Sono qui solo per lui - Gloria & Derek

Job : Gabellotto Posts : 179

Szeretnék ott lenni, mellette. Fogni a kezét és megvédeni ettől az egésztől. Ha a történtektől nem is lehet, attól a sok képmutatástól, ami körülveszi, meg tudnám. A sok sírástól, amiben egy csepp érzelem sincs és a pillantásoktól, amikből süt a szánalom és sajnálkozás.
De nem tehetem. Itt egy ölelésen kívül, amit sorra minden barátjától megkapott, nem adhatok neki mást.
Szóval a szertartás alatt végig egy viszonylag távoli fának dőlve figyelem, ahogy az anyja újra és újra megszorítja a fia kezét.
Egy pillanatig elgondolkozok, vajon ő sír-e a hatalmas napszemüveg alatt? Vagy Benji épp az anyját próbálja utánozni és erősnek mutatni magát? Mert az. Nagyon is erős srác. Mégis azt kívánom, bár ott ülhetnék mellette. Bár lenne jogom ott ülni vele.
De még mindig nincs kész arra, hogy mindenki előtt felvállalja, mit érez. Én pedig maradok nyugton, az egésztől valamivel távolabb, mint muszáj lenne. Nem teljesen tudatos döntés ez, egyszerűen csak bennem van, hogy nem tartozok oda. Nem tartozok a gazdagokhoz és amit meg egyáltalán nem bánok... nem tartozok a képmutató bandához.
A hányinger kerülget az egész színjátéktól...
Csak és kizárólag a kisherceg miatt vagyok itt és maradok, egészen a végéig, 'míg a koporsóra föld kerül. Ekkor még egyszer odamegyek hozzá a húgommal és a barátaival együtt és ő újra a karjaimba fúrja magát. Egy pillanatig mintha nem érdekelné, ki látja. Vagy csak nincs ereje törődni vele. Úgyhogy én is veszem a bátorságot és nyomok egy puszit a hajába. Kívülről az egész, egy semmit sem sejtő számára valószínűleg nem több egy véletlen mozdulatnál. Hozzáértem a hajához az ölelés közben. Ennyi és nem több.
- Le kell lépnem, kisherceg - motyogom neki. Nem mintha amúgy bármi okom lenne maradni. Nem lehetek úgy mellette, ahogy számít és most nem is fuvarozom. Sem őt, sem a barátait. Még Lizzie is a saját útján megy tovább innen.
- De majd hívlak, rendben?
Aprót bólint, de látom rajta, hogy nem igazán itt jár az esze. De azt érti, hogy ez most búcsúzás. Szóval kihúzza magát az ölelésből és próbál rám mosolyogni. Az egész szívfájdítóan fájdalmasra sikerül.
Nem tudok mást tenni, a kezem a vállára csúsztatom és egy kicsivel később a tarkójára. Épp csak megszorítom, hogy érezze, itt vagyok. Aztán odabiccentek az anyjának, amolyan néma "részvétem" szövegként és sietősen próbálom elhúzni a belem a helyről.

A lehető legjobbkor, mert mire pár méterrel arrébb jutok és a kelleténél erőszakosabban kicibálom az ing legfelső két gombját, cigi kerül a számba... és szinte végszóra rezeg az ütött-kopott mobilom.
- Lo so, lo so... Sono tardi. Avere un po' di pazienza... - kezdek bele azonnal, ahogy felveszem, de nem az van a másik oldalon, akire számítok.
Egy árva szót sem ért abból, amit összehordok és a tudtomra is hozza azzal, hogy elküld a faszba.
- Che cazzo vuoi da me?! - motyogok az orrom alatt, távolabb emelve magamtól a telefont, hogy ne szakítsam félbe a káromkodással vegyített szövegelést.
Valahol utálom, hogyha melóról van szó, még mindig beficcen az olasz. Akkor is, ha a másik tényleg semmit nem ért a szövegemből. De hagyom, hogy a szóáradat kifusson valahol.
- Már így is késésben vagyok. Most nem megy. ... Nem, akkor sem, ha ilyen kurva nagy szavakkal dobálózol. Este... Igen, este oké, csak mondj egy címet. ... Magasról leszarom, hogy mi van a csomagban. Nem azért fizettek, hogy tudjam.

admin Posts : 810

Derek & Gloria

*Sok arcát ismerem már, mégsem eleget. Ez a mostani eddig kimaradt és remélem soha többé nem látom. Emlékszem még gyerekkoromból azokra a fájó temetésekre, melyek szeretteinket kísérték végső útjukra, de gyerekként nem lehet ezt felfogni igazán. A fájdalom mélyebb, szinte elengedhetetlen és sokig velünk marad. Benji már nem gyerek, ehhez nem és ezt látom az arcára vésődött árkokból, a fel-le mozgó ádámcsutkából, mely most szinte táncot jár. Visszafogott könnyeket rejt a napszemüveg, de látom a tartásán mennyire megviselte a veszteség. Vagy csupán az anyja fájdalma ragadt rá…nem tudom. Soha nem mesélt igazán a szüleiről, de éreztem, hogy volt ott más is a néha ellejtett táncokon és a filmnézésen kívül, mely kétségtelenül boldogabbá tette.
Nem hazudtolom meg magam, nem játszom azt, hogy rendes, középszerű nő vagyok, nem vettem fel olyan ruhát amitől a hideg rázna, és nem fedtem el a tetoválásaimat sem. Nem vagyok oda való, abba a társaságba ami Benjit körülveszi, ezért maradok valahol hátul a szertartás alatt és csak akkor lépek oda hozzá a hihetetlenül vastag talpú és magas sarkú cipőmben tipegve, mikor a rokonok és más ismerősök hada már lerótta részvétét. Azért persze kiszúrtam Dereket már az elején, mindenkit jól megnéztem és próbáltam kitalálni ki kicsoda, milyen helyet foglal el Benji életében, láttam a barátait is, akiknek a képét már megmutatta, de rájuk nem voltam kíváncsi. Annyira. Nem sokkal előttem Derek is odament hozzá, volt annyi távolság közöttünk, hogy ne halljam mit mond, de észrevettem az apró puszit, amit a hajába nyomott ölelés közben. Nekem talán többet jelentett mint másoknak, senki nem kapta fel a fejét, nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a mozdulatnak.
Mikor Benjihez lépek, nem mondok semmit. Ugyanazt mondhatnám amit már vagy századszor hallott, és nem lenne hihető a valódisága mely a szavak mögött rejtőzik. Vajon mások azt érzik amit mondanak, vagy csupán üres és megszokott szólamok? Én csupán átölelem, törődőn és hosszan és ebben az ölelésben sokkal több van, mint néhány halkan elrebegett szóban. Tudom, ha ezen túljutott, vagy még azelőtt, de fel fog engem keresni, vagy majd hívom én néhány nap múlva, és akkor beszélhetünk, de ennek nem most van itt az ideje. Miután kibontakoztam az ölelésből, szigorúan csak akkor amikor éreztem tőle is a távolodást, az anyjához lépve a kezemet nyújtom, majd a másik kezemmel együtt összefogom az övét.*
-Őszinte részvétem. *S aztán el is lépek. Nem ismerjük egymást, feltételezem megdöbbenve néz rám, végigmér, a látványom egy röpke pillanatra kiragadja a gyászból, de aztán vissza is rántja a mély szakadék.
Gombóccal a torkomban lépek el és meglátva dereket, úgy érzem itt a kedvező alkalom, hogy beszéljek vele. Muszáj, Benji miatt muszáj és nem a saját kíváncsiságom űz, mert azzal nem lennék beljebb. Érzem a cigaretta füstjének szagát és akaratlanul is elhúzom a szám. Nem angolul beszél, nem értem az elcsípett szavakat, de van egy sejtésem, hogy káromkodik. Már a háta mögött állok pár lépéssel amikor lezajlik a megbeszélés, mintha egy futár kapna megbízást, de biztos vagyok abban, hogy nem egy doboz pizzára. Azért senki nem akadna ki ennyire.*
-Helló Derek! Lenne rám pár perced? *Fejest ugrok a trutyiba, a múltam emlékei visszacsengnek, tarkómon a pihék felborzolódnak és ez most nem jó érzés. A hideg futkos a hátamn, de bizonyosságot kell szereznem.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Gabellotto Posts : 179

Mélyet szívok a cigiből és ezzel együtt próbálok nem még több káromkodást fűzni a telefonban érkező válaszokra. Komolyan azt várja, hogy azért is megkérdezzem, mi lesz a csomagban? Még mit nem! Nem vesztem meg.
Makacsul hallgatok, akkor is, amikor ő pontosan ezt teszi a másik oldalon. Kussol és vár, hogy kérdezzek.
- Tizenegyre ott vagyok - vetem végül oda és még ha fogcsikorgatva is, de kinyomom a hívást. Pontosan tudom, hogy ezért még megszívat, amint teheti. Kellő tisztelet meg a tököm, az...
Szinte már szerencsésnek mondhatom magam, amikor megszólal mögöttem a hang. Emlékeztet rá, hol is vagyok. Ki miatt. És hogy körülöttem átlagos - újgazdag - emberek vannak. Persze attól még lendületből fordulok meg, élesen beszívva a levegőt... és egy pillanat alatt ki is eresztem azt.
- Helló... - bólintok aprót és a tekintetem a kisherceget keresi. Gondolom, miatta van itt, ahogy én is. Mindketten kellően kilógunk a díszsorból.
Valahol még nevetséges is lenne, hogy milyen különös társasággal barátkozik Benji, de ez most nem igazán az az alkalom, amikor elgondolkozok ilyesmin. Vagy legalábbis nem hosszan.
Sokkal inkább az a rövid kocsikázás jár az eszemben. Pontosan tudom, hogy Gloria talált valamit az autóban, ami nem tetszett neki, de eszemben sincs felpörgetni a beszélgetést. Hátha mégis másról lenne szó. Vagy képes a kisherceg apjának a temetésén kérdőre vonni? Védeni a szépfiút... tőlem?
- Pár perc. Persze. Figyelek - felelem végül, nem barátságtalanul, csak komolyan. Tényleg rohadtul késésben vagyok. De attól még nem leszek barom, hacsak nem kényszeríti ki valamivel. Benjinek fontos ő is, szóval... amolyan szövetségem jeléül a zsebemből előhalászom a kissé nyomott doboznyi cigarettát és felé nyújtom, hátha kér egy szálat.

admin Posts : 810

Derek & Gloria

*Nem akartam pont ezen a napon kérdőre vonni Dereket, de most volt rá alkalom. Benji nélkül ugyan mikor találkoznék vele? S azt amit kérdezni akarok tőle, nem kellene hallania Benjinek. Jobb ha nem is tud arról, hogy beszéltünk. Most úgy sem figyel, el van foglalva a gyásszal, a rokonokkal, azzal, hogy túlélje ezt a napot. Van egy kis lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy ezt használom ki, de majd meggyónom….amikor végre eljutok egy templomba, és elmondhatom anyámnak a gyakori telefonbeszélgetéseink egyikén, hogy megtettem. Legutóbb már azt mondta el fogok kárhozni, hiába bizonygattam, hogy nincs számottevő bűnöm.
Derek elnéz mellettem miután magamra vontam a figyelmét, gyanítom Benjit keresi, ki tudja miért. Talán, hogy ellenőrizze nem lát minket, vagy egy kósza pillantást amivel rábólint, hogy beszéljen velem. Bár nem hiszem, hogy Derek erre engedélyt kérne tőle, de tudom, hogy bizonyos dolgokban fejet hajt Benji kívánságának. Ezt becsülöm benne és ez jó, tiszteletben tartja a srác akaratát, mégis ott van az az apróság amit otthagytam a kocsiban, amit ugyanoda ejtettem vissza ahonnan elvettem, és ami néhány kérdést fogalmazott meg bennem. Tudom, hogy Derek tudja, vagy csak sejt valamit, így legalább nem kell kerülgetnem azt a bizonyos forró kását, amit a macskák előszeretettel kerülgetnek.
Beleegyezésére már majdnem belekarolnék, hogy elhúzzam a gyászoló tömeg közeléből, amikor az orrom alá dugja a cigarettás dobozt. Újfent elhúzom a szám és bár eszembe jut róla Deadman, ezt a történést nem ugyanazokhoz az emlékekhez sorolom majd később. *
-Nem, nem köszi. Nem élek vele és te is jobban tennéd, ha elfelejtenéd úgy cirka ötven évig vagy még tovább, de persze nem vagyok én az anyukád, hogy papoljak a dohányzás káros hatásairól. A passzív dohányzásról viszont van jogom, szóval ha megtennéd, hogy még egy kis ideig nem gyújtasz rá, hálás lennék. *Derűs ingerültséggel, majd enyhén barátságos mosollyal igyekszem elvenni mindennek az élét, majd tényleg megpróbálok belekarolni, pusztán azért, hogy arrébb vonszoljam. Közben már bele is kezdek a mondandómba, mielőtt még meggondolnám magam és visszakoznék. Nem fordulok vissza Benji felé, de a tarkómon érzem a jelenlétét, amit csupán a tudatom karcol belém, de eléggé jelentőségteljesen. *
-Benjiről lenne szó, vagyis tulajdonképpen rólad, de te szorosan kapcsolódsz hozzá. Mennyire is? Nem az érdekel, hogy ő mit gondol, hanem a valóság. A te verziód. Tudod a srác akaratlanul is fontos lett nekem, szóval ne hantázz. *Azonnal le is fektetem az alapokat és tiszta vizet öntök a pohárba, csak a miheztartás végett, hogy tudja, velem nem érdemes játszani. Nem mintha az előzmények tudatában nem lenne bennem félsz, de csak nem itt a temetőben tesz hidegre. Másrészt, bármit is képzeljek bele a dolgokba, azt nem tudom, hogy ártana nekem. Valamiért nem. Persze még felkenhet a legközelebbi fa törzsére, de azt túlélem.*

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Gabellotto Posts : 179

Kis híján elnevetem magam, de végül csak a mosoly marad a nagy intelmekre.
- Lehet, hogy nem vagy az anyám, de pont úgy beszélsz, mint ő - jegyzem meg inkább szórakozottan, mintsem bosszankodva.
- Ne aggódj az egészségemért. Hamarabb elvisz valami más, mintsem a cigi csinálna ki - teszem még hozzá, ahogy készségesen elhúzom előle az ütött-kopott dobozt.
Ha ennyire piszkálja az orrát, én aztán nem akarom még tovább rontani a helyzetet. Az más kérdés, hogy én attól még kiveszek egy szálat magamnak, ha már a másik közben leégett, de nem gyújtom meg. Csak tartom a szabad kezemben, és hagyom, hogy belém karolva maga után húzzon.
Tényleg rohadt készséges vagyok egészen addig, amíg nem kezd cseszett ügynökösdit játszani és faggatni. Először csak ráncolom a homlokom, lépkedek mellette kitartóan, de egy ponton megállok és szembefordulok vele.
- Miért ő mit gondol? - kérdezek vissza azonnal, kapva az alkalmon, ahogy már megszokásból teszem a cigarettát a számba, kattintom a zippot... és ki is oltom a lángot. Nem leszek bunkó. Nem célom.
Akkor sem, ha nem tetszik a faggatózása.
- Nem bántanám a srácot, ha ez érdekel - nem igazán válasz a kérdésre, de valójában fikarcnyi köze sincs hozzá. Törődik Benjivel vagy sem... nem az ő dolga.

admin Posts : 810

Derek & Gloria

-Hiába, a korral jár. *Legyintek a kezemmel, mintha elhessegethetném kemény harminc évemet ezzel, de mellette megmarad az a mosoly, amivel el akartam venni a számonkérés élét. *
-Ó, igen, ezt már mondta nekem valaki. Ő sem hallgatott rám. *Kis deja vu vesz körbe ettől a párbeszédtől, de ezt is ellegyezem a korommal együtt. A mozdulatot amivel újabb cigit vesz ki, szúrós pillantással kísérem és vagy ez, vagy a korábbi kérésem hatotta meg, mindegy is, de megkönnyebbült sóhajjal vehetem tudomásul, hogy nem most leszek a passzív dohányzás áldozata. Azért benéz egy „köszi” pillantás, majd rá is térek a lényegre azzal, hogy elhúzom onnan messzebbre. Gondolatban kiosztok neki egy piros pontot amiért nem ellenkezett, de lesz ez még másképp is gyanúim szerint. Egyelőre azzal foglalkozom, hogy minél gyorsabban és érthetőbben adjam át a vele kapcsolatos érzéseim tartalmát. Hogy Benji mit gondol róla? Nos, nem biztos, hogy szerencsés volt a fogalmazásom, mert egyből rákattan.*
-Még ő maga sem tudja, ez a nagy gond. De ezt hagyjuk is, a lényeg a te oldalad. *Már-már emelem a kezem, hogy kiverjem a szájából a bűzrudat, mikor az öngyújtóból fellobban a láng, de végül csak az a mondat jut eszembe, amit az öregasszony mondott a kis királyfinak rőzsehordás közben. *
-Oké, azt értem, de nem is kevered balhés ügyekbe? *Kérdezek újfent és bár nem mondok konkrétumot, az egyik megemelt szemöldököm alól úgy nézek rá, hogy tudja, a kocsiban talált cucctól paráztam be. Tudom, hogy tudja, és azt hiszem ő is tudja, hogy tudom, hogy tudja. Szóval ne kerülgessük azt a kását. *
-Mert tudod, ha ő ugyan nem csinál semmit, de tudják, hogy veled lóg, akkor is elővehetik, azt pedig nem venné be a hablelke. *Az enyém sem. Csóri kölyökben egy világ omlana össze, kicsinálnák. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Gabellotto Posts : 179

- ...és még él az illető? Vagy megőrjítetted az aggodalmakkal? - a szórakozott hangom ellenére komolyan érdekel a válasza. Meg valahol az is, hogy vajon milyen társaságban mászkál, ha nem én vagyok az első, akinek a cigi ártalmairól papol? ...és miért, ha ennyire zavarja?
Nem mintha ezekre rákérdeznék, nem érek rá fél napokat cseverészni, szóval jobb, ha a lényegre tér. De persze sok köszönet nincs benne.
- Santo cielo! - kínomban még a cigit is kikapom a számból és félig azzal magyarázok, persze visszafogott hangerővel.
- Csak egy rohadt töltényt találtál, nem a kárpitra robbantott agyvelőmaradványokat! Az én munkaadóimnak a szájuk nagy, nem az agyuk. Lehet, hogy a te tapasztalataid mást mondanak, de ez nem valami szaros sikerfilm és főleg nem a Cosa Nostra! - a végére már eljátszom a halálom, amiért ezért rabolta az időm, de aztán megrázom a fejem, ahogy a meggyújtatlan szál visszakerül a számba és úgy folytatom.
Csak aggódik. Aggódik Benjiért.
- A kisherceg hablelke nagyon sok mindent nem visel el. Azt is alig, hogy milyen módon élvezi a társaságom... - jegyzem meg, ahogy valamivel komolyabban kezdem venni a szavait.
- Haja szála sem görbül a szépfiúnak. Nem hagynám. Legszarabb esetben összevernek és kihajítanak valahol, ha nem fogom be a pofám, amikor szerintük kéne. Ez tényleg nem olyan komoly és... ha tapasztalatból is beszélsz, nem az a szint, amit te ismersz.
Oké, valójában magabiztosabb a hangom annál, mint kellene. Fogalmam sincs, van-e tényleges rosszifúkkal tapasztalata, de... mi másért a bosszút-állnak-a-szeretteiden őrület jutott volna először az eszébe?!

admin Posts : 810

Derek & Gloria

*Komoly beszélgetést terveztem, de még nem kerültünk bele a spirálba. Könnyed felvezetés némi derültséggel, melyben nekem is nevetnem „kell”. Azt nem tagadhatom, hogy van humora és ez egy piros pont neki. Deadmanre gondolok, mostanában egyre többször üti fel a fejét a tudatomban, nem hiába. Hiányzik.*
-Még él. Elszaladt. *Hagyjuk a részleteket, meg a keserédes mosolyt, most Benjire fókuszáljunk. Felvezetem az aggodalmaimat, kihagyva azt amit találtam, legalábbis konkrétan nem utalok rá, de persze derek konkrétan kimondja. Most legalább tudom, hogy tudja mit találtam. Persze nem volt nagy dolog kitalálni, átnézte a kocsit hátul, miután kitette Benjit is, és a töltény minden bizonnyal ott csillogott a padlón árulón. Talán még integetett is, hogy: Hé! Itt vagyok, hahaha!*
-Hát azért az sem piskóta! *Hörrenek fel amikor néhány mondatban próbálja elbagatellizálni a töltény szerepét. Valahogy odakerült.*
-Nem csak a szájuk nagy, hanem a fegyverük is. *Valójában fogalmam sincs mekkora fegyverbe illik az a lőszer, de ezt nem kell tudnia. Azt is gyanítom, hogy nem valakinek a kabalája volt csupán, viszont elég béndzsa volt, hogy kiesen a kezéből, vagy a fegyverből. Esetleg figyelmeztetés volt Dereknek? Egy kis szuvenír? Utóbbiról gyorsan lebeszél. *Közbeszólok, s míg magyaráz a kezében mozgó cigit fixírozom. Akaratlanul is magára vonja a figyelmemet, olyan mint egy kés amivel az orrom előtt hadonásznak. Szép előadás azt meg kell hagyni, kicsit felhúzza magát, és még jól is áll neki. Szikráznak a szép szemei az összerántott szemöldökei alól és ismét eszembe jut, milyen kár a pasiért. *
-Esetleg egy mexikói kartell? *Teszem hozzá a magamét, amit én ismerek, vagy ismerni vélek. Persze annyi még nem elég amit én átéltem, de több nem kellett belőle. Egy töltény….rossz emlékeket idéz, ott tartottam egyet véresen a kezemben és alig múltam tizenhat. A hideg versenyt fut a hátamon, s mire a gerincem mentén lecsorog, Derek is megnyugszik. Bámulatos milyen hirtelen teszi ezt, csak remélem, hogy ezzel együtt megértette az én indokaimat is, amiért itt egzecírozom. *
-Hát igen. *Abban egyet kell értenünk, hogy Benji elég bizonytalan még, de nem ez volt a kérdésem. Csak a lényeget hagyta ki. *
-És ha vele akarnak megzsarolni? Vagy lebuksz a zsernyákoknál és felgöngyölítik a kapcsolataidat? Neki már annyi is elég, hogy kihallgatják. Szóval mennyire vagy benne a szennyesben? *Igazából nem ő érdekel, hanem Benji, de mivel a srác teljesen belezúgott Derekbe, kénytelen vagyok erre fókuszálni. Most kezdem úgy érezni magam, mintha én lennék egy személyben a jó zsaru és a rossz zsaru, hátam mögött a gyászoló tömeggel és a mit sem sejtő Benjivel. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Gabellotto Posts : 179

Elszaladt?
Csak a tekintetem tükrözi az először meglepettnek hangzó néma kérdést, majd a szórakozottat. A végén még nem fogom megutálni a csajt. Akkor sem, ha egyre inkább belelendül a kihallgatótiszt szerepébe.
Persze attól még nem tetszik, amit művel. Csak egy szaros töltény volt és amúgy is, az én embereim kishalak ahhoz képest, amit ő ideképzel. De abba nem tudok belekötni, hogy vannak nagy fegyvereik is. Tudom, szállítom őket.
- Mexikói kartell... Igazán szórakoztatónak hangzik... - bólintok aprót és most először van egy mosoly az arcomon. Valami minimális testvériséget sugárzó a bizonyosság mellett, hogy igen, tapasztalatból beszél.
A kis közjáték viszont nem visz messzire minket az egész beszélgetés alapjaitól. Arra mégis elég, hogy a cigaretta a kezemből... majd a számból... ezúttal most a fülem mögé kerüljön. Iszonyatosan meg akarom gyújtani, már csak megszokásból is, de továbbra is tartom magam és így, hogy valamivel messzebb került, talán könnyebb lesz.
- Nem merülök olyan mélyre a szarkupacban, mint gondolod - jelentem ki és ezzel mintha lezártnak is tekinteném az ügyet. Legalább egyetlen lélegzetvételnyi időre.
- Mit vársz tőlem, cosa devo fare?! Hagyjam magára a kisherceget? Az lenne a legtisztább és legbiztonságosabb neki? Lépjek ki az életéből, mint ahogy a kibaszott gyáva apja tette? - nem kiabálok, eszemben sincs, de kézzel-lábbal mutogatok a friss sírhely és a lassan csökkenő embercsapat irányába.
Ezt kellene tennem? Lelépni? Megvédeném vele Benjit... magamtól és az életemtől? Az idióta apja ezt gondolta megoldásnak, de én nem látom a srácon, hogy örülne a nyugodt kis helyzetnek. Nem látom a felszabadult mosolyt, hogy végre kikerült egy alkoholista barom az életéből.

admin Posts : 810

Derek & Gloria

*El. Ahogy kérdez a szemeivel, úgy válaszolok én is a sajátoméval. Ennyiben is maradunk. Végül is nem rá tartozik és nem is érinti a témát a Deadmannel való kapcsolatom. Most Benji a fontos, meg közvetetten az, hogy Derek mivel foglalkozik, mi az amit bármikor ott tud hagyni, hogy a kicsi hercegéért menjen, ha telefonál neki. De tényleg, múltkor is seperc alatt megjelent, pedig bőven munkaidő volt. Persze Vegasban annyiféle kötetlen munka van és a nagyja legális….mégis valamiért a lelkem mélyén úgy hiszem, Dereké nem oda tartozik. *
-Hát csak hangzik, egyébként nem az. *Nem mosolygok és ebből talán rájön, hogy nem a levegőbe beszélek, hogy van tapasztalatom, még ha irtó kevés is. Szerencsére. A másik felét nem is említem, pedig Freddy bá árnyéka ott kapar a tarkómon. Hiába hagytam ott a szülővárosomban a véres részt, nem tudtam nélküle szabadulni. A cigaretta közben nagy utat jár be, érzem a késztetést felőle, hogy rágyújtson, de elnyomja. Helyes, különben kipöckölöm a szájából. *
-De benne vagy? *Kérdezek vissza csípőből és nem hagyok kétséget afelől, hogy nekem már az sem felel meg, ha csak a kis lábujja van benne a szarkupacban. Tényleg nem tudom mit várok tőle, meg nem is értem egy részét miről hablatyol, és mivel fogalmam sincs a származásáról, csak tippelni tudok, hogy valamilyen latin nyelvet használ és nem spanyolt. Kikel magából de a kiabálást elfojtja, mégis odapillantok a szállingózó gyászolók felé, hogy hallanak-e minket. Meg persze Benji is érdekel. Megint belekarolok és még messzebb húzom, lehetőleg egy vaskosabb törzsű fa mögé.*
-Ser quemado por el fuego del infierno! Nem tudom, de nem kerülhet bajba miattad. Túl....hablelkű. Ártatlan. Kicsinálnák. *Hogy mikor, hol és kik, azt nem tudom, nekem csak a következmények jutnak eszembe. *
-Oda van érted mint Garfield a lasagna-ért, abba is belehalna a lelke, ha otthagynád. Egyébként mit csinált a kibaszott gyáva apja? *Az utolsó mondatért kapok két kézzel, hátha megtudok valamit abból, amit Benji nem akart elmondani. Még eddig. Na és azt sem tudom még igazán mit művel Derek amikor nincs Benjivel, meddig ér a szar? *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Gabellotto Posts : 179

Persze, hogy nem szórakoztató egyik maffia vagy kartell sem és neki láthatóan nincs kedve a legkisebb mértékben sem viccelődni velük. Vannak alkalmak, amikor nekem sem lenne, de most még tartom magam. Egy egészen kis ideig. Amikor viszont csak nem ereszti a témát és nem vesz vissza, nemes egyszerűséggel kibököm az igazat.
Vagy valami olyasmit, részletek nélkül. Mintha semmiség lenne.
- Igen, benne vagyok - tárom szét a karjaimat egy pillanat erejéig.
De legalább a mozdulat lendületet ad a folytatáshoz. A nagy kifakadáshoz. Mégis mi a faszt vár tőlem, mit csináljak?! Talán ha lenne egy csepp józaneszem, tennék a srác érzelmeire és magára hagynám. Kiheveri.
Könnyebben, mintha akaratom ellenére szarba keverném...?
Azt hiszem, ez valamit, amire nem biztos, hogy bármiféle agyalás megoldást nyújtana. Az más kérdés, hogy lehetőségem sincs nagyon kideríteni. A káromkodása kizökkent. Ha valamit, akkor az ilyesmit könnyű bármilyen nyelven felismerni.
De legalább annyit elér, hogy lépek vele, amikor takarásba húz magával. Máskor viccelődnék azzal, hogy miért kell együtt elbújnunk, de ez nem az a helyzet. Még úgy sem, hogy elkapom a kisherceg pillantását, ami talán nem is lát minket, csak éppen erre tévedt. Nem mintha tudnám, mi csillan bennük.
Fájdalom. Gondolom. Az a gyáva féreg miatt. Csoda, hogy ezek után tényleg nem tart sokáig a nagy nyugalom? Takarásba vagyunk vagy sem, máris újra az egekben a vérmérsékletem.
- Mit csinált? Úgy érted azon kívül, amiért most itt vagyunk? Azon kívül, hogy tönkrevágta az egész családot, majd úgy döntött, neki elég volt, nem tud megbirkózni a szarral, amit kavart és kilépett?! Mekkora fasznak kell ehhez lenni?
Az egész végén veszek egy hatalmas levegőt, miközben a hátam és a fejem a falnak döntöm. Inkább utóbbi koppanjon egyet, minthogy a cigarettáért nyúljak, ami olyan rohadtul hívogat.
- Mennyit mondott Benji? Mesélte az éjszakákat, amiket ébren töltöttem vele a telefonon, miközben az apja részegen üvöltött az anyjával? Mesélte, hányszor vittem hajnalban haza, amikor bűntudata lett, amiért lelépett és egyedül hagyta az anyját? Elmondta, milyen érzés volt neki, amikor első alkalommal utasította vissza a kártyáját egy terminál, amit olyan lovagiasan belenget mindig? Mai napig meggyőződése, hogy biztos csak megsérült a kártya! Hogy majd kér másikat, amikor az apját egyszer józanul találja. Vakon képes hinni benne, hogy az ő világa a pillanatnyi kilengések kivételével tökéletes és a kinti valóság hibás! Hogy az apja egy nap újra táncolni fog az anyjával meg az összes ilyen baromság, amivel a hibátlan kis gyerekkora telt...

admin Posts : 810

Derek & Gloria

-Mierda! *Dühös kifakadásom teljesen felesleges, hiszen benne van a kakiban, már mindegy, de nekem jól esik. A kedélyes és piszkálódó csevejből rögtön átcsaptunk az ellenséges vitába. Nem mintha bármiben is meg tudnám győzni, de sem engem. Az egész úgy szar ahogy van, már csak azt kell kitalálni, hogy Benjivel mit csináljunk. A gond csak az, hogy így már én is érintett vagyok, pedig amit el akartam kerülni az a zsaruk. Nem kéne célkeresztbe állnom azzal a háttérrel amit összeszedtem magamnak, de még mindig jobb mint amilyen Dereknek van. Én kerülöm a bajt, igyekszem fizetni a részleteket, megtetkózom Freddy bá lányát grátisz, és békén hagynak. Senki nem tudja, hogy Freddy bá keze van a szalonban, az ittlétemben és ennek így is kell maradnia. Ezzel szemben Derek aktívan működik. Újra az anyanyelvemen szólalok meg, a heves vérmérsékletem nem engedi, hogy mindezt csendesen és mosolyogva tegyem, nem nehéz hát kitalálni, még ha nem is érti a szavakat. Elhúzom onnan, nevetségesen egy fa törzse mögé, ahonnan azért kilátszunk mindkét oldalon, de talán még sem vagyunk felismerhetők.
Egy valami van ami az érdeklődésem középpontjába kerül, mégpedig Benji apjának tettei, melyekről soha nem mondott semmit, de Derek elejtett szavaiból az derül ki, hogy nem volt szent az öreg. Naná, hogy ráharapok az új infóra és tovább faggatom. Nem mondja ki szó szerint, de ott bújik a szavak között és halvány gyanúval keneget.*
-Ugye nem azt akarod mondani amit hiszek, hogy mondani akarsz? *Kérdezek vissza talányosan és nagyra tágult szemekkel jelentőségteljesebbé téve a döbbenetemet. A szó, „öngyilkosság” a tudatom mélyét kapargatja, de nem merem elhinni. Benji persze nem mondott semmit, és nem csak ezt nem, hanem sok minden mást sem mondott el az életéről, noha érzékeltette, hogy nem teljesen happy minden. Úgy sejtem nem is volt tudatában. Dereket azonban már nem lehet leállítani és nem is akarom, csak bámulok rá nagy szemekkel és hagyom, hogy elárasszon a szenny. Aztán csend lesz és én a rám zúduló, Benji életéből kiragadott apróságoktól mocskosnak érzem magam. Mintha fizikailag beterített volna. *
-Nem mesélt semmit magáról. *Nem, mert még nem tart ott a barátságunk. Épp csak kezdett megnyílni. S ezek után mit csináljak, hogyan rejtsem el, hogy mennyivel többet tudok, mint amit ő elmondott nekem? Nem megy az olyan simán bassza meg!*
-Tudtam, hogy valami nem stimmel, de nem akart róla beszélni. *Halkan mondom ahogy a korábbi szavakat is, elhűlőn, lehajtott fejjel. Fogalmam sincs most mit mondjak, de persze ettől a Derek probléma még nem oldódik meg, viszont Benjinek sokkal több mindennel kell megbirkóznia. Viszont az sem jó, ha hagyjuk abban a habos, tökéletes világban tovább élni, amibe beleképzelte magát, mert ha az Élet ad neki pofont, az sokkal nagyobb lesz, mintha….mi, vagy Derek. De ha lefejtjük az anyjáról, akkor ő távolodik el, mert fontosnak tartja majd. Ő lesz az egyetlen az anyja életében.*
-Bassza meg! *A gondolataim végén hangosan buggyan ki belőlem a lezárás. Valamit tenni kell, de fogalmam sincs, hogy mit. Egyelőre még fel kell dolgoznom mindazt amit hallottam. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Gabellotto Posts : 179

Azt akarom-e mondani, amit szerinte...? Ennyire nehéz nevén nevezni? Attól nem lesz kevésbé igaz, hogyha úgy kerüljük a szót, mintha fertőző lenne.
- Öngyilkos lett, igen. Benji még az újságban is mutatta - olyan könnyedén mondom ki az igazságot, mintha azt közöltem volna, két hétig vitamint kell szednie és jobban lesz. Nem hat meg maga a halál, csak a kisherceg miatt vagyok dühös, pontosabban azért, mert ezt át kell élnie.
Talán még a folytatás is haragból jön valahol és ezért buknak ki egymás után a szavak. Egyelőre csak ott mocorog az agyam hátsó szegletében, hogy mit művelek és miféle árulás lehet ez Benji szemszögéből, mégis hagyom, hogy jöjjön minden, ami akar és utána szinte már magamhoz ölelem a nyomott csendet.
- Pontosan. Bassza meg - bólintok végül aprót, ahogy ellököm magam a fától és újra a cigiért nyúlok. Kiveszem a fülem mögül, megforgatom az ujjaim között és amikor megszólal a telefon a zsebemben, már újra a számban a szál.
Úgy is, hogy szinte azonnal kinyomom a hívást. Tudom, tudom, kibaszott nagy késésben vagyok, faszért kell hívogatni tíz percenként!
- Nézd, lépnem kell különben baszhatom a pénzt meg mai fuvart. Már így is magyarázkodhatok a késés miatt. Értékelik a "nővel voltam" szöveget, de nem elég jó kifogás. A lényeg... - és ekkor már kattan a zippo, hogy végre valahára, szinte megváltásként meggyújthassam a mentolos szálat - ...hogy vigyázok a kishercegre, amennyire tőlem telik. Ennél többet nem tudok érte tenni. A melóra szükségem van és nem vagyok hajlandó a semmiért dolgozni vagy azt tenni, amit az a ribanc anyám választott magának.

admin Posts : 810

Derek & Gloria

*Még az újságban is benne volt. Hát én nem nagyon olvasok újságokat, híreket is csak elvétve hallok, minden amit tudok, azt a vendégeimtől szedem össze. Jobb mint bármelyik bulvár. Ezek szerint még sem. *
-Bassza meg! *Csak ennyit tudok hozzáfűzni, miután Derek nevén nevezte a gyereket. Épp elég az, ha az ember elveszíti az apját, de így. Nem csoda, hogy Benji ennyire kiborult, még sem mondta el nekem. És akkor majd tegyek úgy, mintha nem tudnám, vagy valljam be, hogy beszéltem Derekkel? Sehogy se jó ez! Sokadszorra mondom ki a sziktot, Derek hasonlóképp érez ezzel kapcsolatban, mert elismétli. Én még mindig valahol két világ között botladozom, Derek viszont menni készül. Csak fél füllel hallottam a telefont, csak félig jutott el a tudatomig, hogy kinyomta, a magyarázkodásra viszont felemelem a fejem. Már nem nézem a cipőm orrát, tekintetem a szájában lévő cigire összpontosul.*
-Hahhh…nem elég jó…..*Mondom utána a végszót, de aztán tényleg, figyelmesen a szemeimbe nézek. Visszatértem a kárhozat világából, az öngyújtó kattanása is segített, összerezdülök tőle és már érzem is az orromban a füst szagát.*
-Hát látom nálad sem sokkal jobb a helyzet. *Jegyzem meg az anyjára tett utalásra, majd bólintok. *
-Vigyázz is rá, különben kiheréllek és nem vicceltem. Pátyolgasd a lelkét és legalább annyit tegyél meg, ha kettesben vagytok, legyél egy kicsit….egyértelműbb. Ja, és persze ne ölesd meg magad, meg őt se. *Ennél többet jelenleg nem tudok tenni, sem kicsikarni belőle. De mikor fordul, még eszembe jut valami.*
-Hééé! Nem ártana számot cserélnünk. Örülnék ha én is zaklathatnálak. *S már veszem is ki a táskámból a telefonomat, hogy beleírjam az övét, aztán csak megcsörgetem. Muszáj, hogy meglegyen a száma, ki tudja mikor lesz rá szükségem. Újabb infó Benjiről, vagy épp rajta keresni ha nem találom. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

Job : Gabellotto Posts : 179

- Ne vedd személyesnek. Nem te nem vagy elég jó, csak a kifogás - vágom rá reflexből, mindenféle mélységet mellőzve, de aztán engedem a témát. A lényege úgyis az, hogy le kell lépnem és ezen semmi nem tudna változtatni. Azt hiszem.
Nincs semmi meglepő abban, hogy ekkor már tényleg kell az a rohadt szál. Mint a megváltást, úgy üdvözlöm a nikotint és magát a megnyugtató mozzanatot, amivel letüdőzöm a füstöt. Az egyetlen, amire figyelek, hogy az első véletlen után - bocs! - ne az irányába fújjam ki.
- A saját családommal megbirkózok - bólintok aprót és bár egy grimasz kiül az arcomra, erről aztán végképp nem fogunk beszélni. Nincs mit. Az anyám olyan, amilyen, de megvagyunk. Lizzie és én is.
- Még valami házi feladat? - kérdezek vissza bosszankodva, sóhajként fújva ki az újabb adag füstöt a nagy felsorolás után, de aztán kiül a vigyor az arcomra. Értem én, csak húzom azt az aggódó agyát.
De attól még a számom készségesen elhadarom neki és kivárom, amíg megcsörren a telefon a zsebemben.
- Csak ne vidd túlzásba a zaklatást. A végén még a kisherceg féltékeny lesz - jegyzem meg egy pillanatig teljes szórakozottsággal, aztán ha nincs más, tényleg rohanok. Így is lesz mit magyarázkodnom a rohadékoknak.

admin Posts : 810

Derek & Gloria

*Persze, értettem én mire gondol, csak elismételtem, mintegy megerősítésképp. Nem vonok le belőle semmilyen következtetést, most nem az a lényeg, hogy mások mit tudnak vagy hisznek róla. *
-Persze, ja. *Ezzel iktatom is a dolgot és el is engedem. Igazából a valóság, a Benjivel történtek vágnak fejbe, mert a srác nagyon más képet akart festeni előttem a családjáról és bár éreztem, hogy valami nem kerek, azért ez eléggé sokkoló volt. Derek azzal is mutatja, hogy menni készül, hogy végre rágyújt. A jelenet meglehetősen érzékelteti velem az eddigi sóvárgását, mely nagyon hajaz arra amikor Deadman kezéből nézem ki a bűzrudat, de nem vagyok olyan hangulatban, hogy elmosolyodjam a hasonlóságon. *
-Sejtettem. *Bólintok az egyetlen szó mellé, és ez az amit tényleg el is hiszek neki. Sokkal erősebb fából faragták, mint Benjit, de úgy gondolom azért, mert előtte nem próbálták meg a szülei szebbé festeni a világot. A valósággal együtt élni lehet, hogy nehezebb, fárasztóbb és jobban megvisel lelkileg, de legalább nem esik orra az ember a felismeréstől amikor beüt. Benji egyfajta burokban élt, önmaga előtt is tagadta azt amit látnia kellett volna, könnyebb volt nem figyelni a jelekre, most viszont a rossz dolgok minden terhüket a vállaira pakolták. Derek sem nyugtatott meg igazán maga felől, de bármennyire is igyekszem, nem fogom olyan jól ismerni Benjit mint ő, így az utolsóutáni pillanatban még elkérem a telefonszámát, és csak a reagálása csal ki belőlem egy félmosolyt. Ha nem kólintott volna fejbe az amit korábban elmesélt, most másképp reagálnék, eszembe jutna néhány „házi feladat” amivel megterhelném, de a fejem humor helyett egészen mással van tele. A száma végül bekerül a telefonkönyvembe és el is mentem, majd meg is csörgetem. *
-Azért ha lehet, ne sárkánynak írj bele. *Jegyzem meg teljességgel ignorálva a zaklatásra vonatkozó szavait és kimenekülök az egyre jobban terjedő füstfelhőből. A gyászolók szétszállingóztak, Benjiék is a kijárat felé indultak, én kissé lemaradva megyek mögöttük, lassan kopácsolva aszfaltot. Szívesen odamennék hozzá újra átölelni, megkérdezni, hogy van, de semmi helyem most mellette. Hacsak nem vesz észre és ő oda nem jön hozzám, vagy adja jelét annak, hogy vevő a társaságomra. Én most kívülálló vagyok s, hogy mennyire az bizonyítja amit megtudtam Benji apjáról. Amit nem tőle hallottam. *

†Megjelenés

_________________

Soha ne mondd, hogy soha

» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
» Edgar atya & Gloria
» Nevil&Gloria - Mindig van rosszabb...
» It is darker when you don't know how to laugh... - Gloria & Benji
» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?

Sono qui solo per lui - Gloria & Derek

Sono qui solo per lui - Gloria & Derek

Similar topics

Similar topics