HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» RocknRolla
by Raina Maddox Yesterday at 10:56 pm

» Call me maybe
by October Soininen Yesterday at 11:15 am

» Varázserő a nyerő - avagy Vegas ostroma
by Jaana Soininen Yesterday at 11:12 am

» The homecoming
by Raina Maddox Hétf. Júl. 24, 2017 7:42 pm

» You cannot make me blue
by Layla Seymour Hétf. Júl. 24, 2017 5:17 pm

» A bácsié a tappancs?
by Trisha A. Mikhailov Hétf. Júl. 24, 2017 2:22 pm

» Avatárfoglaló
by Sebastian Daniel Moreno Vas. Júl. 23, 2017 10:53 pm

» I need to know now
by Melissa Hobbs Vas. Júl. 23, 2017 9:41 pm

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Szó-kép-zene

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Szó-kép-zene   Pént. Okt. 28, 2016 6:10 pm



- "Béke poraitokra! Az álmok soha nem múlnak el és ti is azok vagytok. Röppenjetek hát tova és vigyétek hírét Ikarusznak!" - ezzel Serpico kitárta karjait, feltekintett a Napba, hagyta, hogy szemeit kisüssék a vadul szikrázó sugarak. Amikor már csak egyetlen, nagy foltot látott, akkor érezte elérkezettnek az időt. Kifeszítette testét, majd előre dőlt és néma feszületként vetette magát a mélybe, hogy odalent találkozzon mindenkivel, akit hosszú évek óta keres.
Ahogy a szónok befejezi, én még egy lassú, drámai billentyűfutamot viszek bele az előadásba. A végén két hangot megpörgetek, a sűrű ismételgetés után pedig egyre lassítok és végül egy finom akkorddal lezárom a történetet. Mikor megkerestek, a teljes szövegkönyvet megkaptam, hogy arra találjak ki valamit. Nem hoztam kottát, csak az ujjaimat és az ötletet. A hangulatot akartam elcsípni az önmagát és szétzilált családja maradványait kereső emberhez, aki a végén nem éri meg a holnapot. Tetszett a történet, ahogy itt előadta a szerző, aki egyébként remek retorikai érzékkel rendelkezik és ahogy alájátszottam a kezdetektől, az megmozdított bennem valamit. Most először muzsikáltam úgy, hogy nem a zenéé volt a főszerep, hanem prózamondást egészítettem ki, a háttérben pedig egy kiállítás képei függnek súlyosan a falon.
Feltekintek a zongora mögül, a közönségre mosolygok. Nincsenek sokan, de hálásak. Már egy-két elhalkuló résznél is tapsoltak. Aranyosak, amikor azt hiszik, vége van. Tetszik a nyitottságuk. Az író inti le a tapsukat, mert még lezárást akar.
- Köszönjük szépen! Tehát "A nagy rohanás" című művemből hallhattak részletet. A bejáratnál megvásárolható. Zongorán kísért Henrik Ibsen Troy!
Hátramutat, én pedig széles mosollyal állok fel és hajolok meg, integetve.
- Én pedig Robert Steinbeck vagyok. További jó szórakozást kívánok! Mivel Amadeus Xin-Jüang nem kíván beszédet mondani, én nyitom meg a kiállítását, melynek címe: A fekete ötven árnyalata.
A sarokban álldogáló, magas, vékony japánra mutat, aki nem egy beszédes ember. A lényeget egyeztettük le vele és csak akkor beszélt a képeiről, ha kérdeztem. Akkor se sokat. Gazdag lelkivilágú ember, tele van ötletekkel, ő találta ki, hogy zene, irodalom és festészet találkozzon. A festményei témája a szex, de ennél többet nem mondott. Hát...nem erre gondoltam volna a fura képeket nézve, de megpróbáltam belehelyezkedni a témába és kicsit ösztönösebbre, erotikusra, vad vágyakat beindítóra próbáltam venni a zenét is. Nem profánul, csak beletettem egy ilyen pluszt is. A reményt végül elvesztő olasz vendéglátós öngyilkosságának története a másik adalék. Én úgy érzem, nagyot alkottunk, fejben és szívben marad meg, bár talán mintha valaki videózott volna. Most pedig az asztalhoz járulok, mert megérdemlek egy jó kis marhanyelvet! Amíg még van, hiszen a közönség már eléggé rájárt, most is vannak itt páran, bár már kevesebben, mert kezdenek beözönleni és némán vagy szavakkal megvitatni, ki mit lát a képeken, kiből milyen érzéseket vált ki.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Szer. Jan. 11, 2017 5:17 pm

- Hát ha úgy gondolod.. - zeng a hangom a telefonba, bár csöppet sem zöngés, csupán a sivatag gyenge szelének húrja húzza meg. - Sophie.. te vagy az ügynököm. Ha azt mondod így legyen, hát legyen így. - és mosolygom. Nem mintha bármit látna belőle, vagy mintha valómat csak színben játszanám, egész egyszerűen: csak érzések.
A szabadság szeleként járnak át.

Az elszállítás már mind az ő műve. A három.. vagy 3 méter magas kúp alakú szobor, ami befogadóként hajlamos ölelni a bejáratot, úgy mondják emelni a dicsfényt hivatott. Nem központi darab, csupán körítési kellék, mégis... sosem sajnáltam a jótékonyságot. Amit Isten Neked adott.. add vissza teljes szívvel.

A megjelenés.. már Sophie műve. Ő volt az aki hívott, mit hívott, egyenesen... KÖVETELTE.. hogy tartsak vele, és hiába hogy én nem kedvelem a tömeget - már egy ideje - de azt mondta, ha ezt kihagyom, soha többé nem teázik velem többet!
Nyomós érv...
És ki akarna rossz viszonyt egy ilyen gyönyörű nővel!??

Az előadás csodás volt. Nem bántam meg, csak a háttérben nézegetek, figyelem a formát, figyelem az ívet, az egyik kép.. hivatott kifejezni az életben vagy tíz hosszú mérföldet, szenvedést, kétségbeesést, örömet vagy egyenesen szépséget, egyszerűen lenyűgözően festett!
Valóban tehetséges az - azt mondják - japán művész...

A tapsvihar volt ami kimozdított az elképzelt világból. Az egyre foszladozó tömeg felé bámulok, és kivillan egy zongora, mellette egy utolsó dallam emléke, ami elrepített a mélybe, és ami még onnan is kirántott.
Újkeletű volt a művész hívogató mellékzöngéje.

Fordulok, de csak mert elveszettnek érzem. A pillanatot.. azt hogy ittvagyok, és valahol a távolban feltűnik Sophie kecses ívű képe, látom tárgyal valamerre. Nem zavarom.
Egy tálca száguld felém. Célirányba állva, rajta pezsgőspoharak, de én csupán egy intéssel bírom jobb belátásra, mivel a gyógyszereimre nem ihatok.
A mai is egy olyan rosszabb nap...
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Szomb. Feb. 11, 2017 8:06 pm

Egyik hideg fogás csúszik le a másik után. Most nem alkoholra vágyom, csak valami jó gyümölcslére. Azzal leöblítem és nagyjából meg is vagyok. Még fogok falatozni, de csak módjával. Végig fogom járni a kiállítást, mert ilyenkor egész más szellemben nézi az ember azt, amit korábban már látott. Ez már nem munka lesz, nem az a cél, hogy megihlessen. De megteheti. Ilyenkor a tömeggel együtt, közösségi élményként fogadom be a képek hangulatát. Hú, pezsgő is van. Na, azt azért nem hagyom ki.
- Elnézést, egy pillanatra! - szólítom meg a pincért.
Egy pohárkát elveszek. Az lesz az útitársam, de jó lenne mellé még valaki. Az előadás közben, ahogy felnéztem a fekete billentyűk közül, mielőtt a fehéreket fogtam le, láttam egy igen dekoratív hölgyet valami művészkinézetűvel. Őszinte sajnálatomra a barna lánykát épp foglalkoztatják. Vakarom a fejemet, hogy hallottam-e már az ő csengő hangját bongani. Ennek a fickónak az arca is rémlik. Talán valamelyik újságból, mivel nem csak a zenei rovatra szorítkozom. Nem akarok szakbarbár lenni.
- Kellemes estét! Mondja, hogy tetszett maguknak az előadás? Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a hölggyel igencsak érdeklődő közönséget jelentettek, amit én nagyon nagyra értékelek.
Hisz szívhatták volna kint a cigarettájukat, aztán rászabadulhattak volna az ételpultra és hazamehettek volna, mint sokan, akik ilyesmi ingyenélésre szakosodtak. Mivel nem tudom, hogy férj, apa, testvér vagy csak egy idehívott kertész szerepét tölti be a pasas, óvatosan kérdezek a nőről.
- A művész úrról hallott már? Bevallom, én akkor találkoztam először a nevével, amikor felkért a vendégszereplésre. Igazán újítónak találom, szinte hallom a képeit. Sötét mivoltuk ellenére rengeteg színben muzsikálnak, a sárga és a barna a legjellemzőbb, úgy érzem. Csipetnyi zölddel.
A prózaírót most nem említem meg, hisz ő csak mellékszereplő volt, velem együtt.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Csüt. Feb. 16, 2017 1:44 am

És akkor lép be a képbe az az ifjú kortárs.
A szemeire bámulok, inkább mint a szemeibe. Először. És csak másodikként hallom meg a tényleges szemléletet, a kérdést, az ígéretet, és vele a feltevést, csak a fejem ne most akarna rítustáncot járni és tamtamolna ennyire.

- Igen.. felemelőek találtam. - ítélkezek a billentyűk alkotta darabokra tört csöndre, mert igenis, valóban tetszett az előadás.

- A derék művész viszont.. - engedek csak egy félhegynyi fordulatot, csak hogy az alig a hátam közepének játszó mesterműre álljak - számomra eddig ismeretlen húron pengetett. Azok.. az enyémek. - csak egy kőhajításnyi biccentésre intek, valahonnan innen, a bejárat felé ívelve, és a mellettem elszáguldó felszolgálólány tálcájáról, csak úgy a miheztartás végett én is lekapok egy a kezembe illő poharat.
De nem iszom bele.
Csak így kényelmesebb.

- Az ügynököm vett rá hogy eljöjjek. - most Sophie felé biccentek - Erőteljes lány. Nem akarna neki nemet mondani.- mosolyodom el, de a fejfájás nem tágít, továbbra is torokszorítóan kerülget.

- De nem bántam meg. - újabb mosoly, és mert a helyzet már eleve menthetetlen, felé biccentek a pohárral és leszuszakolok egy kortynyit a torkomon.
Ennél rosszabb már úgysem lehet...
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Szomb. Feb. 25, 2017 12:53 pm

Nem mondanám átlagosnak ezt a szigorú-szomorú tekintetű kukkeres arcot. Hogy az én szemeimben vagy azok környékén, mit keres, csak ő tudhatja, de én az övében semmit nem keresek. Kicsit olyan, mintha nem is itt járna, hanem valahol a Himalája csúcsain, magaslati levegőt szipogva, nehezen lélegezve, ólomsúlyú doom metalt köhögve. El tudom képzelni, hogy túl van egy szál vicces cigarettán, mert csak úgy képes élvezni, amit lát. Ezért éppen nem hibáztatom, hiszen nem a legbefogadhatóbb kiállításra érkezett.
- Öröm ilyet hallani!
Még akkor is, ha nem gondolta komolyan. Valamiért mégis itt állt és hallgatta, sőt utána sem szállt fel a buszra, hogy a kipufogó füstös és gázos menetelésével távozzon.
Figyelem, hogy mire akar kilyukadni és rá kell jönnöm, hogy ő az, akinek nem mutattak be. Tulajdonképpen együtt járultunk hozzá az est színvonalának emeléséhez.
- Á, a névtelenségbe burkolózó szobrász, mármint, ahogy a japán művész úr leírta!
Nem a legjobb ajánlólevél, helyesbítek is.
- Elnézést kérek, arra utaltam, hogy az Ön nevét nem említette meg a rendezvény szervezője. Pedig azok az alkotások magukért beszélnek, gazdag szókinccsel! Megálltam mellettük, mikor érkeztem.
A kortyomat nagyobbra emelem és amiről a szobrász poharat vesz le, arra a tálcára én már egy üreset teszek. Cserébe megállásra késztetem a szépszemű, de termetességében is gyors mozgású pincérnőt, hogy újabb kört rendeljek szótlanul és díjmentesen.
- Oh, szóval a menedzsere, minden üzleti titkok tudója! Pont az járt az eszemben, hogy vajon ő nemet mondana-e?
Kissé megnyugodott arcjátékot művelek le, mivel ezek szerint nem konkurrenciával van dolgom. Egy dinamikus hölgy bizony kihívás és ha tudok vele váltani pár jó szót, azt később még több követheti. Vagy valami egész más, kellemesebb is. A szemeimet megetetem kicsit, ahogy ránézek az ügynöknőre. Nem hagyom faképnél művésztársamat most sem, hogy megadta, amire igazán kíváncsi voltam. Ennyit igazán megérdemel még.
- A hölgy jól tette, hogy rávette magát az alkotásra és az ellátogatásra! Úgy érzem, különleges esemény ez a mai. Én zenész volnék, de ma minden oldalról meg lett közelítve a lélek, aminek én muzsikálni szoktam. Mondja, maga is érzi ezt?
A szobrászat más, kevésbé interaktív. Egy kiállításra elmennek az emberek hétfőn, hétvégén és azután, az alkotó talán sosem találkozik velük. Csak cikkekkel és blogbejegyzésekkel, meg persze az élő szó varázsával. Én a koncerten szemtől szemben állok a legtiszteltebb zsűrivel és ha sikert aratok, ha kudarcot kell feldolgoznom, nincs menekvés, ott és akkor történik meg minden. Együtt fogyasztjuk a következő pohárkát, ami nálam már nem az első.
- Esetleg máskor is volt már szerencséje hasonló, összművészeti bemutatóhoz? Engem nagyon is lázba hoz az ilyesmi, így akár a későbbiekben is szívesen közreműködöm, ha maga és az igen dekoratív ügynöke is így gondolják!
Ez itt a reklám helye és az indítékoké. A legnagyobb barátságok közös megnyílással születnek és számos remek koncertre jutottam már be fellépőként úgy, hogy együtt ittunk. Szeretek másokat kiegészíteni és mások kiegészítését fogadni, mivel olyankor mindig valami új születik. Ha csak egy "talán" a válasz, azt is meg fogom érteni, hisz nem mindenki osztja meg szívesen a színpadot vagy a kiállítótermet idegenekkel. Az ügynökével még mindenképp fogok tárgyalni, mivel a hölgy ösztönszinten fogott meg.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Szer. Márc. 01, 2017 1:50 am

A szavaira csak biccentek egy kellemeset. Egész egyszerűen mert többre nem ihletett, de ez még nem jelenti azt hogy valóban ne magasztalnám.
A következőkben viszont.. engedékenyen megjelenik a gyenge mosoly az arcom jobb oldalán, csupánmert..

- Valóban. Én magam kértem ezt tőle. - és a csekély mosoly kitart. Hogy miért!? Jobb az a világnak - és jobb nekem - ha amíg itt vagyok, jelen, nem zengik ódák körbe a nevet, különben hova is lenne a titoktartás.
És a diszkréció az.. ami esetemben egyedi és sérthetetlen.
Egyelőre.

- Fenrir Vidarr. - az illetőnek mégis bemutatkozom. Kezet nyújtok, illendően, és a másik kezemben tartott pohár pezsgő észrevétlenül megremeg.
A fenébe..

- De ha kérhetem ezt ne terjessze. - az italomba kortyolok. Pedig nemkéne. Jól tudom hogy nem kéne, a pezsgő íze.. mégis, de régen ízleltem utoljára.
Az azt követő szellem azonban kizökkent.
Hogy Sophie??
Elmosolyodom.

- Ezt a próbát Önnek kell megtennie. - és még mindig mosolygok. Akkor is, mikor a falánk férfiszemek rátalálnak arra a tökéletesre, és nem hibáztatom. Valóban.. az Istenek nagyszerű és mindent lesöprő munkát végeztek.
Gyönyörű egy teremtés.

A férfi megint beszél, mint szinte ha kötelező lenne, az én fejemben zsongó tamtamolás viszont hirtelen vált erősebbre. És talán ez a szemeim ráncaiban is megjátszik.
De nem hagyom hogy győzedelmeskedjen.

- Tudja én a lélek egy egészen más síkján táncolok... - kerülöm a közvetlen kontaktot, talán attól tartok... De a kezemben a pezsgőspohár gyengén remegni kezd. Ezért keresztbevágom a beszélgetést.

- Tudja mit!? - hirtelen jön az indíttatás, talán hogy a saját figyelmem eltereljem, talán hogy másét. - Jöjjön el! - vágom rá. - Hozzám! Holnap délben. - és biccentek, a Sophie felé irányuló tekintetem csak egy szemernyi pillanatra akad meg, de már hullik is az a pohár.
A pezsgő kiloccsan... üveg törik a padlón. Mindenki idefigyel, én meg hirtelen..
Jobb támaszték híján a férfi vállában kapaszkodva meg görnyedek, az arcomon eltorzulva a fintor.
Mindenki engem néz.
Sophie is.
Akiii... azonnal hagyva is magára a társaságát, szinte szemernyi idő alatt itt terem, és hámoz le az úriemberről.

- Gyere.. gyere, menjünk.. - karol belém, segíti a lépteimet, a látásom gyenge, a környék sötétben váltakozik. De benne megbízom. Hagyom hogy vezessen.


Valahol a hátsó régión, talán a mellékhelyiségek környéke táján érünk földet.

- Nagyon jól tudod hogy a gyógyszereidre nem ihatsz. - magyarázza nekem, hátam a hűvös falon támasztom, csak valahol a háttérben pusmognak az emberek. Én meg még mindig kettőt látok.

- Te is tudod hogy ezek nem a gyógyszerek. - az arcom torzul. Mind tudjuk mik a következmények, és én csak hallom ahogy a retiküljében matat. Előkerül az az apró pirula.
Érte nyúlok, nem találom el. Másodjára segít nekem.

- Szerzek vizet.. megleszel? - kérdezi, de én a karjáért kapok.

- Nemkell... - és a gyógyszert a számba tömöm.
Megszokás.
Nem kell neki alig egy másodperc, és máris gurul le a torkomon.
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Pént. Márc. 10, 2017 7:40 pm

- Jómagam is ismerek olyan művészt, igaz, a zene mezsgyéjéről, aki még egy lemezre se írta rá a nevét és interjút sem adott soha. Ő úgy véli, minden személyes információ csak befolyásolná az élmény. Azt szeretné, ha szívből szívbe menne át, amit alkotott és csupán egy művésznevet használt, amiről még a saját anyja sem mondaná meg, hogy hozzá köthető.
Holland szaxofonos barátommal azóta is tartjuk a kapcsolatot és a legújabb munkáiban elvileg lesz szerepem. A világ másik oldalán születik meg a dal fele és nálam fejeződik be. A modern technika csodája!
- Megkérdezhetem, honnan fújta ide az élet szelének bigbandje?
Egzotikus név, talán észak-európai ízzel cseng, de erre nem vennék mérget.
- Akkor én sem verem a nagydobot!
Tiszteletben tartom az inkognitóját. Megbeszéltük, hogy a titka az én titkom marad és elzárom, őrzöm, ahogy a saját hangszeremet is. Büszkén. Ezek szerint nem sokakkal osztja meg.
A mosolygós válaszra visszamosolygok és nagyvonalúan átlépek a témán. A művész úr nem folyik bele legdrágább pártfogója magánéletébe. Majd én adok egy szerenádot visszafogottabb hangszerelésben.
A válasz éppoly meglepő, mint a szemek hirtelen változása. Úgy esik ki a ritmusból a jóember, mint harag áldozátává vált fényképezőgép a hetedik emeleti ablakon. A keze széltől fútt függönyt játszik és ez némi aggodalomra ad okot.
- Köszönettel veszem a meghívást, de ha már a lelke táncot jár, maga nem akar leülni?
Egy beteg embernek az alkohol sem való, akkor sem, ha a művészi önkifejezését segíti az önpusztítás. Nem járulnék hozzá. Ha még holnap is fog emlékezni az ígéretére és egyetért azzal, no, hát abban az esetben bizony becsengetek.
Velőtrázó cintányérütés csattan el, ahogy az ital folyik, az üveg apró darabokká válik. Reflexeimet kihasználva kapom el a művész urat úgy, hogy esélye ne legyen elvágódni.
- Tényleg jobb lesz keresni egy széket és a nyugalom szigetén helyet foglalni.
El is indulnék vele, de mint egy anyatigris, úgy ugrik ide a menedzserkisasszony. Nem hagyom, hogy ő támogassa el az ügyfelét. Lehet, hogy nem érzi magát törékenynek, de én meg feladatomnak érzem, hogy ha már itt vagyok, férfiként álljak a talpamon. Mivel Mr. Vidarrnak ugyanez nem megy. Innentől a nő döntése, hogy kitámogatjuk-e a szobrászt. Ha igen, én csak üdvözlöm a hölgyet, de a társalgásukba nem szólok bele. Az egészség magánügy, az egészségkárosítás nem annyira. Érdekes egy belépő, váratlan fordulat. A nézők lassan megunják a műsorunkat és fókuszálnak a képekre, a szobrokra. Vagy épp az ellátmányra, hisz még az ingyenélőink is itt lebzselnek.
Vissza az elejére Go down

Sophie Prevot

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : Értékesítő, Fotós
Location : Las Vegas
Posts : 2

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Hétf. Márc. 13, 2017 8:05 am

Munka, munka, munka. Nem szeretem magára hagyni Fenrirt abban a hatalmas házban. Ideges táncot jár a lelkem, amikor nem látom mozdulatait, nem látom íriszeit vajon még bírja-e a teste a feszített iramot. Isten a tanum nem gondoltam, hogy baj lehet abból, hogy kimozdítom egy kicsit a remeteségből. A léleknek vannak olyan régiói, amelyek igénylik az emberi társaságot. És nem csak az enyémet.
A műsor ideje alatt közvetlenül mellette maradok. Megadom a művészeknek azt a tiszteletet, hogy ilyenkor félrerakom minden elektromos készülékemet és egy pillanatra az ilyen csodákra fókuszálok. Visszofogott taps után kezdődik el a galéria bejárása, és nekem ekkor kezdődik el ismét a munka. 10 perc szabadság a külvilágtól, majd csobbanás a mélyvízbe, amelyben már oly rutinosan úszok. Csak akkor hagyom magára Fenrirt, amikor biztosít róla, hogy minden rendben lesz, nem mintha ezt megígérhetné nekem, de ennél többet nem várhatok el az adott helyzettől. Az ilyen alkalmak megfelelőek arra, hogy a világ bármely szegletébe eljuttassam Fenrir kezének remekműveit .
Oroszok állnak most előttem, erősen törik az angolt, a franciához még annyira sem konyítanak, így göröngyös terepen kell evickélnem, amikor horrorisztikus összegekről van éppen szó. Nem rég nyílt meg Oroszországban a kortárs művészet egy új múzeuma, ami nem túl magasztosan a Garázs nevet kapta, mégis a szakma a művészet templomának tartja. Fenrir után érdeklődnek, de őszinte sajnálattal közlöm velük, hogy Fenrir Vidarr Európában tartózkodik és jelenleg csakis az idáig utaztatott remekművek miatt vagyok jelen, amik a bejáratot ékesítik.
Félszemmel néha Fenrirre pillantok, hogy minden rendben van-e, de megnyugtat a tudat, hogy a zongoristával beszélget. Későn veszem csak észre, hogy a pezsgőspoharat nem csak azért tartja ujjai között, hogy eltitkolja az enyhe remegést, hanem fogyaszt is a tartalmából. Rövidre zárom a beszélgetést az oroszokkal, azzal, hogy a következő nap folyamán mindenképpen értesítem majd őket, amint elfordulnak én könnyedén töröm át magamat a tömegen, a legtöbben félreállnak az utamból, aki nem azt én kerülöm ki és azonnal saját vállamra helyezem Fenrir görcsösen kapaszkodó kezeit. Minden egyes alkalommal, amikor így látom őt valami eltörik bennem, de ezek a pillanatok nem rólam szólnak.
Mivel a férfi nem ereszti, így kihasználom segítőkészségét.
-Vigyük őt hátra gyorsan.-el akarom őt vinni a kiváncsiskodó szemek elől, nem kell, hogy felhajtást csináljanak körülöttünk. Leültetem a földre, hogy a falnak tudja támasztani a hátát, most nem látok semmilyen ülő alkalmatosságot, és egyébként is onnan lejjebb nem eshet, hogyha ismét elszédülne. Leszidom. Természetsen, és megjegyzésére már nem fordítok figyelmet, csak kezébe adom a gyógyszerét. Elindulnék vízért, de ujjai gyengén a csuklóm köré fonódnak, így nem mozdulok el mellőle.
Finoman megérintem az arcát és magam felé fordítom, hogy lássam tekintetéből, mekkora vihar uralkodik a testében. Nagy. A gyógyszer segíteni fog rajta, ha lábra bír állni és stabilan sétálni, akkor majd hazaviszem.
Ekkor emelem a tekintetem a másik férfira.
-Sophie Prevot, remek előadás volt, igazán sajnálom, hogy nem jobb körülmények között mutatkozhatok be.-most nem nyújtom felé a kezemet, mert az egyiken még rajta vannak Fenrir ujjai, a másikkal pedig a vállát támasztom, hogy véletlenül se boruljon el. Így guggolok a kedvenc művészem előtt. Kicsit haragszom is rá az alkohol miatt. Tudta, hogy nem lett volna szabad.
Vissza az elejére Go down

Fenrir Vidarr

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : szobrász (absztrakt)
Location : A vegasi sivatag
Posts : 15

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Csüt. Márc. 16, 2017 5:26 pm

Az úriember magasztos... De legalábbis a hangja magasztosan cseng, ami felettébb érdekelne, haaa... Ha nem vágna kettőbe egy alkalmasint beköszönő erősebb fejgörcs.

Ám egy darabig még állom a terepet.

- Megkérdehetnééé.. de nem biztos hogy válaszokra lelne.. - mosolygom. Nem, mert nem szándékom megosztani ezt a részletet, és nem, mert.. egy percig sem akarom hogy a dolognak lába kéljen. De bele is rondít egy újabb nem várt momentum, és ééén.. bár minden igyekezetemmel bíztam állni a sarat, a következő hullám méltatlanul kifog rajtam.

Hullik a pohár, és vele a büszkeségem, de nem ez a legproblémásabb szempont.

Ám mint egy Angyal.. máris reppen Sophie a segítségemre, talán már előre tudta.. vagy olvasott a szemeimben, de a hirtelen-kapaszkodóként használt úriember úgy tűnik ebben is a segítségére(vagy épp az enyémre) siet, és hármasban csak elérjük azt a csendesebb zúgot.

Nagyon nem akartam hogy így alakuljon ez a csodálatos este(??)

A lány, az arcom előtt guggol. A pirula bármennyire is nem akarom, sebesen suhan le, de jól tudom, most ez adhat csak egyedül megváltást. Különben itt tölthetem a földön ülve mint egy kivert kutya, az elkövetkező napot.

- Nézze el nekem Mister... - keresem zagyva fejemben a nevet -Troy.. - aztán mégis meglelem - hogy így keresztbe húztam a számításait. - a fejéből kettőt látok, de nem zavar meg ez a jelenet. Összeszűkítem a szemeimet, aztán megint kinyitom. Mindjárt jobb lesz.

- De tudja a makacs migrén nem válogat. - marok rá Sophie kezeire, ha hagyja nekem és segítségül hívva a hátam mögött a falat, felhúzom magam.

Megyez.


Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Szó-kép-zene   Szomb. Ápr. 08, 2017 1:40 pm

Felborult a bábu, mintha valami láthatatlan marionettmester egyszerűen elengedte volna a fonalait. Sajnálatos, amikor egy művész így rángatnak a hatások. Csodás alkotások születtek már ilyen esetekből. És balszerencsés sorsok.
- Tisztes távolba, így van.
Kerüli a feltűnést, igazából csodálkozom is, hogy nekem úgy kiöntötte az életét. Talán már akkor hamiskásan csengett pár hangszer az orkesztrában és csak azért tette.
- Annyiból mindenképp szerencsés ember, hogy ilyen csodás őrangyal vigyáz Önre!
Szép fekete angyal szemeibe mosolygok bele. Olyan formákkal bír, amikkel a tartalom harmonizál. Első osztályú ruházat, frizura, minden hang a helyén. Veszélyes nő lehet, nyilván tudja, mennyire gyönyörű és milyen okos. Én pedig szoktam játszani a veszéllyel.
- Henrik Ibsen Troy és örömmel hallom, hogy tetszetőset hallott! A krízishelyzetben mutatkozik meg az igazi arc, úgyhogy cseppet se bánja!
És azon az arcon elidőzöm kicsit. Tennék többet is, de sem orvos nem vagyok, sem a kórtörténet ismerője. Sophie kacsóiból az a csodapirula tényleg megoldja a dolgokat?
- A makacs öszvér jól fejberúgta akkor. Az a kis pezsgő nem ilyen vadállatoknak való, művész úr!
- korholom le a szobrászt, akinek szerintem szüksége van erre is, mert nem minden a gyógyszer, a megelőzés sokkal hasznosabb.
Aki beteg és tudja, hogy árt neki mindez, az miért is él vele? Nem kell mindennek beleférnie a művészi szabadosságba. Ha jól sejtem, Vidarr ennek az estének a végéhez ért. Talán később két lábra tud állni, de a poharaktól óvni kell és erre a legjobb módszer a száműzetés. Nem erre sarkallom, de egyszerűen egyik témából következik a másik. Így tiszta az akkordmenet.
- Ms. Prevot, átveszem, ha esetleg addig intézkedni akarna.
Ezzel én guggolok le és én tartom a szemüveges fura képződményt. Felszabadítva a kis hölgy kis kezeit, hátha telefonálni szeretne. Csorba egy szimfónia, amit hallunk itt hármasban. És hová vezet mindez? Én tudjam? Kell egy karmester és ki hadonászhatna jobban a pálcával, mint a menedzser, aki életeket terelget. Ő tudja az utat. Én csak az őrkutyus leszek, aki vigyáz a migrénes birkára, nehogy megint rossz tóba kortyoljon bele. Azért egy kicsit megveregetem a vállát és kivigyorgok a szakállam alól. Olyan bátorítóan, hogy szedje össze magát, legyen erős férfi.
Vissza az elejére Go down
 

Szó-kép-zene

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-