♦ ♦ WELCOME TO FABULOUS LAS VEGAS ♦ ♦

Where the world can be your playground.... or You can be the toy

 
KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦

Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat

Legutóbbi témák
» Harmincas, fehér nő a konténeres bodega falain belül
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Kylie Alexis Hanson Tegnap 7:23 pm-kor

» Ismeretlen fiatal nő....második felvonás-családsegítő
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Arnold Dovahkin Tegnap 8:14 am-kor

» Tetovált Bestia & Derek - Facciamo una breve visita
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Derek Moretti Tegnap 7:53 am-kor

» Gloria & Robbie - Fucking millenials...?
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Gloria "Sapphire" Salinas Vas. Márc. 17, 2024 6:39 am

» Welcome to the Sundown Club
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Alexander Holmes Szomb. Feb. 17, 2024 10:32 am

» Vinnie's Night
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Vincent Morris Belvedere Kedd Feb. 13, 2024 1:02 pm

» Leo & Derek - Sono arrivato tardi ma sono qui, no?
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Derek Moretti Kedd Feb. 13, 2024 12:12 pm

» P.S.: Some things are worth the trouble
Szó-kép-zene Icon_minitimeby Benjamin Alexander Sawyer Hétf. Feb. 12, 2024 7:36 pm

Top posting users this month
Gloria "Sapphire" Salinas
Szó-kép-zene Vote_lcapSzó-kép-zene Voting_barSzó-kép-zene Vote_rcap 
Derek Moretti
Szó-kép-zene Vote_lcapSzó-kép-zene Voting_barSzó-kép-zene Vote_rcap 
Robert Holmes
Szó-kép-zene Vote_lcapSzó-kép-zene Voting_barSzó-kép-zene Vote_rcap 
Arnold Dovahkin
Szó-kép-zene Vote_lcapSzó-kép-zene Voting_barSzó-kép-zene Vote_rcap 
Kylie Alexis Hanson
Szó-kép-zene Vote_lcapSzó-kép-zene Voting_barSzó-kép-zene Vote_rcap 
discord
Discord
Regisztrálj az oldalra
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (58 fő) Szer. Márc. 22, 2023 4:23 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Szó-kép-zene

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

Henrik Ibsen Troy

Henrik Ibsen Troy

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 114

#1TémanyitásTárgy: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimePént. Okt. 28, 2016 6:10 pm

Szó-kép-zene Pierre_soulages__7204_1-jpg_w1000_002225

- "Béke poraitokra! Az álmok soha nem múlnak el és ti is azok vagytok. Röppenjetek hát tova és vigyétek hírét Ikarusznak!" - ezzel Serpico kitárta karjait, feltekintett a Napba, hagyta, hogy szemeit kisüssék a vadul szikrázó sugarak. Amikor már csak egyetlen, nagy foltot látott, akkor érezte elérkezettnek az időt. Kifeszítette testét, majd előre dőlt és néma feszületként vetette magát a mélybe, hogy odalent találkozzon mindenkivel, akit hosszú évek óta keres.
Ahogy a szónok befejezi, én még egy lassú, drámai billentyűfutamot viszek bele az előadásba. A végén két hangot megpörgetek, a sűrű ismételgetés után pedig egyre lassítok és végül egy finom akkorddal lezárom a történetet. Mikor megkerestek, a teljes szövegkönyvet megkaptam, hogy arra találjak ki valamit. Nem hoztam kottát, csak az ujjaimat és az ötletet. A hangulatot akartam elcsípni az önmagát és szétzilált családja maradványait kereső emberhez, aki a végén nem éri meg a holnapot. Tetszett a történet, ahogy itt előadta a szerző, aki egyébként remek retorikai érzékkel rendelkezik és ahogy alájátszottam a kezdetektől, az megmozdított bennem valamit. Most először muzsikáltam úgy, hogy nem a zenéé volt a főszerep, hanem prózamondást egészítettem ki, a háttérben pedig egy kiállítás képei függnek súlyosan a falon.
Feltekintek a zongora mögül, a közönségre mosolygok. Nincsenek sokan, de hálásak. Már egy-két elhalkuló résznél is tapsoltak. Aranyosak, amikor azt hiszik, vége van. Tetszik a nyitottságuk. Az író inti le a tapsukat, mert még lezárást akar.
- Köszönjük szépen! Tehát "A nagy rohanás" című művemből hallhattak részletet. A bejáratnál megvásárolható. Zongorán kísért Henrik Ibsen Troy!
Hátramutat, én pedig széles mosollyal állok fel és hajolok meg, integetve.
- Én pedig Robert Steinbeck vagyok. További jó szórakozást kívánok! Mivel Amadeus Xin-Jüang nem kíván beszédet mondani, én nyitom meg a kiállítását, melynek címe: A fekete ötven árnyalata.
A sarokban álldogáló, magas, vékony japánra mutat, aki nem egy beszédes ember. A lényeget egyeztettük le vele és csak akkor beszélt a képeiről, ha kérdeztem. Akkor se sokat. Gazdag lelkivilágú ember, tele van ötletekkel, ő találta ki, hogy zene, irodalom és festészet találkozzon. A festményei témája a szex, de ennél többet nem mondott. Hát...nem erre gondoltam volna a fura képeket nézve, de megpróbáltam belehelyezkedni a témába és kicsit ösztönösebbre, erotikusra, vad vágyakat beindítóra próbáltam venni a zenét is. Nem profánul, csak beletettem egy ilyen pluszt is. A reményt végül elvesztő olasz vendéglátós öngyilkosságának története a másik adalék. Én úgy érzem, nagyot alkottunk, fejben és szívben marad meg, bár talán mintha valaki videózott volna. Most pedig az asztalhoz járulok, mert megérdemlek egy jó kis marhanyelvet! Amíg még van, hiszen a közönség már eléggé rájárt, most is vannak itt páran, bár már kevesebben, mert kezdenek beözönleni és némán vagy szavakkal megvitatni, ki mit lát a képeken, kiből milyen érzéseket vált ki.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#2TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzer. Jan. 11, 2017 5:17 pm

- Hát ha úgy gondolod.. - zeng a hangom a telefonba, bár csöppet sem zöngés, csupán a sivatag gyenge szelének húrja húzza meg. - Sophie.. te vagy az ügynököm. Ha azt mondod így legyen, hát legyen így. - és mosolygom. Nem mintha bármit látna belőle, vagy mintha valómat csak színben játszanám, egész egyszerűen: csak érzések.
A szabadság szeleként járnak át.

Az elszállítás már mind az ő műve. A három.. vagy 3 méter magas kúp alakú szobor, ami befogadóként hajlamos ölelni a bejáratot, úgy mondják emelni a dicsfényt hivatott. Nem központi darab, csupán körítési kellék, mégis... sosem sajnáltam a jótékonyságot. Amit Isten Neked adott.. add vissza teljes szívvel.

A megjelenés.. már Sophie műve. Ő volt az aki hívott, mit hívott, egyenesen... KÖVETELTE.. hogy tartsak vele, és hiába hogy én nem kedvelem a tömeget - már egy ideje - de azt mondta, ha ezt kihagyom, soha többé nem teázik velem többet!
Nyomós érv...
És ki akarna rossz viszonyt egy ilyen gyönyörű nővel!??

Az előadás csodás volt. Nem bántam meg, csak a háttérben nézegetek, figyelem a formát, figyelem az ívet, az egyik kép.. hivatott kifejezni az életben vagy tíz hosszú mérföldet, szenvedést, kétségbeesést, örömet vagy egyenesen szépséget, egyszerűen lenyűgözően festett!
Valóban tehetséges az - azt mondják - japán művész...

A tapsvihar volt ami kimozdított az elképzelt világból. Az egyre foszladozó tömeg felé bámulok, és kivillan egy zongora, mellette egy utolsó dallam emléke, ami elrepített a mélybe, és ami még onnan is kirántott.
Újkeletű volt a művész hívogató mellékzöngéje.

Fordulok, de csak mert elveszettnek érzem. A pillanatot.. azt hogy ittvagyok, és valahol a távolban feltűnik Sophie kecses ívű képe, látom tárgyal valamerre. Nem zavarom.
Egy tálca száguld felém. Célirányba állva, rajta pezsgőspoharak, de én csupán egy intéssel bírom jobb belátásra, mivel a gyógyszereimre nem ihatok.
A mai is egy olyan rosszabb nap...
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

Henrik Ibsen Troy

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 114

#3TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzomb. Feb. 11, 2017 8:06 pm

Egyik hideg fogás csúszik le a másik után. Most nem alkoholra vágyom, csak valami jó gyümölcslére. Azzal leöblítem és nagyjából meg is vagyok. Még fogok falatozni, de csak módjával. Végig fogom járni a kiállítást, mert ilyenkor egész más szellemben nézi az ember azt, amit korábban már látott. Ez már nem munka lesz, nem az a cél, hogy megihlessen. De megteheti. Ilyenkor a tömeggel együtt, közösségi élményként fogadom be a képek hangulatát. Hú, pezsgő is van. Na, azt azért nem hagyom ki.
- Elnézést, egy pillanatra! - szólítom meg a pincért.
Egy pohárkát elveszek. Az lesz az útitársam, de jó lenne mellé még valaki. Az előadás közben, ahogy felnéztem a fekete billentyűk közül, mielőtt a fehéreket fogtam le, láttam egy igen dekoratív hölgyet valami művészkinézetűvel. Őszinte sajnálatomra a barna lánykát épp foglalkoztatják. Vakarom a fejemet, hogy hallottam-e már az ő csengő hangját bongani. Ennek a fickónak az arca is rémlik. Talán valamelyik újságból, mivel nem csak a zenei rovatra szorítkozom. Nem akarok szakbarbár lenni.
- Kellemes estét! Mondja, hogy tetszett maguknak az előadás? Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a hölggyel igencsak érdeklődő közönséget jelentettek, amit én nagyon nagyra értékelek.
Hisz szívhatták volna kint a cigarettájukat, aztán rászabadulhattak volna az ételpultra és hazamehettek volna, mint sokan, akik ilyesmi ingyenélésre szakosodtak. Mivel nem tudom, hogy férj, apa, testvér vagy csak egy idehívott kertész szerepét tölti be a pasas, óvatosan kérdezek a nőről.
- A művész úrról hallott már? Bevallom, én akkor találkoztam először a nevével, amikor felkért a vendégszereplésre. Igazán újítónak találom, szinte hallom a képeit. Sötét mivoltuk ellenére rengeteg színben muzsikálnak, a sárga és a barna a legjellemzőbb, úgy érzem. Csipetnyi zölddel.
A prózaírót most nem említem meg, hisz ő csak mellékszereplő volt, velem együtt.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#4TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Feb. 16, 2017 1:44 am

És akkor lép be a képbe az az ifjú kortárs.
A szemeire bámulok, inkább mint a szemeibe. Először. És csak másodikként hallom meg a tényleges szemléletet, a kérdést, az ígéretet, és vele a feltevést, csak a fejem ne most akarna rítustáncot járni és tamtamolna ennyire.

- Igen.. felemelőek találtam. - ítélkezek a billentyűk alkotta darabokra tört csöndre, mert igenis, valóban tetszett az előadás.

- A derék művész viszont.. - engedek csak egy félhegynyi fordulatot, csak hogy az alig a hátam közepének játszó mesterműre álljak - számomra eddig ismeretlen húron pengetett. Azok.. az enyémek. - csak egy kőhajításnyi biccentésre intek, valahonnan innen, a bejárat felé ívelve, és a mellettem elszáguldó felszolgálólány tálcájáról, csak úgy a miheztartás végett én is lekapok egy a kezembe illő poharat.
De nem iszom bele.
Csak így kényelmesebb.

- Az ügynököm vett rá hogy eljöjjek. - most Sophie felé biccentek - Erőteljes lány. Nem akarna neki nemet mondani.- mosolyodom el, de a fejfájás nem tágít, továbbra is torokszorítóan kerülget.

- De nem bántam meg. - újabb mosoly, és mert a helyzet már eleve menthetetlen, felé biccentek a pohárral és leszuszakolok egy kortynyit a torkomon.
Ennél rosszabb már úgysem lehet...
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

Henrik Ibsen Troy

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 114

#5TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzomb. Feb. 25, 2017 12:53 pm

Nem mondanám átlagosnak ezt a szigorú-szomorú tekintetű kukkeres arcot. Hogy az én szemeimben vagy azok környékén, mit keres, csak ő tudhatja, de én az övében semmit nem keresek. Kicsit olyan, mintha nem is itt járna, hanem valahol a Himalája csúcsain, magaslati levegőt szipogva, nehezen lélegezve, ólomsúlyú doom metalt köhögve. El tudom képzelni, hogy túl van egy szál vicces cigarettán, mert csak úgy képes élvezni, amit lát. Ezért éppen nem hibáztatom, hiszen nem a legbefogadhatóbb kiállításra érkezett.
- Öröm ilyet hallani!
Még akkor is, ha nem gondolta komolyan. Valamiért mégis itt állt és hallgatta, sőt utána sem szállt fel a buszra, hogy a kipufogó füstös és gázos menetelésével távozzon.
Figyelem, hogy mire akar kilyukadni és rá kell jönnöm, hogy ő az, akinek nem mutattak be. Tulajdonképpen együtt járultunk hozzá az est színvonalának emeléséhez.
- Á, a névtelenségbe burkolózó szobrász, mármint, ahogy a japán művész úr leírta!
Nem a legjobb ajánlólevél, helyesbítek is.
- Elnézést kérek, arra utaltam, hogy az Ön nevét nem említette meg a rendezvény szervezője. Pedig azok az alkotások magukért beszélnek, gazdag szókinccsel! Megálltam mellettük, mikor érkeztem.
A kortyomat nagyobbra emelem és amiről a szobrász poharat vesz le, arra a tálcára én már egy üreset teszek. Cserébe megállásra késztetem a szépszemű, de termetességében is gyors mozgású pincérnőt, hogy újabb kört rendeljek szótlanul és díjmentesen.
- Oh, szóval a menedzsere, minden üzleti titkok tudója! Pont az járt az eszemben, hogy vajon ő nemet mondana-e?
Kissé megnyugodott arcjátékot művelek le, mivel ezek szerint nem konkurrenciával van dolgom. Egy dinamikus hölgy bizony kihívás és ha tudok vele váltani pár jó szót, azt később még több követheti. Vagy valami egész más, kellemesebb is. A szemeimet megetetem kicsit, ahogy ránézek az ügynöknőre. Nem hagyom faképnél művésztársamat most sem, hogy megadta, amire igazán kíváncsi voltam. Ennyit igazán megérdemel még.
- A hölgy jól tette, hogy rávette magát az alkotásra és az ellátogatásra! Úgy érzem, különleges esemény ez a mai. Én zenész volnék, de ma minden oldalról meg lett közelítve a lélek, aminek én muzsikálni szoktam. Mondja, maga is érzi ezt?
A szobrászat más, kevésbé interaktív. Egy kiállításra elmennek az emberek hétfőn, hétvégén és azután, az alkotó talán sosem találkozik velük. Csak cikkekkel és blogbejegyzésekkel, meg persze az élő szó varázsával. Én a koncerten szemtől szemben állok a legtiszteltebb zsűrivel és ha sikert aratok, ha kudarcot kell feldolgoznom, nincs menekvés, ott és akkor történik meg minden. Együtt fogyasztjuk a következő pohárkát, ami nálam már nem az első.
- Esetleg máskor is volt már szerencséje hasonló, összművészeti bemutatóhoz? Engem nagyon is lázba hoz az ilyesmi, így akár a későbbiekben is szívesen közreműködöm, ha maga és az igen dekoratív ügynöke is így gondolják!
Ez itt a reklám helye és az indítékoké. A legnagyobb barátságok közös megnyílással születnek és számos remek koncertre jutottam már be fellépőként úgy, hogy együtt ittunk. Szeretek másokat kiegészíteni és mások kiegészítését fogadni, mivel olyankor mindig valami új születik. Ha csak egy "talán" a válasz, azt is meg fogom érteni, hisz nem mindenki osztja meg szívesen a színpadot vagy a kiállítótermet idegenekkel. Az ügynökével még mindenképp fogok tárgyalni, mivel a hölgy ösztönszinten fogott meg.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#6TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzer. Márc. 01, 2017 1:50 am

A szavaira csak biccentek egy kellemeset. Egész egyszerűen mert többre nem ihletett, de ez még nem jelenti azt hogy valóban ne magasztalnám.
A következőkben viszont.. engedékenyen megjelenik a gyenge mosoly az arcom jobb oldalán, csupánmert..

- Valóban. Én magam kértem ezt tőle. - és a csekély mosoly kitart. Hogy miért!? Jobb az a világnak - és jobb nekem - ha amíg itt vagyok, jelen, nem zengik ódák körbe a nevet, különben hova is lenne a titoktartás.
És a diszkréció az.. ami esetemben egyedi és sérthetetlen.
Egyelőre.

- Fenrir Vidarr. - az illetőnek mégis bemutatkozom. Kezet nyújtok, illendően, és a másik kezemben tartott pohár pezsgő észrevétlenül megremeg.
A fenébe..

- De ha kérhetem ezt ne terjessze. - az italomba kortyolok. Pedig nemkéne. Jól tudom hogy nem kéne, a pezsgő íze.. mégis, de régen ízleltem utoljára.
Az azt követő szellem azonban kizökkent.
Hogy Sophie??
Elmosolyodom.

- Ezt a próbát Önnek kell megtennie. - és még mindig mosolygok. Akkor is, mikor a falánk férfiszemek rátalálnak arra a tökéletesre, és nem hibáztatom. Valóban.. az Istenek nagyszerű és mindent lesöprő munkát végeztek.
Gyönyörű egy teremtés.

A férfi megint beszél, mint szinte ha kötelező lenne, az én fejemben zsongó tamtamolás viszont hirtelen vált erősebbre. És talán ez a szemeim ráncaiban is megjátszik.
De nem hagyom hogy győzedelmeskedjen.

- Tudja én a lélek egy egészen más síkján táncolok... - kerülöm a közvetlen kontaktot, talán attól tartok... De a kezemben a pezsgőspohár gyengén remegni kezd. Ezért keresztbevágom a beszélgetést.

- Tudja mit!? - hirtelen jön az indíttatás, talán hogy a saját figyelmem eltereljem, talán hogy másét. - Jöjjön el! - vágom rá. - Hozzám! Holnap délben. - és biccentek, a Sophie felé irányuló tekintetem csak egy szemernyi pillanatra akad meg, de már hullik is az a pohár.
A pezsgő kiloccsan... üveg törik a padlón. Mindenki idefigyel, én meg hirtelen..
Jobb támaszték híján a férfi vállában kapaszkodva meg görnyedek, az arcomon eltorzulva a fintor.
Mindenki engem néz.
Sophie is.
Akiii... azonnal hagyva is magára a társaságát, szinte szemernyi idő alatt itt terem, és hámoz le az úriemberről.

- Gyere.. gyere, menjünk.. - karol belém, segíti a lépteimet, a látásom gyenge, a környék sötétben váltakozik. De benne megbízom. Hagyom hogy vezessen.


Valahol a hátsó régión, talán a mellékhelyiségek környéke táján érünk földet.

- Nagyon jól tudod hogy a gyógyszereidre nem ihatsz. - magyarázza nekem, hátam a hűvös falon támasztom, csak valahol a háttérben pusmognak az emberek. Én meg még mindig kettőt látok.

- Te is tudod hogy ezek nem a gyógyszerek. - az arcom torzul. Mind tudjuk mik a következmények, és én csak hallom ahogy a retiküljében matat. Előkerül az az apró pirula.
Érte nyúlok, nem találom el. Másodjára segít nekem.

- Szerzek vizet.. megleszel? - kérdezi, de én a karjáért kapok.

- Nemkell... - és a gyógyszert a számba tömöm.
Megszokás.
Nem kell neki alig egy másodperc, és máris gurul le a torkomon.
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

Henrik Ibsen Troy

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 114

#7TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimePént. Márc. 10, 2017 7:40 pm

- Jómagam is ismerek olyan művészt, igaz, a zene mezsgyéjéről, aki még egy lemezre se írta rá a nevét és interjút sem adott soha. Ő úgy véli, minden személyes információ csak befolyásolná az élmény. Azt szeretné, ha szívből szívbe menne át, amit alkotott és csupán egy művésznevet használt, amiről még a saját anyja sem mondaná meg, hogy hozzá köthető.
Holland szaxofonos barátommal azóta is tartjuk a kapcsolatot és a legújabb munkáiban elvileg lesz szerepem. A világ másik oldalán születik meg a dal fele és nálam fejeződik be. A modern technika csodája!
- Megkérdezhetem, honnan fújta ide az élet szelének bigbandje?
Egzotikus név, talán észak-európai ízzel cseng, de erre nem vennék mérget.
- Akkor én sem verem a nagydobot!
Tiszteletben tartom az inkognitóját. Megbeszéltük, hogy a titka az én titkom marad és elzárom, őrzöm, ahogy a saját hangszeremet is. Büszkén. Ezek szerint nem sokakkal osztja meg.
A mosolygós válaszra visszamosolygok és nagyvonalúan átlépek a témán. A művész úr nem folyik bele legdrágább pártfogója magánéletébe. Majd én adok egy szerenádot visszafogottabb hangszerelésben.
A válasz éppoly meglepő, mint a szemek hirtelen változása. Úgy esik ki a ritmusból a jóember, mint harag áldozátává vált fényképezőgép a hetedik emeleti ablakon. A keze széltől fútt függönyt játszik és ez némi aggodalomra ad okot.
- Köszönettel veszem a meghívást, de ha már a lelke táncot jár, maga nem akar leülni?
Egy beteg embernek az alkohol sem való, akkor sem, ha a művészi önkifejezését segíti az önpusztítás. Nem járulnék hozzá. Ha még holnap is fog emlékezni az ígéretére és egyetért azzal, no, hát abban az esetben bizony becsengetek.
Velőtrázó cintányérütés csattan el, ahogy az ital folyik, az üveg apró darabokká válik. Reflexeimet kihasználva kapom el a művész urat úgy, hogy esélye ne legyen elvágódni.
- Tényleg jobb lesz keresni egy széket és a nyugalom szigetén helyet foglalni.
El is indulnék vele, de mint egy anyatigris, úgy ugrik ide a menedzserkisasszony. Nem hagyom, hogy ő támogassa el az ügyfelét. Lehet, hogy nem érzi magát törékenynek, de én meg feladatomnak érzem, hogy ha már itt vagyok, férfiként álljak a talpamon. Mivel Mr. Vidarrnak ugyanez nem megy. Innentől a nő döntése, hogy kitámogatjuk-e a szobrászt. Ha igen, én csak üdvözlöm a hölgyet, de a társalgásukba nem szólok bele. Az egészség magánügy, az egészségkárosítás nem annyira. Érdekes egy belépő, váratlan fordulat. A nézők lassan megunják a műsorunkat és fókuszálnak a képekre, a szobrokra. Vagy épp az ellátmányra, hisz még az ingyenélőink is itt lebzselnek.
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#8TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeHétf. Márc. 13, 2017 8:05 am

Munka, munka, munka. Nem szeretem magára hagyni Fenrirt abban a hatalmas házban. Ideges táncot jár a lelkem, amikor nem látom mozdulatait, nem látom íriszeit vajon még bírja-e a teste a feszített iramot. Isten a tanum nem gondoltam, hogy baj lehet abból, hogy kimozdítom egy kicsit a remeteségből. A léleknek vannak olyan régiói, amelyek igénylik az emberi társaságot. És nem csak az enyémet.
A műsor ideje alatt közvetlenül mellette maradok. Megadom a művészeknek azt a tiszteletet, hogy ilyenkor félrerakom minden elektromos készülékemet és egy pillanatra az ilyen csodákra fókuszálok. Visszofogott taps után kezdődik el a galéria bejárása, és nekem ekkor kezdődik el ismét a munka. 10 perc szabadság a külvilágtól, majd csobbanás a mélyvízbe, amelyben már oly rutinosan úszok. Csak akkor hagyom magára Fenrirt, amikor biztosít róla, hogy minden rendben lesz, nem mintha ezt megígérhetné nekem, de ennél többet nem várhatok el az adott helyzettől. Az ilyen alkalmak megfelelőek arra, hogy a világ bármely szegletébe eljuttassam Fenrir kezének remekműveit .
Oroszok állnak most előttem, erősen törik az angolt, a franciához még annyira sem konyítanak, így göröngyös terepen kell evickélnem, amikor horrorisztikus összegekről van éppen szó. Nem rég nyílt meg Oroszországban a kortárs művészet egy új múzeuma, ami nem túl magasztosan a Garázs nevet kapta, mégis a szakma a művészet templomának tartja. Fenrir után érdeklődnek, de őszinte sajnálattal közlöm velük, hogy Fenrir Vidarr Európában tartózkodik és jelenleg csakis az idáig utaztatott remekművek miatt vagyok jelen, amik a bejáratot ékesítik.
Félszemmel néha Fenrirre pillantok, hogy minden rendben van-e, de megnyugtat a tudat, hogy a zongoristával beszélget. Későn veszem csak észre, hogy a pezsgőspoharat nem csak azért tartja ujjai között, hogy eltitkolja az enyhe remegést, hanem fogyaszt is a tartalmából. Rövidre zárom a beszélgetést az oroszokkal, azzal, hogy a következő nap folyamán mindenképpen értesítem majd őket, amint elfordulnak én könnyedén töröm át magamat a tömegen, a legtöbben félreállnak az utamból, aki nem azt én kerülöm ki és azonnal saját vállamra helyezem Fenrir görcsösen kapaszkodó kezeit. Minden egyes alkalommal, amikor így látom őt valami eltörik bennem, de ezek a pillanatok nem rólam szólnak.
Mivel a férfi nem ereszti, így kihasználom segítőkészségét.
-Vigyük őt hátra gyorsan.-el akarom őt vinni a kiváncsiskodó szemek elől, nem kell, hogy felhajtást csináljanak körülöttünk. Leültetem a földre, hogy a falnak tudja támasztani a hátát, most nem látok semmilyen ülő alkalmatosságot, és egyébként is onnan lejjebb nem eshet, hogyha ismét elszédülne. Leszidom. Természetsen, és megjegyzésére már nem fordítok figyelmet, csak kezébe adom a gyógyszerét. Elindulnék vízért, de ujjai gyengén a csuklóm köré fonódnak, így nem mozdulok el mellőle.
Finoman megérintem az arcát és magam felé fordítom, hogy lássam tekintetéből, mekkora vihar uralkodik a testében. Nagy. A gyógyszer segíteni fog rajta, ha lábra bír állni és stabilan sétálni, akkor majd hazaviszem.
Ekkor emelem a tekintetem a másik férfira.
-Sophie Prevot, remek előadás volt, igazán sajnálom, hogy nem jobb körülmények között mutatkozhatok be.-most nem nyújtom felé a kezemet, mert az egyiken még rajta vannak Fenrir ujjai, a másikkal pedig a vállát támasztom, hogy véletlenül se boruljon el. Így guggolok a kedvenc művészem előtt. Kicsit haragszom is rá az alkohol miatt. Tudta, hogy nem lett volna szabad.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#9TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Márc. 16, 2017 5:26 pm

Az úriember magasztos... De legalábbis a hangja magasztosan cseng, ami felettébb érdekelne, haaa... Ha nem vágna kettőbe egy alkalmasint beköszönő erősebb fejgörcs.

Ám egy darabig még állom a terepet.

- Megkérdehetné.. de nem biztos hogy válaszokra lelne.. - mosolygom. Nem, mert nem szándékom megosztani ezt a részletet, és nem, mert.. egy percig sem akarom hogy a dolognak lába kéljen. De bele is rondít egy újabb nem várt momentum, és én bár minden igyekezetemmel bíztam állni a sarat, a következő hullám méltatlanul kifog rajtam.

Hullik a pohár, és vele a büszkeségem, de nem ez a legproblémásabb szempont.

Ám mint egy Angyal.. máris reppen Sophie a segítségemre, talán már előre tudta.. vagy olvasott a szemeimben, de a hirtelen-kapaszkodóként használt úriember úgy tűnik ebben is a segítségére(vagy épp az enyémre) siet, és hármasban csak elérjük azt a csendesebb zúgot.

Nagyon nem akartam hogy így alakuljon ez a csodálatos este(??)

A lány, az arcom előtt guggol. A pirula bármennyire is nem akarom, sebesen suhan le, de jól tudom, most ez adhat csak egyedül megváltást. Különben itt tölthetem a földön ülve mint egy kivert kutya, az elkövetkező napot.

- Nézze el nekem Mister... - keresem zagyva fejemben a nevet -Troy.. - aztán mégis meglelem - hogy így keresztbe húztam a számításait. - a fejéből kettőt látok, de nem zavar meg ez a jelenet. Összeszűkítem a szemeimet, aztán megint kinyitom. Mindjárt jobb lesz.

- De tudja a makacs migrén nem válogat. - marok rá Sophie kezeire, ha hagyja nekem és segítségül hívva a hátam mögött a falat, felhúzom magam.

Megyez.
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

Henrik Ibsen Troy

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 114

#10TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzomb. Ápr. 08, 2017 1:40 pm

Felborult a bábu, mintha valami láthatatlan marionettmester egyszerűen elengedte volna a fonalait. Sajnálatos, amikor egy művész így rángatnak a hatások. Csodás alkotások születtek már ilyen esetekből. És balszerencsés sorsok.
- Tisztes távolba, így van.
Kerüli a feltűnést, igazából csodálkozom is, hogy nekem úgy kiöntötte az életét. Talán már akkor hamiskásan csengett pár hangszer az orkesztrában és csak azért tette.
- Annyiból mindenképp szerencsés ember, hogy ilyen csodás őrangyal vigyáz Önre!
Szép fekete angyal szemeibe mosolygok bele. Olyan formákkal bír, amikkel a tartalom harmonizál. Első osztályú ruházat, frizura, minden hang a helyén. Veszélyes nő lehet, nyilván tudja, mennyire gyönyörű és milyen okos. Én pedig szoktam játszani a veszéllyel.
- Henrik Ibsen Troy és örömmel hallom, hogy tetszetőset hallott! A krízishelyzetben mutatkozik meg az igazi arc, úgyhogy cseppet se bánja!
És azon az arcon elidőzöm kicsit. Tennék többet is, de sem orvos nem vagyok, sem a kórtörténet ismerője. Sophie kacsóiból az a csodapirula tényleg megoldja a dolgokat?
- A makacs öszvér jól fejberúgta akkor. Az a kis pezsgő nem ilyen vadállatoknak való, művész úr!
- korholom le a szobrászt, akinek szerintem szüksége van erre is, mert nem minden a gyógyszer, a megelőzés sokkal hasznosabb.
Aki beteg és tudja, hogy árt neki mindez, az miért is él vele? Nem kell mindennek beleférnie a művészi szabadosságba. Ha jól sejtem, Vidarr ennek az estének a végéhez ért. Talán később két lábra tud állni, de a poharaktól óvni kell és erre a legjobb módszer a száműzetés. Nem erre sarkallom, de egyszerűen egyik témából következik a másik. Így tiszta az akkordmenet.
- Ms. Prevot, átveszem, ha esetleg addig intézkedni akarna.
Ezzel én guggolok le és én tartom a szemüveges fura képződményt. Felszabadítva a kis hölgy kis kezeit, hátha telefonálni szeretne. Csorba egy szimfónia, amit hallunk itt hármasban. És hová vezet mindez? Én tudjam? Kell egy karmester és ki hadonászhatna jobban a pálcával, mint a menedzser, aki életeket terelget. Ő tudja az utat. Én csak az őrkutyus leszek, aki vigyáz a migrénes birkára, nehogy megint rossz tóba kortyoljon bele. Azért egy kicsit megveregetem a vállát és kivigyorgok a szakállam alól. Olyan bátorítóan, hogy szedje össze magát, legyen erős férfi.
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#11TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeKedd Szept. 19, 2017 8:25 am

Minden egyes alkalommal a szívem szorul össze. Vadul marja a lelkem legutolsó szegletét, miközben alig észrevehető sietséggel török magamnak utat. Nem kiabálhatok. Nem rohanhatok. Egyszerűen csak keresztülsuhanok a termen, hogy ujjait kezeim köré csomagolhassa és biztonságba vihessem. Tudtam. Hogyne tudtam volna? Ez talán egy ösztön. Ami a nőkben vadul dolgozik. Fenrir hozzám tartozik és az első remegéséből tudtam, hogy baj lesz. A kötelességem azonban túl későn eresztett ahhoz, hogy időben érkezzem és a vihar első csendjét is elsimítsam.
Néhány pillanatig guggolok előtte, hogy szemmel tarthassam arcának minden rendülését. Látni akarom, ahogyan eltompul a vihar íriszeiben, s ekkor egy nem várt bókot kapok. A zongorista. Egyetlen pillanatra megborzolja a lelkemet, belőlem mosolyt csal ki talán egy ártatlan pillanatra. Elhúzom róla a tekintetemet, mert nem akarok egy szégyenlős kamaszlány bőrébe bújni. Nem is vagyok már az. Sok-sok kilóméter van a hátam mögött ahhoz, hogy ennyivel levegyenek a lábamról.
Gyorsan csúszik le a gyógyszer. Innentől sínen vagyunk. Legalábbis egy rövidke áldásnyi időre. Hagyom addig, hogy még néhány szót váltsanak egymással. Addig legalább egyetlen lopott pillanatra elmerengek. Túl sok ilyen eset történt velünk mostanában. Főleg a háza rejtekében, ahol csak ketten vagyunk, ahol senki sem látja, ahol tényleg csak én vagyok neki.
Migrén. Visszhangzik a fejemben ez az egyetlen szó és magamban erősen kívánom bárcsak ennyi lenne.
Hirtelen fog rá a karomra, de nem durván. Sosem durván.
Lassan állítom talpra, hogy megtalálja egyedül az egyensúlyát ha megy neki. Megy neki. Nem szeretném elengedni, még nem. Így egy pillanatig neheztelek is a közbeavatkozásért, de muszáj vagyok belátni, hogy közben nehéz lett volna hívni a sofőrt, hogy 10 percen belül legyen a bejáratnál. A férfira bízom Fenrir stabilitását. Gyorsan emelem a fülemhez a telefon és addig hátrálok néhány lépést, de nem sokat. Gyorsan beszélek. Tőszavakban. Nem fogok magyarázkodni a sofőrnek, hogy miért kell elindulnunk. Most. Amint letettem a mobilom visszalépek Fenrir mellé.
-10 perc és indulhatunk. Addigra segít a gyógyszer.-gondolnom kell arra is, hogy még egyszer végig kell őt vezetnem a tömegen anélkül, hogy feltűnően távoznánk.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#12TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Szept. 21, 2017 2:24 am

"A makacs öszvér jól fejberúgta akkor. Az a kis pezsgő nem ilyen vadállatoknak való, művész úr!"

Kis híján elmosolyodom... Sőt, talán valóban megteszem. De ez az öszvér bármekkorát is rúgott, nem hagyom hogy kiszívja a véremet..

- Most nézze... Vén koromra se emberesedtem... - és már tényleg mosolygok. Valahol a szám szegletében érzem, és ahogy azt is hogy körém fonódnak a segítő kezek, én is összeszedem magam. Felállok.
Az állás stabil, habár az egyensúllyal még akadnak nyugtalanító részletek, de nem borulok, nem dülöngélek, és ahogy a megismert szakállas valahogy átveszi a puha női kezek biztosította szerepet, a mellettem feszítő még mindig magas fickó felé nézek.

- Köszönöm.. menni fog.. - engedem el. És valóban! A gyógyszer hatni kezd.. nem hiába kitalált kényszerű, és hirtelen jövő valós esetekre, amikor a stabilitás a legszükségesebb.

A kép lassan nyugszik, a fájdalom enyhül. Elviselhető, és kevésbé szakaszosan kalapáló félkegyelműre, és vele én is inkább talpra állok. Még nem mozdulok, nem árt ha megvárom Sophie-t, ez a tapasztalatom a múlt eseteire nézve, ezért újabb mosollyal mérem be ha újra a közelembe ér.
Belékarolok... ha hagyja, de mielőtt megtenném az első lépéseket a frissen megismert úriemberhez fordulok.

- Mr. Troy.. Ez a kis közjáték ne tartsa vissza attól hogy valóban meglátogasson... - hagyom félbe a részletet. - Akár holnap... Vagy amikor úgy érzi a dolog megérett.. - és a következőkben Sophie kezére simítva a másik kezemmel, hozzá fordulok.

- Mehetünk. - és biccentek.

De hogy az úriember követ e...(?)
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

Henrik Ibsen Troy

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 114

#13TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzomb. Okt. 07, 2017 10:37 am

Sok lejátszott hang mögött még több a lejátszatlan. Nem halljuk őket, eszünkbe sem jutnak, mégis ott dolgoznak a mélyben. A művész úr viccel oldaná az alkoholt és a drámáját. Egy nehézkes mosolyt kap is. Nem a megnyugtató fajtából, hisz semmi okom, hogy bagatellnek tekintsem a félájult állapotot. A hölgy diszkréten teszi zsebre a bókot és cselekszik, pont úgy, ahogy kell. Nála a gyógyszer és a sovány hangerőn dobogó szív hamarosan újult erővel kopácsolhat.
Az én szerepem itt a fizikai támasz. Felsegítem az urat, aki végülis saját maga talál rá az erejére és sikeresen áll meg a két lábán. Ott vagyok azért mellette, apró pillantásokat lopva Ms. Prevot-tól. Kivételes szépség, remélem, más előadásra is küld nekünk meghívót az élet. Mert a mainál hamarosan lemegy a függöny. Ahogy a kisasszony intézkedik, én a férfit figyelem. Egy apró roggyanás és már el is kapom. De talán már hat a pirula, ami az előbb elgurult és nem lesz szükség semmi hirtelen mozdulatra. A figyelmemet viszont összpontosítani kell, így társalgásra már nem nagyon marad kapacitás. Persze ha a menedzselt és a menedzser kommunikál, abba nem rombolok bele, csupán némán állok, tettre készen. Az este további része az enyém lesz, számtalan érdekesebbnél érdekesebb embert ismerhetek meg, míg a "taxi" biztos helyre szállítja a névtelenségbe burkolózó szobrászt. A türelem az egyik leghatásosabb módszer a zenében, hisz ha elég ideig várunk a hatásra, erősebben fogjuk érezni.
- Örülök, hogy megismertem, Ms. Prevot! És tisztelt uram, még egyszer köszönöm! Jelentkezni fogok.
Nem hinném, hogy holnap pont rám lenne szüksége, de előbb-utóbb megcsörren majd a telefon. Gondolom, a bájos arcú hölgyikénél, mivel közvetlen számom nincs az úrhoz. Elkísérem őket a kocsiig és búcsúkézfogás után egy pillanatig még nézem a távolodó autót.
Nem szippantok sokat a levegőből, gyorsan visszatérek a vendégek közé. Rögtön el is kap az író és terveket emleget, meg egy újabb italt. Pezsegjen is az élet, az az igazi. A lejátszóból puha hangokkal csendül fel egy ismerős dallam ismeretlen formában, kellő aláfestést nyújtva a tervek szövögetésének.

// Köszönöm a játékot mindkettőtöknek! Smile //
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#14TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Okt. 12, 2017 8:18 am

Szemeimet az arcán tartom. Még akkor is, amikor telefonálok. Próbálom keresgélni a csituló utórengéseket, vagy az újra erősődő viharokat. De csendet látok. Rendeződő tisztuló eget, ami már nem ejt kétségbe, hogy hogyan állítsam talpra legalább még néhány másodpercre. Féltem. Rettenetesen. Félek, hogy egyszer már nem tudok angyallá változni a szemében és nem tudom elhozni neki a várt megkönnyebbülést.
Visszalépek mellé, amint csak tehetem. Kezei pedig azonnal engem keresnek. Természetesen hagyom. Ha ő nem tette volna meg ezt a lépést, akkor én tettem volna. Így viszont sokkal természetesebb a jelenet. Ő belémkarol én pedig azonnal megtartom. Még akkor is ha stabilnak érzem pillanatnyilag magam mellett. Sosem tudhatom.
Nem rángatom el. Hagyom, hogy lezárja még a mai találkozóját, pedig már olyan szívesen tartanék az otthon irányába. Elég volt egyenlőre a mai napból, amit én ugyan eredményesen zárhatok le.
Megsimítja a kezemet. Ekkor jelenik meg ismét az arcomon egy természetes mosoly. Szükségem volt erre a mozdulatra, hogy legalább egyetlen pillanatra fellélegezhessek.
Kikísér bennünket. Ritkán látni ilyen úriembert még művész körökben is. Búcsúzásként csak biccentek. Bizonyos vagyok, hogy még fogunk találkozni. Las Vegas igazán monumentális, de a művészek nem rejtőznek el általában itt. Legalábbis ő biztosan nem.
Beülünk az autóba. A sofőr tudja a címet és titoktartási szerződés köti az irányomba. Mindenről gondoskodtam, amikor úgy döntött Fenrir, hogy ide szeretne költözni.
Néhány másodpercig csak bámulok ki az ablakon, majd egyetlen könnyed mozdulattal csúszok az ülés középső részére és fogom meg a kezét. Nem kérdezem, hogy jobban van-e. Félek, hogy hazudna, hogy még az én lelkem épségére is vigyázzon. Nincsen rá szükségem, de ezt úgysem fogja soha elfogadni. Most pedig nincs kedvem sem teaidő megvonással sem francia nyelvleckével fenyegetőzni. Csak érezni akarom, hogy a tenyere meleg az ujjaim között és békésen lélegzik mellettem.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#15TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Okt. 26, 2017 2:55 pm

Képek... A szemeimbe tetsző képek az ablaküvegen, egy pezsgő város reményei... Villodzó fények.. még nappal is, amikor vesztessé vált az éjszaka, mégsem tudom még megszokni. Még mindig... Nem is tudom miért itt telepedtem le...

Dehogynem tudod.. - sodor egy belső hang. Egy belső, sokkal eszesebb.. sokkal kitartóbb, és sokkal racionálisabb is, mint én bármikor leszek. Tisztában vagyok vele, jól tudom, hogy egy kutatási program székhelye.. a legjobb orvosok.. és maga a magány!
Én szeretem az utóbbi példát felhozni a maradás bizonyítékául, de az előbbi kettő sem jelentéktelen.
A sivatag pora mindig is megváltást adott.
A szárazság.. a hő.. a kényelem.
És ez a Tündér itt mellettem, akire visszatekintve az ablakról, csak egy óhatatlan pillanatban rámosolygok.

- Köszönöm... - de ezt ő úgyis tudja. Tisztában van vele, ahogy arról én, hogy ő az egyetlen Angyalom.
Erre a kis időre....

Visszafordulok az üveghez, hívogat a nyüzsgő élet szele.
A kezem a kezében.. tudom és érzem, és eszemben sincs elhúzódni onnan.
Vajon ő mindig is az anyám pótlékát jelentette??
Vagy egy nagytestvér? Egy kedves...
Valahogy úgy mind együttvéve, mégis leírhatatlan ez az érzés evilági szavakra tűzve.

Erre vannak a formák és domborulatok..

A kocsi hirtelen döccenésekbe kezd, jólmegszokott már ez a momentum. A terepjáró általában könnyedebben veszi a megváltozott sivatagi terepet, de ezúttal ez van, és nem szükségszerű a dolog miatti problémázás.

Ha Sophie nem szól, valahogy én sem beszélek. Egész míg meg nem érkezünk, az autó megáll, és az angyal kezeit engedve az ajtót én magam tolom ki az oldalamon.
Jólvagyok.. azthiszem.
Vagy csak szeretem beleringatni magam egy képzetbe.

Egy álomvilág tomboló melegébe.
Szeretek ott elmerülni vele.
A létezés minden pillanatában.
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#16TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzer. Nov. 08, 2017 8:24 am

Csendben ülök mellette. Próbálom a gomdolataimat a unka irányába terelni, ha kell kényszerrel. Számokat, címeket, igényeket akarok felidézni, de újra és újra az a pillanat villan szemeim elé, amikor már szaladnom kell. Mindent magam mögött hagytam azért, hogy esélyt adjak neki, sőt egyenesen biztosítsak neki a gyógyuláshoz. Még akkor is ha sokszor nem tudok mással hozzájárulni csupán ennyivel. Ülök mellette csendben és hálát adok az égnek, hogy még ereiben pulzál a vére.
Szemeibe nézek, amikor rámemelni a tekintetét. Köszönetet mond, pedig szavak nélkül is tudom, érzem a háláját. Mosoly kúszik ajkaim szegletébe, és ebben a pillanatban elhatározom, hogy engedem a gondolataimat a maguk útját járni. Nem válaszolok neki, egyszerűen csak a vállára döntöm a fejemet, és hagyom eltelni az értékes másodperceket, perceket.
Már nincsen messze az otthon kecsegtető melegsége, bár félszemmel még látom, hogy Fenrir a városban gyönyörködik. A maga módján szerintem is szép. Az emberi alkotás egy fellegvára, egy oázis a sivatag kellős közepén. Nekünk pedig mentsvár. Az utolsó menedék.
Az autó hirtelen döccen, ekkor azonban felemelem fejemet a válláról. Nem beszélek. Valahogy jobbnak látom csendben elringatni mindenkiben az ijedelmet. A szótlanság kivételesen nem nyomaszt. Még így sem, hogy ő sem töri meg a csendet. Az autó lassan fékez, Fenrir pedig már nyitja is maga előtt az ajtó. Furcsa, hogy egy ennyire egyszerű mozdulat mekkora megnyugvást jelenthet az ember számára. Könnyedén emelkedik ki az ülésről, én pedig elengedem a sofőrünket a mai napra. Ha esetleg úgy adódna a nap én is vezethetek. Egyetlen pohár pezsgőt ittam, azt is csak a társaság kedvéért, így majd fél órámba került mire elkortyolgattam. Pedig igazán jó íze volt. Kiszállok az autóból és zárul mögöttem az ajtó. Ha eddig ő nem tette, akkor én nyitom ki az ajtót magunk előtt, az előszobában pedig már ki is lépek a magassarkú börtönéből, cserébe körülbelül 10 centivel csökken a magasságom.
-Nem vagy éhes?-kérdezem miután végre megtaláltam a hangomat. Ha valamire kifejezetten vágyik szívesen főzök vagy rendelhetünk is akár, ha sürgősebben vágyik táplálékra.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#17TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Nov. 09, 2017 1:03 am

Előre lépkedek, de csak hogy bevárjam amíg a másik oldalon intézi a szükségeseket.
A kulcsom... a kulcsom.. - tapogatom a zsebeimet, de akkor rájövök, hogy nála hagytam. Ő zárt be. Irányba fordulok, de akkor már oda is ér. Előre megy, én meg egy üdvözült kóbor mosollyal utánalépkedek.

Az ajtó megnyílik, a zár enged. Odabenn már kellemes a meleg, nem tükrözi a sivatag éjt-nappalba váltó hirtelen kilengéseket, és a kalapom a helyére kerül.
Ő előresuhan, de én egyelőre nem követem, csak amikor már háttal van, összeszorítom a szemeimet.
Nem lesz itt semmi baj...

Aztán csak a hangja furakszik be a csukott szemeim előtt játszó zagyva képbe.
Megnyitom.

- Lehet valami jólesne.. - csak elnagyoltan válaszolok... Miközben hátrahagyva az előteret, már lépkedek is be a hatalmasnak nem nevezhető, vélekedésem szerint mégis épp elegendő nappali térbe.
A kandallóban tűz ropog... csak a kellemes időtöltést visszatükrözni hivatott, és én leteszem magam, épp szemben vele, az egykor még általam készített hintaszékbe.

Kellemes nyikorog a mozdulatok alatt.
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#18TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Jún. 14, 2018 5:04 pm

Lehetetlenségbe burkolózó szürke homály az a jövőkép, amiben ő már nincsen mellettem. Vagy éppen én mellette. Nem tudom melyikünk élete változott meg jobban a másik jelenlététől, de az idő mélázón kanyarogva mélységesen belefonta őt a világképembe. Szinte fájdalmat érzek, amikor szemei úgy pihennek meg rajtam, mintha rab lenne a saját börtönében én pedig csupán egy maroknyi napfénnyel ajándékoznám őt meg, miközben a zár kattan és az ajtó kitárul előttünk. Haza értünk. Nekem az otthon mellette van, és az ilyen napok mindig megnehezítik a a felüdülés könnyed érzésének érkezését.
Lehet valami jól esne. Tekintetemmel végig követem őt egészen a hintaszékig, ahol a teste végre megnyugvásra lelhet. Nem akarom őt zavarni, és csak reménykedem, hogy nincs ellenére a társaságom. Bár ha jobban visszaemlékezem, még sosem tette szóvá, hogy én nem léphetek be a magányosság erődjébe.
Nem szeretne most velem beszélgetni, de nem is kívánom eröltetni. Egyszerűen a konyha irányába távozom és megnézem, hogy mi eshetne jól neki. Mintha csak a gyeremekem lenne. Próbálom kitalálni a még meg nem született gondolatait, szükségleteit. Próbálok tenni valamit, hogy jobban érezze magát, még akkor is ha ő már egy viharfelhőbe burkolózott. Nem tudom, hogy képes leszek-e ezt az állapotot megszokni.
Kapcsolatunk hajnalán még az élet szerelmese volt... legalábbis a maga módján. Csendes viharvert farkas, aki még mindig képes észrevenni a lilán rikító erdei virágokat. De most csak fáradtnak látom. A polcról egy üvegtányért veszek le. Sajtot, almát, diót és sonkát darabokolok. Hátha valamelyik elnyeri majd a tetszését. Eheti kézzel, így nem kell az utóhatásból esetlegesen megmaradó kézremegés miatt megfájduljon a feje.
Az ölébe helyezem a tányért mután visszatértem hozzá a nappali megnyugtató melegébe. Óvatos csókot adok a homlokára mielőtt felhúzott lábakkal birtokba veszem a kanapét.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#19TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeKedd Jún. 18, 2019 12:13 pm

Csak hallgatom... Ahogy sertepertél, ahogy susog a teste. Gyengén.. és erőtlenül a levegő molekuláiban utat keresve, mégis mennyei ez a hang. Egyenesen már zene! Vagy csak a képzeletem játszik velem, akárhogy is, de elmosolyodok. Az alattam ácsorgó hintaszék csendben ringatózni kezd, és halk nyekergéssel fűszerezi az esti illatot. A fa pusztuló lehelete.

Aztán mégis megjelenik. Tál végzi az ölemben, étellel teli, aztán az a csók a homlokomon.
Elmosolydulok.
Ezúton másodszor, de nem elég hosszadalmas hogy kiélvezzem.
Mégis csak csendben követem,(szemmel) amint elhelyezkedik a kanapén.


- Nem kéne ezt tenned.. - hirtelen csúszik ki, talán nem is gondolkodom a szavakon. -
De azért köszönöm.. - szégyellem el, csak mint egy zordabb utat keresve, és lefagy a mosolyom. Pedig... szeretem minden percét. Amikor itt van velem.
De hogyan is akadályozhatja a sötétség az életet!?
A bennem rejlő gyötrelem.

Semmi jogom gúzsba kötni.
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#20TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeSzomb. Aug. 17, 2019 10:49 pm

A szemem hirtelen villan rá. Késként nyilalnak belém szavai hiába próbálja szépíteni az egyértelműt. Nem kell ezt tennem. Tudom. Senki sem tart éles lőfegyvert a halántékomhoz. Magamra húzok most egy vékony pokrócot, bár inkább csak lábaim közé gyűröm, hogy kényelmesebben el tudjak helyezkedni. Leginkább csak lekötöm a figyelmemet, hogy rendet tegyek kótygos gondolataim között. Nem ittam sokat. Éppen csak egy pohárka pezsgőt. A hirtelen aggodalom pedig az egészet kiszívta belőlem. Mi ketten már sok mindenen túl vagyunk. Ő.. meg én. Milliószor hallottam már, hogy elfecsérlem a fiatalságom. Hogy nem érdemel meg. Lássak világot. Éljem az életet amire hivatott vagyok. Az elején még sokszor indulatosan reagáltam ezekre az apróságokra. Igaza van? Kétlem. Az emberi kapcsolatok fenttartása miatt vagyok ÉN itt. Ő pedig az alkotás miatt. Egyébként is. Munkát ajánlott nekem. Amit én örömmel fogadtam el. És soha egyetlen percét sem cseréltem volna el.
Most azonban csak ülök és tekintetem megpihen rajta.
-Ne is próbálkozz.-megvonom a vállamat.
-Nem megyek sehova.
Én erre vágytam. Nem a végeláthatatlan fesztiváloknak. Az éjjeli részeg fényvadászatnak. Nem az egymáshoz dörgölőző izzadtan táncoló testekre. Amióta mellette vagyok rengeteget tanultam és fejlődtem. Szeretem azt gondolni, hogy én is legalább olyan hasznos tudok lenni az ő számára.
Nem tudom, hogy ő hogyan éli meg saját létezését, de én végtelen univerzumnak látom őt. Minden pillanatban le tud nyűgözni. Még ilyenkor is. Amikor az arca már fáradt és a lelke egy része már porrá morzsolódott.
-Fenrir én nem foglak magadra hagyni. Ha megpróbálsz elkergetni akkor sem.-szemeim békésen kutatják őt a hintaszékben. A kezem érte nyújtózik és óvatosan végig simítom a felkarját.
-Sőt készülj fel lelkileg. Most egy pár napig teljesen a nyakadon maradok. Nincsenek találkozóim... megbeszéléseim... nem kell visszamennem a városba. Hozatok magamnak néhány ruhát és itt fogom rontani a levegőt. Erről pedig meg se próbálj veszekedni.-megpróbálom már azelőtt elfojtani az ellenkezését mielőtt kitörhetne belőle.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#21TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeKedd Dec. 10, 2019 6:13 pm

Senki ne mondja hogy nem villantak fel.. azok a mindig oly szeretetben lángoló szemek. Igazságtalan vagyok. Egy részen érzem. De az a másik, aki azt akarja ne kínlódjon itt.. hogy ÉLJEN… Nehéz önmagadban kioltani az ellentéteket.

Aztán mégis csak elmosolyodom…

- Tudom.. – és tekintetem visszatalál a lángok közé. Annyira érzékenyen és kíméletesen nyaldossák a karmaik közé kaparintott fahasábot, mégis pusztítóan érdesen. Halált hoznak. Rongáló létezést. Halálhörgést.. sikolyokat.. mégis életet adó a melegség. Feláldozhatók… Mondaná egy költői szellem, a másik hogy nincs a másokért kínáltnál szebb élet! Ám én nem értek egyet… Nincs szebb annál ha teljes értékében éled. Mert soha,  senki nem ad vissza többé egyetlen vesz(t)ett percet sem. Soha.. Többé…

Az újabb szavai azok, amikre észre térek. És az érintő keze. Csak a gyógyszerek?? Vitathatnám ezt. Talán a kemikáliák azok amik elragadnak innen néha messze…
Talán valami egészen más.

- Soha nem kergetnélek el. – az ölemben még mindig nyugvó tányért figyelem. Egy szelet alma.. érte nyúlok, a számhoz emelem. – Soha nem fogom tudni meghálálni ebben az életben. – és a szemem mosolyog. Még akkor is, amikor az almára harapok, és két szemem visszatalál a kandallóban ropogó tűzre. Talán két szelet alma is elfogy. Talán egy sajt, amíg meg se szólalok, és ha ő nem szól bele, aztán később a semmiből eredendőn beszélek.

- Holnap kijöhetnél velem a színtérre. – ami nem mond sokat, de talán meséltem már, a legutóbb felfedezett lelőhelyem. – Valami Isteni az az agyag, szinte beszél hozzám, hátha Veled is szóba elegyedne… - és rámosolygok. Vajon hiszem ezt?? Hogy valóban a Föld az ami beszél hozzám, és nem csak a fejemben kavargó ördögi agysejtek? Soha sem érdekelt. Az számított igazán, az az egy, mi az amihez kezdhetek vele. Ha az elmúlás muzsikál, bátran leszek az eszköze!
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#22TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeVas. Feb. 09, 2020 2:53 pm

Ő az én elveszett királyságom. Az értelem. Az érték. A keresett kincs. Minden amin sosem lehetett meg. Mégis oly törékeny. Messzinek érzem őt sokszor. Messzire repítik tőlem a gondolatok, a kételyek, az aggodalmak vagy éppen a gyógyszerek. Menekülhetnék. Már rég megtehettem volna. De a szívem hűséggel horgonyzott le az ő apró lakatlan szigetén, ahol nem is létezhetne más csak ő és én.
Sok mindent hallottam már. Buta kislány... pénzleső ribanc. Minden voltam már. Sok jelzőt és cimkét aggattak rám. De sosem zavart... mégcsak nem is érdekelt. Mert talán csak ő és én tudtuk az egész világon, hogy én pajzs vagyok. A mellvértje. A hullámtörő. Védtem, óvtam. De nem csak a hírnevét. Nekem mindig a lelke volt a legfontosabb.
Aztán rámmosolyog. Mintha egy óvatlan percig tényleg a végzete lehetnék. Válasza az én arcomra is mosolyt csal. Szeretem amikor az arcomat a mosolya cirógatja végig.
Idő kell mire újra hozzászólok. Bevallom félek. Sokszor olyan messzire kalandozik tőlem.
-Akkor majd a következőben.-mosolyom békés.. én őt figyelem... ő pedig visszatalál a lángok közé. Hagyom. Eszik és pihen. Békére találok szép lassan mellette. Talán nem is veszem észre ahogyan szépen lassan rámtelepszik a fáradtság. Mélyre merülök gondolataim megolvadt tükörszerű vizében. Talán el kellene mondanom neki. Ki tudja mennyi ideig pihenhetek még arcának vonásaiban. Csak szóra kellene nyitnom a számat. Egyetlen szó. Mégis olyan mély a szakadék. Szeretem. Mindigis szerettem. De nem akarom, hogy eltaszítson. Hogy megijedjen. De lehet, hogy tudja... de lehet, hogy jobb ha nem..
Még csak szóra sem nyitom a számat. Csak eljátszom a gondolattal. A vallomás gondolatával mielőtt elengedném... visszamerül szépen legféltettebb titkaim mélyére.
-Örömmel.-mosolygok rá. Ekkor veszem csak észre, hogy kiürült a tányérja. Nem eröltetek repetát. Így is aggódok, hogy benne marad-e ez a néhány falat éltető csemege.
Lassan felkelek. A tányért az asztalra helyezem.
-Gyere.. jobb, ha lepihensz..-felé nyújtom kezeimet, hogy segíthessek neki. Ha elfogadja felsegítem. Trükkös kis szörnyetegek a gyógyszerei. Egyszerre adnak és elvesznek. Persze az életben minden ilyen. Valamit valamiért.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#23TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeCsüt. Feb. 27, 2020 5:37 pm

"-Akkor majd a következőben"

Nem is tudom... igazán, honnan ilyen okos ez a lány. Életerőt ad nekem. Reményeket. Nekem aki már nem remélhetek, mégse hagyom magam elragadni még. Maradok amíg csak lehet és önmagában ízlelem az élet zavaros-zamatos ízét.
Mert ha valamit elveszíthetsz, akkor értékeled csak igazán.

Az ötlet hogy holnap kijöjjön velem, nem is tudom honnan jön igazán. Belső hangok gyötörnek, valahol azt mondják: angyalod ez a lány. És én.. néha hiszek is a színüknek. Mert ki lehetne más.. Egy Angyal.. Egy olyan igazi és földreszállt, talán őrizni jött utolsó álmomat, talán a lélegzetem vinni hivatott. Akárhogy is, ha itt van mellettem, neki még soha nem mondtam el, de minden sokkal könnyebb.
És akkor jelenik meg a látóteremben.
A tányért átadom, mert kéri.
Fölállnék, de visszaesek. Átkozott gyógyszerek!
Nagyot sóhajtok, összeszedem minden erőmet, és csak akkor nézek fel a szemeibe.

- Ne haragudj.. - alig szünetet engedek - ha nem épp a kiállítás kellős közepén ér el.. - de a többit már nem kell részletezzem. Jól tudja, tisztában van vele. Ha itthon vagyok, inkább keresek egy nyugodt zugot. Mellőzöm a fényeket, a hangokat, begubózom, és csendben szenvedek. Mert egyszer vége kell legyen. De a gyógyszerek... Sokszor úgy érzem megölnek bennem mindent. Mindent ami még él, és ami már régen halott. Tönkretesznek... Képtelen vagyok... legalább csak tartani magam körül a teret, magamat... a lendületet, olyan vagyok mint egy öregember. Gyűlölöm a gyógyszereimet...

Aztán felém nyúl az a segítő kéz.. Én a szemeibe nézek, és onnan nem kell beszélnem. Az övébe futnak az ujjaim, csendben rászorítok, és ezúttal képes vagyok őt követve felállni.
Talán az ágyamig is elkísér majd. Talán lefektet.. Mint egy óriásira nőt gyereket, és talán soha nem fogom tudni ezt neki meghálálni..
Mert így van.  
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

Sophie Prevot

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 20

#24TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeHétf. Márc. 02, 2020 5:12 pm

Örülök, hogy magával hív. Így nem kell órákon át a lelkemet tépve rágódnom vajon minden rendben van-e vele. Tudom jól, nem ülhetek a nyakába, nem foszthatom meg a szabadságától. Felnőtt ember. Mégis féltem. Bármikor jöhet egy óvatlan mozdulat, egy váratlan pillanat, amikor már nem ura a testének. Isten óvjon meg attól, hogy így elveszítsem. Mégis tudom, hogy az ember, aki alkotásra született nem élhet kalitkában. Fényre van szüksége, tapintásra, illatokra és monumentális látképekre amik megihletik az elmét. Ezt sajnos a négy fal között nem adhatom meg neki.
Megpróbálja. De kezei még gyengék. Azonnal visszaesik. Szívem egy pillanatra beleremeg. Gyötrelmes valóság. Nem tudod, hogy mi az élet, amíg nem kerülsz a peremére. Úgy érzem táncot járunk, de a kötél sokszor beremeg. Talán csak mi harcolunk. Ez az élet még a miénk. Így nem eresztem. Nem tehetem. Mert fájna. Így társként követem. Kísérem. Miközben remélem a jobb napokat.
-Ne butáskodj. Én erőltettem, hogy gyere.-Én kértem. Én akartam. Reméltem, hogy a csodáló szempárok, amik a műveit méregetik majd jót tesznek. Hiszen nem csak a testet kell táplálni, hanem a lelket is.
Ujjai az enyémekbe fonódnak. Nekem pedig csak egy halvány mosoly pihen meg az arcomon. Felsegítem. Már sokadjára. Várok egy pillanatot, hogy megtalálja az egyensúlyát. A bal karját felemelem és alá bújok, hogy átkarolja a vállamat. Így könnyebben kísérem... támogatom. Egyik karommal átölelem a derekánál, a másik kezem pedig összekulcsolja az ujjainkat. Elkísérem. Félek, hogy elesik.
Nincs messze a háló, de lassan haladunk. Bent csendes sötétség vár minket és csak az egyik kislámpát kapcsolom fel, hogy ne bántsák a fények. Leültetem az ágy szélére. Ha hagyja segítek kigombolni az ingjét. Ne szenvedjen az apró gombokkal.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

Fenrir Vidarr

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 33

#25TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitimeHétf. Márc. 02, 2020 6:30 pm

Nem hagyhatom hogy azt higgye bármivel is vádolom. Hogy nem esett jól végre kimozdulni a közösségbe. De hogyan mondhatnám el.. ilyen állapotok között, hogy az utolsó, majd két hete ért utol. Az ilyen erős fájdalom. Hogyan számíthatnám ki, vagy akár ő hogyan kalkulálna vele... Képtelenség. Ez csak Isten kényszerű játéka... Talán.. Talán csak a Sátán rosszindulatú játékszere.. Ki mondhatná meg?

Mégis csak minden szó nélkül belekarolok. Ha hagyja. Szinte órák teltek el, de az is lehet hogy csak masszává nyúló percek. Az időérzékem teljesen elhagyott. Ez az egyik amiben a vegyszer megtéveszt. Mégis csak lépkedek, lassan és nyomorultul vele, ahogy tovább kísér, be a megváltást adó sötétbe.
Lassan ülök le az ágy kínálkozó vonalán.
Onnan meg már csak figyelem.
A kezeit.. ahogy szakértőn bánnak a gombokkal, az arcát, ahogy a műveletben figyel. Talán egyszer voltunk már így.. talán kétszer.. Egyszer amikor összeesve talált rám a nappali szélében, és másodszor.. amikor a fájdalom erősen akadályozva a látásom hirtelen támadt naiv elmémre. Mert azt hittem az előző napi már a vége volt.

Most hogy itt vagyunk, még mindig csak figyelem. Az alvás jót fog tenni. Tudom, bevált recept a beállt helyzetben, az egyetlen kapaszkodó.
És ha megszabadít, az ingemet lassan leveszem, és csak féligmeddig hajolok lefele, hogy a cipőimet intézzem.
De nem volt jó ötlet.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼




#26TémanyitásTárgy: Re: Szó-kép-zene   Szó-kép-zene Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Szó-kép-zene

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: ∷ Játéktér ∷ :: belváros :: Hotelek, kaszinók-