HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FIGYELEM!
Az oldalon korhatáros, erotikus tartalom és durva szövegek találhatóak. A később esetlegesen kialakuló lelki defektekért és a fejlődésben való visszamaradásért felelősséget nem vállalunk.

♦ ♦ ♦
Az oldal alapötlete a „Passion in Las Vegas” nevű fórumról származik. Annak folytatásaként jöttünk létre.


Admin hírek

2017.05.03.
KÖSZI-KÖSZI, örök HÁLA! :)
Mert nem vagyunk HÁLÁTLANOK!(klikk) :)


2017.01.25.
Mert megújulni KELLL! ;) Részleteket ITT.. találtok.


2016.11.02.
Jfyi - biztonsági mentegetőzés. ;) klikk :D
Amy

2016.09.05.
És ELHISZITEK!?? :D
Nemcsak hogy végre elkészültünk, de ÚJ.. embert is köszönthetünk soraink között! ;)
NYITÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!! :D

Részleteket ITT... találtok! ;)


2016.07.15.
RÁTOK van szükségünk!!! Részleteket ITT.. találtok. ;)


2016.05.20.
Éééééés vannak már unaloműző játékaink is! ;)
Let's play! ;)
Amy

2016.04.11.
A mai naptól "Média" részlegünk is megkezdte a működést, használjátok egészséggel! :)

Bővebb információért ->> KATT..


2016.04.04.
Csini, friss és ropogós új dizájn ;)
Amy

Egy kis kiegészítésért.. ->> KATT..


hangulat
♦ ♦ ♦
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat

a város
Latest topics
» My way - my moves
by Dr. Jake Gryzminski Today at 3:20 am

» Ipiapacs-tercsifercsi, ne írj reagot szétcsúszva.. ;)
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:15 am

» Pozitív végkifejlet
by Vincent Morris Belvedere Today at 3:09 am

» I need to know now
by Paul Harrison Today at 2:44 am

» A bácsié a tappancs?
by Ragnar Gainsbrock Today at 2:38 am

» Lélekjáték
by Nick Lane Today at 2:29 am

» Világképek karambolja - In flagranti
by Jerome Brightman Today at 1:57 am

» I think this is the beginning of a beautiful... Holy shit!
by Thomas J. Jefferson Today at 1:51 am

Weather


walkin’ in

♦ ♦ ♦


Top posters
Ville Deadman Wallow
 
October Soininen
 
Elizabeth Jensen
 
Don Heckley
 
Danielle C. Portland
 
Gabriel Sadik
 
Johanna M. Riley
 
Amy Lynn Cooper
 
Raina Maddox
 
Nick Lane
 
just write
Vegas FM
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (24 fő) Kedd. Márc. 28, 2017 9:57 pm-kor volt itt.
Just feel it..

♣ ♣ ♣


Come back soon
♦ ♦ ♦

Drága Vendég!
Köszönjük hogy voltál.. hogy vagy, és gyere is vissza minél hamarabb!

Találkozunk méég! ;)


Share | .
 

 Jazz meg az

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Jazz meg az   Vas. Dec. 18, 2016 1:23 pm


Henrik & Sapphire


*Senki nem iszik egyedül, van erre egy mondás is, de engem hidegen hagy. Egész nap emberekkel vagyok körülvéve, beszélgetek velük, néha órákon keresztül hallgatom őket. Néhányan úgy érzik szórakoztatniuk kell míg elkészül a nagy mű, pedig nem. Hangulattól függ, és ma nagyon nem volt hozzá hangulatom, hogy mindenkinek az életébe bepillantást nyerjek. Azt meg végképp utálom ha rólam kérdeznek, és ma több nő fordult meg a szalonban mint pasi. A pasik jók, ők befogják a szájukat, kellőképpen zárkózottak, legalábbis a többség. A sivalkodós fajta, a tetkószűz viszont szórakoztat. Olyanok mint a gyerekek, volt akinek gyorstalpaló kiselőadást tartottam a tetováló gépekről, festékekről, mit hogyan és hova és mennyi ideig tart. Nem csoda, hogy estére lefáradok és egy kis zajos magányra vágyom. Ez többnyire egy bárt jelent, ahova igen, mint nő egyedül ülök be, kiválasztok egy sarkot és még az esélyét sem adom meg annak, hogy bárki leszólítson. A Corner bár azon kevesek egyike ahol még nem jártam, mivel egy jazz klub. Azt nem mondom, hogy nem szeretem a jazzt, de csak azért nem ülök be sehova. Szívesen meghallgatom olykor, a rádiót sem kapcsolom el ha azt nyomatják, de jobban szeretem Carlos Santanát, amikor halálba nyúzza a gitárt. Ő szól a szalonban is általában, főleg a vinnyogós vendégek mellett. Első látásra meg tudom mondani melyik csaj lesz az, vagy melyik fickó aki tegnap döntötte el, hogy valamit varrat magára, felugrott a netre és keresett néhány szalont, majd megtalált engem. Roppantmód örülök olyankor, rám kell csak nézni. A mai nap már csak ilyen, nálam is gáz volt, a Cornerban is gáz van, amint belépek, mert nem igazán illek ide, de ki a rákot érdekel? Meglátom a sarkomat és határozott léptekkel elindulok arra, útközben csípem el a pincért és kérek tőle egy pohárka rumot, természetesen tisztán.* -Egy Habanero-t kérek, oda.*S mutatom hova szándékozom leülni. Nem vagyok udvarias, de én is elviselem ugyanezt, most én vagyok a bunkó vendég, neki meg az a munkája, hogy csendben maradjon és ápolja a lelkem azzal, hogy kiszolgál.  Leteszem magam, akkorát zuttyanok mint egy pelenkás a homokozóban, a kabátomat magam mellé teszem. Nem vagyok a réteges öltözködés híve, így felül csak egy fekete, rövid ujjú póló van rajtam, a ruházatom többi részét a szűk farmer és a magas sarkú csizma teszik ki, és persze a rengeteg ékszer a csuklómon. A maradék a körítés, jobban is vonzza a tekintetet, de már megszoktam, hogy az emberek megbámulnak a tetoválásaim miatt. Nem fér a fejükbe hogyan voltam képes…..mi okból, miért borult így el az agyam és persze meg akarják tudni, de nincs hozzá bátorságuk. Mintha a csendben és szájtátva bámulás jobb lenne. Leszarom, nem érdekel, most csak egy jófajta rumot szeretnék lehajtani a torkomon és benne vagyok a jazzben is. Onnan ahol ülök, pont rálátok a zongorára ami szinte uralja azt a részt ahova letették. A zongorista biztosan szünetet tart, az eldugott hangszórókból gyűrűzik a zene, fogalmam sincs mi az, ki az aki elkövette, de az én ízlésemnek kissé nyálas és habos, mint a Barbie történetek. Megérkezik az italom amit kifizetek, mert később elfelejteném, csak az utánam rohanó, dühös pincérből és a vicsorgó kidobó medvéből jönnék rá, hogy elmulasztottam valamit. Egyszer megtörtént, nem direkt volt, de annyira el voltam szállva a gondjaimtól, hogy egyszerűen kisétáltam a bárból, persze nyakon lettem ragadva és vagy fél órán keresztül magyaráztam, hogy véletlen volt, nem kell rendőrt hívniuk. Azóta előre fizetek.*




_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Hétf. Dec. 19, 2016 7:18 pm






Ismét eljött az én időm, bemászhatok a fülekbe és akár egész estére ott maradhatok, hogy belülről hassak a nagyérdeműre, hogy táncra hívjam, repülésre, szabadságra. Mert szombat este nem sírhatunk, olyankor még annak is illik élni, akit egyébként a halál szürkesége vezet rabláncon. Készültem pörgősebb darabokkal is és a balladisztikus részek helyett pont ezekkel akarom zárni. Ma este nem alhatnak bele a koncertbe, akik ide jöttek, azok nem alhatnak! A záró tétel előtt még kortyolok a korsó sörömből, hogy jobban csússzon a nem evilági dallam az evilági ujjak közt. És elkezdem, zűrösen, kuszán, szinte szabálytalanul. Pedig van ám ebben rendszer! A világjárásom során felfedeztem. Könnyű dallamokat bontok ki a sziromdobálós kezdésből, aztán vissza-visszatér az a jellegzetes téma. Szeretem, hogy ilyenkor a háttérből mindig akad pár ember, akinek a figyelmét leköti a muzsika és nem csak rádiónak néz engem. Most is így történik és amikor az utolsó pár billentyűt drámai lassúsággal leütöm és bele is dőlök a végbe, nagy hujjogást és tapsot kapok.
Ez a rész pedig a magnóé. Részemről pedig a pulté, hisz a korsó alján már csak egy kevés nem túl friss harmat maradt. A folytatáshoz erőt kell gyűjtenem, erős és finom italból. Legyen a kettő egyben? Vagy egymás után? Mindig máshogy csinálom, hisz a változatosság gyönyörködtet.
- Egy kis szusszanás, édes? - kérdezi a pincérnő, mikor közeledem.
- Úgy bizony. Huhhh! És egy korsó barna sört kérnék, hozzá egy gyomorkeserűt!
A személyzet (ma este) egyetlen hölgytagja félmosolyra húzza a száját és ahogy tölt, felteszi a kérdést:
- Nehéz megemészteni a sikert, Henrik? Hallottam, múltkor nagyot szóltál a Halloween-bálon.
Szemlesütve bólogatok és visszamosolygok a lányra. Fura egy teremtés, rettentően pletykás. Mivel egyikünk se vak és nem is foglalt, egyszer már összeszűrtük a levet. Másnap felhívott az a pincér, aki most egy - hűha! - igen dekoratív és a szó nem hagyományos értelmében kifestett nőt szolgál ki, hogy tényleg megkértem-e Suzie kezét? Akkor döntöttem el, hogy Vegas-ban nem lesz több kutyavásár. Kedves vagyok, elragadó vagyok vele, de megálljt parancsolok.
- Köszi!
Ahogy ezt is a fogyasztásomhoz írja, határozott léptekkel indulok meg és néhány elnézéskérést, illetve széles hátak kikerülését követően megállok a különleges hölgy asztalánál. Az italos poharat nézve talán sejtem, miféle folyókban akar ma fürdeni. Nem rossz az ízlése, azt kell, hogy mondjam! A szék üres és semmi nem utal arra, hogy épp csak a mosdóba ment volna róla valaki, így magányosnak titulálom a csajt.
- Jóestét, kisasszony! Úgy látom, az asztala további társaságra vágyik. Nem tévedek?
A szakállam és a csokornyakkendőm mögül mosolygok ki rá hunyorgó szemekkel. Ez a bár kicsit rendhagyó, elegáns, de szeret újítani és ez a ruházatomon is meglátszik. Ugyanis képes voltam egy a fehér inghez, fekete zakóhoz és a már említett csokinyakihoz felvenni egy élre vasalt, jó fazonú, de hawaii mintás, vígan repkedő madárkákkal tarkított és beporzásra váró bokorvirágzatokkal benőtt alkalmi nadrágot. Fehér tornacipővel. Mivel pont úgy állok, hogy az asztal nem takar, a nő a teljes valóságot láthatja. Én az ő valóságát nézem, a rövidujjú folytatásának is tekinthető festéseket. Mintákat keresek és csodálom azt az alkotói szabadságot, ami ehhez kellett. Ha nem űzött el agresszív kerepléssel, ahogy gazda a seregélyeket, szóvá is teszem őt.
- Lenyűgözőek az ábrái! Megkérdezhetem, hogy például az ott a kezén mit szándékozik kifejezni? Avagy inkább oka van, mint célja?
Az én művészetemről és még sokakéról ez például elmondható, de ahány tetoválás, annyi történet. Én pedig szeretem a jó történetek füstjét szívni, no smoking helyiségekben is.
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Csüt. Dec. 22, 2016 9:30 am


Henrik & Sapphire


*A feltételezett taps és ujjongás után zsongás áll be a bárban, lustán nézek körbe miután letettem magam és hamarosan megtalálom a bárzongoristát. Kedélyesen beszélget a pultos lánnyal, utóbbi csillogó szemekkel mered rá, a megcsodált nadrágú viszont menekülőre fogja. Emberismeretből nem vagyok túl jó, de testbeszédből igen. Az óvatos mosoly és a lesütött szemek olyanok mintha könyvbe írták volna. Ennyit töltök el a szemléléssel, a figyelmem tovább ugrik a többi vendég felé. Különös hely, elegáns mégis rendhagyó, már csak azért is, mert engem sem néznek ki. Megbámulnak természetesen de ez csupán gyarló emberi kíváncsiság, gondoltban tovább szövik a kérdéseket, melyek megválaszolatlanul hullnak a feledés homályába. A poharamért nyúlok midőn rávillantottam egy „köszönöm” mosolyt a pincérre, ennyiben hagyva a dolgot, azt a kedvét is elvéve tőle amit csak tervezett összeszedegetni a megszólításomhoz. Ne keverjük a munkát a szórakozással, ha bensőségesebb lélekápolásra lesz szükségem, odamegyek a pulthoz és kiöntöm a szívem a csajnak, azért van ott. Többek között. Köztudott, hogy a pultosok, bár mixerek és társaik, kevesebb időt töltenek el a rendelt italok kitöltésével mint a vendégek bajainak meghallgatásával. Ez az esti, kötetlen pszichoterápia. A kezem a pohárral együtt megáll félúton, látásom perifériájába betolakszik a közeledő trópusi erdő, madarakkal együtt. Az a nadrág, főleg mert élére van vasalva, vonzza a tekintetem, szerencsére hiányzik belőle a domborzat, ráfogom a lazább fazonra. A kérdésre felugrik az egyik szemöldököm imígyen asszimetrikusra változtatva az arcomat.* -Nekem nem mondta, de lehetséges.*Ez most egy ismerkedős duma, vagy azért is megfizetik, hogy a szünetekben magányos nőket szórakoztasson? *-Lenyűgözőek a madarai. Megkérdezhetem, hogy például az a nagycsőrű a sliccénél mit szándékozik kifejezni? Avagy inkább oka van mint célja? *Őszintén érdeklődik és bátran, láthatóan tényleg érdekli mi mit jelent rajtam, ha ugyan…és valóban. Pont ezért nem szándékozom elüldözni, de sajna, nem tudtam kihagyni a sajátos poénomat. Lassan de biztosan nevetés karcolja a torkomat, pedig már a rumomnak kellene. Leteszem a poharamat és szélesre húzom az ajkaimat.* -Bocsi, de magas labda volt. *A szemeibe nézek, enyhülök. Nem rossz ember ő és nem is bunkó, csak nem a legjobb pillanatomban kapott el. Meg kellett volna várnia míg lehajtom a gyógyító italt. Most meg is teszem, aztán a pohár halkan koppan a makulátlan asztalon, ilyet is ritkán látok. Eltolom a lábammal a mellettem álló széket, ez olyan mintha megpaskolnám magam mellett a kanapét.* -Kösz, ez…őszinte. Melyikre gondoltál? *Simán letegezem, az iménti magázódás is csupán a szinkron miatt volt, csak az orvosomat magázom. A kérdésem jogos, mivel mindkét kezemen van bőven alkotás, a bár alkonyában azonban nem látni hova mutat.*




_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Hétf. Dec. 26, 2016 7:41 pm

- Nyilván, mert olyan szerény, hogy nem mert szólni. Én már ismerem, minden héten találkozunk.
A megszemélyesített asztalra pillantok, aztán vissza a nőre. Nem csodálkozom, hogy csodálkozik. Szeretem, mikor meg tudok lepni hölgyeket.
- Netán ornitológus? Nem, akkor nyilván latin nevén nevezte volna a nagycsőrűt, aki olyan szembetűnő.
Hoppá, micsoda visszavágás! Még jó, hogy észnél vagyok. Tetszik a csaj stílusa, még ha ki is nevet. Meglepetés meglepetést követ, a kölcsönösség édes mámora kezd beetetni.
- Szeretek röpizni...
Ha a folytatás ilyesmi lesz, márpedig a tetkók alapján hasonlóra számítok, akkor azt hiszem, meglesz az inspiráció az este második feléhez. Sőt akár a harmadikhoz is, aminek nem feltétlenül velejárója a háromlábú, fekete billentyűs hangszer. Én egyáltalán nem azt vallom, hogy aki a testébe varrat mintákat, az rögtön kecskéket is áldoz. Ez csak egy ostoba félelem és a művészeket vagy az ügyfeleiket sokkal inkább a belső értékeik alapján lehet megítélni. Ezért is kérdeztem a nőt az okról, amit ha felfed, talán lekottázhatom a művet, mit elém tár a viszonylag vagy kevésbé hiányos öltözet.
- Nos, az eklektika jegyében a természet mindent átható forradalmi törekvése egyesül itt az emelkedett városi hangulattal, együtt valami érdekes elegyet alkotva. Mint narancslé a boroskólával.
Azt hiszem, elég mélyenszántóan elemeztem a mai fellépőöltözékemet. Ennél a nőnél a vizualitás jelentősebbnek tűnik, mint az átlagnál. Gyanítom, konkrét képeket kért, amikor varratott. Egyszerre fogy el az italunk, ugyanis én sem spórolok.
- Az ujjaidat körbefonó jelentésmintára. A sorrend is számít? Mennyi idő után készültek? Bevallom, én csak a belső lenyomatokból élek, egy darab tű okozta heg sincs a testemen. Nem baj? Nem haragszol ezért...
A végére egy kaján vigyor is bejátszik, amivel nem őt gúnyolom. Csak a bokorból akarom kiugrasztani. Ha már magas labdát csapott le, visszaadom lentről, legalább olyan magasra felütve, még ha térddel kell is gázolnom a késő esti tengerpart homokjának képzeverában.
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Szer. Dec. 28, 2016 5:36 pm



Henrik & Sapphire


*Néha gonosz tudok lenni, a hangulatomtól függ. Most éppen harapni készülök mert pocsék napom volt és nem vágyom társaságra, ám az ismerkedős szöveg bejön. Aki a válaszom hallatán nem menekül el, vagy nem húzza fel sértődötten az orrát, hanem még frappánsan vissza is vág, megérdemel még egy esélyt. A pasi külsejéből nem vonnék le messzemenő következtetést, mivel eléggé eklektikus a szentem, fogalmam sincs első pillantásra hova tegyem. Bájos, kisfiús arc, férfias borostával….már-már szakállal, kócos lobon amit a párna fésült, öltöny, csokornyakkendő és hawaii mintás nadrág….élére vasalva!!! Ez azért elég szokatlan még Vegasban is. Kíváncsi vagyok meddig kereste a megfelelő mintás nadrágot, hányat próbált fel míg a madár csőre jó helyen nem volt. Kétlem, hogy véletlen. További meglepődésről és csodálatról adok tanúbizonyságot.* -Hoppácska! Mindjárt elpirulok erre a gyanúsításra.*Látványosan a szívemhez kapok, megérdemli, hogy elismerjem a borotvaéles eszét. Szeret röpizni! Hogy oda ne rohanjak meg vissza, még becézi is, hát kell nekem ennél több mára? Isten ments, kincset találtam, lélekápolót, bohócot, Adoniszt. Oké, szóval az utóbbiból jócskán lefarag az a nadrág. Magyarázatot kapok az elegyre amit visel, de a vége eléggé borzalmas ahhoz, hogy vegyek egy nagy levegőt. Képletesen hánytatom magam, csak jelzésértékűen dugom a számba a mutatóujjamat, hogy tudassam vele, a narancslé boroskólával nem igazán a kedvencem. *-Az eleje nagyon szép volt, de a végével mindent elrontottál. Remélem ez másra nem vonatkozik. *Értse amire akarja és én is így teszek, biztos vagyok abban, hogy nem fogunk elbeszélni egymás mellett. A kérésre a kezemre tekintek, aztán a másikra és zavarba jövök. Mindkettőn vannak képek, minden ujjamon, igaz van amelyik egyforma. Sok kérdést kapok egyszerre, a kaján vigyort leutánzom és galamb búgón válaszolva tolom az orra elé a két kacsómat.* -Szeretem a tetkó szüzeket. Nem foglak a tűm alá rántani, nem zavar ha pucér vagy, attól még lehetsz jó fej.*Következetesen a szemeibe nézek, bár a hely hangulatához illően gyér a fény és az is meleg pirosban játszik. Sosem értettem miért piros minden egy bárban, nekem a kék játszik. Ha nem választ mintát, a két középső ujjamra mutatok felváltva, melyeken egyforma a kép. Picit talán halálibbra veszem a figurát mint romantikusra.* -Ez a heartagram az élet és a halál szimbóluma, a szerelemé és a gyűlöleté. A sorrend pedig számít, mindegyiknek van jelentése, egy apró mozzanat az életemből. Ha a többiről is tudni akarsz ahhoz jobban meg kell ismernünk egymást. Nem egy éjszakás tetoválások.*Bár szinte az összes tetkóm látszik olykor, a történetük nem publikus. Az én életem nem másé, nekem van közöm hozzá és azon keveseknek akiket a bizalmamba fogadok. Elhúzom a kezeimet és intek annak a drága pincérnek, hogy hozzon még egyet az elfogyott italomból. *-Na és milyen belső lenyomatra gondoltál? Ugye nem látsz a vesémig? Nehogy poros legyen a szemed.



_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Szomb. Jan. 14, 2017 2:00 pm

Az asztal megszemélyesítése után a következő jó pontom, hogy madárszakértőnek néztem a csajt. Tetszik, ahogy előadja az élete zongoraetűdjét. Amilyen dúrban kezdett az elején, úgy kezd puhulni a molja. Lassú tűzön. Rávigyorgok, aztán kezdem a filozofikus divatmegfejtést. Nekem tetszett a vége is. A nők mindig olyan gyakorlatiasak.
- Nem, a finálét inkább kiemelkedően emlékezetesre szoktam formálni. Egyébként csak elképzelted, amitől kijönne minden vagy már kóstoltad? Ha nem, nem tudod, mit hagysz ki. Ezt egy san francisco-i szaxofonos barátom mondta el, aki civilben mixer. Imád kísérletezni, mindent egybeönt, ezt a jó szokását pedig a zenébe is átvitte. Egyik példaképem. Nála kóstoltam ezt a csodát is.

Megnézegetem a kacsókat és amelyikre gondoltam, azt finoman megfogom, a számhoz húzom és ha eddigre még nem kaptam egy sallert, akkor a nőé lesz egy kézcsók.
- Engem sem zavar, hogyha te pucéran is fel vagy öltözve. Jól sejtem, hogy egy hangjegynyi hely sincs a kottafüzeteden?
Újabb kaján vigyorral kérdezek be a ruhája alá. Azt az érzetet kelti, hogy még a lábujja közébe is jutott egy fél Golden Gate-híd. Szimpatikus, hogy a festetlen emberekkel is szóba áll. Nem lett sznob, a tetoválásai nem fújnak akkora hangzavart, hogy a big band hangzáson kívül mást meg se ismerjen. A dupla beintés részletes magyarázatát figyelmesen hallgatom, de közben legurítom a maradék italomat.
- Galamb és varjú, kórusmű és heavy metal ballada. Egyik sem az igazi a másik nélkül. Te is kedveled az ellentétek harmonikus összedolgozását? Egy éjszaka talán kevés az ilyesmihez, de kezdőhang nélkül még egy dal sem csendült fel.
Célozgatunk, célozgatunk és nem kizárt, hogy végül eltaláljuk a csodabillentyűt, amiből egy féktelen örömdarabot tudunk kibontani. Ahogy az se kizárt, hogy a végén lebontjuk a fél zongorát. A lehetőségek nagy alapterületű tárháza ez a nő és pont ezért szimpatikus. Kedvelem az ilyen áttetsző és átláthatatlan egyéniségeket!
- Nos, ha odabent porfészek van, akkor a vendégem vagy a következő itókára! A narancsos vbk-t biztos nem kéred?
Most rendelt egy italt, de a szünetem még tart, úgyhogy jöhet harmadik kör is.
- Impulzusok, méhek zümmögése, aszfaltozó járművek rút durrogása és a város áradó folyama. Meg még ezer és egy hatás, ami mind leképezhető, hogy végül a kezeimen át hallgatható formát kapva újuljon meg. Én tulajdonképpen lejátszom az életet, amit élek és amit mások élnek.
A pincérsrác megint azzal a nagyszájú kolléganőjével vált pár szót. Szegény, nap mint nap fájdítja a szívét, ugyanis Suzie még csak kihasználásra sem méltatja.
- Mondd, te itt élsz a városban vagy csak egy hosszabb-rövidebb kóborlás hozott ide?
A lejátszó az egyik kedvenc dalomat hozza most ezüsttálcán, igen tiszta minőségben, jég nélkül. Kicsit ingatom is a fejemet, aztán ujjaimmal dobolok egy rövidet az asztalon.
- Hogy tetszett az est első része? Még bele tudtál hallgatni?
Mert a kezdéskor biztos nem volt itt. Ilyen barokkos operajelenséget biztos meghallottam volna a szemeimmel.
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Hétf. Jan. 16, 2017 5:36 pm



Henrik & Sapphire



*Megnyugtató, hogy másban nem követi az erős kezdés utáni rohamos visszaesést, akkor a legrosszabbon már túl vagyok. Nem mondom, sok mindent kipróbálok, de azért van egy határ amin nem lépek át még akkor sem, ha mexikói gyerekek potyognak az égből. *-Hihetetlenül kifejlett képzelőerőm van, elég csak elgondolnom és máris háborog a gyomrom. Hogy csoda lenne? Nekem Óz a csoda. *Kellemesebb, és ha ehető lenne biztosan jó ízű is. *-És a rum.*Emelem meg mutatóba a poharamat.  Nem bízom más italban, persze szoktam vizet is inni és narancslevet is, de mindezt csak reggel. A kólát napközben. Néha.  Nem kap figyelmeztető nyaklevest mikor elkapja a kezem, amúgy is elég finoman csinálja, hagyom hát. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. Aztán elképedek. Nahát, a félig pingvin még ilyet is tud? És ne tudtam nem észrevenni a pici hezitálást amivel időt adott arra, hogy eldönthessem; állcsúcson vágjam vagy ne. *-Rosszul sejted, még van hely az emlékeknek, reményeim szerint lesz még részem megörökítendő dolgokban.  Egy befejezetlen szimfóniához mindenképp. Hidd el, aki keres az talál.*A minta magyarázatához nem fűzöm hozzá a történetet ami miatt az ujjamra került. Abból ahogy beszólogat és próbálkozik, nyíltan és rendhagyóan flörtöl, nem csak egy-két italnyi időt akar az asztalomnál tölteni. *-Chilis csoki. Santana és Beethoven.  Sok éjszakához, sok kezdőhang kell. Van hangvillád?...upppssz, mit is beszélek.*Kapom látványosan a kezem a számhoz, szándékos volt, szándékos volt. Azért mégis jobb ha az ember lánya nem egyedül iszik, ráadásul még a társaság is meglehetősen szórakoztató. A zenébe applikált gondolatok üdítő változatosság, főleg a mai napom után. Az  sok szemét ami emberek száján ki tud jönni, eléggé lehangoló.  S ha ez nem lett volna elég, még egy divatot követő plázacicával is meggyűlt a bajom. Ám ez a verbális, buja kéj amit levágunk, kezdetnek nem is rossz. *- Köszi, majd visszahívlak a következő körben. Nem, nem hiszem, hogy felkészültem rá. *Akkor így már a negyedik körnél tartunk elméletileg, ami azt jelenti, hogy hajnalig nem fogok hazakerülni. Diablo rám borítja a kajás tálját ha ennyi ideig kint hagyom a kocsiban. *-Van kéznél egy kis tonhalad?*Muszáj a rabszolgatartómat valamivel lekenyerezni, hogy anyuci lelazulhasson egy helyes, paradicsommadár mintás gatyájú fickó társaságában és megtudja mi az a belső lenyomat. El is alélok tőle. Ha csak a felét játssza le, már érdemes volt bejönnöm, hogy hagyhattam figyelmen kívül ezt a helyet?* -Amit mások élnek. Hűha, az izgalmas lehet.*Hátradőlök, ujjaim az asztalon kopognak és nem az új szám ritmusára. A pletyiző pincérsrácit fixírozom az italok miatt, aki épp a pultos csajt fűzi. Hiába. Szegény fiú abszolút analfabéta a női testbeszéd és jelentőségteljes pillantás AB C-jében. *-¬Itt élek úgy két éve és egy hosszabb kóborlás hozott ide, remélem az utolsó.  Te Hawaiiról jöttél? *Egyszerűen nem tudok leszállni a nadrágjáról. Amennyire ízléstelen az öltönyhöz, annyira szuper is, szóval az ellentét nagyban játszik. Már ketten dobolunk az asztalon, remélhetőleg ezt már az éteri muzsikaszó ellenére is meghallja a pincérfiú, de ha nem, esküszöm két kézzel tépem el onnan. *-Fájdalom, de nem hallottam, későn érkeztem, már a vinnyogó csaj keverte a dallamokat.*Szó szerint. A mostani egész jó, de szívesen meghallgatnám alkalmi ivócimborám játékát.* -A látvány után viszont nagyon kíváncsi vagyok. *Még mindig társalog, pedig az italok már kint vannak a pult tetején, a csaj gyors volt, sajnos lerázásban ő sem remekel. De hát néma gyereknek az anyja sem….*-Figyelj Bobby! Szomjan halok. Ki tudod magyarázni a halottkémnek? Lécci!*Tutira nem Bobby de hallgat rá, legalábbis az erélyes hangra felénk fordul, eszmél és sértődik. Na ebből pohárlecsapás lesz és kilöttyentés.*





_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Vas. Feb. 05, 2017 6:23 pm

- Ez bizony a tehetség átka.
Nem ő az első, akinél látom, hogy a képzelethez vödör kell.
- Az óceánjáró zongorista legendáját is ismered? Én nem, de a tengeren szokás ilyen itókára rácuppanni.
Valahogy róla nehezen képzelem el, hogy krumplit pucolt vagy ágyneműket húzott akár csak egy folyami hajón. Hosszúujjúban és kesztyűben kellett volna mennie az állásinterjúra is. Azt a kis összefestett kezet csókkal illetem és ihletem is, mert újra megered a nyelve. Vajon mennyi violinkulcs és 2 b előjegyzést rejthet a ruhája és még mekkora hangversenyterem van annak a vég nélküli szimfóniának?
- Szeretnéd kezelésbe venni, hogy egy hangnemben legyünk?
Utánozom, direkt meglepődve és eltátva a számat. Mókás jelenség, akkor is, ha komolyan beszél, akkor is, ha a szavai csak háttérzenét jelentenek, hogy elnyomják a valódi gondolatokat, bár ezutóbbit nem annyira kedvelem. Én sem azért játszom, hogy a fejek üresek legyenek. Pláne nem azért, hogy a szívek is bezáruljanak. Én inkább nyitogatni szeretem az ajtókat.
- Rendben, nem erőszak a marhavágás.
Öntudatos egy nő, összetett kompozíció, nem egyszerű megfejteni. Ez a lényeg, a kihívás, mint lekottázni egy óvodás sereg kiabálását. Lehet, hogy kísérleti mű lesz a vége, de büszke leszek rá.
- Hú, pont ma tettem ki a mellényzsebemből!
Abszurd kérdésre még kakofónikusabb válasz.
- Ha a rumhoz kell, kicsit átértékelem a viszolygásodat a fura elegyektől...
Bárgyún vigyorgok rá, remélve, hogy megosztja velem, mit alkotna most, amihez ilyen markáns szagú összetevőre vágyik. Biztos, hogy van értelme, nem csak random megkérdezte, hogy találkoztam-e valaha Michael Caine-nel. Véletlenül. Én következem, mesélek arról, amiről legjobban szeretek, aminél jobban csak valóra váltani szeretem, amiről most szól a próza.
- Miért is szorítkoznék a saját életemre, mikor ezer másikat is meg lehet jeleníteni. Amik rajtad vannak, gondolom, azok között is több ilyen akad.
Mert a halál sem ő és az élet sem. Mind részek vagyunk, az egész részei. Ennyi csodálatos ábra között fantasztikus történetek lehetnek. Átfut az agyamon, hogy milyen művet tudnék szerezni, ha az egészet látnom, úgy completo.
Az újonnan felizzó dallamok mintha untatnák az asztaltársamat. Megfigyelem, hogy függetlenített ütemet játszik, valami belső nótára, aminek a külvilág jelen állapotához semmi köze. A pult mögötti szappanoperát nézi. Ebben a hangzavarban nem sokat lehet kivenni. Talán szájról olvas. De akkor inkább az enyémről olvasson!
- Az én sztorim is hasonló. Körbejártam a világot a skandináv országoktól Latin-Amerikán át idáig. Amúgy New Yorkban csendültek fel az első hangjaim. És csak részben jöttem Hawaii-ról. Csak a nadrágom.
Igazából lényegtelen is, hogy a művész mivel nyűgözi le a közönséget. Ha már hat, akkor tud valamit. Ennél a nőnél erős vizuális érdeklődést találok. Átsuhan a fejemen egy kósza gondolat, le is kísérem ütőhangszeren. Az asztallap újabb funkciója.
- Fájdalom, bizony, de ha a laptopművészet nem enyhítette, majd én megteszem. Nos, Henrik Ibsen Troy milyen névre küldhet dalt?
Nem szokványos módon, hisz nem slágereket játszom, de saját szerzeményt is lehet címezni. Meg fogom tenni, akkor is, ha Oroszlánfülű Isaura-t mond be nekem. Bízom azért egy jótékony bemutatkozásban.
- A szünetemből már nincs is olyan sok hátra, úgyhogy hamarosan megérintem a füleidet.
Reményeim szerint. Az érdeklődése őszintének hat. Tudtam én, hogy érdemes bevetni ezt a pantallót. Ha sima alkalmi ruházatban jövök, talán elsiklik mellettem. Szereti a különlegességet, az extrém műfajokat. Ahogy a rendelést megsürgeti, az is elég extrém. Mókásan az arcomba temetem a kezemet. Fordítva szokták, de hát ha mi a különlegességet kedveljük... A srác olyan vágtát levág, hogy szurkolás nélkül talán el is csúszna. Egy paraszthajszálon múlt, hogy az egyik asztal széléről ne sodorja le, amit nem kéne. Morci a harci induló miatt, amit a fülébe kürtöltek, nem vidáman jön ki, de mire ideér, már megszeppen.
- Elnézést...
Én egy mosollyal átveszem, amit kértem, aztán lebonyolítjuk a többit is. Ha a vendég áriázni akar, igyekszem majd enyhébb akkordokkal szőnyegezni. Például egy oda nem kapcsolódó rész odakapcsolásával:
- Ha egy pillanatra elfelejthetjük Bernardot, aki a következő kört nyilván nem langsamban játssza el... - üzenek diszkréten a srácnak, közben végig a partneremet nézve. - Esetleg te magad is alkotsz hasonlókat, mint amik a testedet díszítik?
Ízlés, stílus és amit intuitívan üzen, azok kérdeztetik ezt velem. Bernard lassan elvonul, nyakát behúzva, mint aki a koncert vége előtt már mindenki szeme láttára rohan a ruhatárba. Aztán megint rákapcsol, mert Susie rikácsolva követeli őt, hogy segítsen. Nehéz műfaj, én maradok a könnyűzenénél. Ha összejön a koccintás, már új dallamok édesgetnek magukhoz. Itt mindig olyasmi megy, ami inspirációt ad a műsor elkezdéséhez és folytatásához is. Az élethez, ami a legizgalmasabb műsor evör.
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Pént. Feb. 10, 2017 6:04 pm



Henrik & Sapphire



*Átok vagy áldás, vagy mindkettő, nem vitatkozom vele. Néha azért jó lenne ha csak úgy néznék ki a fejemből, de abban a képek egy végtelenített vetítésen vesznek részt....és nem ismétlődve. Nincs az az idő amiben papírra tudnám vetni az ötleteimet, így sok a feledés homályába merül és csak remélem, hogy egyszer újra felbukkan egy illat, egy dallam, egy érzés nyomán. *-És Mexkóban. Ott ez az anyatej.*Átvitt éretelmeben persze, én sem rumot ittam fél évesen, de ebből már kitalálhatja, hogy onnan származom. Legalábbis kinézek belőle ennyi észt és kreativitást. Megengedek magamnak egy pikáns elszólást, ha már flörtölgetünk, csináljuk jól és szórakoztatóan. Eljátszom a szende szűzet, már csak a kivillanó bőrömet tekintve is pocsék alakítás.*-Újra kellene hangolni. A napom enyhén szólva egyhangú volt.*Nem szokott az lenni, általában remek hangulatban telik az egész, de ma...mintha direkt a madármintás nadrágú fickóra gyúrt volna a sorsom. Már ez a dallamos virágnyelv is felizgatja a lelkem, nem rontanám el holmi narancsos kólával vagy mi a szösszel. *-Ezt a marhák nevében cáfolnám.*De persze kit érdekel, hogyan kerülnek az asztalomra, tányéromra. Na igen, az utóbbi sem nagyon ismeretes a számomra, bár anyám próbált valami konyhai értelmet a fejembe verni, de a teán és a rántottán kívül igazán....esetleg valamilyen levest, nem marhából. Viszont naná, hogy ínyenc vagyok, imádom ha egy pasi nekiáll főzni. Némileg feldobom a társalgást egy látszólag oda nem illő kérdéssel és ezzel új irányvonalat szabok meg. A dallam varázsló veszi a lapot és royal flush terít. Toroknahgú gurgulázással jutalmazom.*-A gazdának kell....a macskám kint szunyókál a kocsiban és nem sokára itt az etetés ideje. Nem számítottam rád és a puhatolózásra alkalmas személyiségedre. Édes egy pofa az idétlen vigyorával. El tudnám képzelni, hogy a derékvonalamon zongorázik és közben a világ értelmét ecseteli, szóban és tettben egyaránt. Többet hallok ki a szavaiból mint bárki más, mint amennyit ő gondol és eszembe jut az is, hogy vajon mit alkotna az én életem villanásaiból....és már ott zizeg a fejemben egy kósza gondolat, egy minta amit még nem ismerhetek de tudom; hamarosan kevesebb hely lesz a mesék fennsíkján. *-Egy-kettő. Inkább emlékek egy fontos eseményről.*Önző vagyok ezen a téren. Engem nem más élete érdekel magamon hanem a sajátom, persze ettől még jut emlék olyannak is aki részt vett benne, rajtam van az első szerelem is és a csalódás is. Lehet, hogy a pincér fiú is felkerül rám, ha sokáig tököl, késsel a nyakában. Csak pislogok az oly hasonló életúton, talán ezért jár annyira egy rugóra az agyunk, a madaras naci sem marad ki a csevejből. *-Örülök, hogy eljött onnan, kész pazarlás lett volna ha ott marad. Ki tudja milyen sorvadt agyú viselte volna, azért mégis csak kellemesebb egy entellektüel virgácsait simogatni.*S örülök annak is, hogy elvonta a figyelmemet egy kicsit a pultnál történő sikertelen udvarlásról. Egyszerűen nem bírom az értelmetlen erőlködést ééés, ehhez még hozzájön a gépi zene ami akár jó is lehetne, de nem az. Jobban kedvelem a síró gitárt, a zongorát, a hegedűt és minden mást ami gyűjtőnéven hangszer névre hallgat. Az én bárzongoristámnak is van neve, csodásan és fennhéjazón három is. Nem maradhatok le mögötte.* -Gloria Sapphire Salinas. Vagy  maradjunk csak a….Sapphire mellett. *Így talán még a szalonba is eltalál ha esetleg meggondolja magát és úgy dönt, mégis elveszíti a szüzességét, örömmel  átsegíteném a tűzkeresztségen. Megint elindul az agyam, nem zakatol csak szép lassan ver gyűrűket a hullám és ahogy mélyen a szemeibe nézek már tudom mit varrnék rá ha engedélyt adna. Azt is hova. Előbb azonban ő jön, ő érint én csak kuncogok a burkolt utaláson, ha csak félig olyan jó billentyűben mint flörtben akkor a mai este a borzongásé. *-Hűűűű! Máris égnek merednek a pihéim. Ha a lelkemet is megérinted én is veszek ilyen nacit.  Unisexnek nézem.*Nem hülyéskedek, akár szavamon is foghat, bizto vagyok abban, hogy nem most vagyok itt utoljára, a kedvenc helyem lesz ezek után, feltéve ha a pincér is összekapja magát. Finoman utalok arra, hogy engem is kábíthatna azzal, hogy összetöri magát a kegyeimért, majdnem meg is teszi a berendezéssel. Azért szurkolok, hogy a rumom épségben megérkezzen. Most már megérdemel egy százkarátos mosolyt, úgy nézek rá mint a mesében a vasorrú banya Jancsira. *-Elnézem. *Magamhoz húzom a poharat nehogy leboruljon az asztalról valami ügyetlen jedi mutatvány miatt, és nem is kell tovább villámokkal szórnom Bernardot, a zongorista megteszi helyettem, szóvirágokkal ütlegeli miközben legnagyobb megelégedésemre engem fixíroz. *-Egész nap. A számodra is van már a fejemben műalkotás…ha esetleg…nem is egy. Zsáknyi. Megbizsergetted a fantáziámat.*Tolulnak az ötletek, szalvétát rabolok a pohár alól, cerkát a kabátzsebből és nekiállok. Henrikre nézek, abbahagyom, eltakarom ernyőt görbítve a bal kezemből.* -Nincs kukkolás. Játszás van. Érints meg. Utána iszunk.


[/color]




[/justify]

_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Szomb. Feb. 18, 2017 10:57 am

Én meg tűzijátékot nem tudok úgy nézni, hogy ne a hanghatásokra figyeljek elsőként. Robbanások, pukkanások, a lecsengés és ha még háttérzene is van hozzá, végképp végem van. De így szeretem az életet.
- Á, szóval onnan van a csodás napégette színed!
Nem mondtam volna meg a vonásai alapján, hogy a szoláriumban sütteti-e a hasát vagy a hajszíne is eredeti. Az anyatejjel szívhatta magába azt a vizualitásban is gazdag kultúrát, amiben a koponyákat is virággal díszítik. A zenéjük is magával ragadó, hm, lehet, hogy be is építek egy kis hasonló elemet. Azt szokta szeretni a nép és ha küldhetek számot, ha nem, küldeni fogok egy ilyesmit.
- Akkor majd megpendítjük a hangvillát.
Kacsintok rá egyet. Az estém fénypontja már látszik, de még csak szórtan. Majd ha a búráról lekerül a lepel... Akkor a kés alatt senyvedő tehenek és tenyészbikák sem fognak sírni.
- Az én kis feketeségem otthon szunyókál, valószínűleg a rongyszőnyegen és tuti, hogy a tálkáját már tisztára nyalogatta. Én számítok rád.
Széttáruló mosollyal szólok a nőhöz, aki szintén házikedvencet tart, nem is akárhogyan. Városnézésre viszi és tonhallal akarja megkínálni az úton. Hát bizony az is elképzelhető, hogy a pikkelyre éhes kis cimbora találkozni fog a már jóllakott ördögfajzattal, aki ki tudja, megint milyen őskáoszba fordította az otthonom harmóniáját.
- Igen szép gondolat, hogy nem csak a retinádba lopják be magukat ezek a jelentős pillanatok.
Én egy ideje már hallom a történéseket. Zenék, amik fontos mozzanatoknál csendültek fel. Vagy felcsendülhettek volna, de csak később születnek meg. Azt hiszem, ez valami közös, igazi művészlélekvonás bennünk. Magunkba építjük az életet.
- Én meg örülök, hogy ez a csinosan festett és festő senorita már nem csak otthon kedveli az anyatejet. Talán sose másztam volna beléd...a hallójárataidba.
Direkt mondom félre és érthetően. Úgy érzem, hamarosan egymásra írjuk a hangjegyeinket és a papír is átszakad, olyan kottává fogunk válni így együtt.
- Hű, ez igen szépen hangzik! Már látom is hozzá a moll hangsort. Sapphire!
Emelkedés, csúcspont és elhalkuló, csendes visszaolvadás tükröződik ebben a jelenségben, amivel a nő magát leírja. A zafír pedig kevés ahhoz, hogy minden oldalát megvilágítsa. Ékkő is van benne, de még rengeteg más is. A szemeiben például valami nagyon távoli gondolat. A hölgy gondolatban elröppent, valahol messze száll.
- Meg fogom adni a ruhabolt címét... - mutatok rá határozottan, majd megint széleset mosolygok a szakállamból.
Tényleg jól mutatna rajta. Ha megcsinálja, fotódzkodni és fogódzkodni fogok vele. Már eddig is eltökélt szándékom volt, hogy az első felvonás után újult erővel még inkább kizökkentem a népet az egyhangúságból, most már az egészen kívül ezt az egy, de egyáltalán nem apró részletet is meg fogom ragadni. Kiszáradni pedig nem fog, mivel Bernard végre célba ér, ha nem is révbe. Ha Sapphire ölni tudna a tekintetével, gyanítom, hogy már a halálsoron ülne.
- Alkotó és befogadó egyszerre, ez a legszebb!
És megihlettük egymást, egyik a másikról regél a maga műfajában. Lejátszom őt, ő megfest engem. Nem haladok annyira előre, hogy rögtön egy egész turnét betöltő szerzeménycsokornak nevezzem, de ha jobban meg fogom ismerni, esélyes, hogy azzá válik. A rum mellett lassan kezd valami megszületni. Már látom a vajúdás jeleit. Ahogy Sapphire rejti a bábáskodó kezei munkáját, én a szemeimet takarom el, majd búcsúmosollyal felhajtom az italomat és a széket finoman hátratolva állok fel.
- Hallani foglak...
Ezzel még intek egyet, hogy jól van, emelkedik a hüvelykujjam. A pult mellett elhaladva koppantok egyet és kettőt rajta. Direkt nem veszem fel a pincérlány sóvárgó pillantásait. Ne ő égessen meg. Most találkoztam egy finomabb és egyben durvább tűzzel egyenesen a forró kaktuszok világából.
A zongorához járulok, kicsit meghúzom az ásványvizemet, ami ma este társ. Megbeszéltük, hogy a többit majd hozzák, amikor jelzek. Nehogy kimelegedjen az italból a frissesség. Ahogy az elektronika utolsó taktusai elhalkulnak, a DJ-nk volumemunkájába már lassan bele is játszom, a már hallhatatlan, de végsőként felcsendülő hangokkal harmonizálva. Ebből bontom ki a következő dalcsokrot. Lassan beinduló jazzstandard után egy másik, de tempósabb következik. Ebben a műfajban nincs eredeti és utánzat. Azt szeretem, hogy a szerző is eljátssza a saját dalát két koncerten két különböző formában, így én is megtehetem. Mivel az este fényét kell emelnem, egészen hosszú az előadás. A közepénél szakítom meg. Megkocogtatom az időközben megérkezett borospohár szélét, szót kérve.
- Hölgyeim és uraim, remélem, jól utaznak! Most egy kis időre szeretném elkormányozni hajónkat a tüzes és heves mexikói vizekre! A következő dalt egy csinos, fekete szempár tulajdonosának, Sapphire-nek küldöm!
Ahogy befejezem és leülök, már azt is megtapsolják. Mindig is kedveltem az itteni közönséget. A taps pedig most nem csak nekem szól, hanem annak is, akire a zongora mögül bazsalygok egy másodpercig, aztán pedig belevágok a neki szánt muzsikába. A rövidke darabot teljes átéléssel, igen kifejező arccal játszom végig, teljesen belefeledkezve a fehér és fekete billentyűkből előcsalt hangok kavalkádjába. Nem nézek fel, csak görnyedve játszom, de valami földöntúli mosollyal. Tessék, drága!
Amikor az est a vége felé közeledik, a vendégek pedig a bejárati ajtóhoz és lassan kezd kiürülni a helyiség, egy barátságos kis vacsora utáni fogáshoz nyúlok, ezzel vezetem le a záróra okozta feszültséget a vendégekben és oldom fel a nyugalmat a személyzetnél. Bernard és Suzie lassan mehetnek haza, igaz, nem egy helyre. Az utolsó négy hangot igazi drámai lassúsággal fogom le, derékból. Már csak utósimogatás ez, lepedővel betakarva, a felső vakolatot bámulva és szépen, lassan álomra szenderülve. Ezután pedig egy kicsit még ücsörgök, aztán óriási mosolyra tárt karokkal állok fel, hogy meghajoljak. Jobbra is, balra is, előre is, hisz a hang mindenfelé terjed. Még egy fél órácska van, az újonnan érkezőket már udvariasan meg fogják kérni, hogy így számoljanak. Zárul a zongorafedél.
Miután tettem egy kis kitérőt oda, ahová ennyi ital után nem csoda, hogy vágyom, frissen mosott kézzel huppanok le Sapphire-rel szemben.
- Nos, művésznő, mit alkottunk, ahogy összeraktuk, amink van?
Kölcsönhatás volt ez, tudom, hogy a kis esti zene nélkül nem úgy sikerült volna a skicc és a találkozás is hatással volt a ma esti klimpírozásomra. Most már bizony meg akarom sasolni, mit ihlettem, ha már Sapphire is hallotta, amit ő inspirált ki belőlem. Utána pedig tényleg iszunk.
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Hétf. Feb. 20, 2017 8:37 am


Henrik& Sapphire



*Onnan. Bólintok. Az alapszínem maradt, napra nem nagyon járok, egyrészt mert majdnem egész nap dolgozom, másrészt nem akarom a mintáimat még bele is égettetni a bőrömbe. A többit meg elrejtik a féltve őrzött képek, nem hibáztatom amiért nem látta elsőre, viszont remek kombinációs készsége van…és remek humora amit a témának megfelelően csomagol. Szinte mindenben különbözünk egymástól, csak a művészet közös bennünk, amivel egymásra hangolódunk és szó szerint.* -Már alig várom.*Ő kacsint én szemérmesen mosolygok, ennyiben maradunk. Nem kell ezt túlragozni, felnőtt emberek vagyunk…igaz, a ragozás is már egyfajta élvezet, de nem fogok most lemenni irodalmárba vagy nyelvészbe…vagy mégis. Idegen nyelv, francia…innom kell. Maradok a kottánál és a zongoránál, épp az ujjait szemlélem lappangó tekintettel mikor bedobja a cukiság faktort. A pasi cicával olyan mint gyerekkel, kapós. *-Hmmm…most már én is rád. Egy macskás pasi, de szép lelked van.*Nem csoda, hogy rákattantam. Nem átall beszélni róla, szerintem még azt is hagyja neki, hogy reggelente felnyalja a legszebb álmából, vöröslő nyomokat rajzolva az érdes nyelvével a járomcsontjára. Diablo egyszer lilára nyalta a jobb szemhéjamat, kénytelen voltam aznap úgy sminkelni, csak macerás volt a készletből pont olyan árnyalatot kikeverni, viszont egy kábult éjszaka utáni ébredéskor megkönnyebbülés volt csak az egyik szememet kifesteni. A zongoristám ugyanolyan mint én, feltételezem, csak nem képekben hanem hangokban utazik. Persze azért érdekel az igazság, az ujjammal megkavarom a levegőt a halántékom mellett, mintha csak dilisek lennénk, más normális halandó szemében végül is azok vagyunk.* -Te hallod a fejedben a meséket? Én látom. Azt is amit csak érzek. Egy illat, egy hang…*A fejemben történő lendületes faltól-falig léptek megtorpannak. Hűha. Ő látja és lekottázza én hallom és rajzolom, micsoda páros lehetnénk. Éééés nem hallom félre amit mond, pontosan tudom mire érti, cinkos mosolyt váltok vele és megbököm a levegőt kettőnk között jelezve, hogy ott a pont. Aztán nálam amint elrebegem a nevem, mindet. Bár a Sapphire-t anyám csak úgy mellékesen adta, nem vagyok anyakönyvezve rá, az ő szájából mégis úgy hangzik mint egy buja álom. Egy halk, suttogásokkal teli éjszaka, fülledt erotikával fűszerezve. Libabőrözöm. El is veszek pár röpke pillanatra a gondolataim mélyén, alakul a festmény, kész freskó, a vonalak úgy kígyóznak akár az indák a fák törzse körül. Képorgia. Ha befejezi a művét hallani is fogja azt a moll hangsort.* -Veszek hozzá egy csokornyakkendőt is.*Mielőtt elbocsátom, a jobb hallás érdekében megajándékozom egy mosollyal, de amint magamhoz húzom a szalvétát és kezembe ragadom a rajzoló szerszámot, már ott sem vagyok, elmerülök az alkotás bugyraimban. Először csak vonalakkal alapozok, még merengek a sok közül melyik képet tárjam elé, de amint a zene felcsendül már tudom. Marad még bőven, százával – na jó, kis túlzás – ami róla fog készülni szabad perceimben, a vele való élmények gazdagodásával egyre több, szebb, kiforrottabb lesz. Mintha ott sem lennék, pedig de. Hallom a muzsikát és lám, nem csak a füleimmel hanem a szívemmel és a lelkemmel is. Főleg az utóbbival. Belém gyűrűzik minden dallam, legapróbb akkord, néha mélyen és öblösen akár a tenger, olykor csilingelőn mint egy madár trillája. Nyelv kinyújtva gazdagítom az olcsó szalvétát, bár néha meggyűlik a bajom vele, mert túl puha és csúszik, vigyáznom kell nehogy szakadjon is. Akkor kapom fel a fejem mikor ő szólal meg, szinte fáj, hogy a zenét nem hallom már, de még legyezőszerűen integetek is neki mikor rólam van szó, s mivel a rajz elkészült, a szalvétát lefordítom, hátradőlök és lehunyt szemekkel élvezem a nekem szánt ajándékot. Csak egyszer mozdulok meg, amikor felhajtom a rumom maradékát és újabbat rendelek Bernardtól, aki immár mint a villám, töri magát s nem a poharat, berendezést, hogy kiszolgáljon. Meg is kapja a magáét, hagyok borravalót is, ez lesz az utolsó italom ma este. Még Diablot is feledem, hogy mit kapok ezért még ma azt nem teszem zsebre, de szerencsére van otthon a hűtőben engesztelnivaló bőven, várva az ilyen alkalmakra. Elalélva talál Henrik a Zongorista, révedő mosollyal az arcomon, csillogó szemekkel. Elé tolom a szalvétát, kihajtogatom neki, mert kettőt rajzoltam, azt is megmutatom ami rám kerül majd ennek az estének az emlékére.* -Ez a tiéd…*Mutatok a violin kulcsba oltott madárra, majd fordítok és…*-Ez az enyém. Hamarosan rajtam lesz a kék virág és amikor bottal tipegek haza a boltból fél kiló kenyérrel, akkor is emlékezni fogok.*




_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Szomb. Feb. 25, 2017 6:58 pm

Bólintok, bólogatok és bájosan vigyorgok, mert bizony én is nagyon várom. Eddig sem éreztem élettelennek az estét, de Sapphire már most adott egy plusz löketet.
- Szerintem Judy is így gondolja. Azért dorombolja össze a hátamat reggelente.
Neeem azért, mert a pocija kívánja a napot nyitó macskatápot. Aztán azt a szép lelket szépen össze is szokta karcolgatni, ha hozzáfér. El se akarom képzelni, milyen harci kürtök zendülnek majd fel, ha megérzi a művésznőn a másik karmos jószág szagát. Vagy ha azok ketten egy hangversenyterembe kerülnek! Na, akkor aztán háború tör ki és véget nem érő üldözéses jelenet.
Ahogy Sapphire az őrült művészeket jellemzi a levegő körberajzolásával, én bebandzsítok és három ujjal kapargatok az arcom előtt, mintha a zongorába szorult szakállfésűt akarnám előhalászni. Volt már rá példa. Mi bizony a téboly határán játszunk normálisosdit.
- Újabb közös vonásunk, hogy hallom, amit te látsz.
Az ő füleiből pedig a szeme elé úsznak át a fejemben felcsendülő, bolondos dallamok. Értjük egymást, annak ellenére és épp azért, mert fordítva van behangolva az agyunk. És egy név is társul ehhez a jelenséghez, amit kimondva nem csak bennem indulnak el folyamatok. Egyszerűen látom, hogy hogy hangzik ez. A tetovált lány már nincs itt, elszállt messzire és valami csodálatos alkotással fog visszatérni, mire én is visszaröppenek hozzá egy szárnyaló előadás után.
- Remek végszó!
Hirtelen elképzelem őt egy szál trópikus nadrágban, csokinyakival. A többi, ami varrás mentén sem reped, öltöztetné. A képzeletem szüleményeit is belejátszom az est vendégmulattatójába. Nem zavar, hogy a művésznő szemeit nem élvezhetem, amíg a fülébe lopakodok be kiforrott, óvatos léptekkel.
Egy pillanat erejéig találkozunk, pont, amikor ideje van. Széles, zárt mosollyal veszem tudomásul, hogy most már nem szemmel fog hallani. Az a belső élet, amit ő él, hasonló lehet az enyémhez és úgy érzem, most szaladtunk ki arra a mezőre, amin ő ültette el a magokat és én locsolom. Ami itt kifejlődik, az közös termés. Zongorán kísérem a ceruza vonalvezetését és a dalomat megfesti az, akinek szól. Bernard serénysége láttán még szélesebben villantom meg a fogaimat, mert a macskatartó bizony kifeszítette a karmait és a pincér meg lett fegyelmezve. Ez egy igen mókás jelenet.
Ez a katartikus tekintet minden pénzt megér. Ragályos is, belőlem úgyszintén árad az elvarázsoltság. Karácsonyi ajándékot bontó gyermek kíváncsiságával fogom kezembe a szalvétát. Tapintanom is kell, hogy tisztán halljam, amit látok.
- Bámulat. Ámulat.
Sapphire miatt ma már született és alakult egy-két dal, de az ábra láttán már egy konceptlemez alapjai rakódnak le. A technikai bravúr, hogy ezt röpke pár perc alatt vetette papírra, el is törpül a lélek csörgése mellett.
- Tisztán felismerhető vagy. Szavak nincsenek arra, mennyire hálás vagyok ezekért az örömökért. Rum viszont még akadhat, ha nem kívántál meg valami mást!
A fél kiló kenyér mellé. Sosem jutottam el odáig, hogy vonzzon a tetoválás. Tisztán akartam megőrizni a testemet, hogy majd öregkoromban se legyen ráncos a rámkarcolt zeneakadémia fala. Most a szívem majd kiugrik ide az asztal pácolt falapjára, hogy a mellékelt ábra ritmusára dobogjon.
- Amit nekem szántál, azt majd kérni fogom tűvel is.
Most viszont rendelek egy finom vörösbort és Sapphire-nek is, amit csak szeretne. Nagy lett a lelkem, ahogy megérintettem az övét és ő az enyémet. Begyulladtunk és lassan oltani is kéne. Nem csak a szomjunkat. Pár kör még belefér, de utána taxiznunk kell majd. És egy halkonzervet szerezni a kiskedvencnek, mielőtt ünnepélyesen megnyitná az ülést Sapphire kocsijában. Kellemes búcsúztató zenék csendülnek fel, olyanok, amik miatt én akár még maradnék is, de a legtöbb vendégünk azt hallja belőlük, hogy ideje fémet dobálni a kasszába és lenyomni a kilincset.
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Szer. Márc. 01, 2017 8:00 am


Henrik& Sapphire



*Hmmm, na igen, biztosan azért. Megráncolom az orrnyergemet, mosolygok. Azon agyalok milyen jót és mikor követtem el, hogy ezt az estét kapom ajándékba, mert bármi is legyen a vége, már az eleje is emlékezetes volt. Égi jel lenne - bár azokban csak az anyám hisz - hogy a macskáink is ellenkező neműek? Ha összekerülnek....persze az csak úgy lehetséges ha egyikünk a másikhoz megy, és váratlan macskástól, mert idő sem volt cicafelvigyázóra. Ahogy Diablot ismerem, komótosan nekiállna udvarolni, akár az angol urak, hidegvérűen, ügyet sem vetve a mérges, kellető fújásra és visszautasításra. *~Vaklárma~*Felvillan bennem a film amint a süket vezeti a vakot. Éppolyan bolondosak vagyunk, aki most hallaná a beszélgetésünket, ugyanazt csinálná szemöldök felvonva mint én, a dilisek egyezményes jelét mutatná. *-Kideríthetnénk mennyi van még.*Előbb-utóbb arra is sor kerül, de már nagyon szeretném _tényleg_ hallani azt amiről beszélt. Ha fele olyan jól játszik mint ahogy a nevemet kiejtette, végtelen, jóleső borzongásra számíthatok. Arra amikor egy hang vagy több, netán egy dallam vagy érzés elindul a bensőmből, végigsuhan rajtam megcsiklandozva minden porcikámat, hogy a végén elektromos impulzusok ezrét küldje a karomba, melyek kiszabadulva összehúzzák a pórusaimat és felfésülik az apró pihéket. Egyszóval amikor a szőr is feláll a karomon. Ismerve a pasikat, sejtve a velük való némi hasonlóságot, el tudom képzelni, hogy elképzel az emlegetett ruhadarabokban, a kérdés csak az, hogy mennyiben fogja ez befolyásolni a zongorajátékát. S persze mindaz amit hallok majd, átfolyik az ujjaimba, s a képzeletem szárnyán érkezik meg a szalvétára. Sikerült megteremtenünk a magunk ördögi körét...meddig lehet fokozni? Mi leszünk a perpetuum mobile?Serényen, feledve a külvilágot alkotom meg a szalvéta mintáját, művészi káosz van a fejemben és a lelkemben, végletekig fokozom az élvezetet, nem csoda, hogy mire a dallamok kiúsznak a fejemből, ürességet érzek. Ám ez az üresség a jófajta, a csúcspont utáni kellemes, lágyan ringatózó semmittevés. Mikor elé tolom a szalvétát, jobban izgulok mint egy gyerek, vagy mint a szülő - mert a gyerek kikutatja a meglepetést, de anya és apa nem tudja előre milyen lesz a fogadtatás - a lelki láblógatás így vált át újabb szívdobogásba, kéztördelésbe, csillogó szemekkel való fixírozásba. Az ítélet elhangzásakor olyan elégedett és hálás mosolyt ejtek meg amire azt szokták mondani ragyog mint a nap. *-Nem, nem kívánok inni, köszi. De megvárlak.*Rázom a fejem, ami még tiszta, de ha még egy rumot innék már nem lenne az és félő, hogy elfelejteném a mai estét, az pedig vétek lenne. A legnagyobb meglepetés viszont ezek után jön, elnyílnak az ajkaim is, szinte szóhoz sem jutok , de csak szinte különben nem nőből lennék.*-nahát! Tényleg? Hmmmm....erotikus tetoválás. Beszerzek egy zongorát és közben játszol.*Viccelek de simán el tudom képzelni, bár nehéz lenne ha folyton mozgásban van, azt pedig láttam mikor olykor feltekintettem, fellestem a felhőkön való ringatózásból. Összehajtogatom a szalvétát és az ingzsebbe csúsztatom, az enyém a fejemben van de érzésem szerint elhozza nekem egyszer. Már csak találnom kell egy megfelelően elvarázsolt tűpiktort, hogy akassza a hóhért. Közelebb csúszom, ahogy ígértem megvárom míg könnyű borral öblíti le az estéje pillanatait, addig háttal a vállának dőlök, lábaim illetlenül a másik széken nyugszanak. Csendes ejtőzés, a beszélgetés és muzsika után csak érezni akarom mielőtt elindulunk macskát, madarat, lelket és mást etetni.*




_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Szer. Márc. 15, 2017 4:12 pm

Ki fog derülni, minden. Már a koncert alatt is kezd felpenderedni a lepel, amit előtte megpiszkáltunk. Lassú mozdulatokkal nézünk be alá, hogy meglássuk a másikat, aki incselkedve hívogat befelé, mindig egy kicsit megrezgetve a takarót. Az asztalnál ülve Sapphire bemutatója következik. Én már kitárulkoztam, a billentyűkön gördítettem elé azt a szépnek minősített lelkemet, ő pedig szalvétán nyújtja át az övét. Kevés szó van, ami leírhatná, amit gondolok, ezért mondok összesen kettőt. Talált, süllyedt. Emelkedett.
- Még egy kis vizecskét sem?
Vodkára céloztam momentán, de ásványvíz is van, mentes, pukkanós, köztes, amilyet csak szeretne. Ha megvár, akkor összesen egy pohár vörös gördül le a torkomon.
- Remek ötlet! Összművészeti produkció lesz.
Hogy hová szeretném, azt még nem találtam ki, de biztos, hogy olyan helyre, amit nem csak a tükörben látok. Forogni, kitekeredni azért, hogy az egyetlen kerüljön a szemem elé, az nem nekem való. Aggódva figyelem a kincset rejtő papírdarab sorsát. Egyszeri és megismételhetetlen, ami született rajta. Még egy ugyanilyen nem lesz, ahogy az én kezeim alatt sem készül pontosan ugyanilyen esti macska(tulaj)zene. Ahogy Sapphire nekem dől, odanézek rá. Megérintem a haját, érzem, hogy az is elemeiben hordozza ezt a nemes művészi vénát. Neki még a hajszálaiban is az alkotás folyik.
- Köszöntem szépen, srácok! Jó éjszakát mindenkinek!
Bernard arcán látom, hogy adtam alá a lovat. Nem is tudom, ez rosszabb-e vagy felvilágosítani, hogy neki akkor lesz közös éjszakája Susie-val, ha mindketten itt maradnak egy hajnalig tartó túlórára. Reménytelen reménykedés. Tapsolok egyet magam előtt és megrázom Sapphire vállát.
- Nincs más hátra, mint előre! Hívom a sárga fuvart.
A taxitársaság tárcsázása közben gyorsan össze is szedelődzködöm. A pohár marad az asztalon, finoman koppanva. Majd a személyzet eltakarítja. Nem is kell sokat várnunk, a jármű hamarosan megérkezik. Van idő addig látni Sapphire-t kocsival bánni, ajtót nyitni és megismerkedni a tonhalkedvelő kis ínyenccel, aki királynak érezheti magát és talán fogalma sincs, milyen csodálatos tehetség és lény a gazdája. Ha karban fogja, én is megmacerálom a kis bajszos füle tövét, aztán Sapphire kezét találom meg és ahogy apró mozdulattal rámarkolok, ujjaimat az ujjaiba fonva, felteszem a nagy kérdést:
- Jut eszembe: a kis szőrmók szereti a lazacot paradicsommártással? Mert én igen, ebből eredően éppen van otthon egy adag.
Ahogy májas jutalomfalatból is akad, de minden kártyát nem terítek ki. Még megérzi a kis bendős. Örülnék, ha nem kéne megállni egy kisboltnál, bekopogva, hogy csókolom, tonhalat szeretnék így a délutáni éjszaka reggeli estéjében. Amíg a taxi megérkezik, még egy cigit el fogok szívni és ha Sapphire kér, akkor ketten festjük az eget szürkeségben kavargóra. Bárhogy is van, hamar el fogjuk érni a lakásomat és némi kulcscsörgés után nyílik az ajtó, a közeli távolból pedig halk nyávogás hallatszik. Mint egy úriasszony a festő modelljeként, abroszba bugyolálva és padlóra rántott lekvár illatában úszva fekszik az én www.cattime.com/assets/uploads/2015/10/black-cat-names.jpg" class="postlink" target="_blank" rel="nofollow">Judy-m a szobával egybenyitott konyha asztalán, hidegvérrel nézve minket. Főként a fajtársát, aki miatt kezd is kikászálódni a rögtönzött pongyolájából, de úgy látszik, rendesen belekeveredett, így a végére még egy poharat is visz magával és a narancsdzsemben húzza végig a fehér terítőt.
- Otthon, édes otthon! - tessékelem előre széles vigyorral a leányzót, hogy eressze össze a két ördögöt. - Be kell vallanom, hogy egy másik művésszel élek együtt és ez már nem az első csendélet, amit megteremt.
Fegyelmezni haszontalan lenne, hiszen ma este az entrópia vár a lakásomra, lévén, Judy már társat kap a rombolásszámba menő alkotásban.
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Pént. Márc. 17, 2017 1:47 pm


Henrik& Sapphire


*Elégedetten dőlök neki a vállának, s mag borral locsolja a torkát én elmerengek kicsit az itt töltött estén. Amikor elindultam csupán egyetlen nap végi rumot szerettem volna, ami helyre billenti a lelkem és az agyam a mai sok sületlenség után. Egyetlen rum ami jólesően és melegen csorog le, szétárad bennem, az első néhány percben elzsibbasztja még a lábujjaimat is, érezni ahogy az íze lassan változik, kiütközik belőle a fűszeres, az édes és némi fanyar míg végül épp csak halvány lenyomatát találom a nyelvemen. S mire eljutok ide már megyek is, átadva magam a mindennapi, kedvelt rutinnak, úgy mint vacsi, tusolás, macskázás, szundi. Nem pont ebben a sorrendben. Néhány egzotikus madár és egy jó helyre kötött masnis nyakkendő azonban felülírta a nem betonba öntött terveimet. Torokhangon hümmögök egy sort válaszul a víz ajánlatára, bármilyen is legyen, ajkaim féloldalas mosolyba csúsznak, elképzelem az említett rajzos-zenés verziót; nem csak nekem tetszik. *-Vegyük hozzá a cirkuszi guminő szindrómát is.*Kíváncsi vagyok hova gondolta a rajzomat. Ha röpke ismeretségünk által feltérképezett lelkét nézem, akkor mellkasra tippelek, vagy picit lejjebb, de mindenképpen olyan helyre ami látható anélkül, hogy tükröt kelljen használnia. Félreteszem a témát és visszatérek a korábbihoz. Volt ma nevetés, bosszankodás, elérzékenyülés és Csodaországban való kirándulás, flörtöltünk egymással, repkedtek a virágnyelven kigondolt szavak, cinkos pillantások borzolták a pihéket, és megtudtam, hogy a madaras nacihoz igenis megy a herceg báli kabátja. Révedező mosolyom végig az arcomon csücsül míg a borkortyolgatás végére várok. Még ez a hirtelen csend is jóleső amibe belezuhantunk, elég, hogy érzem a hátamon, tarkómon az érintést és a hajamon is…óvatos, gyengéd, kíváncsi. Eszmélek a vállrázogatásra, a világ újra az enyémbe tolakodik.* -Ébren vagyok.*Perdülök fel a székről, veszem a kabátom és a táskám, a maradék mosolyt a Zongoristára dobom. Lassan indulok kifelé miután rendeztem a számlát, vagy rendeztem a tényt, hogy már rendeztem. Nem vagyok álmos de olybá festhetek mint aki alvajár, épp csak nem engedtem el az átélt élményt. Míg a taxira várunk magamhoz veszem Diablot, nagyot nyújtózik majd szemrehányón néz rám amiért sokáig várattam. Szinte ott világít a gyönyörű szemeiben a vád és a számonkérés, hogy: „csak egy rumról volt szó” és én elolvadva kérek bocsánatot miközben megkapva az engedélyt, felveszem a karjaimba.* -Ne haragudj. Találtam egy bolondos herceget, neked meg egy királylányt. Mit szólsz? *Diablo félig a nyakamra tekeredik, fejét a hajam alá fúrja és a másik oldalról kukucskál ki az emlegetett hercegre. Beleszimatol a levegőbe, megrezzen az összes bajusza és bár nem áll neki dorombolni, hagyja a macerát. *-A lazacot én is szeretem. Össze szoktunk veszni az utolsó falaton, de mindig ő győz.*Természetesen. Gondolom ez nála sincs másképp, pláne ha lánnyal él, ők talán hisztisebbek, akár a primadonnák. Felemelem a kezünket, hüvelykem rövid vándorútra indul, nézem ahogy a többi ujj egymásba fonódik és kedvelem a látványt. A cigire nemet intek, ha zárt térben lennénk még ki is kapnám a szájából, nem egyszer volt, hogy megtettem, de csak egyvalaki győzött ebben a harcban. Csak azért mert a negyediknél már meguntam. A sárga autóban megint a vállrahajtós jelenet következik, Diablo megfűszerezi azzal, hogy ő meg rajtunk, a combjainkon pihen és igen, még le is lóg itt-ott a tigrisnyi szőrmók. Szórakozottan cirógatom míg meg nem érkezünk, milyen szerencse, hogy a macska nem beszél és ezáltal nem is kérdez, pedig minden bizonnyal kíváncsi, hogy hova jöttünk és miért. Pláne amikor letéve a padlóra előresétál, hogy felderítse a terepet és egy igazi, vérbeli dámával kerül szembe. Már a nyávogásra is felkapta a fejét, de talán nem hitt a saját fülének.* -Mondtam, hogy találtam királylányt.*Közlöm megjátszott közönnyel mikor a látványtól letaglózva felnéz rám. Nem mozdul, meredten nézi a kisasszonyt aki máris talpig menyasszonyba öltözött és majdnem úgy mosogat ahogy én. *-Szó szerint édes. Kár érte. Ha macska lennék most felnyalnám.*Újabb információ rólam, nem csak a lazacot szeretem hanem a lekvárt is. Diablo óvatosan hátrál, menne is meg nem is, persze kíváncsi a lekvártól eltekintve gyönyörű, fekete hölgyeményre, akinek a mozgása vetekszik a legkékvérűbb hercegnőével. Az orra remeg a folyamatos szaglászástól, Judy narancsos eau de toilette-je kissé zavarba hozta, de már az is nagy szám, hogy csendben van. *-Szerintem jól meglesznek.*Lehet, hogy előre iszom a medve bőrére, vagy az enyémre, a miénkre, és nem kellene az első fél percről máris regénynyi véleményt alkotnom. Bízva abban, hogy nem lesz gond, most én fogok rá Henrik kezére és húzom magammal. Valamerre.* -Mutasd meg a többi nacidat is.






_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Szomb. Ápr. 08, 2017 2:57 pm

Kellenek az ilyen csendes pillanatok is. A zenén edződött fül ilyenkor ürül ki, ilyenkor keletkezik hely az újabb élmények befogadásának. Ha a szellem véglegesen megtelik, az gátat szab az alkotásnak és én nem szeretnék így járni.
Ritka az olyan alkalom, hogy első pillantásra tudjuk, milyen ütemben és hangnemben játszik a másik. Elgondolkodtató, hogy a sors milyen szépen terelt minket egy helyre. A jövővel nem álmodom, ahhoz túl sok a tapasztalatom, hogy nagy terveket szőjek ilyen téren. Inkább egy kis bor, ami annyira nem üt meg, csak velem van jóban és rosszban.
- Éni, péni, jup, téni, efer, gefer, gumi, néni. Erre kéne bevonulniuk a kiforduló művésznőknek.
Született már remek jazzdarab a mondókából, ami tartalmaz némi népi pikantériát, nem is keveset. Tetszik, hogy bármit előhúzok a kottafüzetemből, Sapphire ráültet egy olyan szólamot, ami magasabb szintre emeli a dalocskát. A dalunkat.
A hajában játszom egy dalt, úgy simogatom, mintha hárfa lenne. Túrok a húrok között.
A csend egyáltalán nem altatott el minket. Inkább csak ülepítettük a mait és most indulhat a folytatás!
- Milyen fajta a kis uraság? - kérdezem, ahogy próbálkozom a cirógatással.
Sapphire nagyon szépen összefogalmazza itt a dolgokat, tömören és töményen. Talán a macsek is rá fog érezni az érzésre. Engem vizsgál, meg akar ismerni. Nagy fába vágta a fejszéjét, de Sapphire-nél még mindig könnyebb eset vagyok. Ő több kaput hagy csukva. Nálam csak változnak a nyílászárók és mögöttük a szobák. A szakállas herceg vára már csak ilyen.
- Nem, az én tányéramból csak akkor eszik, ha átkaparok egy keveset az övébe. Nálam működik a lopásgátló.
Judy azért minden alkalommal eljátssza, hogy macska létére ő a tolvaj szarka. Én pedig a fegyelmező részleget alakítom. Egyszerűen nem lehet megunni a trükkjeit és az édes próbálkozásait. Annyira gyakorlatias, hogy szinte már a vízcsap megszerelését is rábízhatnám. De a zongorámra nem ülhet. A billentyűkhöz csak én nyúlhatok.
Egy kellemesen rövid autókázás alatt sikerül is megbarátkozni a csodanő apró társával. Megfelelek neki új párnaként, hisz látja, hogy a kis gazdája kiengedett a palackból.
A nagy találkozás pedig megtörténik és egész más, mint a miénk. Itt Judy öltözött fel különlegesen. Lesz egy utam a patyolatba, hogy hófehérről ehessek. A szilánkokat balerinák ügyességével kerülik ki, mindketten.
- Akár a kötéltáncosok!
Diablo jópofa az engedélyt kérő nézésével. Judy bezzeg csak cselekszik. Ő is fixírozza a gazdáját, de büszkén. Büszkén vállalva, hogy megint deviáns elemet alakított a lakásom színpadán. A harmatosan zengő orrok, a mindenfelé sunyuló fülek, az egyensúlyozó farkak egyenesen a kifutóra valók. És az én kis dögöm megindul, hevesen ugrik a másik macska felé. Sipító nyávogással tűnnek el a fürdőben.
- Még jó, hogy magunkra hagytak. Ugyanis egy igazi borzalommal kell folytatnom az estét. A porszívó hangja felér a legsírbatevőbb horrorzenével.
Gondolom, ezzel sem mondtam újdonságot. A fürdőszoba csendje már kezd gyanússá válni, aztán meghallom a körmök koppanását.
- Valaki megszállta a mosdót...
Tisztában vagyok vele, milyen veszedelmes környezetben élek, úgyhogy csupa mozdíthatatlan kupakú cuccot rejt a vizesblokkom. A konyha is. Csak a lekvárral voltam elővigyázatlan.
- Foglalj helyet! A lemezeim közül válassz nyugodtan. Egy kicsit belebúgok, de utána a füleink is egymáséi lehetnek.
Teszek-veszek, először eltüntetem a macskacsapdákat, az iciri-piciri vagy épp tenyérnyi üvegdarabkákat. Mikor az aknamező újra a padlózatra hasonlít, még egy gyors törölgetés-felmosás, rendbe rakás kell és ha Sapphire közben elénk varázsolt valamit a komolyzenétől a legvadabb afrikai taktusokkal operáló törzsi témákig nyúló gyűjteményemből, akkor a fejemet arra ingatom. Észre se veszem, de a törölgetésnél még a ritmust is tartom. Amikor pedig minden kész, nyílik a hűtő.
- Nos, Sapphire...
Feltenném a nagy kérdést, hogy mire vágyik, de a macskák futballozni kezdenek és úgy passzolják ki a folyékony szappan flakonját, hogy majdnem a lány lábai elé fog gurulni. Diablo is nagy divatdiktátor, ugyanis úgy ágaskodik a mélyládámnál, hogy a kék pálmafás, kissé pszichedelikus hatású törülközőm a hátán terül el. Természetesen Judy a hangosabb és az erőszakosabb, ő játszik hazai pályán.
- Nincs más megoldás, most ugrik a hal a...tányérba.
Addig nem születik békemegállapodás, amíg ezek éhesek. Se köztük, se a négyesünk között. Előveszem a tonhalat, meg a kanalat és kaparok.
- Hölgyeké az elsőbbség, de a vendégnek szedek először. Judy, drágám, told odébb a koffert egy kicsit!
Van ám, hisz jól él. Jobb híján műanyag tálkát szedek elő és abba érkezik a lakást betöltő illatot hordozó hús. Egyszer-kétszer el kell nyomni onnan a fekete szépség fejét, hisz nem bír magával. Diablo elé tolom az ételt. Aztán a kis sárga tálka is megtelik.
- Szóval mit szeretnél? Salátázzunk vagy megkóstolnád a grillcsirkémet?
Csak melegíteni kell. A hasunknak is adhatunk, pont így tesznek a csámcsogók is, akik néha még egymásra néznek, de a túlélés alapvető szabályának hódolnak: enni kell!
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Hétf. Ápr. 10, 2017 8:48 am


Henrik& Sapphire


*Mindketten továbbképzeljük az említett jelenetet és még zenei aláfestést is kapok ami kuncogást csal ki a torkomból. Csendes kuncogást ami illik az estét levezető ejtőzéshez. Egészen más világ az ami köztünk van, mintha egy mesébe sétáltam volna be, de még kilátok arra amiből érkeztem. Óvatos birizgálás kutakodik a tincseim között, nem meglepően borzolja az apró pihéket a karomon, kivételesen a hangomat vesztem. Jó ez így, csak érezni a másikat egy kicsit mielőtt magunk mögé dobjuk a bár minden neszét és csak a dal marad ami a fejünkben muzsikál tovább. A friss levegő picit megdob, hajlamos vagyok édesebbnek érezni mint amilyen, és mosolygósabb leszek tőle, jobb mint a bor. Diablo melegíti a nyakam, fészkelődik és kíváncsi a másik „hímre” aki elorozta tőle a figyelmemet, ám a Zongorista hangja nem csak az ujjaiban van és nem csak onnan képes varázsolni, a torkából is olyan zeng ami megbékíti a fekete ördögömet.* -Maine coon. A szalonban gyakran nézik tigrisnek, oroszlánnak, legjobb esetben hiúznak. *A nem is kicsi ördögfióka bajsza remeg a szimatolástól, egyik mancsával közelebb húzza Henrik ismerkedős kezét, szépen, jó fiú módjára, ahogy tanítottam, behúzott karmokkal, puha manccsal. Most mondjam el, hogy a lazacot nem tányérból eszem? Az a néhány falat amit olykor megveszek nem éri meg a mosogatást, mivel nem szoktam főzni már készen érkezik és hiába elegáns étel, nálam csak dobozt érdemel. Diablo egy-egy nehezebb napján még a kezemből is kikapja, nem véletlenül említettem az összeveszést.* -Majd megtaníthatnád neki is, mint férfi a férfinak.*A macskám okosabb és érzékenyebb mint egy kutya, megérzi ha jó kedvem van és azt is egy nehéz hétfői nap mellékhatásaival viseli ha éppen rossz. Most enged, ismerkedik és barátkozik miképp én is. Henrik is hagyja magát párnának használni és egész kellemes a válla, magamba szívom az illatát és eltelek vele míg meg nem érkezünk. Van bennem némi félsz a két őnagysága találkozását illetően de ők gyorsan túlesnek a kezdeti feszengésen, a csodaszép szemek nem engedélyt kérnek…á dehogy, ő olyat sosem tesz, inkább kérdés, hogy hova hoztam és miért. Nagy mancsaival megtalálja az üvegszilánkok közötti apró kis szigeteket, én féltem de ő persze oda se neki. Egy anya büszkeségével figyelem ahogy lépked de egy ponton megáll és kivár. Nem adja olcsón magát, igazi úr ahogy lehetőséget ad a kisasszonynak a visszavonulásra, amivel Judy nem él, sőt! Bennem reked a levegő mikor ugrik és Diablonak ront nyávogva, nem a magamét féltem hanem az enyémhez mérten csöpp cicát. *-Nem akarom tudni mit művelnek odabent.*Közlöm elhűlten az iménti menekülős látványtól ijedten, de Henrik előrevetített szenvedése megmosolyogtat. *-Takarítasz is? Miért nem kapott már el valaki?*Együtt érző pillantással bombázom és hagyom, hogy nekilásson, csak a nyakamat húzom be a vállaim közé, mikor a körömkaparászás után nem sokkal flakonok leborulásának zenéje csendül fel, majd egy trilla Diablo torkából. A Maine coon-ok nem nyávognak, érdekes, csicsergős, trillázós hangjuk van amit külön ki kell ismerni. A mostani fütty érdeklődést sejtet.* -Hamarosan lánykérés lesz úgy hallom, bár a menyecske kikapós.*Elhúzom a számat egy mosolyba, nevetőráncok szaladnak a szemeim köré majd az engedély megadása után felfedezőútra indulok. Nem nézek be sehova, a jelenlegi szoba is épp elég beszédes és nagy ahhoz, hogy eltöltsek egy kis időt míg a konyha ismét belakható lesz. Életemben először megnézem egy pasi lemezgyűjteményét, mit mondjak, egy élmény. Amilyen a ruhák terén az ízlése, változatos és látszólag véletlenszerűen összeválogatott. Itt-ott szélesebbre nyúlik a mosolyom, komolyzenére most nem vágyom, úgy döntök magamból nyújtok egy kicsit a szilánkok feltakarításához. Antonio hangjába néha valóban belecsörömpöl a ház lakója és macskája, berreg a porszívó de nem zavar abban, hogy átszellemülten andalogva táncoljak magamat átölelve. Ha Henrik közben úgy dönt, hogy a porszívó helyett engem ölel, alán nem lépünk egymás lábára, mindketten érezzük a ritmust. Jól elvagyok a mosdóból érkező hangok csak háttérzeneként szolgálnak, de amint kivágódnak az ajtón a vadak és egy flakon csúszik a lábaim elé, Diablo pedig egy a Zongorista nacijához kísértetiesen illő törölközőben feszít, nem bírom tovább. Bár a jólneveltség azt kívánná, hogy szörnyülködjek el amiért ilyen neveletlen kölyköm van, a nevetés jobban csiklandozza a torkomat. Magamhoz térek az iménti andalgásból.* -Úgy látom a ruhák terén követnivaló az ízlésed. Talán nekem is egy fehér abroszt kellene viselnem, baracklekvárosan. *Eddig meglehetősen fukarkodtam a szavakkal a bárban előadott önmagamhoz képest, de most megint megtaláltam a hangomat és megint csiklandoz belülről az az érzés ami édes és nevetős. Lehajolok a flakonért ami a kezemben marad, eszembe sem jut, hogy a mosdóba induljak vele, inkább Henrikhez csatlakozom.* -Azon merengek, hogy vajon ők hasonlítanak ránk, vagy mi őrájuk? *Felettébb szembetűnő a pepitaság ahogy magunkat nézem, néha én is olyan vagyok mint Judy, Diablot elnézve ha ma nem találkozom a madaras zongoristával, jövő ilyenkor is azon agyalnék; Kire hasonlít ez a gyerek? Felváltva tologatjuk a macsekok fejét, hiába van vendégnek kikiáltva Diablo, vissza kell fognia magát, hiszen a testi fölény nagyobb étvágyat is hordoz magában. Amint két tálka kerül a szemeik elé szent lesz a béke és végre foglalkozhatunk magunkkal, egymással. Elégedett dorombolással vegyes csámcsogás hangjai szálnak fel a padló magasságából, az én torkomból némi hümmögés ahogy Henrik elé állok és a flakont a mellkasának nyomom.* - Érdekes a lemezgyűjteményed. Maradjunk a madaraknál, az eddig is bejött. A csirkédet akarom.*Búgom galambhangon egészen közel az arcához, de furcsamód nem az ő illatát érzem hanem valamilyen édes, tinédzser bukét. Zavartan nézek le a kettőnk között ragadt flakonra ami nem rég még a padlón korcsolyázott. A szemöldökeim megemelkednek, a fejem oldalra billen, majd kíváncsian nézek az engem kutató szempárba.* -Vanília illatú tusfürdő?







_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Vas. Júl. 09, 2017 12:26 pm

- Nagymacskának elég nagy és igazán gyönyörű! A gazdájához illő választás volt. Ha azt mondod, hogy csak papírra vetetted és életre kelt, elhiszem.
Kecses test, kecses mancs. Mintha Sapphire lenne az macskaszőr mögé rejtőzve. Klónozta magát, megírta a saját szimfóniáját és az orrába lehelletet adott. Csak a nemi szerep csúszott félre kissé, ennek viszont Judy drága fog örülni.
- Meglátjuk, mit tehetek.
A gazdi tekintélye nélkül hamis lesz ám a baba. Nálam az én rendemet kell követni és ha őméltósága beleszól, abba én is beleszólok. Kiderül, hogy beborul-e. Egy gyors barátkozáson esünk túl a kocsiban, valahogy úgy, mint az első koccintáson egy új haverral. Aztán a lakásban meglátjuk, meglátják, ki kit hozott a másiknak. Elvonulunk szépen a helyünkre és csúf takarítóhangokat kell hallgatni, mielőtt a latin virtusok kapnák el a fülkagylóinkat, beúszva a hallójáratainkba, hogy lubickolásra bírjanak.
- Felfedezik a területet és a területen talált új élőlényt.
Döbbenetes, hogy ilyen téren mennyire állatok vagyunk mi is. Ugyanígy teszünk, csak finomabb módszerekkel, spanyol gitárral és szilánkok eltüntetésével.
- Az első veszekedésnek meg is kell esnie a lánykérés előtt.
Nem akarom túlkiabálni a porszívót, ezért fogalmazok diszkréten és röviden. A lány vadászott ideillőt vagy egészen távolit, ahogy vesszük. Mosoly húzódik a két fülem közé, ahogy meghallom a tüzes húrok hangját. A tisztaság nemsokára beköszönt és a szőrösebb brigád kap először enni. Sapphire tánca olyan csodálatos, hogy nem szállok be, csak nézem, mennyire átérzi magát és ami egyik fülén be, másikon ki, mégis ott marad.
Új műsorszám következik, a macskák labdarúgó mérkőzése, ahol a csapatzászló egy pálmafás törcsi. A latin hölgy nevetéséhez nekem is csatlakoznom kell, érett, férfiasan dörmögő kacajt hallatok.
- Az lenne ám a patchwork! Szerintem te még egy ilyen kombinációt is el tudnál rendezni ízlésesre!
Ahogy magam elé képzelem egy szál abroszban, inkább azt mondom, hogy az maradjon az asztalon, illetve most a mosógépben. Sapphire ott filozofál flakonnal a kezében, nekem pedig muszáj közelebb lépnem most, hogy a macsekok nekiláttak a vacsorának. Mindkettő a sajátjával foglalkozik, de egy-egy pillantásra azért méltatja a másikat. Elhoztuk őket vacsorázni. Vagy ők minket? Ez itt a kérdés.
- Mi volt előbb? A macska vagy a gazdája? Mrs. Hamlet, azt hiszem, ez kevésbé fontos tény, minthogy sikerült az egyik kedvencemet kiválasztanod!
Átveszem a flakont és egy hanyag mozdulattal dobom a kanapéra, hadd eméssze az entrópia. Ennyi rendetlenség belefér.
- Akkor mindjárt karóba húzom.
Tényleg olyan, mint egy macska. Kiszagolt, szerintem a márkát csak azért nem nevezte meg, mert szeretné, hogy én mondjam ki.
- Éppenséggel igen - válaszolok neki és megpöccintem az orrát, majd hozzányomom az enyémet.
Hüvelykujjal dédelgetem kicsit az arcát, szemeibe mosolyogve, majd a hűtőhöz fordulok.
- Na, gyere, kis szárnyas, teljesítsd, amire születtél! Sapph, mesélsz valami jó történetet a tetoválószalonból? Mondjuk három héttel ezelőttről.
Egy jó sztoriból kirajzolódik minden, ami hallható és látható. Mi pedig ezeket vegyítjük. Kotta lesz rámvarrva. Már biztos. És született már egy Sapphire-dal. Meg még ki tudja, mi...
Vissza az elejére Go down

Gloria "Sapphire" Salinas

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Posts : 97

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Csüt. Júl. 13, 2017 9:19 am


Henrik& Sapphire


* Már-már anyai büszkeséggel fogadom a dicséretet, de a választásnál elakadok kissé. Nem volt mesébe illő találkozás, nem volt szerelem első látásra és nem volt előre eltervezett, szándékos gazdává avatás sem. *-Más kevert minket egymáshoz, de maradjunk az isteni elrendelés mellett. *Úgy mégis csak más és talán a valóságba is bele tudunk magyarázni némi sors kezét, hogy Diablo eredeti gazdája akkor tűnt el amikor nálam volt megőrzésre a dög. „Csak két hét.” Mondta a gazdi majd elszelelt, azóta nincs hír róla. Csak remélni tudom, hogy nincs baja és Diablot elfelejtette vagy nem volt olyan fontos egy macska, hogy visszajöjjön érte. S talán az ideiglenes jelleg miatt nem vettem a fáradtságot, hogy már az elején letisztázzuk az erőviszonyokat, most ennek a levét iszom, szegény „gyerek” előtt nincs apa minta, amit talán egy másik macskás pasival tudok kompenzálni. Mosolygósan köszönöm meg a „talán” választ és ennyinél nem is kell több, talány a talánban, hogy lesz-e újabb muzsikálós esténk vagy még a main lerendezi az okítást. Nagyon remélem, hogy nem. A macskám nem túl diszkréten eltűnik a lánnyal és hangos vircsaftba kezdenek, ám ez a házigazdát cseppet sem aggasztja, szóval én sem harapdálom a körmeimet azon aggódva, vajon mit szednek szét. *-Oké, ha majd mi is összekapunk gyanakodni fogok.*Ha ez így megy….ez így megy? Vagy csak a macskákra vonatkozik? Vajon a szüleim is összekaptak mielőtt összebújtak? Alkalomadtán megkérdezem, addig inkább magammal és a hangulattal foglalkozom, és egész jól elvagyok egyedül míg a férfiember bejárónőt alakít. Odaképzelek rá egy köténykét, természetesen madármintásat és a fejére elől csomózott kendőt, oldalt kikandikáló tincsekkel. Mesés. Cinkosan összekuncogok magammal. Mókás. A későbbi dörmögős nevetés azonban már nem az, inkább apró pihék borzolására hivatott, csiklandozza a libidómat. Alig pár pillanattal később elámulok…szándékosan túljátsszva.* -Hmmm…te most bókoltál? Te most bókoltál!* Felismerésgyanúsan emelgetem a szemöldököm és nem csak ezért. Macskáink műsora igen komoly kérdést vet fel bennem, rólunk és ezen akár reggelig is elagyalgatnék ha hagynának. Antonio is a kedvence….Ám a vanília illatú tusfürdő ami után pislogva nézek mint veszi át az elfeledettség helyét a kanapén, már sokkal jobban izgat. *- Nahát! Nem csak a nacik terén vagy bátor. *Merengve mormogom miután játékosan ellegyintettem a kezét az orromtól és összepiszéztünk. Utóbbinál újabb adagot szívok magamba az illatából, és hagyom, hogy a tekintete magával ragadjon néhány pillanatra. Fájdalmasan hamar szakítja el magát tőlem, én meg megyek az illat után.* -Egyébként fontosnak tartom, hogy leszögezzem, _Ms._ Hamlet. Pontosan három héttel ezelőttről?*A konyhapultnak támasztom a derekam és két kezemet is magam mellett, elnézek valahol a feje mellett a semmibe, ami a három héttel ezelőtti eseményeket gyűjti magába mint egy fekete lyuk.~ Mi a jó büdös franc volt három héttel ezelőtt? ~*-Szinte minden hétre jut egy plázacica egy éppen aktuális, állig tetovált, kigyúrt baráttal akiket rendszerint átküldök egy másik szalonba. Allergiás vagyok a nonfiguratív és történet nélküli mintákra, ezért nem is varrok olyat senkinek. Még nem törték be a kirakatüveget. Ja, és volt egy fickó aki a péniszére akart varratni, de azt sem vállaltam higiéniai okok miatt. De az nem biztos, hogy pont három héttel ezelőtt volt. Történnek jó dolgok is. Emlékezetesek. Múlt héten például egy egész fát rajzoltam egy fickó hátára és képzeld, ráfért. Tölgyfa volt hatalmas lombkoronával, kész maraton. Két napig mással sem foglalkoztam. Ma pedig megjelent egy tetkószűz. Mint a doktorbácsinál, el kellett mondanom mi mire való, mit és hogyan fogok csinálni és minden percben attól féltem, hogy elájul. A végén fülig ért a szája. Egyszerűen imádtam ahogy örült. Ilyesmire gondoltál? *Nézem őt, nézem a csirkét és nézem a Zongorista fenekét. Ha ilyen nacija van, mi lehet az alsógatyáján? Kész állatkert, vagy madárpark. Van egyáltalán alsója?*


[/justify]




_________________

Soha ne mondd, hogy soha
Vissza az elejére Go down

Henrik Ibsen Troy

avatar

WHAT HAPPENS IN VEGAS
▼ STAYS IN VEGAS ▼



Job : zongorista
Location : Las Vegas
Posts : 78

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTéma: Re: Jazz meg az   Yesterday at 6:43 pm

Látom, hogy sikerült fülbeillően és -mászóan muzsikálnom. Ha meg volt írva, hogy ők ketten összeverődnek, azzal nem tudok vitatkozni.
- Tényleg olyan, mintha a Nagy Komponista intézte volna.
Megvan a hitem, ahogy minden rendes amerikainak, de nem viszem túlzásba. A mexikói vér mást mond, ott a vallás áthatja az életet, minden magnóból rituális üzenetek szólnak, amit egyébként lenyűgözőnek találok!
- Neeem, nem kell gyanakodni. Meg ne merészeld próbálni! - emelem meg a hangomat, a tónust és a mutatóujjamat együtt, csak azért, hogy utána egy "nem gondoltam komolyan" vigyorral vezényeljek hűvösebb vizeket a mederbe.
A veszekedések pont így kezdődnek és én pont annyira nem tervezek semmit a jövővel a ma estét illetően, amennyire ez egyértelmű volt. A sietség nem a barátom. Vacsoralapátolás közben hátranézek, hogy min derül ilyen jót a tűpiktor hölgyemény. A macskám persze derékig a tálban van már az első kanál után, tényleg komikus a helyzet. Gyomorjelzés vs. gazdi keze, ami mindig kitessékeli onnan. Szánt szándékkal ellenkezik, tudja, hogy nem szabad, de reménykedik. Még mindig.
- Hmmm...a közönség megérezte a mögöttes tartalmat? A közönség megérezte a mögöttes tartalmat! - utánzom a lány stílusát.
- A hangya, a fürge, a bátor, ki minden bűnt meggátol! - mondom ezt pont ugyanabban a hanglejtésben, ahogy a rajzfilmben hallani. - Elhinnéd, hogy a rendőrtisztire jártam, míg fejbe nem kólintott a muzsika kőbunkója?
Mert az bizony ősemberi ösztönöket szabadított fel. A legfinomabb zene is képes erre, én megtalálom benne a neandervölgyi valót. És egyáltalán nem nézem le az elődeinket, hisz például a barlangrajzokat sem annyira egyszerű kivitelezni olyan magasságban. Tény, hogy Atom Antinak készültem és időnként még előtör belőlem a beavatkozási kényszer. Lásd például a találkozást Robert Gainnel. A nők pedig kedvelni szokták ezt a kis életutat. A fűszeres tusolóimmal együtt.
Ez a kis orrcsata imádnivaló és egyben felhívás keringőre. Már hallom a kürtök szavát és ha nem lenne ennyi dolgom grillcsirkével, macskák fegyelmezésével, akkor a szám támadná meg Sapphire csinoska ajkait. Úgy érzem, őt is az orra és a pocikája vezeti most, úgyhogy egy húron pendítünk kettőt.
- Igaz, igaz, nem adnálak férjhez csak úgy! - ismerem el a bakit nagy röhögéssel.
Félre is érthette volna, de kellően intelligens ahhoz, hogy felismerje, mikor botlik a nyelv. Az előkészületek tempo giusto-ban folynak, ahogy ő mesélheti a szertelen avagy szokatlan vendégek történeteit. Kedvelem, ahogy muzsikál...
- Igazat szólnak a városi népdalok, melyek szerint az izom- vagy hájpacsirták játsszák a legmélyebb gyászú siratóasszonyt?
Én ezt hallottam, de persze büszke férfitársaim közül egy hasonló sem ismert be ilyet.
- Ha jelentés nélküliek térnek be hozzád, nem adod meg a kezdőhangot? Hátha rátalálnak egy olyan varratnivalóra, ami a harmóniák mögé meséket sző.
Nyilván nem ellensége a saját boltjának, de ha olyan jól megy, hogy ezt is megteheti, az imponálóan tanúskodik a művészi igényesség legfelsőbb fokáról. Hisz nem váltja aprópénzre a tudományát, ami valóban különleges. Ezt már egy szalvétából megállapítottam.
- Egyenesen rá a karmesteri pálcára! Hát...lehet, hogy ő se bánta meg.
Beleborzongok, ha arra gondolok, hogy a fúvósszekcióm tagjának mit kellene átélnie. A fájdalom művészetének is van helye a világon, de kissé máshogy gondolkodom erről, mint aki tűvel akarta volna szurkáltatni a szaxofonját.
- Tölgyfa, szüzek és végtelen mosoly. Mintha a nimfák ligetében táncolnánk. Igen, pont erre gondoltam.
És a szeletelés, keverés-kavarás közben teszek is néhány tánclépést, derékból is mozdulva. Hamarosan már csak az van hátra, hogy megkenjem a csirkét, aki már kapott egy hagymát a bendőjébe. Előbb lakott jól, mint mi. Mint egy varázsütésre, hirtelen minden kihull a kezem ügyéből és tánclépéssel fordulok támadó helyzetbe, hogy a lemezjátszóból kiáradó latin életerő tüzét ne hagyjuk kialudni. Olajat rá! Szó nélkül fogom meg Sapphire kezeit, úgy, ahogy vagyok, hagymás, mindenes praclival és a parkettre, a szoba közepére hívom.
- Prrrrrrrí!
A heves bevezetőmre a macskák is hátranéznek, majd megállapítják, hogy semmi különös nem történik, ami miatt fel kéne függeszteniük gyertyafényes vacsorájukat, így ropogtatnak tovább.
Vissza az elejére Go down
 

Jazz meg az

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Las Vegas :: Las Vegas :: Belváros-