Welcome to the Sundown Club

#1Tárgy: Welcome to the Sundown Club Pént. Jan. 26, 2024 3:57 pm

Kétféle döntés létezik. Van, amit könnyen meg lehet hozni és az ember utána sem emészti magát rajta sokáig, sőt általában nem is gondol rá többet. Ezzel szemben van, amin kifejezetten sokat kell rágódni és az ember hosszú idő elteltével sem tudja igazán, hogy vajon jó döntést hozott-e. Danny Doyle Haynes felvétele kapásból az első kategóriába került nálam. Amint kiléptem a helyiségből, ahol a felvételit tartottuk nem pazaroltam erre a kérdésre több gondolatot.

Ahogy telt az idő és különböző információmorzsák jutottak el hozzám a beilleszkedéséről vagy inkább mondjuk úgy, annak nehézségeiről, továbbra sem gondoltam azt, hogy mást kellett volna helyette választanom. Pedig, ha széthúzás van az alkalmazottak között azt jobb minél előbb orvosolni, mert később nagyobb problémák is előfordulhatnak. Persze tudtommal egyelőre még nem történt semmi komoly csak különböző apróságok, amikkel borsot törtek Haynes orra alá, de tagadhatatlanul van a levegőben egyfajta feszültség, amit egyelőre aktívan ignorálok. Nem mondom, hogy ez a legjobb vezetői módszer, de momentán nem futja többre. Viszont nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valami komolyabb is készülőben van Haynes ellen.

Sok értelme nem lenne a többieket faggatni arról, hogy mennyire vannak megelégedve az új munkatárssal. Amikor bemutattam az alkalmazottaknak nyilván hallgattam arról, hogy ki is ő pontosan. Nem az én dolgom elmondani, még akkor sem, ha kb. 1 percbe telik a nevét beütni a Google-be és rátalálni a legfelkavaróbb információkkal vele kapcsolatban.

És nyilván mindenki megcsinálta a maga kis házifeladatát és többen is az aggodalmukat fejezték ki, de mindenkit biztosítottam arról, hogy nem lesz gond. Nem vagyok benne biztos, hogy hisznek nekem.

Viszont eljött az idő, hogy Haynes-szal is elbeszélgessek egy kicsit. Kíváncsi vagyok ő, hogy érzi magát, történt-e bármi olyan incidens, amiről szeretne beszámolni, ezért lemegyek az első emeleten lévő irodámból a földszinten lévő clubba.

A Sundown egy synthwave club. Az elsők között voltunk a városban, akik ilyen tematikájú night clubbot üzemeltettek. Talán még mindig mi vagyunk legnépszerűbbek. Legalábbis remélem.

A tánctérre érve hallom, hogy egy Dance With The Dead szám szól nem túl hangosan, elvégre egy laza hétköznap délután van, nem kell, hogy ennél hangosabb legyen. Nyilván még a vendégeknek is híján vagyunk, ilyenkor ritkán térnek be hozzánk egy-két italra, arra ott vannak a las vegasi kocsmák.

A pultos unalmában a pultot a törölgeti, ami látszatra teljesen felesleges, így is olyan fényes, hogy akár tükörnek is lehetne használni.
- Haynes hol van? - kérdezem tőle.
A pultos fejével unottan bök a bejárat irányába. Összevonom a szemöldököm. Ennél azért nagyobb tiszteletet várnék, de nem szólok semmit. Próbálok jófej főnök lenni, de lehet, hogy hibát követek el és jobban meg kellene követelnem a tiszteletet, legalább annyira, hogy egész mondatokat kapjak válaszul.

Morcosan lépek ki az előtérbe és ahogy meglátom Haynes-t megkérem, hogy kövessen. Bízva abban, hogy jön utánam elindulok vissza az irodámba.

Job : Ex-zsaru, ex-elítélt Location : Vegas Posts : 232

Rutin...... Azt mondják az majd helyretesz mindent. És valóban.. bár a mindennapok özöne valahogy egyikre, másikra se lett könnyebb, azt le kell szögezzem, hogy az, hogy akadt minden egyes napra vagy tíz órában ami lekösse a figyelmemet, segített nem annyit gondolkodni. Sikerült nem a "mi lett volna másképp" őrjítő kérdéskörében ragadni, ezzel felemésztve minden szabad percemet.
Jórészt fáradt voltam. Minden nap. Reggel edzéssel kezdtem.. egy könnyű reggeli, semmi hűhó, csak valami egyszerű, hogy estig ne legyek éhes, aztán már leköti minden figyelmem minden egyes jel, újdonság, vagy akár csak az, hogyan néz ez vagy az rám, számíthatok e ellenszegülésre. Vagy akár kéne e számítanom rá.
(a 'rutin' nem hal ki egyhamar.)

A mai nap kicsit másabb mint a többi. Talán valamit maga a fejfájás is rátesz, vagy ez a zene... Megszokhattam volna már... de nem megy. Muszáj kizárjam minden egyes nap. Igyekszem. De még mindig jobb.. itt, ebben a közegben, és figyelemmel mozogni, mint otthon nyaldosni a sebeimet.
Még ha nem is konkrétan az enyém ez a világ.

Az emberek egy része teljesen átlagos. Inkább idősebb. Többnyire. Kevés az, aki jobban figyelne, mindenki csak a saját szórakozásáért van itt. Nem azért hogy bajt keverjen, így csak alig.. egy.. vagy két túúúl-ittas egyén volt eddig. De ezeket a többiek kezelték, így eddig én tétlen voltam. Csak figyeltem. Jórészt a környezetre, nagyobbrészt a saját... Munkatársaimra?? Nevezhetem így őket? Képes lennék egyáltalán beilleszkedni?? Úgy teljes lélekkel és tényleg!??
Egyelőre nem vagyok erről meggyőződve.
De alig.. talán csak egy hét telt el. Vagy valamivel több.. kevesebb. Egymást váltják a napok, monotonul, és nem mondom azt hogy másabb mint az elmúlt évek, de sokkal másabb mint az azt megelőző életem.
Mintha csak egy másik galaxisban történt volna....

Újfent, és most is csak csendesen állok, az egyik sarok... félében, de töredelmesen figyelek.
Ma a bejárat az én részlegem, nem ellenkezek, SOHA.. ha azt mondják erre vagy arra menjek, még akkor sem ha az enyém mindig - mert újfiú - a lehető leghálátlanabb rész. Persze lehetnék üldözésimániás is, és mondhatnám azt hogy ez folyománya a tényeknek, de igyekszem nem foglalkozni az ilyen kicsinyességekkel. Elfogadom. Jórészt mindent. Ami ahhoz szükséges, hogy nyugalomban körbe vegyenek, és ami.. nem sérti a személyem önálló voltát.
Mert azt az egyet nem hagyom hogy bárki is a sárba tiporjon.
Ezen kívül...

A korábbi.. a Főnök, az a fiatal, akit mindenki csak 'Tacskó'-nak nevez a háta mögött, aztán egyszercsak megjelenik a látóteremben.
Biccent, vagy akár hív is, de nekem nem is kell több. Értek.
Hátrahagyom hát a korábbi helyemet, és ahogy megindul, én is megindulok vele.
Követem. Minden szó nélkül... Minden ellenkezés nélkül, és egészen addig, amíg el nem jutunk oda, amit szeretne tőlem.
Nem gondolkozom azon mi is lenne az.
Ha kirúg... még akkor se fogok ellenkezni.
Ez elkerülhetetlen.

_________________

A kocsi megáll.. kilököm az ajtót, és a feleségemet is kieresztem. Megvédem. A saját karjaimmal ölelem körbe, ahogy villognak a vakuk, kattognak a gépek és záporoznak a banálisnál is banálisabb kérdések hogy ugyan mit is érezhetünk. Ha ők azt tudnák...
Elharapom a szájszélemet, hogy visszatérjek a tervre. Lépcsők.. Huszonhárom. Csak ennyit kell hogy épségben megtegyek, hogy kibírjak, és kibírja mellettem Mirabell, onnan már minden menni fog.

#3Tárgy: Re: Welcome to the Sundown Club Szomb. Feb. 17, 2024 10:32 am

Addig egy szót sem szólok, amíg be nem csukódik mögöttünk az irodám ajtaja. Ekkor esik le, hogy talán azt sugallom, sokkal komolyabb beszélgetés van készülőben annál, mint amilyet valójában tervezek. Akár még azt is hiheti, hogy ki fogom rúgni, ami aztán tényleg nem áll szándékomban.

Ezért, hogy kompenzáljak nem az íróasztalom előtti székre mutatok, amikor azt kérem, hogy foglaljon helyet, hanem a kanapéra, ahova egyáltalán nem szoktam a személyzetet ültetni, bármilyen megbeszélnivalónk is legyen, az kizárólag az üzleti partnereknek van fenntartva.

Lazítok egyet a nyakkendőmön és még a zakómat is leveszem, ügyelve arra, hogy véletlenül se gyűrődjön össze, az íróasztalomnál lévő szék háttámlájára terítem, csak ezután foglalok helyet az egyik fotelben. Azért veszem ilyen lazára a figurát, mert mindenképp éreztetni szeretném vele, hogy ez most egy kötetlenebb beszélgetés lesz, nem kell tartania semmitől.

Itt fent épphogy csak érzékelni lehet a zene ritmusát és most az üvegfalon keresztül, ami az irodám egyik falát uralja, a színek sem adnak egyfajta erőszakos árnyalatot a szobának, szimplán azért, mert a neonok egyelőre még nincsenek bekapcsolva, amikor be vannak teljesen olyan itt, mintha valami színes képregényben ülne az ember. Ha nagyon idegesít, akkor lehúzom a reluxát, de erre most nincs szükség.

Bátorítóan rámosolygok Haynesra, továbbra is éreztetve, hogy nincs mitől tartania.
- Nos, - szólalok meg végül - eltelt már egy kis idő mióta nálunk dolgozik és kíváncsi vagyok, hogy mik eddig a benyomásai. Milyennek találja a munkakörnyezetet, a munkatársakat stb. Szeretném, ha őszintén beszélne, nem kell tartania attól, ha valami negatív dolgot mond, akkor esetleg elbocsátom.