, hogy a nyelvem hegye egy kicsit még ég, de az eddigihez képest ez semmiség.
- Szóval... kérdezhetek - elgondolkodok. Fogalmam sincs, mi az, amit illik megkérdezni vagy egyáltalán mit szeretnék tudni, ha úgy van. De végül csak kibökök valamit. Valami, ami úgyis ott mozog az utóbbi napokban az agyam egyik sarkában.
- Vannak szüleid? Úgy értem papád... apukád, anyukád? Testvéred?
Amint kimondom, legszívesebben visszaszívnám. Az első, gyerekes megfogalmazást mindenképp.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Akaratlanul veszem el a figyelmet a rum áldásos hatásairól amikor Dereket hozom szóba. Nem tudom nem észrevenni, pedig nem volt szándékos. Csak csacsogok, hogy beindítsam a beszélgetést, hogy túllendüljünk a gyászán, az általa okozott feszélyezettségén. Azt szeretném, ha itt jól érezné magát és felengedne végre a társaságomban. Utálom ha valaki rosszul érzi magát és az esetek többségében nem én vagyok a bűnös, mégis én szívom meg. *
-Hát nem tudom, hogy vagy vele, de nekem még a mentol sem segít rajta. *Éreztem a pillanatnyi hezitálást mielőtt aztán még sem folytatta. Ezen is segíteni kell.*
-Megint bocsánatot kérsz olyasmiért, amiért nem kellene. Nyugodtan beszélj róla úgy ahogy szeretnél, én nem foglak elítélni. *Muszáj letisztázni a helyzetet, különben állandóan el fog akadni ha Derekről lesz szó és azt nem akarom. Nem kell, hogy köztünk tabu téma legyen, jóllehet a magam részéről nem biztos, hogy valaha meg fogom érteni, de lehet nem is akarom. Elfogadom és úgy kezelem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A kérdés a vízről végül nemleges választ kap, aminek örülök és fel is lelkesülök tőle. *
-Tudtam! Ugye, hogy nem is olyan borzalmas? *Mosolyogva hátradőltem és csak néztem és néztem, majd valamilyen idióta agylökettől taszigálva, felelőtlenül megengedtem neki, hogy kérdezzen. Persze nem ez volt az egész lényege, de Benji ezt rángatta ki az egészből. Szóval ő kérdez és én válaszolok. Gyorsan átfutottam az életem mérföldköveit és kiszelektáltam azokat, amikről nem fogok neki mesélni. Jó sok volt. A családom azonban nem olyan téma amit félre kellene tennem és hálás voltam, hogy ezzel kezdte. *
-Vannak, mindenkinek vannak szülei, nélkülük nem léteznénk, de…oké, nem szemétkedem. Élnek még Mexikóban. Nem akartak idejönni, meg egyébként sem maradtam túl sokáig egy helyen, még az elején. Szóval Monterrey-ben élnek még mindig, gyakran beszélünk telefonon és nincs testvérem. Csak apai nagyszüleim és nagynénéim, nagybácsik, unokatestvérek….*Gondolom ő is érezte, hogy lükén tette fel a kérdést, én meg nem tudtam kihagyni a ziccert, de gyorsan visszakoztam. Talán nem most van itt az ideje annak, hogy hozzászoktassam a személyiségemhez, ami elég bonyolult, néha kibírhatatlan, a legtöbbször szerethető és gyakran kötekedő. De kapott egy kis ízelítőt, ha nem volt elég még a korábbi találkozásainkkor. Hagytam neki időt, hogy feldolgozza és kitalálja a további kérdéseit, addig töltöttem magamnak még egy pohárkával, és az ő pohara felé is intettem az üveggel kérdőn. Ha kér, kap még egy kicsit, de az utolsót, ha nem, akkor sincs harag.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Túl könnyedén kalandozok el és beszélek ész nélkül. Amint tudatosul bennem, egyszerre vagyok zavarban és valahogy el is szégyellem magam. Persze, hogy jön a bocsánatkérés! Nem kellett volna, de a mentolos cigaretta képzeletbeli illata az orromban ezt váltotta ki és...
- Oké, csak... azt hiszem, még én is barátkozok a gondolattal. Hogy mennyire bolondulok érte. Meg, hogy te tudsz róla - magyarázom, bár újra azért sem kérek bocsánatot. Igyekszem.
De tényleg különös helyzet és minden alkalommal úgy kell emlékeztetnem magam, hogy lelkesedhetek. Viszont legalább az égető érzésről elterelte a figyelmem, mire pedig újra eljutok addig, hogy milyen íze is volt az italnak és most milyen... addigra egész kellemessé válik.
- Nem borzalmas - ismerem el egy apró mosollyal. A lelkesedését látva valószínűleg mindenképp ezt füllenteném... de ez most az igazság. Tényleg nem olyan rossz, ha a kezdeti sokk elmúlik.
Az más kérdés, hogy továbbra is fogom a poharat, és élek a lehetőséggel, hogy kérdezhetek. Olyan könnyedén jön, hogy mit, mintha előre összeírtam volna valami kérdéssort, pedig nem. Csak utat engedek a legelső gondolatnak, ami befurakszik és kimondom. Persze rögtön utána tudatosul, hogy nem így kellett volna... ő mégis beszélni kezd én pedig csak megrázom a fejem egy félig-meddig visszafogott vigyorral.
A folytatás már valamiféle fura ösztönből jön és azonnal meg is bánom, de...
- Tudom... hogy készül a kisbaba... - oké, ezt megint nem feltétlen kellett volna én csak... vissza kellett vágnom valamivel! Tudom, hogy működnek a dolgok és tudom, hogy a szüleink nélkül nem lennénk itt...
Megforgatom a poharat a kezemben, hirtelen valami nagyon érdekeset találtam rajta, de közben figyelek a szavaira. A tényleges válaszra és minden mondat után aprót bólintok. Néha azt kívánom, bár nekem is lenne ekkora rokonságom. De közben meg jó ez így... vagyis jó volt így, amíg hárman voltunk.
- Nem maradtál túl sokáig egy helyen? Ez a mostani más? Mi vett rá? - faggatom megállás nélkül, akkor is, ha tudom, nem illik. De ilyenkor mi van? Ha ő ajánlotta fel? Így változik az illemszabály, nem?

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Pontosan tudom hogy érez Derekkel kapcsolatban, az egésszel kapcsolatban, hiszen ha akarná sem tudná elrejteni. Még neki sem egészen tiszta, csak érzésekkel van tele, de még nem vette a bátorságot arra, hogy önmagával is elszámoljon. Ilyen ez a kamaszkor. *
-Tudom. Ezt tisztáztuk, ezek után ne legyen rossz érzésed ha róla beszélsz. *Muszáj lefektetni az alapokat ebben a témában is. Eggyel kevesebb, amin rágódhat, amin rágódhatok. És még egyetlen mintát sem varrtam rá, azért én is haladok. Viszont ha sokáig beszélgetünk, muszáj lesz kezdeni valamit a kezemmel. Viszketnek az ujjaim. Erről a gondolatról időlegesen elvonja a figyelmemet az, hogy lassan megbékél az ital csípős ízével és lemond a megfulladásról is, sőt mi több, még lelkesedik is érte egy kicsit. Na jó, nagyon, nagyon kicsit. Én meg elégedetten hátradőlök attól a gondolattól, hogy újabb rajongót szereztem a rumomnak.
A kérdésére válaszolva muszáj az orra alá dörgölnöm a rossz megfogalmazását, de csípőből kapok rá választ. Angyalian tök cukit. Így is csak Benji tud fogalmazni – készül a kisbaba – ebből is látható milyen nevelésben részesült, legalábbis amíg minden tényleg rendben volt. A srác annyira ártatlan, mintha ma született volna, el nem tudom képzelni hogyan került és maradt meg Derek társaságában. A másik oldalt megértem, Benji imádni való és talán Derekben is lehet valami a lelke mélyén ami…fogékony a női romantikára. Csak fújok egyet a közbeszólásra, majd be is fejezem a családom történetét, amiből nem fogok egyhamar kikeveredni. Benji jó kamaszként tovább göngyölíti a kérdéssort. Nagyot sóhajtok és előrehajolva elveszem az asztalról a füzetemet. Mindig ott van, hogy kéznél legyen és most szükségem van rá. Muszáj kirajzolnom magamból az érzéseimet. *
-Itt sikerült saját üzletet nyitnom. Korábban minden helyemen csak alkalmazott voltam és vannak…..bogaraim, amelyek nem tesznek jót az üzletnek, de azokhoz ragaszkodom. Azért nem jutok sehova itt sem. *Elvigyorodom. Tényleg, még ha egyedül is dolgozom – bár terveztem még egy tetkóst felvenni – már régen jobban kellene élnem, nem kéne a számlák miatt aggódnom és Freddy bát is talán ki tudtam volna fizetni. De nem vállalok el mindent. Az utolsó mondatot egy vállvonással intézem el, mert nem érdekel, hogy megragadtam egy bizonyos szinten, a lényeg, hogy én jól érzem magam. Közben a ceruza serceg a papíron, vonalak, ívek, árnyékok kerülnek sebtiben a fehér cellulózra. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Tekintve, hogy mik hagyják el a szám, talán jobb lenne, ha csendben maradnék. Próbálom is ehhez tartani magam, még azt is elfelejteni, hogy egyáltalán megszólaltam és az egész kisbabás dolgot kimondtam.
Szerencsére sikerül tovább menni, nem süllyedni zavaromban a föld alá, csak figyelni a szavaira.
- Én azért örülök, hogy itt kötöttél ki és nem állsz tovább - tudom, hogy furán hangzik. Mintha annak örülnék, hogy nem jut előrébb, nem vesz egy nagyobb helyet valami más városban. Pedig nem! Csak... szeretem vele tölteni az időt, itt, és beszélgetni.
- Ha nem lenne az üzlet... marasztalna bármi más? - nem magamra gondolok természetesen. Csak érdeklődök. Sokszor szórakozunk ilyesmivel a barátaimmal. Felvetjük, hogy valamelyik könyvünk világában egy dolog változik, mi más történne másképp. Ez is most valami ilyesmi kérdés, csak a valósággal.
Közben persze figyelem, ahogy valamiben félig elmerül, de jobban neveltek annál, mintsem kíváncsiskodjak. Pedig szeretném megkérdezni, mit rajzol. Szeretnék mocorogni, amíg rá nem látok, merre száguld a ceruza. De türtőztetem magam és csak magukat a mozdulatokat figyelem.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

* Igyekszem nem mutatni, hogy mennyire figyelek rá, nehogy még nekem azért jöjjön zavarba, mert látja, hogy látom, hogy zavarban van. Ezt valahogy el kellene már felejtenünk, de Benji nem lenne Benji ha megtörténne, s talán ezért is (többek között) kedveltem meg. *
-Még bármi megtörténhet, de nem tervezem. Tudom mire gondolsz és aranyos vagy. *Rá mosolygás közben mondom, nyugtatom meg kérés nélkül arról, hogy nem értettem félre. A következő kérdésére a válsz azonban nem olyan egyszerű és ennek kifejtéséhez muszáj, hogy kezdjek valamit magammal. Nem válaszolok azonnal, de abból, ahogyan felnézek rá, majd el másfelé, rájöhet, hogy gondolkodom a válaszon. A papíron meg alakul a kép, amit nem szándékosan tartok úgy, hogy ne lássa, de úgy is megmutatom majd. Gyanítom el fog vörösödni, remélem, hogy nem bántom meg vele. *
-Ez elég bonyolult. Ha nem tudtam volna megnyitni a szalont, tovább álltam volna, mert nem tartott volna itt semmi és senki. Ha most veszíteném el a szalont, akkor nem tudom, hogy maradnék-e függetlenül attól, hogy vannak-e akik itt tartanának. Attól függ, hogyan veszíteném el. Tudod….a szalon nem létezne ha nem lett volna akkoriban segítségem és semmit sem adnak ingyen. A szalon nélkül viszont nem ismertelek volna meg téged és mást sem aki marasztalna, de hiszem….remélem, hogy rajtad kívül van még aki marasztaljon. Bár ő is elég bonyolult lélek. *Azért ha jobban belegondolok nem sok mindenki van aki miatt a maradás mellett döntenék, és nagyon meg kellene gondolnom, mert mihez is kezdenék egy saját szalon nélkül? Nem fűlik a fogam ahhoz, hogy megint alkalmazott legyek és lássuk be, a bogaraimmal nem maradhatnék sokáig egy helyen, de nincs az az Isten és pénz amiért bevállalnék olyan munkát aminek semmi értelme és csak csacsogós, apuci kedvence lányocskák vagy fiúkák aktuális divat iránti ragaszkodása lenne. *
-Ha nem lenne Derek, mihez kezdenél most? *Dobom vissza neki a kérdést, és újra felnézek rá, az arcára, a tekintetére, hogy magamba szívjam a reakciójának látványát. Aztán a ceruza újfent nekiáll sercegni, de gyorsabban, mint eddig. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Csak mosolygok. Az orrom alatt, félig rejtve, de őszintén. Azt hiszem, kellett a megerősítés, hogy jól értette a szavaim. Nem akartam illetlennek vagy önzőnek tűnni.
Innen már könnyű tovább kérdezgetni és elterelni valahol a saját gondolataim is. Az előbbi zavarból és magáról a valóságról is. Legalábbis olyan értelemben, amire most szükségem van. Nem mintha sokáig kitartana, mert amit mond...
- Tartozásaid vannak? Pénzben vagy...? - olyan akaratlanul csúszik ki a kérdés, mintha semmire nem neveltek volna. Nem tehetek róla, de azonnal felrémlik az összes pittyenés, amikor egy-egy terminál elutasította a kártyám és a cikkek, amik azt feszegetik, hogy apa is túl sok embernek tartozott.
Persze egy részem tudja, hogy ez nem ugyanaz a helyzet. Ha Gloria tartozik is ennek-annak, nem választja ugyanazt az utat, amit apa. Nem valószínű. De attól még... Mindenesetre próbálok mást is meghallani a szavaiban és így vagy úgy továbblendülni.
- Bonyolult lélek, de... szereted? - nem is tudom, miért ez az első, ami eszembe jut. Lehet barátról szó. Lehet... bárki másról, mégis ez ugrik be és egészen addig egész kényelmes vagyok a helyzettel, amíg én nem kerülök a válaszadó oldalra.
Persze ekkor sem feszengek vagy ilyesmi, csak... kérdezni talán könnyebb volt.
- Ha nem lenne Derek... akkor lehet, hogy még a húgával, Lizzievel lennék együtt és most... ha kirángattak volna a szobámból... valószínűleg azt hallgatnám, ahogy Paul féltékenyen a nyálát csorgatja az én barátnőm után... és azon agyalnék, miért nem zavar annyira, mint kellene. Azt hiszem.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Újabb megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy sikerült megnyugtatnom. Azt hiszem ebből az érzésből van a legtöbb kettőnk között, de talán hamarosan elfelejthetjük. Ahogy az egymástól nagyon különböző helyzetek, hangulatok váltják egymást, elmondhatjuk, hogy volt jó is és rossz is. Láttam a legjobb és a legrosszabb napján, tőlem még hiányzik az utóbbi, de nagyon nem kívánom.
A kérdése arra enged következtetni, hogy valamennyire már megismert, tudja, hogy a szalon a mindenem, ezért is kérdez rá arra, mi lenne ha…Én meg belemegyek a mélyebb árkokba is, amibe nem biztos, hogy be kellene avatnom. De ha már kimondtam…*
-Vannak. Pénzben, vagy. Tudod ez olyan dolog amit szívesen elmondanék, mert kedvellek és megbízom benned, de neked jobb ha nem tudsz róla. Annyira azért nem komoly. *Egy mosollyal és az utolsó mondattal igyekszem tompítani a dolgot, bár a mexikói kartell jócskán benne van, én csupán apró porszem vagyok a gépezetben. Azt nem tudom, hogy mi jut eszébe, különben tovább fejtegetném az egészet míg lehet, míg nem árulok el olyat amit nem lehet, mégis megnyugtatnám, hogy nem lépek rossz és visszafordíthatatlan útra. Ám ezt a gondolatát remekül palástolja, nem veszem rajta észre még halvány árnyékát sem.
Deadman már más kérdés. Jóllehet nem olyan újkeletű az ismeretségünk, nem is mélyen szántó. Egyébként sem látogat meg túl gyakran. Eszembe jut valami róla és egy röpke pillanatra elmosolyodom, még kuncogok is. *
-Olyan mint a mese. Hol volt, hol nem volt. Nem tudom, hogy szeretem-e. Kedvelem, az agyamra tud menni, beszambázik ide amikor kedve tartja, ápolom a lelkét, aztán eltűnik hónapokra. *Felnézek rá és rájövök mire is kíváncsi igazán.*
-Nincs köztünk semmi olyan amire gondolsz. Amire gondolom, hogy gondolsz. *De szokott hiányozni, ez tény. Amikor meg itt van, el tudnám átkozni, de szeretek vele beszélgetni…vagyis szeretek beszélni amikor ő hallgat. Mert jobbára ez szokott történni. Közben a kép készül, a pillanatnyi hangulatom, Benji felől áradó érzelmek kavarodása folytán eléggé….hogy is mondjam? Különös. A visszadobott kérdésre úgy várom a választ, hogy a fél szemem a srácon csüng, gyakran felpillantok rá, de a vártnál fesztelenebb választ kapok. Meg is lepődöm és nem tudom elrejteni, mert a feljebb ugró szemöldökeim azonnal elárulnak. *
-Tényleg? Jártál Lizzie-vel? Te szeretted volna, vagy csak az elvárások miatt? Úgy értem már akkor is tudtad, vagy sejtetted, hogy a pasikhoz vonzódsz, vagy csak vele derült ki? *Nem kezelem tabuként a témát, amúgy is egymásközt vagyunk és nem gondolom, hogy bármelyikünknek is feszengenie kellene. Pláne nem Benjinek. Érezze azt, hogy ez nem rossz dolog. Azt hiszem az elfogadásnak ez az egyik sarkköve, hogy mások hogyan viszonyulnak a homoszexualitáshoz. Biztos, hogy Benji kedves és szép arca, és a benne rejlő ellentmondások az ami a rajzomat olyanná varázsolja amilyen. Az egész alakban ott van a kettősség szimbóluma. Bár nem készült el teljesen, legalábbis nem úgy, ahogyan azt egy tetováláshoz készíteném, azért a lényeg már a helyén van. Át is nyújtom neki a vázlatfüzetet, magára ismerhet, eldöntheti, hogy tetszik-e neki vagy sem az ahogyan ábrázoltam. Számít a véleménye, de nem a rajz miatt, hanem mert attól félek, hogy a lelkére veszi. Nem akarom megbántani és a rajz sem úgy készült. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Minden kétséget kizáróan összekötöm a tartozást az öngyilkossággal, és szinte akaratlanul kérdezek vissza. Nem akarom őt is elveszíteni. Nem akarok senki mást elveszíteni. Soha! Valahol én is tudom, hogy az élet nem így működik, de azzal nem ártok senkinek, ha ezt mondogatom magamban. Ahogy ő is meggyőz arról, hogy semmi komoly. Pénztartozás... is... de nem komoly.
Nagyot nyelek, de bólintok. Nem fogok senki mást elveszíteni.
Valahol a saját gondolataim is terelem a folytatással és egész sikeresen és amíg szívesen beszél, a felvetésemmel sincs baj.
- Amire gondolod, hogy gondolok - ismétlem utána egy apró mosollyal.
Nem is tudom, miért fontos ez. Talán mert megnézném szerelmesen. Talán akkor kevésbé lenne fura, amikor Derekre terelődik a szó és elkalandozok. Talán akkor ő is ilyen lenne és... együtt lennénk furák. Van ennek értelme?
És annak, hogy amikor visszakérdez, közel minden gond nélkül beszélek? Merthogy elmondok mindent, amit el tudok képzelni, hogy történne, ha nem lennék fülig...? Szóval, hogyha nem lenne Derek.
- Ez olyan fura? Hogy Lizzievel jártam? - kérdezek vissza azonnal egy pillanatra megdörzsölve az arcom, de aztán újra az üres poharat forgatom a kezemben. Nem zavarban, csak kissé elgondolkozva.
- Igazából... Lizzie megcsókolt egy este. És... ez a normális, nem? Eldöntötte, hogy járunk, én meg nem ellenkeztem. Igazából nem volt rossz, csak olyan jó sem, mint Derekkel - egy pillanatra elhallgatok.
- Nem igazán tudtam, mit akarok. De egyszer megkérdezte Lizzie, hogy milyen érzés, amikor megcsókol. Én meg annyit tudtam kinyögni, hogy kókuszos. Ennyi. Kókuszos tusfürdőt használ - vállat vonok és azt a fél kortyot, ami még a pohár alján összefolyt és alig létezik, megiszom. Időhúzás. De közben mégis mosolygok.
- Nem tudtam én semmit... De Lizzie azt mondta, csukjam be a szemem. Ne lessek. Mindig valami őrült dolgot talál ki, szóval eléggé... be voltam szarva - most valahogy egy pillanatra sem jövök zavarba a saját szóhasználatomtól. Mondanám, hogy az ital miatt, de annyi nem csúszott le. Egyszerűen csak visz a lendület, olyannyira, hogy a rajzot is csak fogom a kezemben, de még nem néztem meg.
- ...és akkor jött a csók. A mentolos. Derek csókja. És az... az valami egészen más volt! Azta! Az én vagyok? - éppen rálesek a rajzra és szusszanás nélkül váltok.
Mármint tudom, hogy én vagyok a képen, mégis kérdésnek hangzik és... Azta.

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

admin Posts : 819

Benji & Gloria

*Oké, talán volt valami apró megnyilvánulás amiből következtethettem volna arra, hogy Benji nem véletlenül kérdezett rá a tartozásra, de igazából fel sem fogtam. Nem a jó barát ismérve, de már nem tudom korrigálni és ha most kezdenék mentegetőzni, túl gyanús lenne….vagy inkább ijesztő a számára. A szalonon túllépünk hát, bár hozzátartozik Deadman is, csak másképp. Itt ismerkedtünk meg, itt találkoztunk a legtöbbször – egy alkalmat kivéve – itt kedveltem meg, itt ápoltam a lelkét, itt varrtam rá az első tetkómat, mint örökéletű nyomot. Ennek ellenére nincs köztünk semmi olyan, amire Benji célzott és ezt mosolyogva le is tisztázzuk. Az persze meg sem fordul a fejemben, hogy miért érdeklődik ennyire, én viszont tudom, hogy meglepődöm s talán nem kéne, hogy lánnyal is járt. *
-Nem fura. Csak nem tudtam időben hova helyezni. *Senki sem úgy születik, hogy tisztában van a nemi identitásával, erre rá kell jönni, hozzátartozik a próbálkozás, a társadalmi normákhoz való igazodás, a neveltetés, csak én annyira nem vagyok ebben otthon. Benji viszont érezhetően szabadabban kezd el mesélni, mint eddig bármikor és ezt jó jelnek veszem. Egyrészt, hogy nem bántottam meg, másrészt, hogy talán kicsit jobban bízik bennem, és végül de nem utolsósorban, hogy elterelődött a figyelme a gyászról. Én meg közben rajzolok és minden amit hallok érzéssé változik, az érzelmek pedig a papírra kerülnek valamilyen formában. Azon nevetek fel halkan először, hogy Lizzie eldöntötte, hogy járnak. Na igen, a nők már csak ilyenek, határozottak már három évesen is. Másodszor amikor kókuszillatúnak festi le a csókot. Utána csak néha nézek fel a rajzolásból mielőtt odanyújtanám neki, épp Derek csókjáról mesél én meg azon gondolkodom és vigyorgok, hogy milyen kis furfangos boszorkány az a Lizzie, de aztán Benji hirtelen témát vált, én meg hangosan elnevetem magam…és megkönnyebbülve. *
-Az te vagy, igen. Örülök, hogy tetszik, vagyis gondolom a reakcióból. Kérdezhetek valami nagyon személyeset és intimet? *Érdeklődöm, mert hát ezen a ponton már mélyebbre mennénk az ő szerelmi életébe és nem akarom zavarba hozni, vagy kínos helyzetbe hozni. Csak akkor kérdezem meg, ha rábólint.*
-Mire gondoltál akkor? Úgy értem, rögtön felismerted a helyzetet? Milyen érzés volt? *Kíváncsi vagyok, sosem beszélgettem erről senkivel és Benji az első akit nem csak elfogadni akarok, hanem megérteni is.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Olyan beleéléssel mesélek, mintha semmi különös nem lenne az általam lefestett helyzetben. Talán nincs is. Talán most itt, vele, teljesen normális. Hallott már annyi mindent, miért lenne az én történetem bármiért különleges?
Szóval tényleg könnyen jön annak a napnak az emléke és utána egy pillanat alatt veszítem el a múltat, ahogy az agyam felfogja a kezembe került rajzot. Ez én vagyok!
- Tetszik! Ez gyönyörű! ...és... ez az egész... - teszem le a poharat és paskolom meg a levegőt a vállaimnál, miközben még mindig a rajzot vizsgálom.
- Ilyennek látsz engem?
Vajon nekem adná, ha kérném? Vagy inkább megtartaná? Van valami mappája, ahova az ilyesmit gyűjti? Másról is szokott csinálni? Egy kicsit megvadulnak a gondolataim, de aztán útnak is eresztem őket és csak bólintok. Kérdezhet. Még ha egy kicsit baljós is lehetne a hangszín, most nem igazán tűnik fel. Csak a rajzot nézem.
A tekintetem csak akkor emelem újra rá, amikor elhangzik, mit szeretne tudni.
- Ez... elég nehéz kérdés - eresztem le a rajzot, csak óvatosan a lábamra fektetve. Talán vissza kellene nyújtanom neki, de még nem teszem.
- Úgy értem... nem is tudom. Csukva volt a szemem, szóval... kellett egy kis idő. De az feltűnt, hogy magasabb, mint Lizzie. Lábujjhegyre kellett állnom. Aztán jött a mentolos illat és végül... Egyszerűen csak minden passzolt - magyarázom, de még mindig nem az igazi. Vágok valami grimaszt, de aztán folytatom, próbálom megtalálni a jó megfogalmazást.
- Lizzievel jó volt. Derekkel... - megrázom a fejem. Nem így.
- Lizziet csókolni egyszerű volt. Finom kókuszos és kész. Derek meg egy mozdulattal eltörli a józan eszem. Ha nem is akarom megcsókolni... akkor is meg akarom és valahogy sosem elég. Bármennyit ad, mindig egy kicsit többet akarok tőle. Mint a könyvekben! Mikor ötszáz oldal kaland és egy tucat hőstett után a fiú végül kiérdemli a királylányt és megcsókolhatja!

_________________

You're okay.
You're here, you're going to be fine.
Just try to get some sleep.
Everything fucked up is still going to be here tomorrow,
you can freak out then.

» ...sorry? - Zafír & Benji
» It ain't worth it if it don't terrify you - Zafír & Benji
» Edgar atya & Gloria
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji

Similar topics

Similar topics