Ismeretlen, fialat nő egy játszótér csúszdájának árnyékában

Posts : 8

Sok létforma külsőre embernek tűnik,
de ne hagyd magad megtéveszteni.
Nem mind emberi lény, aki annak látszik.

- El tudjátok képzelni, milyen érzés minden nap a szomszéd kiherélt kutyájának vinnyogására kelni? - kezd bele nyávogva Sylvie, egyszerre címezve mindenkinek és senkinek a szavait, két falat saláta között.
Én arra ébredtem, hogy a fiam próbál valami számomra ismeretlen szuperhőst eljátszani. Először csak felmászott az ágyra, de amikor a hatodik "Apa!" is válasz nélkül maradt, taktikát váltott és a hátamhoz kuporodás helyett a trambulinozást választotta. Ami azt jelenti, hogy hajnal ötkor két láb ugrált az ágyam végében, egyre hangosabban szólongatva, míg meg nem adtam magam.
- Mit gondoltok, súlyosan következménye lenne, ha Nicky véletlen oldalba kapná a légpuskájával?
- Ugyan, Syl! Annyira nem lehet rossz!
- Ki nem állhatom azt a dögöt!
Végül is, a jelentkezésnél sorolt feltételek között nem szerepel, hogy szeresd az állatokat. A szabály az, hogy az embergyerekekkel legyél empatikus.
- Egy élmény volt önökkel ebédelni, hölgyeim - mentem ki magam a beszélgetésből, ahogy helyére akasztom a konyharuhát és rácuppantom a tetőt az immár tiszta ételhordómra.
- Máris itt hagysz minket, Milo?
- Nem megyek messzire, Dolores.
Fogadni mernék, hogy az idős, javában ősz hajú Dolores egy kicsit szerelmes belém, azért próbál anyáskodni és olyan süteményekkel ellátni, amit egy díjnyertes cukrász is megirigyelhetne.
- Valakinek dolgoznia is kell, miközben ti megosztjátok egymással a legfrissebb pletykákat - az arcomra kiülő mosoly biztosítja őket arról, hogy csak viccelek.
Nem mintha attól ne lenne igazam.
- Ráadásul Parisnak is jár az ebédszünet - teszem hozzá, jelezve, hogy kivételesen nem a megszokott kis helyemen találnak meg, hanem a recepción. Mindössze egyetlen óra, amíg a pult mögé kerülök, hogy Paris csatlakozhasson a többiekhez és megebédeljen.

Miközben a hosszú, véleményem szerint túl sötét folyosón haladok, kedves, segítőkész mosolyt festek az arcomra.
- Mindjárt éhen halok!
- Azt inkább ne, Paris. Kár lenne érted.
- Most flörtölni próbálsz?
- Flörtölni próbálok? Mit gondolsz?
Válaszul felhangzik a jól ismert, több oktávval az átlagosnál magasabb nevetés, amit úgy néz ki, egyes nők nem nőnek ki, hiába kétszeresen is elmúltak tíz évesek.
De a hang hamar elhal és én magamra maradok a kopott asztalnál.
A hátam mögött visszafogott betűk hirdetik, hogy mi is, mint minden hasonló szervezet, a Family Service America intézménye alá tartozunk. Ami viszont ennél is fontosabb az a két fotókollázs, különböző összetételű családok képeivel. Az egyetlen közös bennük, hogy ott mindenki mosolyog. Innen sejthető, hogy még ha nem is a valóságot ábrázolja, a célunk az, hogy a végeredmény minél közelebb legyen a látottakhoz.

Már szinte hallani vélem a kopogó magassarkút a végtelen folyosó falai között visszhangozni - ami azt jelentené, visszatérhetek a tényleges munkámhoz -, amikor nyílik a fotocellás ajtó, egy pillanatra beeresztve a vegasi forróságot.
Egy túl fiatal nő lép be rajta, maga előtt tervelve egy négy éves forma kislányt.
A nő próbál igazán magabiztosnak tűnni. Mindene megvan hozzá. A visszafogott smink, ami kiemeli a kék szemeit, a szőke, hosszú haj, ami keretbe foglalja az arcát és a formás kis mellek, amik meglepő módon szabadon mozognak a blúz alatt.
Csak az a fránya tűsarkú rondít bele a képbe, amiben minden második lépésnél megbicsaklik a lába.
- Jó napot! Segíthetek?
Ekkor pillant rám először. Kétlem, hogy egy férfi hangjára számított és ez látszik is abból, ahogy azonnal a kijárat felé néz.
Megléphet. Igen. Senki és semmi nem tarthatja itt sem őt, sem a gyereket.
A gyereket, akiből minden hiányzik, ami a nőben megvan. Kislány, de a szőke haja rövid, tépett. A ruha lóg rajta és bár nem látom verés nyomát, minden mozdulatából süt valamiféle félelem, miközben a fiatal nő kezét szorítja.
Szép lassan talpra állok, szigorúan az asztal mögött maradva és mosolygok. Várom, hogy eldöntsék, mi lesz.
- Nincs itt valaki, akivel... - a hangja halk, rekedtes, mint aki több doboz cigarettát szív egy nap alatt.
- Szóval... tudom, hogy ez nem gyerekfelügyelet, de nem lehetne, hogy egy pár órára...?
- Itt szeretné hagyni a kislányt?
- A lányomat. Igen.
A tekintetem újra a gyerekre téved, próbálom megtalálni a kettejük közötti hasonlóságot, kevés sikerrel.
- Hogy hívnak, kis tündér? - lépek oldalra és guggolok a kislány elé.
- Madison.
Egész tisztán és érthetően beszél. Ezek szerint, bármit is sugall a külső, nem teljesen elhanyagolt.
- Hány éves vagy, Madison?
Öt egész ujj emelkedik a levegőbe, szigorúan az, amelyik nem az anyja kezébe kapaszkodik.
A körmei alatt kosz van, kisebb a koránál, de amúgy egészségesnek tűnik. Nem alultáplált, nincs látható nyoma bántalmazásnak.
Nem folyik vér, nincsenek könnyek, valami mégsincs rendben.
- Miért szeretné...?
- Milo! Jövök már! Itt vagyok! Bocsánat! Éppen ebédeltem - robban be a képbe Paris, szavak nélkül is emlékeztetve rá, hogy nekem valójában semmi jogom kérdezősködni.
Helyettesítek, ami annyival jár, hogyha betéved valaki és többet szeretne, mint egy pohár vizet a nagy melegben, szóljak a megfelelő embernek.
Pillanatok alatt ki lesz adva az utam és bár a folyosóról még visszamosolygok a kislányra, az ő figyelmét már a pult mögötti fényképek kötik le.

- Tudod, ma volt bent egy kislány az anyukájával - mesélem este a fiamnak, aki éppen az asztalra tett kakaót szürcsölgeti.
- Madisonnak hívják. Öt éves. Elég elveszettnek tűnt. ...Vito! Ne játssz a kakaóval! - egy pillanat alatt váltok apa-üzemmódba, amikor a szívószál buborékokat varázsol a bögrébe.
- Holnap bemegyek korábban, szóval kicsit hamarabb fogunk kelni, jó?
Grimaszol, de azért megölel, miután kiürítette a bögréjét.
- Sipirc fogat mosni. Mindjárt megyek én is, aztán mesélek valamit - szólok utána, ahogy elkezdem összepakolni a vacsora maradékát. Egy része a hűtőbe, félig megcsócsált szendvics a szemetesbe, tányér, poharak a mosogatóba.
Igaz, egy pillanatra megakadok, amikor a bögréből visszanéz rám a kakaó.
- Vito!
Csak a csend válaszol.
- Victor...?
Csukódik az ajtó, mire fáradtan kifújom a levegőt. Szóval ágyban van. Megiszom én a maradék kakaót és nekiállok elmosogatni. Valamivel több, mit tíz perc múlva a fiamnál vagyok, de már alszik.
Akkor ma este nem mesélünk. Így jár az, aki hajnal ötkor már ébren van és egész nap száztíz százalékon pörög.

Én bezzeg közelében sem vagyok a hatvannak sem másnap reggel. Még sötét van odakint, amikor az előkészítő felé veszem az irányt, kísérve Victort. A szokásos módon két kézzel kapaszkodok a kerítésbe, mint elítélt a cellája rácsaiba és egy teljes percig ott is maradok, amíg Vito besétál.
Aztán irány a szemközti széles utca és mire a nap előbukkan a horizont mögül, én már a nadrágomra csippentett kulcscsomónál matatok. Karbantartóként mindenhova szabad bejárásom van és senki nem kérdőjelezi meg, mit keresek itt ilyen korán.
Ez a mai világ legnagyobb áldása. Az érdektelenség. Az emberek nagyobb százalékát teljesen hidegen hagyja a munkásruhába öltözött férfi, aki kulcsokkal babrál és elég magabiztosnak tűnik ahhoz, hogy elhidd, minden joga megvan ott lenni, bárhol is legyen az.
Nem mintha én most tilosban járnék.
Egészen addig nem, amíg nem az iratok között turkálok.
Mindössze két perc kell, mire megtalálom a legújabb aktát. "Christine, Ismeretlen (23)".
- Szóval nem árultad el a vezetékneved - motyogom az orrom alatt és gyorsan átfutom a kitöltött sorokat. Sokkal kevesebbet árul el, mint reméltem. De a gyerek adatait felvették.
Madison, öt éves, a Pöttöm Kincsek elnevezésű óvodába jár, amit egy idős házaspár vezet az otthonukban és mégis tegnap, több, mint négy órát töltött velünk. Az aktához csatoltak egy zsírkrétás rajzot, ahol ott van ő, a tépett hajával és egy macival a kezében. Mellette az anyukája, elég nagy, valamiért vörös hassal és mögöttük egy hosszúkás fekete paca, ami mindent beárnyékol.
Gondolom, az apja...? Nem ismeri azért nincs arca vagy ő a mumus az ágy alól?

Hetek telnek anélkül, hogy Christine újra benézne hozzánk, de az én fejemben bérelt helyet alakított ki magának. Hamarosan azon kapom magam, hogy miután megjárom a szokásos kört a fiammal, kitérőt teszek az említett óvodaféleség irányába.
Szinten minden nap az utolsó pillanatban esek be a munkába.
De megéri, mert az egyik nap megpillantom. Nem Madisont, hanem az anyját, aki az egyik, út szélén parkoló kocsiba hajol éppen egy olyan rövid szoknyában, amiért bárki szégyellhetné magát. Megtorpanok és miközben a pár méterrel előttem lezajló eseményeket lesem, terelésként veszek egy napilapot a mellettem lévő újságostól.
- Szennylap... - motyogom.
- Tessék?
- Az összes ilyen újság egy pennyt sem ér, mégis valamiért élvezzük.
- Hát igen...
Láthatóan nem tud mit kezdeni a megjegyzésemmel, de próbál vásárlóközpontú lenni. Mire az újság harmadik oldalára lapozok, Christine - ha egyáltalán így hívják - riszálva megkerüli a kocsit, beszáll és elhajtanak.
Egy pillanatra elkapom az arcát. A sminkje sokkal erősebb, mint akkor volt, amikor nálunk járt. A kicsi mellei egész felnyomva, igazán látványos... és a tűsarkúban is valamivel magabiztosabban jár.
Gyalog esélyem sincs utolérni őket, de anélkül is van egy tippem, hova tartanak.

- Képzeld, Victor, ma újra láttam Madisont. Egyedül ült az udvaron, miközben a többi gyerek játszott és nevetett. Szomorú. Elveszett. Szerintem nem szereti az anyukája.
Figyelem, ahogy egyik LEGO darab a másikra kerül. Fogalmam sincs, mit építenek előttem a kis kezek, de biztos vagyok benne, hogy az egyik legcsodálatosabb dolog lesz a világon.
- Holnap megint korábban kelünk. Meg kell néznem, volt-e be az a nő.

- Milo! De jó, hogy jössz!
A szívbajt hozza rám Paris és a hangja, ami belerondít a késő hajnali órába. Mégis képes vagyok teljes természetességgel nyitni az ajtót, ahogy mellém ér.
- Már fél órája itt vagyok, de a zár nem enged.
- Jó reggelt, napsugár - mosolygok rá, még mindig a zárral próbálkozva.
- Oh igen. Bocs. Jó reggelt vagy inkább jobbat. Nem ereszt az ajtó.
- Biztosan jó kulccsal próbálkoztál?
- Ugyan már! Annyira nem vagyok szétszórt. Vagy igen?
Nem is próbáltam, de sikerült elbizonytalanítanom. Ő is érzi, próbál nevetni.
- Megesik a legjobbakkal is - segítek neki kimászni a helyzetből.
De a zár tényleg vacakol. Ha ennél határozottabban próbálom elfordítani a kulcsot, bele fogom törni.
- Van nálad valami... hajcsat vagy hasonló?
- Be akarsz törni?!
- Bűnözőnek nézel?
- Dehogy, én csak...
- Hátha beleszorult valami kosz. Ki tudja, nem igaz?
Tíz percet bajlódok a kezembe kapott csattal, mire sikerül kipiszkálni egy kis darab olajos koszlabdát. Innen már szabad az út, de a lehetőségem elúszott, hogy egymagam kutassak.
- Csak ön után, Ms. Porter - tárom ki az ajtót színpadiasan, mosolyogva és hamarosan már készítem a korai kávét. Neki és magamnak.
Ahogy leteszem a csészét elé, kíséretnek adom is elő a kérdésem.
- Paris?
- Hm?
- Nem járt erre véletlen az a kislány? Madison.
- Úgy érted, egyedül?
Téged sem az eszedért vettem fel, drágaságom...
- Úgy értem, azzal a fiatal nővel. Az anyjával.
- Nem rémlik.
- Akkor gondolkozz!
Egy pillanatra én is megakadok a saját indulatomtól, amit áttört valamiféle gátat.
- ...kérlek - teszem hozzá.
- Miért érdekel?
- Van egy plüssmackóm, amivel Vito már nem játszik. Szeretném odaadni a lánynak.
- Milo. Te meg az a jó szíved!
- Nos?
- Voltak a hétvégén. Szombaton, azt hiszem. Rám bízhatod, ha szeretnéd. Majd én odaadom neki...
- Szeretném személyesen.
- Tudod, hogy nem adhatok ki lakcímet vagy hasonlót.
Került az aktába egy lakcím?! Látnom kell!
- Meg kell ígérned, hogy odaadod Madisonnak.
- Megígérem, Milo.
- Imádlak, drágaságom - újabb mosoly és magára hagyom.
Muszáj látnom azt az aktát!

Victor alszik. Szerencsére nyugodt fiú, fel sem tűnik majd neki, hogy egy órára egyedül maradt.
Ettől nem leszek rossz apa. Nem leszek rossz szülő, ha nem őrzöm az álmát egész éjszaka.
Madison anyja viszont...! Az a nő egy rémség és a meghízott akta is ezt bizonyítja. A vezetéknevét továbbra sem árulta el, de Madison azt mondja, szereti az utcájukat, még ha esténként azért félelmetes is. A jegyzet mellett van egy újabb rajz, valami barna-fekete keverék kutyáról. Valójában egy négy lábú folt, ami inkább egy fura virslire emlékeztet, fülekkel.
Nem egy műalkotás, de a lényeg úgyis a papír hátulján van.
"Maddie megkért, hogy írjam le, amit mond. A rajzon Bailey van, a kutyája. Azért nevezte el így, hogyha elkóborolna, akkor is hazataláljon hozzá. Ha bárki megkérdezi tőle, hol lakik, csak ugatnia kell a nevét és máris tudják, hol keressék a gazdáját."
A sorok végén ott van az XOXO, gondolom azt már Madison rajzolta oda, aláírás gyanánt.

Október vége van, két hónap telt el, mióta Madison besétált hozzánk.
Az idő ma szeles, de nem mondanak esőt. Vito alszik, én pedig zsebre vágom a különleges, szilikon kesztyűm. Még mindig fura, hogy az ujjaim végén négy dombornyomott kör van egymásba ágyazva. A célnak viszont megfelel, nem hagyok ujjlenyomatot, de közben érzem, mihez nyúlok.
Mára már tisztában vagyok vele, melyik környéket járja Christine - mint kiderült, tényleg így hívják, legalábbis hallgat rá, ahogy a Crystal-ra is.
Nem túl kreatív...
Végigsétálok a West Tropicana-n, ahol esténként járkálni szokott, de nem találom ott. Buszra szállok, 201-es, majd a 109-es és utóbbin meg is lelem a Jackpotot. Ott ül, a leghátsó sorban.
Sehol a pompa és csillogás, sehol a magabiztosság.
A sminkje maszatos, a haja nem olyan szépen göndör, mint szokott. Maga elé néz és anélkül száll le is a 109-es végállomásán, hogy felpillantana. Nem mintha tömeg lenne az éjszakai buszon, akikre figyelnie kellene, de azért lézeng még három másik ember.
Ezúttal én sem figyelem meg őket. Nem értük jöttem.
A karórám 01:19-et mutat. Késett a busz, de a sofőr mentségére szóljon, majdnem rám csukja az ajtót, úgy siet tovább. Én viszont azért sem kapkodok. Ráérősen sétálok Christine után, egészen a Fitzgerald Tot Lot Park-ig, ahol beérem, amint úgy dönt, átvág a kis játszótéren és nem kerüli meg.
Ekkor véletlen nekiütközök.
- Sa-sajn...saj-sajná...lom. Bo-bo-bocsánat - játszom meg a figyelmetlen dadogóst, aki épp nagy rohanásban van.
A kesztyű már rajtam, miközben a karjába kapaszkodok. Magasabb vagyok, mint ő, de összehúzom magam, hogy ártalmatlannak tűnjek. Ő mégis a táskáját szorongatja és próbál távol maradni tőlem.
- Nem ak-akart...akart-am megij-ijeszt...meg... megijeszteni - húzom mosolyra a szám, amikor nagy erőlködések árán annak a pár szónak a végére érek.
- Semmi baj - feleli, de nem mosolyog vissza.
Neveletlen kurva.
Vagy csak érezte a hűvös szilikont a karján, amikor megmarkoltam, hogy talpon tudjak maradni.
- Meg... megtud-tudná mmm-mondani...
- Sajnálom, sietek - vágja rá.
- A kislányához? - elhagyom a szerepet, lendületesen ejtve ki a kérdést, miközben kihúzom magam.
Mielőtt esélye lenne sikítani, a kezem a szájára tapad. Az egész úgy néz ki, mintha ölelném. Egy cicomás fiatal nőt ölel egy sötét, hosszúujjú felsős férfi, farmerban és baseballsapkában. Nincs ebben semmi különös. A nő persze próbál szabadulni, de a karjai mozgását be lehet tudni a játékos hévnek, ahogy egy szerelmes gyönyörűség - na persze - húzza a férfi agyát.
Amikor pedig felvonyít egy kutya, én ellököm magamtól.
A fejét beveri az egyik sárga korlátba, ami a mászókát és csúszdát övezi. Mielőtt esélye lett volna kiáltani, el is hallgat. A szemében rettegés ül, de a hangja elhagyta. Némán tátog, a levegőt markolva.
Vagy épp levegő után kapkodva.
- Miért nem vagy otthon Madisonnal? Miért nem szereted őt jól? - suttogom az arcánál, ahogy a csuklójára markolok, hogy nyugton tartsam, miközben úgy teszek, mintha meg akarnám csókolni.
De nem vesztem meg. Nem teszem.
Mégis, a külvilág szemében csak egy szerelmes pár vagyunk, akik extrém helyet választottak alkalmi légyottjukhoz. A vörös csúszda alatt, aminek a gyér, utcai világítás hamarosan pont olyan színű árnyékot fog festeni.
Nem húzom az időt, ha már adta magát a helyzet, még egyszer... kétszer nekiütöm a tarkóját a sárga fémnek. Ujjaim az egész arcát takarják, levegőt sem kaphat, de azért az utolsó erejével próbál utánam kapni.
Nem tudja belém mártani a flancos karmait.
- Mi baj van veled? Miért nem vigyázol rá? - faggatom még egy ütés kíséretében, pedig már nem mozog. Vagy a feje kapott túl sokat - alig kongott - vagy megfulladt a tenyerem alatt.
- Meg sem adod neki az esélyt, hogy végül más legyen, mint te! - iszonyatos erőbe telik, hogy ne kiabáljak, de tudom, vissza kell fognom magam.
- Fel kellene nyitnom téged, hogy lássam, hol a hiba! - vetem még oda neki, végtelen megvetéssel a hangomban, és ellépek tőle.
Nem vizsgálom meg a művem, csak hagyom, hogy a gondolat magja tökéletes táptalajt leljen a fejemben.
Talán tényleg fel kellene nyitnom őket!
...és pont olyan nyugodtan, ahogy eddig jártam, tovább sétálok. Mindennek a nyitja a természetesség! Ezért nem állok meg elmaszatolni a lábnyomokat, amiket a homokban hagytam. Amúgy sem lenne értelme. Millió gyerek, szülő és kutya jár itt, nem az én nyomom az egyetlen.

Miközben hazafelé veszem az irányt, most már csupasz kézzel, a mese alapjait szövögetem, amit az imádott Victoromnak fogok mondani.

_________________

If you try to fix something this broken
you're just going to make it worse.

Posts : 22

Arnold&Kylie

Nincs fél órája hogy beértem.
Az asztalom kész káosz, kávék, fánkok, egy doboz cigi és egy kupac akta, amit át kell néznem, plusz jelentést is kell írnom még.
A multitasking jegyében egyszerre eszem, kávézom és bújom az aktákat. A számítógépet egyelőre hanyagolom, pedig elég agresszívan világít
A telefont a második csörgésre veszem fel de még így is csak valami csámcsogásszerűre futja.
A hívót nem zavarja, már hadarja is a szövegét.
-Dobj el mindent Ky! Hullát találtak a Tot Lot parkban!
-Heee? - majdnem belefulladok egy darabka fánkba.
-Az nem játszótér? Hogy került oda egy holttest?
Hallom, ahogy felettesem és társam Taylor kifújja a levegőt.
-Nyugi, nem gyerek...Egy parkgondozó találta meg. Először azt hitte valami ruhadarab, vagy ilyesmi. Kapd össze magad!...
Ilyen ez az élet..Gyorsan betömtem még egy fánkot a számba, leküldtem egy kávéval és rohantam készülődni.

A parkot lezárták mire megérkezett kis csapatunk. Talpig fehérben és a felszerelésekkel egyszerre voltunk viccesek és döbbenetesek.
"Hatósági óvszer-különítmény" az egyik nyozozó (Seggerson) megfogalmazásában.
Elindulok a csúszda felé és már látom is a holttestet. Egy hétköznapi ember tényleg összetévesztheti egy ruhakupaccal, talán még egy elhagyott babával is, de egy helyszínelő már messziről rájön, mi is az valójában.
Egy aljas gaztett. Egy gyilkosság, amit egy játszótéren követnek el, ahol ártatlan gyerekek játszanak naponta boldogan és nem gondolnak a halálra.
Ahogy szétnézek, már látom, nem fogunk sok nyomot begyűjteni. A kisebb-nagyobb cipőnyomok közt biztos ott a gyilkosé, de hogy melyik az, képtelenség kideríteni, így abban reménykedünk maga az áldozat szolgál némi segítséggel.
A halál oka hamar tisztázódik, a korláton vérnyom, a fejsérülés pedig arra enged következtetni, hogy többször is odacsapták...Jó erősen. Védekezési nyom gyakorlatilag zéró, csak a csuklóján látszik valami ami akár egy erős szorítás is lehetett.
-Szerinted valami üzletelés vagy randi fulladt tragédiába? - néz rám Taylor. A nyomozás ugyan nem a mi reszortunk, de mindig gyártunk elméleteket, ahogy mindenki más.
-Lehetett prosti is akinek a strici látta el a baját, mert már nem hoz elég pénzt, vagy mert nagy volt a szája. Vagy a díler akart több pénzt vagy valami mást is a drogért. Bár elsőre nem mondanám rendszeres droghasználónak. Az viszont fura, hogy gyakorlatilag nem védekezett. Ismerte volna a gyilkosát? -hunyorítok. A lehetőségek száma végtelen.
Használható lábnyom és ujjlenyomat nincs, a gyilkos fegyver egy játszótéri korlát.
Ezek szerint a nő életébe kell beleásni magukat a nyomozóknak.
Fiatal nő, de benne lehet a nyilvántartásban. Családon belüli erőszak áldozata, drogbirtoklás, csendháborítás, lopás...Bármi, akármi és semmi...
Ez bizony kemény meló lesz..
-Valamikor éjfél és hajnali három körül ölhették meg...- a friss információ rángat vissza a jelenbe. Már kattogott az agyam, vajon miféle utolsó, mocskos rohadék végzett ilyen barbár módon?
És főleg miért??

Music✠

admin Location : Vegas Posts : 107

Kylie és a nyomozó

Játszótéri gyilkosság

*Fekete szolgálati kocsi állt meg a Tot Lok park szélén, éppen a lezárást szolgáló szalagok mellett. A biztosítást végző járőrök meg sem mozdultak, hogy odébb tessékeljék a sofőrt, pontosan tudták ki érkezett meg. Nála már csak a rendőrfőnök áll magasabb szinten, és a kocsi szélvédőjén át könnyedén meg lehet ismerni kopaszodó fejét, ami a kiszállás után enyhén csillogni is kezd a fényben. A szemeit takaró napszemüveg, a sötét öltöny, nyakkendő, a férfi kisugárzása, mozdulatai tekintélyt kölcsönöznek neki, amit maximálisan ki is használ. Robert Eagle, a Les Vegasi rendőrség vezető nyomozója, öltönyének csücskeit két olalra lebbentve, csípőre tett kezekkel áll meg, és úgy szemléli a játszóteret górcső alá vevő helyszínelőket. Nincs jó kedve, nem is kellene itt lennie, de egyrészt a közelben volt, másrészt a rendőrfőnök utasította, hogy személyesen legyen jelen, mert hát játszótér, és a szülők pánikba estek, nem kellett sok idő ahhoz, hogy felfedezzék mi történt és gyorsabban terjed a hír a szülői csatornákon, mint az, amikor Vegas belvárosában Jennifer Lopez koptatta a flasztert.
Sok jó tulajdonsága van, amit egyesek nem szeretnek és ezek közé tartozik az is, hogy nem csak a körzetébe tartozó nyomozókat ismeri név szerint, hanem a helyszínelőket is. Mosolynak nem nevezhető, de mindenképpen az elégedettségét mutató szájelhúzást produkál, majd egy pillanatra lehajtva a fejét, megnézi merre is indulhat el. Kezét lazán a teste mellett lógatva, biccent az egyik járőrnek aki kapkodva emeli fel a helyet elszeparáló szalagot, hogy Eagle könnyedén átbújhasson alatta. Néhány lépést tesz meg, majd újra megáll. Valaha ő is helyszínelő volt, de nem elégedett meg a pozíciójával, annál sokkal ambiciózusabb, ráadásul két gyerekes apaként előnyösebb ha a fizetést nézzük. Nem mások hátán mászott fel a ranglétrán, hanem megdolgozott érte és most ezt kamatoztatja. *

-Hanson!

*Kiált oda Kylei-nak, majd amikor a nő felnéz, hacsak eddig nem tette meg, jobb karjával magához inti. Nem csépeli a szót, általában tőmondatokban beszél, hogy minél kevesebb vesszen el az értékes időből, de mindez senkinek nem tűnik udvariatlanságnak, vagy bunkóságnak. *

-Mire jutottak eddig?

*Kérdez azonnal, sutba dobva a kötelező köröket, mint a „Jó reggelt!” és ugyanezt várja el a másiktól is. *

Vezető nyomozó*Robert Eagle*Credit

Posts : 22

Eagle nyomozó és Hanson helyszínelő

Az áldozat táskáját átadom Taylornak és nekiállok nyomokat keresni, először a közvetlen közelben, de tisztában voltam vele, hogy ha eredményt akarok elérni távolabb is keresgélnem kell.
A homokozói lábnyomok persze teljes reménytelenség, a felnőtt lábnyomok nyilván a szülőkhöz tartoznak és nem is igazán kivehetőek.
Mindegy, azért csináltatok róluk felvételeket, nehogy azzal jöjjenek a fejesek, hogy nem vettem mindent számításba.
A törött lapát és a csokipapír is a bizonyítékos tasakba kerül, még akkor is ha józan ésszel tudom, semmi közük a gyilkossághoz, ahogyan az áldozat zsebében talált papírzsebkendőnek, aprópénznek és gyűrött buszjegynek sem.

A jobb csuklón erős szorítás nyoma látszik, viszont védekezésre utaló jel nincs.
Még földet sem látok a körmök alatt.
Ez az ami nagyon zavar, hogy miért nem védekezett a nő...Ez amolyan reflex, akkor is ha nincs értelme.
Ismerős hang zökkent ki az agyalásból.
Eagle nyomozó megérkezett és nyilván tudni akarja, mi a helyzet.
Futólépésben tartok felé, útközben a kapucnit is hátra tolom a fejemről.

-Uram, őszintén szólva eddig alig találtunk valamit. Az áldozat fejét többször a korláthoz csapták és ez okozta a halálát. Védekezésre utaló nyomok nincsenek, pedig nem volt eszméletlen. A jobb csuklóját jó erősen szorították, de ennyi. Gyors munka volt.
Nem tűnik masszív droghasználónak de boncolás majd pontosít...
Szóval...Nem értem uram...Prosti és kuncsaft? Prosti és strici? Esetleg drogdíler és vevő?
Bármelyik is, vagy valami teljesen más én csak azt látom, hogy a logikus és magától értetődő dolgok hiányoznak.
Úgy nézek a nyomozóra, mintha az én hibám lenne, hogy nincs tele a park a gyilkos lábnyomával, ujjlenyomatával és nincs a mászóka alatt az egyik cipője.
-Ha nem egy vita durvult el itt, akkor miért kellett megölnie?
És a nő miért nem védekezett? Mindenki védekezik, még akkor is ha tudja, hogy esélytelen.

Hülyén hangozhat de nagyon dühös vagyok...Még nem találkoztam ilyen esettel. Mintha eltakarított volna maga után...Vagy vele volt egy brigád és ők csinálták meg.
Nem szívesen várnám meg az újabb áldozatot, hátha ott marad valami nyom.

Music✠

admin Location : Vegas Posts : 107

Kylie és a nyomozó

Játszótéri gyilkosság

*Eagle Türelmesen megvárja, míg Hanson lélekszakadva odarohan hozzá, majd hátradobva az öltöny szárait, zsebre dugja a kezeit. A napszemüveg marad az orrán, azon át is tud szúrósan nézni, de ez most felesleges. Hanson készséges, gyors és precíz. Ezzel nincs is semmi baj, a jelentésével azonban igen, mert túl kevés. Persze tisztában van azzal, hogy ennyi idő nem elég ahhoz, hogy máris kézre kerítsék a gyilkost, de a polgármestert ez nem nagyon érdekli. *

-Ne találgasson Hanson, a tényekre és a nyomokra támaszkodjon és higgadjon le.

*Látható, hogy a helyszínelő ideges, frusztrált, dühös. Ez sosem jó, ha objektíven kell nézni és feldolgozni valamit. Hideg fej, tárgyilagosság mindenekelőtt. Nem prédikál, csak tanácsot ad. *

-Azonosították már?

*Következő kérdés és választ vár rá. Nem véletlenül járta ki, hogy kapjanak egy mobil ujjlenyomat leolvasót a hozzávaló azonosítóval és rendszerrel. Ha a nő olyan helyen dolgozott, ahol törvényileg kötelező az ujjlenyomat adása, akkor benne lesz a rendszerben, ha nem, akkor pechjük van, de akkor sem veszett ügy, csak tovább tart. Természetesen ha vannak nála iratok, akkor úgy a legkönnyebb.*

-Mindent alaposan vizsgáljanak át, a ruhájától a hajáig, és a kis lábujjának a körméig. Az ügyet kiemelten kezeljük. Játszótéren történt, ezek után a szülők joggal háborodnak fel és félnek. Addig tartsák zárva a területet amíg kell, de igyekezzenek. Ha jól sejtem az egész homokozót lecserélik majd és a mászókát….jönnek a közegészségügyiek, mindent papírozzanak le. Közvetlenül nekem jelentsen.

*Bólint, hogy megerősítse a szavait, nem mintha félvállról vennék, de biztos ami biztos. Eredményt akar, lehetőleg tegnapra. *

-Mondanom sem kell, hogy a polgármester a rendőrkapitány fenekét rugdossa, a rendőrkapitány pedig az enyémet. Tudja ki a következő a sorban?

*Nem mondja ki, mert az már felérne egy szexuális zaklatással a mai világban, de ha Hanson gondol rá, akkor az az ő gondja lesz. Ha Hansonnak nincs más mondanivalója, akkor ő már megy is, ellenkező esetben figyelmesen hallgatja a nőt.*

Vezető nyomozó*Robert EagleCredit

Posts : 22

Eagle nyomozó és Hanson helyszínelő

Nem kell a jövőbe látnom, hogy tudjam Eagle nem örül. Amit megtudott tőlem egy garast nem ér.
Egy hulla gyerekek számára fenntartott helyen és zéró ujjlenyomat, lábnyom DNS, a polgármester meg pattog mint kecskeszar a deszkán, mert a gyerekek és a szüleik az bizony kényes téma.
Persze, ha a polginak kéne minden fűszál mögé benézni, vagy belemászni minden szemetesbe...Könnyű a perzsaszőnyeges irodából hátsókat rugdosni és máséval verni a csalánt...

-A zsebében talált apróságokat bezacskóztuk, a felnőtt méretű lábnyomokról készültek képek.
A táskáját Taylor nézi át. Ha megtudjuk ki az áldozat, talán lesz olyan mázlink hogy van aktája esetleg prostitúció vagy drogterjesztés miatt.
Fiatal, huszonéves..Ahogy elnéztem, nem válogatott a pénzkeresési lehetőségek közt.
Utóbbit azért említem, hogy Eagle ne várjon sokat a mobil ujjlenyomatolvasótól.
Lehet, hogy most egy idegroncsnak tűnök, de ismerem az embereket. A csajszi nevét sajna nem fogja kidobni, de nem ez a legnagyobb probléma.
Kiráz a hideg a gondolattól hogy a közegészségügy jön, feltúr és elvisz mindent egy idióta miatt aki bal lábbal kelt.
Franc...Sőt, francos franc.
- Természetesen mindenről jelentést írunk, a legkisebb rezdülésről is és önnek fogok beszámolni mindenről.
Jó vastag akta lesz, de mindent megteszek azért, hogy elégedett mosolyt csaljak a polgármester arcára és letegyen a rugdosásról.
Ami engem illet nem féltem a seggemet uram, de alapos munkát kell végeznünk, pont az eredmény érdekében.

A szexuális zaklatás vádja és a túlérzékenység az ostobák és unatkozók sportja. Aki ismer, tudja hogy nem vagyok PC csak látszólag.
Ha Eagle meg akar rugdosni, tegye...Láncreakció....

-Amennyiben nincs több kérdése uram, szólhatok Taylornak, hátha a táska tartalma több eredménnyel szolgál és legkésőbb holnap reggelre meglesz a lány családja is, ha van neki.
Ha leléphetek visszatérek a helyszínre, hátha valamelyik mászókán mégis van egy ujjlenyomat.
MUSZÁJ találnunk valamit, mert ha a sajátomét nem is a kollégák és a felettesek seggét féltem.

Music✠

admin Location : Vegas Posts : 107

Kylie és a nyomozó

Játszótéri gyilkosság

*Eagle bízik abban, hogy nem kell elmondania, nem csak a táska a lényeg, meg az abban talált apróságok, hanem minden ami a holttesten van, beleértve a ruháját is. Olyan nincs, hogy nem védekezett, vagy nem akadt bele a körme véletlenül a gyilkosa ruhájába, vagy nem hullott rá valami a gyilkosról. A nyomokból ítélve azért „táncoltak” egy kicsit ott a mászóka alatt, a gyilkos – elvonatkoztat attól, hogy férfiként emlegesse – azért csak hozzáért az áldozathoz, valami ragadhatott rá. *

-Ha azonosították, fel kell göngyölíteni a kapcsolatait, hol járt, mikor és kivel.

*Csak egy apróság, bár ez már a nyomozók, vagyis a nagyfőnök szerint az ő dolga. Nagyot sóhajt és mintha egy halk, elégedetlen mormogás is kiszűrődne a fogai közül. *

-Csak féltse, nem jó ha rugdossák, nekem elhiheti. Ha vastag akta lesz az jó, lesz miből kiindulnunk.

*Félmosollyal figyelmezteti Hansont a fenekének épségben tartására, majd kihúzza a kezeit a nadrágzsebekből és a kézelőjével babrál. *

-Szóljon, megvárom. Ha kiderül kicsoda, már megyek is. Ne hagyjon ki semmit Hanson.

*Int a fejével a tetthely felé, majd a kocsijához indul, de megvárja Taylort, hogy visz-e neki valami biztatót. Csak azután gurul el a fekete autóval és csak a kocsiban, a sötétített ablakok mögött engedi meg magának, hogy végigsimítson a férfiakat oly gyakran sújtó hajvesztés eredményén. Hát, legalább nem kócolja össze magát.*

Vezető nyomozó*Robert EagleCredit

» Ismeretlen fiatal nő....második felvonás-családsegítő

Ismeretlen, fialat nő egy játszótér csúszdájának árnyékában

Ismeretlen, fialat nő egy játszótér csúszdájának árnyékában

Similar topics

Similar topics